Szolnok Megyei Néplap, 1963. január (14. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-04 / 2. szám

1963, január 4.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Sza báiifozzák a szakközépiskolák érettségi vizsgarendszerét

Az idei tanévben végeznek először szakközépiskolákban tanuló fiatalok. A közeljövőben ideiglenes szabályzatot ad ki a Művelődésügyi Minisztérium a szakközépiskolai érettségi (képesítő) vizsga lebonyolítására. Végleges szabályozásra csak az új gimnáziumi érettségi vizsgaszabályzattal összehangoltan keriil majd sor. A tervezetről tájékoztatták az illetékesek az MTI munkatársát:

A szakközépiskolai érettségi (képesítő) vizsga — a tervezet szerint — három részre tagozódnék: írásbeli, gyakorlati és szóbeli vizsgára és kötelező, s szabadon választható tárgyakra. A teljes értékű szakközépiskolai érettségi vizsgához elegendő a kötelező tárgyakból tett vizsga. Ezek a következők: magyar nyelv- és irodalom (írásbeli és szóbeli), matematika (írásbeli és szóbeli), történelem (szóbeli), szakmai elmélet (írásbeli és

szóbeli), s szakmai gyakorlat. A szabadon választható tárgyak: orosz nyelv (írásbeli), fizikai és elektrotechnika (szóbeli).

Szakmai ismeretekből az írásbeli vizsgán — szakmai számítást műszaki rajzot, munkaszervezési feladat megoldását követelik. A szóbeli vizsgán az anyag és gyártásismeretük, továbbá a munkaszervezésről kei] számot adni. Az állattenyésztő szakközépiskolákban (két ilyen osztály tanulói végeznek az állattenyésztés, a takarmánynövények termesztése, az állattenyésztés gépei, valamint a munkaszervezés anyagának ismeretét követelik meg.

A szakmai gyakorlati vizsgán a jelölteknek mind az ipari, mind a mezőgazdasági szakközépiskolákban legfeljebb egy műszak (8 óra) alatt a szakmunkástól megkövetelhető valamely feladatot kell megoldaniok. (MTI)

Az idén először köthetnek a szövetkezetek fagykárbiztosítást a kalászosokra

Az Állami Biztosító több olyan biztosítási formát vezetet be, amelyek hatékonyan járulnak majd hozzá a mező- gazdasági termelés biztonságához. Köztudomású, hogy az őszi, a téli és a tavaszi fagyok tetemes károkat okoznak a mezőgazdasági üzemeknek.

A statisztikusok sok évi átlagra alapozott számításai szerint a kalászos növényeket ért fagykár évi értéke eléri a 250—300 millió forintot. Ez ellen mindeddig hazánkban még nem volt biztosítási lehetőség. Az Állami Biztosító jelentős, a termelőszövetkezetek pénzgazdálkodásának megszilárdítását célzó intézkedése az 1962—63. gazdasági évben először lehetővé tette a kalászosok fagykár ellen történő biztosítását. A fagybiztosítás az őszi, a téli és a tavaszi búzában, árpában, továbbá a rozsban, a zabban és a kétszeresben keletkezett károkra terjed ki. A kártérítés mértékét a fagyokozta tőkipusztulás alapján állapítják meg. A biztosítás díja a termelési tervben feltüntetett hozamérték 2 százaléka. A kártérítés összege a tervezett és a tényleges hozam közötti különbség 80 százalékának értéke.

A második ötéves terv nagyarányú szőlőtelepítési programja miatt mind kiterjedtebben foglalkoznak hazánkban szaporító-anyag termelésével. E sok fáradságos munkát igénylő üzemág biztonságát növeli az az intézkedés, amely lehetővé teszi a szőlőgvökereztető és oltványiskolák jégbiztosítását.

Az új biztosítási formák bevezetése mellett egyes korábbi biztosítási formák feltételei módosultak. Így például kereken 5 százalékkal leszállították a sertések biztosítási diját. Megszűnt a biztosított sertések 2—4 illeve 4—fi hónapos korcsoportbeosztása, ehelvet a 2—6 hónapos sertésekért azonos összeget fizetnek, s ebből még az az összeg sem került levonásba, amely kényszervágás esetén a szövetkezet számára megtérül. A hathónaposnál idősebb sertéseknél a kártérítés összegét az élősúly alapján állapítják meg. Ha a szövetkezeti gazdaságnak általános vagyonbiztosítása van éc egy másik termelőszövetkezettől állatot vásárol, ezekre a biztosítás folyamatosan érvényes A termelőszövetkezetek érdekeit veszi figyelembe az a rendelkezés is. amelv tehetővé teszi, hogy a hizlalásra lekötött szarvasmarhákért abban az esetben is kártérítést fizet az Állami Biztosító, ha az Állatforgalmi Vállalat a vételárat visz- szaköveteli, mert a vágóhídon kiderül, hogy az állat fertőzött volt, s azért elkobozták. Az általános vagyonbiztosítás keretében, külön díj nélkül térít meg a jövőben az Állami Biztosító a szövetkezeti kertészetek

műanyagfóliás blokkjaiban keletkezett viharkárokat, továbbá a gabonák learatott állapotban bekövetkezett jégkárait. Az utóbbi években ugyanis széleskörűen térthódított hazánkban az úgynevezett kétmenetes aratás, s több eseben előfordult, hogy a már rendrevágott, még csépel etlen gabonát érte a jégverés. s az ilyen károkra a biztosítás nem vonatkozott. Hasonló módon megtérítik a learatott borsó és repce jégkárait is. (MTI)

Televízióvásár

A busz két órakor érkezett meg a kisvárosba. Tősér Istvánnak, meg a feleségének, Margitnak egy teljes órát kellett várni a villamossági bolt nyitásáig. A világ minden kincséért nem ültek volna be most a szemközti kisvendéglőbe, pedig- hát István nem vetette meg a kisfröccsöt, Margit meg a szilvóriumot. Az üzlet kirakata előtt gyökereztek le. Különösen a jobboldali érdekelte őket. Az meg volt rakva különböző gyártmányú televíziókészülékekkel. Margit rneg restellt leguggolni és úgy böngészgetni a legalsó masinát. Lassan tagolva olvasta el a feliratát:

— Ta-vasz.

István legyintett.

— Olyan van a Vince só- goréknak is.

Margit egyszerre felállt, többé nem érdekelte a legalsó készülék.

— Akkor olyat nem veszünk. Csak nem megyünk a Vincéik után,

Az első összefoglaló mű a magyar föld- munkás és szegény: parasztmozgaimak történetéről

Akik kimaradnak az életből

A Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöksége 1957-ben határozatot hozott a hazai földmunkás és szegényparaszt mozgalmak történetének feldolgozásáról. Egy tíztagú történész kollektíva ugyanebben az évben megkezdte a hatalmas és szerteágazó anyag összegyűjtését. A végül is a 12 fejezetre tagolt több mint 1100 oldalas munka „Földmunkás és szegényparaszt- mozgalmak Magyarországon 1848—1948” címmel ez év első napjaiban került ki a nyomdából. Hunya István, a MEDOSZ elnöke, a földmunkásmozgalom veteránja, ebből az alkalomból csütörtökön sajtótájékoztatót tartott a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének székházában. Hangsúlyozottan mutatott rá, a munka hézagpótló jellegére.

A nagyjelentőségű mű ismerteti a címében jelzett mozgalmak előzményeit, — okait, fejlődését, eredményeit. Kiemelten tárgyalja e mozgalmak legöntudatosabb, legtevékenyebb részvevőnek, a kubikosoknak a szerepét. Megmutatja, hogyan függtek össze ezek a mozgalmak az ipari munkásság harcaival. Sokoldalú, tudományos elemzéssel világítanak rá a mű szerzői, hogy a mezőgazda- sági munkásság és a szegényparasztság ösztönös mozgalmi tevékenysége hogyan vér- teződött fel fokozatosan a tudományos szocializmus, a marxizmus elméletével.

— Mi is keressük az okát — töpreng Pintér Gyula százados. — Évről évre kint járok az emberek között tiszttársaimmal, figyelem, kérdezgetem azokat a fiatalembereket. akik beszélgetésünk után röviddel katonák lesznek, néphadseregünk katonái. És egy kicsit mindig megdöbbenek, ha kiderül, hogy az előttem álló húszéves fiatalember nem tud írni, olvasni

Elbeszéléséből szomorú kép rajzolódik ki arról a rétegről. amelyik elvégzett két- három elemit, vagy általánost, aztán kimaradt és most

a nevét is csak

naqy fejtörés után

tudja leírni

Ezek az emberek csak félanalfabéták, de életük nem sokban különbözik azokétól, akik a betűknek még a formáját sem ismerik. Tájékozatlanok a világ dolgai felől, van közöttük olyan, alti saját bevallása szerint könyvet még nem vett a kezébe.

— Sokan íi'a analfabétákról hallanak, legyintenek, biztos cigányok — mondja Pintér százados. — Találkoztam már olyan cigánygyerekkel, akinek tájékozottsága több volt, mint kielégítő. Ugyanakkor olyan kunsági parasztfiatal is van nem egy, aki nem tudja, hogy ki a Minisztertanács elnöke, sőt saját községének tanácselnöké sem isimen. A tanya világban nem egy olyan ember él, aki soha nem hallgat

rádiót Mi minden évben felvesszük a kapcsolatot a tanácselnökökkel, felhívjuk a figyelmet ezekre a fiatalokra.

Baranyó Béla százados, aki 1957 óta foglalkozik a sorköteles fiatalokkal, megerősíti a parancsnok állításait, ö js találkozott ilyen fiatalokkal Kétpó. Kuncsorba, Kengyel tanyavilágában. Mert

elsősorban

a tanyasiak

az elmaradottak. Szerinte az a legszomorúbb, hogy ezek a fiatalok nem tudják, miért kell tanulni és az esetek többségében egyáltalán nem is érzik szükségét annak, hogy többet tudjanak, mint idáig.

— Az én körzetemben tavaly tizenhat analfabétát találtunk. Az idén már csak négyet Ez nagyon szép javulás, de még mindig nagyon sokan vannak olyanok, akik négy osztálynál kevesebbet végeztek. Köztük olyan épértelmű, egészséges fiatal is. aki nem tudja, hogy négy testvére melyik évben született. A politikai tájékozottság viszont nemcsak a félamalfabétáknál áll gyenge lábon. Sajnos, még

az érettségizettek

között

is találkozunk olyanokkal, akik nem ismerik országunk vezetőit és az újságból csak a sportrovatot olvassák. Reméljük. a reformtantervek

Az állomáson

Lengyel film

Kik szórják ma a virágot a vonatból a Korjany-i állomáson? Régi történetet mesél el az állomásfőnök a fiatal forgalmista lánynak a német megszállás nehéz napjaiból. S ez a történet elevenedik meg a film vásznán.

ezen a hiányosságon is segítenek majd.

Mindkét tiszt egybehangzóan állította: ahol a ta- tanácselnök szívügyének tekinti a kérdést, ott a fiatalok felkészültsége, hozzáállása lényegesen jobb. Baranyó elvtárs elmondotta, hogy politikailag elég tájékozottaknak találta a tiszabői fiatalokat. Véleménye szerint a tanácselnök, aki tartalékos tiszt, tudatában van a tájékozottság, a képzettség fontosságának és gondoskodik arról, hogy a fiatalok ne valljanak szégyent a sorozáson.

A tények elgondolkoztatóak. Amellett, hogy évről évre nő a középiskolát végzettek, a nyolc általánost kijártak száma, még mindig akadnak, nem is olyan kis számban fiatalok, akik változó, izgalmas és színes életünkből lényegében

semmit sem látnak

Akiknek nem mond semmit egy szép regény, akik nem látnak túl a saját kis vályogból vert tanyájuk roskadozó kerítésén.

Az embernek az is elszorítja a szívét, ha idősebb emberrel találkozik, aki nagyon restelli magát, mert abban a régi világban nem tanult és nem tanulhatott meg írni. De ezek az emberek húszévesek! Háromévesek voltak a fel- szabaduláskor, rendszerünkben nevelődtek, mi vagyunk értük a felelősek;

Pintér százados azt mondotta, hogy minden évben kevesebb az ilyen fiatal. Ez természetes folyamat, ennek örülünk. De míg vannak, nem térhetünk napirendre sorsuk felett.

— hernádi —

HARC A RÉSZEGEK ELLEN

Kanadában eddig a rendőrség ha az utcákon erősen berúgott emberre talált, hangosfilmet készített róla a helyszínen, s ha kijózanodott, levetítették előtte a filmet, melyben ő játszotta a főszerepet. A módszer bevált, a rendőrség azonban valószínűleg lemond a jövőben erről a nevelési módszerről, mert a mozitulajdonosok tiltakoztak. Kiderült ugyanis, hogy akit egyszer már ilymódon lefilmeztek, annak hosszú időre elment a kedve a moziba járástól.

István már egy másik televíziót nézegetett. Annak szép fehér, meg krémszínű műanyagból volt az eleje. Tetején kis árcédula virított, rajta: 5200 Ft.

— Azt nézzed csak, Margit! — mutatott István az újabb felfedezett felé. — Milyen jó pofája van.

Margit feljebb tolta az orrán a szemüvegét.

— Meg a neve is milyen helyes: Tisza. Mennyi pénzt hoztunk magunkkal. István?

István önkéntelenül is megtapogatta a belső zsebét.

— Hatezret.

— Akkor még antennára is jut. Ennél maradunk — szögezte le határozottan Margit. — Csak nyitna már a bolt!

Háromkor aztán feltolták a redőnyt. Istvánék elsőnek nyomultak be az üzletbe. A pult mögött magas fiatalem- ber fogadta őket.

— Parancsoljanak! —

mondta udvariasan, miközben igyekezett belebújni fehér köpenyébe.

István köhintett egyet és egészen ünnepélyesen mondta:

— Kérem szépen, televíziós készüléket akarnánk vásárolni, ha lehetne.

A fiatalember végigmérte őket és elmosolyodott.

— Természetesen, mi azért vagyunk itt kérem, hogy a kedves vevőt kiszolgáljuk, mégpedig jóminőségű áruval.

Közben felmászott a kétágú létrán és a felső polcról leemelt egy készüléket. Margit azonban indulatosan rámutatott.

— Ez Tavasz?

— El tetszett találni, kérem. Nagyszerű készülék! — áradozott az elárusító.

— Nem kell! — szögezte le határozottan Margit.

— De kérem, ez egy remek jószág, az egész megye területén nagyszerű képvételt biztosít.

— Egy csatornás, mi! Nem kell!

Az elárusító nagyot nyeli.

— Az igaz, hogy csak egy csatorna van beépítve, de a Kékesre van állítva és a Kékes ide légvonalban mindössze harminc kilométer. Már szobaantennával remek a vétel.

Margit fölényesen elmosolyodott.

— És mi van akkor, ha a Kékes begubózik?! Ne akarja rám sózni, úgysem kell.

Az eladó még erősködött:

— Még valamit néném, ez a legolcsóbb készülékünk, mindössze négyezerkétszáz forint. És ahogy én elnézem...

Margit arcát pirosság öntötte el, látszott rajta, hogy

megsértődött, mint a pulyka felfújta magát.

— Mondja, fiatalember! Hát kódisnak néz maga minket, hogy a legolcsóbb masinájukat akarja ránk tukmálni?! Tudja, mennyi készpénzt kaptunk mi zárszámadáskor? Tizennyolcezer forintot. Érti? Ti-zen-nyolc- ez-ret! Nem kell a Tavasz.

A megszeppent fiatalember ádámcsutkája tempósan járt le s fel.

— Most már csak azt mondja meg, néném, hogy tulajdonképpen miért nem akarja ezt megvenni?

Margit kissé megenyhült.

— Mert a Vince sógorék- nak is ilyen van. Pedig ők is tizennyolcezret kaptak. Csakhát istentelenül fukar a vén Vince. Majd én megmutatom ökelmének, hogy milyen az igazi tv. Mondja, fiatalember, Tiszájuk van?

— Persze, hogy van — válaszolt az eladó és fürgén felmászott a létrán, az ölében lehozott egy másik készüléket.

Hamarosan három Tisza gyártmányú készülék működött egymás mellett a pulton. Az első kettő nem tetszett Margitnak. Az egyiknek a hangja sistergett, a másiknak a beállító ábrája volt tojásalakú. A harmadik azonban remekül szu-; éráit.

— Ennél maradunk. Aztán

szobaantennájuk van-e? Olyan ökör szarv alakú?

— Van.

— No, abból is csomagoljon be egyet.

Elkészült a nagy pakk. Margit leguberálta az ötezernégyszázat a pénztárnál. Amikor visszament a pulthoz anyásán megveregette a fiatalember vállát.

— Végül mégis csak jó vásárt csináltunk mi, ketten. Ha a falunkban jár, el ne felejtse felkeresni Tősér Istvánékat, szívesen adom az áldomást néhány pohár homoki rizling erejéig.

Tősér István csak akkor szólalt meg, amikor már az üzleten kívül voltak és a hangja szinte indulatos volt:

— Te Margit, ezt a vásárt teljesen nélkülem csináltad meg!

Margit hangosan elnevette magát.

— Sose mérgeskedjél, István. A tv-vásárlás asszonydolog. Láthattad, nem zsákbamacskát vettem.

— Az igaz — hagyta jóbá István. Remek masinát vásárolt az asszony. Aztán a Vince sógorék is pukkadoz- nak majd irigységükben. Egészen megnyugodott. Megemelte a behemót dobozt és meggyorsította lépteit a buszváró felé.

Donkó László