Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-30 / 304. szám

19#J december 30.

SZOLNOK MEG TE) NÉPLAP

5

jövő évi oktatásunk a számok tükrében

A Művelődésügyi Minisztériumban tájékoztatták az MTI munkatársát az oktatásügyi hálózat jövő évi fejlesztési tervéről. Elmondották, hogy erre a célra 714 millió forintot irányoztak elő.

Állami beruházásokból 1350 kisgyermek elhelyezésére új óvodákat építenek. Társadalmi erőforrások fel- használásával további több ezerrel gyarapszik majd az óvodai helyek száma. Ezek egy részének létrehozásához is támogatást nyújt az állam. Ezenkívül — ugyancsak a jövő esztendőben — állami erőből újabb óvodai építkezések kezdődnek, s ezzel az elhelyezhető gyerekek száma 1300-al növekszik.

1963-ban mintegy 180 000 kisgyerek járhat. óvodába.

Szélesedik a szakrendszerű oktatás, mivel a körzeti iskolák száma 88-al, a hozzájuk tartozó tagiskoláké pedig 138-al növekszik. Ennek eredményeként a szak- rendszerű oktatásban részesülő felső tagozatos általános iskolai tanulók aránya jövőre már meghaladja a 88 százalékot. További 200 iskolában vezetik be a gyakorlati foglalkozást, s így az ebben részvevő tanulók száma 41 000-rel nő.

Az általános iskolai hálósat jövőre

606 tanteremmel,

54 mühelyteremmel bővül,

c az iskolákhoz kapcsolódóan elkészül 33 pedagóguslakás is. Egyidejűleg elkezdik továbbá több mint 400 tanterem és 38 pedagóguslakás építését. Üj általános iskolák épülnek többek közt Kecskeméten, Szeghalmon, Nádudvaron, Gödöllőn, Isa- szegen, Nyíregyházán, Miskolcon, Pécsett, Szegeden, s a fővárosban is. Pécsvárad és Csenger 12 évfolyamos iskolákat kap.

A középiskolai tanulók száma az 1963—1964-es oktatási évben tovább emelkedik. Jövőre 72 000 elsőosztályos felvételét tervezik. Közülük mintegy 50 000 gimnáziumokba, 14 000 különböző technikumokba, 8000 pedig szakközépiskolákba kerülhet. A létszámfejlesztéssel a tanterem- építés üteme még mindig nem tud lépést tartani. Ezért — ahol szükséges — az oktatás zavartalan ellátására fenntartják továbbra is a kettős váltást. Jövőre elkészül 300 középiskolai tanterem, 24 nevelői lakás, a diákotthoni helyek száma pedig 260-nal gyarapodik. Ugyancsak a jövő esztendőben megkezdik további 333 középiskolai tanterem és 29 nevelői lakás építését, valamint

újobb diákotthonok

létesítését, amelyekben 630 fiatal talál második otthonra. Uj középiskolát kap többek között Encs. Edelóny, Szentes. Kistelek Mór, DunaújMegérkezett az r ntarktiszra az OB szovjet exied ciós-ha ó

Mirnij (TASZSZ)

Az OB szovjet expediciós- hajó elérte az Antarktisz szilárd parti jegét és lehorgonyzóit mintegy 25 kilométernyire az Igazság-parttól, amelyen a Mirnij szovjet déli sark-kutató állomás működik. A nyolcadik Antarktisz út első szakasza ezzel sikeresen befejeződött.

Mint Oleg Vogyesnko, az OB kapitánya jelenti, a Le- ningrád és a Davis-tenger közötti 11000 mérföldes utat • hajó 39 nap alatt tette meg (MTI)

város, Győr, Püspökladány, Eger, Kaposvár, Barcs, Fonyód, Fehérgyarmat, Vásá- rosnamény, Nyíregyháza, Jászberény, Balatonfüred.

A gyermekvédelmi és gyógypedagógiai intézmények hálózatának fejlesztését több mint 51 millió forint szolgálja a jövő évben.

A Művelődésügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó felsőoktatási intézmények hálózata is tovább fejlődik. Erre a célra, valamint a gép- és műszerellátottság javítására 232 millió forintot irányoztak elő.

Tovább épül a Miskolci

Nehézipari Műszaki Egyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem, a Veszprémi Vegyipari Egyetem. Uj kollégiumok létesítésével Budapesten, Debrecenben, Szegeden, Egerben, Szarvason és Szombathelyen mintegy 2400 hallgatót tudnak elhelyezni. Veszprémben folytatják a 600 fiatal befogadására, Sárospatakon pedig a 120 diák elhelyezésére alkalmas kollégium építését. Szegeden befejeződnek a tanárképző főiskola kollégiumának építési munkái, ahol majd 300 hallgató kap helyet. (MTI)

A Szovjetunióban kétszer annyit költenek a közoktatásra mint Angliában

A Skóciai Közoktatási Intézet kongresszusa határozatban követeli: Anglia költse nemzeti jövedelmének az eddiginél nagyobb részét közoktatásra. George Rennie, az aberdeeni középiskola igazgatója a javaslatot indokolva kijelentette:

— A Szovjetunióban kétszer annyit költenek a gyermekekre és a fiatalkorúnkra, hogy jó polgárokká neveljék őket, mint amennyit Angliában. A Szovjetunió tavalyi közoktatási kiadásai egy főre átszámítva 138 dollárnak felelnek meg, ellenben Skóciában ez az összeg csupán 56, Angliában pedig 54 dollár. (MTI)

Tanulnak a mezőtúriak

ben jártak, néhány évvel ezelőtt gyakran hallhattak ilyen véleményt:

— Minek nekünk mezőgazdász? Eggyel több ingyenélőt fizessünk ? Értünk mi a gazdálkodáshoz. Nem könyvből tanultuk, hanem a barázdáiban.

Még tavaly is találkozhattunk hasonló nézettel, ha egy új szakember alkalmazásáról volt szó. A szövetkezeti gazdák saját, tapasztalaton alapuló tudásukra hivatkoztak és sokszor ellenezték a szakember felvételét. Még erősebb volt az ellenkezés, ha valaki azt szorgalmazta, hogy maguknak a tsz-tagoknak is tanulniuk kellene.

Nemrégen Mezőtúron egy tsz-közgyülésen két felszólalást hallottam. Az egyik a gyümölcsös gondozatlanságát kifogásolta és a kertészet élére szakképzett vezetőt követelt, mondván: nehogy jövőre Is arról számoljon be a vezetőség: eredménytelen volt a kertészet.

A másik felszólaló az öntözéssel foglalkozott. Elmondotta, hogy volt olyan száraz termesztésű kukorica, amely többet termett, mint amit locsoltak. Általános helyeslés követte azt a javaslatát, amely szerint „vagy állítson be a tsz másik öntözéses brigádvezetőt, vagy ped'g küldjék el tanfolyamra azt, aki van”. ,

Ugyancsak Mezőtúron történt, hogy menet közben megszaporodott az öntözési

szakmunkásképző létszáma: negyvenötre] indult és hatvankettőn kívánnak levizsgázni. De nemcsak Mezőtúron van ez így. Az egész megyében keresik a különböző szakembereket és szinte az egész megyében tanulnák. Tavaly ötszázan tettek vizsgát a szakmunkásképző tanfolyamokon, az idén ezerkétszázan tanulnak. Valami tehát történt; hasznos és örvendetes.

— patkós —

ABA-NOVÁK VILMOS

MINDENRE

FELKÉSZÜLVE

Egy párizsi szülőotthon bejáratán a következő felirat olvasható: „Látogatás a férjek, vagy azok teljhatalmú helyetteseik számára naponta tizennégy—tizenhat óra között”.

Aba-Novák Vilmos a ha- I é lála óta eltelt huszonegy év t bizonysága szerint: halhatat- j lan. A halhatatlanokról meg- r érzi a közönség, a közeli utó- 1 kor is, hogy van valami ben- n nők, ami elháríthatatlan, va- a lami, ami nem tűri a közöm- l< bösséget, van bennök vala- d mi, ami az elemek erejét i érezteti velünk, s ami, mint, l az elemek tombolása: meg- ; f rendíti az embert. Ezt a t megrendülést hagyta ránk a Aba-Novák életműve. s

Pályájának bontakozásakor £ modem festő nem vállalkoz- t hatott elbeszélő-festészetre, a r l’art pour l’art, az önmagáért k való festészet programja f mindent festészeten kívüli- r nek, irodalminak ítélt, ami p elbeszélő tartalmat jelentett, r életképet ábrázolt. Ezzel a nézettel szállott szembe Aba- t Novák, nyíltan meghirdetve k a magáét: „Szakítottam a a modern esztétikának azzal a r babonájával, hogy nem szc- g bad témához nyúlni, csak z motívumhoz. Van téma, mert j t élek, és van véleményem 1 róla. Ezt közölni kell! A ,’ci- j 1 zárólagos festőiséggel azért r nem foglalkozom, mert nem- ] r csak szemem van, hanem c ember is vagyok." „Ha festő é vagy, életet csinálj a vász- ! k non!" f

Mi, akik képeit láthatjuk, j r élünk — ő meghalt — s va- . r jón nem érezzük-e mégis, f hogy mindaz, amit ő valaha,: t régebben látott, végtelenül! t eleven, még hozzánk képest t is? Ugyan mit láthatott meg ] az emberben, amivel örök- \ élővé tudta tenni alakjait? t Nézzük lacikonyháinak, vá- s sarainak, kamédiásképeinek t figuráit: a kezük beszédje, a r nevetésük, a tűnődésük, bői- a csel kedésük bor mellett, al- r földi nap tüzében — nem t olyan ismerős-e, mintha raj- c tűk keresztül elleste volna a fc mi legbensőbb gondolatain- \ kát, kedélyünket, gondjain- t kát, örömeinket, hangula- s tainkat? Egy ország népé- a nek — a paraszt érdekelte őt, r szívéhez az állott közel — 1 ütőerén tartotta ujját, örült i< ünnepeinek, búfelejtő máma- s rainak. Vásári étkek, s a d friss kenyér illatát úgy szívta r magába, hogy megemlékezzék e ritka örömök napjairól a késő unoka is, de megörökítette számára a hétköznapok súlyát is. Kubikoló, arató-cséplő parasztjai elcsigázottak, őlmoskezűek, ebédjük, pihenésük néma, majdhogynem fenyegető. Nem szépek. Aba-Novák realizmusa téveszthetetlen volt. nem csinált a drámából mulattató népszínművet A felfokozott kifejezés a festészetben, nem a szépségre és harmóniára tekint, hanem a valóságot éleid ki. Tán bizony Tornyai János ,fJuss’‘-képén szépek

és illedelmesek azok a nincstelenek aki c egy szál lepedő jussán kénytelenek marakodni? Vagy Hollósy Simon „Rákóczi induló’’ című festményén nem vesztette-e fékjét a paraszt higgadtsága, amikor a föld alól is lázadni indul rabiga ellen? Munkácsy indította meg ennek a felelősségteljes dühnek az útját festészetünkben, a Siralomházzal, s ő volt az egyetlen, aki a „Részeg férj hazatérését" az ittasan hazabotorkáló parasztot sem találta „tréfás témának”. Bezzeg jöttek utána múlt század vége felé a kedélyes népéi etképfest ők,

hitvány ízeskedők, akik hamis festői tájszólással, népieskedve, tönkretették e témák művészi hitelét is.

Ennek az egykori hitelrontásnak a jóvátételére vállalkozott Aba-Novák, s ha nem azzal az életigazsággal, és mesterségtudással fog feladatához, amellyel rendelkezett: ezen a „témán” bukhatott volna el leginkább. A legnagyobbak kiváltsága, hogy mindent merhetnek a művészetben, de ezt a jogot rendkívüli felkészültséggel, önmagukat nem kímélő átéléssel, szenvedéssel, harci kedvvel kell megszerezniük. Ezt az átélést nem lehet mímelni. A képek beszédével nem igen ismerős laikus is felismeri a kongást a lélektelen ábrázolásban, anélkül, hogy ismernie kellene a festői stílus finomságait, fortélyait. Ki hisz, s kit boldogít- vidámít az olyan képi-nevetés, amely csak szélesre vont szájból és kivillanó fogsorból áll? Aba-Novák festményeinek tán legnagyobb ereje a lélektani gazdagság és mélység: tréfája nem egyértelmű, nevetése mögött mindig ott lappang az egykori borongás, s ezért van az, hogy aki képeit nézi, inkább tűnődővé válik, semmint felszabadult, vidám kedvűvé — az egyetemes művészet legnagyobb tréfacsinálói sosem kacagtatni, hanem elgondolkoztatni akarnak. Ilyen a szándéka Aba-Novák komédiás-, cirkusz-képeinek ismert egyfelől élmulattatnak bennünket az életből ellesett jelenetek, másrészt megszo- morit bennünket a komédiásarcok mélyrevájt ránca, asszonyaik nem asszonynak való izomzata, fásult arca, ólálkodó gyermekeik koravén bámészkodó tűnődése.

Aba-Novák már pályája elején felvértezte magát _a mesterségtudásai, korai művei festészet klasszikus mestereinek tökélyére emlékeztetnek mind a testek, tájak formáinak szinte szobrászi érzékeltetésében, mind pedig a színek érzékeny, árnyalatos kezelésében.

Nekik tapsoltunk

AZOK KÖZÜL, kik az ünnep három napján a Mille- niumba zarándokoltak, hogy meghallgassák Huszka Jenő bűbájos melódiáit, talán egy sem akadt, ki ne ismerné a Rózsák Atyjának különös meséjét. Ki ne hallott von Gül Babáról, a budai vár csodálatos rózsakertjéről, s a legendás Gábor diákról? Az ő történetüket vitte színre a Járműjavító Ü. V szlniátszó csoportja, mely immár haKözépiskolai

KISZ titkárok tanfolyama

A szolnoki Móricz z.sag- mond művelődési teremben tartja a megyei KISZ-bi- zottság a középiskolás alapszervezetek titkárainak téli tanfolyamát. 1961 óta vált rendszeressé ez a nyári, téli továbbképzési forma. Legutóbb arról számoltak be a titkárok, hogy a Központi Bizottság I960 őszén a középiskolai KiSZ-munkával kapcsolatos határozatát hogyan fogadták, s hajtják végre az alapszervezetek.

A jelenlegi képzési napokon jobbára az ISZM-el kap

csolatos feladatok gyakorlati megvalósításával foglalkozó előadásokat hallgatják. A vitázók eddig is igen jelentős problémákat vetettek fel. Hogyan éljen és dolgozzon a modern gondolkodású fiatal? Tehetség a társadalom szolgálatában? Kollégium és iskola kapcsolata címekkel fejezhető ki a felszólalások tartalma. A tanfolyamnak kétszáznegyven hallgatója, kilenc nevelő köz- reműV/v’^séveN sajátítja el a kívánt anyagot

gyományosan, minden esztendő karácsonyán kirukkol valamivel.

Csaknem három hónap megfeszített munkájával érlelték, éjszakába nyúló próbákon csiszolták, formálták, kóstolgatták új énjüket a szereplők, egytől egyig fiatal munkások. S a lassan és gonddal érlelt mag élvezetes termést hozott.

Alig huszonhat éves fiatalember küzdött elismerésre méltó akaraterővel a reszke- teg aggastyán, Gül Baba szerepével — s mint a tapsok is mutatták, többé-kevésbé sikerrel oldotta meg Klein Imre a nehéz feladatot. Furcsa Mária Leilá-ja üde, álmodozó leányka, tiszta hangja olyan játszi könnyedséggel lebegett, szárnyalt, mint könnyű fátylai. Gábor diák kedves, talpraesett figurájában Tóth Máriát ismertük meg. Lendületes, masával ragadó játékának gyensesé- se kis hansereie mit főleg a szerelmi kettősben fájlalunk.

A legtöbb nyfltszíni tapsot Mnjkó. a cigány aratta (Kis« András), Gábor diák hősévé*- kísérőjp. Tzes humorral csalfa ki a kacagást, s ahhoz is értett, hogy könnyet lopjon

a szemekbe. Kétségtelen, minden darabban az intri- kusnak legnehezebb az elismerést megszerezni. Itt Ku- csuk All jól megírt szerepében nyert ügye volt Lentulay Pálnak. Hatásos be- és elvonulásai, a kitörni készülő indulatot remekül tükröző arcjáték, a dühtől rekedt hang nem tévesztett célt, ellenségessé tette a török basa alakját a közönség előtt.

Emlékezetes figura Éri Pál Zülfikár-ja, s jó volt Seller Ilona Zulejka epizódszerepében. Talán egyetlen vérszegény alakként a Budai bírót kell megemlítenünk. Mint hallottuk, Vincze Károly a főpróbán ugrott be valaki helyett, érthető hogy a jól begyakorolt együttesből kilógott. Mint díszlettervező azonban nagy elismerésre iogosult. mindhárom felvonás díszletei jól keretezik a történetet, s igen tetszessek.

AZ ELŐADÁST Juhász Tános, a Szigligeti Színhez művésze rendezte. A jól kidolgozott figurák, s a jó össz- láték nemcsak a szereplők 'viaadó munkájának eredménye, nagvban az ő érdeme 1«. Tapsunk őt is köszö"****“.

T. E. i

Olaszországban készült művein kezd kibontakozni egyéni festői stílusa, ekkor tért át az olajfestésről a temperára, képeit fára festette és tompafényű színeit ekkor kezdte felfokozni, olymódon, hogy a szürke szín lépcsőzetesen felépített árnyalataiba élénk, erős színfoltokat, vetett bele.

Rómából hazatérve SzoT.no- kon érlelte ki ezt a stílust, szolnoki témákon. Magával hozta a nagy olasz mesterek műveiből megőrzött tartalmi nagyságot, az előadásmód nagy igény űségét. azt a nemes pátoszt, amely megilleti a nem hétköznapi művészi mondanivalót. A gigantikus olasz hegyivárosok szikláit áthozza szolnoki képeibe, a „Zarándokokba”, s az állatvásárok hangja fűtött, vihu- ros-kompos, ladikos- képein is komor az égbolt, hajnali vásárosai is a hűvös, sötét, álmos derengésből várják a hajnal érkezését. De Aba- Novák széles, harsány elbeszélőkedve is itt bontakozott ki Szolnokon, itt talált haza festészete. Néhány arcképéből megismerhetjük emberábrázolásának szokatlan erejét, a művész fürkésző kíváncsiságát, hogy találóbb jellemzést adjon kiről-kiről annál, amit a fénykép is tud. A belső hasonlatosság felfedezése az ő portréd eleven varázsának a titka.

Aba-Novák Vilmos újító volt a magyar festészetben, pikturája valóban nem hasonlít senkiéhez. Nem azért történt ez így, mintha mindenáron különbözni akart volna a többitől, hanem azért, mert mondanivalója, témája különbözött a másokétól. Tehát új stílust kellett teremtenie mondanivalójához.

Emellett és e közben megteremtette a modem magyar monumentális festészetet. Tudta, hogy a falkép másfajta festői kifejezésmódot igényel, mint a táblakép, a szobába való. A falkép a magosból, hatalmas méretekkel szól a tömeghez, hangosan kell beszélnie és szuggesztí- ven, megragadóan. Természetes, hogy az arcok, a mozdulatok kifejezése is felfokozott, ha így, ilyen erővel akar és tud hatni. A szinte robusztus erő, amellyel falképei megszólaltak: szokatlan volt korában és mint ismeretes, heves sajtóvitát is váltott ki. Az 1937-es párizsi világkiállításra készült falképei — melynek vázlatai a kiállításon láthatók — azonban a külföld ünneplését vívták ki maguknak és Aba-Novák- nak, s azok ma is megdöbbentő erővel hatnak a közönségre és a művészet szakemberedre.

A legnagyobb, leggazdagabb művészeti élmények lassabban szívódnak fel értelmünkbe, kedélyünkbe, mint a könnyebb fajsúlyűak. Ezért aki elidőz a művész egy-egy alkotása előtt, ne lepődjék meg, ha véleménye nem oly hirtelen alakul a művekről, mint egyébkor, ne zavarja, ha kissé ízótlanná válik tőle, s ne higyje, hogy az első, röpke benyomás, amelyet észlel, egyben a végső és a valódi. S ha majd el- györ Őrködik ennek az életműnek a festői érdekességén, ha megízleli e szokatlan stílus szépségeit — ne feledkezzék meg arról sem, hogy Aba-Novák egyetlen belső kényszerből, felismerésből alkotott: hitet tenni amellett, hogy az élet minden nehézségével, gondjával és örömével olyan egyszeri és hatalmas élmény, hogy minden érzésünkkel, gondolatunkkal, akaratunkkal, képességünkkel fel kell azt fognunk —* tompán élni pedig bűn és pótolhatatlan veszteség. Ezt teszi Aba-Novák Vilmos élet. művét hal hatatlanná.

B. Supka Magdolna