Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-14 / 292. szám

P0V

tMA:

Mentőexpedíció Újszászon

SZEMLE ELŐTT

A tanyasiak jövője Mesterszálláson

KŐFARAGÓK

Á közös deákja

Beszédes számok a MÁV labdarúgóiról

Bírósági jegyzetek

VILÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK!

MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

Xül évfolyam. 292- szám.

Ara 50 fillér

1962, december 14- péntefe

Kubai vendégek megyénkben

Szerdán a koraesti órákban népes fogadóbizottság várakozott a martfűi vasútállomáson. A Budapest felől befutott vonat ablakait, ajtóit kémlelték, s hamarosan szíves szavaikkal üdvözöltek kilenc fiatalembert és

Martfűre kerül a Hungária Műanyag és Gumigyár

I

rr ••

gumicipo üzeme

Gyermek és női hócipő, férfi kalucsni és női gumicsizma

készül a Tiszában

1962. november 15-én a Nehézipari Minisztérium Szerves Vegyipari Főosztályán tartott értekezleten döntöttek a Hungária Műanyag és Gumigyár gumi- cipő üzemének Martfűre való telepítéséről.

Az értekezleten az Országos Tervhivatal, a Külkereskedelmi Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium Bőr- és Cipőipari Igazgatósága, a Tanmimpex (Bőr, Cipő’ és Szőrmeipari Külkereskedelmi Vállalat) és a .Hungária Műanyag és Gumigyár illetékesei vették részt.

Megállapították, hogy a gyártásnak a Hungária Műanyag és Gumigyártól történő átvétele sürgős és nép- gazdasági szempontból fon tos feladat. Az üzem exporttermékei iránt az utóbbi időben fokozódott a kereslet. Ez indokolja a termelés jelentős mértékű korszerűsítését.

A korszerűsített gumicipőgyártás legcélszerűbb telephelye — az értekezlet egyhangú döntése szerint — a martfűi Tisza Cipőgyár lesz.

A fentiek figyelembe vételével az alábbi megállapodás történt:

A Tannimpex 1962. XII. 15-3g kidolgozza a gumiláb- beldk exportjával kapcsolatos progresszív-degresszív skálát.

Tanulmányt kell készíteni,

hogy a Tisza Cipőgyárnál egy rohamosan kiépülő gumilábbelit gyártó üzem milyen feltételek mellett valósítható meg.

A Hungária Műanyag és Gumigyár összeállítja, hogy a gumicipő profil átadásával milyen gépeket bocsát a Tisza Cipőgyár rendelkezésére.

A fenti határozat az ipar vidékre való telepítésének figyelembevételével történt. Ezzel a Hungária Műanyag és Gumigyár átadja a hócipők. kalucsnik és a különböző női lakkozott és rippo zárás gumicsizmák gyártását és csupán a műszaki gumiáruk termelésével foglalkozik a jövőben.

kísérőjüket, Szabó Istvánt, a Duna Cipőgyár pártbizottságának tagját. A kilenc fiatalember tizennégy hónappal ezelőtt messze földről érkezett Magyarországra. Kubaiak és szinte kivétel nélkül Havannát vallják .szülővárosuknak. A Tisza Cipőgyár fiataljaiból alakult fogadóbizottság azonban

nagy meglepetéssel tapasz talta, hogy kubai barátaik nem hoztak magukkal tolmácsot: a hazánkban eltöltött tizennégy hónap után ugyanis jól beszélik nyelvünket. Több mint egy éve a Duna Cipőgyárban tanulják a szakmát öten cipőipari tanulók, négy fiatal pedig a vasipari szakmát akarja elsajátítani.

Csütörtökön a kora reggeli óráktól a gyár műhelyeit járták , a kubai fiatalok. Megnézték a cipő- és gumi- gyári konfekciós műhelyeket, a tanulmányozták a gumigyártást is.

Victor Novarrete nem elégedett meg ennyivel, elment a cipőgyár vezetőihez is.

Ebéd után jártak a művelődési házban és a cipőipari szakiskolában is. Este részt, vettek' a munkásakadémia előadásán, ahol Kubáról. folyt a szó. A vendégek szívesen válaszolta!! a hozzájuk intézett kérdésekre.

A gyár fiataljai szellemi vetélkedőt rendeztek a ku- •bai;- vendége* - tiszteletére, majd éjfélig tartó táncmulatsággal zárták a kubai— magyar napot M. .1.

Fejtrág y ázás

A HUSZEZREDIK KOSÁR

Jő meleg van idebent. A rozzant lábú fejőszék alattam meg-megbillen, s ezért hol lejjebb, hol feljebb látom megcsillanni a kisabla- kot. Reggel van. Az üvegen éppen csak tükröződik a sáp- padt téli nap fényé. Józsi bácsi most köti az első kast. Hideg volt az éjszaka, megkeményedtek a vesszők, nem akarnak meghajlani az öregember parancsoló ujjainak. Pihenni kell egy kicsit. Nem fűz bele új szálat, zsebre- dugja két kezét, úgy mondja:

— A múlt héten voltam a füzesben. Gallyat vágtam napokig. Százötven kévére valót gyűjtöttem össze, éppen elég volt.

— Egyedül? — kérdezem, hogy szóljak valamit.

Kajla, fakó kalapja úgy a szemére hajlik, alig lát ki alóla. Kicsit feljebb tolja, azután folytatja a beszédet monoton csendességgel, mint az előbb:

— Járnak oda mások is. Nem messze van Tószegtől, a kisrét mellett. — Negyven holdas terület. A Dózsa Tsz tizenhét kosárkötője mind onnan viszi az anyagot.

Dehát azok nem segítenek Borsos Józsi bácsinak. Meg is értem az öreg szomorúságát, ha panaszkodik egy keveset. Bár a többiek sem sokkal fiatalabbak, elég azoknak is a maguk gondja. Egv közös műhelyben viszont szívesen eldolgozgatnának együtt — ha lenne. Sajnos, erre még csak kilátás sincs. Nem szorulnának akkor ilven kénvszer megoldásra, mint Borsosék.

Hátam mögött pirostarka tehén kérődzik a szalmában egv aprócska bocival. Istálló volt ez a helviség. Ma már csak féüg az. a másik oldalon Józsi bácsi mőöpive. Az állatok melegítenek. A sarokban öt-hat kéve vessző, azokból húz ki egyet-egyet időnként, hogy körülfonja a készülő kas bordáit. A zol- desbarna, narancssárga színárnyalatok szabálytalan, festői nagyszerűséggel követik egymást egészen a záró sorig. Ott egy-egy vastagabb szál fűzet kell befonni, hogy a kas necsak szép, de tartós is legyen.

*

Alig tudok benyitni a másik fonómesterhez. Rengeteg vessző az ajtó mögött, egy asszony tisztogatja. Mikor megtudja, hogy a férjét keresem, a hátsó udvarba tessékel. Apró helyiségbe jutok, hová a néni már nem is tud bejönni, mert annyi hely nincs bent. Ott ül az ember a falnál, maga előtt forgatva a kas alját. Nemrég kezdte ezt a formát, s még méteres gallyak meredeznek belőle.

Bemutatkozunk. — Illetve csak én, mert a bácsit háromszor is megkérdezem, mire nagynehezen megtudom a nevét. Tóth Ádámnak hívják. Kicsit nehézen hall, ezért körülményes a beszélgetésünk.

— Űtőr voltam nemrég — meséli, — hat évig. Ott ment tönkre a fülem. Állandóan zúgtak a motorok, autók. — Nem birtam. Meg aztán hideg is volt egész télen, megfáztam. Azóta görcsöl, hasogat a Iában. Nehéz a mozgás.

— Azért tanult meg kosarat kötni. Igaz?

— Nem most kezdtem, — mondja halkan, — nagyon régen.

Fiatal legényke volt. amikor először kezébe vette a vesszőt. 1916-ot írtak akkor. Két hétig tanult a falubeli Kálmán mesternél. Nagv volt a család, igyekezett hamar nőn zt keresni Ez volt az egyetlen szakma, — amihez

hem kellett 3—i évig inas- kodni abban az időben.

— Télen-nyáron itt dolgozik?! — kérdezem jó hangosan. Ádám bácsit.

— Igen. Jó ez nagyon — mondja vidáman.

Dehogyis panaszkodna. — Szaporán szálazza a kas oldalát, jókedve van, mint mindig. Érdekesen meséli el, hogyan „főzik” meg a kemény tavalyi vesszőket egy hatalmas, — (több méteres!) földbeásott üstben, ahol a gallyak forrás közén „talpra állnak”.

Egy csuszamlós, fényes zöld hajtásból kötelet sodorint, majd duplájára véve ismét megcsavarja és befűzi a fonat peremébe. Még néhány biztosító hajtogatás és kész is, idén az ötszázadik, életében talán — ha jól számoltunk — a húszezredik kosár.

Fehér Mária

i’.í

A Kunszentmártoni All mi Gazdaságban saját terve, zésfi mfitrágyaszőróval fejtrágyáznak naponta 90—100 kataszteri holdon.

A Minisztertanács illése

A kormány Tájékoztatási Hivatala közli:

A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Az Országos Tervhivatal elnökének előterjesztése alapján megtárgyalta és elfogadta az 1963. évi népgazdasági tervet, s utasította a tervhivatal elnökét, illetve a miniszterekéi, hogy ■ december 31-ig közöljék a vállalatokkal és intézményekkel terv- feladataikat.

A kormány a pénzügyminiszter előterjesztésére megvitatta és jóváhagyta az 1963. évi állami költségvetés tervezetét, s úgy határozott, hogy az országgyűlés elé terjeszti.

Az élelmezésügyi miniszter jelentést tett a felvásárlás helyzetéről. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyóin? tudomásul vette.

A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt (MTI)

HANGFELVETEL

A DOHANYPAJTABAN

A belépőnek két hosszú asztal tűnik szembe telistele dohánylevelekkel. Szép, fiatal lányok rakosgatják. Áz ő éneküket hallottam az előbb, de ajtónyitásomra elhallgatnak. Felém tekintenek, aztán lopva egy sarokba, ahol egy magnetofont fedezek fel valami rossz ládára helyezve. A pillanatnyi csendben a forgó tekercsek suhanása is feltűnik.

— Éppen egyik dalunkat vettük hangszalagra — mentegetőzik Tarpai Erzsiké, aki a leghangosabb mind közül.

Hiába kérem, most nem énekelnék tovább, s a beszélgetés is csak úgy indul meg, miután kihúzták a konnektorból a magnetofon kapcsolóját. Gonda Erzsébet csapatvezető áll mellettem, tőle kérdezem meg:

Halló in nePLRP...

— Itt Kovács Ferenc, a Déryné Művelődési Ház mozi üzemvezetője.

— Megismerlek a frísse- ségedr "l, percek alatt jelentkeztél ...

— Ügy látszik, ma jó az inter-központos. öröm volt nézni, milyen hamar hozta Szolnokot.

— Ez nagy szó! És...?

— Jött a méreg, mint derűre ború. Telefonon megkaptam a januári filmprogramot, idejében nyomdába adhattam. Hanem... Nyolc

film közül csak három a vígjáték. A farsang kezdő hónapjában ennél többet vár a karcagi publikum. írd meg, hogy az e havi vígjá- tékstatisztikánk még ennél is gyengébb volt.

— Feltétlenül...

— Várj! Ha nem murizik a soros szerkesztő, hogy hosszú az anyag, még egyet... Havonta átlag csupán egy világ- és egy sporthíradót kapunk. Ennél is többet kívánnak a karcagiak. Bizony, komám, nőnek az igények, de éppen ez a jó.

— Hányán vagytok?

— Huszonnyolcán, ebből

tizenöt lány, a többi asszony,

meg idősebb férfi — válaszol gyorsan, szinte kapkodva.

— Ez a dohányos brigád? — érdeklődöm tovább.

— Nem, nem — tiltakoznak többen is egyszerre. Egymás szavába vágva magyarázzák, míg végül is megértem. Az eredeti dohány- művelő csapatba csak néhá- nyan tartoztak, mások egyéb munkát végeztek egész éven át, csak most. decemberben jöttek, a pajtába dolgozni.

—■ Jövőre is. idejövünk — jegyzi meg a másik Gonda Erzsi.

Szívesen, járnak el csomózni, hiszen könnyű munka, s az idő is vidámabban telik. Énekelnek, nevetgélnek, regényt mesélnek egész nap, s még este sem fáradtak. Mindnyájan a tiszaföld- vári Lenin Tsz tagjai. (Illetve a fiatalabbak csak családtagok.) Jól keresnek, van akinek már négyszáznál Is több munkaegységet jegyeztek a könyvébe. Pettyes kendős kislány szól közbe:

— És előleget is kaptunk minden hónapban, nem ügy, mint másutt! Hallottunk mi olyan téeszekről is, ahol nyár óta nem fizettek ki egy fillért se a tagoknak.

Demény Erzsiké idén került a brigádba, ő legfiatalabb, alig tizenötéves.

Erzsi, Erzsi, Erzsi

Beszélgetünk tovább. Hamarosan feltűnik, hogy bármit kérdezek, mindig egy, Erzsi felel rá. Kiderül, hogy a legtöbb lánynak ez a keresztneve. Nem is tudóit» összetéveszteni őket, csak azt a keveset kell megjegyeznem, akit Rózsinak, Irén kének, Marikának szólítanak. KlSZ-tagok valamennyiük.

— öregek is vannak itt — Invitál Varga Eszti a belső szobába.

Bemegyek. Már várnak, hiszen áthallatszott hozzájuk a beszélgetés. AZ ajtóban majdnem nekiütközök Kollár Józsi bácsinak. Egy szegre akasztott kötélről húzgálja lefelé az aljdohányt, ami a tőkéik aljáról származik. A2 asztal mellett négyen ülnek.

— Én már nyugdíjas vagyok — mondja a hetvenéves Kovács János —, de ezt a munkát még elbírom.

— A norma csak negyven kiló válogatásból, ötven simításból és negyven bábozásból — veszi át a szót a másik bácsi.

Magyar csomók

Gonda Gábor már több évtizede foglalkozik a dohánytermesztéssel, érti a módját. Bár meggyengült a szeme, mégsem okoz gondot neki, hogyan kössön tizenötféle színárnyalatú „magyar csomókat”.

S míg beszélgetünk, közben észrevétlenül elérkezik az ebédidő. Megrakják a kályhát, evéshez készülődnek. A lányok ismét a magnót, veszik körül, forog a szalag, előbb halkan, aztáa egyre hangosabban csendül fel a dal.

i . >L