Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)
1962-12-23 / 300. szám
1982. december 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Csennelíyűszó Öcsi és Kati csak adnak szótlanul, A fenyő ágára csi lag lénye hull... Fenn a fa csúcsán ezüst csengő zenél, Karácsony esterői sok szépet elmesél. Mint egy szivárvány, ragyog a zöld fa, Télapó bácsi de jó,- hogy elhozta. Elhozta ide a me.:, k erdejéből, Sűrű mese erdő leges léginé yéröl. •. Anyuka, apuka szemében könny rezeg, Boldogan kacag, örül a két gyerek. Fenn a fa csúcsán ezüst csengő zenél, Egy- egv víg - lobbanós minden gyertyafény. Sass ErviA MortobáQyi László: EGYENESEN Fenyő vagyak, talpig délceg; büszkébb, mint a napsugár. Nem hajtok térdet az égnek, törzsem vézna, de sudár. Csiklandozhat pajkos szellő, megtépázhat zord orkán, csonka gallyam mégis felnő, felhők fölé hegy ormán. Izzó villám belémcsaphat, elhamvaszthat sanda tűz, mégsem hízelgek a Napnak, s nem pityergek, mint a fűz. Gyökeremtől levelemig földi vagyok, mint a nád: törzsemet kettétörhetik, de meg nem hajlíthatják. Jó apámra papírszárnyat aggattak az emberek, s azt hazudták ffinek-fának, hogy az égben született. E legendás hazugságra öklét rázta minden ág, még a fű is megcsóválta pehelysipkás buksiját. Csak a gyermek, a négyéves, ki még nem járt fenyvesben, nem tudta, hogy füllentés ez, s töprengett szellemesen: — Fejest zuhant az asztalra? A szoba közepibe? S talpra ugrott, mint a macska? Halkan, mint a hópihe? Nem az embert a favágót dicsérték az ostobák, csak a gallyat, a karácsonyt, azt is csak pár napon át. Bár felhők között születtem, tövig földi lény vagyok: úttörők neveltek engem, nem mennybéli angyalok. Mint megannyi fürge hangya, ők ásták meg fészkemet; ők állítottak talpra, nem a tétlen istenek. Dédelgettek dideregve sok-sok drága köznapon velem nőttek föl egyszerre. Övék minden illatom! A világjáró piros léggömb A léggömbárus bácsi fü~ tyürészve festegette a sok színes léggömböt. Egyikre jeher galambot, másikra sárga Tentf&ts-Uc Csikorog a bükk és Felsivít a cser: Nézd, de pöttöm fácska S még rohanni mer... Vágtat a fenyőcske, Mély havat tipor S feljajdul: de messzi Még a lámpasor... Szarvas megsajnálja, Hátára veszi. Arról sas ragadja, Így segít neki. Viszi vihar s végül A Göncölszekér fs ünnep napjára Városunkba ér. Darázs Endre Vidám vadászat hogy a puska „csövének” végét mint reszeljétek be; természetesen a fegyver síkjára merőlegesen. A puskára a bereszelt horony és az „A” ábra középtáján látható kis kampóra feszítsetek olyan gumi karikát, am:nőt édesanyátok szokott befőzéskor használni. Ha a puskát ösz- szeszorítjáfok, a gumi a kampóból kiakad, és gyorsan előrerepül. A „C” ábrán a pályát láthatjátok, melyről a „vadak” a puskacső elé indulnak. A pálya keménypapírból készül; rögzítésére szalagdarabka szolgál. A méretek milliméterben értendők. A bemutatott szarvast, őzet, vaddisznót, nyulat, rókát rajzoljátok át keménypapírra, majd — ábráink szerint — a papírt köralakban vágjátok ki. A pontatlanul kivágott karika nem szalad jól! A korongokat 25 milliméteres sugárral rajzoljátok. A vadakat egyik pajtás indítja a pólyán; sorban mind az ötöt. A másik pajtás egyenként rálő azokra. A játékban az győz, aki ötből a legtöbb vadat ejtette el. Egyenlő eredmény esetén második, vagy harmadik „futamra” is sor kerülhet. Akikor szép igazán a játék, ha ízléssel színezitek. Aki figyelt az iskolában, jól tudja, hogy melyik állat milyen színű... virágot, rajzóit, de amikor egy piros színű került a kezébe, gondolt egyet, és nevető szemet, mosolygó szájat pingált a közepére. — így ni! — mondta. — Nevess csak, Léggömböcske! Nevess! Hiszen ma van a gyermekek ünnepe! — ezzel azután zsineget kötött a kerekre fújt színes gömbökre, » elindult velük a városba, A fák vidáman integettek. Ragyogott a nap; nevetett « város, kocogott az ünneplőbe öltözött gyermeksereg, és mosolygott a piros léggömb is Jókedvűen ficánkolt a zsineg végén, s odasúgta egy kék gömbön parádézó fehér galambnak; *-■ A gyermekek ünnepe van! — ezzel feljebb röppent és körülnézett. Látta, amint egy kislány egyenesen rámutatott. és azt mondta: — Azt kérem! Azt a pirosat, amelyik nevet! A léggömb nagyot ugrott örömében, aztán búcsút intett társainak, t átröppent a kislány kezébe. A kislány a gyerekek közé futott vele. — Ni! Mit Jaiptam! Ugye, szép? — kiáltozta. hegyek fölött repültek el. Egyszerre csak elkerekedect a Léggömböcske szeme. Mintha alattuk is égbolt lennel A léggömb majd szétrepedt a büszkeségtől, a hogy a gyerekek énekeltek, neki is kedve kerekedett egy kis táncra. Ide libbent, oda leb- bent a nótaszóra, s egyszer- csak ijedten érezte, hogy egy szellő átöleli, és emeli röpíti egyre magasabbra. Ahogy lenézett, látta a kislányt, amint ott áll, utánanéz és pityereg. A léggömb szeretett volna visszamenni hozzá, de a szél egyre tóté bb gurította. A léggömb megszeppent. Hová viszi olyan sebesen ez a dvdorászó szél? Már a várost is elhagyták! Erdők, Olyan kék, olyast egyforma kék minden fent is, lent is! Hol járhatnak? — Ez a tenger — súgta « Szellőcske. Hosszú, hosszú utazás után pálmaligetek * kicsiny kunyhók felett suhantak el. — Fáradt vagyok! só< hajtotta a Léggömböcske, s lassan aláereszkedett a magasból. A Szél megállt, és elengedte. A léggömb óvatosan közeledett a földhöz, aztán könnyedén végiggurult • sárga homokon. — ó! Mi ez? — kiáltott egy kisfiú és feléje szaladt. Csodálkozó szemmel nézte, forgatta. — Jaj, de szépl — Léggömb vagyok — mondta a léggömb és elcsodálkozott, hogy a kisfiú nem ismeri. Jól megnézte őt, és még jobbam elkerekedett a szeme. — A gyermekek ünnepe van — súgta a Szélnek. —* Es nézd, ennek a kis fekete gyereknek nincs cipője, a haja kócos, az arca maszatos, éa nem mosolyog! — Bizony — sóhajtott a Szél. — Ez a kis néger nem is tud arról, hogy milyen ünnep ez. Ebben az országban sok ilyen szomorú kisfiú él. — Ó! — ringott megbot- ránkozva a léggömb. — Akkor majd én szerzek neki örömet! A Szél bólintott, aztán fordult egyet, meglibbentette a pálmafák leveleit és elsuhant. A léggömb ott maradt. A fiúcska nézte, nézte, aztán, hogy a léggömb egyre kedvre, sebben nevetett rá, magához ölelte kerek piros fejért, és mosolyogva a szivére szorította. KERESZTREJTVÉNY Az úttörő szereti az állatokat, a fegyver sem gyermekkézbe való, — a vadászat örömeiről mégsem kell lemondanotok, ha némi munkát szántok a szoba-vadászfelszerelés elkészítésére. Az „A” ábrán bemutatott puska rugalmas vasdrótból készül. A „B” megmutatja, Vízszintes: 1. Furcsa — falun. 4. Arany János névjele. 5. Reményében lottóznál: olv sokan (névelővel). 7. Amin járunk. 9. Már nem fiatal. 10. Folyó a Szovjetunióban. 12. A hang képe. 13. Női név. 14. Régi fegyver. 15. Csodálkozást kifejező sző. 13. Egymást követő betűk az abc-ben. 19. Kanári — keverve. 20. El. 21 ............ po ng, népszerű labdajáték. Függőleges: 1. így is nevezik karácsonyt tuarmadik kockába kettősbetű!) 2. Két határozó rag. 3. Csak télen találkozunk vele (névelővel). 6. Betű — kiejtve. 7. Hol latinul. 8. Tápláló ital. 10. Időmérő. 11. Hüve’yes növény. 16. Azonos betűk. 17. Nagy Katalin. Megfeji ésül küldjétek be a függőleges 1-est és 3-ast. Beküldési határidő: december 28
