Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-08 / 5. szám
1963. január 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S A tanulói közösségek céljai és a KISZ Az iskola tartalmi megújhodásának, — reformjának programja célul tűzi ki az iskolai nevelőmunka színvonalának emelését. E komoly és szép feladat közvetlenül érinti az ifjúsági szervezet munkáját is. Szükség van a reform sikere érdekében arra, hogy a KISZ nevelőmunkája minél hatékonyabb legyen. A hatékony nevelés titka \ Ha egy gép (pl. jármű) teljesítményét fokozni akarjuk, elsősorban a gépet mozgató motor, hajtómű teljesítményét kell növelnünk. Senki sem várja pl. a gép más színűre festésétől a teljesítmény lényeges emelkedését Hasonló a helyzet az emberi személyiség formálásakor is: akkor végezzük eredményesen a nevelőmunkát, ha elsősorban az embert mozgató tényezőkre sikerül hatnunk; ha képeseik vagyunk e „motorok” teljesítőképességének fokozására. Az ember legfőbb „motorjai”, mozgatói a különféle célok, távlatok, eszmények, remények stb. Célok és távlatok nélkül nevelni nem lehet — ez a pedagógiai munka kérlelhetetlen törvénye. Az ember fejlődése megakad; az ember a külső körülmények játékszerévé válik, ha nincsenek céljai. Célok hiányában az ember alacsonyabb színvonalra — néha a máról- holnapra élő állatok szintjére — esik vissza. Makarenko óta nyilvánvalóvá vált, hogy a közösségi szervezeteket is elsősorban a célok fogják egybe. A célok késztetik az embereket közösségi szerveződésre, közös tevékenységre. Ha a közösségnek nincsenek céljai, menthetetlenül szétbomlik emberek laza tömegére, akik önös, egyéni érdekeiken nem képesek felülemelkedni. Az egyénnek a legkomolyabb, legtartalmasabb célokat a közösség adja. Mindenki a közösségi életben tanulhatja meg, hogy mit jelent a nagy célok érdekében cselekedni. Felbecsülhetetlen szerepe van ilyen szempontból az ifjúsági szervezetnek. Nemcsak az a komoly dolog, hogy célokat, távlatokat tűz tagjai elé, hanem az is, hogy megszervezi a közösség életét, tevékenységét a céloknak megfelelően. Joggal vetődhet fel a kérdés: ezt nem tudná az iskola egyedül megcsinálni? Nem túlzás-e. ha azt állítjuk, hogy az iskolai nevelésnek legfontosabb segítője a mozgalmi nevelés? Amikor a nagy célok nem nevelnek ... Egyes esetekben a nemes, felemelő célkitűzések hatástalanok, illetve csekély hatásúak maradnak. — Egy-egy 6zép távlat, cél hallatára bólogatnak a fiatalok, de mindennapi cselekedeteiken nem látszik meg, hogy ezek a célok váltak volna tevékenységük legfőbb mozgatóivá. A „motorból” hiányzik az „üzemanyag”. Az ember „hajtő-energiái” a különféle szükségletek, érdekek, érzelmek stb. Ezekkel keil tehát tartalmassá tenni céljainkat Sokkal könnyebb közösségi embereket nevelni, ha az egyének szükségleteire, érdekeire, érdeklődésére építünk, mintha ezeket semmibe vész- szűk. Sokszor félreértjük azt a követelményt, hogy a kollektivista ember rendelje alá egyéni érdekeit a közösség érdekeinek. A célunk valóban ez; nevelőmunkánknak ilyen eredménye lesz. Ám nem kezdhetjük itt, e követelmény maximális, legszigorúbb érvényesítésénél. Fokozatosan. sok-sok élmény segítésével kell meggyőznünk a fiatalokat, hogy a közösségi élet nemhogy az egyén ellen van. hanem ellenkezőleg: csak a közösség biztosíthatja valamennyi ember érdekeinek, szükségleteinek kielégítését. A KISZ lehetőségei nagyok. A mozgalom önkéntes jellegéből következően a fiatalok szívesen teszik magukévá a nevelési célkitűzéseket. A KISZ vonzó, színes, játékos-romantikus foglalkozásai, akciói segítik a fiatalokat a célok elfogadásában. A gyakorlati tevékenységben, önként vállalt munkákban megtanulhatják, milyen tartalmas élmény a célok érdekében végzett közös cselekvés. A mozgalomban nem a tanár—diák viszony az uralkodó, hanem az egymással egyenrangú fiatalok közösségi viszonya. Ez nagyon sokat jelent olyankor, amikor belátás és meggyőződés kell a követelmények elfogadásához. A nagy, komoly célokat minden esetben „konkretizálni” kell, a kisebb célok, közeli távlatok aprópénzére kell beváltani. E közeli távlatoknak a közösségi tagok érdekeihez, érdeklődéséhez, beállítottságához kell igazodniuk. Egy-egy táncdélután, kirándulás, társadalmi munkaakció, verseny, játék stb. nem pusztán „csalétkek”, hanem munkánk lényegéhez szorosan kapcsolódó foglalkozások; alkalmai a közösségi ember formálásának. Az iskolában legtöbb esetben nincs arra idő, illetve lehetőség, hogy a vonzó közeli célok olyan tömegével éljünk, mint a mozgalomban. Hogy ezek vonzóak, — nagyrészt annak köszönhető, hogy maguknak a fiataloknak az ötleteiből születnek; s hogy nincs olyan kötelezőkényszer ízük, mint az iskolai perspektíváknak. — Ha másért nem, már ezért is szükség lenne ifjúsági mozgalomra. Iskolai KISZ szervezeteink zöme gondoskodik a közeli célokról; s nem feledkezik meg legtöbbször a szocializmus, kommunizmus építésének grandiózus távlatairól sem. Előfordul, hogy még így sem kielégítő a munka. — Miért? A bűvös „áttétel” hiányzik vagy akadozik. — Olyan távlatokra, célokra is szükség lenne, melyek összekapcsolják a mindennapi, apróbb célokat a távoli perspektívákkal. E célokat nevezte Makarenko középtávlatoknak. Ezek kitűzése talán a legnehezebb feladat. E távlatok kb. 1—5 évnyi időtartamra vonatkozhatnak a középiskolában. Az iskolai tanulmányi munkának ilyen középtávlata pb az érettségi, a pályaválasztás stb. Ezek természetszerűleg a mozgalom közösségi tevékenységének is távlatai. Azonban még további középtávlatokra is szükség van. Nem jó, hogy elég sok iskolában a KISZ munkát legfeljebb egy évre tervezik el. A középiskolai keretek ugyanis négy éves tervezést tennének szükségessé. Sok helyütt baja a KISZ munkának, hogy évenként ismétlődik minden, s emiatt formálisnak, unalmasnak tűnik a mozgalmi munka. Ha a próbák anyaga jó — vagyis a részkövetelmények egyre komolyabbak, nehezebbek —, s komolyan folyik a felkészülés, próbázás, akkor az „áttétellel” nem lehetnek nagyobb hibák. • Fentebb géphez hasonlítottuk az embert. Nem egészen jó ez a hasonlat. A gép pl. képes egymagában is járni — az ember nem, különösen. ha fiatal. Tevékeny, cselekvő, fejlődő társakra van szüksége, hogy közösségi emberré formálódjon. Ha az ifjúsági szervezet valameny- nvt tanuló segítésére ilyen társakat nevel, akkor a legtöbbet teszi, , amit az iskoláért tehet. Fábián Zoltán a Jászberényi Tanítóképző Intézet tanára m ház lakói egy reggel harsány kutyaugatásra éb** rédtek. Szokatlan volt ez, megfoghatatlan. A házban senki sem tartott kutyát, valami leóbor ebtől kellett hát tartani, amely még este bevette magát o házba, s most a zárt kapuk előtt vesztett szabadságáért vonít. Ám mégse kóbor eb volt, délelőtt kiderült minden. Gyorsan körüljárt a hír a házban, hogy Kerekes Domokosé, a nyugalmazott pénzügyigazgatósági iroda- igazgatóé a kutya, tegnap este hozta magával szokásos délutáni sétájáról. Hogy a hír nem koholmány bárki meggyőződhetett róla: a kutya egész délelőtt kint napozott a folyosón, új gazdája ajtaja előtt. Az egész ház csodájára járt. Nagy, borzasszőrű, sárga kutya volt. Nyakörv és lánc nélkül hevert az ajtó előtt, s o homlokába hulló gubancok alól, fényes fekete szemével békésen bámult vissza a bámészkodókra. Találgatták, milyen fajta, de nem tudtak megegyezni. Az eb korcs lehetett, még Pojánovics, a házmester sem tudta vol-ia előszámlálni m gtévedt szüleit, pedig Pojánovics igazán értett hozzá, hiszen fiatalabb korában gyepmester volt, valahol Vecsés környékén. A hír délutánra a szomszédos házakban is elterjedt. Nem is csoda: a dolog eseménynek számított. Kerekes Domokost mindenki ismerte a környéken, három éve költözött ide, amikor nyugalomba vonult. Azóta 7iavon*a láfhrt*ák. amint délelőtt elsiet hazulról, kosárral a karján, bevásárolni, s délután, amint elballag, kényelmes léptékkéf elefánt csont fejű botjára támaszkodva, sétálni. Eleinte csodálkoztak. h ~gy férfi létére maga foglalkozik háztartásával, maga főz, de aztán megszokták. Tudomásul vették, hogy Kerekes Domokos akkora agglegény, aki még cselédet sem tűr meg a házában. Megszokták, hogy magányos és zárkózott. a boltosokkal nem szeret tréfálkozni, s nem ismerkedik senkivel a házban. Nem haragudtak rá, elfogadták olyam. amibten. Végre is — ez volt a ház általános véleménye róla — mindenki úgy rendezi be életét, ahogyan neki tetszik. A házbeli jólértesültek ugyan suttogták róla hogy Kere'-es valamikor nős volt. s hogy felesége elhagyta — de miről nem suttognak a házb 'U -iáié •'-’-■"T+efc;? A környék lassanként hozzászokott az új látványhoz: Kerekeshez és a kutyához. Az irodaigazgató délelőttönként továbbra is egyedül végezte a bevásárlásait, s amíg odavolt, a kutya hűségesen őrizte « házit. Délután aztán jött a közös séta. Kerekes fürge léptekkpl «?-"■’ ’ • T- - 1 -'“'"m n^rnolpt — más1*''* oht hOSSTdnak tűnő — megszámlálhatatlan lépcsőfokon s alig várta már, hogy az utcán legyen. A kutya persze fürgébb volt nála, s mire 6 leért, az már ott várta farkcsóválva a kapu előtt. Elindultak. Rendszerint nagy csapat gyerek követte őket. Szólongattdk a kutyát, labdát dobtak feléje, játszani hívták. Kerekes azonban nem engedte él maga mellől. Inkább a gyerekeket hívta közelebb. S ilyenkor aztán megtörtént, ami eddig még soha: az öregúr szóbaelegyedett a gyerekekkel s néha még barátságosan el is beszélgetett velük. Mikor ammek is híre ment, a házban nem tudtak hová lenni a \ csodálkozástól. Megváltozott az öreg Kerekes — mondogatták. — Megváltoztatta a kutyája. H/§ég maga az irodaigazgató is észrevette, hogy vala- hogyan más lett a világ körülötte. Az emberek eddig — úgy tapasztalta — kedvetlenek, kelletlenek voltak vele szemben; most azonban barátságos, mosolygós arcok tekingettek rá mindenünnen. Nem törődött vele, hogyan történt mindez, csak elfogadta. Lassan kezdett felmelegedni a környezete iránt, s az is iránta. Élet — gondolta, néha. S szeretettel nézte a sárga kutyát, amely álmos, nagy fejét olyan határtalan bizalommal tudta az ölébe ejteni. Minden rendben lett volna, ha a kutya kicsit főbb s szigorúbb nevelést kap annakidején. Hanem ezt előző gazdái elmulasztották, s Kerekes most úgy érezte neki kötelessége pótolni a hiányokat. Az első hetekben nagy fáradsággal sikerült rászoktatnia a szobatisztaságra Az eredménynek nagyon örült. A kutya rendkívül tanulékonynak bizonyult, csak kicsit csökönyös volt. Majd leszoktatlak róla, ne félj! — fenyegette meg néha gyöngédén — várj csak! A kutya várt. Mert azért engedelmes kutya volt. A szobatisztasági dresszusa után talán két hónap is eltelt, amikor Kerekes úgy gondolta, eljött! az ideje, hogy a kutya megtanuljon rendesen enni. Mert rettenetesen evett. Habzsolt, lefetyelt, zabálta az ételt, úgy viselkedett, mint egy kóbor eb, amely hetek óta nem látott már rendes táplálékot s most kárpótolni akarja magát a mulasztottakért. Pedig ekkor már három hónapja volt Kerekesnél. Mégis mindig úgy esett az ételnek, oly türelmetlenül, vadul, hogy sokszor majdnem feldöntötte gazdáját. Azt sem akarta megvárni, amig Kerekes megtölti a tányérját. Csak megérezte az ételszagot, már ugrott, rohant a tálnak. Az irodaígazgató úgy érezte, ezen változtatni kell. Körülményes módszert dolgozott ki a kutya betanítására. Leültette a sarokba, a tűzhely mellé, eléje tolta a konyhaasztalt, s így. bekalitkázva kellett néznie az állatnak amíg ő elkészíti az eledelét. Szörnyű volt hallgatni, hogy mit művelt ezalatt az áldozat. Vonított, nyüszített, szinte fuldokolt a kíntól... Mikor aztán néhány perc múlva Kerekes eltolta az asztalt, rohant az ételhez De csak az első napokban! Lassanként sikerült ránevelni, hogy várja meg, amíg gazdája elébe teszi a tálat. Később már az asztalt sem kellett eléje tolni, várt szépen a sorára anélkül it gyerekest boldoggá tette az eredmény. Ügy érezte ** hogy most már tovább is mehet: s tervszerűen itezdte éheztetni az állatot, fél-, sőt sokszor egy epéi: órán át is várakoztatva az evésre. A kutya szépen haTELEVÍZIÓ A TANVÁN A jászszentamdrási alsótanyai iskolában ma már mindennapos vendégek a környékbeli tanyák, lakói. A megyei tanács jóvoltából agregáttal működtetett nagyképemyős televíziós készüléket kapott az iskola. Minden alkalommal éppen csak öttel vannak többen, mint amennyi a terem befogadóképessége — mondotta tréfásan Guba Béla tanár. Már előre örülnek, hogy nemsokára vetítőgépet is kapnak. Az iskola lassan miniatűr kulturális központtá növi ki magát, hiszen a Haladás Tsz tizennyolc tagja itt hallgatja nagy figyelemmel a tsz akadémia előadásait. r * Mit adott Éva Adámnafc Dr. Tatham Whitehead angol botanikus nemrégen cikket írt, amelyben azt állítja, téves az a bibliai megállapítás, hogy Éva az Édenkertben almát adott volna Ádámnak. Mivel a Paradicsom Mezopotámiában volt, Éva csak sárgabarackot. vagy birsalmát adhatott Ádáminak, mert alma ott nem terem. Ádiám sem almát, sem sárgabarackot nem kapott, hanem banánt — repliká- aott egy johannesburgi orvos, aki a Rand Daily Mail című délafrikai lap szerkesztőségéhez írt levelében megállapította, hogy a neves brit botanikus már akkor téved, amikor azt állítja, hogy az Édenkert Mezopotámiában volt. A Paradicsom Afrikában volt, s ezért Ádám bizonyára csak banánt kaphatott;.. Pedro a Sierrába megy KUBAI FILM Kuba nemzeti ünnepén tfizik műsorukra filmszínházaink az első kubai játékfilmet. Ez a film a dicső harcok emlékét örökíti meg fiatalos lelkesedéssel. ladt. Kerekes örömmel újságolta a jó hírt, új ismerőseinek, akikkel igen összemelegedett. Egyik nap sikerült borjúhúst szereznie. Miután megebédelt, hozzákezdett a kutya etetéséhez. Az állat megérezhette a gyönge hús szagát, mert már gazdája ebédje alatt is rendkívül nyugtalanul viselkedett. Mikor azután arra került a sor. hogy 6 is megkapja a tál ételét, megint nem birt magával. Elfeledett mindent, amit az utóbbi hetekben tanult. Morgott, szűkölt. Kerekes eléje tette a tálat. — Nem szabad! — mondogatta, — Vár a jő kutya! Vár! A kutya azonban nem várt. Nekiugrott a tálnak. Kerekes döhbe jött. — Várni! — kiáltotta. A kutya rá sem hederített. Kerekes ekkor a botját kapta elő s feléje sújtott. Az elefántcsont vég keményen koppant az állat koponyáján. Megfoghatatlan volt, ami ezután történt. A kutya egyszerűen megőrült. Otthagyta az ételt, amely eddig mindennél fontosabb volt neki, s gazdájára vetette magát. Kerekes megtántorodott és nekiesett a falnak. Kezéből, amelyben a botot tartotta, dőlt a vér. Rámeredt a sebre, pár pillanatig szinte bénán állott, mintha nem értené, ami történt. Aztán elordította magát: — Te dög! — üvöltötte. hogy elsötétült előtte a világ —, te dög! Az ajtóhoz tántorgott, kitárta. — Eridj! — lihegte s kifelé intett a kezével. Egész teste felkiáltójellé merevedett, úgy állott az ajtónál, mint az angyal a paradicsom kapujában. Csak a kezéből hiányzott tüzes kard. — Eridj! Kotródj a szemem elől! Jt kutya kisompolygott a szobából, Kerekes ** vágta utána az ajtót. — Pusztítson el a sintér! — hajította még rá az átkot, aztán kulcsra zárta az ajtót. Másnap barátságtalan arccal mordult az ismerősökre, akik bekötött kezére kérdezősködtek. Pár nap múlva leszokott a köszönésről is. A gyerekekre, eddigi. kis pajtásaira, rá sem nézett többé. Senki nem értette * a dolgot. Múltak a napok. Kerekes igyekezett elfeledni a kutyát, de nem igen sikerült. Félfüllel hallotta, hogy a ' házban valaki magához vette. S amiko, egyik nap meglátta, a házmesterlakás nyitott ajtaján át, hevesebben vert a szíve. Aztán hirtelen valami nagy, mélyről jövő harag vett erőt rajta. Bekopogtatott s kérte Pojáno- vicsot. dobja ki az ebet, A házmester tiltakozott. Kerekes ekkor megfenyegette, hogy félmondat neki. El is járt az ügyben, de a házkezelőség is a házmester pártját fogta. Ügy tűnt fel, hogy az egész világ összefogott ellene. Elcserélte hát a lakást s nemsokára elköltözött a házból. Azóta senki nem látta a környéken. Bárány tarnál t
