Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-04 / 259. szám

1962. november 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Esti beszélgetés Kuncsorbán Bevezetik a kalászosok fagy- biztosítását Százhuszonhárosm ház. Ennyiből áll a falu: Kun­csorba. De messzebb, távo­labb, a dűlők mellett, a kun­halmok mögött mindenütt csak tanyák vannak. A tanácselnök. Csordás Mihály meg is mondja pon­tosan: — Kétszáztizenegy ház ösz- szesen. Majdnem kétszerese annak, ami a faluban van. Áldatlan állapot ez! Tanyák. Szegénység, amely ott ténfereg a távoli porták környékén... Azt mondja Csordás Mi­hály: — Igen, szegények ezek az emberek, de önönmaguk szegényei. Nem arról van szó, hogy éheznek. Jól áll­nak anyagilag. Csak igény­telenek. Én két és fél hó­napja vagyok itt vb-elnök. Mi­kor kimegyek a , földekre, gyakran betérek egy-egy ta­nyába. Szétnézek, elbeszél­getek az emberekkel... Sok­szor meg is értem az ő éle­tüket. Ki tanította volna őket arra, hogy újságot ol­vassanak — hogy tájékozot­tabb mindjárt az ember, ha van rádiója. Kimaradtak va­lamikor az iskolából, legtöbb­jük 3—4 osztályt végzett csak, aztán apáik mellett, a barázdákban, a tarlókon kellett már dolgozniuk. Ezek az emberek csak a munkát ismerték, mást nem. — Hol dolgoznak most? — Szövetkezetekben. Egy­két ember van már csak kívül a közösön, de ezek már fullasztóban élnek. Nem terem takarmány a jószá­gaiknak. Dűlőkön legeltet­nek, s ha lekopott, megete­tik azt, amit télire gyűjtö­gettek. Messze van ide a város. Piacolni se nagyon mehet­nek. Ha busszal akarnak utazni, már hajnalban kell nekik kelni, s csak estefelé jöhetnek haza, mert nap­közben nincs járat. Kerék­párral meg nem érdemes el­indulni. Csak kidöglészti az embert. — Épp ma volt egy tár­gyalásunk — a tanyákról be­szélgettünk. Ügy tervezzük, hogy 1975-re minden ilyen kis települést fel kell szá­molnunk. Nehéz lesz. Már tudjuk előre. De segíteni akarunk. Kiemelni őket on­nan, ahol már nem lehet jól élni. Mi vagyunk a felelősek értük! Azután Szénást Imréről, az őszhajú, csontos arcú iskola­igazgatóról beszél: — Negyvenkét éve él eb­ben a faluban. Túrkevei szü­letésű. Elvégezte a tanító­képzőt. Utána nem kapott állást. Egy évig volt munlca nélkül. Itt, Kuncsorbán élt egv ismerőse, annak segítsé­gével került valahogy ide. Kérdeztem egyszer tőle: nem akart sohasem elmenni? Nem én! — válaszolta gyorsan. s mintha kis szemrehányás lát­szott volna az arcán. Látja ezeket az alacsony, csöppnyi házakat? Ezt a két templo­mot?... _ » — Érzi, milyen nagy itt a csend, milyen messze van ez a falu a várostól?... Távol bizony, ide a busz is csak egyszer jön napjában. Tud­ja mi az, itt élni több mint negyven évig? Meg tudja érteni? Alig pár nappal ez­előtt is beszélgettem vele. Nemsoká itt a nyugdíjazás ideje — mondtam neki ne­vetve. Megdöbbent. Én azt hittem, örül majd neki. De ő csak nézett rám. Különö­sen érdekes tekintete volt. És minek menjek? — kér­dezte. Bírom én még magam. Szeretem a hivatásom, én dolgozni alcarok még. * Üj kérdést teszek fel: — Mit tud a fiatalokról? Csordás Mihály: — Én nagyon becsülöm a kun- csorbai fiúkat, lányokat. Szövet­kezetben dolgoznak, vagy a gép­állomáson. A faluból csak azok hiányoznak, akik tovább tanul­nak. De azok sajnos, már nem igen jönnek vissza ... — Milyen szórakozási lehető­ségeik vannak? — Van egy kultúrházunk, meg itt, a tanácsházán van egy tv készülék. Most a közeljövőben egy cukrászdát szeretnénk épí­teni. Ne kelljen a fiataloknak a kocsmában tölteni az idejüket szombat délután vagy vasárnap. Táncmulatságokat is rendezünk néha. örülök, ha jól érzik magu­kat. Nagy csend lett. Tudtam, mon­dani akar még valamit. Hagy­tam, hogy gondolja át teljesen. Megállt, szemben velem, és így szólt: — Tudja, én azt akarom, ha már ide kerültem, legyen vala­mi hasznos munkám. Szépítenünk kell ezt a falut. Átalakítani. — Szorgalmas emberek élnek itt. Hogy ez a falu pár év múlva már ne tükrözze a régit. Üj le­gyen ez a falu, hogy azok a fia­talok, akik tanulnak, vágyódva jöjjenek vissza, mert itt van a helyük: SEBFÖZÖ SIMON Az Állami Biztosító — a szövetkezetek kívánságára — az 196^/63. gazdasági évre bevezeti a kalászos növények fagybiztosítását. Az új biz­tosítási forma őszi- és tava­szi búzára, árpára, rozsra, zabra terjed ki. A biztosítás díja a szövetkezetek terme­lési tervében feltüntetett holdankénti hozamérték 2 százaléka. A most bevezetett fagybiz­tosítás tapasztalatai alapján a következő években sor ke­rülhet más növények, gyü­mölcsök fagybiztosítására is. (MTI) Látogatás a kukoricagyárba Nem egyszer hallottam már így említeni a Szentta­mási Állami Gazdaság hib­ridüzemét. Találó ez a név, mert valóban kukoricát „gyárt” az üzem. Egy-egy idényben 280—350 vagon fémzárolt vetőmagot, amiből exportra is jut. Csigalépcsőn jutunk fel a kukoricagyár szivéhez, a „tűzokádó géphez”, ahol Tóth József gépész-szerelő őrködik, (első kép.) Lobogva ég a gázolaj, ez a gép biztosítja, hogy a szárí­tókamrákban lévő csövesku­korica 42—43 Celsius foknál száradjon. Az osztályozótoronyba ér­kezik a tekervényes csövek sokaságán a lemorzsolt, tisz­tított kukorica. Majd a hom- bárszerű nagy tartályokból a zörgő, zakatoló osztályozó­gépekre, onnan pedig a csá­vázógépbe. A belföldi tétele­ket mind s — a megrendelő kívánsága szerint — az ex­portra kerülő vetőmag egy részét is félnedvesen csáváz­zák. Így kerül aztán zsákba a hibrid vetőmag. A jó ke­délyű Zeller Gizi begyakor­lott gyors mozdulattal illeszti a papírzsákot az adagológép­re. Egy gombnyomás, s a lassan mozgó szalagon to­vább csúszik a 25 kilogramm kukoricát tartalmazó zsák U. Szabó Istvánhoz. (2. kép) Az orosz feliratú, ügyes varrógéppel a fi atalember egy pillanat alatt bevarrja a zsákot. Ugyanazzal a munka­folyamattal a tételszámot és az üzem címkéjét is ráerősí­ti. Berta Mátyásné és Héjjá Mária csomóra köti a cérnát, s már viszi is a szalag a te­le zsákokat a raktárba. Szilá­gyi Róza. s a többi raktári munkás fémzárolja a kuko­ricát. (3. kép) A raktárban zsákhegyek tornyosodnak. Papp Sándor műszakvezető agronómus új­ságolja. hogy jelenleg 90 va­gon vetőmag vár elszállítás­ra. Egy része a Német De­mokratikus Köztársaságba kerül. A Martonvásári 48-as faj­tából 25—30 vagon vetőma­got exportálnak. Az üzemben hosszú utat tesz meg a kukorica, amíg zsákba kerül. De a gyár ter­méke még messzebbre, a me­gye, az ország határain túl is eljut. N. K. ßiztos jövedelem a szerződéses dohánytermelés ! Magas beváltási árak! Kamatmentes előlegek! Kedvezményes áru cigaretta! Természetbeni juttatások! KÖSSE MEG MIELŐBB AZ 1963. ÉVI DO- HÁNYTERMELÉSI SZERZŐDÉSÉT! Petőfi magyar nemesé­nek ükunokájáról. Min­denki ismeri Petőfi Ma­gyar nemes című versét. Csak a nagy zseni volt ké­pes arra, hogy néhány mondattal ilyen tökéletes képet fessen egy társadal­mi osztályról, a hanyatló, munkátlanságba, henyélés­be fulladt magyar nemes­ről. Történelemkönyvek kö­teteinél többet mond Pe­tőfi verse, hisz míg azok a kor objektív társadalom­rajzát adják, a költő sza­vai nyomán feltámad ma­ga a magyar nemes, szinte itt ül előttünk, amint egész éltét, elpipázza, látjuk zsí­rosán fénylő arcát, a fék­telen evés-ivástól bárgyú- ságba hajló tekintetét, s mögötte a fogason ott függ az ősök rozsdamarta véres kardja. Látjuk az egész embert, amint önmaga és egész társadalmi osztálya kísérteteként visszalopa­kodva a kriptából, a vi- lágbaböfögi a közöny és a nemtörődömség, a mának élés, az egyéni érdeknek a közös elé állítása örök jel­szavát: Mit törődöm a ha­zával? A hazának száz ba­jával? Hagyjuk nyugodni sírjá­ban a magyar nemest, aki 120 esztendővel ezelőtt is már csak kísértet volt. Hagynánk, de nem nyug­szik. S mielőtt még azzal vádolna valaki, hogy mai gondjaink helyett panopti- kumi figurákat elevenítek fel, elmondom, mi késztet ilyen történelmi, vagy in­kább történelem előtti em­lék idézgetésére. Hallot­tam egy szólásmondást, amit szülője szállóigévé váló hitvallásként hajtogat. Egyik tekintélyes termelő- szövetkezetünk szakembere szokta mondani, ha könyv­ről, újságról, tanfolyamról, szakiskoláról esik sz6: Nem írok, nem olvasok, én ma­gyar mezőgazdász vagyok! Nem e sorok írója idézi fel tehát Petőfi magyar ne­mesét, hanem az említett „magyar mezőgazdász”. Szomorú az, ahogyan a szóbanforgó mezőgazdász — talán társai is akad­nak? — gondolataiba, ezen keresztül életébe, életfel­fogásába, világnézetébe be­sompolyog ez a kriptalakó, rozsdás kardú nemesi ős, akinek szavaiból hitvallás lesz, zászló. A tudománytalanság és elmaradottság zászlaja, a lustaság és közöny, a zsír­párnák közé ágyazott és borgőzzel ártalmatlanná tett hajdani forradalmiság hitvallása. Mindez ma. A tudomány rohamos fejlődésének nap­jaiban. A kozmosz meg­hódításának idején. Ami­kor az ember elküldi okos, gondolkodó gépét, hogy az megvizsgálja: van-e élet a Marson. De mit érdekli modernkori magyar neme­sünket a csillagászat, meg a Mars . felülete, hisz a magyar élet tüzetes vizs­gálatától is elfordul, saját szakmájának forradalmi megújhodásában sem kíván részt venni... Mit részt venni? Tudomást sem kí­ván venni róla. Mert 6 magyar mezőgazdász. Most tulajdonképpen mindazt el kellene monda­ni, mennyi újat kell meg­ismerni, megtanulni egy mezőgazdásznak ahhoz, hogy a ma — majd a hol­nap — egyre növekvő kö­vetélményeinek megfelel­jen, hogy az élettel lépést tartson. És azt is el kelle­ne mondani, mennyire így kellene mondani, mennyire így tesznek azok, akik nem elpipázná akarják életűiket, hanem ember módra leél­ni. Becsülettel eleget tenni a munkának, alkotásnak nevezett örök emberi hiva­tásnak. Petőfi magyar nemese is azzal kezdi: Tán a tudo­mánynak éljek? A tudósok mind szegények. Nem írok, nem olvasok. Én magyar nemes vagyok! Ezt büszkén vágja a világ szemébe. És azt is, hogy életének a cél­ja a henyélés, az evés-ivás. A végén, csattanóul, szinte erre a legbüszkébb: Mit törődöm a hazával? Az ükunoka még csak arra büszke, hogy nem ír és nem olvas. (V. J.) Kenyéradó planéták s ártatlan vészhozók Csillagász szakkör alakul Jászberényben ,,Im Itt vagyok, lelkem vágytól remeg Belátni a természet műhelyébe.” (Madách) Csendben érkezett meg a he­rényi Május 1 szigetre a város új büszkesége, a húsz centimé­ter átmérőjű, Newton-szerelésű refraktor. — Tükrös csillagászati távcső ez. Fejes Lajos amatőr asztronómus remeke. Egy sze­rénységéről ismert, Ybl-díjas tervező és dr. Kulin György, az Uránia Csillagvizsgáló Intézet igazgatójának szívességéből ke­rült Jászberénybe; ott pedig a városi tanács gavallériájából a Lehel Vezér Általános Gimná­zium tulajdonába. Paksy Gábor városi főmérnök tervezett szá­mára emelvényt, védőberende­zést. MOSTOHA TUDOMÁNY — A csillagászat tudománya egyáltalán nem favorit a gimná­ziumi tantárgyak között, — em­lítette Petries József, a jászbe­rényi gimnázium tanára. — Csak a negyedik osztályban foglal­koznak vele évi öt (!) órában. A tantervi tervezet szerint a társa­dalomtudományi tagozaton évi tíz, a természettudományi tago­zaton pedig évi huszonhat órát kap majd. Nevelői munkában őszült, ritkult meg a hajam; ta- oasztalatból tudom, hogy a diá­kok érdeklődése ennél sokkal nagyobb . . . Nem titok előttük, hogy az emberiség felemelkedé­se felé a munka és a csillagos ég ismerete nyitotta meg az utat. Csillagászat nélkül, úgy-e lehetetlen naptárt készíteni; — naptár nélkül pedig ugyan hon­nan .sejtené a földműves, mikor célszerű vetnie? . . . Korunkban, az űrhajózás hajnalán különösen megnövekeden az érdeklődés a csillagászat iránt. Petries tanár úr megmutatja a szakvéleményt, melyet dr. Ku­lin György írt a teleszkópról. Ne­ves tudósunk szerint a készülék mind bemutatásra, mind tudo­mányos feladatok elvégzésére alkalmas. «— Megcsodáltuk a Sa turnus gyűrűjét, láttunk három Venus- holdat; a mi Holdunkat is ala­posan szemügyre vettük. Nyolc­vanszoros nagyítású távcsövünk elmondhatatlanul érdekes képet adott róla. A Hold-korong pere­méről a hegyek ,,beleágaskod­tak” a világűrbe; mintha csak kicsipkézte volna valaki égi úti- társunkat . . — fejtegeti Pet­ries József. — E nagyszerű esz­köz birtokolása szinte önként sugallta a gondolatot, hogy ala­kítsunk csillagászati szakkört. Ennek vezetésében ifjabb kollé­gám, a fizika-matematika szakos Halmai György lesz társam és segítőm. A SZAKKOR MUNKATERVÉT alapos, előzetes tájékozódás után készítik majd el a nevelők. Fel­tett szándékuk, hogy a többi, jászberényi járási iskola számá­ra is hozzáférhetővé teszik a ref- raktort, sőt a nagyközönség elől sem zárják el. Petries tanár úr ,, osztály különbség” nélkül, azaz elsőstől negyedikesig minden ió- magaviseletű, komoly, érdeklő­dő diákot szívesen lát majd a szakkörben. A legrátermetteb­bek közül szemeli ki annak ide­jén az ifjúsági előadókat. Kon­krét csillagászati feladatot az Urániától kíván kérni a csilla­gász-tanár, lehetőleg a szoLnoki csillagbarátokkal közöset. Apránként — remélhetőleg a Művelődésügyi Minisztérium és megyei tanács vb oktatási osz­tálya segítségével — beszerzik az igényes tartalmú csillagászati szakkönyveket; előteremtik a távcső mechanikus mozgaiásá- hoz szükséges szerkezetet. — Szoros együttműködésben szeretnék dolgozni a matemati­kai szakkör tagjaival, valamint a rajzolásban-festésben ügyes­nek bizonyuló diákokkal. Az utóbbiak megyénkben egyedül­álló, az oktatásban igen nagy jelentőségű színes csillagászati faliképekkel gazdagíthatnák in­tézetünket. — sorol terveiből a lelkes pedagógus. — borváró —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents