Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-05 / 284. szám

1982. december 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Meddig várjanak még a martfűiek? Huszonkét éve már. hogy Martfűin, a Tisza partján ci­pőgyár, később lakótelep épült. Az utóbbi tíz évben jelentősen megnövekedett a gyár dolgozóinak száma, s ez növelte a község, az üzemi la­kótelep és az újtelep lakói­nak számát is. Jelenleg több mint 3000 ember él a gyár körül, s ezek az emberek évek' óta jogosan bosszan­kodnak a kereskedelmi szer­vek miatt. Egér alagút az élelmiszer boltban Hosszú évek óta az egy­kori felvonulási épületekben működik a gyártelep élelmi­szer-, ruházati-, iparcikk boltja. Ugyancsak felvonulá­si épületben kapott helyet a Vendéglátóipari Vállalat ital­boltja, cukrászdája is. A gyár épületszerelői gyakran megfordulnak ezek­ben a helyiségekben. Javíta­nak, tataroznak — de ennek nincs sok értelme. Az élelmi­szer boltban és annak rak­táraiban valóságos alagutat vájnak a falban az egerek. Elképzelhető, mennyire hi­giénikus itt az élelmiszerek tárolása. Bár a bolt dolgozói mindent elkövetnek, hogy tisztán, jó áruval lássák el a fogyasztókat, jogosan fel­merülhet a vásárlóban a két­kedés. Arról nem is szólva, hogy ennek a havonta több- százezer forintot forgalmazó boltnak milyen kicsi az el­adó tere! Beázik a ruházati bolt Ezek a felvonulási épüle­tek nevükben hordozzák „tartósságukat” is. Nem ar­ra épültek, hogy évtizedekig állják az idő vasfogát A ru­házati-, iparcikk boltban pél­dául bármikor félhetnek a vásárlók és eladók egyfor- már a mennyezetszakadástól, vagy attól, hogy „csupán” beázik a plafon. így tárolni, raktározni drága, új holmi­kat szinte lehetetlen. Ezért fordul elő naponta, hogy akik ruházati cikkeket akar­nak vásárolni, 20 forintos retúrjeggyel utaznak Szol­nokra, mert a ruházati bolt­ban a kicsiny, veszélyes hely miatt nem lehet megfelelő választékot tartani. Hullámzik a mennyezet ...a „Kisdobos” cukrászdá­ban, amely ugyancsak egy felvonulási épületben kapott helyet Nagyon sokan szere­tik Martfűn ezt a cukrászdát, mert valóban friss sütemé­nyekkel, jó feketével várja vendégeit. Egyszerre azonban 6 embernél több aligha fér el Négymillió forint értékű tsz építkezés Túrkevén két évvel ezelőtt létrehozták a Vörös Csillag, a Táncsics és a Búzakalász Tsz önálló tsz-közi vállalkozását, amelynek építő, kosárfonó és baromfikeltető részlege ál­landó munkalehetőséget biz­tosít a tagoknak. Különösen jelentős szere­pet kapott a vállalkozás építő részlege. A huszonöt szak­munkással és negyven segéd­munkással dolgozó kőműves, ács brigádok ebben az évben mintegy négymillió forint értékű gazdasági épületet hoztak tető alá Túrkevén, Mezőtúron és a kunszent­mártoni járás néhány közsé­gében. A jószágtenyésztésre szakosított helybeli gazdasá­gokban . többek között két hatvan férőhelyes sertésfiaz- tatót és egy 100 férőhelyes növendékistállót adtak át ren­deltetésének. Segítséget nyúj­tottak a lakásépítő szövetke­zeti gazdáiknak. Gyors mun­kával hat Családi házat épí­tettek fed. a helyiségben. Akinek vélet­lenül jut hely, s asztalhoz ül­het nagy forgalom idején, gyönyörködhet a hullámos mennyezetben, a manapság már falusi házakon sem di­vatos kicsiny fényt engedő ablakokban. Mindent összevetve, elkel­ne már Martfűn egy kor­szerű üzletház, amelyben va­lóban kielégíthetnék a vásár­lók, fogyasztók igényeit. A boltok a szolnoki Kiskereske­delmi Vállalathoz tartoznak. A martfűiek jogosan kérde­zik a kiskereskedelmi ésven- (iéglótóipari vállalatoktól, meddig várjon még a 3—i ezer főnyi munkás vásárló- közönség a kultúrált, biz­tonságos üzletekre? M. J. A Mars-rakéta lefényképezi a Marsot — Vágjunk barátságos arcot, most exponált Felvétel a Szül ész nő képző Iskolába A Szolnoki megyei Szülész­nőképző Iskola felvételt hir­det. — Az iskola 1963. már­cius hó 1-én kezdődik és tel­jes 24 hónapig tart. Felvételi korhatár: 18 éves kortól 32 éves korig Az intézetben a növendé­kek részére intemátus és teljés ellátás áll rendel­kezésre. A kérvényeket a Szülész­nőképző Iskola Igazgatósá­gának (Szolnok. Beloiannisz út 61.) kell megküldeni 1963 február hó 1-ig. Az iskolára való felvételt felvételi vizsga előzi meg, melynek időpontjáról a je­lentkezők előzetes értesítési kapnak. Az Iskola Igazgatósága Olyan a bér házunk most mint o. megbolygatott méh­kas. A tulajdonképpeni tit­kot Mikus Karcsi pattintotta ki tegnap reggel, amikor minden csengetés nélloiil be­nyitott Matild nénihez. Amit az előszobában lá­tott, az minden képzeletet felülmúlt. Matild néni a ház jóságos szívű lakója, ott állt püspöklila süvegben, prém­mel szegett Mikulás bundá­ban. Éppencsak a bot hiány­zott kezéből. Ám a szemfüles Karcsi azt is megpillantotta az előszoba fogasán. Hülledezett a kis nebuló és elfelejtette, miért küldték fei. ide, a harmadik emeletre. Matild néni sem volt va­lami rózsás hangulatban, sőt ha hihetünk ráncokba ágya­zott rebbenő szemölcseinek, akkor kimondottan bosszús volt. Hát igen, ezúttal rajta kapták. Az egyébként bűbá­jos anyóka szomorúan dör- mögte: — Miért nem csen­gettél Karcsika? — Mert szandálban va­gyok. Ennek vékony a talpa. Csak cipőben érem fel a csengőt. Matild néni gondolatban perlekedett a mamával ezért a könnyelműségért. Hogy lehet télvíz idején szandált Mikulás történet 1962 adni egy kisfiú lábára?! És pont most, amikor megkapta a jelmezkölcsönzőből ezeket a szimpatikus holmikat. Ilyen előzmények után a házban gondot okozott a Mikulás-probléma. Mert ugye nyakunkon az ajándé­kozás ünnepe és nincs Mi­kulás. Nincs bizony, mert Karcsika széltében-hosszában elmesélte a példátlan esetet, s a gyerekek felbojdult de- putációja még a házmester ajtajáig is eljutott. A küldöttséget Karcsika vezette: — Kedves Házmester bá­csi! Mi, a ház lakói, tiltako­zunk a női Mikulás ellen. Ilyenről sem a mesésköny­vekben, sem pedig az olvasó­könyvekben nincs szó. Férfi Mikulást kérünk, igazi sza­kállal és valódi bajusszal. •— Igenis, férfi Mikulást kérünk — toldotta meg Korinas Gyuszi a . má­sodik emelet háromból. Nem akarjuk, hogy rajtunk ne­vessenek a környéken. — De kedves barátocs- káim, úgy vélem, nektek igazán mindegy, ki hozza az ajándékokat, csak jó sokat hozzon. Matild nénire eddig igazán nem panaszkodhatta­tok. — Matild néni nem Miku­lás. Pincébe jár szénért, tejet hoz a kis boltból, szőnyeget porol és tökmagot pirít A Mikulás ilyen dolgokkal nem foglalkozik Nekünk valódi Mikulás kell puttonnyal és nagy tzakállal. A házmester menteni pró­bálta a menthetőt. — Pajtások, kis cimborá­im! Nagyon sajnálom, itt az ünnep, most én nem akaszt­hatok le a szögről egy má­sik Mikulást — Már pedig akkor nem tesszük ki a cipőinket az ablakba — mondta harciasán Karcsika és a többiek kórus­ban helyeseltek. — Mit tehetett * házmes­ter: megígérte, hogy új Mi­kulás után néz. Itt ^ lépett be a történetbe a krónikás, akit a házmester felkért e tisztség ellátására. Természetesen vállaltam. De ma reggel a lépcsőházban el­csípett Matild néni. Remény­kedve ráncigálta m kabátom ujját: — Ügy hallom maga lesz a Mikulás. Az isten szerel­mére kérem, cseréljünk. &u szívesen vállalom. — De kedves Matild néni, a gyerekek — Ne kosarazzon ki. a gyerekek nem tudják meg. A házmester ugyanis el­mondta nekik, hogy szerzett egy férfi Mikulást. Maga az ünnep estéjén feljön a laká­somba, kap egy forró boros­teát és én indulok el a put­tonnyal De beveszek néhány csipetnyi krétaport is. hogy még mélyebb legyen a han­gom. Így jó lesz, ugye? A terv tetszett, így hát jóvá hagytam. Most már csak arra kérem a kedves olvasókat, ne árulják el a mi kis makacs lakóinknak a szerepcserét. V. h. VII; Párizsban nin­csenek modern, új negyedek. Imitt-amott épí­tenek be egy fog­híjat, de ebben a lakás szinte meg­fizethetetlen. A modern Párizst •— ahogy mi a modem városne­gyedeket elkép­zeljük, csak egy helyen, a De Gaulle sugárút (ott még van sze­mélyi kultusz) környékén lát­tunk. Ott épül né­hány monumentá­lis olcsó bérű ház­tömb, ott helyez­kedik el a hiper­modern kiállítási csarnok, mely az őszi, a nemzetközi autókiállítás színhelye. Ez azonban a munkások Párizsa, a vörös kerület kez­dete. Itt csendesek a sugár­utak, a házak kihaltak, nincs nyüzsgő autóáradat, üresen ásítanak a kávéházak. Dél­után fi—7 óra felé elevenedik meg ez a környék, mikor a gyárak kibocsájtják az em­bereket. Ezzel szemben a belső Pá­rizs mindig zsúfolt. Az igazi francia kispolgár az utca és a kávéházak embere. Haza csak aludni jár. És el se jár, legalább is a kerületen túlra nem. A megszokott kávéház, a közeli park. a sugárút ie- lenti számára Párizst Ba- biíS'rnriák azt, a vérszegény természetet, amelyet a hatóság meghagy itt-ott a városban: a mozdulatlan platánokat, rácsbörtönbe zárt gránit gesztenvefákat a kertecskék poros lombozatát. Az a hek­tárnyi Párizs, ahol élnek, is­ten földje nekik. Az igazi párizsi polgár szemében nem olyan szentségtörés lerombol­ni a Marais negyed csodála­tos palotáit, mint hozzányúl­ni valamelyik kínnal nevelt park egyik fonnyadó orgona­bokrához. Éppen ezért külföldi érthe­tetlenül néz, mikor egy met­rómegálló távolában a rend­őrön kívül senki nem tudja megmondani, hol a Pantheon, Hugo Victor, Voltaire nyug­helye mellesleg a város egyik legnagyobb, legszebb épülete. A 300 méteres acélóriás, az Eifel torony 1889-ben készült az akkori világkiállításra. Azóta több tízmillió külföldi csodálta róla a Szajnát, a vá­ros csodálatos panorámáját. A párizsiak zöme azonban még sosem járt fönt. egyszer sem gyönyörködött az előtte lévő kivilágított szökőkűtsor m°fkapó látványában. Mi vonzza az idegent mégis ebbe a metropolisba, melyet saját polgára oly kevéssé ér­tékel? A város sajátos han­gulatán és emlékein kívül a sok-sok patinás hely. hamisí­tatlan párizsi romantika Ezek közül is legnevezete­sebb talán a Montmartre, Mars-hegy, Merkur-hegy avagy Mártír-hegy. Évszáza­dos vita után a szófejtés nagyjai még mindig nem tudtak megegyezni. A benn­szülötteknek, akik a Moulin de la Galette szárnyai alatt, vagy a fehér bazilika árnyé­kában élnek, szent domb, melyet a történelem és mű­vészet kétszeresen avatott azzá; A dombocska, mely 110 méterrel emelkedik a Szajna szintje fölött, ma is a festő­művészek városnegyede. Ödön utcák, szűk sikátorok mélyén bújnak meg a műter­mek. A főtere, közvetlenül a fehér kápolna mögött afféle kép-piac. A művészek kínál­ják portékájukat, lehet válo­gatni három perc alatt ké­szülő portré, színes akvarell, tükör tisztára kidolgozott olaj, vagy éppen „lapáttal felkent” vásznak között. A legnagyobb kereslet termé­szetesen itt is a kétes művé­szi értékek iránt van. Fájt a szívem, amiko- szemtanúba voltam a jó va­sárnak. Egy amerikai házas pár 20 dollárt guberált ki eg\ félmeztelen gitáros cigáa»­lányért, A tér käs üzleteiben megtalálható mindaz, ami itt Szolnokon, vagy Pesten... a fonalat gombolygató cica épp úgy, mint a nyáját őrző gló- riás Kisjézus. Az igazi művészi alkotások a belváros szalonjaiban, tár­latain találhatók. A Mont- martren maradt, ami ott nem kell és maga a romantika. Persze az sem a régi már. Mind feljebb húzódnak a dombon az éjszakai lokálok — modem üzletek — szállo­dák. Az idegenforgalmi vál­lalkozók lassan elnyelik a négyszázéves házakat, mű­termeket. A híres Montmartre-i te­mető sem a régi már. Villa­mosoktól dübörgő, tehergép­kocsiktól reszkető vasbeton híd vonul átt fölötte. S a híd alatt nyugszik. Stendhal, a két Dumas, Cava Ignác: mennyi szellem, alkotóelme. A lankás domboldal legma­gasabb részén két szobor emelkedik a zsidótemető be­járatánál. Michel Angelo Mó­zesének másolata és Formen­tal Haléuy-, a zsidó nő szer­zőjének mellszobra áll. „Más kacajt is tudott a Montmartre, Más szókat, édes jeleket. De reggel van. Az üvegek Sárgán csillognak. Vége most már * A „vagányok Homérosza’ Franciás Carcó, a Montmar­tre poétája írta ezt. S szem­mel Láthatóan beválik jóslata; Ami a Szajna jobbpartján Montmartre, az a balparton a Montparnasse. Festők, írók, táncosnők, modellek paradi­csoma. A Montparnasse és a diáknegyed (quartier latin) határán lévő Lilas kávéház­ban fordultak meg talán a világ szellemi életének legje­lesebbjei. Itt ült az igényte­len asztalocskák mellett Le­nin, Ady, Paulfort, a francia költők fejedelme s megfor­dult a közelben lakó Picasso is. A városrész leghíresebb kávéháza a Cupole, a világ hírpiaca. Ide járnak lapzárta után a neves lapok szerkesz­tői, írók, rendezők, színészek; Az öreg portás még emlék­szik a szedett-vedett ron­gyokba bujt kis újságíróra; Az .Odeon téri kis szállodá­ból járt át magányosan, vagy kis párizsi nőt hurcolva ma­gával. Ez volt Hemingway. A vendégek közt akad aki Trockij személyes ismeret­ségével dicsekszik, persze va­lószínű csak az apja elmon- rh'cőhől A Cupole, a. hatalmas Cupole fénye, tekintélye mel­lett eltörpül a Montparnasse körút többi kis lokálja, kávé­háza. Ma már megosztódik a hatalma is. Az értelmiség központja egyre inkább a diáknegyed St Germain kör­útja; S lehetne még száz oldala­kat írni Párizs vonzalmairól: A Louvreról, a világ leghí­resebb szobor és képtáráról, ahol a sznobok nyitástól zá­rásig ülnek révedező tekin­tettel a milói Vénus előtt, naponta ezrek csodálják Mo­na Lisa titokzatos mosolyát, a Notre Dameról, mely gi­gantikus méreteivel, mégis cslpkefinom külső és belső ornamentikjával kápráztat el vagy éppen az özönvíz előtti autóbuszokról, melyen az ajtó helyett lánc van és a konzervatív párizsiak mégis inkább ebben utaznak, mint az áramvonalas buszcsodák­ban. Különös, érdekes világ — jó is rossz is ez a város egy­szerre. de éppen ezért emberi. S polgárai nem élnek rosz- szul. A párizsi kommunárdok unokái a barikádok hőseinek nemzedéke állandó harcban áll most is jogaiért. Alig van nap, hogy valamelyik foglal­kozási ág vagy üzem dolgo­tarnt*» zói ne sztrájkolnának vala­hol. A körúti kis kabarék gyilkos gúnnyal figurázzák ki a politikai élet visszásságait. Az ottani Ludas Matyi — a Megláncolt Kacsa — a leg­népszerűbb francia lap. Rendszerint címképet közöl De Gaulleról, amióta nyílt diktatúrára tör. A miniszte­rek állandó figurái, bár ko­rántsem lehet szerkesztőit íommunista érzelmekkel vádolni”. (Vége.) Ast auteluaUitae épülete Palatínus István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents