Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-17 / 269. szám

1962. november 17 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ki az adós? Bense Pál, a Cibakházi Gépállomás dolgozója levelet írt szerkesztőségünknek; Megírja, hogy 1953-tól 1955- jg Cibakházán lakott, akkor átköltözött Nagyrévre, s azóta ott fizeti adóját. Most a cibakházi tanács mégis követeli tőle az 1956—57 évi adót, 1160 forintot. „Hiába viszem a csekke­het, amelyekkel igazolnám, hogy Nagyréven kifizettem, a cibakházi tanácsnál csak egymásnak hajigálják és így tesznek: vem a csekk számít, hanem az, hogy fi­zessek... Nem olyan könnyű ennyi pénzt kifizetni, ami­kor három gyereket neve­lek.” Benséné a csekkekkel, adó­ívekkel hiába ment Nagyrév­re is, Cibakra is, se egyik, se másik hivatali szerv nem nézett utána ügyének. Pana­száról egyébként mindenki tud. Hogy mégis miért nem intézték él eddig, arra ki­csit rávilágít Arany Elemér­nek, a nagyrévi tanácselnök­nek a véleménye: A törvény értelmében jogunk volna megfizettetni Benséékkel a kimutatott tartozást, mert hivatalos értesítést kaptunk tartozásukról. Vagyis, a tanácselnök sze­rint jogos volna megfizettet­ni Benséékkel olyan összeget, amit a tanácsi dolgozók hibá­jából, nemtörődömségéből varrtak a nyakukba. Arra a kérdésre viszont, hogy 6 ű- setoe-e egy üzletben kétszer egyetlen ruhadarabért, vagy nem, meghökken, s mélysé­gesen elcsodálkozik. Pedig leegyszerűsítve ugyanez a Benséék helyzete. S mit mondanak a cibak­házi tanácsnál? A lehető legközömbösebben fogad bennünket Ádám István, a pénzügyi csoport egyik dol­gozója; Unottan, lelketlenül beszél az esetről, s szerinte ■legegyszerűbb lenne, ha Benséék kifizetnék a kirótt összeget. Lehet, hogy személy szerint nem Ádám a hibás abban, hogy ennyi ideig hú­zódik Benséék ügyének a tisztázása, mégis bosszantó a közömbösség, ahogyan az egészről beszé' A pénzügyi csoportok dol­gozói a törvény emberei. De a törvény nevében is min­denkor csak a jogosat köve­telhetik. Rájuk is vonatkozik, hogy a törvényeket az em­berek védelmében is, s csak igaz módon alkalmazzák. Ez a legkevesebb, amivel a la­kosságnak tartoznak. Bense Pál nehéz munkával keres meg minden fillért, s három gyerekéről, feleségéről kell gondoskodnia. Nem mindegy neki, hogy 1160 fo­rintot gyermekruhákra, éle­lemre költ-e, vagy azt fele­lős beosztású emberek fele­lőtlensége miatt jogtalanul elkövetelik tőle. Ez a cibakházi és a nagy­révi községi tanács dolgozói­nak se legyen mindegy! Borsi Eszter SZERENCSEAUTON ROMÁNIÁBA Meg bosszankodott is Molnár István, a szolnoki papírgyár üzemlakatosa, mikor telefonhoz hívták csütörtök délelőtt. Nem szívesen hagyja ott az automa­tát, nem szereti, ha megzavar­ják munkáját. Hanem ez a tele­fonbeszélgetés hamar eloszlatta bosszúságát! Szvltekné kereste, a 4-es pos­táról, ahol tavaly decemberben gépkocsi nyereménybetétköny­vet váltott, s közölte az öröm­hírt: szép „kamatot” hozott a tízezer forint. A november 14-1 sorsoláson Trabant gépkocsit nye-t a betétkönyve. Nagy az öröm! Molnár bácsi, ki nyolcvanöt éves édesanyjával kettesben él, már el is határozta: — Eddig Agy sem Jártunk se­hova, most majd utazgatunk a mamával. Épp a héten ment vissza Romániába a mama öcs- cse, Ht volt egy hónapig nálunk. Megírjuk neki, milyen szeren­cse ért, s hogy a nyáron viszo­nozzuk a látogatását. Romániá­ba megyünk a kis Trabanttal» — s mit szándékozik tenni a jövőben Molnár bácsi a nyertes betétkönyvével? — Meghagyom továbbra Is. — Nem azért, mintha még egy ko­csit szeretnék, de igazán jobb helyen van a pénz a takarék­ban, mint otthon. Bár... szeren­cséből nem gz az első a család­ban! Édesanyámnak ezelőtt há­rom évvel volt négyes találata a lottón. S ha netalán újra nyer­nénk, azért csak nem utasíta­nánk vissza. — tűri =» Egyoldalú lenne azonban, ha csak a régi visszahúzó nézetek, szokások és hagyo­mányok ellen hadakoznánk. Éppen ezért arra törekszünk, hogy oktató-nevelő tevékeny­ségünk során minél szélesebb körben terjesszük a marxiz­mus—leninizmust. Marx ta­nítja, s az élet sokszorosan igazolja, hogy az élenjáró forradalmi elmélet anyagi erővé válik, ha behatol a tömegekbe. Előremutató jel­lemvonása társadalmunknak, hogy mind többen isménk fed a tanulás, a művelődés, az elmélet elsajátításának szükségességét s mind több azoknak a száma is, akik nemcsak az alapokkal, ha­nem a „csúccsal” is meg akarnak ismerkedni. Az új embertípus nevelé­sében a szocialista gondol­kodásmód és a kommunista erkölcs elterjesztésében ép­pen ezért növekvő feladat vár a munkások, parasztok és értelmiségiek legjobbjait tömörítő pártra, valamint az állami-, a KISZ és a többi tömegszervezetre, továbbá a pártsajtóra, a társadalomra s a szűkebb kollektívákra. Rendkívül fontos példái a nevelésben, ha a társadalom helyesel, vagy elítél egy-egy jelenséget. Elítéli például a karrierizmust, az önzést, ön­teltséget és kritikátlanságot. Ugyanakkor megdicséri a társadalmi és magánéletben jelentkező erkölcsi tisztasá­got, egy'ze’ őségét és sze­rénységet. Az élet, a közös­ség így válik a legnagyobb jellemformáló erővé Vizsgáljuk meg e kérdé­sekkel kapcsolatban a szo­cialista típusú ember főbb jellemvonásait. Az újtípusú ember tuda­tában a kizsákmányolástól mentes társadalmi viszony tükröződik. Kialakul a tár­sadalmi tulajdonhoz, a mun­kához való új viszonya, melynek az a legfőbb jel­lemzője, hogy a munka mindinkább életszükségletté válik, a becsület és dicsőség dolga lesz. A szocialista ember ugyan­akkor védi és gyarapítja a közös tulajdont, szocialista brigádokban közid a több és gazdaságosabb termelésért, képezi magát, hogy többet adjon a társadalomnak. (Meg kell jegyeznünk, hogy a szocializmus építésének idő­szakában fontos szerepe van még az anyagi érdekeltség­nek is. Az viszont természe­tes, hogy aki többet ad, töb­bet is kapjon.) Az újtípusú embernek vál­tozik a viszonya a, társada­lomhoz és az államhoz is, Ez abban fejeződik ki, hogy önzetlenül kiveszi részét a köz érdekében folyó társa­dalmi tevékenységből. Védi és erősíti azt-a társadalmat, mely az egész nép jólétének és boldogságának forrása. A szocialista tudattal fel­vértezett ember a proletár- intemac'onalizmus talaján áll. A népek egyenlősége barátsága, testvérisége, a ,4 felnövekvő, új nemzedék Négyszázneoyvea* ezer tanuló politechnikai oktatása 1958—59-ben az általános iskolák felső tagozatos tanu­lóinak még csak 10,7 száza­léka vett részt politechnikai oktatásban. Ma már 2316 ál­talános iskolában 440 000 diák részesül ipari, illetve mező- gazdasági jellegű képzésben. Ez 66 százaléka a felső ta­gozatos tanulóknak. Az iskolai műhelyekben a különféle munkagépek, mo­torok ezrei állnak rendelke­zésre a gyakorlati oktatáshoz. A mezőgazdasági jellegű alapismereteket több mint egymillió négyszögöl gya­korlóterületen sajátítják el a diákok, A Művelődésügyi Minisz­térium terve szerint az 1963—1964-es tanévben újabb 50 általános iskolában veze­tik majd be a gyakorlati képzést. Az abban résztvevő tanulók száma ekkor már meghaladja a félmilliót, ami a felső tagozatosok csaknem 75 százalékának felel meg. (MTI) • • Ü lök a szolnoki Újvárosi iskola nyolcadik osz­tályában. A félhomályos te­remben Hideg Mária tart kémiaórát. Nézegetem az osztálykönyv egykor ■ annyira ingerlő titkait. Harmánchatan járnak az osztályba, húszán lányok. Hittan-okitatásra senki sem jár. Valamennyien úttörők. ' Visszagondolok az előbbi órára. Akkor a negyedikesek feszélyező figyelméből sza­badultam könnyed társalgás­sal. Ott sem akart senki a vallás tanításaival ismerked­ni. Egy szőke kislány kun­cogva mesélte, hogy ő ál­dozott: most azonban nem jár templomba. Istenről hal­lottak valamit, de a kér­désre, hogy kicsoda ő, csak vihogás a válasz. Végülis egy kerelcarcú, nagysaemű fiúcska önző naivitással meg­határozza az egykor annyi­ra magasztos és félelmetes személyt: aki a játékokat hozza. Felhajtó nélküli barna nadrágban vékony fiú áll a tábla élőtt és egymás alá írja az elemek jeleit. Sor­ban bukkannak fel bennem az iskola félretett éveinek reflexed és hasznosításukra vágyakozva súgni szeretnék. Azután arra élénkülök, hogy hallom: Lomonoszov a Szov­jetunióban élt. Tavaly ün­nepelte a világ az orosz poli­hisztor születésének két és fél évszázados jubileumát. A nyolcadikosok rend­szeresen járnak mozi­ba, többé-kevésbé színház­ba is. Mindennap olvasnak újságot, a legtöbbje a Nép­lapot is kézbe veszi. Szo­rongva kérdeztem ezt az utolsót, de aztán meghat az ismerősre találó közvetlen­ség. Politikai és történelmi tájékozottságukon meglátszik a tananyag és a rnunkás- otthom együttes hatása. — Horthy annak a rend­szernek a rossz vezetője volt, amely ha ma is fenn­állna, szegényen élnénk, még ruhánk sem lenne, — mond­ja Ocskó Pista. Szavaiban meggyőződés­sel szorong a munkássors. Szolnoki Karcsi viszont gát- talan elragadtatással felel arra, hogy mit tud Kádár Jánosról? Régóta dolgozik ő népünk szabadságáért, neki köszönhetjük tisztult éle­tünket. A Vernénél és Jó­kainál tartó fiú úgy látszik nemcsak az eminens szoká­sos pozícióját tölti be, de igyekszik a maga módján látni a világot. Meglep, hogy Hitlerről még az oszt­rák származást is elősorolja. A szünetben aztán odajön hozzám és megkérdezi: ho­gyan .lettem újságíró. Azt már nem vallja be, hogy ő is az szeretne lenni, T etszik művészi érzé­kenységük is. Horváth Idát az Arisztokratákból Kosztya kapitány küzdelem­ben tisztuló alakja ragadta meg. Tájékozatlanságuk azonban már néha elkedvet­lenít, mégha olykor megha­tóan derűs is. Mint például amikor Zsíros Pista Orfeuszt néger fiúnak hiszi. A mai ma­gyar írók közül Illés Bélát említi egy fiú, de a szov­jet Jevtusenkóról nem hal­lott senki. Amikor azonban azt mondják, hogy Bartók ze­néjét jobban szeretik Beet­hovenénél, látom, nemcsak zenei műveltségük fejlett, hanem többen magúit is is­merkednek valamilyen hangszerrel? Aztán életkörülményeik­ről érdeklődöm. Hat család ül esténként a televízió előtt; Tizenegy gyermek szülei ke­resnek ezer—ezerötszáz fo­rint között, tizennégyen tart­ják fed a kezüket, hogy ná­luk kétezerig is felmegy a havi jövedelem. Heten már repülőgépen is ültek és hár­man jutottak él közülük ide­gen országba. Legtöbbje to­vább akar tanulni. A negyedikesek érintet­lenségét viszont még nagyon csábította az orvosi pálya ígérete: a sok pénz. Aztán egy kislány közbeszólt, hogy orvos-édesapja nem keres többet kétezer forintnál. Rö­vid zavart csönd után buk­kantak elő a mélyebb, iga- zabb vágyak: embereken se­gíteni, betegségeket legyőz­ni. Ebben az osztályban tisz­ta erkölcsiséggel beszéltek a férfi és a nő szeretetére ala­puló házasságról. A kispol- gáriság kísértése azonban még jelentkezett fenntartá­saikban. Különösen a lányok hangoskodtak: ők nem akar­nak férjükre mosni, főzni. Érdekes a nők megváltozott helyzetének ez a naív elő­bukkanása, de jó a figyel­meztetést is észrevenni, hogy a polgári házasság minden kolonca el tűnjön. A nyolcadikosok nyolc­van százaléka mun­kás-szülők gyermekei. A töb­biek szülei értelmiségiek. Ez a város gyámegyedének is­kolája. A kislányok jobba­dán fekete köpenyben ülnek a padokban, de valameny- nyien gondozottak. Kiegyen­súlyozott és kulturált otthon légkörét árasztják. Csakúgy: mint a. valamikori eszmény­képet, az „úrigyereket” idé­ző fiúk. Kitágulnak a falak: s emlékezetemben egy régi iskola képe kér helyet. A hó­lyagpapíros ablakokra, az ölben vitt fahasábokra gon­dolok. Az ellógott hittan­órákra, az álmosító prédiká­ciókra. Arra, amikor hetedi­kes koromban először vásá­roltam színházjegyet, s hogy bűnös élvezetnek tátottám a mozit, amiben fékezni kell magam. Mintha nem is egy nemzedék, hanem egy évszá­zad emelne a két iskolás kor közé határt. Eszembe jut, hogy a ne­gyedikeseknél az egyik kis­lány nem ismerte azt a szót: por. Nem hallotta, nem is­merhette meg az ellentéte­ket lebíró, egymást segítő emberek közepette ezt a ki­fejezést. Ezeknek a gyerme­keknek már meg ketl ma­gyarázni az egymás letiprá- Sával boldoguló emberiség egvkor öröknek tartott fo­galmait. De ők is dolgoznak majd azért, hogy mindenki­nek ismeretlen legyen az az ostorként vágó szó. Tompa László Bolgár vendégek a gépipari technikumban Hírt adtunk arról, hogy bol­gár pedagógusok látogattak Szolnok megyébe. Ötjük so­rán megtekintették a Sza­muely Tibor Gépipari Tech­nikumot is. Képünk Luben Ananievet. a küldöttség ve­zetőjét, valamint a delegáció néhány tagját ábrázolja a technikum műhelyében Tizenegy kályhás gazdát keres Az a tizenegy cserépkályha készítő szakember, aki eddig a Kéményseprő Vállalat ál­lományába tartozott, egy in­tézkedés miatt nem látja biztosítottnak a folyamatos munkával és anyaggal való ellátást. — Az történt — mondta Fantom István, a Kémény­seprő Vállalat cserépkályhás részlegének vezetője —, hogy a megyei tanács építési és közlekedési osztályáról — Király elvtárs félhivatalosan közölte velünk, 1963 január kölcsönös együttműködés és segítés töretlen híve. Éppen ezért küzd a nacionalizmus és sovinizmus ellen. A szocialista tudathoz szo­rosan hozzátartozik a kom­munista erkölcs is. Szocialis­ta módon éind, dolgozni ' és gondolkodni csak ennek a birtokában lehet. A legfőbb erkölcsi normákat a kong­resszusi irányelvek rögzítik. Ezek az elvtársiasságra, együttműködésre és kölcsö­nös segítségnyújtásra ösztö­nöznek. A tudatformálással egye­temben rendkívül nehéz és bonyolult feladat az emberi jellem alakítása is. Alapvető fontosságú annak szem • előtt tartása a nevelés során, hogy az emberek nem angyalok ugyan, de nem is ördögök. Jellemük a szocialista tár­sadalom talaján türelemmel, de nagy következetességgel formálható. így a párttagok példamu­tatásán, nevelő tevékenysé­gén s a megfelelő közhangu­lat kialakításán múlik első­sorban a siker. összefoglalva az eddigie­ket: Az ideológiai küzdelem egész népünk tudatának for­málására irányul. Bőven van még tennivaló ezzel kapcso­latban a munkásosztály so­raiban is. Sokkal inkább je­lentkeznek azonban a nega­tív vonások a szövetségesek oldalán. Egész előrehaladá­sunk kulcskérdése, milyen gyorsan küzdjük le ezeket. Senki sem tagadhatja, hogy az elmúlt tizennyolc esztendő nagy átformáló ha­tással volt egész népünkre A szocializmus építésének meggyorsítása azonban szükségessé teszi a követel­mény emelését Ezért kell kapkodásmentesen, de hatá­rozottabban előremenni e téren. Így lesz szilárdabb né­pünk erkölcsi, politikai egy­sége, így válik ez újabb si­kerek kiindulópontjává; Lenin útmutatásait tartjuk szemelőtt, amikor ezért harc­ba indulunk, aki azt tanít­ja, hogy minél nagyobb tár­sadalmi átalakítást akarunk végrehajtani, minél nehe­zebb pz a feladat, annál fon­tosabb, hogy tudatosan fog­laljanak állást mellette a tö­megek, akiket meg kell győz­ni ennek szükségességéről. Csak az öntudatos embe­rek értik meg helyüket, sze­repüket társadalmunkban, s vehetik ki részüket önként vállalt fegyelemmel, forra­dalmi lelkesedéssel és meg­győződéssel a politikai, gaz­dasági és kultúrális felada­tok megoldásából. Az egyé­nek állásfoglalásából, cse­lekvéséből viszont kialakul a néptömegek történelem- formáló tette. Hruscsov elv­társ szavaival kifejezve: „Mint ahogyan a patakok hatalmas teltvizű folyamok­ká egyesülnek, a munkás, a paraszt és értelmiség milli­ók munkája ugyanígy alakít­ja ki a népi alkotások óce­ánját.” Gál Gyula 1-től a cserépkályhások az Építési és Szerelőipari Válla­lat állományába kerülnek. Ennek tudatában vállalatunk a jövő év első negyedévére már nem igényelt anyagot a kályhások részére. December végén teljesen kiürül a rak­tár. Nem foglalkozunk az új és a javítási munkák szerve­zésével sem. Az első negyed­évre mindössze öt új cserép- kályha készítésére érkezett megrendelés. — Aggódni kezdtünk vette át a szót Bállá István kályhás mester, v— Elmen­tünk az Építési és Szerelő ipari Vállalathoz, gondos­kodjanak nekünk munkáról. Az^ mondották, hivatalos utasítást még nem kaptak, de már értesültek arról, hogy a kályhások január 1-től hoz­zájuk tartoznak; — Majd ak­kor, ha hivatalos utasítást kapunk, intézkedünk az anyag beszerzéséről és munkával való ellátásról, — mondották. — így nem volna szabad intézkedni — ez Fanten Ist­ván véleménye. — Tavaly is nehézkes volt az anyagellátá­sunk, mert a kiutalás nagyon kevés. Egy negyedévre mind­össze 24 kályhához való anyagot kaptunk. Ügy segí­tettünk magunkon, hogy az ÉM. Szolnok megyei Építő­ipari Vállalattól vettünk hatezer csempét. Szerintem az első negyedévben egyálta­lán nem lesz miből dolgoz- niok az embereknek. A ren­delést bárom hónappal előbb kell feladni. Nagyon sürgő­sen intézkedni kellene a kályhások jövendő gazdájá­nak, az ÉPSZER Vállalatnak. Nem' szabadna engedni, hogy ilyen „félhivatalos” intézke­dések miatt ennyi emb?-' munka nélkül maradjon, v

Next

/
Thumbnails
Contents