Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-30 / 304. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. december 31* Az !2ő2-es esztendő a világpolitikai mérlegen Az 1962-es év kétségtele- nül valaha majd úgy kerül be a történelemköny­vekbe, mint az az esztendő, amelyben az emberiség a második világháború után a legközelebb állt egy minden eddiginél pusztítóbb atom- katasztrófához. De egyúttal azt is odajegyzik a történe­lemkönyvek lapjaira, hogy ebben az évben győzött a jó­zan ész és a súlyos már-már atomháborúval fenyegető Karib-tengeri válságot sike­rült végülis békésen, kölcsö­nös engedmények útján ren­dezni. S az október végi Ka­rib-tengeri eseménysorozat így nem csak az év legjelen­tősebb világpolitikai történé­se volt, hartem bebizonyítot­ta, hogy a kompromisszumok politikája nélkülözhetetlen velejárója a békés egymás­melleit élésnek. A szovjet kormány, miután az Egyesült Államok elnöke kötelezettsé­get vállalt, hogy nem támad­ja meg Kubát, kivonta a for­radalmi szigetország terüle­téről azokat a középhatósu­garú rakétafegyvereket, me­lyeket azért szállított kubai földié, mert amerikai táma­dás közvetlen veszélye fenye­getett. így vált tehát a Ka­rib-tengeri válság rendezése a józan ész, a békés egymás mellett élés fényes győzelmé­vé. De már a Karib-tengeri rendezés előtt is, az 1962-es év első felében két ízben jött létre kompromisszumos megoldás. Márciusban aláír­ták az evianá szerződést amely végetvetett a francia gyarmatosítók csaknem nyolc esztendőn át tartott véres háborújának Algéria hős né­pe ellen Az eviani szerződés kompromisszum volt Tük­rözte, hogy a francia gyarma­tosítók, bár a számbeli túl­erő és a haditechnikai fölény az d oldalukon volt képtele­nek voltak a csatamezőkön leverni az algériai nép sza­badságharcát Ezért az eviani tárgyalóasztalnál kénytele­nek voltak engedményt tenni és elismerni a független Al­gériát. De a* algériai szabad­ságharcosok, akik hősiesen ellenálltak a francia csapa­tok gyarmatosítási törekvé­sein*.’c, arra már képtelenek voltak, hogy csatatereken le­győzzék a francia haderőt. Ezért ők is egyezményeket tettek az eviani tárgyalóte­remben : bele kellett egyez­ni ők. hogy a franciáknak még jóidéig támaszpontjaik j legyenek a független Algé­riában és ahhoz is hozzá kel­lett járulniok, hogy a fran­cia atomfegyver kísérleti te­lepek területenkívüliséget él- | vezzenek Algériában. Mégis, j e kölcsönös engedmények S ellenére az algériai szabad­ságharc ügye győzelmet ara­tott, hiszen az eviani szerző­déssel megszületett a függet­len Algéria. S emellett egy olyan veszélyes háborús tűz­fészek lángja aludt ki, mely kiterjedéssel fenyegethetett egész Afrikában is. 1 bár ez­után a fiatal algériai állam első hónapjait testvérviszály j mérgezte meg, végiilis mégis csak sikerült elérni a meg­egyezést és így a sokat szen­vedett algériai nép hozzálát­hatott a franciák által rom- badöntött országa újjáépíté- lséhez 1962-ben egyébként Al­■ gérián kívül, további nyolc ország vált független­né. íme, ez volt a „függet­lenségi naptár” 1962-ben: ja­nuár 1, Nyugat-Samoa, már­cius 1: Uganda, március 3: Málta, július 1: Ruanda és Burundi, augusztus 6: Jamai­ca, augusztus 31: Trinidad és Tobago, az év végére az újonnan függetlenné vált or­szágokkal az ENSZ taglét­száma már száztízre emelke­dett Az év első felének máso­dik kompromisszumos meg­oldása a laoszi ügy rendezése volt. A laoszi súlyos nemzet­közi válság úgy keletkezett, hogy az Egyesült Államok kormányzata az elmúlt éveik­ben mindent megtett, hogy az országot letérítse a semleges­ség útjáról és laoszi hívei­ből olyan kormányt tájol­jon össze, amely Laoszt kész­ségesen bevonta volna a dél­kelet-ázsiai amerikai kato­nai szövetségbe, Éppen ezért Washington már korábban véres polgárháborút robban­tott ki és fokozta beavatko­zását fegyverszállítmányok s katonai tanácsadók küldé­sével. Az Idán tavasszal azután janikor az Egyesült Államok laoszi híveinek helyzete tel­jesen kilátástalanná vált a hadszíntereken, amerikai tengerészgyalogságot tettek nartra a Laosszal határos Thaiföldén. S bár ezek a tengerészgyalogosok már csu­pán a parancsra vártak, hogy megkezdjék előrenyomulá­sukat Laoszban, június köze­A termelő­szövetkezeteknek és valamennyi ügyfele részére sikerekben gazdag, boldog új esztendőt kíván a SZOLNOK—HEVES MEGYEI ÁLLATFORGALMI VÁLLALAT pén áz amerikai kormány­zatban felülkerekedett a jó­zanság, visszariadt a veszé­lyes kalandtól és létrejött a kompromisszumos rendezés, a semleges Laosz egységkor­mányának megalakításával. A békés együttélés politi­kájának sikere volt 1962-ben az is, hogy az év végére va­lamelyes előrehaladás mu­tatkozott az űrkutatásban való nemzetközi összefogás­ban. Ez minden bizonnyal összefüggött azzal, hogy au­gusztusban a Szovjetunió pá­ratlan tudományos ered­ménnyel örvendeztette meg a világot: egyszerre két űrha­jót küldött földkörüli pályá­ra. A többnapos páros űrre­pülés szinte lázba hozta a világot A nyugati burzsoá sajtó is elragadtatással írt a bámulatos tudományos bravúrról. S a nyugati ka­landor-körök, akik csupán a katonai erőviszonyok szem­pontjából nézik az esemé­nyeket, kénytelenek voltak szembenézni az igazsággal: a Szovjetunió olyan rakéták­kal rendelkezik amelyek tel­jesítőképességben messze felülmúlják az amerikaiakét és félelmetes pontossággal irányíthatók. Sajnos azonban 1962. vi­lágpolitikai mérlegének van negatív oldala is. Ide tarto­zik a német és a nyugat- berlini helyzet problemati­kája. Arról van ugyanis szó, hogy bár az ezzel kapcsola­tos szovjet—amerikai tárgya­lásokon volt némi előreha­ladás a kompromisszumos rendezés felé, mégis éppen az óesztendő utolsó napjait súlyos nyugat-berlini provo­kációk jellemezték az NDK államhatárain. A helyzet annyira elmérgesedett, hogy a szovjet kormány főpek kü­lön erélyes és határozott figyelmeztetést kellett intéz- • nie ebben az ügyben Aden- i auer bonni kancellárhoz. j Nem mozdult ki a holt­pontról az atomfegyver-ki- j sérleték megszüntetésének ügye sem. Azok az új remé­nyek. amelyeket a békesze- rető erők az idén március­iban megnyílt 18 hatalmi genfi leszerelési értekezlet­hez fűztek, sajnos nem vál­tak valóra. Hruscsov javas­lata, hogy a genfi értekezlet vitáján vegyenek részt a kormányfők és személyes erőfeszítéseikkel vezessék ki j a tárgyalásokat a zsákutcá­ból, nemcsak hogy nem ta­lált nyugaton meghallgatás­ra, hanem ráadásul az Egye­sült Államok éppen a genfi értekezlet előestéjén újította fel légköri atomfegyver-kí­sérleteit. Hiába figyelmezte­tett a szovjet kormány, hogy atombombák döreje közepet­te nem lehet eredményesen tárgyalni a leszerelésről, a nyugat vezető körei nem hallgattak az intő szóra. Így azután a szovjet kormány is arra kényszerült, hogy fel­újítsa saját nukleáris fegy­verkísérleteit. S a helyzet a Karib-tengeri válság rende­zése után sem változott so­kai Bár Kennedy kijelen­tette, hogy üdvösnek és le­hetségesnek tartaná az „atomcsend” megegyezést, az amerikai megbízottak a kon­krét megbeszéléseken min­dent megtesznek, hogy ne jöjjön létre a megállapodás. Így fest tehát az 1962-es esztendő a világpolitika mér­legén. összegezve a dolgokat megállapíthatjuk, hogy a mérlegen a békés együtt­élés sikerei nyomják le a serpenyőt. Ezért meginöveke- dett bizalommal tekinthet a béke minden őszinte híve az új esztendő elé Árkos István BELGRAD. Joszip BToz Tito jugoszláv köztársasági elnök beszédet mondott azon az ünnepségen, amelyet a Zselezniki Ivó Lola Riber gyár fennállásának 15. év­fordulója alkalmából rendez­tek. Beszéde során megemléke­zett az elnök a Szovjetunió­ban tapasztaltakról is. A Szovjetunióból megelé­gedetten tértünk vissza — mondotta — és elmondha­tom, hogy népünk nagy ba­rátra talált a szovjet mun­kásosztályban. De nem is le­het ez másként, hiszen a cé­lunk ugyanaz — a szocializ­mus és végső soron a kom­munizmus megvalósítása. — (TANJUG) MOSZKVA. Olga Cseszot- kina, a Pravda szemleírója, a lap vasárnapi számában „Veszélyes út” rímmel fog­lalkozik az indiai kommu­nista-ellenes hadjárattal A cikk megállapítja: „az utóbbi időben Indiában olyan események játszódtak le, amelyek a demokratikus közvélemény súlyos aggodal­mát váltják ki A belső reak­ció és a nemzetközi imperia­lizmus az indiai nép demok­ratikus vívmányaira támad. A népellenes erőknek az a céljuk, hogy meggyengítsék az ország demokratikus erőit, megváltoztassák India béke­szerető. semleges politikáját és az országot az agresszív tömbökhöz csatolják. LONDON. Az angol pénz­ügyi és sajtókörök aggódva figyelik az Egyesült Államok ismét el sötétedő gazdasági látóhatárát A Times vezércikke szerint Angliára nézve igen fontos az, ami az Egyesült Államok­ban történik, mert ottani fő exportpiacának hanyatlása súlyos visszahatást gyakorol­na Anglia gazdasági kilátá­saira. ELISABETHVILLE. A Ka- tangából érkezett legfrissebb jelentések azt mutatják, az ENSZ-erők ellenőrzésük alatt tartják Elisabeth viliét és to­vább nyomulnak előre Ki- pusihi bányaváros felé, ahová a hírek szerint Csőmbe me­nekült. Az ENSZ rádióadásában felszólította a mintegy 18 000 főbő] álló katangai csendőr­séget, hogy ne harcoljon „idegen érdekekért” és csat­lakozzék a világszervezet erőihez. BONN. Thomas Dehler, az ismert szabad demokrata­párti politikus, a Bundestag alelmöke szombaton este a hesseni rádióban tartott elő­adásában élesen ostorozta a bonni kormány külpolitikáját és szemére vetette a kor­mánynak, hogy csökönyösen elutasítja a Szovjetunióval való közvetlen tárgyalások lehetőségét és a nyugati in­tegráció kedvéért gyakorlati­lag lemondott a német újra­egyesítés gondolatáról. BONN.. Schröder külügy­miniszter a Welt am Sona­ta gnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy Adenauer kancellár párizsi látogatásán amelyre a jövő hónap má­sodik felében kerül majd sor, konkrét határozatokat fog­nak hozni az NSZK és Franciaország közötti szoro­sabb együttműködésről. BONN. A bonni hadügymi­nisztériumhoz közelálló Wehr­politische Információmé című kőnyomatos szerint a Bun­deswehr évi költségvetését, amely jelenleg 18 milliárd márka, rövidesen legalább is évi 25 milliárd márkára kell felemelni, mert ennyibe fog kerülni a jelenleg 500 000 főre tervezett Bundeswehr fenntartása, valamint „mo­dem felfegyverzése”. (A Bundeswehr pillanatnyi lét­száma 398 000 fő). Amennyi­ben a Bundeswehr létszámát az eredetileg tervezett fét- milliónál tovább növelnék, ez az összeg lényegesen emelkedni fog. A. S20LZSENYICIN; IVÁN GWmJIQ <5J A központi ügyeleti szobá­ban az ügyeletes szenet rak a tűzre. A felügyelők az utol­sókat szippantják cigarettá­jukból a szobájukban, az el­lenőrzés előtt A rabok pedig már régen magukra vették minden rongyukat derekuk­ra kötöttek mindent, amit- felköthettek, arcukat álluktól szemükig rongyokba burkol­ták a hideg miatt és csizmá­val a pokrócokon feküdve behúnyt szemmel szundikál­nak. Mindaddig, amíg a bri­gádén» elkiáltja magát: In­dulj! Az egész kilencedik barak­kal együtt a 104. brigád is szundikált. Csak Pavle bri- gadéros-helyettes számolt va­lamit mozgó ajakkal, ceruzá­val a kezében. A felső eme­leten, Suhov szomszédja, a baptista Aljosa, tisztára mo­sakodva noteszéből olvasott, amelybe lemásolta a fél evangéliumot. Suhov hanyatt-homlok, de zaj nélkül futott a barakkba és egyenesen a brigadéros- helyettes ágyához ment. Pavle rászólt: — Mi az, nem zárták be magát Ivan Gyenyiszovics? Életben maradt? (A nyugat­ukránokat képtelenek átne­velni. Még a táborban is ud­variasan vezetéknevükön szó­lítják egymást.' Azzal felvette az asztalról és Suhovnak nyújtotta járan­dóságát: egy darabka cukrot és kenyeret. Suhov nagyon sietett, még­is tisztességtudóan válaszolt (a brigadéros-helyettes szin­tén feljebbvaló, sőt néha több függ tőle, mint a tábor parancsnokától.) Mivel nagyon sietett ajka közé fogta és megnyalogatta a cukrot, azután felkapasz­kodott az ágyára, hogy rend­be hozza. Közben alaposan szemű gyre vette és kezével méricskélte a kenyéradagot: van-e 550 gramm, amennyi­nek lennie kell. Sok ezer ilyen adagot kapott már tá­borokban és tömlöcökben és habár egyetlen adagnak a súlyát sem tudta mérlegen ellenőrizni és félénk ember lévén, nem mert lármát csap­ni és jogait követelni. Suhov mint reggelente kivonulni sa­vóit azzal, hogy aki becsüle­tesen méri az adagokat, nem sokáig maradhat meg olyan könnyű munkán, mint a ke­nyérszeletelés. Minden adag­ból hiányzik — de mennyi* Sok vagy kevés? Így nézed mindennap az adagodat: ta­lán ma nem rövidítettek meg túl sokkal. Talán minden gramm megvan az adagom­ban. — Körülbelül húsz gramm hiányzik — állapította meg Suhov és kettétörte kenyér­adagját Az egvik darahot a hóna alá dugta, a zubbony alá, ahol külön rávarrott zse­be volt (a raboknak dolgozó műhelyekben zseb nélkül varrják a zubbonyokat) a reggelinél megtakarított má­sik felét rögtön itt meg akar­ta enni. De a gyors falás nem evés, kész veszteség, mert nem is érzed az étel ízét, nem érzed, hogy laktat. Felnyúlt, hogy a kenyér felét tarisz­nyájába dugja, de újra meg­gondolta magát Eszébe ju­tott, hogy az ügyeletesek már kétszer megvertek valakit lo­pás miatt A barakk nagyon nagy, olyan nagy, mint egy országút menti vendégfogadó udvara. Ezért anélkül, hogy letette volna a kenyeret, Ivan Gye­nyiszovics kihúzta lábát a csizmából, olyan ügyesen, hogy a kapca és a kanál ben­ne maradt, mezítláb fekhe­lyére kapaszkodott, széthúz­ta a szalmazsák nyílását és a fűrészporba dugta a kenyér- darabokat. Levette sapkáját, tűt és cérnát vett elő belőle, jól el volt dugva, mert a so- rakozáskor a sapkákat is megtapogatják. A felügyelő egvszer megszúrta az ujját és dühösen majd szétverte Su­hov fejét Egy öltés, két öl­tés, lám bevarrta a szalma­zsák nyílását, alatta a rejtett adaggal. Ez alatt a cukor el­olvadt a szájában. Suhov ide­gei a végsőkig megfeszültek: rögtön hetén és elordítia ma- ®át a felügyelő. Suhov ujjal ügyesen dolgoztak, gondola­tai pedig messze elől jártak — mi lesz tovább? A baptista az evangeuu- mot olvasta, nem egészen halkan (talán szándékosan, hogy Suhov is hallja, ezek a baptisták szeretnek agitálni.} Aljoska nagyszerű alak. Könyvecskéjét olyan ügyesen elrejti a fal hasadékában, hogy eddig még egy kutatás alkalmával sem találták meg. Suhov változatlanul gyors mozdulattal a gerendára ve­tette zubbonyát, kesztyűt, egy pár rossz kapcát, madza­got és egy darab rongyot hú­zott elő a szalmazsák alól. Két pántlika volt a rongyon. A szalmazsákban kissé elsi­mította a forgácsot, ráterí­tette a pokrócot, a helyére dobta a párnát és amúgy, mezítláb, leereszkedett az ágyról és öltözködni kezdett: előbb az új, jó kapcát csa­varta a lábára, azután tete­jébe a régi rosszat. A brigadéros közben fel­horkant -és elkiáltotta magát: — Fejezd be az éjszakát száznegyedik brigád! Kifelé! És egyszeriben az egész brigád — akár szundikáltak az emberek, akár nem —, felkelt és ásítozva a kijárat felé indult. A brigadéros már tizenkilenc év óta itt van, egyetlen perccel sem indítja el előbb a brigádot, mint ahogy szükséges. Ha azt mondta: Kifelé! — akkor itt az idő az indulásra. A brigád tagjai nehezen lépkedve szótlanul egymás után kimentek, előbb a fo­lyosóra, azután az előszobába és onnan a gyülekező térre és a huszadik brigád briga- dérosa, Tyurint utánozva, szintén elkiáltotta magát „ki­felé”. Közben Suhov felhúzta a csizmát a két kapcára, újra felvette zubbonyát a gyapot- ingre és a madzaggal megkö­tötte a derekát (ha valakinek bőrszíja volt. elvették — a különleges táborba tilos a nadrágszíj). (Folytatjuk) mtévf&di

Next

/
Thumbnails
Contents