Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-30 / 24. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKI 4 SZOLNOK jti / * m lof% A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 24. szán Ara SO fillér 1963. január 30., szerda. A szocialista eszme jegyében egyesüljön és tömörüljön az egész nemzet Kádár János elvtárs beszéde a Ganz-MAVAG gyár dolgozóinak választási nagygyűlésén HIDEGBEN-MELEGBEN A Hazafias Népfront Budapest nyolcadik kerületi bizottsága és a Ganz-MÁVAG Gyár pártbizottsága kedden délután választási gyűlést rendezett a gyár Vörösmarty Művelődési Házának nagytermében. Már jóval a gyűlés kezdete előtt zsúfolásig megteltek a széksorok. A vörös és nemzetiszínű drapériával díszített elnöki emelvény mögött felirat hirdette: „A magyar nép a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett”. Hosszan zúgott a taps, amikor az elnökség tagjai elfoglalták helyüket az emelvényen, az elnökség tagjai között voltak: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor és Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Dapsy Károly, a Ganz-MÁVAG pártbizottságának titkára üdvözölte a választási gyűlés résztvevőit- Megnyitó beszédében elmondotta, hogy az elmúlt évben a gyári pártvezetőség levélben kérte meg Kádár elvtársat, látogasson el a Ganz-MÁVAG-ba. A gyár dolgozói nevében megköszönte, hogy Kádár elv társ eleget tett a meghívásnak. Ezután Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke mondott beszédet. Kádár János beszédének bevezetéseként megköszönte a szives fogadtatást, szívből gratulált a Ganz-MÁVAG dolgozóinak ahhoz, hogy az 1962. évi tervet nehéz körülmények között is sikerrel teljesítették. Ezután átadta a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar Népköztársaság Forradalmi Munkás- Paraszt Kormánya forró, testvéri üdvözletét és jókívánságait, majd így folytatta beszédét: Kedves Elvtársak! A választás fontos aktus hazánk alkotmányos életében. A jelölőgyűlések a választópolgárok tevékeny és tömeges részvételével eredményesen befejeződtek. A jelölő gyűléseken körülbelül a választók fele volt jelen és így személyesen szólt hozzá ahhoz, hogy kit vegyenek fel a Hazafias Népfront jelölő listájára. A választás célja három pontban jelölhető meg. Az első és általános cél, hogy megerősítsük népi demokratikus rendszerünket s a másik, hogy megerősítsük és még hatékonyabbá tegyük politikánkat A harmadik, nem kevésbé fontos cél, hogy olyan új országgyűlést, olyan új tanácsokat válasszanak dolgozóink, amelyek alkalmasak annak a megtisztelő, de nehéz és nagy feladatnak ellátására, amely legfőbb törvényhozó szervünkre és helyi néphatalmi szerveink tagjaira vár A választáson valójában a politikára és a jelöltekre kell szavaznunk. A megítélés nem különösen nehéz. Ami a politikát illeti, ezen a a választáson nem új politikával, nem új programmal lépünk fel. Pártunknak, a Hazafias Népfrontnak és természetesen a kormánynak a választási programja ennek a politikának még hatékonyabb, még jobb megvalósítása, amelyet az utolsó esztendőkben folytattunk. Ami az embereket illeti, országgyűlési képviselőink és tanácstagjaink a dolgozó tömegekből kerülnek ki, nem ismeretlenek a nép előtt. Nálunk nemcsak négy évenként egyszer, a választás idején jelennek meg a képviselőjelöltek és a tanácstag jelöltek a választók előtt. P.endszerünk és munkánk természetéből adódóan az országgyűlés tagjai is és a tanácstagok is egész életüket »dolgozók kozott, Telük közös mankóban töltik Hadd szóljak néhány szót rendszerünkről. A választás és a rendszer a föld valamennyi országában szorosan összefügg. A mi rendszerünk elnevezésében népi demokratikus, jellegében szocialista, tudományos meghatározás szerint pedig munkáshatalom, proletárdiktatúra. Ezt a rendszert már a föld számos országában kivívták, építik és erősítik a dolgozók. A mi rendszerünknek sok kritikusa akad. Mint tudják, nem szeretik a kapitalisták, a nagybirtokosok, a régi kiváltságok élvezői, sem azok, akik a tőkés országokban ma Is hatalmon vannak, sem azok, akik a szocialista világrendszer létrejötte miatt korábbi kiváltságaikat elveszítették. Ezek a kritikusok gyakran mondják, hogy rendszerünk nem demokratikus, nem szabad. Saját tőkés diktatúrájukat pedig nagy előszeretettel nevezik szabad világnak”. Aiépünk azonban mór nem ÓTodás a politikóban Sokat tanult és sokat tud. ményeikbem néha eltérőek az Nagyon jól tudja, hogy az egyes országok. — Tudjuk, úgynevezett szabad világban hogy kegyetlen, fasiszta ter- küisó megjelenési formájuk- ror van Bél-Vietoamban, isan- alkotmányukban, intfe- Spanyolországban, Portugáliában és még sok más tőkés országban. Ezt a diktatúrák nem is leplezik. Nyílt brutalitással mészárolják, börtönzik be a haladás, a béke híveit és tartják elnyomás alatt az egész népet Ismerünk olyan országokat is, amelyeket a polgári demokrácia hazájaként emlegetnek. A „szabad világ” részének nevezi magát Nyugat- Németország és az Amerikai Egyesült Állampk. Ebben a két országban — és más, hozzájuk hasonló országokban — vannak demokratikusnak látszó intézmények. Bizonyos mozgási szabadságokat bizonyos jogokat meghagytak a dolgozó népnek, de rövid vizsgálódás után ezekről az úgynevezett demokratikus országokról is kiderül, hogy nem mások, mint a tőkés osztály diktatúrái. Másként mivel lehetne magyarázni üst, hogy Nyugat-Németország- ban, ahol hatalma, joga, szabad tere, működési lehetősége van a nagytőkének, a monopóliumoknak, a militaristáknak, ( már évekkel ezelőtt betiltották és föld alá kényszerítették az igazi emberi haladás képviselőjét, a Német Kommunista Pártot, üldözik és bíróság elé hurcolják a békemozgalom harcosait és legutóbb igen jellemző módon odáig jutottak, hogy bebörtönözték egy közismert polgári lap, a Spiegel szerkesztőst is. Az Egyesült Államokról a hagyományok alapján sok ember hiszi, hogy ott szabadság és demokrácia van. De a magyar dolgozók, akik már tudják, ma a különbség a szabadság és a tőkés diktatúra között, helyesen ítélik meg és mint jogtiprást bélyegzők meg azt a boszor- kámyüldözést, amely az Amerikai Egyesült Államokban lényegében minden haladó erő, szervezet ellen folyik. Most, nemrég az Egyesült Államokban, amely magát a „szabad világ” bajnokának, erős és hatalmas országnak tartja, ahol a tőkés rendszer erős, ahol a hatalom vitathatatlanul és minden tekintetben a tőkések kezében van, az általuk támadott és lebecsült, jelenleg nem nagyon erős Amerikai Kommunista Pártot bíróság elé állították és mint idegen hatalom ügynökét akarják elítélni. Hosszú-hosszú sorban lehetne folytatni az ilyen példákat a nyugati tőkés világ azon országaiból is, amelyeket ott demokratikusnak neveznek. Volt egy nagy francia gondolkodó, aki a polgári demokratikus rendszert, még a fasizmus előtt úgy jellerhezte — Ánafoie Fran- ce-t idézem —, hogy ebben a rendszerben gazdagnak, szegénynek egyformán szabad a híd alatt aludni. Kevesen adtak ennél klasszikusabb és pontosabb jellemzésit az úgynevezett polgári demokrácia szabadságjogairól. Ez a rendszer, mindenféle választás ellenére, a többpárt-nendsaer ellenére, a kibékíthetetlen ellentétek társadalma. Soha sehol, semmiféle polgári demokráciában nem lehet kibékíteni a kizsákmányoló tőkés és a kizsákmányolt munkás ellentétét. Kádár elvtárs itt összehasonlítást tett a mi kollektív, közösségi rendszerünk és a kapitalista rendszer között, amelyet nyugaton előszeretettel neveznek az „egyéni szabadság” rendszerének. Mint mondotta, a kapitalista társadalom a tőkések és nagybirtokosok osztályának hatalmát jelenti, az egyén sorsát pedig a cím, a fans, a vagyon határozza megA mi rendszerünkben A szolnoki Tiszamenti Vegyiművek kénsav üzeméhez tartozó hűtőcsőrendszert, a „csörgedezőt” birtokába vette a tél. A csöveken hatalmas jégcsapok lógnak, melyek vastag jégpáncéllá híznak az állandóan csörgedező víztől. Ettől a túlzott hűtéstől sokszor befagynak a savvezetékek is. Egy pillantás a képre és máris elfeledkezünk a kemény hidegről. A szolnoki Sütőipari Vállalat villany-kemencéi előtt plusz 30 Celsius fok melegben dolgoznak a pékek. Képünkön felül KSzbényi Károly, alul Oszlár Lajos vetők éránként 400 kétkiiós kenyeret raknak a kemencékbe. i dolgozó osztályok, a munkás* osztály, a parasztság, a® értek miség az élet ura, a fejlődés meghatározója, az egyes embernek pedig a tehetség, a tudás és a mun Ica biztosítja az érvényesülést. Hogy ez kinek, milyen gyorsan sikerül, azt az dönti el, hogy ki, milyen szorgalommal tanul és hogyan áll helyt a munkában. Sokat vitatott kérdés az állampolgári egyenjogúság is — folytatta beszédét Kádár elvtárs. A proletárdiktatúra kritikusai szerint nálunk nem érvényesül az állampolgárok egyenjogúsága. Aki visszaemlékszik — s itt vannak, akik már Horthy idejében is éltek — áz tudja, hogyan szabályozták akkor a választójogot. — Volt akkor műveltségi előírás, volt vagyoni elbírás, meghatározott idejű «gyfeelybso-lateé* « más feltétel. A szavazási rendet úgy határozták meg, hogy ahol már nem birtak ellánállni a jogot és haladást követelő munkásság nyomásának, ott titkos választói rendszer volt, vidéken pedig nyíltan kellett szavazni a csendőr, a főjegyző jelenlétében. Nem is egy választókerületben a többtízezer holdas földbirtokos saját birtokán maga volt a jelölt, s az ilyen választókerületben néhány száz szavazat elegendő volt egy képviselő megválasztásához. Másutt, ahol féltek a munkás közvélemény, a haladó közvélemény akaratának érvényesülésétől — oéldául Budapest elővárosaiban, Budapest munkáskerü- Mtaibta — 30—36 0« sa»vázát kellett a képviselői man- dáum elnyeréséhez. Horthyék alatt így festett az állampolgári egyenjogúság. De ha ez a példa talán régi, tessék egy pillantást vetni a polgári fejlődés magas fokán álló Franciaországra, ahol novemberben voltak választások. Ott az állampolgári egyenjogúság úgy érvényesült, hogy testvérpártunk, a Francia Kommunista Párt megkapta a szavazatoknak kevés híján 22 százalékát, a képviselői helyeknek viszont csak 8,8 százalékát. Az ottani kormányzópárt, De Gaulle elnök úr pártja, a szavazatoknak valamivel tfvSb mint 31 százalékát kapta meg, s a mandátumoknak 2 tized híján 50 százalékát — íme az állampolgári egyenjogúság, — a szavazatok „egyenértéke” abban az országban, ámely Jó 150 esztendővel ezelőtt győzelemre vitte a polgári forradalmat, zászlaján a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával ! S hogyan érvényesül az állampolgárok egyenjogúsága most nálunk, a mi nép- köztársaságunkban, a proletárdiktatúra országában? Általános és egyenlő a választó-jogosultság, mert valamennyi 18. éyét betöltött állampolgár — tehát gyakorlatilag az egész felnőtt lakosság — választójoggal rendelkezik Körülbelül. 6.5 millió, sőt valamivel több választó van Magyarországon Kádár eivtárs ezzel összefüggésben kitért a Horthv- rendszer választási és parlamenti rendszerére Utalt arra: hogy nálunk a felsőházat kinevezték és nem választották. — Az előírás-szerint a (Folytatás a 2, oldalon
