Szolnok Megyei Néplap, 1962. december (13. évfolyam, 281-304. szám)

1962-12-21 / 298. szám

\ 1982. december 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 AHOL ÉLNI TUDTAK A SEGÍTSÉGGEL A városi pártértekezlet határozatának megvalósításán munkálkodunk j ( Tíz év alatt tíz eVnök, tíz főagronó- mus és tizenöt főkönyvelő adta egymás­nak a kilincset a mezőtúri Vörös Októ­ber Tsz-ben. Jöttek-mentek a vezetők, csak az egyszerű tagok maradtak, őket Jcötötte a föld szeretete s a remény, hogy „majd csak lesz jobban is”. A fiatalok nagyrésze azonban elment a tsz-ből, hi­szen a 9 és 20 forint között ingadozó munkaegységértékből megélni is nehezen lehetett, szórakozásra, divatos ruhákra pedig éppen semmi sem jutott. Különö­sen azért nem, mert a munkaegység ér­téke tíz év alatt mindössze egyszer érte el a húsz forintot, s a tsz sokszor mér­leghiánnyal zárta az évet. I elkészítésébe minél több em- ! bért bevonjunk. Így is se­gítjük, hogy a kész tervet | mindenki jól ismerje, része- ! sének érezze magát. A Fa­ipari Vállalatnál ebben az évben már így terveztek. A VÁLTOZÓ szakvezetők a legkülönbözőbb és sok eset­ben erősen vitatható hedyes- ségű termelési elveket pró­báltak megvalósítani. Ami­kor a Szovjetunióban megin­dult a szűzföldek feltörése, a Vörös Október Tsz-ben is nekibuzdultak és feltörtek több mint 700 hold ősgyepet. A ráfordítási költség igen nagy volt, de haszon nem je­lentkezett. Ilymodom igen je­lentős terhek halmozódtak fél, amelyeket a rendelkezé­séit értelmében törleszteni kellett. Ráadásul a minden­áron való egyesítési politika idején három kis tsz-ből és az új belépőkből létrehoztak egy hatalmas, csaknem 9000 holdas gazdaságot. Az egye­sítés újabb beruházásokat, újabb terheket követeit. 1960 tavaszán a tsz eljutott a mélypontra. Ekkor vállalta el Suba István, a városi ta­nács elnökhelyettese a tsz- ben az elnökséget. Nagy Zol­tán városi főagronómus ésB. Tóth József városi főkönyve­lő pedig a főagronómusi, il­letve főkönyvelői tisztet töl­tötte be a tsz-ben. A korábbi vezetők mind­egyike nagy ígéretekkel kezdte munkáját a tsz-ben s ezek az ígéretek sorra telje­sítetlenek maradtak. Mindez alaposan lehangolta a szövet­kezet gazdáit, csökkentette munkakedvüket. Nem volt könnyű dolga tehát az új ve­zetőknek. Vannak emberek, akiket megriasztanak a prob­lémák és kitérnek a nehéz feladatok élői. Másokból ép­pen a nehézségek hozzák fel­színre legjobb képességeiket. A mezőtúri Vörös Október Tsz vezetői ez utóbbiak kö­zé tartoztak. Volt bátorsá­guk, hogy vállalják a majd­nem lehetetlennek látszó fel­adatot: legyőzni a gazdasági nehézségeket, visszaadni a gazdák munka- és termelési kedvét és biztonságos anyagi helyzetet teremteni a szövet­kezetből élő családok szá­mára. AZ ŰJ VEZETŐK rend­szeressé tették a közgyűlése­ket s a tagságot őszintén tá­jékoztatták a szövetkezet ügyeiről Meghallgatták vé­leményét, javaslatait és ér­vényt szereztek a közösen hozott határozatoknak. Ey módon a vezetők tekintélyt szereztek és a vezetésben három év óta lényeges sze­mélycsere nem történt. Nem adminisztratív esz­közökkel. hanem a tagok anyagi érdekeltségének meg­teremtésével helyreállították a munkafegyelmet. A száza­lékos művelés és a külön­böző prémiumok bevezetésé­vel elérték, hogy a tsz már a második évben az elsők között fejezte be az időszerű munkákat A korszerű termelési el­vek érvényesítésével, az egy­szerű tagok javaslatára tá­maszkodva megváltoztatták a termelés gyakorlatát. A korábbi „mindent termel­jünk” jelszó helyett a spe­Juhász Gyula kötet készül a híres gyomai nyomdában A Békés megyei Nyomda­ipari Vállalat gyomai tele­pén, az egykori híres Kner- nyomdában — Juhász Gyula „Anna örök” című Anna-ver- seinek gyűjteménye készül. Ebből tízezerkilencszáz vá­szon-. ezerhatszáz kötet bőr­kötésben, aranyozott borító­lappal jelenik meg a Magyar Helikon kiadásában, az új évben. Már kötik az Európa Könyvkiadó megbízásából — Cocaea román író a Hosszú élet bora című igen érdekes művét i& cializáLásra törekedtek. Az első lépés az volt, hogy 26- ról 10-re csökkentették a növények számát. A jobb földeket, a folyók és holt­ágak mentén fekvő öntésta­lajokat nagyobb hasznot adó, de munkaigényesebb növé­nyekkel igyekeztek maximá­lisan kihasználni. Ezeken a területeken 40—50 centimé­teres mélyszámjjást alkalmaz­tak, ide összpóntosították az istálló- és műtrágyakészlet zömét és itt öntözték. Az eredmény az lett, hogy a városban a legjobb cukor­répa termésátlagot érték el. Több mint 250 ezer forint terven felüli bevétel szárma­zott a ' kertészetből és 200 ezer a rostlen termesztésé­ből. A szikes területeken pedig speciális, — kalászo­sokból és pillangós növé­nyekből álló vetésforgót ala­kítottak ki. A kenyérgabona vetésterületének 85 százalé­kán intenzív búzafajtákat termeltek. Ez utóbbi ered­ményeként a nagy szárazság ellenére is teljesíteni tudta a tsz kenyérgabona értéke­sítési tervét. Mivel kukorica termő te­rületük kevés van, csökken­tették a korábban nagymér­vű sertéstenyésztést, ugyan­akkor minőségében javították [ az állományt. Számszerűleg ■ csökkent, de minőségileg i javult a szarvasmarha-állo­mány is. Így kb. 20 száza­lékkal nőtt a tejhozam. Két év alatt megteremtették a korszerű baromfitenyésztés feltételeit, és már az idén 260 ezer forint terven felüli bevételhez jutottak a puly­katenyésztésből. Mindez je­lentősen megnövelte a gaz­dálkodás jövedelmezőségét. A VÉGEREDMÉNY? Szá­mokban egyelőre alig mér­hető. Az elnök ugyan a leg­utóbbi közgyűlésen az aszá­lyos esztendő ellenére is közel másfélmillió forint többletbevételről adott szá­mot. A többletkiadások és a tartalékolás miatt azonban mégis csak 23 forint körül lesz egy munkaegység értéke. Nagyjából ugyanannyi, mint amennyit terveztek. Nem sok ez, még akkor sem, ha Me­zőtúron az Idén csak egy vagy két tsz űzet ennél töb­bet. Csak akkor sok, ha a korábbi évek 10—15 forintos A napokban jelent meg a rendelkezés a mezőgazdasági termelőszövetkezetekkel, ház­táji és egyéb termelőkkel kö­tendő 1963. évi baromfineve­lési-, hizlalása-, tojásértékesí­tési szerződések feltételeinek szabályozására, amely az ideinél több vonatkozásban előnyösebb a termelők ré­szére. Az 1963. évre jóváhagyott felvásárlási árak libánál és pulykánál az ideinél kilo­grammonként két forinttal magasabbak. A csirke és pe­csenyekacsa felvásárlási ára viszont — figyelemmel a ter­melési önköltség alakulására — az 1962. évinél alacso­nyabb. A termelőszövetkezetektől átvett csirke ára a súlytól és az átadás időpontjától függő­en kilogrammonként 18-tól 25 forint. A tyúkot 18, a gvönevöst 25, a hízottkacsát az átadás időpontjától függő­en 19, a pulykát 19—20, a hí­zottlibát 21—22, a pecsenye- kacsát a súlytól függően 14— munkaegység-értékével vet­jük össze és akkor, ha tud­juk, hogy a tsz az idén két DT traktort, egy Szuper Ze- tort vásárolt és több mint félmillió forintot tartalékolt a következő esztendőre. Ezeknél a szerény ered­ményeknél sokkal fontosabb ami nem mérhető számok­ban: az, ami a szövetkezeti gazdák léikében történt. Tiz nehéz, súlyos gondokkal ter­helt esztendő után újra hisz­nek a közösség nagyobb erejében, bíznak saját mun­kájuk eredményében. Patkós Mihály A háromnegyedévi értéke­lésnél az első helyen végez­tek az építőiparban megelőz­ve Bezerédi Sándor nagyhírű brigádját is. A végső értéke­lésre most, az év végén ke­rül sor. Az eredményt szo­rongva várják, ők maguk sem bíznak az első helyben, sőt úgy érzik, hogy a szocia­lista brigád1 címet sem tud­ják megszerezni. Sok a prob­17 forintos áron veszi át a vállalat. A minőségi előírásoknak megfelelő, legalább száz ki­logramm csirkének, gyön­gyösnek, 150 kilogramm tyúknak, kacsának, 250 kilo­gramm libának, vagy puly­kának egy tételben való át­adása esetén a fenti áron fe­lül nagyüzemi felárat fizet a vállalat a termelőszövetkeze­teknek. Ez a csirkénél és hí­zottlibánál 3, tyúknál, gyön­gyösnél, pulykánál, hízott­éi pecsenyekacsánál 2 forint kilogrammonként A terme­lőszövetkezetek a szerződés alapján minden hízottliba után 10, pulyka után pedig 5 kilogramm kukoricára jogo­sultak. Termelőszövetkezeteknél a tojás darabjára meghatáro­zott mindenkori állami felvá­sárlási ár tizennyolcszorosát kell egy kilogramm tojás fel- vásárlási áraként elszámolni. Évi legalább ötezer tojás szállítása esetén 1,80 forint nagyüzemi felárat kapnak ki­logrammonként a tsz-ek. A I VAROSUNKBAN a válasz­tott szervek részletesen meg­vitatták a kongresszusi tézi­seket. Később pedig kis- gy üléseket szerveztünk, me­lyeken közel kétezer ember­iéi beszéltünk az irányel­vekről. Ez hozzásegített ben­nünket ahhoz, hogy a vá­rosi pártértekezlet reális döntéseket hozzon, s a kong­resszus határozatait alapo­sabban feldolgozhassuk. A VIII. pártkongresszus határozatának feldolgozására most készülünk, a pártok­tatás, az előadássorozatok és a különböző tanfolyamok keretében egyaránt. Több mint ezerkétszáz hallgató ismerkedik meg közvetle­nebbül a kongresszus hatá­rozataival, s vitatja meg a reánk háruló feladatokat. A résztvevők közel öt ven szá­zaléka pártankívüli, de a szabadakadémiák és a kü­lémájuk és ezek most az év vége előtt ütköztek ki. Ezek­ről beszélgetünk Pintér Já­nossal, a brigád vezetőjével. — A munkával nem lenne semmi ba1 Nekünk ez okoz­lönböző tömegszervezetek is mind beiktatták program­jukba ezt a témát. A TIT előadásokat, az ezüstkalászos gazdatanfolyamok anyagának egy részét is erre alapozzák az előadók. AZ ANYAGOK feldolgozá­sával egy id őben már a gya­korlati végrehajtást is segít­jük. A városi pártórtekezlet határozata kimondja, hogy a termelés minden területén meg kell valósítanunk az év­közben! és az év végi elem­zést, felmérést. Az alap­szervezetek most ezen mun­kálkodnak. Még a novem- i béri titkári értekezleten úgy • döntöttünk, hogy minden I alapszervezet összegezi a ter- 1 melés és a pártmunka leg- ‘ fontosabb tapasztalatait, ész­revételeit. Mind az iparban, mind a mezőgazdaságban az a tö­rekvésünk. hogy a tervek kifogás nem volt még mun­kánk ellen. Két éve van együtt a bri­gád és eddig még minden munkahelyükön az átadásig dolgoztak. Ez pedig nagy szó a vállalatuknál. A brigád lét­száma is változatlan. A legfőbb gondjuk a tanu­lás. Vállalásuk alapján mind­annyian valamilyen fokon tanulásba kezdtek. Gimnazis­tákká, technikumi tanulókká válnak munkaidő után. Oen az általános iskola padjait koptatják, illetve itt már csak múlt időben beszélhetünk, hi­szen egymásután „morzso­lódnak” le. A brigád vezető­je védi őket és hozzátehet­jük, jogosan. A „tanulók” vidékről járnak dolgozni. Is­kolába hetenként kétszer-há- romszor mennek és ilyenkor csak az éjféli busszal érnek haza, aztán reggel ötkor már kelnék. Ez bizony túl nagy megterhelés. Sajnos, a» szer­vezés idején a meleg, hosszú nyári napokon erre nem gon­doltak. Most aztán fő a fe­jük, féltik a veszélybe került szocialista brigád címet. Elmondták gondjukat a vállalati KISZ-titkámak Is, akivel közösen kifundálták a megoldást. — Mindenki ta­nuljon a falujában, így ki­lenc, tíz óra után már otthon lehetnek. Néhány községi is­kolában már személyesen is voltak. Azt szeretnék elérni, hogy a mostani tanulmányi jegyeikkel vegyék át őket a helyi iskolák. Ez lenne a legjobb megoldás, de sürgeti őket az idő. Nemsokára vége az évnek és még ez ügyben nem jutottak dűlőre. A be­szélgetés közben az az érzés alakult ki, hogy fentről vár­ják az intézkedést. Pedig el­sősorban az ő érdekükről van szó. A szocialista címről és nem utolsó sorban saját tudásuk fokozásáról, hiszen fiatalok, tanulékonyak mind­nyájan. egy — Ezentúl a vezetők évközben is sokat törődtek azzal, hogy a munkásokat tájékoztassák a tervek megvalósulásáról. Ez is közrejátszott abban, hogy évi előirányzatát a vállalat októberben már be­fejezte. A termelőszövetkezetekben is azt akarjuk, hogy 1 kis könyvalakban minden tag­nak a kezébe adhassuk a termelési, pénz- és munka­egységfelhasználási tervet. Erről mindenki láthatja, megfigyelheti a célkitűzések megvalósítását, a szövetkezet helyzetének alakulását. A HATÁROZATOK végre­hajtásának egyik segítőjená­lunk, hogy a kongresszus tiszteletére indult munkaver­seny tovább tart. Legutóbb a gépjavító vállalat indított versenyt a téli gépjavításra. Szeretnénk, ha ehhez a ter­melőszövetkezetek és az ál­lami gazdaságok gépjavító munkásai is csatlakoznának, így biztosabb lenne a gépek gyors és jó rendbehozatala. A városi pártértekezlet ha­tározott arról is, hogy a szo­cialista demokratizmust is erősítenünk kell, főleg a ter­melőszövetkezetekben. Első látásra ugyan úgy tűnik, hogy ezzel nincs különösebb baj, de ha alaposabban utá­na nézünk kiderül, hogy ko­ránt sincs minden rendben. Van olyan termelőszövetke­zet, ahol tavasz óta nem volt közgyűlés. S az sem ritka eset, hogy el kell halasztani egy-egy közgyűlést, mert nem jönnek össze az embe­rek. S az elhalasztott köz­gyűléseket már akkor is meg­tartják, ha csak egészen ke­vesen jönnek össze. Ezek- után nem lehet csodálni, ha egyes üzemegységekben so­kan vitatkoznak és tessék- lássék módon hajtják végre a közgyűlési határozatokat. A pártszervezetek most segí­tenek, törekszenek javítani e gyakorlaton. A városi ta­nács vb mezőgazdasági osz­tályának is jobban kell azon­ban szorgalmazni a tsz de­mokrácia betartását. A pártértekezlet határo­zatba foglalt még egy fontos dolgot: ‘ Segítsük a társadal­mi osztályok kialakulását, megerősítését, növeljük ön­állóságukat. Ugyanakkor tá­mogassuk a pártmunka tár­sadalmasításának minden ki­bontakozó formáját. A párt­végrehajtó bizottság mellett jelenleg öt társadalmi osz­tály működik. Mintegy negy­venöt elvtárs vesz részt rend­szeresen ebben a munkában, s mellettük még közel ugyan­ennyi aktivista. Most már minden osztály munkatervet készít. Kettő már a jövő évi feladatokat is összeállította. AZ OSZTÁLYOK tagjai között körültekintő munka­megosztás van. A párt- és tömegszervezetek osztályán belül például külön-külön felelőse van a pártépítésnek, a taggyűléseknek, a pártcso­portoknak. a tömegszerveze­teknek. stb. A tömegszerve­zeti felelős úgy segíti a kü­lönböző szervek munkáját* hogy részt vesz a munkater­vek készítésében, az elgon­dolásokat összehangolják a pártbizottság terveivel, s a különböző határozatokkal. Szeretnénk segíteni azt is, hogy a pártcsoportok na­gyobb önállósággal és hatá­rozottsággal, s minél több javaslattal szóljanak bele a mindeonnni tennivalók vég­rehajtásába. A városi oártőrtekezlet ha­tározata sokrétű, s fontos feladatokat szab meg szá­mukra. Ez csak néhány gon­dolat arra. hogvan dolgozik az újjáválasztott pártbizott­ság; Semsei Imre az MSZMP kisújszállási városi bizottságának titkára Megkezdődött a jövő évi baromfinevelés?-, hizlalási és tojásértékesítési szerződések kötése za a legkevesebb fejtörést — mondja. — Az a gyakorlat, hogy minden újabb munka megkezdése előtt megbeszél­jük, hogyan és mit csinál­junk. Ezért aztán minőségi szerződéssel az első félévre lekötött tojás után kilo­grammonként 1,50 kilo­gramm, a második félévben pedig 2,70 kilogramm takar­mányt kap a termelőszövet­kezet A háztáji és egyéb terme­lőkkel a továbbiakban is a földművesszövetkezetek köt­nék szerződést. A felvásárlási ár csirkénél 20—21, pulyká­nál 19—20, hízottlibánál 21— 22, hízottkacsánál 19 forint kilogrammonként A szerződéses baromfi mi­nőségi feltételei általában az ideivel azonosak. Úgyszintén az előlegek is. A szerződést kötő termelők hízottliba után 10. pulyka után 5 kilo­gramm juttatásban részesül­nek. A tojás átvételi ára a szállítás időpontjában érvé­nyes állami felvásárlási ár, amely darabonként 1 forint­nál alacsonyabb nem lehet. A szerződést úgy lehet meg­kötni, hogy az egész évre le­kötött tói ás mennyisévből legalább 25 százalék a máso­dik félévre essen. Az első fél­évben 8 dekagramm, a máso­dikban 15 dekagramm takar­mány juttatásban részesül­nek minden tojás után a ter­melők, Varga István Elm. M. Megyed Felvásárlási Kirendeltsége Gondban a brigád Veszélyben a szocialista cím Gyors segítséget várnak a KlSZ-től i

Next

/
Thumbnails
Contents