Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-29 / 279. szám
1962. november 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP MENYASSZONYOK SZÉPE fl • Összecsapás egy olasz film miatt Két káváié olasz filmszakember, Coffredo Lombardo és Nanni Loy a napokban egy sajtófogadás alkalmával éles szemrehányásokkal illetett jónéhány nyugatnémet újságot, amelyek teljesen igaztalanul vádolták a „Nápoly négy napja” című antifasiszta filmjüket. A film a nápolyi lakosság hősi ellenállásáról szól és bemutatja a nácik borzalmas kegyetlenkedéseit. Lombardo és Loy, a film két alkotója sajtókonferencián válaszolt a német lapok kifogásaira, s eközben kétórás heves világnézeti vita keletkezett a jelenlévő bal-, illetve jobboldali újságírók és politikusok között Jelen volt Palermo kommunista és Samsone szocialista szenátor is, mindketten szilárdan védelmére keltek a kitűnő antifasiszta filmnek, amelyet a leghevesebben Giulio Caradonna neofasiszta olasz képviselő támadott Tokió; Japánban az ősz a házasságkötések időszaka. Egy filmvállalat „Menyasszonyversenyt” hirdetett egy készülő filmjéhez, amelyre 1200-an jelentkeztek, A döntőben 20 jelölt közül választották meg a „Miss Menyasszonyt” a kimonos szépek közül (MTI Külföldi Képszolgálat) Népi csizmadiaműhely, obsitos vitézi risztung Gyarapodik a karcagi múzeum néprajzi gyűjteménye Szűcs Sándor a karcagi múzeum igazgatója eredményes munkát végzett. A legutóbbi hetek tárgygyűjtése során kiegészítette a népi csizmadia-műhely szerszámanyagát Ebben a műhelyben a régi tárgyak mindegyike megtalálható a csizmadia kötőtől a szabaduló levélig Néprajzi szempontból értékes darabokat szerzett a múzeum a légi kunsági lakásberendezés tárgyaiból is. Az adattár részére a szájhagyomány köréből népmeséket. helyi vonatkozású mondákat, a népi gyógyászat körébe tartozó fontos adatokat pásztorok emlékezéseit jegyezte le Szűcs Sándor. A múzeum számára megvették egy száz év előtti karcagi születésű obsitos vitéz „risz- tungját". Zsinórosnadrág, mente és csákó az obsitos felszerelési készletei Nem a kíváncsiságtól csii- logószemű hatéveseink előtt tisztelgek most Azoknak az éltes embereknek bátorsága serkent írásra, akik elhatározták: megszabadulnak írás- tudatlanságuk tóL Mindannyian kétkezi munkát végző. kérgestenyerű, gömyedthátú, de egyen esbe- szédű emberek. Legtöbbjük nyugodtan idézhetné Maxim Gorkij szomorú szavait: gyermek korom nem volt gyermekkorom. Gyönge gyermekkezükbe könnyű palavessző helyett nehéz kapanyelet lökött az élet. A cigányok zöme is elsősorban egykorú nyomorúságos társadal— SZÄZIIÜSZ felnőtt fii iskolapadban Jászalsószent- györgyön. A tsz tagok, fmsz : dolgozók az általános iskola felső osztályainak tanulói, — BEFEJEZŐDIK s hajózási idény. A MAHART legújabb közlése szerint a Szolnok—Tiszabura közötti járat ma közlekedik utoljára. A személyforgalmat lebonyolító hajó ezután a telelőbe vonul s a szokásos téli karbantartást végeik el rajta. Tizenkét fi rendeznek i Elkészüli a vidéki mozik decemberi bemutatóinak műsora: a mozilátogatók 12 film között válogathatnak az év utolsó hónapjában. Műsorra tűzik a magyar filmgyártás két újdonságát. Közülük az egyik a Televízió Csudapest című revűfilmje. A másik vagy az Aranyember című Jókai-regény új fümváltozaA halhatatlan képmutató A Szigligeti Színház Tartuffe-bemutatóia elé —'nutiiitiiimiiitiuinmimiiiiimtiniiiiiiüiiiiiifiiiiiiiiitimiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiitiiiiiiiiimiiiiiHiiiiiii— A nevetségesség öl — hir. ** deti a régi és igen találó francia mondás. Amit kinevetünk, azt a harsány kacajjal rendszerint el is temetjük, de legalábbis nem olyan veszedelmes reánk nézve, mint amnakelőtte. Jól tudta ezt Jean Baptiste Poquelin, aki Moliére néven vált világhírűvé, talán éppen azért, mert nagyon is jól ismerte az emberi fonákságokat és gyengeségeket. A francia abszolutizmus idején nem volt hálás feladat színésznek lenni. Az \ udvari kárpitos fia azonban 1 a jogi pálya helyett mégis ezt a rögös és bizony meglehetősen megvetett pályát választotta. Tizenkét évig csavargóit egy társulattal a francia országutakon és h". éppen nem volt megfelelő darabja Monsieur Bejárénak, a színigazgatónak, akkor az ifjú Poquelin irt egyet. AzBeiratkozás az ábécével mi, családi helyzete miatt maradt írástudatlan. A búzavetés, meg a kártyavetés ügyeskezű mesterei nem egyik napról a másikra, hanem több éjszakai töprengés eredményeként szánták rá magukat a betűvetés megismerésére. Hogyan nevelheti és taníthatja iskolásgyermekét, vagy unokáját az, aki maga sem tud írni, olvasni? Lehet-e pénztáros, vagy könyvelő, aki még az egyszeregyet sem ismeri? Megtanulhatja-e egy bonyolult gép kezelését, aki sohasem tanult mértant. meg fizikát? A tiszaparti Tószegen eddig tizenhárom analfabéta találta meg a helyes választ ezekre a kérdésekre. Mind a tizenhárom a tanulást választotta; A községi pártvezetőség, a helyi tanács, a Hazafias Népfront és az iskolai úttörőcsapat lelkes tagjainak segítségével a tantestület nevelői végezték el a felderítést, a meggyőzés, a bátorítás, a szervezés munkáját E cikk szerény írója, mint nevelő, arra kéri minden olvasóját: tolmácsolja köszönetét egy- egy, ma még írástudatlan, de az ábécével már ismerkedő ismerősének. Hortobágyi László tán eljött a nagy pillámat, az unatkozó királyi udvar előtt jelent meg a társulat és a Kényeskedők című darabbal Moliére mester beevezett a hírnév vizeire. “J\ ályája nem volt zavar*J tálán. A leleplezett fonákságok, a fösvénység, a képmutatás, az üresfejűség, a divatmajmólás képviselői dühödten támadták és gáncsolták. S ő szikrázó pengével állt az élet vívópástján, s minden döfése egy-egy súlyos találat volt. Vígjátékai azzal ragadnak meg, hogy a csípős francia szellemességet a józan polgári gondolkozással és humánus emberi magatartással ötvözi. Ez az ötvözet alkalmas arra, hogy leleplezzen, hogy klasszikussá érett hőseiben mintegy szatirikusán felnagyítva mutatkozzanak meg azok a tulajdonságok, amelyektől ő az emberiséget meg szerette volna szabadítani. És es ad müveinek halhatatlanságot. Ezért van az, hogy ha valaki a kuporgo- tásra gondol, óhatatlanul felmerül előtte Harpagon képe, aki elveszett pénzesládája sorsán siránkozik a tébolyult kétségbeesésig. A z arcképcsarnokban ta- 'c* Ián a legfontosabb helyet Tartuffe foglalja éL Nem véletlen, hogy a szemforgató, álszen<t képmutatóról írott mű-ve támasztotta a legnagyobb vihart, XIV. Lajos udvara éppen ezekkel volt tele. Kora társadalmának legérzékenyebb pontjára tapintott rá. A püspökök és pre- látusok az ördög műveként emlegették, s annyit sikerült elérniük, hogy öt évre betiltották és utána a színpadon lekerült Tartuffe-ről a papi ruha. Ez azonban nem túlságosan lényeges, hiszen a képmutatás nemcsak a jezsuiták sajátja. Tartuffe alakjában összesűrűsödött ennek az emberfajtának minden jellegzetessége, minden aljassága. A sátáni gonosztevő, aki a hiszékeny polgár istenfélelmét kihasználva akarja kiforgatni Orgont vagyonából, elcsábítani feleségét, feleségül venni leányát, hajszál híján teljes győzelmet arat. Bukása azonban éppen olyan szörnyű, mint egész élete. S Ma. liére-nek van bátorsága ahhoz, hogy a helyzeteket a végsőkig kiélezze, az aljasságot a maga meztelenségében állítsa elénk, s mindezt igen élvezetesen, szórakoztató formában. Goldoninak, ie Moliére-nek is vannak darabjai, amelyekre finom porréteg rakódott, nem annyira mondanivalója, mint inkább a művészi eszközök elavultsága, primitív volta miatt. Nos a Tariuffe-ön ez egyáltalán nem érezhető. A címszerep rendkívül hálás — és rendkívül nehéz, öt felvonásom, át ő a központ, szinte uralja a néhány négyzetméternyi színpadot. Aljas és hízelgő, kedves és csípős, ájtatos és kéjsóvár egyszerre. A magyar színészet legnagyobbjai tartották parádés szerepüknek. A színháztörténelembe vonult be Ódry Árpád felejthetetlen alakítása. A mai nemzedék Major Tormás remek Tartuffe-jének tapsolhat. Száztizenöt évvel ezelőtt mutatta be először a Nemzeti Színház. Azóta, több mint egy évszázada színészgenerációk nevelkedtek rajta. Száztizenöt éve tapsol m közönség s ismeri fel hálásan a nagy mulattató igazi szándékát, a hitványság leleplezését. O/ elyesen tette a szolnoki Szigligeti Színház, hogy műsorára tűzte a világ drámairodalmának ezt a gyöngyszemét. Reméljük, széles tömegek előtt arat sikert Moliére bátorságának, tehetségének, emberségének csodálatos terméke, a Tartuffe. Automatizált filmszínház Chikágóban megnyitották az első teljesen automatizált filmszínházat A látogató egy pénzdarabot dob az automatába, amely számozott, lyug- gatott helyjegyet ad ki érte. Az automata fölé szerelt hangszóró pedig még egyszer közli a nézővel a sor- éa helyszámot A lyuggatott kártyát az ülés támlájában lévő résbe dobják, mire az ülés lecsapódik. n. A diáknegyedben ütöttünk tanyát az ezerarcú város talán „legpári- zsitob”, legfestőibb körzetében, melynek híres egyetemén, a Sorbonne- on a világ legnagyobb gondolkodóinak, művészeinek tudományos bölcsőjét ringatták. Itt vannak a leghíresebb diák- kávéházak — a macskaköves szűk utcákban roskatag bohémtanyák, pincemulatók kínálják olcsó borukat a kispénzű diákoknak. Balzac pays latinnak (diákország) nevezte ezt a részt, mely a Szajna baloldalán a Cité sziget „magasságában” terjed a Mantpamasse-iig. Ma Quartier latin (latin negyed) néven emlegetik, utalván a világ minden részéből ide összesereglett diákság közös nyelvezetére. Theodore De Banvillétől, a Kötéltáncos ódák ragyogó verselőjétől Hugó Viktor tanítványától kapta ezt a nevet. Kis utcácska kopott macskaköveivel négyszázéves házaival őrzi még ma is a diáknegyed krónikásának nevét a Pantheon szomszédságában. „Kalanddal teli táj, hol ezüstös kacagásból élnek víg ünnepek Diáknegyed’’ — írja Banvüle. A QUARTIER LATIN NEGYED A költőről elnevezett utca egy kis szállójában kaptunk helyet, — s bizony a mai francia élet — a párizsi hétköznap nagy illúzióromboló. Hol vannak már azok az idők, melyben „Ábrándozol, fecsérled az időt, mely suhan bűbájosán,” Legelső, amit minden idegen megtanul Párizsban — a borravaló rendszer, az embert megalázó üzletszerűség. A diáknegyed főutcáján, Szent Mihály híres útján ebédelünk. Az olcsó önki- szolgáló rendszerű étterem bőséges menüjét fogyasztva próbálunk barátkozni Louissal, hivatásos francia kísérőnkkel. A temperamentumos, okos fiatalember rendkívül készséges, szívesen elmond mindent, ami érdekelheti az első napos turistát. Ebéd után aztán búcsúzik, végleg. — örömmel maradnék az urakkal, míg nálunk tartózkodnak, de én holnap más csoportot kapok. Majd egy kolléganőm kalauzolja Önöket. Inkább csak udvariasságból jegyzem meg: — Kár, hiszen már egész jól megbarátkoztunk. — Nem lfehet — válaszolja a világ legtermészetesebb hangján. — Én már kalauzoltam egy demokratikus országból jött csoportot... Látja, nem értem, mi ebben a pláne. Aztán megmagyarázza, hogy mi „dómokra tikusók ” nem szoktunk barravalót adni az idegen- vezetőnek, pedig a fizetésük erre épül Ezért az utazási iroda alkalmazottai úgy egyeztek meg, hogy felváltva viselik maguk között a „veszteséget”. Most Gertrudis van soron... Ezek után kezdtük megérteni azt is, miért háborodott fel annyira a madame a hotelben, mikor a zuhany alá álltunk érkezés után, hogy lemossuk az út porát. Hadart breton tájseólásóból csak azt tudtuk kivenni, hogy valami két frankot követel személyenként. Ez lett Pecások-lakók” mondtuk, hogy Magyarországon a szállókban ingyen, illetve borravaló nélkül lehet zuhanyozni. — Az más — mondta. — Budapest fürdőváros. És végérvényesen elzárta a csapokat. Hiába, az utcácska lakói — hoteltulajdonosok, boltosok, kávémérők és házmesterek — prózaibb lelkeit, mint névadója, s más vonatkozásban teszik fel a kérdést, mint az. „Talán az itt-lakóknak a nap arra való csak, hogy elmélkedjenek s szeressenek?” (Folytatása következik) Palatínus István Az „it volna a borravaló, ami a fürdés után kijár (3 frankba került az ebéd). Később tisztáztuk vele az ügyet. Elilmpremiert még az idén ta, vagy pedig az Egyiptomi történet című egyiptomi— magyar koprodukciós film lesz. Az iiietéikesek szerzői jogi kérdések miatt nem döntöttek még arról, hogy melyik magyar filmet vetítik majd karácsonykor a mozikban. A decemberi újdonságok között több világhírű film is szerepei, (MTI)
