Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-30 / 280. szám
1962. november 30, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A hallgatás nem segít A magyar—szovjet timföld- és alumínium egyezmény A kunszentmártoni járási pártértekezleten megbírálták a nagyrévi Űj Élet Termelőszövetkezet pártszervezetét, mert hosszú idő óta nem vettek fel tagjelöltet. Első látásra úgy tűnik, nern volt indokolt az elmarasztalás. hisz két év alatt két tagjelölttel gyarapodtak. Később azonban kiderült, ennek ellenére is jogosan tették szóvá az ügyet. A község párt- és tanácsvezetőivel együtt jöttünk az Űj Élet Tsz-be. Szűcs Sándor tsz párttitkárral beszélgetünk, aki júniusban jött haza egyéves iskoláról. Amíg oda volt, nem akadt, aki rendszeresen irányítsa, szervezze a munkát a pártszervezetben. Pár évvel ezelőtt a tsz-ben megalakították a pártomkívüli aktívacsoportot. Akkoriban tevékenykedtek is. Míg a titkár távol volt, viszont sen lei nem törődött velük. Gondolhatnánk tehát, Szűcs elvtársnak az volt az első teendője: újból összehívja azokat. akik annakidején munkára vállalkoztak. De nem, mert az aktívacsoport azóta sem végzett jelentősebb munkát. Pedig szükség lenne rá, hisz az alapszervezetnek mindössze tizenhét tagja van, ebből is csak hét a tsz-beli, a többiek hivatali és szolgáltatási munkahelyeken dolgoznak. A tsz- tagok között pedig sokan tájékozatlanok, a legelemibb napi politikai kérdésekben is. — Van-e valami pártmegbízatása — kérdezem idős Baranyi ülést, az alapszervezet egyik tagját. — Van igen — válaszolja 6. — Az, hogy szervezzek párttagokat. Hogy kit, vagy kiket „bíztak” Baranyi ülésre, arra Szűcs Sándor válaszolt: A Baranyi Illés megbízatása úgy általában szól Egyébként csak hármójuknak van ilyen feladata. Fehér Lajosnak, a tsz elnöknek, Arany Elemérnek, a tanácselnöknek (aki szintén az alapszervezethez tartozik) és a párttitkárnak. Ahhoz, hogy valaki az embereket nevelni tudja, politikai képzettség is kell — mondja Szűcs elv- társ. — Ülés bácsi meg már, amolyan régi gondolkodású ember. Kevesen vannak, mégis van tehát felesleges, nélkülözhető erő az alapszervezetben? A legnagyobb baj viszont az — mondják többen a szövetkezeti tagok közül —, hogy a vezetők nem tájékoztatnak bennünket, s nem is hallgatják meg a véleményünket. S ezt így bizonyítják: Tavasszal az árvíz, nyáron a szárazság tette próbára a szövetkezetét. Mégsem lett volna baj, ha összefognak, s mindent megtesznek azért, hogy gazdálkodásuk legalább a tavalyi szinten maradjon. Tavaly ugyanis több mint harminc forintot osztottak egy munkaegységre. Most nem lesz ennyi. Hogy mégis mit várhatnak, arra mindenki kíváncsi, de senki nem beszél róla a szövetkezetben. Pápai Lajos, az alapszervezet egyik szókimondó tagja vélekedik így: — Hogy lenne meg a tervezett jövedelem, hisz most is tizenhat kunszentmártoni ember szedi holdanként 900 forintért a répát. Nem lesz takarmányunk, legalább száz tehenet fogunk sőrébe, mert nem tudjuk átteleltetni. A szép jószágállományt már most meg kell tizedelni, ha nem akarjuk, hogy éhen vesszenek. A nyáron százezreket érő dinnye romlott meg a földjén. Nekünk nem adták el piaci áron, de ott ingyér megromolhatott. Mások azt sorolják, hogy a káposztát nekik 2,50 forintért akarta adni a tsz vezetőség. A MÉK megvette tólük 90 fillérért és most 1,60- ért árusítja a községben. Ismét másokat az kedvetlen it, hogy még sok kukorica töretlen, s a szár sincs levágva. S nincs, aki határozottan összefogná, irányítaná az erőket Biztatom a községi vezetőket, a községi párttitkárt, a tanácselnököt és a tanács- titkárt, segítsenek megteremteni a tagok és a tsz-vezetők közti összhangot. Másra terelik a szót. Ügy látszik, nincs véleményűk. Amikor viszont elbúcsúzunk a titkártól, mindenki egyszerre mondja mi a baj. — De miért nem előbb, míg velünk volt a szemébe mondták? — kérdezem. — Ügy sem hallgatnak ránk, s ha mi szólunk, abból csak veszekedés van. Jobb, ha hallgatunk — mondja E. Tóth Ferenc, a tanácstitkár. A tanácsházán Arany Elemér, a községi tanács elnöke még előszed néhány jegyzőkönyvet amit ő is mindig megkap a tsz közgyűlésekről. Sok olyan dolog van azokban is, ami valóban figyelmeztető. Csak két példát. A februári közgyűlésről például Fodor Györgynek, az ellenőrző bizottság elnökének felszólalása: „Keveset vannak a vezetők a tagok között, miért nem beszélnek velünk többet? S ha bírál valaki, miért hívatják be másnap az irodára.” Az augusztusi közgyűlésen Kiss József: „Nincs elég takarmányunk. Annak idején szóvá- tettük, hogy a vörösherének egyharmadát széthagyták a földön, nem gereblyézték öszA szolnoki Kossuth Lajos utca 7-ben két család, azon belül egy súlyos beteg, több idős ember és öt gyermek péntek óta saját bosszúságán tapasztalja, milyen kellemetlenséget okozhat embereknek a jóakarat hiánya. Házukban megrepedt a szennyvízelvezető cső. Az épület gondnokának intézkedésére szerdán megjelent az épületben a Törökszentmiklósi Építőipari KTSZ három tagja; kettő közülük ipari tanuló. A szakmunkás rövid ott tartózkodás után eltávozott; a fiúk szétverték a repedt csövet, — s úgyszintén odébáll- tak. A két otthon háziasszonyai azóta a szomszédból hordják a vizet, fáradsággal vödrözge- tik el a szennyvizet. A WC- látogatás külön műsorszám, melyre szintén „idegenben” kerülhet csak sor... 26-án sze. Kikeresték-e ezért a felelősöket?” A vezetőség sajnos, nem tud összefogni a tagokkal, a pártszervezet eddig nem sok segítséget adott ehhez. A szövetkezeti és tanács vezetők is megfeledkeznek valamiről. Arról, hogy az ő nyugalmuk, az ő egyetértésük sem alapulhat a hallgatáson. Csak akkor lehetnek nyugodtak, ha a tsz tagokkal együtt odaadással dolgoznak, s együtt vigyáznak arra, hogy a tavaly még jó eredményeket elérő szövetkezet vissza ne csússzon a gyengék színvonalára. S ennek az a módja, amit Fodor György mond: meghallgatni, kérni, s alkalmazna a kollektíva véleményét Borsi Eszter Tegnap délelőtt a Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság Juhász Imréné dr. elnökletével ülést tartott. Az ülésen megtárgyalták a kunszentmártoni járásban lefolytatott brigádvizsgálat eredményeit, majd a termelőszövetkezetek közös vagyonvédelmével foglalkoztak. Megállapítást nyert, hogy — bár az utóbbi években itt javulás mutatkozik — mégis megyénk termelőszövetkezeteiben nem délutánig a törökszentmiklósi ktsz még arra sem érdemesítette a lakókat, hogy legalább Ígéretet tegyen a megkezdett munka befejezésére. Ugyanabban a házban — valamikor az ősidőkben — emeletráépítés érdekében — próbafúrást végeztek. A vízóra azóta csak egy jókora földhányáson keresztül, sötétben, görnyedt testtel közelíthető meg. Az épület ke- zelősége a városi tanács vb műszaki osztályát félévvel ezelőtt már felkérte a földalatti hegység elhordására. Hiába. A gondatlanság a vízórát leolvasó idős dolgozót minden alkalommal baleseti veszélynek teszi ki. A boltokban mind kevesebb a hiánycikk. Szomorú, hogy némely ktsz-ben, hivatalban a lelkiismeretesség még mindig az .:. A Minisztertanács ülésén a timföld- és alumíniumtermelés területén megvalósításra kerülő magyar — szovjet együttműködésről előterjesztett jelentés beszámolt arról, hogy a Magyar Népköztársaság kormánya és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya között 1962 november 15-én kötött államközi egyezmény alapján Magyarország 1967-től kezdődően 1980-ig fokozatosan évi 330 ezer tonnára növekvő mennyiségű timföldet szállít a Szovjetunióba — kohósítás céljából és az így előállított alumíniumot teljes egészében visszaszállítja Magyarországra. mindenütt gondoskodnak a gépek és az épületek megóvásáról. A kultúrotthonok működésével kapcsolatban végzett vizsgálat az ismeretterjesztő előadások területén elért eredmények elismerése mellett rámutatott arra is. hogy a színházi rendezvények közül a zenés darabok bemutatói jelentik a túlsúlyt. Az ellenőrzési bizottság javasolta, hogy mai drámák bemutatása után a kultúrhá- zak rendezzenek ankétokat. Az 1963. évi termelési terv realitását a — törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár, a Szolnok megyei Téglagyári Egyesülés, a szolnoki Ruházati Vállalat és a Kisújszállás' Faipari Vállalat adatai alapján bírálták felül. Javasolták* hogy a Kisújszállási Faipari Vállalat játékaiból, —- amelyeket tiz országba exportálunk — a belkereskedelem többet rendeljen. Az ülés Juhász Imréné dr. elnöki beszámolójával ért véget; A szállított timföldnek megfelelően a visszaszállított alumínium legnagyobb éves mennyisége 165 ezer tonna lesz. Ez több, mint a magyar alumíniumkohók jelenlegi termelésének háromszorosa és mintegy hét új — inotai nagyságú — kohó kapacitásának felel meg. A magyar timföld- és a szovjet alumíniumszállítások elszámolása a szocialista világpiac árain, a két ország közötti áruforgalom keretében történik. A timföld és az alumínium értéke közötti különbözetet a két ország közötti áruforgalom keretében, a szokásosan exportra kerülő magyar áruknak a Szovjetunióba történő szállításával egyenlítjük ki. Amint az államközi egyezmény megkötéséről nyilvánosságra hozott hivatalos közlemény megállapította, a timföld- és alumíniumtermelés terüeltén megvalósításra kerülő magyar — szovjet együttműködés mindkét ország számára kedvező, mivel egyesíti a gazdaságos magyar timföldgyártásból, illetve az igen kedvező önköltséggel előállított szovjet vízierőmű villamosenergia termelésből, valamint a termékek olcsó vízi úton történő szállításából származó előnyöket. Az új egyezmény a magyar alumíniumipar fejlesztéséhez biztosítja a szovjet vízienergía-források igénybevételét, ezzel elhárítja azt az akadályt, amelyet viszonylagos villamosenergia szegénységünk immár évtizedek óta bauxit-vagyo- nunk teljes és gazdaságos kiaknázásának útjába állított Az a villamosenergia mennyiség, amelyet a Szovjetunió a kohó-alumínium gyártásához fel fog használni, mintegy 500 megavatt hő- erőművi kapacitásnak felel meg. A magyar energiagazdálkodásban ez egyenértékű 3 milliárd kilowattóra villa- mosenergda importjával, ami 1961. évi teljes hazai villamosenergia termelésünk 40 tállóra mutat Oda megyek. Bent feltűnő a tisztaság. Kétoldalt a jászol fölé hajló barna-sárga tehenek sora látszik az istálló végéig. Délután négy óra van. Ráérnek egy kicsit, fél ötkor fejnek. A beszélgetésre közelebb jönnek a többiek is. öten dolgoznak Palágyi István brigádjában. — A mi brigádunk még nem szocialista — mondja a vezetőjük, — csak lesz. A tavasszal határoztuk el, hogy küzdünk ezért a címért. No, ehhez egyebek mellett jó munka kell, meg is kérdem, hogy milyenek az eredményeik. A belső zsebekből noteszok kerülnek élő, s már sorolják is: — S. Tóth Lajos 35 ezer, Deák Károly 32 ezer, Garai Sándor 41 ezer, Kémeri Lajos 37 ezer liter tejet fejt eddig. Garai Sanyi a brigád leg- fiatalabbja. A magasra nőtt legény alig múlt tizennyolc. A többiek csupa jót mondanak róla, de ő — mintha restellné —, azt sem tudja, hová legyen nagy-nagy zavarában. Kémeri Lajos, aki a maga harminckét esztendejével a leg!dősebb köztük — azt mondja: — Sose szégyelld fiam! — Aztán hozzám fordulva magyarázza: — Tudja, ő most a legjobb tehenész nálunk, a fe- jési átlag szerint. Két éve került ide a növénytermesztésből. Nem bánta meg. Most is csaknem nyolcszáz munszázalékával azonos mennyiségű villamosenergia. Ha alumíniurntermelésünk- nek az egyezmény segítségével elérhető fejlesztését saját erőből akarnánk megvalósítani, az eddigi számítások szerint ehhez körülbelül 30 milliárd forintos beruházásra lenne szükség. Ha azonban a 30 milliárd teljes egészében nem állna majd rendelkezésre, alumíniumterme- lésünket a következő 15—20 évben csak jóval kisebb mérvben tudnánk növelni. Az egyezmény alapján Magyarország mentesül az alumíniumtermelés ilyen mértékű fejlesztéséhez szükséges kohászati- villamosenergia-termelő és alumínium- ipari segédanyag-termelő kapacitások beruházásainak terhei alőL Az alumínium termelés említett mérvű fejlesztése 30 milliárd helyett mintegy 16 milliárd forintos beruházással megvalósítható, amelyet 1980-ig a magyar bauxitbányák további fejlesztésére, új timföldgyárak építésére és a régiek bővítésére fordítunk. A Magyar- ország részéről megtakarítható mintegy 14 milliárd forint beruházással szemben a Szovjetunió végez beruházásokat vízierőművei mellett kohászati- és segédanyag- gyártó üzemek, továbbá szállítási létesítmények építésére. A magyar népgazdaság az ilyen módon majd rendelkezésre álló 14 milliárd fo rintnyi beruházási Lehetőséget más fontos területek fejlesztésére tudja fordítani. Megítélésünk szerint előnyös az államközi egyezmény a Szovjetunió részére is, mert lehetővé teszi számára, hogy vízierőművekben igen kedvező önköltséggel előállított villamosenergiáját feldolgozott alumínium formájában, azaz közvetve exportálja világpiaci árosa országának olyan területéről; ahonnan a villamosenergia közvetlen exportja egyébként csak kevésbé gazdaságosan lenne megoldható. kaegységet keresett novemberig. S még sorolná tovább a fiú érdemeit. Odakiált a társainak: — Gyerünk fiúk az edényekért! Szavára felkerekednek a többiek, s én is búcsúzom. Pontosan fél öt. Kezdődik a fejes. Kínt már majdnem besötétedett. Elgondolkozva megyek az úton, kerülgetem a pocsolyákat. Ilyenkor hamar esteledik. A városi fiatalok azóta már öltözködnek, cukrászdába, színházba, moziba készülnek. De mi lesz ezekkel az ifjú tehenészekkel? ök itt maradnak a rájuk szakadó sötétségben hét- nyolc óráig. S alig érnek haza, máris aludni térnek, mert másnap hajnali fél négykor kezdik a munkát. Néha azért eljutnak a kul- túrotthonba, könyvtárba is, — persze, nagyon ritkán. Nem irigylem őket. A ködbevesző határ egyre feketébb lesz körülöttem. Eszembe jut, milyen jó is volna, ha a Búzakalász Tsz vezetőd kicsit több szabad estét biztosítanának a tehéngondozóknak. Hiszen azok is szeretnek tanulni, szórakozni. Kár, hogy erre kevesen gondolnak, pedig egyszerű váltással megoldható volna. Már látszanak Kisújszállás fényei, én mindjárt ott is vagyok, de mire a tehenészek beérnek, már öreg estet lesz... A takarékosság történetéről rendezett kiállítást Szolnokon az Országos Takarékpénztár megyei fiókja. A nagy érdeklődésre való tekintettel e héten Törökszentmiklóson, a jövő héten pedig Kunszent- mártonban látható az érdekes gyűjtemény HAJNALTÓL—ÖREQ ESTÉLIQ Váltás nélkül dolgoznak a kisújszállási Búzakalász tehenészei A major alig száz méternyire van a műúttól, mégis jó időbe telik, míg a merülő sárban bejutok. Kucsmás, idős bácsi lép ki a kétszár- nyú magtár-ajtón. — A szocialista brigádot keresem — mondom odaérve. — A távolabbi fehórfalú isfífiátufdkk : a lelkiismeretesség A szö vetkezetek vagy on védelméről Ülést tartott a Szolnok Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság F. M.
