Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-05 / 3. szám
1983. Január 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A törvény nevében... Vihar után mául bizottság T/szájénőre A karácsonyi ünnepeket megelőző lapszámainkban megírtuk, bogy V. th-oe ti- szajenői olvasónk miféle panasszal fordult a Néplaphoz. Elmondta, hogy a helyi földmű vessző vetkezet ügyvezetője irodát rendezett be annak a háznak előszobájában, — mely épületben két család lakik. Az fmsz ebben a kis helyiségben rengeteg bútort helyezett el, önkényesen új kéménylyukat tört. Legutóbbi írásunkban reményünket fejeztük ki afölött, bogy a munkásasszony és gyermeke zavartalanul töltheti az ünnepeket. Reményünk nem vált valóra. A földművesszövetkezet vezetősége nem látta be tévedését, nem rendelte el, hogy az iroda kiköltözzék. — Még súlyosabbá vált a helyzet azzal, hogy a házban lakó másik asszony Szilveszter előtt mellhártyagyulladást kapott, ágyba kényszerült. Mivel az fmsz-alkalmazottak törte kéménylyuk kereszthuzatot idézett elő a ház többi Olvastam a Néplapban: *A sorompónál óvatosan gördült át az autóbusz a síneken, amikor jobbról, a Járműjavító felöl egy kerékpáros elészaladt. Méternyire tőle megállt a busz, a vezető lek perdült az ülésről, nekiesett a kerékpárosnak és ütlegelni kezdte. 1— Börtönbe akarsz juttatni, te...” Kihallgatták: a gépkocsivezetőt: eljárás indult ellene. Részlet a jegyzőkönyvből: „A két sorompó között lé perces kényszermegállón k volt. A szabad út biztosítása után 5—6 hm-es sebességgel haladtam át a Cukorgyár irányába a második sorompón, amikor egy kerékpáros *■» kucsmái, szemüveges ember — erősen ittas állapotban a kocsi mellé vágódott A lökhárító kerékpárostól feldöntötte, t a sorban álló autók közül egy Csepel tehergépkocsi alá került a feje. Az én kocsim kerekei pedig a lábán mentek volna át. Kiugrottam, megfogtam a hátizsákját és kucsmát fejére ütöttem... Valóban szidtam: — Börtönbe akarsz juttatná. Te részeg disznó.. .” Eddig a vád, s íme, ez ami mentségére szolgál. Rendkívül csúszós útviszonyok voltak aznap. Ez magában is megviseli a gépkocsi- vezetőket, kimeríti idegrendszerüket. Ám ez még nem minden. Alig egy órával a fenti eset előtt történt ugyanezzel a gépkocsivezetővel. Szín: a Bajcsy-megálló. Felszálltak az utasok, a kalauz megadta az indulás jelét, a eoíőr keze már a sebesség- váltón, antik or ... Ez a kerékpáros is részeg volt, de tán józan állapotban is épp ilyen kecses ívben csúszik be gépével együtt — a hirtelen kanyarodás miatt — a gépkocsi alá Az egész pillanat alatt történt. a gépkocsivezető a visz- szapillanbó tükörben semmit sem láthatott. Az egyik kollégája ugrott a kocsi elé. Rémült hangon kiáltott: — Ne indulj! Akkor is kiszállt. Mint a hó. oly fehér arccal nézte a részeget, amint az maga előtt csúsztatva a kerékpárt kimászott a kocsi alól. Kiverte a verejték. Hóval dörzsölte az arcét, míg magához tért. Aztán indult, s vitte az utasokat. A másik eset alig egy órával később történt. Tovább olvasom az újságban a vádat: „Az utasok a buszon, s lent a járókelők dermedtcn figyelték a jelenetet. Itt-ott megjegyzés röppent, néhányon szidták a figyelmetlen kerékpárost, de sere/ci sem keit a vézna, csökkent látókályhája között, a beteg hol füstben, hol nyitott ablaknál, — szükségszerűen hideg levegőben nyomta az ágyat. Tegnap ez ügyben telefonon érdeklődtünk Varga Illésnél, a MÉSZÖV igazgatóságának ügyvezető elnökénél. Varga elvtárs véleménye szerint a tiszajenői fmsz embertelenül járt el A MÉSZÖV igazgatóságának ügyvezető elnöke felkérte az fjk-t, hogy vizsgálja ki a tiszajenői ügyet. Mint Nemes Mihály, az fjk ügyvezető elnöke — ugyancsak tegnap — közölte, az állapotok tisztázására bizottság alakult, — melynek ma — szombaton — kell Tiszajenőre látogatnia. Pénteken délután meggyőződtünk arról, hogy a lakók végre visszanyerték nyugalmukat, — így a bizottság (nézetünk szerint) csak a történtek regisztráláséra, egyben a személyes felelősség megállapítására szorítkozhat. írásiba foglalhatja, hogy egy kisgyermeElőször a Tisza Szálló fodrászüzletében találkaztam vele. Vele? Nem is vele, hanem alkotásaival. Gazdag István mutogatta dicsekedve a gyökérből faragott kis figurákat. A föl dim tői kaptam, aranyosaik ugye — kérdezte. Érdekesek nagyon, de ki készíti ezeket a gyökérfigurákat? — kíváncsiskodtam, mert nagyon érdekelt a gyökerek mestere. A gyökérfaragó fiával a Ügy adódott, hogy még egy hét sem telt el, és megismerkedhettem a jászladá- nyi Tánczos Frigyessel. Széles arccsontú, fekete hajú, energikus külsejű férfi a „gyökérszobrász”. A modem kombináltbú- torral berendezett szobában, ahol beszélgettünk, rögtön feltűnt, hogy annak minden zuga fafaragásokkal, szobrokkal és festményekkel van díszítve. A gyökérfaragás már régi szenvedélye Tán- ezosnak. Felesége volt az első, aki igazán felfigyelt a kis figurákra. Az elsőt ugyanis neki, faragta és azután az asz- azony minden darabot goamilyen kálváriát járt heteken keresztül. Jelentéséből — remélhetőleg — hiányzik majd annak megállapítása, hogy a tiszajenői fmsz vezetősége a maga belátásából, önként számolta fel a törvénytelen állapotot. Más történt. Mári Ferenc, a Szolnok járási Tanács vb igazgatási osztályának vezetője telefonon világosította fel a fjk-t, egyben a tiszajenői fmsz főkönyvelőjét: amennyiben nem veti végét a törvénysértésnek, az érvényes jogszabályoknak megfelelően kénytelen lesz a földművesszövetkezettel szemben karhatalmat alkalmazni, az iroda bútorait a helyiségből eltávolítani. Ennek az intelemnek lett végre foganatja: délután három óta tájban kiürítve találtuk az annyi bonyodalmat okozó irodát. Mint a tiszajenői tanácsházán értesültünk: a bíróság elutasította azt a keresetet, melyet az fmsz adott be (!) birtokháborítás címén V.-ék ellen. Ugyanakkor megtudtuk, hogy a járási tanács vb igazgatási osztálya eljárást indított Strónszki János fmsz ügyvezető ellen, mivel az ő utasítására vette törvénytelenül birtokba az fmsz az előszobát — irodának. December 14-től január 3-ig húzódott egy olyan ügy, melyet minimális törvényismerettel és jóakarattal legfeljebb két nap alatt be lehetett volna fejezni. — borváró — dosan megőrzött és ma már százötven gyökérfigura tulajdonosa. Tánczoe Frigyes keze sohasem pihen. A gyökereik, amelyeket az eke kifordít a földből az elöregedett szőlőtelepéken, kínálják magukat. Most Tánczos Ti- szakécske mellett dolgozik, a Talajjavító Vállalat alkalmazottja és ha letelik a tizenkét órája, a munkásszálláson kiválogatja az összegyűjtött gyökereket és £akéss figurákat nézegeti rágni kezd. Ezzel tölti estéit. Figurái az életből valók. A „Kubikos”, a „Néger fej” és a „Szabad Kuba” elnevezésű faragások tanúsítják, hogy a kubikosból lett traktoros figyeli napjaink történéseit. Nem vagyok szakértő, hogy Tánczos Frigyes szobrocskáiról véleményt mondhassak. Annyit azonban kijelenthetek, hogy egy új népművész tűnt fel személyében. A szakemberek kötelessége, hogy Tánczos Frigyest segítsék, tanácsokkal lássák el, hogy szenvedélye és tehetsége mesterségbeli tudással párosuljon. Figyeljünk fel rá, mert megérdemli. — táncsics — Jászágó modem kultúrházában kezdte meg vándorút- ját a Hazafias Népfront jászberényi járási bizottságának és a járási tanács mezőgazda- sági osztályának 25 nagyméretű tablóból álló rajzos, fényképes, szöveges vándorkiállítása, amelyet a rendező bizottság a téli hónapok során a járás valamennyi községébe és nagyobb tanya- központjába eljuttat. A rendkívül gazdag anyagot igep ötletesen feldolgozó kiállítás méltán viseli a „Legyőzzük az aszályt!" címet. mert számos fényképe, rajza ízesen megírt szövege arról ad számot, hogy Jászágó, Jászfényszaru, Jászíelsőszen tgyörgy, Jászboldog- háza új mezőgazdasági eljárásokért küzdő termelőszövetkezetei a rendkívüli aszólyo6 1962-es esztendőben is kétszeres, két és félszeres termést csikartak ki a földből — az éltető víz segítségével. Jászágón a mezőgazdasági szakmunkásképző tanfolyam hallgatói szemlélték meg először a kiállítást, Pap Sándornak, a tanfolyam vezetőjének irányításával. A kiállítás anyagának részletes és alapos megvitatása során elmondották, hogy jövőre még nagyobb területet akarnak öntözni, mint 1962- ben. Természetesen nem is egyszer-kétszer, hanem annyiszor, ahányszor a növénynek szüksége van rá. N^gy figyelemmel tanulmányozták azt a tablót, amely arról szól, hogy a Jász- boldogházi Aranykalász Tsz- bem az öntözött silókukorica több mint kétszer annyit termett mint az öntözetlen. Jövőre ugyanis Jászágán is rá akarnak térni a takarmányfélék, a silókukorica, lucerna, lóhere öntözésére; A jászíényszarui Szabadság Tsz egyik tablója alapján azt is megvitatták, hogy érdem es-e az egyszerű árasztásos öntözést alkalmazni? A szakmunkásképző tanfolyam hallgatói valamennyien úgy látják, hogy hiba lenne, ha mellőznék ezt az egyszerűbb de sok esetben igen hasznos öntözési eljárást. Azt is megvitatták, hogy a sok kárt tevő mocskospajor az öntözött növényeket kevésbé pusztította Jászágón, Jászfényszarun és Jászfelső- szengyörgyön. Az erre vonatkozó tudományos magyarázatéi ugyancsak a tanfolyam vezetője adta meg. Pádár László, a jászágói Rákóczi Tsz állattenyésztője, a Hazafias Népfront helyi elnöke így foglalta össze a tanfolyam hallgatóinak véleményét a kiállításról: *A kiállítás tanulmányozásakor sokat tanultunk a szomszédos öntöző községektől, Jászfényszarutől, Jász- flelsősaentgyörgytől, Jászbol- dogházától. De úgy véljük, talán ők is tanulnak egyefc- mást a kiállításnak abból az anyagából, amely a jászágói összekapcsolt esőkutak öntözési rendszeréről szól. Azt a mondást meg éppenséggel megszívlelheti mindenki, amellyel a jászágói tabló- sorozatot bezártuk: „Az öntö- zéttiez elsősorban szilárd akarat, kitartó lelkesedés és öntözéses tan folyamot végzett szakmunkások kellenek": — r — a — Műtét napsugárral Sndefces és egyszerű gyógyítási módszert alkalmaz «te. Bándy Károly szemész, az esztergomi kórház igaz- gatóíőorvoKa. A napsugár hőhatását használja fel — műszerek nélkül — a szera- idegtiártva hátsó pólusán keletkezett sérülések összetör- rasztására. A beteget nyitott ablakhoz ültetik és kartonlapot tartanak a szeme elé. A kartonlapon 3 centiméteres átmérőjű lyukat vágnak és ezen engedik át a napsugarakat. Zakatolt. csörgött a gép az erőltetéstől és mint valami ormótlan őslény, ellenállhatatlanul tört előre a behavazott földeken. Csillogó acélfoga belemart a fagyos talajba és jókora rögökkel szórta tele a patyolatfehér hómezőt. Prémkucsmás fiatalember ült a vezetőfülkében. Szemét résnyire összehúzva nézett egy távoli, görbe akácfát, ahhoz szabta a kezdő barázda irányát. Csorvás Jani, fiatal kora ellenére is jó traktoros hírében állt, de ezt a munkáját nem nézte volna jó szemmel a brigádvezető. Jó oroszos fagya volt a földnek és még az erős. lánctalpas gép is nehezen bírta az ekét. Nem kellett volna dolgoznia, hiszen szántani való sem volt sok már, de Jani mégis traktorra ült. Hajtotta a düh, a benne lobogó, tömi-zúzni vágyó akarat. Szinte jól esett ott ülnie a remegő traktoron, hallgatnia az erőteljes dübörgést. A húszéves fejben hamar lárgralobban az indulat » s amikor bevágta maga után az ajtót úgy jött el otthonról, hogy többé látni sem akarja az asszonyt. — A drágalátos kis hárpia! Hogy kimutatta a fogafehérjét! — füstőlgött magában az ifjú férj. Mert az volt, alig féléve, hogy elvette „a világ legszebb Icu- káját” — ahogy ez esküvő előtt meg utána is egészen újév hajnaláig nevezte. Attól kezdve azonban sehogy, mert leuka akkor ki akarMg legszebb Ietikája" mindezt nem nézte jó szemmel, és az elfogyasztott korty alá való hatására mindjárt a szemkikaparással akart rosszallásának kifejezést adni. Rövid, de parázs vita után Jani levágta magát egy székre — és inni kezdett. Ennek eredményeként — némi segítséggel — valamikor délelőtt került haza, lefeküdt és csak másnap reggel ébredt akkora fújjál, PERTUPUSZI ta kaparni a szemét. Jani ugyanis a szilveszteri bálon megitta a pertut Mancikával, a gépállomás korábban megközelíthetetlen, de akkor adakozó kedvű gé o- írónőjével. És hát a hangulat hevében a pertupuszi hói csík lett. Valaki aztán lekérte a rózsáskedvű leányzót — szerencsére —, mert a puha, illatos száj alaposan a fejébe kergette a vért a derek trakto, osnak. A -oiamilyet azelőtt el sem tudott képzelni. Nagyjából el is felejtette a történteket, de nem úgy az asz- szonyka! Szó ami szó, csúnyán összevesztek. Jani elrohant hazulról és amikor a tsz udvarán meglátta a traktort hirtelen elhatározta, hogy szántani f°gAhogy azonban szaporodtak a barázdák, úgy fogyott Jani szívéből az indulat. — Kár, kár — kiáltozták a szántát felett keringő varjak. és délfelé már Jani is érezte: kár volt bizony annyira elragadtatnia magát, A gyomra is erősen jelezte a delet, fázott is a traktoron. Azon tűnődött, hogyan mászhatna ki a pácból úgy, hogy férfiúi önérzetén sem essék csorba — ami- kor egy forduló után meglátta az asszonyt. Ügy tett, mintha nem venné észre, ment tovább a traktorral Csak amikor egészen közel értek egymáshoz, akkor állította meg a gépet. — Hát, te? — kérdezte, mert okosabb nem jutott az eszébe. Az asszonyka szeme, orra gyanúsan vörös volt, de mintha mi sem történt volna, természetes hangon szólt: — Annyira belemelegedtél a szántásba hogy elfelejtetted az ebédet. Hát kihoztam. Még meleg — és nyújtotta a kendőbe csavart Jcislá- bast. De Jani nem a lábasért nyúlt, hanem az asszonyka derekit ölelte át. Patkós Mihály kés asszony és egy beteg A gyökerek mestere A kiállítás egyik tablója: Amikor még aggódva vizsgálták, hogyan működik á hetes kútcsoport képességű ember védelmére." Hogy őszinte legyek: nem csodálom, fin voltaképpen jobban sajnálom a gépkocsi-1 vezetőt Sto L Egy buszsofőr védelmében Legyőzzük az aszályt! —- A Hazafias Népfront kiállítása —
