Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-24 / 301. szám
22 csípés SZATIRIKUS OLDAL 1962. Közlekedjék vasbaverve! Kényelmes, biztonságos! (Közúti misztérium egy felvonásban) Kép szöveg nélkül Officina oh... Egy Tisza-parti nagyvárosban, hol akadnak még kisebb hibák, Űj bérháznak új földszintjén megnéztünk egy új patikát. Az említett helyiség mellett, Totó-Lottó, * Cipőbotí, Az utóbbinak a patika éppen csak a fele volt. A kirakat azon részén, hol két vasbeton oszlop áll, Fehérre festett üveg mögött lappangott a félhomály. Mit hitvány szemünk emiatt felfedezni vem volt képes, Üveg mögött a két oszlop vakolatlan, durva, érdes. Ybl Miklós unokái, kik gondolkoznak hideg fővel, így okoskodnak nagyon sokszor: Többet ésszel, mint erővel. Spiccvas-tépő mozaikon az officinán áthaladva Ajtó nyílik előttünk, mely torkollik egy folyosóba. A folyosó két oldalán számtalan kis fehér ajtó, Mik vannak az ajtók mögött —- erről számol be a sajtó. Már az első ki sem nyílik, nem köszönhető ez másnak, Csak a félméterrel odébb rakott edénymosogató tálnak. A másik szoba üvegfallal mértanilag felezve. Fal mögött egy fél gázfülke örök rabságra ítélve. Hiába szólt a patikus, míg a falat be nem rakták, Ezt vigyék ki, jó emberek; ők nyugodtan csak benn’ hagyták Két lyukkal odébb a két fürdő, mindkét nemnek külön-Jáüön Fogódzzék meg az olvasó, s elmélkedjen aZ eszükön, A férfi mosdó félakkora, mint a női, ez így fest, Az utóbbihoz viszonyítva mégis dupla ott a fűtőtest. Tervezői csodás elme a raktár egyik falára Radiátort rakott végig, ne vesszen a gőz kárba. Ám ahol a rideg beton az érzékeny ízületet szopja, Nem került egy tenyérnyi sem a jéghideg folyosóra. (Kinek inge, meg ne rójon, mert rájöttek s kijavítják, A hatalmas fűtőtestet ide, s oda elosztották.) S hogy vannak még kisebb hibák? Egyáltalán nem félek, Ily szintre jutni azt jelenti: vannak még eredményeid (Szín a gumikerék Espresso. a falon KRESZ-táblák, „Vezess baleset nélküli” transzparens. Mikor a függöny felmegy. Bring A. Lajos kerékpáros és Gyalog Lóránd dlskurái egy asztalnál.) GYALOG: Már megbocsásson a világ, sok a Jóból, amit Szolnokra terveznek. Csak hat átkelőhely a főutcán... BRING A.: Maga panaszkodik? Ezret elhallgattam az asszony előtt a nyereség- részesedésből, hozzáspóroltam háromszázat, abból vettem azt a nyavalyás biciklit S most mehetek rajta a kertvárostól az F. Bede utcáig. Onnan tolhatom. Hallja, aki ezt kitalálta, az is jókora.., KÖZLEKEDÉSI ATYAÜR- ISTEN (saruban, glóriában be): Na, nal Azt kikérem magamnak. BRING A., GYALOG (együtt): Kihez van szerencsénk? KÖZLEKEDÉSI A.: A seregek ura és a közlekedési atyaisten vagyok. (Kezet nyújt.) BRING A., GYALOG (kezel vele): őszintén örvendünk. KÖZLEKEDÉSI A.: öntsünk tiszta benzint a tankba ... Kedves Bring kartács hol dolgozik? BRING A.: A vasútnál. KÖZLEKEDÉSI A.: Príma! Akkor biciklizzen arra az Ady Endre utcán. BRING A.: Remek! Az az idén kirázza belőlem a maradék lelket, jövőre pedig úgy felássák, mint a pinty a Magyar utcát. KÖZLEKEDÉSI A.: És ön röpke hónapok múltán kifogástalan úton kerekezhet. Addig, javaslom, közlekedjék autóbuszon. 7. SZ. AKÖV (becsikordul): Jaj, csak azt ne. Végre egy ember, aki eddig nem buszozott Mihelyt akar, ő is szidja majd szegény anyámat, aki — szavamra — Igenis jóerkölcsű volt. (Reflektorait törli.) KÖZLEKEDÉSI A.: Nyugi, gyerekek! Bring kartárs úgysem fér fel a kocsira, s amilyen fejlett, majd önként gyalog jár. A láncok gondoskodnak biztonságáról. GYALOG (felhördül): Mik?? KÖZLEKEDÉST A.: A lánckorlátok, melyeket utcahosszat felállítani rendeltem. Azok megakadályozzák, hogy lelépjen az útGYALOG: Atyám, már úgyis keskeny a Járda... KÖZLEKEDÉST A. (Jóságosán): Ezért nem parancsoltam meg, hogy a gyalogosok lábbilincsben közlekedjenek. Különben is, az Acélipari Vállalat a bilincsek szállítását csak 2063- ra vállalta volna. BRING A.: Fényességed nem ismerheti problémáinkat, önt az angyalok tenyerükben hordozzák... GYALOG: Avagy mindenhatóságában oda száll, — ahová akar;. KÖZLEKEDÉSI A.: Micsoda ferde nézetek! A huszadik században ... Már tudhatnának annyit a kartársak, hogy ekkora fejes mint én — csak gépkocsin közlekedik. (Függöny a magasból. Bring A., Gyalog és ÁkOV a székről le.) A KAKAS .apzártaxor érkezett Félhivatalos jelentés szerint a szolnoki Építőipari Vállalat szakemberei tanulmányútra indulnak a jászal- sószentgyörgyi Vegyesipari KTSZ kőműves részlegéhez, ahol az építők ez évben minden munkájukat határidő előtt, kifogástalan minőségben elvégezték. • „A harmadnapos kenyér eladásának technikája” címmel előadássorozat indul a szolnoki népbolt vezetők részére. A tanfolyamon sikeresen végzett hallgatók részére Ki Mit Tud — eladni címmel továbbképzést rendeznek. Az eredményről a vásárlók az üzletekben értesülnek. * A Rákócziújfalun keresztül haladó főközlekedési útvonalra a traktorok és lovaskocsik által felhordott sártömeg eltakarítására nyilvános pályázatot hirdettek. Ezideig mindössze két árokba csúszott gépkocsi vezetője jelentkezett az illetékeseknél — vasdorongokkal felszerelve. Legutóbbi értesülés szerint a község határában lévő „Hójelentés a tanácsházán” táblát álcserélték „Sárjelentés a tanácsházán'’ feliratúra, — egy — A GYALOGOSOK „GYŐZELMI ÜNNEPIT KOPPENHÁGÁBAN Koppenhága lakosad térzenével és győzelmi tánccal ünnepelték a rendelkezést, amelynek alapján a főváros legforgalmasabb kereskedelmi útjáról, a Strőgerről kitiltották a gépjárműveket. A másfél kilométer hosszú úton több száz üzlet van. Megszüntették a 300 férőhelyes közeli parkolóhelyet is. Sárga haj, vagy nősülés ? Hovarsima déljapán városka vezetősége rendeletéi adott ki, hogy minden 18 éven felüli nőtlen fiatalembernek sárgára kell festetni a haját (a japánok köztodu- másúan feketék). A rendelet egészen a házasságkötésig kötelezi az agglegényeket a sárga hajszín viselésére. A polgármester a rendeletet a következőkkel indokolta: „Kénytelenek voltunk kiadni ezt a rendeletet, hogy nősülésre kényszerítsük az agglegényeket Az utóbbi években a fiatalemberek nem akarnak családot alapítani, ami sok kellemetlenséget és gondot okoz nekünk“, Hófehérke Mária és a hét törpe a tsz-ben Garantáltan egyszerit riport, csak síma agykérgüek számára — la- lellekluelek kíméljenek Mély homokos talajon porosa- kálok be a tsz gyümölcsösébe. Hét ember hajladozik itt és vadgesztenyét hámoz. — Hányán vannak? — kérdem. — Heten — mondja Morgó Ede brigádvezető, de ezt már teccet írni fentebb. — Ja — mondom. — Akkor... akkor ki a legidősebb? — En — mondja büntkén Morgó Ede.— Százharminc éves vagyok, de még együtt hámozok a fiatalokkal. — CC — mondom — és hogy tudott ennyi ideig élni? — Sokat pipáztam és magának egyetlen riportját se olvastam. — így nem csoda — mondom. — Es ki a legfiatalabb? — Kuka Füiöp — mutatkozik be készségesen. Alig kilencven év nyomja a vállát. — Fs maga Is hámozza a gesztenyét? — Nem. En atomreaktort tervezek, maga okos újságíró. Ogy látszik. Itt nagyon viccesek az emberek. — Es holnap mit csinálnak? ■» hogy kérdezzek valamit. — Holnap is hámozunk. — Es ebédszünet volt-e már? — Volt — mondják optimista vidámsággal kórusban. — Es — és... akkor mit csináltak? — Részint ebédeltünk, részint szünetet tartottunk. — Jé! — mondom. — Es ... és ... a fára fölmásznak-e? — Minek másznánk, nem vagyunk mi majmok! — Es ... és . . . ha fölmásznának és leesnének, megütnék-e magvikat? — Feltehetően — mondja Morgó Ede brigádvezető. — Akkor ne másszanak fel — féltem őket. — A világért sem fogunk — mondják kórusban. Ebbe maradtunk. kefe — Vallásosan nevelt gyerek öregem, esek biztos kiil földi neoncsövek... Már egy hete működnek és még csak két betű nem világít NŐI PERTU mm Szervusz, azt hiszem éa vagyok as idősebb! Nyári busz Reggel hét óra. A vasútállomási vidéki autóbusz megállónál fázósan topognak a várakozók. Befut a pótkocsis autóbusz. Hideg, kevés benne az ülőhely. A „törzsutasok” „nyári busznak” nevezik: a helyi forgalomra, meg nyárra készülhettek ezek a kék úti alkalmatosságok. Már elhagyta a repülőteret, Rákóczifalva felé közeledik. Akik ülnek, csendesen fagynak az állók bosszúsan topognak. Emlegetik is a vállalatot — ahogyan ilyenkor szokás... Rákóczifalva, a posta előtt sok a felszálló. Feszült, ingerült a légkör, amikor az autóbuszvezető elhúzza a fülkéjét elválasztó ablakot, s bekiált a tömegbe: — Kalauz, kalauz! — Tessék — jelentkezik az, vörösrefagyott orral, — Meddig megyünk? Egy pillanatra minden száj elnémul. Aztán kitör a kacagás. Felmelegszik a hangulat, s kórusban kiáltoznak az utasok: — Cibakházáig megy a kocsi! Hm... Viccnek nem rossz, humornak elmegy, de valóságnak szomorú! Elvégre az autóbuszvezetőnek mégis hivatalból illene tudni, milyen járatot vezet. m- j. NAGY SZELLEMEK TALÁLKOZNAK / 1
