Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-23 / 18. szám
.963. Január 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Egy óra a berekfürdői üveggyárban A fogadtatás telj-een családias. Kapus sincs, csöngetésünkre vörös, dobozalakú téglaépületből jön elő egy kékzubbonyos férfi. Az irodaépület ajtaján befelé fordított hőmérő: mínusz tizenkét fokot mutat Reggel óta sokat melegedett a levegő. Az igazgató kimutat szobája ablakán a gőzölgő csatornák közé. Távolabb, ahol a fehér pára eltakarja a fürdő házait, működik a másik gázkút. Az elsőt a gyár mai területén fúratta Karcag városa. Jó nagy lencsét sikerült találni itt a fold alatt, mert mindmáig nem mutat semmi hajlandóságot a kimerülésre Lent az üzemben a működő huta kedves és szép látvány. Egyszerre három kemencéből csap ki a gázláng narancssárga fénye, a levegőben pedig a csillagszóróégés enyhe orrfacsaró illata terjeng. Felettünk a szétnyílt tető vasszárnyai. Egy-egy kemencénél ilyenkor is negyven fokos a hőség. A dobogón szürkeruhás férfiak forgatják fű vékáikat A pálca végén lassan hurkává dagad a vörösen izzó üveg Ekkor formába kerül, ahol a rálors- csanó víz sűrű sistergése közepette kapja meg sokszor tagolt alakját. Hesz László a legidősebb ebben a műszakban. 1929 óta dolgozik a szakmában. Berekfürdőre Nagykanizsáról került, amikor nem volt itt fúvómester. Tetszik neki az üvegfúvás, nem a másoknál már tapasztalt fáradtsággal beszél róla. Élvezi a formálódó üveg mozgását, hiszen mindezt az ő figyelme és kézügyessége irányítja. És még a tüdejének sem árt a munka. A váltakozó szélességű üveghengerek rádiócsövekhez készülnek. Exportra. Még a jénai üvegnél is jobban állják a hőváítozásokat. Az idén már a homokot is náluk készítik elő, asak a szóda érkezik külföldről. De gyártanak itt mást is. Egy teremmel odébb vagy tíz fokot esik a meleg. Márkus Erzsébet nagy zöldes hengerelhet A számok szerelmesei Az irodában lévő asztalok mindegyike fedve papírhalmaztól. Avatatlan ember ne nyúljon azokhoz, úgysem tud eligazodni a számok tengerében, alihoz olyan kalauz kell aki nemcsak értője, de szerelmese is a számoknak. Engem is végig vezetett a minap a számok labirintusán Szöilősi Sándor, a karcagi Lenin Tsz főkönyvelője. Az ő segítségével elém tárult a hatalmas, csaknem 12 000 zárszámadáskor több mint 3 637 000 farintet. A dolgozó tagokat számítva, az egy főre eső jövedelem meghaladja a 15 000 forintot. Az állóeszközök értéke 34 millió, a fel nem osztható szövetkezeti alap pedig 21 millió forint. Vajon ezt a közös gazdaságot nem sújtotta az aszály? — merült fel bennem a kérdés — hallgatva e szédítő ez utóbbi összege 325 582 lohol das gazdaság, a 849 szövetkezeti család több éves, s egyben a tavalyi munkájának eredménye Éppen ma lettünk készen a zárszámadással, 16-a helyett 14-én. Ez azt bizonyítja, hogy a több mint egy hónap óta tartó nagy munkában a könyvelésben dolgozók, s a leltározó bizottságok is szorgalmasan, fáradságot nem kímélve tevékenykedtek. A kollektív munka eredménye a határidő betartása, illetve megrövidítése. A feladat nagyságának érzékeltetésére csupán két adatot említek: csaknem 10.000 leltári legyet állítottunk ki, 4 580 000 forint értékű terményt mértünk meg. A leltározást december 31-én befejeztük, megtörtént az egyeztetés, összesítés amelyet Tippai Anna gépelt le. Nemcsak ő, hanem szinte kivétel nélkül mindannyian hetek óta este 11 óráig dolgoztunk. Kele Imre bácsi, az egyik anyagkönyvelőnk egy alkalommal egész éjjel számolt, csak hogy kész legyen a munkájával. A többiek — Perge János, L. Nagy Lőrinc, , Mikola Miklós, Szűcs Sáp- domé. Tarjányi Imre és Béres Sándomé — igyekezetét, fontosságát is csak dicsérhetem. A mérleg főösszege 64 millió forint, ennek összeho- • zása mindenkitől nagy figyelmet, pontosságot igényei. Mint nyitott könyvből- a ‘betűismerő ember, olyan -magabiztosan, folyékonyan olvas a számokból a főkönyvelő. Ilyeneket: — Szövetkezetünkben 18 840 000 forint a bruttó jövedelem Egy munkaegységre 30 forintot, osztunk, most a számokat De megértettem a „titkot“ több éves munka, küzdelem eredményé ez a szilárd termelőszövetkezet, amely képes arra, hogy az elemi csapás okozta terméskiesést pótolja. Tavaly a növénytermesztés kiesése 2 700 000 forint volt. A rizs és a lucemamag viszont több mint 2 rhijliót bepótolt, s az állattenyésztés is nyereséggel zárt. Az áruértékesítést terv 132 százalékos teljesítése — ami 21 millió forint értékű árut jelent — kedvezményként 520 000 forintot. hozott a számlájukra. Azt is elújságolta Szöllősi elvtárs, hogy a mostani zárszámadást követő két napon mindenki megkapja járandóságát és a földjáradékot is *— rint —, mégpedig borítékban, E módszer alapja az egyéni elszámolás, amelyet néhány éve alkalmaznak. Az elszámolólapot két példányban állítják ki. Feltüntetve a teljesített munkaegységet, a természetben és pénzben megkapott jövedelmet, a járandóságot. és mindazt, ami ahhoz szükséges, hogy a tag fehéren-feketén lássa: mit kapott, s még mi illeti megj A karcagi Lenin Tsz-ben, de más közös gazdaságokban is felelősségteljes munkát végeznek a könyvelők, a számokkal dolgozó emberek. Mindig tele a kél kezük munkával, de különösen így volt ez most, a zárszámadást megelőző hetekben. Nélkülük nem tudnák pontosan felmérni a gazdálkodás eredményeit, nehézségeit Megérdemlik tehát, hogy amikor a zárszámadó közgyűlésen a szövetkezeti gazdák helytállásáról beszélnek a vezetők, róluk is megemlékezzenek. S a könyvelőknek, a számok szerelmeséinek is jusson néhány dicsérő szó. Nagy Katalin ■ I,.. ................ ....................... A kiskirály bukása Képviselőjelölt — külön program nélkül Miikor megkérdezték tőle, mit szólna hozzá, ha képviselőnek jelölnék, nem hitte eL Azt gondolta: csak tréfálkoznak vele. Amikor azonban azon a keddi napon ott állt a gyár kultúrtermében, heves izgatottságot érzett. Rövidesen tíz esztendeje lesz, hogy idejött új igazgatóként. Eddig hitte, hogy bíznak benne az emberek... S talán szeretik is egy kicsit. De most lesz a képviselő jelölőgyűlés. JelÖ- lik-e őt az emberek? Most igazából kiderül: való-e az ő hiedelme. Szeme kutatva járt arcról arcra. Szeretett volna a fejekben kavargó gondolatok közé látni. Csapongó az ember gondolata. S van-e valaki, aki utat tudna szabni ennek a csa- pongásnak? Lám, hiába próbált figyelni a körülötte folyó beszélgetésekre, magában rövid néhány perc alatt lepergett egész eddigi élete. Most lesz negyvenegyéves. Angyalföldön született, nevelkedett. Szülei még most is ott laknak a Visegrádi utcában. a „hétházban”. Régi munkáslakás. Olyan, amilyenre akkoriban egy kazánfűtőnek tellett. Igaz, azóta már rend beszedtél; a raa- máék. Tizenötéves korában. ami-t kor elvégezte a polgári iskolát, asztalosinasnak állt a Marx és Mérey műszergyárba- A bátyja már lakav>sse- •ért volt. hűen mee akkor kezdte tanulni a könyvkötő szakmát. Később ő is, mint asztalossegéd, több üzemben dolgozott. Megjárta a frontot, s mikor véget ért a háború zivatara, elvégzett egy munkaügyi tanfolyamot, s bekerült a Könnyűipari Minisztérium Faipari Főosztályára előadónak. Még most is mosolyognia kell, ha arra gondol, milyen gyakorlatlan volt akkoriban az irodai munka ban. Azt se tudta, mi fán terem az ad akta. Hm... Egyszer egy kora reggel ment be a minisztériumba... Beugrott a ütfbe... S pontosan ő utána belépeti egy kicsit köpcös, bamahajú fiatalember is. A második emeleten azután az kiszállt, s az öreg liftkezelő ekkor odasúgta néki: Tudja, ki voit ez? Kiss Árpád, a miniszter. Ez volt a miniszter? — tűnődött magában, miközben t> vább röpítette a felvonó őt a negyedik emeletre. Talán el is feledte volna ezt a találkozást, ha maga a miniszter nem emlékezteti rá egyszer. Régen volt, amikor öt lehelyezték Szolnokra gyárigazgatónak. S ha erre gondol, mindig melegebb lesz egy kicsit a szívetája. Hogyisne! Mikor 6 idejött, naponta 17 garnitúra nyers konyhabútort gyártottak. S ma? ötven hagyja el naponta az üzemet. Ebből tizennyolcat festenek modem eljárással. Jó lenne, ha ebben az évben hozzáfoghatnának az üzem bővítéséhez — tűnődött tovább. Akkor meglenne a napi száz garnitúra is. Aztán az egyik sorban felfedezte az egyik művezetőt, akivel éppen a napokban beszélgettek a továbbtanulásról. ö beszélte rá ezt az embert annakidején, hogy iratkozzon be az általános iskola levelező tagozatára. Igaz. akkoriban kicsit furcsán fogadták a javaslatát: legyen kihelyezett osztály az üzemben. Azóta az iskol befejezte küldetését, a tanulók elvégezték a nyolc osztályt. S mivel az igazgató sem akart lemaradni, ő a faipari technikumot végezte el, s most egy közgazdasági iskolán Tanul tovább. Igaz, a felesége «okai segített. Tizenkilenc éve, hogy házasok. Hogy múlik az idő! Még emlékszik rá, mint kislányra, hisz ott lakták ők is Angyalföldön, a „vizában”. Véle együtt cseperedett emberré. S aztán összeházasodtak. Észre sem vette és már megkezdődött a jelölőgyűlés. Miért mondanak ennyi jót róla? Hisz nem tett ő semmi különöset, csak igyekezett elvégezni azt a feladatot, amit rábíztak 1954-ben. Igyekezett emberséges ember, gyárigazgató lenni. S lám, milyen is az ember. Jólesett a dicséret. Nem jó mondtam: jólesik az, hogy szeretik az emberek. Mennyi ragaszkodással, megbecsüléssel szóltak róla munkatársai. S ekkor neki is kellett beszélnie. El kellett mondania, hogy köszöni a bizalmat és igyekszik rászolgálni. Reméli, közben nem remegett a hangja, mert igazából meghatódott ám egy kicsit. Mást nem is szólt. Mert mit mondhatott volna még? Neki nincs külön képviselői programja. Nem ígérhet semmi különöet. Azt meg reméli, hogy 'diák róla: igyekszik topábbra is szívén viselni a •uunkásem berek. a magafajta m berek sorsát. Véget ért a gyűlés. Sietett haza elújságolni a családnak: elfogadták ie?ölesét a bútorgyár, a papírgyár, a vágóhíd, a fűrészüzem munkásai Igen. Az a régi lift ismét együtt viszi őt Kiss Árpáddal, mivel köztudomású, hogy ő a város másik képviselőjelöltje. Tehát ezután is együtt utaznak majd Kiss Árpád és Németh Károly. Intézni az emberek ügyes-bajos dolgait. Varga Viktória Jól sikerüli a zárszámadás A cserkeszöllői Magyar— Román Barátság Tsz-ben is elégedettek lehetnek a gazdák az elmúlt gazdasági év eredményeivel. Munkaegységeikre a tervezettnél magasabb jövedelmet kaptak, nem 27 forintot, hanem 34.60 forintot ért a munkaegység. Szinte minden növényből jé termést takarítottak be, de különösen a szőlő fizetett gazdagon a gondos ápolásért, a szorgalmas munkáért. Á gazdák- ez évben sem akarják alább adni, hanem szaporítani a közös vagyont és a munkaegységre osztható jövedelmet. Pinczés Pál levelező Sok vita előzte meg —- a járás legjobb tanfolyama lett Azt terveztük, hogy járásunkban tíz szakmunkásképző tanfolyamot szervezünk. Egyet a fegyvernemei Kossuth Tsz-ben, s éppen kertészetit, mivel ez a közös gazdaság jelentősen foglalkozik zöldség- és gyümölcs-kertészettel, s a jelenlegi szőlőterületük mellé még újabb öt hódat telepítenek. Amikor először jártam ott ebben az ügyben, a tsz vezetői hallani sem akartak a tanfolyamról. Volt olyan vélemény is, hogy a község dolgozói nem szívesen tanulnak. a tanfolyam megszervezése lehetetlen. Ennek ellenére nem mondtunk le tervünkről. Vitatkoztunk, bíráltunk, s végre megegyeztünk. Mi történt azóta Ezt már Donkó elvtárs, a tsz elnöke mondja el: — Semrojlven nehézséget nem okozott a tanfolyam megszervezése. Amikor beszéltünk az emberekkel, rög tön huszonheten jelentkeztek S aztán még többen. Most már harminchárom a létszám. Hornyák Sándor főagronó- mus — a tanfolyam vezetője — újságolta: — A legutóbbi előadásról is csak egy hallgató hiányzott. A többségében kertészetben dolgozó szövetkezeti gazdák figyelmesen hallgatják az előadásokat, jegyzetéinek, kérdéseket tesznek fel. s igen helyesen sok helyi problémát, gondot megbeszélnek. \ tsz vezetői megígérték, hogy a hiányzó tankönyvekéit hamarosan beszerzik a hallgatók számára. A kezdet nehéz volt, de most már ez a legjobban működő tanfolyam a járásban. Azért írtam meg a történeteket, hogy a fegyvernek] esetből más községekben is tanuljanak a termelőszövetkezeti vezetők. S ne mondjanak lehetetlent arra, amit még meg sem próbáltak. A vezetők is iskolán, tanulással szerezték meg azt a tudást, amely jelenlegi beosztásukhoz szükséges. Ahhoz viszont nincs joguk, hogy mások — ez esetben tsz-tagok — elől felületességükké! elzárják a tudás, -a szakismeret megszerzésének lehetőségét. Kssuha János Tiirökszentniiklós illeszt a vörösre hevült drótszálra. Közben vékony sugárban vizet csurgat rá: az egyre mélyülő repedés nagyot pendülve szakítja ketté az üveget. A felső résztől hajók jelzőlámpája kapja majd színét Erzsébet tanulna szak-' mát is. dehát az üvegipar de nem szárazom fogalmazó bácsi az öreg. Olyanokat mond, hogy nem újság már náluk a külföldi gyártmány, meg munka nélkül nem tudna éLni. Szavaiból érződik,' hogy az egyszerű élet tapasztalatainak tisztasága fogalmazza őket. Hesz László a I megelégszik a betanított munkásokkal is. Inkább figyelmet. mint ismereteket kíván. A másik oldalon Duzs Sámuel csiszolja a zölden hajló üvegíveket, ötvennégyig alkalmi munkát végzett, de aztán már kellett a biztos megélhetés. Bőbeszédű, pontosan. egidősebb üvegfúvó Megint kint vagyunk a szikrató fényben. Hátul gőzöl és bugyog. a .gázzal feltörő melegvíz. A hosszas figyelés végképp elkábított. Az igazgató még elmagyarázza, hogy új különlegességük, az üvegtárgyak közé szorult kristályok szín pompája lesz. — ti —