Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-19 / 296. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. december 19. Disszonáns az angol-—amerikai viszonyban KENNED"? ELNÖK — és Macmillan miniszterelnök Nassauba, a Bahama-szige- tekre érkezett, ahol szerdán és csütörtökön, ahogy a hír- ügynökségek jelentik, a „leg­utóbbi események fényénél áttekintik a nemzetközi hely­zetet és a két országot érintő kérdéseket”. Érdemes emlékeztetni arra, hogy a két politikus legutób­bi, ez év áprilisi washingtoni találkozójának közös közle­ménye — szinte szószerint — ugyanezt a megállapítást tar­talmazta. Az amerikai és kü­lönösen az angol sajtó azon­ban most jóval borúlátóbb a tanácskozások lényegét és kimenetelét illetően, mint nyolc hónappal ezelőtt volt, annak ellenére, hogy a napi­renden a jelek szerint kevés kivétellel ugyanazok a kérdé­sek szerepelnek. „Az angol—amerikai vi­szony gépezete — írja a Daily Telepraph — Kennedy elnök és Macmillan találkozója előtt bizonyos disszonáns zö­rejeket hallat. — Űgylátszik, hogy a két politikusnak két­napos értekezlete nagyrészét e gépezet olajozásával kell eltöltenie". Eredetileg azt ter­vezték, hogy általánosságban felmérik a világ ügyeit és ér­tékelik a kelet—nyugati kap­csolatok alakulását a kubai válság óta. A eh esőn beszéde és a Skybolt rakéta bizony­talan Jövője azonban háttérbe szorította ezeket • szélesebb körű kérdéseket. Más zavaró momentumok Is vannak. Mint Sulzberger, az ismert publicista írja a New York Times-ban: „ál­landóan újabb problémák merülnek fel... India meg­segítésével felbőszítettük Pa­kisztánt, amely összekötő ka­pocs a CENTO és a SEATO között Nasszer ezredes kilá- bolt nehézségeiből és ismét előretör, megszilárdítja hely­zetét Jemenben. A távolban a kongói probléma továbbra is fenyegető seb. Viharfelhők gyülekeznek Chile felett, s a jelek szerint Brazília ismét a gazdasági összeomlás ha­tárára jutott”. A legnagyobb vihart a két államférfi találkozója előtt kétségkívül Acheson volt kül­ügyminiszternek, Kennedy tanácsadójának legutóbbi be­széde kavarta fel. „Nagy-Bri- tannia elvesztette birodalmát és nem találta meg szerepét a világban” — állapította meg Acheson. „Megvalósítha­tatlan Angliának az az óhaja, hogy Nyugat-Európa függet­len hatalma legyen, s az Egyesült Államok és a Szov­jetunió közötti „önálló köz­vetítő szerepére pályázó brit politika ugyanolyan gyenge, mint az ország katonai ereje” s ezért „legfőbb ideje belép­nie az Európai Közős Piac­ba”. WASHINGTONBAN na­gyobb meglepetést okozott a beszéd rendkívül heves lon­doni visszhangja, mint a beszéd megállapításai. Végül- is Kennedy elnöknek szemé­lyesen kellett közbelépnie, hogy megnyugtassa a brit kormányt és Macmillan mi­niszterelnököt Telefonbe­szélgetés során közölte Mac- millan-nel, hogy nem osztja Acheson nézetét, noha „nincs meggyőződve arról, hogy Acheson kijelentései Nagy-Britannia másodlagos szerepéről azt a célt szol­gálták, hogy sértegessék a brit kormányt”. A vihar ez­zel természetesen nem ült el, annyival is inkább, mert a londoni lapok washingtoni tudósítói szerint Kennedy belső meggyőződése lénye­gében megegyezik tanács­adójának kijelentéseivel. Kennedy és Macmillan kí­séretében ott szerepel Mcna- mara, illetve Thorneycroft hadügyminiszter is, akik az elmúlt napokban már ta­nácskoztak egymással. Mind­ez arra mutat, hogy a tár­gyalásokon rendkívül fontos helyet foglalnak majd el a katonai kérdések, köztük a Skybolt rakéta ügye. Ang­lia 1960-ban lemondott saját rakétájának gyártásáról és elfogadta az amerikai Sky­boltot új „Vulkán” tipusú bombázó repülőgépeinek fegy­vereként. Az Egyesült Álla­mok azonban most le akarja állítani a Skybolt gyártását. Ha erre sor kerül, a „Vul­kán-program megvalósítá­sának kellős közepén, az eddig befektetett milliókkal együtt kútbaesik. Ez lénye­gében lemondást jelentene az amerikai részről nem nagy lelkesedéssel fogadott önálló angol nukleáris erő megteremtéséről. Egyidejűleg ismét megvi­tatják majd a NATO nukle­áris fegyverzete feletti ellen­őrzés problémáját, s a szö­vetség egyes tagállamainak súlyát, szerepét. Nehéz el­képzelni, hogy e tekitetben nézetazonosság alakulna ki. MACMILLAN tanácskozá­sainak „karácsonyelőtti kál­váriája” — ahogy az angol sajtó mondja — az említett problémák megvitatásával korántsem ér véget, hisz köztük szerepel például Anglia 14 hónapos kinos tár­gyalásainak eredménytelen­sége a Közös Piachoz való csatlakozásról, továbbá a kongói fejlemények, amelyek során az amerikai külügy­minisztérium London háta- mögött megszerezte a belga kormány támogatását elkép­zeléseinek valóraváltásához, avagy az a Londonban ke­serűen fogadott tény, hogy Washington a karibi válság idején teljes közömbösséget mutatott a brit vélemények iránt. Az angol és az amerikai államférfi bizonyára szeret­ne időt szakítani a leszere­lés, az atomfegyverkisérle- tek, a nyugat-berlini kérdés megvizsgálására is. Az angol—amerikai vi­szony gépezete valóban disszonáns zörejeket hallat. A „szereplők” erejét látha­tóan meghaladja a gyártási hibák kiküszöbölése. E „hi­bák” a tőkés országok ellen­téteinek törvényszerűségei­ből fakadnak, s így a nas- sau-i találkozó közös nyilat­kozata sem Ígér többet, mint néhány hangzatos megálla­pítást az együttműködés el­mélyüléséről, a nézetazonos­ságról, ahogy azt már ha­sonló esetekben megszoktuk. Márkus Gyula ítéletet hirdettek _ A az Egyesült Áramo t Kommun sta Pártjának pereben Washington (TASZSZ) A washingtoni szövetségi bíróság esküdtszéke hétfőn 35 perces tárgyalás után bű­nösnek mondotta ki az Egye­sült Államok Kommunista Pártját az ellene felhozott tizenkét vádpontban. A vád­pontokat a kormány állapí­totta meg azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok Kommunista Pártja nem volt hajlandó Mccarran-törvény alapján bejegyeztetni magát „a Szovjetunó ügynökeként” az igazságügyminisztérium­ban s nem volt hajlandó elő­terjeszteni tagjainak és ve­zetőinek névsorát, pénzügyi helyzetéről szóló beszámoló­ját, nyomdagépeinek jegyzé­két, stb. A szövetségi bíróság esküdtszéke 120 ezer dollár pénzbüntetésre ítélte az Egye­sült Államok Kommunista Pártját. A párt védői bejelen­tették, hogy az ítélet ellen fellebbezést fognak benyúj­tani. (MTI). Az SIKP és a szovjet állam vezetőinek faSáSkozója a művészeti élet képviselőivel Senghor elnök statáriumot hirdetett Szenegálban és átvette a fegyveres erők parancsnokságát Dakar (AP, Reutert A dakari rádió közlése sze­rint Leopold Senghor sze­negáli elnök kihirdette a sta­táriumot és átvette a fegy­veres erők parancsnokságát. Ezt megelőzően az elnök az­zal vádolta Mamadou Dia miniszterelnököt, hogy a rend őrség és a katonaság felhasz­nálásával ki akarja űzni a képviselőket a nemzetgyűlés épületéből, ahol azok éppen bizalmatlansági határozatot akartak elfogadni a kormány ellen. Hétfőin a miniszterelnök parancsára négy képviselőt letartóztattak, később azon­ban szabadon engedték őket Közben a többi képviselő a nemzetgyűlés elnökének la­kásán — amelyet az Elnöki palotával együtt a Senghor elnökhöz hű ejtőernyős-csa­patok őriztek — összeült és a kormány hét lemondott tagjával együtt elfogadta a Mamadou Dia miniszterel­nök ellem bizalmatlansági indítványt A szenegáh nemzetgyűlés szerdai ülésén törvényjavas­latát tárgyalnak majd, amely­nek értelmében népszavazást kell tartani az alkotmány módosításáról. Az új alkot­mány az elnöki kormányzás rendszerét vezetné be, vagyis Senghor elnök állna a kor­mány élén és etmák tagjait is ő nevezné ki. A népszavazás megtörtén­téig is az elnök venné át a kormány vezetését. Mamadou Dia miniszterel­nök a legújabb jelentések szerint több hívével és a ve- letartó rendőri egységekkel a központi karmái íy ép ül et legfelső emeletén barikádoa- ta él magát. Az épületet az elnökhöz hű ejtőernyős csa­patok veszik körül. Senghor elnök bejelentette, hogy a miniszterelnököt és társait a hivatalos hatalommal való visszaélés miatt bíróság élé állítják. Az elnök Diallo ez­redest nevezte ki az ejtőer­nyősök parancsnokává A szenegáli események krónikájához tartozik, hogy sajtótudósítók szerint a ha­talomért folyó harc során eddig egyetlen puskalövés sem dördült el. Megírta az igazat — mennie kell N e w Y o r k (TASZSZ). A michigani egeytem nem volt hajlandó felújítani a szerző­dést S. Shapiro történészpro­fesszorral, vagyis egyszerűen elbocsátotta Shapirot Vajon miért? A professzort azért me­nesztették — írja az I. F. Stone, S Weekly című köz­löny — mert háromszori ku­bai látogatása után egy sor amerikai folyóiratban cikkso­rozatot j eintetett meg. E cik­kekben ismertette a kubai népnek az új élet építésében elért eredményeit és tiltako­zott Washingtonnak a Kubai Köztársasággal szemben al­kalmazott agresszív politiká­ja ellen. (MTI). Moszkva (TASZSZ) A Lenin-hegyen megren­dezték a kommunista párt és a szovjet kormány vezetői­nek, valamint a szovjet iro­dalmi és a képzőművészeti élet képviselőinek találkozó­ját. A találkozón írók, fes­tők, szobrászok, zeneszerzők, film- és színművészek vettek részt, a moszkvai és lening- rádi művészértelmiség, vala­mint a szovjet köztársaságok képviselői, a lapok és folyó­iratok szerkesztői, a rádióés televízió vezetői jelentek meg. Az állam és a párt veze­tői közül ott volt a találko­zón Leonyid Brezstnyev, Nyikita Hruscsov, Andrej Ki­rilenko, Alekszej Koszigin, í'rol Kozlov, Anasztasz Miko- jan, Dmitrij Poljanszkij, Mi­hail Szuszlov, Gennagyij Vo­ronov, Leonyid Jafremov, Ju- rij Andropov, Pjotr Gyemi- csev, Leonyid Iljicsov, Borisz Pon’omarjov, Alekszandr Se- lepin. Hruscsov szívélyesen üdvö­zölte az egybegyűlteket Ki­jelentette, hogy az ilyen be­szélgetések az utóbbi évek­ben hagyományossá váltak, elősegítették a művészértel­miség alkotó tevékenységé­nek fokozását. Szólt a mű­vészértelmiség szerepéről a kommunizmus építésében és a szovjet emberek kommu­nista nevelésében. Már rég­óta szerettünk volna beszél­getni önökkel — jelentette ki Hruscsov — szerettük Adenauer mégsem lép vissza? Bonn (ADN). Adenauer bonni kancellár visszavonta a bonni kormánypártok ve­zetőivel folytatott koalíciós tárgyalások során tett kije­lentését, amely szerint 1963 őszén visszavonul. Az ameri­kai CSBS Televíziós Társa­ságnak adott nyilatkozatában Adenauer hangoztatta: „visz- szavonulásom időpontja nap­tárilag egyáltalán nincs pon­tosan meghatározva. Azonkí­vül a politikai helyzet annyi­ra áttekinthetetlen, hogy nem tudhatjuk, mit hoz 1963”. Nyugati hírügynöségek és nyugatnémet lapok szerint a kancellár e kijelentése „nagy elképedést” váltott ki a CDU- CSU köreiben. (MTI). volna meghallgatni önöket, elmondani észrevételeinket és kívánságainkat a képző­művészet és az irodalom fejlődésének kérdéseivel kr- csolatban. A beszélgetés elején Leo­nyid Iljicsov, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára emelkedett szólásra. Ezután került sor az eszmecserére, amelyhez hozzászóltak Nyi- kolaj Gribacsov, Jevgenyij Jevtusenko, Galina Szereb- rjakova, Sztyepan Scsipacsov és Ilja Ehrenburg írók. Alek­szandr Gyejnyeka és Vlagyi­mir Szeröv képzőművészek, valamint Szergej Geraszimov filmrendező. — A több órás megbeszélés folyamán a rész­vevők megvitatták az iroda­lom és a képzőművészet fej­lődésének legfontosabb kér­déseit, valamint a művészér­telmiség feladatait a szocia­lista realista művészet új fel­lendüléséért, a kommunista ideológia megszilárdításáért és a hanyatló nyugati művé­szet idegen hatásai ellen foly­tatott harcban. A találkozón Nyikita Hrus­csov beszédet mondott, sza­vait nagy figyelemmel és mély érdeklődéssel hallgat­ták. (MTI). LAPZÁRTA Nagysikerű József Attila emlékest Szó1 nők on Tegnap este József Attila emlék estet rendezett a szol­noki Ságvári Endre Művelő­dési Ház Malinovszki útí. színház termében a Városi Tanács Művelődésügyi Osztá­lya, a TIT és a Megyei Nép­művelési Tanácsadó a költő halálának 25. évfordulója al­kalmából. Az estet Valkó Mihály a Megyei Népművelési Tanács­adó vezetője nyitotta meg. A termet zsúfolásig meg­töltő közönség nagy szeretet­tel fogadta Major Tamás Kossuth díjas kiváló művészt, Csemus Marlant a Nemzeti Színház tagját, Szendrei Kar- pel László Liszt és VTT-dí jas gitárművészt, a Ságvári End­re Művelődési Ház Kamara kórusát és a szolnoki Ifjúsá­gi Irodalmi Színpad tagjait A nagysikerű József Attila emlék est részletes ismerte­tésére későbbi lapszámunk­ban visszatérünk. izgalom fogta el. Ráeszmélt, hogy itt akar maradni. Tü­relmetlenül kapkodta jobbra balra a fejét. Mindenki is­merős volt, legalább látásból. Az a törökmézet majszoló szutykos cigánygyerek épp­úgy, mint az a kövérke, szep­lős lány, aki nagyvidáman similabdát vagdosott legénye fejéhez. Nem akarta elhinni, hogy mindezt üt keU hagy­nia. Tanácstalanul kóválygott a céllövöldéhez. Sokan szo­rongtak a célzópárkány előtt. Mohón várta, hogy az ő ke­zébe is puskát nyomjon a párkány mögött álló, nagy- mellű asszony. Végre rá ke­rült a sor. A sokfajta pléh- figura közül a favágó törpét választotta ki. Nem találta el. Másik puskát kért. tr* Na, nézd, hát már eh­hez is kedve van! — szóltak rá vidám csodálkozással, mi­előtt elhúzta volna a ravaszt. Nyomban megismerte Zám- bónak, a bánya párttitkárá­nak hangját. Leengedte a puskát, hátrafordult. — Gondoltam, kipróbálom, jók-e már az idegeim? — mondta mosolyogva. Zámbó jókedvűen nevetett rá. — Még én se mernék rá vállalkozni. pedig biztosabb helyről izgultam végig azt az Bt napot. — Majd komo­lyan kérdezte. — összeszedte már magátT — Köszönöm... — Akkor indulhat haza. Dani kifizette a két forin­tot és átengedte a második lövést az utána következő­nek. Levegősebb helyre bal­lagott Zámbó oldalán. A város felé fordult, hunyorító pillantással pásztázta végig a kék alkonyba süppedt ut­cákat, házakat, amelyeket ragyogással díszítettek az éledő fények. — Nem szívesen megyek — szólt megilletődötten. A karcsú, fiatal párttitkár értetlenül csodálkozott rá. — Mi »an magával?... Dani szelíden megvonta a vállát.-— Semmi. Jó itt maguk­nál. Éveken át csak az üté­sekre gondoltam. Közben fölépült ez a város. Ránézek és nem enged. Rohannék ha za. mint az őrült... Pedig hát itthon vagyok... Most aztán igazán nem tudom, hogy mit csináljak. Zámbó leszegte a fejét, el­tűnődve markolta meg az állát. Majd belekarolt Da­niba. — Jöjjön... Megbeszéljük egy korsó sör mellett... Kényelmes léptekkel ha­ladtak át a tömegen « fa- oszlopos pavilonhoz, ahol érdeshangú bányászok öltöt* ták szomjukat a lampion- füzérek alatt. Vége. GERENCSÉR MIKLÓS« iDCUIOK Kl&RfcCEMÍ tás verklijét csak olyankor lehetett tisztán hallani, ha le­mezt váltottak a városi mű­velődési ház stúdiójában. Ifjú Kostán Dániel eddig soha nem gondolt arra, hogy mennyire hozzátartozik ehhez a vidám ricsajhoz, önfeledt forgataghoz. Észrevétlenül vált a város lakójává. Most, hogy megállt a sátrak előtt, és otthonosan körülnézett, egyszerre megsajdult a szive. El he K mennie innen. Hevet itthon léssz, csirkét rántok neked. Siess, élt -m párja, addig is sokszor csókollak, amíg hazaérsz. Klári.” Esetlen gyengédséggel haj­totta össze a levelet, majd belsőzsebébe, az igazolványok közé rejtette. Azután Klári­val és a kislányával indult csavarogni a városba. Közvetlenül az áj lakóte­lep mellett, a háromemeletes házak szomszédságában tágas domboldal 1ejtett alá az erdő — 49. — Kétkedőn hümmögött a megőszült halánték láttán, mert még mindig nem akart hinni a szemének. Pedig ép­pen azért maradt a városban ilyen sokáig a szabadulás után, hogy teljesen össze­szedje magát és úgy kerüljön a család szeme elé. mintha semmi sem történt volna. Antinak is a lelkére kötötte: nehogy árulkodjon odahaza. Hazudjon valamit a késés miatt, csak a szerencsétlen­ségről ne szóljon egy árva mukkot sem. Bármilyen furcsa, a nagy boldogság jobban gyengítette, mint az átélt veszedelem. Ha arra gondolt, hogy szabad, hogy mehet haza, le kellett ülnie. Anti levelet hozott Kláritól. Rojtosra olvasta. Most is, mielőtt kilépett vol­na a szobából, elővette az Írást és szándékos vontatott- sággal olvasta a sorokat, hogy minél később érjen a végére. Annyira gyönyörűnek érezte az életet, mintha mezítelen teste pihébe süppedt volna. Ezerszer szere Imese b bne k hitte magát, mint a betelje­sülés idején, legboldogabb perceiben. Most tanulta meg, hogy az örömnek nincsen határa. Hallotta az asszony hangját, ahogy olvasta: „Édes jó szerelmem! Egészségben vagyunk, Klá­rika szintúgy, mint édes­anyád. Gyere, gyere, ezentúl együtt élhetünk, köszönjük a jó embereknek. Éppen szük­ség van rád, kasza alá érett tsz árpa, vágni kell szaporán, nehogy élperegjen. Hagy az öröm minálunk. Voltak itt a megyétől, megígérték, hogy a piros könyvemet is vissza­adják. Anti hozott Kláriká­nak két kis gerincét, a gala­gonyásban lepte őket, kalit­kát is csinált az áratatlanok­nun L* «n/vnwn^A9c7/Ihnl Rfl szélétől. Itt volt a vidám­park. Dani erre kószált a leg­szívesebben. Sört mértek kolbászt sütöttek a deszka bó­dékban, törökmézet és cukor­kát árultak a sátrakban, fá radhatatlaniU forogtak a kör­hinták, durrogott a céllövöl­de. A magányos cserfákre erősített hangszórók bömböl­ték « slágereket, s a körhin-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents