Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-30 / 304. szám
1962. december 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A KÖRNYEZET ES AZ Az építőiparban jellegénél fogva elég nagy a munkásvándorlás. Az utánpótlás a volt mezőgazda- sági dolgozókból és az új munkaképes fiatalokból tevődik össze. Ezért az épí- tömuinkások politikai, szakmai tudásának és munkafelfogásának formálásával diffeinciáltan kell foglalkozni. Megyei viszonylatban az építőiparban legrégibb keletű az ismeretterjesztő előadások megtartása volt. Éveken keresztül alakította, formálta gondolkodásmódjukat. Ez a forma azonban ma már nem minden brigádnál megfelelő. Az 1960-ban alakult szocialista brigádok célkitűzéseiben már a magasabb szintű oktatási forma kívánatos. Tagjainak többsége munkásakadémiákon, szakszervezeti, politikai iskolákon tanul. A megye építő munkásainak 17 százaléka szocialista brigádokban dolgozik, 23 százaléka pedig küzd e megtisztelő cím eléréséért. A brigádok vállalásaiba foglalt fokozott termelési feladatok és a szocialista emberré válás megvalósításában legnagyobb eredményt Öllé János brigádja ért el a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár építkezésén. E csoport tagjai a jelszónak mind a három tételét válóra váltják. Szocialista módon dolgoznak, tanulnak és élnek. Az elmúlt hónapban megtartott megyei szocialista brigád- vezetők értekezletén megállapítottuk, hogy a brigádok többsége szocialista módon dolgozik, de a tanulással és az ilyen módon éléssé] még problémák vannak. Az Öllé brigád egyik tagja Is rendszeresen ivott. A keresetét a családjának nem vitte haza. A brigádvezető és a brigád tagjai rendszeresen és kitartóan foglalkoztak ezzel az emberrel, amíg belátta azt, hogy a viselkedése többszörösen káros. Először rongálja az egészségét, másodszor a családjától vonja el azt a pénzt, melyet elherdál, harmadszor pedig a munkatársai sem nézik jó szemmel, hogy egy átmulatott éjszaka után csak pihenni megy a munkahelyére. Mikor a beszélgetések után helytelen viselkedéséről fogalmat alkotott magának és tudatossá vált benne, hogy a cselekedete nem helyes, megváltoztatta magatartását. Ugyanennél a brigádnál történt, hogy az egyik tag elpanaszolta: fia Budapesten dolgozik, de egy munkahelyen csak egy-két hétig tartózkodik és aztán megy tovább. Olyan életmódot él, hogy a keresete a saját maga fenntartására sem elegendő. A brigád úgy határozott, hogy hazahívják ezt a fiatalembert és megpróbálják milyen hatással lesz rá a kis közösség. Ez egy fél évvel ezelőtt történt. A fiatalember az egyik leghasználhatóbb tagja lett a brigádnak. A fenti szocialista brigád tagjai közül harminckettőn a munkahelyen indított általános iskolába járnak, a szakszervezeti politikai iskolán pedig minden tag rendszeresen részt vesz. Mikor a fent említett munkahelyen jártam, meglepődtem, hogy a csatornázási munkát végzők az építőiparban megszokott beszédtéma helyett a tizedes törtekről, a vegyes számok és áltörtek átalakításáról beszéltek. Van az építőiparban még több szocialista brigád, ahol hasonlóképpen foglalkoznak továbbképzéssel, de a legmagasabb szinten az Öllé brigádnál érvényesül a szocialista öntudat. A munkaterületükön tereprendezésre n'ncs szükség, mert a munka folyamán a szétEMBER szóródott anyagtörmeléket, fahulladékot összetakarítják. A cementraktárban szintén példás rend van, ami egyáltalán nem sajátossága a munkahelyi ce- mentraktáraknak. Az elmondottak, sajnos még nem általános jelenségek az építőiparban. A szocialista munkaerkölcs azonban kialakulóban vám Talán e folyamat itt lassabban gyökeresedik meg — mint más iparágakban. Ez a hiányosság talán a már említett építőipari jellegből adódik. A szemlélet, a munkamorál változásának első feltétele az, hogy a dolgozó magáénak érezze a munkahelyet, a gépet, a szerszámot. Elég gyakori még az anyagpo- csékolás, a nemtörődömség, a selejtes munka. Bár az utóbbi időben ezekben is némi javulás tapasztalható. Részt vettem néhány küldött szaktárssal a nemrégiben megtartott építőipari dolgozók szocialista brigádvezetőinek első országos konferenciáján. Egy új vonás születéséről, kialakulásáról számolt be az egyik villanyszerelő szocialista brigádvezető. Elhatározták, hogy ezentúl minden átadott építkezésnél garancialevelet adnak a lakóiknak. Ha az épület átadása után a villanyhálózatban olyan hiba keletkezik, amelyik nem 100 százalékos minőségi munkára vall, térítés nélkül megjavítják. A brigád tagjai eleinte húzódoztak ettől. Amikor azonban megbeszélték a dolgot és közös nevezőre jutottak, megállapították; tudnak ők úgy is dolgozni, hogy nyugodt léLkiismerettel kiadhatják a grancialevélet, nem lesz arra szükség, hogy a szabad szombatot és a vasárnapot fel kelljen áldozni az elhibázott munkák kijavítására. Hasonló kezdeményezésre lenne szükség a Szolnok megyei Építőipari Vállalatoknál is. A környezet formálja az embert Ez szinte törvény- szerű. Ha ez törvényszerű, akikor teremtsünk olyan környezetet az építőiparban is, ami megfelelőképpen alakítja, formálja az építőmunkásokat. Megyénkben hiba az, hogy a gazdaságvezetők nem látják, nem értékelik megfelelően a szocialista brigádmozgalmat, az építő munkások öntudatra nevelésének legfejlettebb formáját Nem segítik kellőképpen és nem támaszkodnak rá. __ A szakszervezetnek elsőrendű feladata, hogy megteremtse a „környezetet”, amely alkalmas arra, hogy a dolgozókat megfelelőképpen formálja. Mindenkinek tudnia kell — az építőiparban is —, hogy nincsenek örök erkölcsi élvek és normák. A társadalom fejlődése határozza meg az erkölcs fejlődését. Az építőiparban is azcm kell lennünk, hogy ezt a fejlődést sajátos eszközökkel meggyorsítsuk és minden munkaterületre, minden dolgozóra kiterjesszük. Bnsi Sándor, az Építők Területi Bizottságának titkára Külföldi diplomaták az orosz téllel ismerkedtek Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió külügyminisztériumának meghívására a Moszkvába akkreditált külföldi diplomaták két napot töltöttek egy Moszkvától 120 kilométernyire fekvő vadásziakban. A kiránduláson először vett részt az etiópiai, angol, iráni, mali és izlandi nagykövet. A diplomaták szívélyes köszönetét mondtak a külügyminisztériumnak a nagyszerű karácsonyi vadász-kirándulásért. (MTI) Kis Trabanttól, a hatalmas sok tonna teherbírású vontatóig szinte minden fajta és márkájú gépkocsit javítanak a Szolnoki Vasipari Vállalatnál. Képünkön Tisza Kálmán esztergályos, gépkocsi hajtókerék megmunkálásán dolgozik, csúcs esztergagépen Utolsó napok az évben, utolsó napok a gyárban. Lőrinczi Fercncné tizenegy éve dolgozik jelenlegi munkahelyén és ez év végén végleg búcsút mond munkahelyének — nyug. díjba megy. Felvételünk a galvanizáló műhelyben készült, ahol Lőrlnczné a krómfürdőt ellen orz; Magyar úszódaru Kolumbusz útján A technika fejlődése időnként szokatlan feladat élé állítja a hajósokat. Igaz. hogy ritkán — az egész világon legfeljebb évenként kétszer- háromszor — fordul elő, hogy vízen dolgozó nagy berendezéseket, úszódarukat, vagy kotrókat kell az óceánon félig-meddig saját lábán átvinni, Illetve vontatni. Ez igen nehéz és felelősségteljes feladat, még ma is expedíció-számba megy és kevés az olyan hajóstársaság, amely vállalkozik a nagy úszótestek vontatására. Bár kockázatos dolog, mégis ezt a megoldást kellett választania a NIKEX- nek annál a magyar gyártmányú úszódarunál, amelyet Kubának adott el. Az egyik hős kubai forradalmárról Pabló Sándorról elnevezett 100 tonnás úszódaru volt az, amely a közelmúltban a magyar gyártmányok közül elsőnek átszelte az Atlanti-óceánt Szovjet hajó vállalkozott vontatására és Odesszától Havannáig 35 nap alatt tette meg a 6551 mérföldes utat Az úszódarut kísérő két magyar szakember: Gulyás Imre és Németh György útinaplói beszámolnak arról, hogy az utazás utolsó napjai sok izgalom közepette teltek éL Az Atlantióceánon hat napig dúló vihar tette igazi próbára az úszódarut és a szovjet vontatóhajón szolgálatot teljesítő hajósok nagy gyakorlatának, szakértelmének, ügyességének köszönhető, hogy • vihar ellenére épségben megérkezett A szemtanú, Mátyás István, a NIKEX Külkereske- v delmá Vállalat osztályvezetője, aki ellenőrizte a daru megérkezését és szerelését, s most érkezett vissza Kubából, az út tapasztalatairól a következőket mondotta: — Ez a merész, kalandos vállalkozás olyannyira sikerrel végződött, hogy az úszótestet csak a tengervíz marta rozs- dásodás miatt kellett átfesteni, egyébként teljesen ép volt, ami számunkra is meglepetést jelentett Az úszódarut e héten adták át a havannai kikötőnek. A kubaiak nagy jelentőséget tulajdonítanak a téheráruk rakodását megkönnyítő magyar úszódarunak és újságjaik több képes riportban számoltak be érkezéséfői, szereléséről, átadásáról. Mielőtt a megjavított gépkocsi kigördülne a kapun, alaposan ellenőrzik. Széli István minőségi ellenőrt egy telje, ■ea felújított Skoda személygépkocsiban látjuk, ahol a szerelvényfal kapcsolóit vizsgálja „JÖN SISVAI!'' Egy régi szállóige nyomában A kunsági tájon és messze környékén él ez a címűi írt szólás-mondás. Szigorú téli időben, amikor éjszaka különös szépséggel tündökölnek a csillagok s a fagyott rögön, a jeges hó hátán csontkaparó szélvihar száguldozik. élemedett öregek ösz- szébb húzzák magukon a ködmön elejét és dideregve mondják: „Jön Sisvai!” Apáiktól hallott régi-régi história emléke ébred fel bennük. De az újabb nemzedék, amelyik kevesebbet örökölt már az elődök hagyományából, arra gondol: vajon ki lehetett ez a Sisvai és miért ilyen cudar éjszakát választ jövetele idejéül? Elsárgult írásokat, avas jegyzőkönyveket böngészve megtudjuk ezt. s feltárul előttünk egy száz- nernrvevhat esrtev Hővel azelőtt sok kárt okozó téli hó- fergeteg története. Bizonyos Gorove László nevezetű régi író a Tudományos Gyűjtemény 1819. évi kötetében mint „szemmel látott tanú” emlékezik meg erről az 1816. január 29-én és 30-án dühöngő hóviharról. Feljegyezte, hogy Sisvai nádudvari postamester volt s s mondott időben hivatalos ügyeit intézve Kábán járván, „a bíráknak tanácsa és intése ellenére a posta kocsijában négy egymás mellé fogott forspont lovakon útnak indulni nem irtózottNem is jutott tovább, csak a falu alatti kertekig. Elakadt a szörnyű hófúvásban és megfagyott lovastól együtt. Teste „Rabára a helység házához beiritetett és a falhoz támasztván, magától állott, mint egy faragott képi’. Közismert ember volt ezen a tiszántúli részen s közel másfélszáz év óta minden komisz hóvihart „Sisvai teltének nevez az itteni nép. Még a jövendölő régi rigmus is imígy emlegeti: Kamrát, hombárt, pincét Töltsed, páraszt, tele, Mert esztendő végén Jön Sisvai tele! Kábái József, Püspökladány község „hites nótáriusa” kimutatást készített e rosszemlékű két nap kártételeiről. Egyebek közt megtudjuk ebből, hogy Karcagon 156 marha, 23 ló, 4336 juh; Kunmadarason 72 marha, 2228 juh pusztult el, * ha hozzáadjuk ehhez a szomszédos helységek kárát, akkor 13 embert, 3724 szarvasmarhát, 79 lovat, valamint 25 483 juhot, 76 sertést számolhatunk össze. S mennyi pusztulhatott még el, ami nem jutott a nótárius tudomására!? Megemlíti, hogy ledöntötte a vihar a la- dányi, a füredi, a karcagi torony tetejét, lehordta a tisza- szöllősi és az ipari templom fedelét. Osváth Pál, a kivételesen jóemlékezetű utolsó sárréti csendbiztos azt jegyezte fel, hogy a derecskéi határbtn 2700 juh jagyatt meg s Király Mihály debreceni cívisnek 700 marhájából hxisz'm- hatot hagyott 'az idő. A feljegyzések szerint Öcsöd környékén a Körösbe űzött a vihar mintegy 3000 juhot. Ott veszett mind. A törökszentmiklósi határban nyolc embert', 509 szarvas- marhát, 3909 juhot, 37 lovat és 63 sertést vett meg a hideg. Több határban járó ember is az útfélen maradt. Az akkor itt átvonuló erdélyi vadász batalicmból is négy huszárt vetett ki nyergéből a dermesztő éjszaka. Legtöbbet mégis a pásztorok szenvedtek, akik kinn teleltek a „sikóciban” a szilaj gulyák, ménesek, nyájak mellett, végtelen puszták nádkunyhóiban, nádasok közt hányt vermekben. Vallomásaikat jegyzőkönyvekbe örökítették a nótáriusok. „A jó bundában is megrázta az embert az idő — beszélte egy karcagi számadó juhász. — A halom tartóztatta kicsit a szelet, mégis elseperte a karámunk egyik szárnyát s ju- fiaink közül sok a hóba fulladt”. Egy ványai gulyás számadó meg így beszélt: „Elveszett volna a marhánk, ha bé nem temeti a pustolás, így a karámban megmaradhattak. Már annak előtte gerendákat is hányánk oltóimul. Hanem aki a másik oldalban rekedt huszonhét, azt vette meg az idő. „Sisvai telé”-hez hasonló hófergeteg korunkban is oé- gig-végig seperte az Alföldet, de primitiv életmódú elődeink többet szenvedtek az időjárás mostohasáya miatt. Szűcs Sándor
