Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-24 / 301. szám

IMI december 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 ÉDES ÉLET? Nagyszerű előrelépés még több tennivaló Állami Gazdaságok, Termelő- szővetkezctek, Iíöziileiek Figyelem ! Kerítés-fonatok, tüskés huzal, köz- oszlopok. fonatos kis és nagy kapuk szállítására rendeléseket 1963. első negyedévre előjegyzésbe felveszünk. Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalat Szolnok, Vöröshadsereg út 4. Telefon: 31—31. ■" - — ..... ' ' ..................................... i. i dalom sokoldalú hatását, an- : nak összefüggését a gazdasá­■ gi élettel. A jelek azt mu- : tátják, hogy a többség nem : veszti el a célt a szeme elől, ! hogy a kulturális forradalom . szerves tartozéka a szocia-. i lista építésnek. Ami nemcsak , azt jelenti, hogy ha a gaz- < daságban épül a szocializ- . mus, akkor szükségszerűen . épülnie kell a kultúrában is, , hanem azt is, hogy a kultúra . visszahat a társadalom fej- . lődésére. [ A megyei tanács végrehaj- : tó bizottsága a falusi műve­■ lődés idei . helyzetképének • elemzésekor úgy nyugtázta, : hogy biztató reményekre ,:0- . gosító az, ahogy a munká- , hoz láttunk. Ám az is kicsen- : dűlt a vitában, hogy a szá- : mok nem bűvölhetnek el ■ bennünket, és nem azokat, ■ akiknek hivatása és köteles­■ sége a falu népműveléseit ; előrevinni. Nem közömbös az, hogy mi a tartalma annak a művelt­ségnek, amelyet a népműve­■ lés különböző eszközeivel • terjesztünk, mát szolgál az, s kik azok, milyen rétegek, amelyekhez eljuttatjuk. A mai társadalom követelményeinek megfelelő emberformálásra '■ van szükség, mert nem mind­egy népművelő tevékenysé- ' günk eszmeisége a szocialista vonásokat erősíti az emberek tudatában, vagy a polgári, ■ kispolgári nézeteket látja el újabb táplálékkal. Á .világ* : nézeti nevelés így kerül a maga fontos helyére a kul- 1 turális munkában, a korsze­rű ismereteket nyújtó iskolai és iskolánkívüli művelődés 1 mellett. Olyan aggodalom is hangot kapott a vitában, hogy a di­lettantizmusnak ne legyen helye a művelődésben. Ki mihez ért alapon csak azt vállalja el mindenki, amihez tudása, rátermettsége meg­van. A falusi nevelő, kiről feltehető, hogy humán té­mák vonzzák, ne kerüljön olyan helyzetbe, hogy a me­zőgazdaság, a csillagászt té­maköréből kelljen neki elő­adnia. A hatósugáron HvQlreked- tek is sokan vannak még. A tanyák lakói, akiknek elszi­geteltségét a jószándék nem oldja fel. ök akkor kerülnek majd be végleg a kultúra áramkörébe ha a falvak la­kóinak vallhatják magukat Bár amit addig értük tehe­tünk, azt nem szabad elmu­lasztanunk. A karcagi, a jászberényi művelődési há­zak munkásai ebben jó pél­dát mutatnak, mert ők rend­szeresen patronálják a kör­nyező tanyavilágot Az analfabéták sorsa is nyugtalanítson bennünket. A többezer írástudatlan em­bert a közel lövőben meg kell tanítani, írni, olvasni és en­nek a feladatnak az elvégzé­sével nem késlekedhetünk, és mindazokhoz szóljon ez, akiknek csak egy szikrányi köze is van a nép művelé­séhez. Ha mindezeket összegez­zük, az idei év vitathatatlan eredményei mellett még sok a tennivalónk a falusi műve­lődési munkában. S a türel­metleneknek van mindenkép­pen igaza, akik azt vallják; legyen valóban forradalom, a szó igazi értelmében a kul­turális forradalom, úgy ahogy azt a VIII. pártkong­resszus határozatai számunk­ra megszabják. Lazányi Angéla nem egyenlő azzal, hogy s szórakozást száműzzük. Aj öntevékeny színjátszó moz­galom publikumot is kér és ez találkozik az emberei szórakozási igényével. De ennek kielégítésére vállal­kozzanak akár a hivatásai művészek, akár a színjátszók, ma már hamisat semmiféle jogcímen nem terjeszthetnek. Kulturális előrehaladásunk idei imponáló eredménye a felnőttek oktatásának ugrás­szerű _ emelkedése. A felnőtt oktatásban hétezerötszázró i tizenkétezerre nőtt a tanulók szama. Szinte megyénk va­lamennyi községében és na­gyobb üzemében megnyíltak a dolgozók általános iskolái, Űjszászon, Fegy vem eken. Nagyi váncm, Szn jóiban és Jászfényszarun kihelyezett gimuáz'umokban tanulhat­nak, hét kihelyezett techni­kum működik. Ez a válto­zás oktatási rendszerünk és kulturális politikánk mély­séges demokratizmusát fejezi ki. A művelődés egyéb ágai­ban ^ is nagyszerű a szám­szerű fejlődés. Az ismeret- terjesztő előadások száma a múlt évihez hasonlítva vár­hatóan emelkedik. A három- ezernyolcszáz előadás helyett az idei népművelési évad­ban a tervek szerint négy- ezerhétszáz lesz. S nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az ismeret- terjesztés főleg a falun szer­zett újabb híveket, hatszáz előadás ugyanis a községek­re esik. Az ismeretterjesztő akadémiák statisztikája azt mutatja, hogy ez a forma gyökeret ereszt és népszerűvé válik, összesen százhatvan- négy különböző akadémia működik megyénkben. S ezek az eredmények nem­csak az odaadó, lelkes szer­vezők szorgalmát dicsérik, hanem mutatják a falusi la­kosság óhaját a művelődés­re, azt, hogy a tanulásvágy mind több embert kerít ha­talmába. Sok ember számára az ol­vasás a művelődés fő for­mája. Jelenleg ötvenkétezer- háromszáz olvasója van a könyvtár-hálózatnak, ez a megye lakosságának 11,3 szá­zaléka. összehasonlító adat alapján kimutatható itt is a növekedés, amit a könyvbarát mozgalom' fellen­dülése és a könyvállomány gyarapítása idézett elő. Ám még mindig kevés a felnőtt olvasók száma, és különösén rossz az arány a paraszti könyvtártagok tekintetében, és ezt még hozzá kell tenni i fellendülőben lévő könyv­tármozgalom mostani hely­eiének értékeléséhez. A termelőszövetkezetekben nemrég kerültek funkc'óba ä népművelési ügyvezetők, akiktől sokat remélhetünk. 23ső lépéseik biztatóak, ám i támogatást szép terveik zal óra váltásához nem nélkü- özhetik, mert nagyon sajná- .atos lenne, ha a művelődési >tthontól való elkülönülésen, a gazdasági vezetők közöm­bösségén buknának meg ígé­retes elképzeléseik. Mi a szerepe a gazdasági zeztésrek a falusi kulturális Set fellendítésében — így ehetne megfogalmazni a vi- a tartalmát, amely e kér- lésben a végrehajtó bízott- ág ülésén lezajlott. Pro és contra hangzottak el erről íozzászóiások, végső konklú­zióként az álláspont úgy ala- cult ki, hogy a gazdaság- vezetők csak kisebb része nem érti a kultúrál!« for-ra­Szakmunkáslképző tanfo­lyam, szövetkezeti akadémia, kihelyezett osztály, könyv- barát bizottság, tsz népmű­velési ügyvezető, alapisme­reti tanfolyam... mind olyan új fogalmak, amelyek tartal­mával nemrég ismerkedik a t falu népe. A párt művelődési | irányelved hívták fe] először ! a figyelmet arra, a falu ! kultúrában sem maradhat el az általános fejlődéstől. S ennek kelesztő hatása már napjainkban jól érezhető. Olyan ez a pezsdülés, hogy a pártszervek, a tanács, a művelődési otthonok falain túljutva a községek, a ta­nyák lakóit is megmozdítot­ta. A változás természetesein kölcsönhatáson alapul, mert a hivatalos akaráson túl kedvező lehetőség bontakozott ki a gyorsabb ütemű fejlő- I désre, megvan a hajlandó­ság a kultúra befogadására. A megyei tanács végrehajtó bizottsága birtokában az öt évre előremutató kulturális programnak, felbontva azt külön ágazatokra a falusi művelődés tennivalóit külön határozatában fogalmazta meg, melynek végrehajtásá­ról legutóbbi ülésen készí­tett számvetést. A falusi népművelés iránt tanúsított külön Egyelem nagyon is in­dokolt, hiszen az iskolán kí­vüli nevelés gazdag lehető­ségeivel és eszközeivel for­málja a felnőttek .világné­zetét, gyarapítja szakmai és általános műveltségét, előké­szít újabb ismeretek befo­gadására, mert felkelti a ta­nulási vágyat, elvezet az iskolapadba, alakítja a mű­vészeti közízlést. Mit tükröz az első idei helyzetkép? Mindenekelőtt azt a feltétlen örömmel könyvelhető jelenséget, hogy a művelődési irányító szer­vek, elsősorban a tanács és a tömegszervezetek nem jár­nak külön utakon, bár he­lyenként még egymástól füg­getlen törekvések is jelent­keznek. Ilyenek a pénzte­remtés szolgálatába állított kulturális rendezvények, amikor a célról élfeledkez­ve csak azért vállalkozik egy-egy községi tömegszer­vezet a kultúra terjesztése ürügyén színjátszóival elő­adásra, mert nagyobb ösz- szeget szeretne pénztárába bekasszírozni. A kényszer diktálta és többnyire nívót- lam kulturális megmozdulás szükségtelenségét még bizo­nyítani is felesleges. Éppen ezért a határozat gyakorlati végrehajtásának egységes ér­telmezéséért még tenni kell — állapította meg jogosan a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Ez természetesen : tett kiszolglátatottság lett; a szervezettség mérhetetlen tá­volságában gondolkodnak és intézkednek róluk. A nagy­városok jelentéktelen magá­nyába fullasztott emberében megölték a legfontosabbat: hitét abban, hogy ura lehet életútjának. A tétlenségre kényszerített ember sivár ki- látástalanságában az anyagi élvezetekbe menekül. Autót, j hűtőszekrényt, televíziót vesz részletre és a sztriptíz! után lefekszik a bárhölggyel készpénzért. Ez a kép valóban sötét és kilátástalan. Fellini nagypol- gárainak és az átlagemberek­nek talajtalansága azonban nemcsak formáiban különbö­zik egymástól. A Via Ve- neton olyanok is megfordul­nak, akik nemcsak kiszolgál­tatottjai, de irányítói is en­nek az elszabadult világnak. Akik — bár maguk is ké­nyelmetlennek érzik az idő sodrásával szembeszegülő erőfeszítést — formálói és fenntartói ennek a rendnek. Megéri nekik a kis nyugta­lanságot a nagy haszon. A mindennapok embereit sem jellemzi pontosan az a kép, amit Fellini világszemlélete felvázol. A hitetlenség és ernyedt­ség persze azoknak az értel­miségieknek sem kizárólagos tulajdonsága, akiket Fellini képvisel. Fellini a csodajele- lenet szenvtelen kegyetlensé­gének megismétlésében már nein a katolicizmusra helye­zi a hangsúlyt: a humaniz­mus, amelyet az egyház is melenget ebben az elvadult világban — nevében tiltako­zik a szabadjára engedett ön­zés rohama ellen. Az így ér­telmezett humanizmusból ki­indulva bizonyítja a végső romlottságot: a kapitalizmus már a szerelmi boldogságba sem engedi ’ menekülni az egyént, hiszen a férfi és nő kapcsolata az élvezetek ínyenc halmozására zsugorodott. Ez a világszemlélet végeredmény­ben hitet tesz az emberi tisz­taságból fakadó élet mellett, tagadása a szereteten és se­gítségen nyugvó alkotó léte­zés igazságából bontakozik kl. Fellini filozófiája rokon­szenves. ha távol is áll tő­lünk. Még akkor is, ha a ki­bontakozásról lemondó re- ménvtelenség egyre jobban eltakarja a kiindulási pontot, mivel a narasztl életforma és az erdőzneás folytonos fel­idézése ma már dadogásnak is kevés. Az viszont bizonvos. hogy a címadás mögött az alknfók keserű számonkéré­se lázad- mikor lesz már va­lóban édes az élet?! Tompa László féle értelmiségnek már csak •a rossz közérzet maradt, kép­telenek utat mutatni az em- bemek-maradáshoz. Sokat írtak nálunk arról az életformáról, amelyet ebben a filmben a bizonyítékul szolgáló Via Veneto jelképez. Kevesebbet hallottunk azon­ban a mögötte meghúzódó világnézeti válságról, a bár­Felírni filmje jóformán is­meretlen világra nyit kaput. Nem a buja szeretkezések és a durva fényképezések egy­mást követő jelenetei döb­bentenek meg: útirajzok és személyes élmények egyaránt bőséges tájékoztatást adtak erről a talmi csillogásról. Más kavarja fel bensőnket annyira, hogy az útálkozó és megvető érdeklődés végül is a sajnálat együttérzésében oldódik fel. Nem az erőtlen Marcello bukása ébreszt szá­nalmat sőt még a többi sze­replő elvetélt lehetőségei mellett is közömbösen lé­cünk tovább. Magát az alko­tót éa mindazokat szeretnénk kiragadni a kiábrándultság­nak bizonytalan reménykedé­séből. akik a beletörődés és az öngyilkftsság sziklái között igyekeznek emberek marad­ni. Az fide* élet elsősorban fi­lozófiai film A címe Inkább sóhaj, mint gúny: jóval fon­tosabb a tisztult létezés vá­gya a Via Veneto szertelen érzékiségeinél. És éppen ez a kétségbe°sett életérzés indít meg. Nemcsak az elgépiese­déit társadalom érzéki élve­zetekbe menekülő embereit nézzük egy ember központi rendszer tárevilaeos riadsá- gával de sokkal jobban ösz- swnzorítla torkunkat a sze­rencsétlen alkotók tettes ki­szolgáltatottsága. A Fellini­miféle teremtő gondolat tel­jes hiányáról. Nem véletlen a filmmel szemben támadt ellenérzése a másik világ­nak: egy társadalom túlérett puhányságára a legpontosabb adatok halmazánál is kímé­letlenebből mutat rá. Azt mutatja meg, hogy mivé tet­te a tóke az embert és hogy milyen jövendőt ígér neki. A válasz kérlelhetetlenül egy­szerű: az egyén kiszolgálta­tott csavar egy bonyolultan őrlő gépezetben, lehetetlen akaratát szembeszegezni a megfoghatatlan kiszámított- ságnak. Vagyis ez a film Is segély­kiáltása a kapitalizmus gép­óriásai között vergődő em­bernek. Mindaz, amit a tőke rendje a technikában és az emberek megszervezésében létrehozott, kegyetlen kö­nyörtelenséggel fordult az ember ellen. A létfenntartás kimért robotja elszakította egymástól őket — munkáink­ban és otthonukban egy­aránt. Sorsuk reménytvesz­Kas7kodó. becsülettel dolgozó magyarok táborát növeli az 1956-ban disszidáltak jelen­tős része is. Együttérzően fi­gyelik életünket és mélyen érintik őket a bekövetkezett változások. A honvágy is — minden emigráns legkínzóbb betegsége — őket gyötri a legjobban, és ha jól is keres­nek, a létbizonytalanság da- moklesz kardja, a barátokat, hozzátartozókat nélkülöző magány őrld idegeiket. Első­sorban róluk mondotta Ká­dár elvtárs pártunk VIII, kongresszusán a Központi Bizottság beszámolójában: „visszavárunk minden Ma- gvarorszéeon élni és dolgoz­ni akaró becsületes embert”. J ELENTŐS számban van­nak jószándékú embe­rek az 1945-ös emigráció so­raiban is, olyanok, akik nem ellenségei hazánknak. Soku­kat a háború vihara sodort nyugatra. Másokat a kaland­vágy hajtott. Voltak, akik nem bíztak a romhadöntött ország újjáéledésében és akadtak, akik nem értették meg a hazánkban bekövetke­zett változások történelmi szükségszerűségét. Közöttiik ma is számosán fenntartá­sokkal élnek, nézeteik több kérdésben különböznek a mi afartininlrtól és nem értenek egyet a magvar politika egyik vagy másik vonásával, talán nincsenek is jól tájé­kozódva. Mindezek ellenére úgy érezzük, hogy ők is ve­lünk vannak, ők is a magvar nép nagy családjához tartoz­nak. Számszerint csekély, poli­tikai értelemben pedig je­len téktel énül szűk az a ré­teg, mely a „politikai emig­ráció” jelzővel illeti önma­gát. Volt kizsákmányolók- és kiszolgálóik, horthysta poli­tikusok, a felszabadulás után disszidált jobboldali polgári vezetők és az 1956-os ellen­forradalmárok — ezek alkot­ják a „politikai emigráció’1 panoptikumát. Hangoskodá­suk ma már csak keveseket téveszt meg. Erőlködéseik, ót emberből álló „tömegtünteté­seik”, lapiaik kétségbeesett ( hangú előfizetési felhívásai már nem is agonizál ásukát, de politikai haláluk beálltát jelzik. Az imperializmus hi­degháborús lovagjainak bő­séges pénzforrásai ugyan még nem fagytak be számukra, de ez sem segíthet rajtuk. ■JÁRTUNK helyes politá­■ kája nem csak nagy­szerű eredményeinkben mér­hető le, de abban a szocia­lista Magyarország felé tör­ténő kőaelodéobon is. moly a nyugaton élő magyarság kö­rében már hosszabb ideje megmutatkozik. Kormányunk nem gátolja — mint azt hi­básan tette a személyi kul­tusz ideién — az itthon élő és az emigrált magyarok érintkezését s a hazánkban kialakult kedvező légkör ha­tására jelentős mértékben megélénkültek a levelező kapcsolatok, látogatások. A tömeges, zarándoklatszerű hazalátogatások résztvevői között már nem csa’ régi-ki­vándoroltakat találunk, de egyre nagyobb számban olya­nokat is. akik 1956-ban hagy­ták el az országot és most az Elnöki Tanács rendelete alapján kiadott konzuli útle­véllel érkeznek. És a hazalá­togatók megnyilatkozásaik­ban valamennyien megválto­zott életünkről, az itthon ta­pasztalt nyugodt, szabad lég­körről beszélnek. Minden levél, niinden ki- látogatás, vagy hangos üzenet, amelyet a hazaiak küldenek, természetesen csak erősíti az együvé tartozás szálait és megsemmisíti az ellenséges törekvéseket. A reakciós emigránsok ugyanis mindent megtesznek, hogy rémhírekkel, vagy ha kell. terrorral' befolyásolják a á- togatókat, hazatérői készülő­kor Alakul ás feűódik népünk 1 kapcsolata azokkal a nyuga- : ton élő emigránsokkal is, akik nem állnak szemben szocializmust építő orszá- i gunkkal. Államunk úgy te- : kinti ezeket, a kapitalista or- i szágokbam gyökeiét vert és a magyar névnek becsületet szerző emigránsokat, mint i egy nagy család távol élő gyermekeit. Kifejezésre jut ez a hazalátogatás jelentős í megkönnyítésében, azokban a kedvezményekben, amelye- ; két kormányunk a csoportos hazalátogatóknak az IBUSZ- on keresztül biztosít és ab­ban a készségben, mellyel i állami- és társadalmi szer­veink a hazatérőket a letele­pedésben és elhelyezkedés­ben segítik. SZERETETTEL és biza- kodással teli gondola­tok szállnak karácsony esté­jén a nyugaton élő magyarok felé. A szülői, rokoni szere­tet gondolatai ezek: tele bi­zakodással, hogy pártunk he­lyes politikája nyomán még i tovább erősödnek a szülőföld . és a hazánkhoz hű emigráció láthatatlan kötelékei. És az egymástól távol élők, ittho­niak és kivándoroltak ré­szére nem lehet szebb, ígé­retesebb karácsonyi ajándék emuéi a reménynél. Lengyel László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents