Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-29 / 279. szám

*985. november 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jogosan? Jogtalanul? Miért vonták meg két brigádtól ű szocialista oklevelet Megyénk egyik ipari üzeméből a közelmúltban levelet kaptunk, melyből arról értesültünk: két brigádtól a ter­melési tanácskozás megvonta a szocialista brigád okleve­let, mivel a brigád tagjainak munkája és magatartása el­len több a jogos kifogás. Cikkünkben szándékosan nem írjuk meg a szóbanforgó vállalat és a szereplők nevét. ■szerint a munkaversemyben eddig elért kitüntetéseinket is visszavonják. Tőlünk, akik e legnehezebb munkát vé­gezzük. Innen mindenki le­lép, aki csak teheti — dobo­gott az egyik. Egyszer már kaptam írásbeli figyelmeztetést — mondta a másik. — Utána aztán nagyon furcsán jártak el velem szemben. A szak­ma ifjú mestere címért akar­tam versenyezni. Azt mond­ták, nem indulhatok, mert írásbeli figyelmeztetésem van. Hát hogyan köszörülje ki a csorbát az ember, ha nem adnak ró lehetőséget? — Most majd úgy csinál­juk a munkát, ahogyan elő­írták, de meg is nézhetik a teljesítményünket. A minő­ség lesz az első komám — csapott munkatársa vállára. A brigádvezető, aki eddig egy szót sem szólt, most komoly arccal fordult hoz­zájuk. — Gyerekek, sok mesélni való nincs. Egy kicsit eltol­tuk a dolgot. Ml a vélemé­nyetek, kezdjük élőiről a munkát? Hat hónap múlva értékelnek újra bennünket. — Persze, hogy kezdjük — vágják rá mindketten egyszerre. — Megmutatjuk, akkor is elérjük a szocia­lista brigád címet, ha min­dennap ellenőriznek is ben­nünket. A másik brigád ügye egé­szen más, mondhatnánk na­gyon különös ügy. Ügy tör­tént, hogy a brigádvezető le­mondott tisztségéről, mert más, elég nagy elfoglaltságot jelentő funkcióba került. A brigád egyik tagját válasz­tották meg helyette, ő meg csak egyszerű tag lett. Ügy hozta a sors, hogy több hónapos iskolára küld­ték munkahelyéről, ahol megismerkedett egy asszony- nyal. Az ismeretséget az iskola befejezése után is fenntartották. A férj erről tudomást szerzett és félté- kenységi jelenetet rendezett a szpcialista brigád munka­helyén, annak főnökénél. Ekkor született meg az el­határozás. A brigádtól, mi­vel annak egy tagja állítólag „szocialista brigádtaghoz nem i méltó” családi életet él, meg kell vonni a szocialista bri­gád oklevelet, ezzel egyide­jűleg az addig elért összes kitüntetést. De hogyan, milyen jogcí­men, mikor a brigád többi tagja még csak nem is sejti a történteket. Nem lehetett nyilvánosságra hozni, mert akkor megtudná a féltékeny férj által hangoztatottakat a mit sem sejtő feleség is. — A termelési tanácskozás as;z.al az ürüggyel vonta meg • brigádtól az oklevelet, Készüloek a talajhasznosítási térképek A gépállomásokon 102 la­boratórium működik. Az ott dolgozó szakemberek az idő­szerű napi feladatok megol­dásán kívül tervszerűen se­gítik a szövetkezeteket az ál­taluk művelt területek ala­posabb megismerésében, a szakszerűbb gazdálkodás ki­alakításéban. A gépállomási laboratóriu­mok három évvel ezelőtt be­kapcsolódtak a Magyar Tu­dományos Akadémia Uzem- tani Intézete által irányított közös munkába, amelynek célja az új, 1: 25 000 méretű, gyakorlati országos talajis­mereti térkép elkészítése. Három év alatt egymillió kétszázezer holdról vettek talajmintákat és végeztek fi­zikai, valamint kémiai vizs­gálatokat. Fontos ismereteket szereztek a különböző tala­jok rétegződéséről, vízleveze­tő képességéről, ásványi anyagtartalmáról. (MTI) Havannától mintegy 15 km-re található az első kubai rádiógyár, amelyet lengyel szakemberek irányítása mel­lett szereltek fel és a kubai ipari minisztérium felügyele­te, alatt áll. A gyár technikai felszerelését szintén a len­gyelek szállították. A rádiógyárban az Antillano nevű rádiókészülékeket készítik, a lengyel Figaro elnevezésű rá­dió modellje alapján. Az elmúlt hat hónap alatt 9000 Antillano készüléket gyártottak. Jelenleg összesen 104 munkás és technikus dolgozik, jöző év elejétől 300-an fognak dolgozni Decemberben már keltetnek A hazai és az exportigé­nyek teljesebb kielégítése érdekében nagyarányú kor­szerűsítési és kapacitásnöve­lő munkát kezdtek minde­nütt a keltetőállomásokon, számos új állomást, modem keltetőüzemet építettek. Most a szakemberek legfőbb tö­rekvése az, hogy megszün­tessék a keltetés és így a baromfinevelés idény jellegét. A Földművelésügyi Minisz­térium Állattenyésztési Igaz­gatóságához érkezett leg­újabb adatok szerint az idén eddig 48,5 millió na »csibét és több mint 5 millió napos­kacsát adtak át a keltető­állomások a termelő üze­meknek; Több kel tetőüzemben két- háromhetes karbantartási szünet után máris hozzáfog­tak a téli tojások gépbe ra­kásához, A tervek szerint de­cemberben ■ a legnagyobb keltetóállomások minden me­gyében megkezdik a munkát­ről a gáncsoskodó fekete irós-vajat” — panaszolja egyik úti levelében. „Négy­napos utam az Alföldön úgy meghányt, mintha a világot utaztam volna körül.’’ Mező­túron írt versében el is tű­nődik élményein: „Minő az úti... De vajon út [ez? Vagy fekete kovász talán? Mely ha kisül, leszen belőle Kenyér az ördög asztalán”. A megyét végig szelő Pest —Szolnok—Debrecen-i fő út­vonal is olyan állapotban volt, hogy a vásárra menő kereskedők „portékát” szeke­reit tizeníkét ökör Is alig bírta vontatni rajta. Napokig kellett a csárdáknál „stáciőz- ni”. Mikor 1849-ben a kor­mány Debrecenbe költözkö­dött, a vasládába zárt koro­nát szállító szekér Karcag alatt felborult a kátyúk, gödrök közt. Ezt az utat Márton József 1811-ben kiadott Magyar Atlas című térképe „csiná- latlan postaút”-{nak tünteti fel. Valóban az volt. Az uta­sok vágták a sarát, nyarat­szakán verték a porát, csi­nálni pedig nem csinálta senki. Az úr azt mondta: „Jól készítsd, paraszt. az utat, — Mert hisz a te lovad vontat”. A szegény jobbágy, zsellér ember meg nem győzte robottal Szűcs Sándor , tasztrofát jelent az ország életében és felbecsülhetet­len károkat okoz. A HARMADIK TABLÓ természetes nagyságban mu­tatja be az erdők létesítésé­hez felhasznált fontosabb fa­fajok csemtéit. Első látásra szemünkbe öüik nagyságával a nemes nyár egy éves gyök­dugvány, míg a többi fafa­jok csemetéi szerényebb mé­reteikkel sorakoznak. Ez a tabló tájékoztat arról is, hogy a Szolok megyei Álla­mi Erdőgazdaság sok évi át­lagban mintegy 15 millió csemetét és 300 000 suhángot, sorfát nevel évenként erdő­sítési célokra. A NEGYEDIK TABLÓRÓL a mezővédő erdősáv rendszer távlati képe tárul elénk, va­lamint Szolnok megye né­hány legszebb erdősáv jának fényképe. A grafikon adatai­ból meggyőződhetünk, hogy az erdősávok jelentősen csökkentik a pusztító szelek erejét. A szélerősség még a következő sáv előtt is alig éri el kezdeti erejének 50 százalékát, ezáltal kedvezően hat az erdősáv a talajnedves­ségre, a levegő páratartal­mára. Ezt a hatást a felso­rolt mezőgazdasági termé­nyek termésadatai szemlél­tetően bizonyítják: AZ EGYIK LEGGYOR­SABBAN NÖVŐ fafaj a nyárfa jelentőségével az ötö­dik tabló foglalkozik; A nyárfa rendkívül gyors nö­vekedését szemléltetően bi­zonyítják annak a tízéves óriás nyárnak a törzsmetsze­tei, melyek a tablón láthatók. A Tisza hullámterében ez a kivágott fa tíz év alatt 23 méter magasra nőtt fatöme­ge 0,4 köbméter; Egy-egy ilyen fatörzs látása után nem lep meg bennünket, hogy a nyárfa hektáronkénti évi de­vizahozama 930 dollár, míg a kukoricáé csupán 140. A KIÁLLÍTÁSI ANYAG HATODIK TABLÓJA a leg­színesebb és arról ad tájé­koztatást, miképpen használ­ják fel a fát A PAO (ENSZ szerve) adatai szerint a ki­termelt faanyag a kővetkező­képpen oszlik meg: tűzifa 45, rönk 35, papírfa 12, egyéb iparifa 5, bányafa három szá­zalék arányában kerül ipari feldolgozásra vagy közvetlen felhasználásra. Tájékoztatást kaptunk arról is, hogy 1958- ban behozott 2 995 300 köb­méter faanyag 776 340 000 de­vizaforint kiadást jelentett a népgazdaságnak és ezt a kiadást nagyobb részt a me­zőgazdasági terményeink külföldi értékesítéséből fe­deztük. A HETEDIK TABLÓ fel­hívással fordul valamennyi­ünkhöz, hogy tegyük társa­dalmi üggyé az erdők védel­mét Szolnok megyében; Aka­dályozzuk meg az erdők, fá­sítások pusztítását. Minden kipusztított erdő, facsoport, fasor, több ezer forint kárt jelent- A megye területén oktalanul lelegeltetett, kita- postatott erdő, vagy kitördelt fasor mintegy 6,5 millió fo­rint kárt jelent a népgazda­ságnak. Az erdőgazdaság a kiállítá­si anyag összeállításánál arra törekedett, hogy szemlélte­tően mutassa be az erdők jelentőségét, hasznát — ezen keresztül megszerettesse Szolnok megye lakosságával; megbecsülést szerezzen a fá­sítás ügyének. A vándorkiállítás anyagát szeretnénk a megye minden városában, községében be­mutatni. Szilágyi Benjámin erdőmérnök „Elakadt a fakószekér" Emlékezés régi Szolnok megyei utakra Ezt a Kara János gátját Tán biz az ördögök hányták, Hogy a szekér elakadjon, Szegény utas elkárhozzon? Süllyedjen el, azt kívánom, Vagy ha elég, azt se bánom! Mocsári növényzet korha­dó részeivel elegyes, laza földiből töltötték fel s ősszel olyan volt, akár a kelesz- tett tészta, nyári szárazság­ban pedig kigyulladt az el­dobott taplótól és fekete füstöt eregetve „kojtolt”. Télen akkora rögökbe fa­gyott, hogy fenékkel fordult fel rajta a szánkó. Mikor beállt az ősz, attól fogva nem is igen jártak rajta. Az utasok a Pingyó csárdáinál leszálltak a sze­kérről, cókmókjukkal együtt csónakba telepedtek s azon vitették magukat tovább, Kisújszállás irányába. Ma is emlegetik a kunsági öregek, hogy ősszel erre a sártöl­tésre az ökröt még csak rá lehetett hajtani, de a lónak több esze volt: akárhogy ostorozták, nem ment neki. Kerékkötő útjainkat Petőfi is többször emlegeti. 1847- ben Mezőtúr—Szolnok között járt. „Annyi sár ragadt a kerekekre, hogv a szó leg­szentebb értelmében minden száz lépésen meg kellett áll­nunk s levasvillázni a küllők­tatlan szennyes áradás hul­lámzott, beleborult kocsik, szekerek roncsait mosogatva. A töltés szélén hámból ki­dőlt lovak csontvázai mere- deztek elő a pocsolyából. Azt híresztelték, hogy „amelyik utasnak itt elakad a kocsija, a szentháromság se húzza ki belőle”. Az utazgatni szerető Bemát Gáspár szekerét azonban mégis csak sikerült tizenöt lóval nagynehezen el- vonszoltatni a gát végéig, 1853 tavaszán. Barabás Miklós még előbb, az 1830-as években járt ezen a cudar gáton s útjáról így ír emlékiratában: „A négy kerék olyan volt, mint négy faragatlan malomkő, a küllők az iszonyú sártömegtől ki sem látszottak s úgy a kocsi oldalához tapadtak, hogy egyetlen kerék sem forog­hatott. Olyan szíjas sár volt, hogv mindjárt pipát lehetett volna gyúrni belőle”. Volt még egy másik nevezetes gátunk, a Kara János gátja, amely a Karcag és Kisúj­szállás közt terpeszkedő Ka­ra János nevezetű ingová­nyos mocsáron vezetett ke­resztül. Versben és prózában sok átok szállott rá. Bizonyos Ugró István rímfaragó régi karcagi csizmadia mester, midőn egyszer vásárra me­net benne maradt, így tisz­telte meg: Aki ma autóval fut a szin­te tükrösima műúton, vagy a robogó vonat ablakából tekint végig az őszi esőben ázó tájon, talán rá se gon­dol az utazó elődök, nagy­apák keserveire. A lovaikal csárdától csárdáig gyühézc régi fuvarosok nótája is el­felejtődik már: őszi eső záporozik, A fuvaros káromkodik. A lónak a sár szügyig ér. Elakadt a fakószekér... djäagy száz évvel ezelőtt a tisftántúli ember kövezett útnak, vonatnak hírét is alig hallotta. Hacsak kényszerű­ség nem űzte, bizony nem is utazgatott. Kivált esők évadján istenkísértés volt nekivágni az árvízjárta, mo­csaras határok úttalan-útjai- nak. Ezeken „Dávid király se találhatott volna annyi kö­vet, amennyivel a hosszú Gó- liáthot leüthesse” — vallják i korabeli feljegyzések. „A feneketlen sárban elmerült a szekér, mint tenger hul­lámaiban a hajó”. Rossz útjaink közt is leg- nirhedtebb volt az úgyneve­zett szolnoki gát, a Szolnok —Törökszentmiklós—Karcag -Debrecen-i országút egyik szakasza. Egyszerű földhá- ayás, két oldalán végelátha­Nézzük meg, hogyan vé­lekedik a termelési tanács­kozás határozatáról a bri­gád, melynek két tagja — a hivatalos vizsgálat szerint — nem a technológiai előírá­soknak megfelelően végzi munkáját. — Brigádom két tagja tényleg megsértette a tech­nológiai fegyelmet, amiért írásbeli büntetést is kaptak. A hanyag munkáért úgy érzem elsősorban engem ter­hel a felelősség, mert el­mulasztottam az ellenőrzést, — mondta a brigádvezető. — De azért én is túlzottnak tartom az „ítéletet”. Jöjje­nek, hallgassák meg a töb­biek véleményét is. A két fiatalt szemmel lát­hatóan bántotta a dolog. — Nem kapjuk meg az oklevelet, sőt az új rendelet hogy az eddig elért címeket a volt brigádvezető vezeté­sével érték el és ez nem szabályos — mondta a „fél- • relépett” dolgozó közvetlen ■ főnöke. — Azért csináltuk ■ így, hogy a felesége ne tud- 1 ja meg, ne mérgesítsük el ■ a hangulatot. i Felkerestük a brigádtagot és beszélgettünk vele. , — Tudja-e miért vonták . meg a brigádtól az oklevelet? ; — Ügy gondolom azért, . mert az én brigádvezetősé­gem alatt szereztük meg a ■ szocialista brigád címet — mondta bizonytalanul. , — Nézze, ismerjük a dol­gokat, nem ez az igazi ok. Elkomorodott, lesütötte a szemét és halkan mondta. — Higgyék el nem úgy van, ahogyan mondják. Én a férjnek becsületszavamat ad­tam, hogy többet nem be­szélek a feleségével. Az asz- szony felkeresett itt a mű­helyben. Ezért történt. — Van családja? — Igen, két gimnazista fiam van. Az egyik jövőre 1 érettségizik. ! — Hát érdemes ilyet csi­nálni? i — Mit gondolnak rólam? : Egy pillanatig sem jutott ■ eszembe, hogy azt a két l szép gyereket, meg a fele­ségemet... Szó sem volt róla ; — mondotta sértődötten. Nincsenek bizonyítékok, : mi volt, vagy mi igaz abból, 1 amit az asszony férje állít. Tény az, a brigád nem tudta ' meg az igazságot, amiért el­vesztették még a szocialista ’ brigád címet is. Jogosan felmerül a kérdés. Miért nem hozták a brigád tudomására, hogy egyik tag­juk vétett a „szocialista mó­don élni” feltétel ellen. Ha meg nem vétett, akkor miért sújtották a brigádot ezzel a büntetéssel? B. J. Hét tabló vándorútra készül A Szolnok megyei Állami Erdőgazdaság a megye erdő­sítése érdekében vándorkiál­lítási anyagot állított össze. Bár az anyag még nem tel­jes és nem is mutatja azt a sokrétű munkát, melyet az erdőgazdaság végez, mégis tájékoztat a legjellemzőbb erdőgazdasági munkákról. A KIÁLLÍTÁSI anyag hét tablójából mindjárt az 1. sz. tablón olvashatjuk; Gon­doskodnunk kell, hogy... megszerettessük az ország népével a fát, az erdőt, meg­ismertessük nagy közgazda- sági jelentőségével s ezúton valamint egyéb társadalmi akcióval biztosítsuk az erdő megbecsülését.. .* Ez az idézet Kaán Károly- nak, a nagy Alföld-fásító er­désznek a mondása, aki az első Alföld-fásítási törvény létrehozásában a legnagyobb szerepet játszotta és igen nagy erőfeszítést tett, he®? az létrejöjjön; Hogy az Al­föld-fásítási programból a Horthy rendszerben igen ke­vés valósult meg, nem az ő hibája volt. A megye térképén beraj­zolt zöld erdőfoltokból is lát­ható, hogy Szolnok megyében igen kevés az erdő, a terület­nek mindössze 2,8 százaléka. Az erdőgazdaság a kiállítási anyag összeállításával és vándorútra bocsájtásával kí­vánja azt a nemes célt szol­gálni, hogy Szolnok megyé­ben az erdő aránya 1980-ig elérje a 7,4 százalékot, az al­földi megyék jelenlegi át­lagát. A KŐVETKEZŐ TABLŐ arról tájékoztat bennünket, milyen nagy jelentősége van az erdőnek a természet víz- gazdálkodásának szabályozá­sában és kedvezőbbé tételé­ben. A lehulló csapadék el­osztását igen kedvezően be- folvásolja: egyenletessé teszi a víznek a talajba jutását, megakadályozza a felszíni gyors elf oldást és a termőta­laj elhordását Különösen nagy az erdő szerepe az ár­vízveszély megakadályozásá­ban, amely nem egyszer ka-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents