Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-22 / 17. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZOLNOK megyei Wéftiaj* A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANACS LAPJA XXV. évfolyam, 17. szám. Ara: 50 fillér 1963. január 22., kedd. k szolnoki ipari negyedben Csáki István elvtársat jelölték megyei tanácstagnak Tegnap a Szolnoki Cukorgyár dolgozói, a Papírgyár, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, a Tisza Bútorgyár, a Járműjavító, a Vágóhíd, a megyei kórház és az olajkutatók képviselői jöttek össze, mintegy háromszázan a Cukorgyár kultúrtermében, hogy a város ipari negyedéből megyei tanácstagot jelöljenek. A gyűlésen megjelent Csáki István, az MSZMP Központi Bizottságának póttagja. a megyei pártbizottság első titkára, Zagyi János, a megyei párt-vb tagja, Sípos Károly, a városi pártbizottság első titkára, a megyei párt-vb tagja, akiket az elnöklő Beszteri Gyula javaslatára a környező üzemek képviselőivel együtt az elnökségbe is beválasztottak. A jelölőgyűlésen Sípos Károly elvtárs mondott rövid beszédet arról, milyen volt régen a választás hazánkban, s milyen ma is a kapitalista országokban Emlékeztetett a cukorgyári városrész régi jelöléseire is, majd néhány számot idézett a Központi Statisztikai Hivatal legújabb, vasárnap nyilvánosságra hozott jelentéséből, amelyek mutatják gazdasági fejlődésünket. Ez a fejlődés megtörtét városunkban is. Az állami és szövetkezeti ipar terhelése például az utóbbi négy évben 59 százalékkal emelkedett. 1962-ben 26 millió' forinttal volt több a város költségvetése az 1958. évinél, s ebből sokmindenre felt. Ez azonban nem jelenti azt, hogv nincs már tennivalónk De hogy terveinket végrehajtjuk, arra bizonyság a lakosság aktivitása is Tavaly egymillió forintnál is nagyobb értékű társadalmi munkát végzett a városban kilencezer ember. A társadalmi akarat vetett gátat például tavalv tavasszal a nagy árvíznek a Tisza-l’getnél. Egy. re több ember törődik városával, lakóhelyével, környezetével. Besziéde végén Sípos elv- társ így szólt: Az a megtiszteltetés ért, hogy ajánlhatom önöknek. jelöljék Csáki István elvtársat, a megyei pártbizottság első titkárát megyei tanácstagnak. Talán nem is kell őt bemutatnom, s ezért ennyit mondanék: ismeri a város gondjait, nagy körültekintéssel foglalkozik minden problémával. Külön figyelemmel van arra is, hogy a város mint megye- székhely előnyös hatással legyen a megye más falvaira is. Sípos elvtárs ajánló szavai után sokan felszólaltak. Tóth József hangsúlyozta: Csáki elvtársat több mint tíz éve ismeri. A munkásokat tisztelő, megbecsülő szerető embernek tartja, aki mindenkor megértéssel foglalkozik a gondjaikkal. Balázs Géza bútorgyári dolgozó hangsúlyozta: a bútorgyáriak Csáki elvtársra szavaznak, mert benne olyan vezetőt jelölnek, aki nagyon nagy megértéssel foglalkozik az emberekkel. A legegyszerűbb munkás problémáival is mindig van ideje, türelme foglalkozni. Ugyanezt mondta el a Vegyianyag Nagykereskedelmi Vállalat dolgozóinak képviselője, a Cukorgyár párttitkára, valamint Feitel Erzsébet, a Cukorgyár dolgozója és még többen mások. Zsamai György, a Papírgyár párttitkára ezt a véleményét még így toldotta meg: külföldi szállítmányt kaptunk a naookban. amelyben apró levél volt franciául és olaszul írva. Idézem: ..Üdvözlet a békeszerető dolgozó magyar munkásoknak, barátoknak”. Ez elismerés, elismerése annak is, hogy mi jól választjuk meg vezetőinket. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat egyik képviselője ezt mondta: régen poros, piszkos volt ez a város. Tüdőbaj és sokféle betegség fészkelt itt. Üzem is csak kevés volt s a jelenlegieknek nagyrésze 1945 óta létesült. Ez azt is jelenti, hogy sok munkást foglalkoztatnak. — csak az utóbb, két hónapban egy új gimnáziumot, egy egészségügyi szakiskolát, egy új Tisza-hidat adtak át rendeltetésének a városban. A Sipos elvtárs javaslatához csatlakozó felszólalások, s a javaslat megszavazása után Csáki eltvárs kért szót. — Nem lehef meghatottság nélkül megköszönni ezt a bizalmat —. mondta. — Ilyenkor rokminden eszébe jut az embernek. Bennem most az a gondolat erősödött, hogy érdemes küzdeni. Eszembe jut az is, hogy hatvannégy éves volt az édesapám, amikor a felszabadulás előtt röviddel bombatámadáskor ért sérüléseibe belehalt. Úgy halt meg, hogy sohasem volt szavazati joga. Nekem van, s engem most jelöltek is. Később arról beszélt Csáki elvtárs, hogy ez a városnegyed sok kiváló vezetőt nevelt, S akiket itt jelölnek, azoknak méltónak kell lenni a régi harcostársakhoz. Sőt még jobban kell dolgozniuk, hiszen a mi körülményeink sokkal jobbak a réginél. Befejezésül Csáki elvtárs hangsúlyozta: nálunk a jelölteknek meet egységes programjuk van, a párt VIII. kongresszusának határozata. Ezért küzdeni, ezt megvalósítani — ez az ő legfőbb programja is. Ha ezt teszi, úgy gondolja, nem él vissza a bizalommal. Befejező szavaiban arról tett bizonyságot, hogy jól ismeri a város, s e munkásnegyed gondjait is. Röviden ismertette a terveket, elgondolásokat, melyek a jelenlegi körülmények további javítását szolgálják. Ez alkalommal jelöltek a cukorgyáriak városi tanácstagot is. Az előzetes választás Dr.f Besze Pál orvosra esett, aki már előzőleg is képviselte őket az államhatalom helyi szervében Fogadás Delhiben Nvikolaiev lis?te’etére DELHI (TASZSZ) Benyegyiktov szöviet nagykövet vasárnap este fogadást adott a Delhiben tartózkodó Andrijan Nyikola- jev szoviet űrhajós tiszteletére. A fogadáson megjelent Nehru indiai miniszterelnök, sok vezető indiai államférfi, a hadsereg több magasrangú tisztje, az indiai főváros társadalmának képviselői. Az ENSZ-csapató f bevonultak Ko wezihe LEOPOLDVILLE (MTI) Az ENSZ Katangában tevékenykedő csapatai hétfőn délelőtt helyi idő szerint II óra 40 perckor bevonultak Kolwezibe, abba a városba, amely a szakadár Katanga- tartomány utolsó bástyája volt — közölte Leopoldville- ben a világszervezet szóvivője. Szárnyakat kapott a remény Hruscsov—Kennedy levélváltás az atomrobbantások betiltásáról A TASZSZ közzétette a Hruscsov szovjet miniszter- elnök és Kennedy az Egyesült Államdk elnöke közötti üzenetváltás szövegét. A nukleáris fegyverkísérletek betiltásának kérdéséről Hruscsov 1962. december 19-én üzenetet intézett Kennedy- hez. Üzenetében kijelenti: ,,Véleményem szerint Elnök Űr, elérkezett az idő, hogy egyszersmindenkorra véget- vessünk a nukleáris fegyverkísérleteknek. Az időpont erre rendkívül alkalmas. Üzenetében utal a két kormány között hosszú idő óta folyó tárgyalásokra. A megegyezés érdekében a Szovjetunió hajlandó fontos lépéssel közeledni a Nyugat álláspontjához. Mint Hruscsov elvtárs írja: „Beleegyezett abba, hogy önműködő szeizmikus állomásokat létesítsenek” országaik területén. A Szovjetunió beleegyezik abba, hogy három ilyen állomást létesítsenek szovjet területen. Egyben Hruscsov elvtárs levelében javaslatokat tesz az állomások elhelyezésére is. Üzenete végén annak a reményének adott kifejezést, hogy most már egyenes és világos az út a megegyezéshez. 1963. január 1-től kezdve a világ mentesülhet a nukleáris robbantások dörelyétől. Kennedy elnök 1962. december 28-án válaszolt Hruscsov elvtárs üzenetére. Kifejtette kormányának álláspontját Többek között ezt írta: „őszintén remélem, hogy az ön levelében tett javaslatok hasznosnak bizonyulnak olyan szempontból, hogy a megegyezés felé haladhatunk. Felbátorít az a tény, hogy ön hajlandó elfogadni a helyszíni ellenőrzés elvét.” Kennedy elnök levelében felsorolja azokat a kérdéseket is, amelyekben még nincs teljes egyetértés a két kormány között, de hozzáteszi „Nem hiszem, hogy az általam érintett problémák közül valamelyik is megoldhatatlan lenne.” Kennedy arra is javaslatot tett, hogy a két kormány képviselői folytassanak tárgyalásokat Hruscsov elvtárs javaslatairól. Hruscsov elvtárs január 7-én kelt viszontválaszában többek között azt írja „Megelégedéssel tölt el. hogy ön helyesen úgy értékelte a szovjet kormánynak ebben az üzenetben előterjesztett javaslatait, mint olyanokat, amelyek arra irányulnak, hogy a legrövidebb időn belül biztosítsák az összes nukleáris kísérleti robbantás betiltását.” Levele befejező részében arról ír, hogy Kennedy elnök elismeri az észszerű óvatossági intézkedések szükségességét, amellyel meg lehet akadályozni, hogy az ellenőrzést titkos adatok szerzésére használják fel. Végül Hruscsov elvtárs viszontválaszában elfogadja Kennedy javaslatát, hogy a két kormány képviselői találkozzanak New Yorfcbanj vagy Genfben és előzetes megbeszélést folytassanak az érintett problémákról. „A szovjet kormány e célból megnevezte Fjodorenko, a Szovjetunió állandó ENSZ képviselőjét és Carapkint, a Szovjetunió képviselőjét a tizennyolchatalmt leszerelési bizottságban, akik találkozhatnak az ön képviselőjével William C. Fosterral január 7—10 közölt New Yorkban. Eközben abból indultunk ki, hogy a képviselők találkozóinak már a közeljövőben a fennmaradt megoldatlan kérdések rendezéséhez kell vezetniük, hogy a tizennyolchatalmi leszerelési bizottság munkájának felújításakor (Folytatás a 2. oldalon.) Egynegyed évezred Szombaton ünnepelt és emlékezett Karcag város népe. Ünnepelte a város híres kultúrtörténeti büszkeségét, a 250 esztendős Kálvin utcai iskolát. A múlt harcait, emlékeit idézték fel a vastag ódon falak között az egykori diákok, a vendégek, s a mai fiatal iskolás generáció. A nagyszabású emlékünnepség egész napon át tartott, aminek epizódjait most próbálja felidézni a krónikás. Kisújszállás jobb vízellátása érdekében a 25 köbméteres víztároló medence helyett két 250 köbméteres tárolómedencét építenek, a nyáron már üzembe is helyezik. Délelőtt 10 órakor a Sóg- vári Endre Ifjúsági Házban rendezett úttörő emlékünnepélyen a Magyar Néphadsereg 8138. sz. alakulatának csapatzászlóját adták át a pajtásoknak. Az úttörők fogadalmat tettek a zászló átvételekor: szorgalmas tanulással, fegyelmezett magatartással lesznek méltók a szép csapatzászlóhoz, híven nagy- múltú iskolájuk dicső hagyományaihoz. Délután fél háromkor már zsúfolásig megtelt a Déryné Művelődési Ház emeleti nagyterme. A diszemelvény hátterén Ady örökszép sorait olvashattuk: „De Tűz és Tűz ifjú testvéreim. Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni...” A közönség széksoraiban foglalt helyet az iskola egykori diákjának, a Nagykunság hírneves néprajzba- dósának, Karcag szülöttének, Győrffy Istvánnak több hozzátartozója, eljöttek az öreg ( diákok és tanítók, s az egyszerű karcagi emberek. Az elnökségben helyet fog- ! Iáit Fodor Mihály, a megyei j tanács vb elnökhelyettese, J Bárdi Imre, a megyei ta- \ nács művelődési osztályának , vezetője, Kiss Jánosné, a karcagi pártbizottság munkatársa, Tóth István, a karcagi tanács vb elnökhelyettese, Kárpáti Jenő, o karcagi tanács művelődésügyi osztályának vezetője és Sáfár László, a 250 éves iskola igazgatója. Az ünnepséget Kárpáti Jenő nyitotta meg, majd utána Sáfár László emlékbeszédében többek között ezeket mondotta: „Iskolánk 250 esztendős története harc és küzdelem volt. Egy egész korszak lázas és forrongó évtizedei történelmének tükröződése. S ebben a harcban hány tehetséges ember veszett él. Jobb sorsra érdemesek, akik lehettek volna egészen nagyok, alkothattak volna, de elfáradtak, megesömör- löttek, s legjobb esetben klasszikusokat olvasgat az, akinek társadalmat kellene szerveznie méhészkedők; akinek katedrán volna a helye, s bogarászik, akinek a herce-hurca kiütötte kezéből a tollat...” Beszédét így fejezte be: „Szeressétek ezt az iskolát, melynek dicső múltja, ragyogó hazaszeretete, nemes küzdelme fenn fog maradni mindaddig, amíg iskolájukat, nevelőjüket, s hazájukat szerető kunok élnek ezen a földön...” Nagy tapssal vette tudomásul az emlékünnepség közönsége, hogy az iskola, a negyedévezredes jubileum alkalmából Győrffy István nevét vette fel. Ezután az iskolát üdvözlő dísztáviratokat olvasták fel, majd a karcagi testvériskolák képviselői adták át jubileumi virágcsokrukat Sáfár László igazgatónak. Fodor Mihály, a megyei tanács vb elnökhelyettese köszöntötte ezután az iskola tantestületét, a tanulókat és az egybegyűlt közönséget. Méltatta a jubileum jelentőségét, s közölte, hogy a megyei tanács művelődési osztálya keskenyfilmvetítőt, magnetofont és szikrainduktort ajándékozott az iskolának. Végül Nagy Erzsébetnek, Főző Imrének, Novák Károly- nak, Janó Erzsébetnek, Cs. Kovács Imrének, Szőgyés Györgynek, Cs. Német Lászlónak, Szász Bélánénak, Szabó Lászlónénak, K. Tóth Kál- mánnénak és Sáfár László igazgatónak — az iskola tantestülete tagjainak — kitüntetéseket és pénzjutalmat adott át Fodor Mihály elvtárs. A jubileumi emlékünnepség második felében kultúrműsor következett, amelynek keretében Török Erzsébet Kossuth-díjas énekművész, Mikes Lilla előadóművész és Márkus Ferenc színművész lépett fel. A nagysikerű műsor után Bárdi lmrer a megyei művelődési osztály vezetője mondta el szoboravató beszédét t Győrffy István szobra leleplezése alkalmából, amelyet az iskolában állítottak fel. Végül a vendégek és a karcagiak megtekintették az iskola múltját, tanítványainak eddigi tevékenységét tükröző érdekes kiállítást. Halló ITT I8PUIP... — Itt Bekker Kálmán, a Törökszentmiklósi Gépállomás körzeti szerelője. — Mi újság van ilyen hidegben a gépállomáson? — Van jó is, rossz is. A hidegnek nem örülünk, dehát a gépeket muszáj javítani. — Elmondaná akkor elő. szőr a jó hírt? — Már csak nekünk jó hír, 3 brigádunknak. Teljesítettük a tervünket és kaptunk egy kis prémiumot, — Mennyit? — Én négyszáz forintot kaptam. De ha összeszámolom, összesen 1200—1300 forintot tesz ki a téli hónapokban. Ügy hírlik most, hogy lesz nyereségrés zedés- fizetés is a gépállomásunkon. Körülbelül 15—16 napi fizetésünket kapjuk meg. — És az Bekker Kálmánnál mennyi pénet jelent? — Körülbelül ezemégyszáz forintot. A feleségem már előre kiszámította, hogy hova teszi a pénzt. Tudja, hogy az asszonyoknak minden pénz kevés. — És a bosszúság? — Hogyne mérgelődnénk, amikor nincs elég alkatrész a javításhoz. Különösen a külföldi gépekhez nem kapunk elegendőt. Egyébként tudjuk, hogy erről már az újságírók is írtak. Most már csak az a kérdés, lesz-e alkatrészünk. — Erre én sem tudok választ. adni, de gondolom, az illetékesek már sokkal inkább. Még valami újság a gépállomásról? — Vontatóvezetőképző iskola kezdődött nálunk. Két munkatársammal vezetjük a gyakorlati foglalkozásokat. Ha ez érdekes, hát írja meg. *
