Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-10 / 263. szám
iWí november 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Képek a főiskoláról A Jászberényi Felsőfokú Tanítóképző intézetben meg. kezdődött a teljes „nagyüzem”. Ez azt jelenti itt, hogy a levelező hallgatók is járnak mostmár konzultálni a főiskolára, ami szükséges is, hiszen számukra, akárcsak a nappali, bentlakásos pedagógus-jelölteknél, nemsokára megkezdődik a nagy számonkérés, a félévi vizsga... A muzsika szárnyán... Bálint Ákos zenetanár irányújával zongora gyakorlatot tart Bor. Bély Zsófia II. éves nan»*«ii tagozatos hallgató A földrajz konzultáció meg» kezdése előtt a levelező hall* gatók egy csoportja még egy* szer átnézi az anyagot MRVM Mi újság a mezőtúri VILLGÉP-nél? Harmincötén két lavór mellett — Miniatűr fénycső a hegesztő- és olajár a bakeütprés műhelyben — A gazdasági és műszaki vezetés színvonaláról A forgácsoló műhelyben a „rangidős” szerszámgép egy 1893. május 16-án „született” eszterga. Megkérdeztem, mit tud. — Rugóvezető-hüvedyt csinál — mondják. — Most nem működik, mert az egyik kés eltört. Azért nem dolgozik rosszul — védelmezik — csak azt érzi, hogy nyugdíjközeiben van. Minden hónapban két hetet göthös. Öltöző?... Fürdő?... Azt megértjük, egy szerszámgép sok pénzbe kerül, nehéz beszerezni — jegyzi meg egy fiatal lakatos. — De azt már nem, hogy három-négy méter PVC vízvezeték-lefolyócsövet miért nem lehet már három hete felszerelni. — Hova? — Az öltözőbe, vagy fürdőbe. Ne haragudjon, hirtelen azt sem tudom, hogy fürdő-e a fürdő, vagy öltöző-e az öltöző. Jöjjön, nézze meg, milyen körülmények között tisztálkodunk és öltözködünk. Megnéztem. Az ötször öt méteres helyiségben 35 öltözőszekrény van, ezenkívül az egyik fal teljes hosszát elfoglalja három zuhanyozó, melyek közül az egyik nem folyik, a másik kettőt meg nem lehet teljesen elzárni. Ezért a helyiség betonalja állandóan víz alatt áll. A másik falon négy vadonatúj mosdókagyló ékeskedik kis szépséghibával: nincs le- folyócjö. Mibe mosdanak az emberek? Két kisméretű lavórban. — Képzelheti, munka után mi van itt — panaszkodnak a forgácsoló dolgozói. A hegesztőben a bejárattal szemben lévő falon két pici fénycső szolgáltatja a világosságot. Csodálni lehet éles sasszemüket, hogy ilyen gyér világításnál is tudnak dolgozni. — Az szb-titkárt hol találhatom? — érdeklődtem az egyik hegesztőtől. Meg akarom kérdezni, mit tett az üzem szakszervezeti bizottsága a mostoha körülmények ellen. — A városban van. Valamilyen táncrendezvény engedélyét intézi — volt a válasz. — Egyébként ő is itt dolgozik köztünk. A bakelitprés műhelyben a présgépek mellett farácson állnak a dolgozók. No nem azért, hogy jobban elérjék a présszerszómot, hanem azért, hogy ne álljanak bokáig olajban. — Miért folyik az olaj? — kérdezem az egyik préselőtő!. — Nem tudjuk. Tény az, hogy folyik. Amit beleöntünk felül a gépbe, az alul ki is jön. Tudja, hogy milyen drága olaj ez? A mezőgazdasági gépszerelő képzésről Lapunk 1962. október 6-i számában írást közöltünk „Nem kellenek a mezőgazdasági gépek szakemberei?” címmel. Ebben arról a tűrhetetlen állapotról írtunk, hogy a Szolnoki Mezőgazdasági gépjavító Vállalat területén elhelyezett ipari tanulók képzése folyik. Más szakmára tanítják a fiatalokat elméletben és másra gyakorlatban. Megírtuk, hogy a mezőgazdasági erőgépeket nem is ismerik, nem hogy javítani tudnák azokat. A napokban újra ellátogattunk a tanműhelyekbe és 37. ipari tanuók iskolájába, hogy megnézzük történt-e változás cikkünk nyomán, AMI MEGVÁLTOZOTT A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat igazgatója, Ambrus Imre az elmúlt időszakban sók segítséget adott a gyakorlati oktatáshoz. Két G 35-ös félddesel teljes erőgépet, két U 28-ast, két Ze- tórt (mindkettő Diesel), két C 80-as Indítómotort, két DT 54-es indító motort (mindkettő benzinüzemű) bocsáj- tott a tanulók rendelkezésére. Ez a tíz motor, amely közül kettő teljes kormány-, fék- stb. szerkezettel ellátott erőgép, már komoly alapot adhat a szerelői ismeretek elsajátításához. Az elméleti oktatás is összhangba került a gyakorlati képzéssel. Géplakatosi szakmát tanulnak, amelybe beletartozik az erőgépek, robbanómotorok (Diesel, OTTÖ egyaránt) szerelése, javítása. Kétségtelen, hogy a kezdeti zűrzavar okozta hiányokat a hátralévő időben már nem lehet teljesen pótolni, azonban a helyi lehetőségek figyelembe vételével az említett változások már biztosítják az életbe kerülő fiatal szakmunkások képzettségét. AMIN VÁLTOZTATNI KELL Nem hallgathatjuk el azonban azt. sem, hogy a helyileg hozott intézkedések csupán részben oldják meg megyénkben a mezőgazdasági gépszerelők képzését. Munkagépeket (borona, kombájn, borsószedő stb., vagyis amiket az erőgép vontat) még ma sem javítanak, szerelnek a tanulók, pedig az állami gazdaságok, szövetkezetek többségében ezeket kell javítaniuk. Ilyen gépeket a mezőgépjavító sem tud biztosítani. A vállalat igazgatója, a tanulók főoktatójával Csőke elvtárssal azon munkálkodik, hogy a termelőszövetkezetek közvetlenül a tanműhelyek részére küldjenek munkagépeket. Ettől persze érthetően idegenkednek a tsz-ek, hiszen a számukra fontos gépeket gyorsan, jól megjavítva várják vissza, vagyis tanulókra nem szívesen bízzák. A géplakatos! szakképzettség sem fedi tökéletesen a szükségletet. A munkagépek javítása már „nem vág” a szakmába. Mezőgazdasági gépszerelő szakmába kell a jövőben felvenni a tanulókat, tekintve, hogy ilyen szakma van, sőt Szegeden, Makón. Békéscsabán, Gyulán e szakmát tanulják a fiatalok. Kukoricamorzsolók m Szaladnak fel az elevátor meredek futószalagján az aranysárga kukoricacsövek. Azt hinné az ember, hogy menten leesnek, mert minduntalan visszacsúsznak, gurulnak lefelé. Aztán mégis feljutnak, és beleszóródnak a cséplő dobkosarába. Lent kék köpenyes, szőke kislány lapátolja a terményt a felvonóra, Bereczki Hona. Izmosító, nehéz munka ez. Meg is kérdezem: — Mióta morzsoltok? — Várj csak;:. Van annak három hete is, vagy még több. Nem tudom pan tosan. Mindig váltunk. Ilonkán kívül még nyolc kislány tartozik a munkacsapatába. Most éppen cukorrépát koronáznak a töb biek a Vadasi üzemegységben. A tengeri lapátolás azonban nehezebb, ezért kétnaponként váltják egymást. Néhány hónapja dolgoznak csak a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Technikum Tangazdaságában. Időszaki munkások és november végén letelik a szerződésük. Jól keresne]:, de keményen megdolgoznak érte. Ez a kislány is. aki nincs több tizenhét évesnél Tengelyroppanásig megrakott szekér nyikorog elő a gazdasági épületek közül. Nem is ült fel a kocsis, nehogy leessen, inkább lent a lovak mellett baktatva kezeli a gyeplőt. Az elevátor közelében megáll. — No, fogjuk meg, Jóska, ezt a..: — szólal meg elharapva a mondat végét, mert hiába néz körbe, akit keres, az nincs sehol. Utánakiabál a társának s míg várni kell rá, addig beszélgetünk. — Köpösdi Pál — mutatkozik be. ötven év körüli lehet. Reggeltől estig tengerit fuvaroz a górétól a morzsalóig — Tegnap cementet vittem az építőkhöz — mondja —, az nehezebb volt a két lónak. Lassabban haladtunk. Nagyotdobbanó léptékkel, lihegve megérkezik Jóska is — bocsánat —, teljes nevén Kovács József. Kérdésemre, hogy mit csinál, már hadarja is a választ: — Én vagyok nyár óta a váltós. Azt a rakodót, kocsist helyettesítem folyton amelyik szabadságon van, vagy megbetegszik, egyszóval aki éppen nincs itt. Mondaná tovább is, de erre most nincs idő. Mindketten nekifeszítik vállukat a szekéroldalnak és feldöntik. A rakomány nagy robajjal vágódik a földre. A szertepattanó csövek közül azután összeszedik a kocsimagasítókat, helyrerázzák a kificamodott deszkákat, és indulnak a következő fuvarért. nánk legalább, akkor lemenne egy nap száz mázsa is, de így .:. — Mennyi? — érdeklődöm. — Tegnap hetvenhét zsákm A tulajdonképpeni morzso- lást Kiss Sándor „vezényli”, ö indítja a motort, állítja be az átalakított cséplőgép láncát. rostáit, verőléceit. A munkaközbeni hibákra nyomban felfigyel, és persze, kijavítja. Most éppen kötözi egyik zsákot a másik után, s cseréli sorban, mert pillanatok alatt színültig szalad bennük a szemestengeri. — Haladna ez még gyorsabban is, de kevesen vagyunk — panaszolja. —Mert ugye, mi az a két ember, ekkora géphez? Ha négyen vollral morzsoltunk, az pedig még ötven mázsa sincs. A gépet figyelem, amint a kukoricaszem narancsszínű sugárban szóródik belőle a zsákba. — Töri — mondom. — Nem baj? — Hogy volna?! Innen úgyis a darálóba kerüL Persze, erre nem is gondoltam. Nem vetőmag ez, hanem takarmány, viszik az állatoknak. Megnyugtat, de azért tovább okvetetlenke- dem: — A csutkát is töri! Kishíján mérges lesz. — Hadd törje — mondja erélyesen. — Direkt úgy kell, hogy feldarabolódjók. mert ezt meg aljnak készítjük a baromfitelepre. A villa után nyúl. széles mozdulattal elhessenti az oda szemtelenkedő verebeket. Hangos csiviteléssel távozik a madársereg, a gépkezelő pedig szépen, tempósan kezdi eldobálni a cséplő orránál tornyosodé piros- barna csutkahalmot. Fehér Mária — A TMK lakatosok nem próbálják megjavítani a tömítéseket? — Nem tudják. Egyszer volt itt egy diósgyőri szerelő. az megcsinálta rendesen, utána hosszú ideig nem eresztett a tömítés. Az a véleményünk, még egyszer el •kellene hívni azt a szerelőt, javítsa meg. a mi lakatosaink meg figyeljék, hogyan csinálja. Az üzem gazdasági és műszaki vezetői közül senkit sem találtam „házon belül”. Szabó Béla technikussal beszéltem a látottakról és hallottakról. Mit mond a technikus? — Miért nincs rendes mosdó és öltöző a piszkos, olajos munkát végző férfi dolgozók részére és miért nem tudják megjavítani a bakelitpréseket? — érdeklődtem. — összesen százezer forint felújítási keretünk volt erre az évre. Ennyit adott a megyei tanács. Ebből egy rozoga, nádfedeles vályogházat alakítottunk irodának. Nem tellett fürdő és öltöző építésére. Megjegyzem, a szőnyegszövőben még rosszabbak a munkakörülmények. — Na és lefolyócsövet sem tudtak beszerezni, hogy ne két lavórban mosakodjanak az emberei-: ? — Nem lehet kapni — válaszolta. — Ki a hibás, hogy a présgépekből kifolyik az olaj? — A gépen dolgozók — jelenti ki határozottan. __ ...» — Igen, mert nem javítják meg. — Hát a TMK-lakatosok? Miért nem azok csinálják, az ő kötelességük. — Á, — legyint. — Azok nem tudják megjavítani. 4z ipari osztály véleménye A megyei tanács ipari osztályának vezetője, Pintér Dezső a következőket mondotta a mezőtúri Villamos és Géptechnikai Cikkek Gyárában uralkodó helyzetről: — Jelenleg városi kezelésben van a vállalat, közvetlenül a városi tanács ipari osztályához tartozik. Amíg nem lesz megyei vállalat, nem sokat fog változni a helyzet. Nemcsak a szociális épületek állapota aggasztó, hanem az üzem gazdasági és műszaki vezetési színvonalának jelenlegi helyzete is. Nem engedhető meg az anyaggazdálkodásnak az a módja sem, ahogy a vállalatnál képzelik. Teljes káosz uralkodik az anyag ki- és vissza vételezési bizonylati rendszerben. Erre egy vizsgálat már fényt derített, de eddig még nem történt intézkedés a hibák felszámolására. Addig is, míg a mezőtúri VILLGÉP-ből megyei üzem lesz, a városi tanács illetékes szerveinek sokkal nagyobb gondot kellene fordítani arra, hogy a több mint két éve vajúdó vezetési színvonalproblémákat végre megoldják. — bognár — A szolnok megyeiek óvják legjobban csecsemőiket Az országban a csecsemő- halandóság az útóbbi években közismerten csökkent, a legnagyobb eredményt kétségtelenül Szolnok megye lakossága érte el, ahol a 44 ezrelékes országos átlaggal szemben, ezer csecsemő közül mindössze 33 hal meg egyéves korának betöltése előtt. A felszabadulás előtt éppen Szolnok megye állott az első helyen a csecsemőhalandóságban, ezer gyermek közül 132 halt meg. Ezt a mostani, immár örömteli rekordot az orvosok azzal magyarázzák, hogy a? egészségügyi szaktanácsadásokon ebben a megyében foglalkoznak a legtöbbet a kismamákkal és Szolnok megyében gyűjtik össze az arra rászorulók részére a legtöbb anya- tejet
