Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-03 / 1. szám
1983. január 3. SZOLNOK MEGYEI NEPL.AÍ NYÍLT LEVÉL 0 9 II irodalmi ügyben Hozzászólás Varga József „Van kinek írni, de ..című cikkéhez ! SZÜLÖK, f f NEVELŐK fócuma Mit kell tudnunk a gyermekkori hazudozásokról? MIND A CSALÁDI, mind az iskolai nevelésben gondot szokott okozni a gyermek erkölcsi fejlődésével törődő szülőknek és tanítóknak a hazudozó gyermek. Es méltán, mert alig van csúnyább, ellenszenvesebb jellemhiba a hazugságnál! A felnőtt emberek között szokásos, úgynevezett jellembevágó hazugság és a gyermek hazudozásai között — annak ellenére, hogy mindkettő az igazmondásba ütköző megnyilatkozás —, gyökeres különbség szokott lenni- E különbség teszi elsősorban indokolttá, hogy foglalkozzunk a gyermekkori ba- zudozások forrásaival, természetével, hogy ezeknek ismeretében megfelelően, célszerűen alkalmazhassuk nevelői eljárásainkat a hazugsággal, mint egyik legellenszenve- sebb jellemhibával szemben. A gyermekkori hazugságokat általában két nagy csoportra lehet osztani, úgymint: látszathazugságokra és valódi hazugságokra. A GYERMEK látszathazugságaival már igen korán, a 3—4. életévben találkozunk. Megdöbbenve mesélte egv édesanya, hogy 4 éves kisfia milyen képtelen hazugságra ragadtatta magát. Egy alkalommal, amikor férjével késő éjjel tértek haza vendégségből, kisfiúk ébren várta őket ágyaeskájában. Sírva mesélte, hogy míg ők odajártak, betörő volt a lakásban, ki akarta fosztani a szekrényeket, de 5 hangosan rákiáltott, s erre a betörőbácsi gyorsan elmenekült. Persze, a szülők nem hitték el a dolgot, s vallatőra fogták a. gyermeket. Nem használt sem szép szó. sem fenyegetés, a kicsi konokul kitartott állítása mellett. íme, egy tipikus esete a látszathazugságnak, ami tulajdonképpen nem is hazugság. Mert miről lehet itt szó? Semmi másról, mint egy félénk gyeneébbidegzetű gyermek syötrő kínzó álmáról, amely olyan erős hatással volt reá, hogy azt még éher állapotban la valóságnak hitte. A GYERMEKKORI látszathazugságoknak alapvető forrása: a gyermek mesélő hajlama. A kisgyermek 4—5 éves koráig nagyon szeret mesélni. Tekintve, hogy mivel még a mesék világában élve hisz a mesevilág csodáiban. a hétfejű sárkány, a táltos ló, a repülő szőnyeg lehetőségében fejletlen értelme. kevés tapasztalata következtében Igen gyakran összekeverj a valóságot a képzelet termékeivel. igen sokszor nem tud különbséget tenni a mese és a valóság között Ezt tudva, nem kell csodálkoznunk és semmi esetre sem szabad hazugságnak mi- nősiteni például az alábbi esetet, amit szintén egy édesanya mesélt el. A kis ötéves Péterke azzal állított egy napon eléje, hogy apuka szerezzen egv puskát és lője agyon a szomszédék bozontos nagy kutyáját, mert az bi- < zony bekapta és lenyelte a nagyapát. Mondanunk sem kell, hogy e látszathazugsáe közvetlen forrása a Piroska és a farkas című mese é’énk átélése a gyermek részéről Ilven és ehhez hasonló esetekben helytelen lenne, ha durván meeszéevonítenénk a gyermeket azzal, hogy „Ne hazudi”! Hiszen ilyenformán mi is sokat hazudunk a "vermeknek, vagyis olyan dolgokat mondunk neki. melyek valótlanságáról tel- iecon me" veg'mnk gvőződve. EGRS*EW Míg elbírálás alá esnek a valódi hazugsá- "ok. melveV már tudatosak A harmadik Alofív beiölté^ tan a gvormr-V kíiiö-rtós^r, - fiú. "vakran ha-nióik n7ért VioCfV ÖTtm *0 rr^1- prorot-t^n^lj. ügyesebbnek, főleg pedig tapasztaltabbnak tüntesse fel. Az ilyen hencegő, vagy di- csekvéshazugságok már nem olyan ártatlanok, mint az egészen kis gyermek előbb ismertetett mesélgetései. Az ilyen fajta hazugságoknak legtöbbször sajnálatos leik: okai lehetnek. Oka lehet például az, hogy otthon a családban nagyon elnyomják a gyermeket. Túlzott szigorral annyira kordában tartják, hogy szinte mukkanj sem szabad otthon. Ez az elnyomott helyzet persze máshol, például az iskolában keres feloldódást, kielégülést. s mintegy magaigazolásul ha zudja a gyermek társainak, tanítójának az ő otthoni életének megszépített, kiszínezett esetein. Vagy fordítva, ne csodálkozzunk azon, ha egy vézna gyönge testalkatú gyermek, — akinek ezért sok keserűséget, megaláztatást kell elszenvednie társaitól —, egy szép napon azzal állít haza, hogy megverte ezt. vagy azt a gyereket, hogy az elájult. Amikor a megrémült szülők utána néznek a dolognak, kiderül, hogy az egészből egy szó sem igaz. A dicsekvő-- hencégő hazugságnak több más oka is lehet a fentieken kívül, mint például a kényeztetés, a szülők, a környezet heljrielen példaadása, a gyermek túlértékelése, szüntelen dicsérése a szülők vészéről. — A MESRLÖ és hencegő hazudozáson kívül a legismertebb faja a hazugságnak a védekező hazugság. Forrása legtöbb esetben a büntetéstől való félelem. Az iskolai hazudozások is jórés. : védekező jellegűek. Hazudni szokott a gyermek érvényesülés vágyból i$, hogy ó színben töntesse fel magét szülei vagy tanítója előtt Hazudhatik akkor is, ha ezzel valami előnyhöz jut, vagy valami részére kellemetlen munkától, feladattól szabadulhat meg. — A HAZUG GYERMEKKEL szemben a túlzott szigorúság vagy kemény büntetés nem szokott eredményre vezetni, annál kevésbé mert rendszerint ezek idézik elő a gyermek hazugságait Csínján kell bánni a hazugság felderítésére szolgáló vallatással is. A dacosságra, konokságra egyébként is hajlamos gyerek aprólékos vallatásával rendszerint azt érjük el, hogy a hazugságok számát szaporítjuk vele. Ha azonban mégis hazugságon kapjuk a gyermeket, — amit a jól nevelt gyermek arcjátéka, hangja, esetleges pirulása nyomban elárul —. óvatosan kell vele szemben eljárni. Helyesen tesszük, ha értelmi fejlettségéhez, mérten felvilágosítjuk, hogy a hazugság milyen csunva utálatos jellemvonás. A hazugság elleni küzdelemben igen nagy jelentősége van az őszinteségre, az igazságra, igazmondásra való nevelésnek. Ennek pedig a sok közül a legfontosabb eszköze: a szülők és nevelők ió példája. Sajnos, a gyermekhazugságoknak nem egyszer buja melegágya éppen az otthoni környezet szokott lenni. Sok gyermek nemcsak a szülők hazugságait veszi észre napról-napra, hanem 6 maga is beszervezett tagjává válik a család kifelé irányuló hazugsághadjáratának. Az ilyen gyermektől nem várhatjuk el azután, hogy az igazság bajnoka legyen. Szinte nevelési arany- szabályként lehetne mondani a szülőknek: ha azt akarod. hogy gyermeked őszinte és igazmondó legyen, légy te is az; ha azt aikarod, hogy gyermeked ne hazudjék, akkor te sem hazudj* még tréfából sem 1 Tóth Gyula tanítóképző-intézeti tanár Jászberény NEM A un PROFILUNK... A Jászkunság szerkesztő bizottságához nem először érkezik olyan kérés vagy javaslat, amely arra ösztönöz, hogy verseket, novellákat is közöljön a folyóirat. Szükségesnek tartjuk a válaszadást most, mert ez a szerkesztés elvi kérdése. A Jászkunság a TIT megyei folyóirata, és — a Társulat célkitűzéseinek megfelelően — ismeretterjesztő kiadvány. A megyei szervezetnek van irodalmi és nyelvi szakosztálya, mely azonban nem az alkotókat, írókat és költőket fogja össze, hanem az irodalmi és nyelvi ismeret- terjesztés munkásait. Ebből logikusan következik, hogy a Társulat lapja — irodalmi téren is — az ismeretterjesztést tűzte ki célul és ily- módon nem válhat — még részben sem — szépirodalmi folyóirattá. Ez a szerkesztő bizottság véleménye szerint megváltoztatná, megbontaná a lap egységes jellegét, eltérítené a Társulat eredeti célkitűzéseitől. S hogy a Jászkunság e véleményével nem áll egyedül, bizonyítja az, hogy a Társulat országos lapjai — a Valóság, illet és Tudomány, Természettudományi Közlöny — és a másik vidéki folyóirat, a Borsodi Szemle sem közölnek szépirodalmi műveket. Nem jelenti ez azt, hogy a megye irodalomtörténeti kutatásainak eredményeit ne tegyük közzé, vagy az irodalmi színpadok munkájáról (amelynek feladata lehet a kortárs irodalom népszerűsítése is), vagy éppen egy megyei antológiát ismertető cikknek ne adjunk helyet. Ami pedig a cikkek elején és végén lévő üres helyeket illeti, arra a nyomdai, tipográfiai smbályoík választ adnak. Véleményünk szerint — a takarékosság miatt — folyóiratunk oldalai így is túlzsúfoltak. A Jászkunság szerkesztő , bizottsága rült irodalmi összeállítások helyett azonban — összességében több műsorpercben sugárzunk rendszeresen rö- videbb összeállításokat. Nem értjük Donkó László aggodalmát, s vaskalapját sem tettük a fejünkre, hiszen Csalogh Zsolt, Ősegei Nagy József, Császtvai István. Gyomai György, Ilyés János, Szűcs Sándor, Serfőző Simon és sok más, szükebb hazánkban élő költő és író művének megjelentetése azt bizonyítja, hogy mértéktartóan foglalkozik a szerkesztőség a megye irodalmi életének ápolásával. Donkó Lászlótól is szívesen közöltünk volna verseket, de nem kaptunk. Ez viszont arra indít bennünket, hogy ezúttal is hangsúlyozzuk Varga József vitaindító cikkének igazát: „Van kinek írni, de.. Ezért is érdemes a megye irodalmi életéről vitatkozni, persze ez akkor lenne elsősorban hasznos, ha a megjelent, avagy a megjelenő irodalmi alkotásokon kellene vitázni. Az elmélkedés alapján azonban nem ez, hanem sokkal inkább az a sajnálatos tény, amit Donkó László is boncolgat hozzászólásában: nincs fórum, ahol a költők is írók megjelentethetnék műveiket. Elmarasztalja 'ezért a rádió szerkesztőségét is, mondván, hogy Nyíregyházán és Pécsett többet szerepelnek a helyi írók és költők a rádió műsorában. Nem vonjuk kétségbe, mert ez a tény a nyírségi, a hajdúsági és baranyai írókat dicséri... Tiszai Lajos megszüntették a vasárnapi szép szót, a megyei írók, költők rovatát, azóta hetek óta csupán elvétve akad a műsorban vers, novella. Ugyanakkor más vidéki stúdióit rendszeresen adnak irodalmi műsorszámokat. Még az irodalmi hagyományokkal kevésbé rendelkező nyíregyházi adó is sugároz irodalmi ösz- szeállításokat. Vegyük talán szemügyre a vidéki adók november 26- tó] december 2-ig tartó hét műsorait November 28-án a pécsi stúdió sugározta előbb Pécsi költők a mikrofon előtt: Pál József, majd a Könyvespolc című műsorszámát November 30-án Miskolc hullámhosszán hallottunk Kulturális jegyzeteket. Ugyanazon az estén Pécs közvetített irodalmi műsor- számot: Azok a csavaros eszűek. Turján György irodalmi zenés összeállítása. December 2-án, vasárnap Győrből hallottuk a Kisalföldi Kulturális Híradót, Nyíregyházáról a Tiszántúl című irodalmi műsort Pécsről irodalmi műsort. S mit hallottunk egész héten Szolnokról? Egyetlen verset! József Attila Munkások című költeménvét Solti Bertalan kitűnő előadásában. Az emberben önkéntelenül felvetődik a jogos kérdés: mi lehet az oka, hogy a szolnoki rádió hetek óta csak elvétve ad helyet a megyei írók alkotásainak? Közlésre alkalmas művek hiánya? Szerkesztői vas- kalaposság? Igen jó lenne, ha a Néplap hasábjain a szolnoki rádió vezetői mihamarabb választ adnának ezekre az égető«^ fontos kérdésekre. S az volna az igazán nagyszerű, ha úgy adnának feleletek ha ismét nagyobb teret biztosítanának műveink publi kilósának. 4. Befejezésül azt hiszem, nem árulok el titkot ha bejelentem, hogy az 1983-as év elején a Szolnok és Heves megyei írók közös Irodalmi antológiát adnak W. Nagy öröm ez, azt i* bizonyítja, hogy megyénk bontakozó irodalma is helyet kér az országos kulturális életben. Ezt a kibontakozást erejéhez mérten egyaránt támogassa a Jászkunság és a szolnoki rádió is Dónké iánk Donkó László cikke a szolnoki irodalmi élet jelenlegi állapotáért a többi között a szolnoki rádiót és a Jászkunság c. folyóirat szerkesztő bizottságát is hibáztatja. A* érintettek válaszát Donkó László Írására az alábbiakban közöljük, s várjuk a további hozzászólásokat BIZONY. VAN KINEK Írni. ne.. „Irodalmi ügyben” nem akarunk vitatkozni Donkó Lászlóval, de az irodalomról szívesen, mert amint írja: „sürgetően időszerűvé vált Szolnok megye irodalmi helyzete” Fogadjuk el ««fa- ben a megfogalmazásban a cikkíró szándékát, beszéljünk tehát Szolnok megye irodalmáról és arról, hogy a Magyar Rádió és Televízió Szolnoki Stúdiójának műsoraiban mennyire kapnak helyet a megyében élő Írók és költők alkotásai Donkó László szerint alig, mert a rádió önálló irodalmi műsorának megszüntetése megfosztotta őket a lehetőségtől. Az említett műsort valóban megszüntette a szerkesztőség. elsősorban műsor- politikai okokból A hatvan perre* adás színessége, elevensége megkövetelte, hogy változtassanak a műsor szerkezetén A havonta egyszer jelentkező, hatvan perces, sikerült vagy kevésbé süte-1 Polemizál ni szeretnék a fentebb említett írással, amely a Néplap november 11-i számában látott napvilágot, s amely sajnálatosan visszhang nélkül maradt (Vajon miért?!) Jogosnak érzem a hozzászólást több okból kifolyólag. Elsősorban azért mert Varga József a megyei „öreg” írók sorában az én nevemet is megemlíti. (Ugyanakkor, amikor az Alföld októberi számában Krecs- rpá rí T .ászl ó a megyén k egyi k legegyénibb hangú fiatal (!) költőjének tart. Most aztán hová tartozónak mondjam magam!?) Másodszor azért is jogosultnak,, érzem magam a hozzászólásra, mivel a három év előtti, széles hullámzáséi vitát a megy«n irodalmunk helyzetéről éti indítottam el egy panaszos, — úgyis mondhatnám kétségbeesett írásommal. Egy kicsit éppen azokról a megyei irodalmi gondokról, problémákról írtam akkor, amikről néhány héttel előbb Varga elvtárs cikkezett Tudom, akkoriban kissé korai volt az én cikkem, de most valóban sürgetően időszerűvé vált Szolnok megye irodalmi helyzete. Nem véletlen az sem, hogy az Alföld című folyóirat októberi számában Krecsmári László is TTUsgpróbálja éb- resztgetrri a mi irodalmi .«JokeróxKiká n kát* X. Ismételten nyíltan fel kell vetnünk a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei folyóiratának, a Jászkunságnak ügyét Most. amikor nagyon őszintén elmondok néhány gondolatot, hangsúlyozom, hogy non támadni akarom az említett lapot vagy annak szerkesztő bizottságát ellenk««zőleg: segítséget kérek frótársaim «««vében is. Hn a legutóbbi, a 3. szám tartalomjegyzékébe beleolvasunk, találunk igen magas színvonalom m«»gfrt képzőművészeti, építészeti, termelőszövetkezeti, hékemozgalmi írást tanulmányt De a társulatnak talán nein kötelessége sz irodalom, a mai tro- «ialorm terleeztése* A felelet azt hiszem, csak egyértelmű lehet: igen. fis az Ismeretterjesztő Társulat rangos folyóirata népszerűsíti-e eléggé a rtwgve régi és élő irodalmát? Azt hiszem erre In egyöntetű lehet a válasz: nem. Pedig a különféle tudományos írások mellett a folyóirat minden száma kötelezően helyet biztosíthatna a megyei írók. költők színvonalas alkotásainak Nem voltam rest előkeresni a centimétert feleségem varrósdobozáből és lemértem a Jászkunságban a cikkek elején és végén üregen hagyott helyeket összesen hetvenkét centiméter iött ki, ami pontosan három oldalnvi helyet jelent. Három oldalon elférne négy—hat vers1 Kapnánk még három —négy oldalt, akkor minden alkalommal hozhatnának ngy. esetleg két jólsikerült novellát is a Jászkunságban. Kém n lan nyomdatechnikáján. sem megjelenési idő. nohtián, sőt még az öt forintos árán sem kellene változtatni A színvonal pedig — "ál-ménvem szerint — emel- i^íne a tartalom színesedről; Hiszem, hogy a lap Uveniránvú bővítése elől a folyóirat szerkesztő bizottsága nem zárkózna el Hasznos lenne, ha ezzel kapcsolatban megszólalnának az említett szerkesztők is. N«*m lehetne a Jászkunság a .Kzolnok m««- gv«=n fnók költők lapja Is’ 3 Engedtessék meg. hogy néhány szót ejtsek a másik megjelenési fórumról, a szolnoki rádióról is. Régi. figyelmes hallgatója vagyok. Amióta a stúdió szerkesztői Ha milliókra ezer forintol Panaszos levelet kaptunk a Szolnoki Állami Gazdaság hízómarha gondozóitól. Levélíróink elégedetlenek a munkakörülményekkel — mint közük: „Hiányoznak a villanyégők és sötétben kell botorkálnunk. Telepünk új hidroglóbusr.t kapott, s a nagy nyomás szétfeszíti az elavult csőhálózatot, emiatt vízben úszik az istálló. A jászolkarikák kitöredeztek s így két marhái kötünk össze. Mondanunk wm kell, hogy ez gátolja az állatok súlygyarapodását. — Panaszunkkal hiába fordulunk az illetékesekhez; nem Intézkednek”. Kissé meglepődtünk, ami- c<v a level««t megkaptuk. Az állattenyésztők panaszának rendezése nem igéivel beruházást. Csupán néhány villanyégőt kérnek és lürgetik a vízvezeték kijavítását, s a jászolkarikák pótlását. Tehát csak néhány •zer forintos felújításról van ;zó Kissé hihetetlennek túlik. mégsem intézik el pauszukat. A helyszínen meggyőződünk róla. hogy levélíróink- ink igaza van. A 18? férőhelyes istálló EJN Hatalmas, üveggel borított lirdető és „mindenes" tábla i gyár udvarán, fölötte széfen rajzolt betűkkel a fel- rat: Ami szálka a sze niinkben. A táblán egyetlnr zó: SZAKSZERVEZET ♦ Az angol, svájci és olasz ocisták olyan magyar foci ipőket rendeltek, amiknél i talpain fehér és gyöngy lázszínű. korszerű csavaró .« topni van. És a magyarok" 3k a régifajta fekete stopni: ipóben rúgják a labdát. Hát telik— era is futja már nem volt sötét, mert a többszöri sürgetés után a gondozók maguk segítettek bajukon. (A sertéstelep építkezésről öt villanyégőt loptak.) — Összekötötték a hibás és nedves villanyvezetéket. — Természetesen a megfelelő biztonsági intézkedések nélkül. Ha baleset történik, vajon hol keresnék a felelőst? A gazdasághoz méltatlan körülmények között hizlalják az állatokat Nincs alomszalmájuk, s a szalmát fűrész- porral pótolják, de ez Is kevés. így nem csodálkozhatunk azon, hogy az állatok piszkosak. A rossz vezeték miatt több helyen vízben állnak az állatok. Nem hinnénk. hogy ez ne lenne káros hatással egészségükre. Az elegendő takarmányadagok az ilyen körülmények között kevésnek bizonyulnak a tervszerű súlygyarapodáshoz. A szolnoki gazdaság hizlaldája a jelentősebb termelőüzemek közé tartozik. Ügy véljük, hogy a többmilüő forintos beruházás mellett néhány ezer forintos felújításra is telne, ha a gazdaság vezetői úgy akarnák. — m. 1. — nTTT ezért nem korszerű a magyar labdarúgás? * Keresem a gyár vezetőit — mondják, hogy az óvodában dolgoznak. Hát ez mi- 'yen munka lehet — töprengek rosszat sejtve. Megyek utánuk és látom őket a legújabb játékok között, imik a gyárban készültek. Ott térdepelnek körülöttük ■i sok óvodás. Tényleg dolgoznak — nyugszom meg — és közéjük térdelek egy nyilatkozatért.