Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-30 / 280. szám

1962. november 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Pillanatkép a nemrég megnyílt törökszentmiklósi bölcsődéből EGY ÓRA , AZ AUTOBUSZ-PALYAUDVARON Megy, nem megy? — Gyalog gyorsabb — Hét vocTtonlrí tintlenrci : harminc kockakő miatt kelt át a favágó bárkáján a le­gendás Merlin- varázsló, itt dúl­tak a vad csaták bevételéért, s itt áll még ma is két híd: a jobb par­ton a Nagy- CháteJet, a bal . parton a kis Cha- pelet, mely száza­dokon át kapu és erődítmény is volt egyben. Most Párizs leg­csendesebb része, melyet kikerül az örökösen höm­pölygő autófo­dieket. A legszebb kilátást állítólag a parti „Ezüst to­rony” elnevezésű kávéház járdateraszáról nyújtja. Persze a francia vállalko­zók erősen ki is használják ezt. Általában a franciák mindent kihasználnak. Az említett étterem ma már el­sősorban nem a Mi Asszo­nyunk templom által nyúj­tott panorámájával, hanem áraival emelkedik ki. Jaj annak a szegény turis­tának akit rossz sorsa ide vezetne egy pohár frissítő sörre a Szajna-parti séta köz­ben. Külsőleg alig különbö­zik az átlag kávéházaktól — belül sem szebb, csak tisz­tább. Mégis Párizs legdrá­gább — s persze legelőkelőbb vendéglátó helye. Az önki- szolgáló éttermekben 3—4 frankért lehet ebédelni, bele­értve az elmaradhatatlan 2 deci vörösbort ’ és ebéd utáni banánt is. Itt kétszázötven frank egy ebéd és csak ép­pen, hogy kapni lehet. Míg a többi kávéházak a nap leg­nagyobb részén üresek, itt vacsorára telefonon kell asz­talt foglalni és ismeretlen névnek, soha nincs szabad hely. A vendégek főleg ame­rikai milliomosok, francia arisztokrata családok, híres filmcsillagok. Még a francia középburzsoának is elér­hetetlen álom, hogy ide beül­jön, akár csak egy spiccerre is. (Folytatása következik) Palatínus István III. Pitymallatkor csendes, zöld vizű folyó partjára ér­keztek, mely fűvel és vaddal teli mederben kígyózott a tölgyektől, nyírfáktól, bük- köktől sűrű erdőben. A két partot árnyék és titok borí­totta. Közelebb jőve, sem­milyen neszt nem hallottak a szigeten, hacsak nem egy tyúk kodkodácsolását... A nap első leheletére felszállt a földet burkoló köd és fel­tárult az égerfák reszkető lombkoronája alatt a sziget közepén töppedő szalmatetős kunyhókból álló Ids falu. A közelben egy favágó most vágta le a zöld gallyakat és be akarta emelni a nyalábot a bárkába. Már éppen leol­dotta a kenderkötelet, mely a parthoz kötötte. — Vigyen át minket is — tááJtatta Merlin, — Szívesen — felelte a paraszt. — Milyen folyó ez7 — kérdezte. — A Szajna. — És a falu? — Lutetia. Becsukom a könyvet. Az egyik Szajna parti szabad könyvárus ajánlott csopor­tunknak a „böngészdében” — biztat, hogy olvassuk csak Edgar Quinettől, hol állunk most. A XIX. századból való mű az egyik legszebb, idege­nek dőtt ma is . legkereset­tebb leírás a város keletke­zéséről. S valóban — átnézel a túl­só partra, ahol Szent Lajos szigetének kavicsos talpát nyaldossa a zöld víz. Itt született Párizs ezen a böl­csőalakú földnyelven, mely­nek századokon át éltetője, védőárka volt a Szajna, Itt lyam, a nagyváros zúgó ára­data. A keskeny utcákban kevélyen tartják még magu­kat a történelmi időket lá­tott házak, az őszi színekbe öltözött éger- és juharfák lombjai alatt békés öregurak sétálnak a vízparton, A csend és bélié idevon­zotta a költőket, írókat. A régimódi bérházak szobáiban csendes kávézóiban szület­nek a mai francia s világiro­dalom legnagyobb alkotá­sai. Csodálatos egy délutáni — alkonyati séta itt a vízpar­ton. A kávéházak teraszán ezernyi ember, a sétányon szorongó, andalgó tömeg­muzsikaszó. tény és elegan­cia árad mindenből. A Not­re Dame székesegyház cso- dálnivaló szépségével, töme­gével vonzza ide a külföl­PAKIZS BÖLCSŐJE: SZENT LAJOS SZIGETE Reggel hat óra. A pálya­udvar felől sűrű sorokban jönnek a munkába indulók. Az autóbuszmegállónál az­után megrekednek. Elkezdő­dik a lassú, nehézkes ka­paszkodás. A másik oldalról a forgalomirányítóval szem­léljük a látványt. — Ez is azért van, — mondja, — mert egymás hegyén-hátán kell járatni a buszokat. Van hét pótko­csink. Ha üzemeltethetnénk ezeket, nagymértékben teher­mentesítenénk a különjára­tokat. Még a nyáron meg­ígérték a Vöröscsallag úti fordulót és a Ságvári körúti átvágást. Azóta is készül... Az átvágást megnéztük. Körülbelül harminc méteres útszakaszról van szó. Né­hány ledöngölt kőkocka már a földben van. Mellette kő- és homokhalam ékeskedik. Mit mond erről a megyei tanács? Az Építési és Köz­lekedési Osztályon a követ­kezőket válaszolták: — December 154g elké­szül a Ságvári körút bekö­tése és a Vöröscsillag úti forduló. Tervezzük még a Mátyás király út összeköté­sét a pályaudvari körforga­lommal. Ehhez azonban a MÁV engedélye szükséges, mert a terület az ő tulaj­donukban van. Mi már ér­deklődtünk az ügyben, de mindezádeig érdemben nem nyilatkoztak. Elmondták azt is, hogy a közlekedési osztály és az AKÖV már tárgyalt a gyors­vonatok utasainak gyorsabb elszállításáról. Ugyanis a gyorsjáratú vonatok érkezé­séhez nem küldenek buszo­kat. A hiányosságért nem az Autóközlekedési Vállala­tot terheli a felelősség. Me­netrendszerűen indítják a kocsikat, viszont a sorompók meghiúsítják az idő pontos betartását. Egyes járatokról — éppen a sorompók miatt — elmondható, hogy gyalog gyorsabban célhoz lehet érni, mint busszal. Részben a felhasználhatat- lan pótkocsik, részben a jár­müvek csekély száma miatt reggel hat és hét óra között — a közel négyezres csúcs- forgalom idején — kénytele­nek a távolsági buszokat is bekapcsolni a városi forga­lomba. Ezért nem egy távol­sági járat már fél ötkor föl­szedi utasait, akik egy órá­val a munkakezdés előtt már Szolnokra érkeznek. Az időt a dolgozók pihenéséből ve­szik el. Mi lenne a megoldás? Egy autóbusz-pályaudvar létesí­tése. A végállomási bódék jelzett díszletek csupán. Ko­rántsem védenek meg több­száz embert a széltől, hótól, esőtől. Sajnos, távlati terv csak a kocsipark bővítése is. Az ebből adódó zavarokat igyekszünk úgy tudomásul venni, mint általában egy gyorsan fejlődő város jelen­ségeik Nem értjük azonban, hogy miért most, a hideg idő be­álltával lehet csak befejezni a harminc méteres útszakasz építését, ami laikus szemmel nézve sem több kétheti mun­kánál Furcsáijuk azt is, hogy a Mátyás király úti (tíz méte­res!) átvágás építése tulaj­donjogi kérdések miatt késik. Mindez a korszerű közleke­dés rovására. A sorompókkal való állandó huzavona sem lehet megoldhatatlan. Köl­csönös jóindulattal elérhet­nék. hogy a tolatás ne zavar­ja a menetrend betartását. — P — 7 számából Akadémián november 29-én vi­tát rendeztek. (A vitáról a Fi­gyelő beszámolót közöl). Barton József, a Beruházási Bank munkatársa a gépi beru­házások tervszerűségének prob­lémáival foglalkozik és cikke­ben javaslatokat tesz a tervsze­rűség fokozására, A Figyelő vi­lággazdasági rovata — a többi között — ikeda japán miniszter- elnök európai kőrútjának gaz­dasági hátterével, az Európai Közös Piac és Japán export- problémáival foglalkozik. A lap legújabb száma közli a Béke­kölcsön húzásának eredménylis­táját. A Figyelő A Figyelő legújabb, 48. Mámá­nak vezércikke összegezi a VIII. pártkongresszus gazdaságpoliti­kai útmutatásait. A könnyűipari vállalatok összevonásának ed­digi tapasztalatairól Simán Mik­lós cikkét közli a lap. Dr. Csikós Nagy Béla, az Or­szágos Arhlvatal elnöke, cikké­ben az új iparcikkek árképzésé­ről értekezik. Rámutat a jelen­legi. árrendszer hiányosságaira, különösen a gyártmány korsze­rűsítést akadályozó hatásaira és alternatív javaslatokat tesz az árrendszer fejlesztésére. Cikke nyomán, a Magyar Tudományos ászapátin az általános iskolások. Falu­siak és tanyasiak egyaránt. Tornatermük nincs. A test- nevelésórákat az osztályban tartják. Ezt a problémát oldja meg a három héten belül elké­szülő új iskola, melyet a volt járási tanács épületéből alakítanak ki. Az átalakítás után tágas helyiségekben ta­nulnak, jól fölszerelt torna­teremben erősödhetnek majd a gyerekek. ....................................................." Új iskola 3 Országos vásárok idején sokféle iratot kell kiállítani. Eme egy külön helyiséget vagy házacskát biztosítanak általaiban; ez az úgyneve­zett cédula-lház. Jászapátiban is van ilyen. Háromhelyisé­ges tomácos épület, mögötte sáros, sivár udvar. Festmé­nyen talán hangulatos, de iskolának semmiképpen sem felel meg. Most pedig itt zsúfolódnak 1 össze másodiktól negyedikig Nem uram, nem téved, én vagyok a denevérei ember. Minden fajta denevért lát­tam már — kéket, lilát, zöl­det. Látott már piros pat­kányt? Én láttam. Három farka volt és latinul éne­kelte az O sole mio-t. Stim­mel, kanálisban is aludtam. Magamra húztam a kék eget és a Korányiban ébredtem föl a gumimatracon. Vacso­rára kaptam egy gyomormo­sást, meg két injekciót. Vol­tam elvonókúrán is. Tettem róla, hogy ne használjon, a kezelés utáni napon ismét négykézláb sétáltam a Kör­úton. Most kicserélt ember va­gyok, bor, sör, pálinka nem illeti számat, józan lettem, ■mint egy csecsemő. Nem is­merne rám, a víz elhódított az alkoholtól, verseket írok a viz áldott hatásáról. Óh víz, pompás íz, gigám eped érte. Emlékszik? Reggelente négy-öt féldecivel kezdtem a napot. Félhétkor már a pá­pai himnuszt énekeltem a Horváth-kertben, hétkor már vissza is küldtek a gyárból azzal, hogy berúg tőlem a gép. Ma? Megiszom a kávét és frissen, ropogósán vágta­tok munkába. Agyam tiszta, testem tettre kész. Fürge va­gyok, mint az ürge. Koráb­ban de sokszor csempésztem be pálinkát, hasamra kötöt­tem a lapos üveget, ma alsó­nadrágon kívül semmi nincs a hasamon. S ami egészen különös, ebédelek s az ebéd mellé vizet fogyasztok, néha négy­öt pohárral. Régen mi volt az ebédem? Hárommégy fröccs, négy-öt korsó sör, meg egy kis szódabikarbóna. Ma? A két fogást soha el nem hagyom, a kenyeret megszerettem s a víz álmo­dozóvá tesz. Ilyenkor csiszol- gatom költeményeim. Tiszta víz, tiszta ember, el veled, rút alkohol, ölő, butító méreg. Emlékszik, esténként mi­lyen dajdajokat csináltam? Verekedésekbe bonyolódtam, a fogaim elvesztettem a nagy tolongásban, szemem alja a szivárvány minden színében játszott. A kocsmából mindig utolsónak dobtak ki. enaem. akit reggel nem lehetett i megelőzni s tíz évig egynad- ; rágom volt, azt is úgy talál- : tam az ócskás piacon. Ma i három rend ruhám van, vá- ■ lógathatok a cipőkben, per­sze esti italom is csupán csak víz. Már említettem, hogy éjjelente jöttek a de­nevérek, kutyafejű macskák, énekes patkányok. Egy éj- ■ szaka kigyulladt bennem a 1 törköly, kis késedelem s le- ég tőlem fél utcasor. Ma tiszta, édes álmaim vannak tündérlány szegfűt tűz a gomblyukamba vagy kis csónakban ringatózom a Dunán. Ami kigyullad ben- ■ nem, az az ihlet, ilyenkor gyorsan papírt ragadok, ne- ' hogy elfelejtsem reggelre és máris újabb poéma született. Imádlak, üdítő víz, mikéntha dús keblű lány lennél. Természetesen egész élet­berendezésem megváltozott. Pénzem másik fele nem rosszhírű lányokra megy el, ' a lóversenyen sem árulom az ingemet, a léha, könnyelmű alak komoly lett, mint egy jó rántott szelet. Tudja, hogy mégcsak nem is lottózom ? Nem! Semmi szenvedély. A szenvedély a költészet. Vizet sokat igyál, az okos így dirigál. Gondolom, fölkeltettem kí­váncsiságát, hiszen tudom, ön is alkoholista. Jól emlék­szem, mikor egyszer mezte­lenre vetkőzött a Pipában, akkor verték ki a balszemét, vagyis a jobbat, látja, a viz hogy növeli az emlékezőte­hetséget. Szóval, ha találko­zunk, majd elmesélem a részleteket, szívesen vissza- aclnám önt a társadalomnak. Fölül egy hatosra, leszáll a Kiss József utcánál, onnan már gyalog is tovább jöhet. Szép vagy ház, ott dolgozom és ott is lakom szolgálati lakásban. Nem felejti? Mar­kó utca 27. Markó! Könnyíi megjegyezni, talán már hal­lott is róla. Tehát várom! Mégegyszer megismétlem — Markó! Minden jót, addig is az egészségére fölhajtók egy pohár vizet! Nafirv S. József Elvonókúra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents