Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-14 / 266. szám

1962. november 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Háromezer olvasó Szolnokon — írók látogatása vidéken A könyvbarát mozgalom állásáról AZ ŐSZI könyvhetek kel- lös közepén vagyunk. Örvendetes tényként kell tu­domásul vennünk az úgyne­vezett ’„könyvbarát-vasáma- pok” közkedveltségét, nép­szerűségét. Nagy sikere volt például az október 21-én Tószegen rendezett könyvbarát-vasár- napnak. Délelőtt gyermek­műsor volt, délután fiatalok részére irodalmi fejtörő, este pedig író-olvasó találkozó Bede Anna és Baranyi Fe­renc részvételével. A siker az alapos, körültekintő szer­vező munkának köszönhető. A községi könyvbarát- bizottság mintegy 35—40 személyt vont be az akció előkészítésébe, lebonyolításá­ba. Egy jellemző adat ezzel kapcsolatban: a községi könyvtár olvasóinak száma száznegyvennel növekedett! ' Feltétlenül említést érde­mel a szolnoki építők mun­kásszállójában október 22-én megtartott író—olvasó talál­kozó is, amelyen a két imént említett költő előadását és felolvasását körülbelül 200 munkás hallgatta meg; A könyvbarát-mozgalom egyik fő célkitűzése — az ol­vasók számának emelése — terén Szolnokon kiemelkedő eredményeket tapasztalha­tunk; A Verseghy Könyvtár­nak a szolnoki felnőtt olva­sók számát a tervek szerint ez év végéig háromezerre kellett volna növelnie. Ezt a tervet már november 7-re sikerült túlteljesíteni, ugyan­is a beiratkozott felnőtt olva­sók száma ebben az időpont­ban 3042. Az utóbbi időben többször előfordult csoportos beiratkozás is. (Például a tü­dőkórház nővérképző iskolá­jának minden hallgatója be­iratkozott.) AZ IRODALOM és a — könyvtár népszerűsíté­sének igen jó módszerei közé tartozik az a megállapodás, amelyet a megyei könyvtár a szolnoki Verseghy Gimnázi­um igazgatójával kötött arra vonatkozóan, hogy a felnőtt tanulók minden osztálya egy-egy irodalomórát a könyvtárban tart meg. Ez a kapcsolat most van kialaku­lóban a közgazdasági techni­kummal és az általános isko­lákkal. A Szolnok-Kertvárosban létesült új fiókkönyvtár kö­rül is szépen kibontakozott az irodalomkedvelők nemes mozgalma. Ágoston Gyuláné, a nőtanács kerületi titkára nemcsak egymaga tevékeny­kedik a könyvbarát-mozga­lom sikere érdekében, ha­nem aktívákat is toborzott, akikkel együtt százhuszonhá­rom személyt sikerült be­vonnia a kertvárosi könyvtár olvasóinak táborába. A megyei könyvtár nyom­tatott propagandaanyaggal is segíti a szervező munkát. A „Szolnok megyei Könyv­barát” című tájékoztató, va­lamint a Bede Anna, Baranyi Ferenc, Mocsár Gábor és Tímár Máté munkásságát is­mertető kiadványok igen hasznosaknak bizonyultak. A közeljövőben jelenik meg egy ajánló bibliográfia a leg­korszerűbb mezőgazdasági szakkönyvekről és a mai ma­gyar irodalomról. Ez utóbbi a felsorolt művek rövid is­mertetését is tartalmazza. A Z ELÉRT eredmények újabb erőfeszítésekre serkentik a könyvbarát-moz­galom szervezőit. A sokfél« terv és elképzelés közül most csupán néhányat emelünk ki. November 17-én este 7 órakor Törökszentmiklóson kerül sor író—olvasó találko­zóra, Tímár Máté és Hajnal Gábor költő részvételével. Ugyancsak ők látogatnak el november 18-án Űjszászra is, az ott megrendezésre kerülő könyv barát-vasárnap alkal­mával. Ugyanezen a napon tartják meg a kenderest könyvbarát-vasámapot, ahol Mocsár Gábor, debreceni írót látják vendégül. A szervezés mindenütt nagyszámú társa­dalmi aktíva bevonásával fo­lyik; Szolnokon november 19-én a Tiszamenti Vegyiművek­ben találkozik Mocsár Gábor az irodalom iránt érdeklődő dolgozókkal. Az őszi könyvhetek kereté­ben Zagyvarékason rende­zendő író—olvasó találkozó külön érdekessége, hogy oda a szolnoki írókat hívták meg. Az elkövetkező hetekben megvalósulásra kerülő ter­vek között szerepelnek az MSZMP VIII; kongresszusá­nak tiszteletére rendezendő könyvkiállítások is. Megyénk minden nagyobb könyvtárá­ban kiállítják a VII. kong­resszus óta eltelt időben megjelent művek közül azo­kat, amelyek a szocialista tudatformálást a leghatéko­nyabban segítették elő. _ Ugyancsak az őszi könyv­hetek időszakában kerül sor az új alapokra helyezett Jó­zsef Attila olvasómozgalom megindítására. M INDENT egybevetve megállapíthatjuk, hogy a megyei könyvbarát bizott­ság jó gazdája a rábizott iMmiiHimiiimiiiiiiiiimiiiimiiimimimuH ATOMREAKTOROK könnyűsúlyú szigetelése James P. Mattingly cali- forniai feltaláló az eddigi ólomborítás helyett új, köny- nyűsúlyú védőszigetelést dol­gozott ki atomreaktorok szá­mára. Az eddig használt ólom és egyéb nehéz anya­gok helyett Mattingly hab­beton szigetelő burkolatot szerkesztett, a habbeton üre­geit pedig neutron-elnyelő anyagokkal tölti ki. Doktor úr, ha meggyógyulok — okvetlen elviszem magát motorozni! Válaszol az illetékes Néhány szolnoki tárgyú, bíráló írásunkra Kapás Re­zső, a városi tanács vb-elnö- ke válaszolt. Levelében megírta, hogy a tanács vb ipari csoportja utasította az Ingatlankezelő Vállalatot: hasson oda, hogy a lakók este tíz után környe­zetük háborítása nélkül, csendesen rádiózzanak. * A műszaki osztály határo­zatban kötelezte a lapunk említette vállalatokat, hogy cégtábláikon a helyesírási hibákat e hó 20-ig javíttas­sák ki. A cukorgyár és a szalma­cellulóz gyár üzemelésével keletkező kellemetlen szagok megszüntetésének lehetősé­géről a Közegészségügyi Jár­ványügyi Állomás munkatár­saival tárgyalt Kapás elv­társ. ök közölték, hogy a nemkívánatos szagok ereje csak drága berendezések megvásárlásával is csak né­mileg lenne csökkenthető. A levegő maradéktalan szagta­lanítására szolgáló berende­zés miQdez ideig ismeret­len. ügynek, s az egyre jobban működő járási. községi kömyvbarát bizottságokkal együtt bizonyára sikerrel oldja meg a soronlévő fel­adatokat. S ha így haladunk, akkor a jó könyvek népsze­rűsítése, az irodalom által történő ízlésfejlesztés és tu­datformálás valóban tömeg­mozgalommá, társadalmi üggyé válik. S tulajdonkép­pen ez az igazi cél. Kópiás Sándor „Nőgyűlölő” közlekedési rendőrök A jövőben a rendőrorvosok pszichológiai vizsgálatnak vetik alá New Yorkban azo­kat a közlekedési rendőrö­ket, akik túlnyomórészt női autóvezetőktől kérik el a betétlapot Az orvosok álla­pítják majd meg, vajon ezek a rendőrök nem kimondottan „nőgyűlölők”-e? Erre a lépésre az amerikai nőszövetségek panaszai ad­taik okot Adóm: — A rövid haj jobban áll neked Éva! — 23. — De mint a vad, amelyik földrengést neszei, megtor­pant lelkendezésében. Vala­honnan félelem rontott rá. Pillanatok teltek, míg fölis­merte a veszedelmet. Belé- döbbent, hogy a tavasszal együtt Kláriék is megérkez­nek. Amíg odavoltak, türel­mes fájdalommá tompult a lázongása. Most nagy robaj­jal roppant össze a nyugal­ma, aTra gondolva, hogy visz- szajönnek. Lángrákapott ben ne a pokol, tudta: tüze egyre dühöngőbbé válik, ő pedig egyenes fejjel hordhatja ön­érzetét, mintha érzéseit gyó- gyultra simogatta volna a feledés. * Fehér fellegnyájat csaloga­tott Pannónia fölé a jó idő. Míg legelészni széledtek az égi juhok odafönt a kék me­zőkön, idelent pompába rob­bant a táj. Rakétacsokrok fa­kadtak a domboldalakon, szí­nes tüzük illatot füstölt és a nektárrá nehezült levegő szivárványosan fodrozódott a völgy felett, mint a tündérta- vak vize. A falu bódultán ál­modott a dombok ágyékán, virágfürtökbe mártották ere­szüket a háztetők, a kémé­nyek csendet lélegeztek, a lágy szalmakazlak kiszellőz­tették magukból a fagy sza­gát és az idei napfényt a ta­valyi nyár illatával fűszerez­ték. Mihelyt a völgyre pillan­tott Klári, elbizonytalanodott a járása. Letért az országút fakó-kék kövezetéről, bele­gázolt a rét fiatal gyapjúba, megállt a magányosan mélá­zó, suhanó feketefenyőnél, ahonnan olyan picinek látta a falut, hogy akár a tenye­rére vehette volna. Az áhí­tat süldőlánnyá varázsolta vissza, arcának asszon.yosodó vonásait szűziesre lágyította az önfeledtség. Uj bőröndjét vigyázó mozdulattal állította bokája mellé, hogy minél sza­badabban lélegezhessen. Erez» ŐSZ Holnap becsomagolják, óvatosan, nehogy megron­gálódjon, s azután egy-két nap múlva Budapesten egy minisztériumi asztalon le­hámozzák róla a borítékot, s elolvassák húsz martfűi leány-asszony egy évének történetét A brigád Hámám Kató nevét viseli a martfűi Ti­sza Cipőgyár 39-es körén. Ezé a brigádé a napló, a dolgos hétköznapok törté­nete. Először 1961 szeptem­berében írtak lapjaira, amikoris éves vállalást tet­tek a kollektíva tagjai. Nemrégen értékelték mun­kájukat. S bizony semmi sem maradt „papíron”, teljesítették mind, amit vál­laltak! Pedig sokszor ne­héz volt annyira takaré­IJfazik a brigádnapló koskodni a cérnával, tűvel, aprósággal, hogy egy-egy hónapban 1000 forint meg­takarítást könyvelhessenek eL Alaposan oda kellett fi­gyelni a munkára, hogy még a vállalásnál is több legyen az elsőosztályú ci­pők száma. És tanulni is kellett, ha már vállalták. A húsz nőből egy asszony technikumba jár, kettő pe­dig szakmunkás lett azóta. Ez is ott van leírva a naplóban, a közös kirándu­láson, vidám szalonnasüté- sen készült fényképek kő­ié, mint válik serényebbé a vére a hazai illatoktól. Dani andalogva lépkedett utána. Vállán általvetős ta­risznyát cipelt, jobb kezében pici deszkatáskát lóbált. Cók- mókját a bőrönd mellé rak­ta, kalapját levette, majd a fűbe ült. Hunyorogva, békés mosollyal nézte a falut. A sok piros tető között, az egyetlen utca közepetáján ma­GEREMCSÉR MIKLÓS sarkával lyukat horpasztott a barna földben, fáradt rúgá­saitól halkan roppantak a fű­gyökerek. Most értette meg, miért nem akarta Klári, hogy a télen akár egyszer is haza­jöjjenek, miért utazott hoz­zájuk inkább az öreg Kin­cses, váltig bizonygatva, hogy mennyire szeret a városban. A gödörnek feszítette sar­kát, fölpattant és hagyva fo­gánál marasztalta tekintetét, a szülőház. Mosolya elfakult, lomhán belemarkolt a má­jusi fűbe. — Mi lehet az én gonosz öregemmel? — kérdezte me- rengőn, hangosan gondol­kozva. Klári letekintett rá. Embe­rének csak az erős vállát, meg a fekete üstökét látta. — Nincsenek itthon, Dani... A férfi rendetlen fürtjei hevesen rezdültek, ahogy föl­kapta a fejét. — Hát hol vannak?... Az asszony elfelejtett leve­gőt venni. Dani kérdő tekin­tete hamuvá halványította arcán a pirosságot. — Elköltöztették ecet... Egy sárgarigó villant el a közelükben. Lent a faluban három kalapácsütés csendült. A cementszagú tarisznyára hangya tévedt, sietős-kusza barangolással szimatolta vé­gig a zsák ráncutcáit. Dani lehajtotta a fejét, csizmája KISREGÉNY leségét, csomagot, lezúdult a dombról, árkon-bokron át száguldott a faluba. Klári nem kiáltott utána. Lehajolt a gazdátlan kala­pért, s babrálta remegő uj­jakkal. Gondolattalanul, a hallgatag ég iszonyú súlyát tartva nézett embere után, aki egyre kisebbedve, kalim­páló karokkal, fedetlen fej­fel botladozott át a völgyön. Dani a kertek alól érkezett apja portájára. Kiszakította sarkából a sövénykaput és eszeveszetten gázolt át a csa­lánerdőn, a lapulevelek kö­vér ernyőin, a lósóska ösztö- vér bokrain. A háborítatla'a lyugalomban tenyésző gazok ősi, vad mohósággal burjá- nozták be a kertet, szinte dőzsölve élvezték a magányt, sűrű bozontjukba derékig merültek a gyümölcsfák. Sárgafoltos macska surrant ki rémülten a tormalevelek közül, karcsú teste cikázó ívekben dobódott az udvar Magyar rövid filmek sikere A most folyó V. lipcsei nemzetközi dokumentum és rövidfilm-héten eddig bemu­tatott filmek közül az „Egy balett születése” című kubai film és néhány lengyel rö­vidfilm aratta a legnagyobb elismerést, de a tavalyinál lényegesen nagyobb sikert vívtak ki maguknak a ma­gyar rövidfümek is. A 49 országból érkezett, neves filmszakemberekből álló nézőközönség nagy elis­meréssel fogadta a Szent­kút” című rövidfilmünket (rendezője Kis József.) Ugyancsak sikert aratott „Ellesett percek” című rövid- filmünk (rendezője Kolonits Ilona). A lipcsei rövidfilmfesztivá­lok történetében most először Magyarország is képviselve van a zsűriben: Bokor Péter rendezőt ugyanis zsűritaggá választották. (MTI) zött. Színháziban Is együtt voltak, s nem felejtettékel feljegyezni ezt a napot, hiszen olyan jól érezték magukat A legutóbbi bejegyzések között az is ott szerényke­dik, hogy az ötven éves Rozi nénit — mielőtt gyógyüdülőbe utazott — kedvesen elbúcsúztatták. S hogy ott is emlékezzen rá­juk, egy csomagot adtak neki: melyet apróságokkal töltöttek meg. A naplót nemrégen lezár­ták. Azaz, hogy új fejezet kezdődhet benne. A bri­gád nemrég nyerte él a szocialista címet, s az asa- szonyok most újabb válla­lást tesznek, újabb közös célok elérésére; M, J. felé. Dani elhűlve tapasztat- ta, hogy itt nincs keresniva­lója embernek. Bátortalanul indult a macska nyomába. Álmos üresség ásított feléje az udvarról. Csak néháy lé* pest tett a sárga agyagon, aztán megállt. Nem mert lépni. A földbe­nyomott ábrák eléje állottak, homályosan és valószínűtle- nül úgy érezte, hogy az ud­vart nem szabad lábbal érin­tenie. Amikor még sár volt az agyag, itt járt az anyja, az apja, szekér fordult a ka­rám körül, állatok csatan­goltak erre, és nyomuk meg­kövült. Világosan látta, hogy a fagy után, meg a hó után, senki emberfia nem vetődött az udvarra. Mintha olyan emberrel találkozott volna, aki meghalt, föltámadt s ne­ki kell először szólni hozzá. Nem volt bátorsága a szó­láshoz. Egy pillantást »eteti a boltíves tornácra, a jól is­mert barna konyhaajtóra, amelyen most hatalmas szív­lakat csüngött, a szalmafe­delű ólakra, a betonvályús kútra, aztán megfordult. In­dult vissza Kláriért. A nap úgy sütött, hogy a föld is eltikkadt és langyos lett tőle, mint a friss ke­nyér, Dani mégis olyannak érezte magát mintha vékony jéghártya fagyott volna rá. Kukoricát vetett a szövet­kezet. Olyan időben, amilyen éppen kellett. Porhanyósra érlelte a hantot a májusi napfény, süppedő szőnyeggé változott a termőföld, hang­talanná oldódott rajta a munka, s a meleg ragyogása először pirította barnára m parasztok bőrét. (Folytatjuk^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents