Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-03 / 1. szám

IMS. január 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s ltatébanSva a Ui64s? — Ugye raályn sok bej van ▼elem... — Egyszerű mondat ez, nincs benne sesnmi különös. Mégis rassz érzés egy gyermektől hallani e szavaikat. Néhány nappal ezlőtt Ti- saaörsön jártam. A községi tanácshoz akkor léptein be, amikor Nagy Károlymé Ti­szafüreddel beszélt telefonon, önkéntelenül is tanúja let­tem e beszélgetésnek. — Arra kérem Kovács élvtárs, feltétlenül jöjjön ki, mert azonnal kell segíteni... a kislány nem tud hová menni... És aikkor szólalt meg egy lánykahang: — ügye milyen sok baj van velem... Valóban Éva a hibás? O a felelős a gyors telefonért? A sürgős segítséglkérésért? Azért, hogy a járási gyám­ügyi előadónak azonnal Ti- szaörsre kellett utaznia? Éva most tizennegyedik éves. Fitos orra, beszédes szeme van. A hatalmas ló- famkfrlzuráha gyömöszölt haj vörhenyes barnán omlik hátaközepéág. Szép gyerek. Ezt bárfd első látásira meg­állapíthatja róla. Tiszta, gon­dozott külsejű, mindenki azt hiheti róla, hogy rendezett családi körülmények között él. S mit takar a látszat? Amikor Milutemé meg­halt, a szomszédok jósol­gattak: — Szegény gyerekek ugyan mivégre lesznek ezután? Az apjuk az nem «okát törődik majd velük... Valóban! MSlu tér István Tisza őrsön nem tartozik a leggondosabb családapák kö­zé. Amikor meghalt a fele­sége, már senki nem állt útjában, hogy csak szenve­délyének — az italnak éljen. A négy kislányt nem egy­szer kizárta a lakásból, s ha éppenséggel úgy támadt kedve, hát alaposan meg­verte őket. Végűiig a roko­nok oldották meg a lehetet­len helyzetet. Két lányt az időé nagyszülők vettek ma­miikhoz. Egyet még annak­idején állami gondozásba adták — s az akkor másfél éves Évit, Ecseren lakó nagynénje vette magához. Teltek az évek. Évi esz­tendőről esztendőre esze­sebb, talpraesettebb lett. Nem csoda, hogy a szom­szédban lakó Stogliéknak is megakadt a szemük az okos, értelmes kislányon. — Nekünk nincs gyere­künk. Fogadjuk örökbe a kis Évái Hiszen a nagynénje úgyis beteges asszony... — határozott egyszer férj é» feleség. Egyöntetűen! Két évig nem volt semmi baj. De azután állítólag egy­re több gond lett Évával. — Nem tud semmit se megcsinálni magától. Ha meg dolgozik valamit, azt se teszi kedvemre... — panaszkodott nemegyszer a nevelőanyja. — Senki sem lesz egyszer­re jó háziasszony... — véde­kezik most Éva így utólag. — Tessék elthimnd, én igye­keztem. Amikor hazamen­tem iskolából kitakarítottam, megfőztem. Igaz nem mos­tam fel mindennap a kony­hát... teccik gondolni, hogy kellett volna? — Azért csak jól bántak veled... vagy nem? Hallgatás a válasz. És újabb kérdés, amire érzem már sokszor kért választ. — Teccik gondolni, hogy rossz természetem van? Tu­dok mosni, vasalni. Saját magamat én tartottam rend­ben. Tessék elhinni, nagyon igyekeztem, jó akartam len­ni. Dehát persze, hogy visz- szafeleseltem, amikor hoz­zámvágta a lábost és még sírt. hogy tönkrement ä jó lábosa emiatt... Meg akartak ők éntőlem szabadulni... — Mind a ketten? — Á... csak az asszony., az apám.... a nevelőapám nagyon jó ember. De ő se birt vele... — És hogy kerültél visz- sza Tiszaörsre? — Ügy, hogy az apám... szóval, az édesapám értem jött! — írtál neki, tudtad a címét? — Nem tudtam. A nevelő­anyám adta fel a levelet. — És mit Írtál apádnak? — Amit a nevelőanyám leírt előzőleg. Azt másoltam át — És mi volt a levélben? — Hogy rosszul bánik ve­lem a mostohám és írjam meg, Tiszaörsön nem lenne-e jobb nekem? — Mit gondolsz, miért tet­te ezt a nevelőanyád? — Megbánta, hogy örök- befogadott... de lehet, hogy a ház miatt tette. Szép, nagy házuk van. Ecseren... aztán hallottam, hogy nem szeret­né, ha én örökölném... in­kább a testvére gyerekeire hagyná... — És itt Őrsön? — Apám értem jött... ha­zahozott. De ott elmondta n elcünk, hogy nyugodtan velejöhetek, mert itt neki szép háza van. Meg jól ke­res. Majd én vezetem a ház­tartást. És itt. iskolába is járhatok,„ De hazudott!... Becsapott engem! Nincs neki háza... csak egy összeroskad- ni készülő vityilója. Tessék elképzelni, még fekhely sincs benne. Negyedik napja va­gyok itt és hol az egyik, hol a másik szomszéd adott szállást... Meg enni is... kö- nyörületböl. — És a nagyszüleid? — ök nagyon jó emberek. De náluk nincs hely... meg aztán elég szűkösen vannak... nem lehetek a terhűkre. — Testvéreid? — Az egyik most ment férjhez itt Tiszaörsön, de nála nincs hely. A másik nővérem Tiszafüreden van férjnél... a harmadikról sem­mit sem tudok... — És hogy kerültél ide a tanácshoz? — Eljöttem, segítsenek! Szeretnék intézetbe kerülni Ez Éva eddigi története. Varga Viktória A kongresszusi verseny és a „rejtett tartalékon“ Beraétei János öt éve bedolgozója a tiszafüredi HTSZ ko­sárfonó részlegének. Tizennyolc éves kora óta foglalkozik kosárfonással A nemrég befejeződött és értékelt kongresszusi mun­kaverseny alatt előkerültek a „rejtett tartalékok”. Ezek a vállalatok irányítóinak jó szervező- és előkészítő mun­kájától kezdve a gép mel­lett dolgozó, kimagasló ered­ményt elérő munkásig min­denütt jelentkeztek. Egy pél­da erre: a Törökszentmiklósi Ba­romfifeldolgozó Vállalat a hasonló típusú üzemek kö­zött az elmúlt években igen szerény eredménnyel nem tartozott az élenjá­rók közé. Most az iparág­ban ez a gyár érte el a legmagasabb termelékeny­ség emelkedést, export- és belföldi kötele­zettségeit is túlteljesítette. Ez a legjobbak közé emelte a vállalatot. A vállalat igazgató­ja a művezetőkkel és cso­portvezetőkkel megbeszélte a meglévő gépkapacitás jobb kihasználásának lehetősé­geit. Ennek eredményeként a feldolgozó gépsort átszer­vezték. Ezzel az eddigi 620 darabos óránkénti termelést foko­zatosan felemelték 1200 darabra. Ez nagymértékű termelé­kenység emelkedést jelentett. Futná a föld járadékra A jászberényi Március 15 Tsz gazdái Pórtelek belsősé­gében 72 kh-t vittek a közös­be. Ezt a földet a szövetke­zet annak rendje-módja sze­rint szántónak használja; ám — belsőség lévén — földadót nem fizet utána. Ha tenné, akkor sem nagyon erőltetné meg magát: a terület föld­adója 4000 forint lenne. A tsz nemrég hárommillió forintos állami segítséget ka« Ifott azzal a kikötéssel, hogy tagjainak a földjáradékot is kifizesse. A 7 kh 150. négy­szögöllel bíró S. Jánosné mégis hiába vár ezen a cí­men 600 forintot; a 2 kh 1064 négyszögölet magáénak valló P. András 300 forintot, de még M. Józsefné is .szerény 50 forintot. A szövetkezet főkönyvelő­je szerint nem áll rendelke­zésre olyan adat, melyből hi­telesen meg lehet állapítani, mekkora terület után illeti meg járadék a gazdákat. A tsz gazdasági vezetőinek nem kellene messzire menniök, hogy megtudják: bármely nap szívesen ismertetné az adatokat a jászberényi föld­nyilvántartó. Nem értjük, miért s ho­gyan lehet kérdés a földjára­dék kifizetése a Március IS Tsz-ben. — jóllehet arra párthatározat, jogszabály is van érvényben. —- b. z. — Igen sok, az előírt súlyon aluli csirke érkezett feldol­gozásra. Ezek már csak érté­kükből veszítve osztályos áruk lettek. A súlyon aluli csirkéket tíznapos hizlalásra állították be és így azok is első osztályúvá váltak. Az élő állatoknál a beér­kezéstől a feldolgozásig át­lag másfélszázalékos a súly­veszteség. A gondosabb elhe­lyezéssel hattized százalékos súlyveszteséget takarítottak meg és így a feldolgozásra kerülő állatok a beérkezéstől számítva még egy százalékot sem vesztettek súlyukból. Ez közel 300 000 forintos megta­karítást jelentett. Másfél tized százalékkal csökkentették a szállítógép­kocsik üresjáratát. A műszaki osztály, a ter­melési osztály és a felvá­sárlási részleg a múltban egymástól teljesen függet­lenül dolgozott. — Most együttműködési terv alap­ján végzik munkájukat és ez biztosítja a zökkenő- mentes termelést A vállalat felajánlása 740 ezer forint érték volt, ezzel szemben 1915 000 forintot teljesítettek. Ez az igen je­lentős siker az első tizenegy hónapban hét és félmilliói üzemi eredményt biztosított, vagyis a tavalyi eredmény közei megduplázódott. A verseny tapasztalatait jól felhasználják a vállalat­nál. A rejtett tartalékokat hasznosítják ez évben is ét ezek figyelmebevételével ké­szítik tervüket E. Gy. A hetven éves ifjú Zábó Károly bécsi, a jésx- árokszállásd Vegyesipari KTSZ elnöke október 29-én a születésnapi borospalack­kal együtt éveinek nyolcadik tízes kötegét is felbontotta. Nem f minden-napi ember, szentigaz. De sokan szeret­nénk hetven éves korunkban olyan életerősnek, vidámnak és fiatalosnak lenni, mint ő. Kerékpáron még két év­vel ezelőtt Hatvanba is el­ment, mikor Jászberényben és Jászapátiban nem kapott valamilyen sürgős munka be­fejezéséhez szükséges ajtó­SZAKTANÁCS Növényvédelmi tapasztalatok Ha felmérjük a növény­védőszerek évenkénti forgal­mát, megállapíthatjuk, hogy az a nagyüzemi mezőgazda­ság belterjességének meg­felelően, párhuzamosan fej­lődik. Ez a növekedés azon­ban nincs arányban azzal a feladatta], melyet az elszapo­rodott kártevők elleni véde­lem megkövetel a növény- termesztésben és a gyümölcs­termesztésben. Nem kedve­zőbb a helyzet a kertészet­ben sem, mivel a nagy te­rületen termelt kultúrák — védelem hiányában — le­hetőséget biztosítanak a kár­tevők elszaporodásának. Több éves megfigyelések és mérések alapján a kár­tevők miatt 5 százalék az évenkénti terméskiesés. Te­hát fontos népgazdasági ér­dek a növényvédelem kiszé­lesítése. Három millió hold kenyérgabona vetésterület tíz. mázsás átlagát alapul véve az össztermést 1,5 millió mázsával csökkenthetik a kártevők. A jászfényszarui Zöldmező Tsz-ben 75 hold paprika termésénél 80 szá­zalékos volt a terméskiesés, mivel a mocskospajor ellen védekezést későn kezdték meg. A szövetkezet jövedel me ezáltal 75—80 000 forint­tal csökkent A tavaszi árvízsújtotta te­rületeken négyzetméteren­ként tíz—száz pajor volt a okozott a növényállomány­ban. A védekezésben jó pél­dát mutatott a tószegi Dó­zsa Tsz, ahol 360 holdon, holdanként 25 kilogramm Hungária DL—5 porozószert munkáltak a talajba 3—4 centiméter mélyen. A hatása olyan tökéletes volt, hogy az utána következő vetés ter­méseredménye kukoricából 90 százalékos volt a nem károsított területekhez vi­szonyítva. A Növényvédelmi Kutató­intézet kísérleti eredménye­ként egyre több olyan nö­vényvédőszert bocsát a me­zőgazdaság rendelkezésére, mely a tenyészidő alatt több kártevővel szemben is védel­met nyújt. Ide soroljuk a még kevésbé ismert Hungá­ria DL—5 néven forgalom­ba hozott, 5 százalékos DDT (diklór-difennil-triklóretán) és a 0,5 százalékos Lindán (gamma HCF) kombináció­ját, mely ideg-, bőr- és gyo­morméreg . Holdanként 15—25 kilo­gramm mennyiség a mocs­kospajor. a drótféreg és a csócsárolón kívül a bolhák és a lucerna ismert kár­tevői ellen is védelmet nyújt. A Hungária DL—40 perme- tezőszer szintén DDT és HCH (gamma) hatóanyagú. Mint permetezőszer 0,3. százalékos keveréke különösen a gyü­mölcsösben használható a cseresznyelégy, az alma, körte és szil vadai' ázs, vala­víz elvonulása után, mely gyakran száz százalékos kari mint a molyok és pajzstet­vek ellen. Ez év tavaszán a tászaugi Tisza gyöngye Tsz- ben ezt igen kedvező ered­ménnyel alkalmazták. A legújabban forgalomba került aldrinos szuperfoszfát 2 százalékos aldrin ható­anyagot és 18 százalékos foszfort (P2O5) tartalrhaz. Használati előnye egyrészt, hogy a szuperfoszfáttal egy- időben a tala j fertőtlen ítés t Is elvégzi. Másrészt az, hogy a talaj nem veszi át a HCH-ra jellemző dohos szagot és így a vetésforgót nem akadályozza. Általában a mocskospajor, a drótféreg, a csócsároló ellen nyújt vé­delmet. Most kerül forgalomba a Zeolit és a Talkum egyenlő arányú keverékével készített Zeolit os HCH porozás zer, mely kizárólag talajfertőtle­nítésre és a csócsárolóik el­leni védekezésre használ­ható. Államunk a növényvédő­szereket 30 százalékos ár- kedvezménnyel bocsátja a termelőszövetkezetek ren­delkezésére. Ezzel elősegíti a mezőgazdaság terméshoza­mának emelkedését és a szövetkezetek munkaegység- értékének növekedését. Te­hát a növényvédőszerek al­kalmazása nemcsak népgaz dasági. hanem a termelő­szövetkezeti tagok érdeke is. Fodor ysip-TTiond AGROKER, Szolnok zárat Ezt * főkönyvelő me­sélte, mikor az elnökre vá­rakoztam. Zábó bácsi nyugdíjba megy, ezért akartam véle beszélni. De most sem tud­tam otthon léfaná. Fáradha­tatlanul jön, megy, utazik, intézi • szövetkezet ügyeit. Nem is akárhogyan irányít­ja a közel száz főből álló tagság munkáját Tíz éve, 1952. július 25-én harminc­három kisiparossal alakítot­ták meg az építőipari szö­vetkezetei. Nincstelen embe­rek, kevés szerszám és fe­jenként 3—400 tatait. Ezzel indultak. • — Megjött Károly bácsi — szólt a főkönyvelő. Ki­néztem az ablakon és csak elcsodálkoztam. — Bizony még most sem mernék vele gyaloglóversenyre menni. Kilencven kilójával són te bedübörgött az irodába. — Mi újság? Nem volt semmi baj? Nem keresett senki? Egy újságíró? — Á, üdvözlöm, jó napot, paran­csoljon. — Ügy hallottam Zábó bácsi, hogy az év végén nyugdíjba vonul. Igaz ez? Ilyen fiatalon’ — Hát kérem ami azt il­leti. nem nagyon akartam még visszavonulni a veze­téstől de a hetven év az csak hetven év. Átadom a helyemet a fiataloknak. — Hány éve elnökösködik? — Tíz éve. Mióta a szö­vetkezet alakult, — Károly bácsinak ml a szakmája? — Asztalos vagyok, meg üveges. A Somogy megyei Marcaliban születtem. Biz­tosan megkérdezi majd, ho­gyan kerültem ide. Meg­mondom. Nem volt olyan vármegye, ahol ne dolgoz­tam volna. Régen vándorol­tunk, egyik mestertől a má­sikhoz. Na, így kerültem ide Árotaszállásra. Egy szüreti bálon megismerkedtem a fe­leségemmel. A többit kita­lálhatja magától. Negyven- hatodik évet gyűröm a há­zasságban. — Hogy leszek-e arany­vőlegény? Meghiszem azt. De talán ezt hagyjuk egye­lőre. A ktsz-ről szeretnék beszélni, meg az emberekről. Kiváló, jó iparosok ám a szövetkezet dolgozói. Nagyon jó kollektíva. Higyje el, úgy megértjük egymást, hogy egy rossz szó nem volt közöt­tünk. Tavaly elnyertük a Kiváló Kisiparos Szövetke­zői. címet. Általában jnindea évben teljesítettük tervün­ket és- aminek minden szö­vetkezeinél elsőrendű fel­adatnak kellene lennie, 75— 80 százalékban a lakosság részére dolgozunk. — Hallottam Zábó bácsit is kitüntették nemrégen. — November 7-én kaptam a Kisipari Szövetkezetek Ki­váló Dolgozója kitüntetést. — Aztán nem fáj a szíve itthagyni őket — biccentek fejemmel munkatársai felé. — Hát arról sző sincs, hogy itthagyjam a ktsz-t, — mondta és mosolygott. — Csak egy kicsit fékezem a munkatempót. Nem leszek elnök, csak az üvegezésl munkát csinálom, amit ed­dig Is csináltam az elnökös- ködés mellett, mivel én va­gyok az egyetlen üveges a szövetkezetben. Na persze csak úgy segítségképpen űzöm ezután. Mert mi lenne velük, ha nem csinálnám? Így egy kicsit már nyugod- tabb leszek, mert az elnöki teendőket nem kell ellát­nom. Engem tényleg az una­lom ölne meg otthon. Szóhoz sem engedett jutni. — Ha kedve lesz, annak­idején jöjjön el az arany- lakodalmamra. — ooguar —

Next

/
Thumbnails
Contents