Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-06 / 285. szám

*#85. december & Szakszervezeti tagkön yvcsere Jólétet a dolgozók alkotó tevékenységének felszabadítása teremthet A SZOT határozata értei- «»eben új tagkönyvet kap­nak a szakszervezeti tagok. Az új tagkötnyvék 1963. ja­nuár 1-tőll lesznek érvénye­sek. Az üzemek, hivatalok, intézetele szakszervezeti bi­zottságaitól ez novemberben és decemberben sok időt el­rabol. A régi könyvek beszedése, a kartonokkal való egyezte­tése, új kartonok kiállítása, az új tagkönyvek kitöltése nagyon sok munkával jár. Mindezek mellett, a sikeres tagkön yvcsere érdekéből a dolgozókat arra kellett kér­ni, hogy két hónapi tagdíjat előre fizessenek ki. Fodor Sándor, a martfűi Tisza Cipőgyár üzemi bizott­ságának titkára, elmondotta, a dolgozók öntudatának fej­lődése, valamint a szakszer­vezeti aktívák, de a szak­A termelőszövetkezetek 1963. évi állami támogatá- iárói szóló kormányhatározat alapján a földművelésügyi miniszter az érdekelt szer­veik vezetőivel a jövő évtől kezdve újra szabályozta a tsz-ekbe átirányított elnökök és más szakemberek résiére járó kedvezményeket. A rendelet fontosabb rendel­kezéseit az alábbiakban is­mertetjük. Jövedelem- kiegészítés Az új rendelkezés a többi között kimondja, hogy a tsz-ekbe átirányított elnökök és szakemberek (állatorvo­sok, gépészmérnökök, épí- tésómémökök, technikusok, mezőgazdászok, könyvelők) a tsz<től munkaegységrészese­dést, illetve munkabért, va­lamint eredményességi pré­miumot kapnak. Ezenfelül az átirányított elnökök és szakemberek az átirányítást követő 3—5 évre jövedelem- kiegészítésben is részesül­nek, amelyet a megyei ta­nács juttat részükre. Ennek havi összege munkaviszony­ban állóiknál az utolsó hat havi átlagkereset 80 százalé­ka, tsz-ekbői átirányítottak- nál pedig az előző évi tsz- jövedelmük egy hónapra eső Értékének 80 százaléka. I szervezeti tagok nagy segít­sége folytán előre nem re­mélt sikerre számíthatnak. — Üzemünkben — mon­dotta —, hol eddig a tagdíj­hátralék arányának csökken­téséért folytattunk kitartó nevelőmunkát, ma ott tar­tunk, hogy a tagság 35 szá­zaléka már rendezte ez évi tagdíját. — A 4700 új tagkönyv ki­adását nem tudtuk volna idejében biztosítani, ha a szakszervezeti aktívákon kí­vül a szakszervezeti tagok ilyen méi-tékben nem segítet­tek volna Sok olyan szakszervezeti tagot sorolhatnék, aki mun­kaideje után naponta több órát dolgozik a sikeres tan­könyvesére érdekében. Ilyen a 38/B műhelyben dolgozó Jakab Eszter és Nyitrai Já- nosné, a bölcsőde vezetője — fejezte be Fodor Sándor. Azoknak az elnököknek és szakembereiknek jövedelem­kiegészítését, akik 1959. ja­nuár 1—1963. január 1. kö­zött kerültek, illetve kerül­nek átirányítással tsz-ekbe, további 5, illetve 2 évre meg lehet hosszabbítani. Olyan elnökök, mezőgazdá­szok és könyvelők javadal­mazásának kiegészítésére, akik nem átirányítással ke­rültek a tsz-ekbe és így jö- vedelemkiegészítést egyéb ként sem kapnának, szakmai képzettségüktől és gyakorla­tuktól függően, egy év tar­tamára havi 800—1500 forint összegű jövedelemki egészí­tést lehet engedélyezni. Ugyanilyen összegű jövede- lemkiegészítés engedélyezhető 1 évre azoknak az elnököknek, mezőgazdászoknak és köny­velőknek is, akik saját tsz- ükön kívül az említett funk­ciókat más tsz-ban is el­látják, vagy althoz rend­szeres segítséget nyújtanak. Lakás- és egyéb kedvezmények A rendelet kimondja, hogy az az elnök és az a szak­ember, aki az átirányítást közvetlen megelőzően mun­kaviszonyban állt, a dolgo zókat megillető betegségi biztosítási szolgáltatásokra, Megyénkben tett láto­gatásuk alkalmával mun­katársunk megkérte az MSZMP VIII. kongresz- szusán résztvevő külföldi küldötteket, Gregorio Gonzalest, a Mexikói Kommunista Párt Poli­tikai Bizottságának tag­ját, Benjamin Samanot az MKP küldöttségének tagját, J. Sanchez Ver­dét, a Salvadori Kommu­nista Párt Központi Bi­zottságának tagját és Fernando Sotomayort, az SKP küldöttségének tag. ját — válaszoljanak né­hány, lapunk olvasóit ér­deklő kérdésre. — Megfelelt-e várakozá­suknak, amit nálunk tapasz­taltak? családi pótlékra és nyugdíj­ra jogosult akikor is, ha tsz- taggá válik A más helységbe átköltö­zött elnök-szakember átköl- tözködési költségeit meg kell téríteni. Ezenkívül részükre berendezkedés céljára az el­tartott családtagok számától függően, 3000—5000 forint berendezkedési segélyt, a la­kás rendbehozatalához pedig a számlákkal igazolt költsé­gek erejéig, de legfeljebb 5000 forint összegű segélyt kell kiutalni. A tsz-ekbe átirányított el­nökök és szakemberek laká­sát az átirányítás tartamára a lakásügyi hatóság az ígénybevéte] alól mentesíte­ni köteles. Abban az esetben pedig, ha az átirányított dolgozó lakását a tanácsnak felajánlja és átadja, a tsz- től való megválás esetén a tanács részére eredeti lakó­helyén köteles soromkívül lakást biztosítani A más helységbe átköltö­zött elnöknek és szakember­nek a helyi tanács köteles lakást juttatná. Ha la­kás ily módon nem juttat­ható, a tsz állami hosszú- lejáratú hitelből készenléti lakásokat építhet részükre. Az átirányított elnöknek és szakembernek — amennyi­ben új helyén családi házat E kérdésre a mexikói elv­társak válaszoltak: — Mi itt önöknél nemcsak azt hallottuk, hogyan lehet megvalósítani a szocializmus építését, hanem a gyakorlat­ban is tapasztaltuk, saját szemünkkel láttuk. Ezért mondhatjuk, hogy tapaszta­latunk felülmúlta azt, amit vártunk. Minden látogatás, amit Magyarországon, s Szol­nok megyében tettünk, nagy élmény volt számunkra Lát­tuk, hogyan építhetnék fel egy országban egy új rendszert a dolgozók. Láttuk a munkások határozottságát, s azt is, ho­gyan nevelik új életre már a kicsinyeket, a gyerekeket is. Emlékezetes marad szá­munkra többek között a jász­kíván építtetni —, a* álta­lános lakásépítési kölcsön- akció keretében, az eddigi kedvezményes feltételek mel­lett kell kölcsönt biztosítani. A rendelet hangsúlyozza, hogy a tsz-tői megváló el­nök, illetve szakember mun­kaviszonyának folyamatos­sága nem szakad meg, ha a tsz-től való távozás és az új munkaviszony kezdete között 30 napnál hosszabb megszakítás nincsen. A tsz- től megváló elnököt és szak­embert — kérésére — előző munkakörének megfelelő ja­vadalmazással járó munka­körbe kell elhelyezni. A családtagokat megillető kedvezmények A rendelet értelmében az elnökkel és szakemberrel közös háztartásban élő, a tsz székhelyére átköltözött és közvetlenül az átköltözést megelőzően is munka- viszonyban állt házastárs részére az új lakóhelyen vagy annak közelében meg­felelő állást kell biztosítani. A házastárs és az átköltö­zött más családtag munka- viszonyának folyamatossága nem szakad meg akkor sem, ha az új lakóhelyen, vagy annak közelében elhelyez­kedni nem tudnak. Részük­re a betegségi biztosítási szolgáltatások, a táppénz, továbbá a terhességi és gyer­mekágyi segély kivételével — ugyanolyan mértékben járnak, mintha munkaviszo­nyuk nem szűnt volna meg. se. Magatartásukból, közele­désükből éreztük, hogy ezek már felszabadult gyerekek, akiknek minden feltételük megvan ahhoz, hogy ország- építő felnőttekké nevelődje­nek. — Milyen tapasztalatokkal gazdagodtak pártunk kong­resszusán? — A mólt év elején kezd- mi( tervezni hazánkban a Benjámin Samaao nemzeti felszabadító mozgal­mat. Minden nagyobb város­ban van már szervezetünk. De mozgalmunk még nem olyan, amilyet mi ki aka­runk alakítani. Olyan mozgalmat szerve­zünk, amelyben résztvesznek, s aktívan közreműködnek az összes imperialistaellenes erők. Sok tehát a tennivalónk, azért, hogy az egész ország­ban megszervezhessük azokat az erőket, amelyek hajlandók az imperialista elnyomás el­len harcolni. Nagyon bízunk abban; erősödő mozgalmunk mindinkább előre segít ben­nünket, hogy egész orszá­gunkban változás legyen. Kétségtelen, nagyon nehéz lesz a harcunk, viszont azt is tudjuk, hogy nagyon kell szorgalmaznunk ezeket a vál­tozásokat, mert dolgozó né­pünk helyzete kétségbe«jtő­én kilátástalan. E nagy har­cunkhoz adott erőt és gazdag tapasztalatot az MSZMP kongresszusa. — Tudjuk, van az elvtár­sak között értelmiségi foglal­kozású is, üzenjenek valamit megyénk értelmiségének, — Nálunk nagyon nehéz az értelmiség sorsa — mondot­ták a salvadori elvtársak. Különösen a tanítók helyzete rossz. Ö a lakóhelyék minde­nesei, mert sok helyen ők pótolnak minden más foglal­kozású értebnáségSt. Nem sokkal jobbak az orvosok kö­rülményei sem. Például egész Salvadorban van annyi or­vos, mint önöknél, Szolnok megyében. A magyar nép eredmény«» nagyon lelkesítenek bennün­ket. Itt tapasztaltuk igazán, hogy ha valóban jólétet aka­runk teremteni a földön, azt csak a dolgozók alkotó tevé­kenységének felszabadításá­val érhetjük el. Sok lelkesítő Gregorio Gonzales élményt viszünk magunkkal, s azt üzenjük Szolnok megye értelmiségi dolgozóinak, • minden dolgozónak: köves­sék bátran, őszinte hittel az MSZMP politikáját, mert megvalósításával szép jövő vár a magyar népre. Meghatott bennünket a ma­gyar emberek figyelmessége. Köszönjük, hogy átadták ta­pasztalataikat, megmutatták eredményeiket. Nagyon sok hasznát vesszük, b nagyon köszönjük. jákóhalmai úttörők üdvözlé­f Uj rendelkezés a tsz-ekbe átirányított szakemberek kedvezményei rő I Egy szürke hétköznaDon A kkor délelőtt végigsétált a Schwarczenberg té­ren. elment a szovjet emlék­mű előtt és kijutott a West- bahnhofhoz. A pályaudvar érkezési olda­lánál időzve tovább el-elné- zegetett egy nagy, öt csa­tolt kerekű mozdonyt, olyant, amilyen a határtól a Buda­pest felől jövő szerelvények némelyikét is hozza. Emlé­kezetében a 424-esek vonalá­val hasonlítgatta össze ezt a gépet. A 424-esekben mindig valami erőt, monumentali­tást, karcsúságot és mozgé­konyságot érzett egyszerre, ebben a gépben meg egyikét 6em lelte e vonásoknak. Azok az ósdi lokomotívok jutottak eszébe inkább most már sor­ra, amely a szolnoki fűtő­házon túl állottak, fű nőtte már körül őket, a háborúból ittmaradottak. Talán még most is ott vannak. Űttörő- gyerekként nem egyszer jár­ta tta eszét; be kellene eze­ket valahogy... vasgyűjtés­kor ..I Cigarettát vett elő, a pá­lyaudvari pavilonban egy Volksstimmé-t vásárolt — maga sem tudja, miért, hi­szen Arbeiter Zeitungot szo­kott olvasni legtöbbször, fő­leg vasárnap, ha újságot ve­szem. Mosolygott is magá­ban, amikor a pályaudvarról jövet a VÖK étkezdével szemben egy sörözőbe be­tért. olyan helyre, ahol áll­va isszák az emberek az italt. Elővette a lapot, de az ivó- élivány másik oldalán álló kis szemüveges, tisztviselő- formájú emberke elhúzódott mellőle, ne kelljen szóba- elegyedni. Annál inkább egy zavaros szemű, fekete hajú, rrticisapkás férfi — erjedő, párolgó leheletű —, rögtön szemével végigmérte, s meg­kérdezte: — Talán turista, odaátról? — s intett fejével. — Bécsi vagyok. — A beszédén érezni, nem idevaló — felelte amaz ma­kacsul, déli kiejtéssel. — Igen. Emigráció, hat éve. Odaátról... Nem disszidenst mondott szánt szándékkal, tudta ma­ga is, ez így fontoskodás, de akarta is ezt ez őt fürkésző két zavaros szem előtt. A micisapkás tudálékosan legyintett: — Értem. Troekijista vagy anarchista. Igaz? Nevetni szeretett volna legszívesebben, de nem szóit, nem is mosolygott Megitta a sörét, zsebredugta a* Volks- stimmet, s kijött a söntésből. Maga mögött érezte még egy ideig az alkalmi ivótárs zak­lató pillantását, a kis szem­üvegessel meg, aki elhúzó­dott mindjárt mellőlük, a pillantása összetalálkozott az ajtóban. ét öklét becsúsztatta a nadrágzsebbe, kiment a kocsi útra, azon át a hal és halkonzervárus betonbó­déhoz jutott, s leült a park­ban az egyik padra. Ráért. Hiszen öt napját kielégítés­ként kifizették. Huszonötödi­kével lépett ki a cégtől, a biztosítóvállalat meg elsejé­re ígérte az állást. Van egy kis megtakarított pénze is. Ezemégyszáz schilling ... Újra előszedte az újságot. Beleolvasott itt is, ott is. Űrrepülés... űrrepülés. . meg űrrepülés. Nem tudott magának sohasem elszámolni az érzéseivel, ha erről olva­sott. Mégis csak. Az emberi­ség diadala. Ebben nincs po litika De ha van is! Felöl­tem egy olyan talpig gunh­ruhát, akár a búvárok, aztán búcsőzás, utolsót int még az ablakból. Indulás. Vad, erős remegés — különben is, a n otorkerék páron is szereti a nagy sebességet, amikor for­dulóban nyomja az embert a centrifugális erő, bele kell dőlni valósággal a kanya­rokba. Egyszer otthon, a ha­lálkatlant nézte... Valaki megállt előtte. Ki­csit csapott homlokú, őszre? hajú, szikár férfi. Odamo- solygott. — No, mi az? Áttért kol­lega is a Stimmé-re? Én is úgy vagyok az Arbedter-ral, akkor már inkább a Kür­tiért. Meg miegymást. Azok ha mondanak valamit odaát­ról... — Nevetett közben. — Az unokaöcsém most volt odaát. A meccsen. Onkel! — azt mondja nekem, mikor hazaért —, milyen sületlensé­geket írt össze a Kurrier, egy szavukat se higgy! Meg a többi is. Meséli, kiment az uszodába is. Vízipólózókat nézett Valami vidéki csa­pat ... Szolnok, ha jól mon­dom, azok játszottak ... öregesen derűsen, kicsit hosszadalmasan ós körülmé­nyesen beszélt. Látszott rai- ta, észre sem veszi, hogy ide­gennel áll szemben. Javul a kiejtésem, javul, állapította meg magában az öreg közvetlenségén mérve most le ezt biztonsággal. — Aztán tudja, fiatalem­ber, sok mindenről beszólt az öcskös. Azt mondja egy este nálunk. Ügy iszogattunk, egy kis idei bort. Képzeld, önkii, twisztelnek odaát! Ne­vetek rajta nagyon. — FyTit érdekel engem, öcskös, twisz- telnek-e? Ez a ti dolgotok, én nem fogók táncolni a Ba­laton partján, még ha egy­szer át is mennék hét végé­re. Azt mondja az öcskös, át­vinne a tavasszal, a szállo­dák sem olyan drágák. — Nem azért — mondja erre az én öcskösöm. Hanem, tu­dod jól — és tényleg most már emlékezem, a Kurrier vagy melyik írta; odaát nem lehet táncolni csak kézt ké­zen fogva, körben állva so­kaknak valami énekes játé­kot játszani, a tánc tilos. — A fiataloknak amnesz­tiát is adnak tényleg? Ha valaki nem csinált semmit, csak éppen ... K icsit felhúzta a felső aj­kát. a felső fogsora ki­villant. úgy nevetett az öreg, s derűsen legyintett: — Maga, barátom, tényleg nem ismeri a magyarokat meg a magyarországi állapo­tokat. Csak a hírekből, ami­ket innen-onnan olvasott. Van robogója? No, hát ak­kor. menjen át egyszer, egy hétvégen. Fel a bukósisakot — mit mondjak —, fél nap? Mondom, még én is vállal­kozók rá, hogy a tavasszal az öcskössel... Egyszer en­gedje meg magának, hét végi költség ... — Hát nem ígérem ... — Gondolkozzék csak raj­ta! Elbúcsúztak. Kavargott a délelőtti utca. Lent a Városi Vasút zörgött, Mercedes-ek siklottak ide­fent, a kis Steyerek meg, mint darazsak, cikázlak. Messze valahol harangoz­ni kezdtek. Üres, üres hétköznap — gondolta magában, s egy ásí­tást fojtott el. Aztán a mind többet visszatérő elcsodálko- zás lett úrrá rajta, annak a szétterülő, szürke hangulata, ismét. Jövőre már harminc éves lesz. És eszébe jutottak a gyermekévek, amikor még olyan egyszerű volt bocsána­tot kérni, anyja máris meg­ölelte. ztán egyszerre felrém- lett benne valami. Újabban mind gyakrabban idegen nyelven, játszi köny- nyedséggel gondolkodik. Alig fordít valamit már magában. Sóhajt, káromkodik, egyszer­re s egyből szökken szájára a szó, a kiejtése is egész tö­kéletes. Mintha hideg légáramlat csapta volna meg. Megállt a járda szélénél egy pillanat­ra... Császtvai István

Next

/
Thumbnails
Contents