Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-14 / 292. szám
19®2. december 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP •v A tanyasiak jövője Mesterszálláson Mesterszállás —másfélezer lakosú kis falu a kunszentmártoni járásban. Belterületén mindössze 564-en élnek. A lakosság nagyobbik hányada, 64.5 százaléka a tanyavilágban lakik. Ha a tanyai lakosság arányát vizsgáljuk, Mesterszállást a megye községei között a kilencedik helyen találjuk. Tehát minden harmadik ember távol van a falutól, a közösségi élettől és kultúrától. A községi tanács titkárától, Bárdos Sándortól hallottam, a tanyasiak egy része csak hírből ismeri a színházat, nagyon sokan még moziban sem voltak. Jónéhányan még gyermekeikre se gondolnak, azokra, akik tíz kilométert gyalogolnak naponta a legközelebbi, alsórészi tanyái iskolába. — Űgv mondják: mi is ezt csináltuk annak idején, gyermekeink is kibírják. A tanyasiak életmódja sok gondot okoz a falu vezetőinek Mesterszálláson is. Gyakran szenvedélyes viták zajlanak le a tanácsházán. Esetenként fél napig is beszélgetnek eev-egv emberrel a falusi élet előnyeiről. Ők -védik a régit, a megszokottat. a tanácsiak pedig a közművesített. csinos házakkal, a villannyal, a betonjárdával és a vízvezetékkel érvelnek. Házhelyet kínálnak megvételre, típusterveket mutatnak az érdéklődőknek. A termelőszövetkezet segítséget kínál fel az építkezéshez. Az erjedési folyamat — a kedvező lehetőségek hatására — Mesterszálláson is megindult. Tavaly tíz, az idén tizenegy tanyát bontottal!: el és szántották fel helyeiket. Jövőre szintén tíz tanyaái épít magának házat a faluban. Mesterszálláson előnyösen lehet építkezni. Az ismerősök és a rokonság segít a bontásnál, az Úttörő Tsz vezetői díjmentesen adnak fogatot a még használható építőanyag elszállítására, — A tégla, cserép és egyéb anyagok fuvardíját kedvezményes áron számolják el a tagokkal. A vályogveréshez ingyen kapják a pelyvát. A kivitelezésnél igénybe vehetik a tsz építőbrigádját, mely olcsón felépíti új otthonukat. Egy kétszoba összkomfortos családi házat a tsz 4—5 ezer forintért, egyéb vállalkozó 12 000 forintért készít el. Ráadásul év végén is rendezhetik tartozásukat — ha pénzszűkében vannak. így épült fel az idén őze Tibor, Gulyás János. Farkas Ferenc és a többiek csinos kivitelezésű háza a faluban. Az új telenülésen 42 házhelyet parcelláztak. Egy részük már vízvezetéket is kapott. Az új építtetők tudják, hogy számíthatnak a tanács ígéretére. Mi az, ami a megszokott- ságon, a maradiságon kívül a tanyához köti az embereket? Mindenekelőtt az állattartás. Talán a faluban nem lehet? Dehogy nem. Csak ott nem szabad préda a közös vetése, takarmánya. A tsz most már felszámolja a 2—3 holdas tanyai háztáji földeket, s a ház körül 800 négyszögölnyi területet hagyott meg. — Tehát betartják az alapszabályt. Igen, de minden tanyasi jószágnak legeltetését nem ellenőrizhetik. Mindenhova nem állíthatnak mezőőrt. ■ Emiatt sok a civódás a tsz vezetői és a tanyasiak között. Gyakoriak a bírságok, a kártérítések, s ez rontja az együttműködést és a jóvi- szonyt. Ennek rendezése is sürgeti a tanyavilág felszámolását, A fejlődés megindult, de rendkívül lassú. A jelenlegi ütemben vajon hány évre lesz szükségük a tanvák megszüntetésékor? a tanács titkára ontimista. Véleménye szerint 15 év alatt — legkésőbb 10.90-ig megszűnnek a tanyáik Mesterszálláson. Máthé László SZEMLE ELŐTT Befejezés előtt áll az új szolnoki Tisza- híd építése. Hamarosan átadják a forgalomnak. Az impozáns új híd mellett azonban ott áll a kopottas, régi, melynek túlparti pillérei között a kőfaragók vertek tanyát,, naphosz- szat kovácsolják szerszámaikkal az alaktalan kőtömböket. Némelyik járókelő megáll a hídon s a korlátra könyökölve nézi a kalapácsok ütemes lendülését, az alaktalan kőből a vésők nyomán kibontakozó formákat. öt-hat fokos hidegben puszta kézzel fogják a kőfaragók az acél vésőket, a kalapács nyelét. Meglovagolják az ormótlan kőtömböket, s csak a szapora kovácsolás hangzik szüntelenül. Kétszázötven éves kőfaragó dinasztia KŐFARAGÓK utolsó sarja az egyik kérges tenyerű. Ősei az 1700-as éveikben jöttek Magyarországra, a Süttő környéki kőbányák megnyitásakor. Primusz Józsefnek hívják. Neve és haja göndörsége még őrzi olasz származását, de a vándorlásból neki csupán annyi jutott, hogy bejárta Magyar- országot. Legszebb munkája a budapesti Mátyás-templom és az Országház tatarozásánál volt. De dolgozott a Lánchíd és a Margithíd építésénél is, majd Esztergomban és Tokajban. Most pedig itt van nyolcadimagával Szolnokon. Ez alkalommal nem látványos, művészi munkán dolgoznak, csupán a híd- pillérek síma burkolóköveit és az új híd feljárójának kőpjárká- nyát faragják. Mióta itt dolgoznak, körülbelül 400 köbméter követ munkáltak meg. A megmunkálás pjedig nem egyszerű dolog: szakértelmen kívül igen nagy izomerőt és kitartást kíván. Csupán a megmunkált kő élszegélyónek egy 10 centiméteres darabját 80—90 ütéssel lehet elkészíteni. Ez óránként ötezer, na- pjoonta piedig harmincötezer ütést jelent. Még nehezebb munka a nágyolás, a kő durva formájának kialakítása. Ezt a „Macidnak becézett 15 kilós kalapáccsal végzik. Ráadásul veszélyes is a kőfaragók munkája. A kőpor miatt őket is fenyegeti a bányészbeteg- ség, a szilikózis. Ezért naponta csak hét órát dolgozhatnak és kötelező számukra az orvosi felülvizsgálat. Jövő tavasszal az új Tisza-híd feljárójának utolsó kövét is helyére illesztik és tovább, új munkahelyükre vándorolnak a kőfaragók. Nem a múló időnek, hanem a maradandóságnak dolgoznak, s amerre járnak, ott hagyják emléküket a szépjen ívelő, faragott köveket. — patkós — Kissé e késetten. bár, de még a téli népműve- I lési idény kezdetén kerültek ki az irányelvek, nevezési lapok, olvasómozgalmi és pályázati plakátok a falvakba, városokba. Tervezgető fiatalok, kultúrmunkások dugják össze a fejüket: mi kerüljön a nevezési lapokra? Indul a minden évben megújuló nagy kulturális esemény: a Ságvári Endre Kul- , turális Szemle. Az eddigi szemlék örvendetes eredményeképpen évről évre újabb ezrekkel szapoyo- j dott azoknak a száma, akik a | kultúra aktív művelőinek ! sorába léptek. Az 1961—62- I es évadban a szemle különböző ágaiban hozzávetőleg 18—19 ezer ember — zömében fiatal — jelentkezett és elsősorban a művészeti ágakban nagy lelkesedéssel tevékenykedett. A szemle rendszer kétségtelen eredményei mellett néhány hiányosságra is napfény derült az elmúlt években. Mindenekelőtt arra. hogy a résztvevők zöme a művészeti tömegmozgalomban (színjátszás, népitánc) vesz részt. Ugyanakkor sok városban és községben elhanyagolták az olyan kevésbé „mutatós” kulturális ágazatokat, mint az olvasómozgálom, az ismeretterjesztő előadások. kiállítások látogatása, szakköri és klubélet. Pedig a folyamatos és nagy tömegeket aktivizáló népművelési munka, ha kevesebb látható eradmőp-nvel is, de legalább olyan jelentős, mint a művészeti csoportok működése. Ebben az évben a rendező tömegszervezetek és a megyei tanács művelődési osztálya tájékoztatójában a kiemelt ágazatokra, elsősorban a szellemi vetélkedőkre és a társas-táncra irányítja a főfigyelmet. A művelődési ágakat is úgy csoportosítja, hogy á művelődés, szórakozás különböző formái alakuljanak ki. Az új népművelési évad tehát bizonyos mértékben megváltoztatta a szemle struktúráját. Ezzel kapcsolatban lenne néhány gondolatunk. Nehéz népszerűbb | szórakozást találni ma az ifjúság körében, mint a „Ki mit tud” játékot és a szellemi vetélkedők különböző formáit. Nem véletlen tehát, hogy ezt a népszerű szórakozást — amely egyben ismeretterjesztés és nevelés is — a szemle kiemelt ágazataként tartják nyilván. Elég nagy tömegeket mozgat meg ha jól szervezik és jól készítik elő, esetleg kis színes műsorral kötik össze. A KISZ szervezeteknek egyik igen lényeges feladata, hogy ezt a szemle ágazatot sikerre vigyék. Ügyes játékvezető, pergő műsor, a legjobb hírverése az ilyen vetélkedőknek. Jászberényben, Karcagon és még néhány helyen igen nagv sikerrel folvnak ezek a játékok, a falvakban azonban sok helyütt még van irántuk bizonyos idegenkedés. Többre becsülik a sima bálokat, mert az kevesebb munkával több jövedelmet hoz. Ha már a bálok kérdésénél tartunk, el kell mondanunk; még jónéhány kulturális vezető idegenkedik attól, hogy társastáncokkal szerepeltesse csoportját a kulturális szemlén. Úgy vélik, a táncnak a kulturális munkához semmi köze. Senki sem akarja állítani. hogy nevelés szempontjából a tánc egyenértékű mondjuk az ismeretterjesztéssel. De azt mindenkinek tudomásul kell vennie, hogy az ifjúság iffen nagy tömegeinek a tánc jelenti a szórakozás leefőbb formáját és nevelésüket éopjen a táncon keresztül kell megkezdeni. Mit lehet elsajátítani a kulturált táncolással? Az esztétika egyes elemeit, a társas érintkezés szabályait, viselkedésbeli. magatartásbeli problémákat vethetünk fel és oldhatunk meg. Hoay mit lehet elérni a táncoktatás útján azt szemléltetően példázza a karcagi ifjúsági ház esete. Sáfár László lehozatta a Bemkő táncművész házaspárt, akik bemutatót tartottak a táncokból, némi illemtani előadással kombinálva. Több mint négyszázan nézték meg ezt az előadást. Ugyanitt megszervezték az ifiúgárdis- ták ügyeletét táncestek alkalmával. Rövid illem és erkölcstan! megjegyzésekkel instruálták a többi fiatalt. Több gondot kell tehát fordítani a társastáncokra, el kell érni, hogy minél több tanfolyamon saíátítsák el a kulturált táncolás módját, a kulturált társscérintkezési formákat fiataljaink. A tanulást lezáró társastánc versenyeket pedig tegyék széleskörű eseménnyé; Át. ide» szemében | is jelentős szerepet játszik a József Attila olvasómozgalom. Formái, az eddigi tapasztalatok felhasználásával jóval oldottabbak, kötetlenebbek, mint a múltban. Teljesen megszűnt a merev beszámoltatási rendszer a könyvtárosok feladata íényegesen leegyszerűsödött. Ebben az évben pontosan körvonalazták, mi az, ami a KISZ-re és mi, ami a könyvtárosra hárul az olvasó-mozgalom vezetésében, szervezésében. Az olvasó fiatalokkal való beszélgetés, olvasmányaik figyelemmel kísérése elsősorban a könyvtárosok feladata. Az ifjúság könyvtárba irányítása, a mozgalom melletti agitáció pedig a KISZ-é elsősorban. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy most már ne kísérjék az ifjúsági szervezetek figyelemmel az olvasó fiatalságot. A helyes módszerek mellett félő, hogy a túlságos leegyszerűsítés a színvonal rovására megy. A feltételek még azt sem határolják el, hogy milyen fajta könyveket olvasson a mozgalom résztvevője. így elképzelhető, hogy valaki a szakmai kép>- zéshez szükséges hat szak- könyvvel is teljesíti a bronz fokozat feltételeit, holott a mózesiem egyik célja, hogy sokoldalú könyv élmény nyújtásával a műveltség • több formájába is bevezesse a kezdő olvasót. Csupán néhány ágazat problémáival akartunk itt foglalkozni. Az eddig elmon- <W+aVhöl is kiderül, müven sokrétű, alapjos, ötletes előkészítő, szervező munka szükséges a szemle sikeres lebonyolításához. Azt sem hallgathatjuk el. hogy á legtöbb feladat ezévben a pjárt ifjú csapatára, a kiszesekre hárul. Két vonalon mutatkozik még hiányosság az ifjúsági szervezetek előkészítő, szervező munkájában. Több helyen késlekednek a nyomtatványok, plakátok kiosztásával,' valahogyan nem tartják lényegesnek, hogy az agitáció írásos, nyomtatott eszközei az illetékesek elé kerüljenek. Még ennét fej nagyobb baj, hogy a járásokban, városokban megmutatkozik egy olyan szemlélet — nemcsak a KTSZ-ben, hanem minden rendű-rangú kultúrmunkás körökben is — amely a bemutatók szervezésében látja a szemle fő célját. Ennek megfelelően a műkedvelés vonalára viszik a súlypontot. Ez a fajta kirakatpjolitika csak arra vezet, hogy a szemle új, eredményesebb, hatékonyabb formái nem bontakoznak ki eléggé. Semmikép- p>en sem akarjuk ezzel azt mondani, hogy most szorítsák háttérbe a művészeti csoportokat. Csupán arra van szükség, hogy a tömeskulturát méltó helyére állítsák. Ezzel szolgálhatják legeredményesebben a szemle célkitűzéseit. Hernádi Tibor ^%lyan teddide-teddoda ember volt Patkós Péter a majorban, mint a szalonnafölső a háztartásban. Meg lehet vele kenni a szoruló fűrészt, a nye- kergő kiskaput, rá lehet kötni az elmérgesedett sebre, hogy gyorsabban hegedjen; ha épp>en kong a bődön alja, szükségből rántotta, vagy tarhonya alá is megteszi, de amúgy egymagában két garast sem ér. „Mindegy” Patkós, csak így hívták, mert neki aztán igazán mindegy volt, mit csinál csak a nap teljen. Se asszony nem várta otthon, se gyerek nem rángatta a nadrágját, úgy állt a világban, mint az ember egyszem ujja. Megvolt különben Mindegy Péter rendesen. Ha küldték, ment; ha hívták jött, persze csak úgy komótosan, olyanforma életelemmel, hogy holnap is nap lesz. Mert a dolognak nincsen lába, nem iramodik el az ember előL S jobb azzal kelni, hogy ez meg az a mai munka, mint azzal, hogy no, máma aztán mit is kéne tenni? Még a községházán, a segédjegyző keze alatt tanulta ki ezt az életfilozófiát. Tudta, hogy ha egy hivatalszolgának nincsen dolga, akkor adnak neki, mert az nem lehet, hogy lábrázásért vegye fél a fixet. S minthogy életébein más sem igen tanul, maradt Mindegy Péter ennyiben és ilyen tudománnyal. Nem is háborgatta őt senki a szövetkezetben sem. Félig-meddig úgy tekintették, mint akiből egy kerék hiányzik, de nem sokat vergődtek vele. Keze nyomán ropogott a tűz a kályhában, elment a lévé' meg az üzenet, s véle a nap is. Hanem egyszer hívatták Pétert a vezetőségbe. — Beszédünk lenne veled, Péter.;. — kezdte m elnök. — Itt volnék.. ■ — Egy írást kaptunk a járástól... — Hm.. j — Az van ebben az írásban, hogy küldjünk egy ügyes er~v' ' <i nyolchetes ceirketamfolyamra. Rád te vagy a legkönnyebbig írek, se kutya, se macska ztán rád is férne egy kb A közös deákja — A munkaegység jár, kosztot-kvártélyt ott adnak, éppen csak arra kell vigyázni, nehogy nagyon okoskodj! — nevetett az elnök biztatóan. És Péter elment. Vitte a katonaládát, s két hónapot egyhúzíában letöltött a városban. Kapjott egy pecsétes írást, hogy ő most már képzett Csibenevelő, leadta az elnöknek, s másnap újra ment a tanácshoz, rakta a kis kályhát, söprögette az iroda elejit, mintha mi sem történt volna. De egy hónap múltán újra hívatták a vezetőségbe. — Hallod-e Péter, megint jött egy papír... Megint rád gondoltunk. .. Valami kendertermesztő tanfolyam ... Nyolc hét... — Hm... — Menj már el erre is! Te már benne vagy;.: Mindegy Péter pakolt és újra ment Kapott egy másik bizonyítványt is, de ettől sem lett fürgébb a levélhordásban, a „szaladj Péter, siess Péter” munkában. Hazajött, újra ment, haza jött, újra ment, ez lett ezután a dolga. Utóbb már csak a karácsony, vagy más esztendős ünnep találta otthon a faluban. Kisimult, megvárosiasodott, s egyre szapjorodtak a papírjai. Spárgatermesztés, vegyszeres gyomirtás, munkavédelem, gyümölcstelepítés, tejkezelés... s ki tudja miminden tudomány átfolyt már a fején. Amikor úgy fordult hogy egy hónapig nem hívták a vezetőségbe, már kezdett türelmetlen lenni. Negyvenkét esztendős korban könnyű hozzászokni a kényelemhez. A fehér- kötényes felszolgáló kezéből jobb ízű a falat, mint az otthoni kiskotíából. Minden harmadnap mozi... Minden este kimenő... S még csak azt sem mondják, hogy ejnye, Péter, megalszik a tej a szádban. Minden lakodalomnak végeszakad három nap alatt, i így Péter hosszú majálisának is beborult. Piroska könyvelő éppúgy zavarászta, mint azelőtt, jóllehet már viszketett tőle a talpa. Mégsem szólt, mert úgy gondolta. még mindig jobb az iroda körül lézengeni, mint a tyúkólban bújkálni, vagy a kenderföldön Izzadni, esetleg szívni a mérget a pjermetezésnél. Tanfolyam ide, tanfolyam oda, nem nekivaló a mezei munka. Soha életében még egy sírhelynyi földje sem volt, s előbb eltörne a karja, mint a kapanyél. S egyszer talán majd újra jön valami papír..: Kitavaszodott, s Mindegy Péter hiába várt az új alkalomra. Ahelyett, hogy ő ment volna, bizottság jött. Vizsgálták az állattartást, a könyvelést, a szerződéseket, s hogy, hogynem, valamelyik bizottsági tag még azt sem átallotta megkérdezni a vezetőségtől, hogy miként váltak be a tanfolyamot végzett tsz-gazdák, hogyan hasznosították a tudásukat a közösben. — Miféle gazdákról beszél? — kérdezett vissza az elnök. — Hát küldtünk mi beutalót a baromfitenyésztési, kendertermesztési, gyomirtási, tejkezelési, meg mindenféle tanfolyamokra. S úgy tudjuk, küldtek is embert mindegyikre. — Persze, pjersze, hogyne küldtünk Volna! — Mi van hát velük, hogy dolgoznak? — Dolgozgat, kérem, dolgozgat.A Patkós. Mindegy Péter ... — És a többi? — Milyen többi, mikor ez az egy van? — Nem értem ... — Szóval, hogy a Patkós volt mindegyiken.;. — Hallatlan! — Már hogy volna hallatlan! — lármázott .vissza az elnök, — Azt hiszik az elvtársak, olyan sok emberünk van nekünk? — De csak nem ez az egy tagja van a téesznek? — No persze, hogy nem egy, de ilyen csak egy. — Ügy érti, hogy más nem lett volna rá alkalmas? — Úgy, úgy... — zengte kórusban a vezetőség. — Ki mást küldtünk volna? Patkóst másra nem igen lehetett használni, gondoltuk, ő lesz a közös deákja... 8 jól is választottunk, mert ezt az egyet igen nagy kedvvel, s igen jól csinálta. Sz. Simon István
