Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-13 / 291. szám

1W2. december 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP v> Látogatás az új pedagógus társasházban Csillár van már, de áram még nincs — Gazfüies helyett gáztűzhely Húszezer termelő- szövetkezeti traktort hoznak rendbe A szép ketemeletes epulet nevezetessége, hogy hat csa­lád kezdeményezésével és ál­dozatvállalásából épült. A pedagógus társasházban hat lakás van, két garzon, ugyan­ennyi két és háromszobás. Mikor délelőtt ellátogat­tam az új házba, — Szolno­kon a Sütő utcába — csak Eszes Mihályné, óvónőt talál­tam otthon. Ó mondta el, hogy a tervezőt is ők válasz­tották és vállalták a közel tízezer forintos költséget. Félóra latról van szó. Nyilván az áramszolgáltató vállalatnak is rengeteg munkát kell el­végeznie. Mégis helytelen, hogy átadnak egy teljesen modem házat — mécses, meg petróleumvilágítással. P. L. A gépállomások és az újon­nan szervezet gépjavító állo­mások több új megoldást al­kalmaznak a téli gépjavítá­sok idején. Az új gépjavítási idényben 18 000 gépállomási, több mint 20 000 termelőszö­vetkezeti traktort és az eh­hez szükséges munkagépeket hozzák rendbe a gépállomási és gépjavító állomási műhe­lyek szakemberei. (MTI) a benzinkútnál A lakók közül hárman — Eszesék is — korábban albér­letben laktak. Most nagyon örülnek a tágas lakásnak, ahol a háromtagú család: férj, feleség és az öthónapos gyerek, két szobát élvez. Ám nincs öröm üröm nél­kül. Gázfűtést terveztek, de nem lehetett megvalósítani, mert ez még országos vi­szonylatban is megoldhatat­lan terv. A szobában vannak gázcsövek, de az utcába még csak most vezetik be a gázt. Nem is a fűtéssel van baj. Azt megoldja a vegyestüze­lésű cserépkályha. Viszont számítottak a gázra és ezért nem vezették be a háztartási áramot, s így szinte nincs mivel főzni; A fiatal óvónő elpanaszol­ja azt is, hogy ha lenne ház­tartási áramuk, akkor sem érnének vele semmit. Egye­lőre ugyanis semmilyen nincs. A vezetékek bent vannak a falban, a mennyezetben lá­tom a szép üveg-csillárt, a falon a legújabb típusú vil­lanykapcsolót — és emellett petróleummal világítanak. — IDÉN minden tizedik lakos részt vett Karcag város fejlesztésében. Több mint kétezer társadalmi munkás 330 000 - forint értékű társa­dalmi munkát végzett út és járdaépítésen, vízvezetékhá­lózat lefektetésén. Bővítették többek között az új strand­fürdőt is. Neonok csillognak a ned­ves úttesten. A korán le­ereszkedett alkonyatban hosszú sorban állnak a járművek a benzinkútnál. A szolnoki József Attila és Bajcsy-Zsilinszky út kereszteződésénél levő — modem útiállomásnál em­berek. sorsok találkoznak anélkül hogy tudnának egymásról. Pótkocsis Csepel teherautó áll a fények alá. Csorog a lé a felpúpozott répaszelet­ből, az oldaldeszkákra oda­fagyott a nyúlós pép. Nagy Bálint a Kunraadarasi Álla­mi Gazdaságnak fuvaroz. Nem bánná, ha már otthon lenne: — Csak ne essen — fo­hászkodik. — Mert elvizesed- nek a fékek, ha a gödrök megtelnek vízzel. Ráadásul még nyolc kilométer földút is előttünk áU. Kék Moszkvics kerül sor­ra. A bennülők a Sajószent- péteri Üveggyárból jöttek üvegcserepet vásárolni. Kér­dezem Gönczi Barnabást — miközben a makrancoskodó motort kurblival próbálja jobb belátásra bimi — tet­szett-e neki Szolnok? — Ó, igen. Szép város — mondja és begördül kocsija az ösz- szezáródó éjszakába. Szabó Lajos építésvezető reggel óta járta motorjával a megyét. Most Mezőtúrról ér­kezett haza. Megrendeli az üzemanyagot, aztán nekike­seredik: — Még a lélék is kifagy az emberből ezen a masinán. Csak legalább jó lenne ez a Pannónia. Nincs benne négy­ezer kilométer, mégsem por­laszt. Azt firtatom, hogy miért nem jár vonattal. Áh, úgy nagyon lassan jutna célhoz. Pedig érzi tagjaiban a be­tegség bujkálását. Törődöt­ten ül nyeregbe. Hosszas várakozás után kerül sorra az ÉPFU vas­csövekkel megrakott teher­autója. Binder Mihály hat­vanhárom mázsa rakományt szállít Debrecenbe. Elkesere­detten lép ki a fülkéből: — Rengeteg időt rabol el ez a sorbaállás. Ügyetlen a kutak elhelyezése. Hiába épí­tettek hármat is belőlük, ha az egyikhez sem fér hozzá az ember. Pedig lehet, hogy az előttem várakozó nem is gázolajat akar tankolni. Jobb lenne, ha külön útsó- vot is adnának a kutak mel­lé. Kedélyes társaságra nyitok rá a következő kocsiban. Frölich Jószef budapesti la­kos utazik feleségével Kis­újszállásra. Nem, még nem disznótorra mennek, csak bekukkantanak egy estére barátaikhoz. Reménykedtek; hogy errefelé — Keleten, ahogy a meteorológusok jó­solták — jobb időt találnak. Az út azonban itt is ’ úgy csúszik, akár a fővárosban. A szürke Wartburg patto­gó motorjával tovább áll. Üres az aszfalt, a kivilágí­tott mérőoszlopok mellett. Vége a délutáni csúcsforga­lomnak. Schnetter , Emőné, az éppen soros benzinkutas magyarázza a berendezések szerkezetét. Benzinből és gázolajból egyaránt húszezer liter fér a tartályokba. Ke­verékből azonban csak ötez­ret tudnak tartalékolni. Az utánpótlás azonban itt is megbízható. Nyáron nagyobb a forgalom, mmt a motoro­sokat elriasztó téli időszak­ban, amikor öt-hatezer liter­nél nem fogy több. — Tudja, szeretem ezt a munkát — mondja búcsúzó­ban — csak az éjszakai szol­gálat rossz. Nyomaszt az egyedüllét, meg néha félek is. Még szerencse, hogy van telefonunk a rendőrséghez. Persze, azért a várossal ösz- 6zekötő készülék is elkelne. Meg a melegebb helyiség. Mert a gyakori ajtónyitoga- tások közben hamar elszáll a villanykályha heve. Ter­mészetes a nyütlángú tűz­helytől tartózkodó óvatosság, de azért még nem kell fa- gyoskodni a kezelőnek, hi­szen lehet kapni nagyobb hő­sugárzót is. Nehéz teherautó ereszke­dik le a hídfeljáróról. Nagy ívben kanyarodik a kút mellé. Schnettemé siet az ülésből kiliászolódó vezető­höz és tárg’ -'lagos köteles­ségtel jesítéss kérdezi: — Hetven liter elég lesz? T. L. MÚZEUMI LEVÉL A KARCAGI HATÁRBÓL Karcag határában, a Nagy­kunsági Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet gazdaságának központja közelében még ok­tóberben megkezdték egy halmocska lehordását. Az új csatornák gátjába kellett a fold. Ahogyan nehéz talaj gépek keresztülnyesték a halmot, sorra buktak ki az emberi csontok. Koponyák, lábszárak, és régi szerszá­mok vasból, gyöngyök, fülbe­valók üvegből. A munkások körülállták a leleteket. össze­szedték őket, és — leállítot­ták a gépeket. Tudták már, miről van szó. Repült a je­lentés a szolnoki múzeumba, és rövidesen a kis csomag a leletekkel. És készen is volt már a diagnózis: a meg bolygatott halmon avarkori temető fekszik. Körülbelül 1300 éves. A gépek nem állhatták, a munkát rövidesen folytatni kellett. De — hála a trakto­rosok és a gazdasági vezetők figyelmének — ami a régi­ségekből mé, menthető volt, azt sikerült a múzeumba menteni. A három és fél méter magas halomnak pe­dig a földmunka végén csak a csonkja maradt, alig egy méter. De az avar temetővel nem zártuk még le a karcagi hal­mocska dolgát. A lehordás nyomán látható volt. hogy az egész halom fekete föld­ből áll. Tehát emberi kéz alkotta. Vajon miért és mi kor hordták össze itt ezt a több mint kétezer köbméter fekete földet? Számos ré­gebbi tapasztalat alapján fe­lelni tudunk már erre a kér­désre: a bronzkor elejétől egészen a magyar, vagy ta­lán a kun honfoglalás idejéig minden keletről jött pásztor­népnél szokás volt, hogy az előkelők, a törzsfák sírja fölé földhalmot, kúpos föld piramist hordtak. Ott kell kere két dolgon múlik: tud­jon jól célozni, és — legyen szerencséje. Ezúttal az utób bi sem hiányzott. A célzás­ban nem volt hiba: Kovács István tűzte ki az első ku­tatófelület négy sarkát, és már az első napon megta­hogy kattanjanak a fényké­pezőgépek. Baloldalán fekve aludt, felhúzott lábakkal, mellén keresztbe tett kezekkel. Ko­porsó helyett fakéregbe volt burkolva teste, és behintve az életet jelképező piros por­festékkel. Feje mellett a két fából faragott edény s a dí­szes ruházat régen elporladt már, csak a föld színének változása jelezte, hogy vol tak. A legrégibb halomépítő nép egyik főnöke, a bronz­u>mwni»)}})7Th \ Ó " 1 ' "«"r' A halom metszete. (A fekete négyszög a sírkamrát jelzi) tehát lenni a sírnak a mi halmunk alatt is. Ki kell ásni. A szép napos hetek után igazi ősz van már. igazi sárral. De várni nem lehet, a következő szántás meg­sértheti a védtelenül maradt sírkamrát. Kellemetlen epi­zóddal kezdődik az akció: a múzeum motorkerékpárja hajótörést szenved az őszi latyakban. A karcagi mun­kásőrség oldalkocsis motor- kerékpárja menti meg a helyzetet Helyben vagyunk. Tizenkét ásás ember sorako­zik a halom megmaradt alapján, és a szemerkélő esőben megindul az izgalmas munka. Vajon szkíta, szarma ta, vagy hun törzsfőnök sírja vár ránk? És nem előztek már meg minket? Hiszen a legtöbb halom sírkamráját még azon frissiben, a teme­tés utáni évtizedekben meg­ásták és feldúlták a szem­füles sírrablók. A vadász és a régész *4­láltuk benne a keresett sir- kamrát. Estére már tudtuk, hogy a sírrablókat sem kell átkoznunk: a főnök sértetle­nül fekszik helyén. A má sodik napon pedig lerázta magáról a testét borító föl­det é$ letisztogatva várta, korszak elejéről. Népe itt legeltette a nyájat a karcagi pusztán, ezelőtt 3700 évvel. Sok fontos adat került is­mét a vadásztarisznyába egy régvolt korszak alig ismert történelméhez. Csalog Zsolt SZÜLŐK, Ónálló, öntudatos gyermek: kevesebb gond — nagyobb öröm NEVELŐK (éeuma A játékbolt kirakata telve szebbnél szebb játékokkal. Utam sietős volt, ezért csak néhány pillanatra álltam meg szemlélődni, mit vegyek legközelebb a gyerekeknek. Ismerős hangot hallottam: „Ne azst, a másikat vedd meg anyukám!” Kis szőke leány­ka édesanyja kezét fogva sa­ját ízlése szerint választott magának babát. Üdvözöltük egymást. Éva elmondta, hogy az óvodában ki mellett ül, és Lacinak, aki kiabált vele, nem fogja meg a kezét. Pil­lanatok alatt megtudtam, hogy a tejet nem szereti, de megitta, mert az Óvónéni azt mondta, hogy aki nem szereti (otthon nem szokott tejet in­ni) az csak a felét igya meg. — Én már nagy vagyok — óvodás —, meg bírom inni az egészet is. Abban ahogy ezt elmondta, benne volt egy négy éves gyerek minden bája és öntu­data. Kiválasztja magának, amit szeretne, ítéletet mond és gyakorol helyes és helyte­len magatartás fölött. Bebi­zonyítja: ha kell ő még ál­dozatot is tud hozni.felül tud kerekedni a megszokáson. Mi, felnőttek, azt mondjuk ilyenkor, hogy éretten gon­dolkodik, van akarata, önálló véleménye, alkalmazkodik a környezetéhez. Azt is megál­lapítjuk ilyen gyerekeket látva, hogy milyen életrevaló. Jó az édesanyjának mert so­kat jelentő apró szolgálatai­val szerez örömet. De azt kevesen kutatják: hogyan válik ilyenné egy kis Éva. vagy Jutka; Éva édesanyja dolgozik, két gyermeke van, akik min­dig tisztán, gondozottan jár­nak óvodába, iskolába. Pici koruk óta szoktatta őket a család rendjéhez. Nagy sze­retettel, türelemmel mutatta meg, mit hogyan lehet, ho­gyan kell megcsinálni. Ennek hamar megmutatkoztak az eredményei. Megfigyelhette, milyen boldog volt a nagyob­bik, amikor először vitte a helyére a hintőporos dobozt, milyen segítőkész volt a fü- rösztés előkészítésében a vá­sárlásban a főzésben. Szíve­sen vigyázott a kicsire. Külö­nösen akkor volt elégedett, amikor dicséretet kapott ér­te. Az anya mindig megma­gyarázta — hol röviden, hol részletesen —. mit csináltak rosszul. Az építőkockát nem szabad csak úgy helyredobál­ni. A főzőcske végén a kis- láhast, tányérokat tisztán kell eltenni. Mosdás nélkül nincs lefekvés. Idejében használják a zsebkendőt. Majd amikor egy kicsivel ügyesebbek lettek, ruhájukat, cipőjüket a megszokott hely­re egyedül tehették el. Éva anyjának példája tiszteletet érdemlő, követendő és követ­hető példa. Sokan azt mondták talán, ilyen csak a mesében van. Ennyi mindenre nem ér rá egy dolgozó acszonv. Igaz egyetlen estén biztosan nem. De a gyermek nevelése, rendre szoktatása, hangula­tának irányítása, jellemének megalapozása nein egyetlen estét betöltő feladatunk. A legtöbb szülő kötelessé­gének érzi az iskolában ka­pott házifeladat elkészítésé­nek ellenőrzését. De ugyan­akkor sokan túlzásnak tart­ják. hogy óvodás korú gyer­mekük fejlődését aktívan se­gítsék. Segítségre van szüksé­ge annak a kis gyermeknek, aki még a cipőjét nem tudja befűzni. De közben megfigyel­tethetjük vele, hogy csinál­juk mi. Legközelebb egy-egy öltést fűzhet rajta, aztán ma­ga fogja kérni: „Tessék meg­engedni, hogy egyedül fűz­zem be”. Majd boldogan ki­ált fel: „Egyedül fűztem be a cipőm!” (Ez sem megy egyik hétről a másikra.) Munkám során azonban másféle magatartással is ta­lálkoztam. Például ilyennel: „Mit csináljak ezzel a gye­rekkel? Megint elkésünk az óvodából, meg a boltból! Egész reggel öltözik, a nadrá­got fordítva vette fel és nem engedte, hogy visszafordít­sam. Újabban mindent egye­dül akar csinálni, én meg hiába sietek!” Bandi szemén sírás nyoma látszott. Biztosan nem a meg­győző szó hatására. Védeke­zésül így rebegett: „Nem csi­nálom többet, többet nem!’’ Sajnos, a meggyőződés hiány­zott a hangjából. Az öntuda­tos bizalom helyébe valami egészen másféle „alkalmaz­kodás” — a meghunnyása- kodás lépett; * A szülőknek, nevelőknek sok fejtörést okoz a gyermek; Pedig van egy igazán egysze­rű és jól bevált módja a problémák megoldásának. Csupán bizalom, őszinteség kell hozzá. Bízni kell ft ne*' velő véleményében, tanácsai­ban. őszintén el kell mon­dani aggályainkat, gyerme­künk szokásait. Gyakran halljuk a gyerek szájából otthon, amint óvodai élmé­nyeiről beszámol, hogy „az óvónéni azt mondta... így kell csinálni...” A gyereknek az óvónő szava szentírás, mert az komolyan, veszi a gyereket, tiszteli az egyénisé­gét, elképzeléseit. Viszont azonnal fellép a rendelkezés ellen, következetesen neveli a rendes, kiegyensúlyozott magatartásra.­Az a szülő, aki szintén se­gítőkészen, megértőén, hatá­rozottan közeledik gyermeké­hez, eléri, amit Éva édes­anyja, hogy gyermeke maga­biztos, öntudatos, nyugodt, önálló egyéniség lesz. Évi az édesanyja szavát is „szent­írásnak” tartja, mert soha nem vezette félre, legfeljebb, ami nem tartozott a gyer­mekre, arról nem beszélt ve­le. Gondosan ügyelt arra, hogy ellentmondásokba ne keveredjék. És végül;. Bízik averm ekében és ezt a bizal­mat éreztetni is tudja véle. Talán ez a legfontosabb. H. Szalavári Magda vezető óvónő Szolnok Tíz hónap alatt: húszmillió forint! A tíszavidékiek és karcagiak közkedvelt vásárlóhelye az ez év márciusában átadott fmsz nagyáruház. A korszerű igénnyel épített és berende­zett árusítóközpont nagy for­galmat bonyolít le. Kezdet­ben a lakosság attól tartott, hogy Karcagon különböző profilú szaküzletek megszün­tetése, illetve összevonása a választék csökkenésével jár. Ellenkezőleg. Bővült a vá­laszték, s ez a forgalomra is nagy hatással volt. Beszélje­nek a számok. Méteráruból az első ne­gyedévben 1,5. kötöttáruból 2,4, a cipőrészíeg 1,7, a kon­fekció 1,6 millió forint ér­téket forgalmazott. Tíz hónap során a karcagi fmsz áruház- ból mintegy húszmilliós ér­ték került a vásárlók birto­kába. Valamennyi olyan áru­féleség kapható, amelyeket ..elvben” csak a fővárosban lehet beszerezni. Az olcsó szövetektől a férfi divatcik­kek, cipők vásárlására van lehetőség. Az ünnepi hetekben megnö­vekedett a vásárlókedv. Erre is. sőt a zárszámadásokra és osztaiékkifizetésekre is szá­mítottak: mintegy 9,5 millió« raktárkészlet várja a vevő­ket. Szaga az egész szobában ter­jeng, biztosítva az öt hónapos csecsemőnek a jó levegőt Miért nincs áram? Mert a TITÁSZ enyhén szólva kés­lekedik. Feltételezzük, hogy nem egyszerű gondatlanság­ról, még kevésbé rosszindu-

Next

/
Thumbnails
Contents