Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-03 / 258. szám
/ 1962. november 3. «S/OLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A „műszaki könyv- napok“ eseményei Kiállítás öt megyei üzemben — „Prolongálás” a következő években Október 22-től november 3-ig hirdette meg a Szak- szervezetek Országos Tanácsa a műszaki könyvnapokat. Amint már hírül adtuk, a SZOT 200 olyan üzemet jelölt ki az országban, ahol kiállításokon, ankétokon ismertetik a dolgozókkal a mű-, szaki irodalom legújabb alkotásait. Megyénkben két üzemre: a jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyárra, továbbá a szolnoki Járműjavítóra esett a választás. Márvány Mihályt, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsának munkatársát kérdeztük meg a műszaki könyvnapok első eredményeiről: —* A Járműjavítón és a jászberényi Fémnyomó és Lemezáru gyáron kívül a papírgyárban. a TITÁSZ-nál és a Tiszamenti Vegyiművekben rendeztünk műszaki könyvkiállításokat. Ezen kívül a műszaki könyvesboltok is árusítják a műszaki kiadványokat. Felmerült olyan javaslat is a fémnyomóban, hogy valamelyik könyv szerzőjét vendégül látják. Jfogy ez sikerül-e, november 3-ig eldől. — Milyen meggondolások alapján került sor a műszaki könyvnapok megrendezésére? — A SZOT határozata abból indult ki, hogy manapság a műszaki, technikai műveltség már része kell hogy legyen az általános műveltségnek. Éppen ezért, hozzá kell fogni a rendszeres műszaki ismeretek propagálásához — minél szélesebb fronton. Ezenkívül az üzemek termelési feladatainak eredményesebb végrehajtása sem képzelhető ma már el a rendszeres műszaki továbbképzés nélkül. Szolnok megyében az idén a vasipar műszaki irodalmának a propagálása a központi feladat, míg jövőre valószínűleg a vegyipar szakirodalma kerül előtérbe. Végül az is szükségessé tette a műszaki könyv- napok megrendezését, hogy a felszabadulás óta több műszaki könyv jelent meg hazánkban. mint a felszabadulást megelőző ötven évben összesen. Rendkívül gyors a kiadott könyvek számának növekedési üteme: 1960-ban 165. 1961-ben 186 és 1962-ben 302 kötet műszaki kiadvány jelent meg. Ebben a hatalmas szakirodalomban az áttekintést, tájékozódást is hívatottak szolgálni a műszaki könyvnapok. Végezetül ezeket mondotta Márvány Mihály: — A SZOT határozata értelmében az SZMT központi könyvtára az üzemi könyvtáraknak és könyvpropagandistáknak minden segítséget megad a műszaki könyvnapok sikeres lebonyolításához. Reméljük, a közös fáradozás meghozza gyümölcsét most, és a következő időikben is, hiszen ezután minden év október—novemberében megrendezzük a műszaki könyv- napokat. jubilál a Faipari Tíz évvel ezelőtt létesült, kisipari módszerekkel ládákat készített, ma fajáték és fatömegcikk-készítő gyár, termelésének közel felét külföldre szállítják. Ez lehetne egy mondatban a kisújszállási Faipari Vállalat elmúlt tíz évének története. Ládagyártás háziasszonyokkal A nehézségek a megalakulással egyddőben jelentkeztél:, hiszen két-három asztaloson kívül Kisújszállás nem tudott szakmunkást adni az új ipari üzemnek. Kizárólag anyagigényes, munkaigényte- len darabokat gyártottak. A különböző göngyölegfelhasználó vállalatok részére készítettek cirokból, majd később nádból ládákat. A felhasználók igénye alapján át kellett térniük a faláda gyártására. Ez volt egyetlen termékük hosszú éveken keresztül. Olyan emberekkel dolgoztak, akiknek teljesen idegen volt az üzemi élet, a szervezett munka. A nők a háztartásból, (a gyár kétharmada női munkaerőkből áll), a férfiak a mezőgazdaságból jöttek. Ládák helyett játékhegyek A döntő fordulat 1960-ban következett be. Az Országos Tervhivatal intézkedése alapján a Kisújszállási Faipari Vállalatot fajátékok és fatömegcikkek gyártására profilírozták. Ez volt a legnehezebb évük. Szakember nem volt, a dolgozók idegenkedtek az újtól. Akkor ismerkedtek mindnyájan a szakmával. A már forgalomban lévő játékokat másolták, majd a kisipari szövetkezeteknek nem kifizetődő játékfajták készítését bízták rájuk. Szinte hihetetlen méretéket öltött a munkás- vándorlás. Szerencsés ötlet — másfélmilliós export 1961 februárjában merész gondolatuk támadt. összeállítottak készítményeikből egy mintakollekciót és felkeresték vele az ARTEX-et, amely a magyar könnyűipar gyártmányainak külföldre ajánlásával foglalkozik. Az ötlet nagyon szerencsésnek bizonyult. Áprilisban megjött az első rendelés: Anglia másfél millió Ft értékű magyar fajátékot kért. Az első siker növelte a munkakedvet. Szinte hónapok alatt fejlődött komoly üzemmé a nemrég még létgondokkal küszködő gyár. 1961 második felétől a mai napig több mint száz új játékfajtát készítettek. Tíz-tizenkét olyan munkásuk van, aki rendszeresen újabb fajta játékokat konstruál. Egy példát csak: van olyan asztalosuk, akinek az újításaiból csupán 1961-ben egymillió forintot értékesített a gyár. És jöttek az újabb rendelések: Belgium, Dánia. Hollandia, Kuba, Ausztria, Szovjetunió, Izrael — mind magyar fajátékot kért. 1961-ben 4 millió forint értékű exportárut termeltek, ez évben már a 6 milliónál tartanak. A legújabb eredmény — a nyereséges termelés Amikor a gyár játékkészítésre tért át, az állam számolt azzal, hogy nem tudnak nyereségesen dolgozni. A cé] azonban az volt, hogy a játékbehozatalt hazai gyár termelése szüntesse meg, ezért dotációval dolgoztak. Később a termelés egyensúlyban” tartására, a munkaigényes fajátékok mellett fatömegcikkek gyártását is elkezdték. A gyár korszerűsítésére is több, mint egymillió forintot kaptak az államtól Az idén következett be a döntő fordulat. Évi tervük 12,5 millió forint volt. Szeptember 30-ig több, mint 13 milliót teljesítettek. Kérésükre az Országos Tervhivatal 16,1 millióra módosította tervüket. Ezt pedig a VIII. pártkongresszus tiszteletére november végéig teljesítik. Nem új szakemberek oldották meg a feladatokat. Ugyanazok a volt háziasz szonyok dolgoznak ott, akik néhány éve azt sem tudták, milyen az üzemi munka. Nem félnek az új évtől sem. Harmincnyolc újabb játékfajta mintadarabjait már elküldték külföldre. Ma nagy ünnepségre készülnek. Fennállásuk tizedik évfordulóját ünnepük. Ez alkalommal kiállítást nyitnak termékeikből és megjutalmazzák legjobbjaikat, ötven- hatan kapnak törzsgárda jelvényt . A foagronómus sem szólt Készül a népsz erű játéktalicska (Fotó: Zsolt) Cukorrépaszedő brigádot pillantottunk meg a jászárokszállás—jászágói kövesút mentén. Kitűnt, hogy a jászárokszállási Béke Tsz III-as számú brigádjának répáját takarították be. A 15 holdnyi ipamövényt egy Super-Zetor vontatta ekével fordították ki — enyhén szólva pocsékoló módon. Nézegetjük a kiszán- tott répákat és megdöbbenve tapasztaljuk: az eke kettévágta azokat. Az egyiknek negyede, a másiknak fele, a harmadiknak kétharmada a földben maradt. Végigjárjuk a sorokat, s mindenütt ezt látjuk. A száraz időben viszonylag jól fejlett répáknak csaknem a koronája maradt meg. Szerényen számolva legalább 25 százaléka a földben maradt és ott rothad el. Vajon, ki hiszi el, hogy utólag ásóval kiemelgetik azokat? A brigádtagok szerint Bobák Lajos traktoros lelkén szárad a pocséko-' lás. Rosszul állította be gépét és nemtörődöm módon dolgozott. Megkérdeztük a brigádtagokat: „miért nem szóltak neki. miért engedték meg a felelőtlenséget?” Szinte kórusban, kézle- gyintve válaszolnak: „Heffkó László főagronó- mus is itt volt, ő sem szólt érte...” Ha a brigádtagoknak és a főagronómusnak sem tűnt fel a pocsékolás és eltűrték azt. mi szó- vátesszük. Annái is inkább. mert a cukorrépa mázsájáért 41,80 forint készpénzt, 3 százalék száraz, vagy 65 kilogramm nedves szeletet és fél százalék melaszt fizet a cukorgyár. Ha a tsz természetben akarja az elszámolást, készpénz helyett 3 kilogramm cukrot kaphat 10,60 forintos áron a répa minden mázsája után. Ügy véljük, a szövetkezett gazdák önmagukat károsították meg a „répaszedéssel”. Jó néhány mázsa cukortól és takarmánytól elestek, amikor eltűrték a felületességet. Nem tudjuk, mit szól majd a szövetkezet közössége, ha a vártnál kevesebb lesz a jövedelme mert veszni hagyták a megtermelt értéket. — m. I. — Befejezték a vetést a törökszentmiklósi Petőfi Tsz-ben. Csornán János tsz- elnök közölte a hírt telefonon, hogy november 1-én az utolsó holdakon is földbe- tették a vetőmagot. S ezzel a szövetkezet gazdái teljesítették 600 holdas vetési tervüket. A közös kukorica helyére, 380 holdba is őszi kalászost vetettek. Most a cukorrépái szedik. Ezt a munkát 60 holdon végezték el s még 30 hold termése vár betakarításra, A mélyszántás is jól halad, az eddigi 400 hold még nyolcvannal szaporodik s aztán jelenthetik, hogy csak bevetett s szántott terület található határukban. Nincs szükségük a disztillerre? Hetekkel ezelőtt arról kaptunk hírt', hogy a jászfény- szarui Szabadság Tsz-ben csávázatlanul vetették az őszi árpát. Meglepődtünk a szakszerűtlenség hallatára, de nem írtuk meg. A napokban arról értesítettek bennünket, hogy a tsz egy disztillert vásárolt, mely kihasználatlanul hever a raktárukban. Három hét óta — ahogy megérkezett — ki sem csomagolták, össze sem állították a munkagépet. Pedig szükségük lenne'iize- meltetésére. Csaknem 200 hold1 még a vetetten és előkészítetlen talaj a tsz-ben. Gépük is van, ami után kapcsolni tudnák a disztillert. Két Super-Zetort, egy T—28- ast, egy G—35-öst és egy Maulwurfot foglalkoztatnak. — m. 1. — „Elég legyen már Sándor, gyere haza99 — ÍGY toldja meg a köszönést a tagok egyike, másika, amikor találkozik az elnökkel. Hívják, hogy jöjjön haza. S ez furcsának tűnik, mert az elnök nem ment el a városból, még a tsz-ből sem. De Patkós Sándor, a mezőtúri Béke Tsz elnöke jól tudja, mire gondolnak az emberek, amikor így beszélnek. Nem a rosszindulat sugallja szavaikat, hanem az a megszokás, hogy mindig maguk között tudták az elnököt. Naponta többször is szót válthattak vele, most meg a határban ritkán látják, s hetekig is gyűlhet a mondanivalójuk. Hívják haza, mert az az igazság, hogy ideje nagyré- szét nem a Béke, hanem az Alkotmány Tsz-ben tölti. — Nem tehet mást, hiszen ez év eleje óta ott is elnök. — Az Alkotmány Tsz évekig a gyenge közös gazdaságok számát szaporította. Az utóbbi két esztendőben, pedig mérleghiányos volt. Fegyelmezetlenség, szervezetlenség uralkodott — és se szeri, se száma nem volt az alapszabály, a törvény megsértésének, — sorolja Patkós elvtárs. — JÓL ISMERTEM | a tsz helyzetét, hiszen tavaly már patronálóként igyekeztem egyengetni útjukat. Azt is tudtam, hogy azon az emlékezetes közgyűlésen, ahol elnöküknek választottak, nem igen hittek a szavamnak az Alkotmány gazdái. — Sokszor eszembe jutott ez később is, különösen addig, míg nem éreztem, hogy vannak, akik mellém álltak, velem egy nyelven beszélnek. Sokat, nagyon sokat segített Bállá Mihály párttitkár, s amikor ő iskolára ment, a helyettese: Tarr István. Egyszóval, a húsz tagú pártszervezet bizonyult legjobb támaszomnak. — A kezdésnél, a tavaszi munkáknál sokkal nehezebb volt, mint most — kalandoz vissza emlékezetében az elnök. — Akkor nemcsak nekem, hanem Aptal Józsefnek a Béke Tsz párttitkárának és Hegedűs Mihálynak, a főag- ronómusunknak is sok gondot okozott, hogyan is tegyük rendbe az Alkotmány dolgait. Kiss Ferenc üzemegység agronómusunknak pedig azon főtt a feje, hogyan is szervezze meg a tavaszi munkát, öt bíztuk meg ezzel, s „kineveztük” az Alkotmány Tsz agronómusának. — Két üzemegységet alakítottunk, s ezen belül — csakúgy, mint a Béke Tsz-ben — a munkacsapatoknak van nagy szerepe. Most niár fiatal szakemberek vezetik az üzemegységeket. Halász Ferenc főagronómus és Tóth Béla főállattenyésztő szak- irányításával, — Nincsenek kiugró eredmények, de azt dicsekvés nélkül elmondhatom, hogy sokat javult, szilárdult a gazdálkodás egésze. Lényegesen változott a munkafegyelem. Szorgalmasan dolgoztak és dolgoznak az Alkotmány gazdái. Ezt a munkák elvégzése is igazolja. Tavasszal és az aratás idején is az Alkotmány vezetett a város tsz-ei között, s most a vetést, a Béke Tsz-t megelőzve fejezik be, — Éveken át baj volt a munkaegységgel. Pazarolták, Most tíz—tizenkétezer munkaegységet megtakarítunk. Az állattenyésztés, mintegy 300 000 forint többletbevételt hoz. főként a terven felül hizlalt 150 sertésért és a 10 000 csibéért kapott ösz- szegből, A JOBB GAZDÁLKODÁS. s az államtól kapott segítség biztosítja, hogy — tartalék képzése mellett — a tervezett munkaegység-értéket megkapják a mezőtúri Alkotmány Tsz gazdái. Ez most még csupán 13,16 forint egységenként. Jórészt a szövetkezetieken múlik, hogy jövőre már többet oszthassanak, N. K.
