Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-28 / 278. szám
18Ő2. november 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Valamennyien hazavágynak Látogatás a fővárosban tanuló egyetemistáknál A Ráday utcában mindenféle faállványok közelítik egymáshoz a házsorokat, vörös betoncsíkok között falak szaladnak össze. Ez a diákszálló. Csupa lány lakja az épületet. ötükkel ülök egy asztal mellé. Valamennyien Szolnok megyeiek. Aztán egy halódik is mellénk áll, közbe- szólogat, de csak körülményes kérlelésre marad velünk Végül azonban ő szintén azok közé tartozott, akikkel legtovább húzódott a beszélgetés. Rövidre vágott göndör hajú, vékony arcú lány Bene Edit. Negyedéves fizikus, szülei Rákóczifalván élnek, postások. és a világnézetek kérdéseiben Itt általában nincsenek összeütközések. Nem így a szülői házban, néha még politikai kérdésekben is kirobban a feszültség; Persze, azért nem veszekedni járnak haza. Még Bene Edit is Rákóczifalván szokta tölteni nyári vakációját, Horti Klára pedig akár mindegyik hét végén hazautazna Tőtevényre, ha pénzéből futná. Az egyetemisták kibontakozó egyéniségé és alkotáskereső életformája soha sem járt együtt a sok pénzzel. Most sem, hiszen a szülők között tsz-tag és pedagógus, mozdonyvezető és tisztviselő egyaránt akad, de nagykeresetű egy sem. Mégis valamennyinek jut még zsebpénz is a sokfajta, bonyolult rendszerben csordogáló állami támogatásból. Meg alkalmakként lehet több-kevesebb pénzre szert tenni statisztálással és krumpli válogatással is. (Az utóbbival inkább kevesebbre.) Jóval több azonban a baj menzájukkal. Igaz, hogy a Szolnok megyeiek legtöbbje ingyen ebéd- és vacsorajegyet kap — a reggelit meg megspóroljuk — mondja Nemes Viktória és így zsebünket mindez nem nagyon érinti a hasukat azonban annál inkább. Kérdezem, hogy mosás, vasalás után mennyi az olyan gazdátlan idő, amelyet kötetlenül fordíthatnak kedvteléseikre. No ez jóformán nincs is. Valamennyien szép vizsgaeredményeket értek el, ehhez pedig sokat kellett tanulni. Most ugyan még nem kezdődtek el a vizsgák, de már ott tartanak, hogy szórakozni, olvasni még nem mernek, a tanulásra viszont még nem szánták rá magukat De azért elég a gyakorlatokra is felkészülni. T. L Erőteljesen és gyakran szól közbe, egyaránt igyekszik g saját maga erényeit TALÁLKOZÁSOM ABA-NOVÁK VILMOSSAL megmutatni és a kollégiumi lányok tekintélyét megvédeni. Csepelen volt nyári -gya- koralton, azóta Ösztöndíjat kap a Vasműtől ö az egyedüli, aki a fővárosban akar maradni, kutatónak készül. Meglep, hogy a többieket nem vonzza Budapest Pedig Zalai Magda és Láday Ágnes már negyedik évüket kezdték eL Talán, mert nem sikerült az itteniekkel megbarátkozni? Nem, nincs kisebbségi érzésük, csak éppen elszigetelten élnek a kollégisták. Egymás között találnak támaszt, a kétágyas szobák- >— ban a beszélgetések egyaránt keresik az eligazodást a fiúk Személyes találkozásról nem számolhatok be. Gyerekkorom szűkrezárt világában értelmem még nem tárulkozhatott ki a színek és vonalak élményt- adó birodalmára, amikor á nagy festő már meghalt. Aztán torzultízlésű emberek zárták el előlem mindazt, amit a világot egyéni csodákban meglátó művész hátrahagyott így csak ez évben találkozhattam a vásznak komor szürkesége és lebegő fényporlása mögött élőnek érzett festővel. ■ Azt hiszem, hogy Aba-Novák Vilmos elment addig a határig ameddig a figura tív ábrázolás tükrözheti a valóságot. A múlt század művészetének nagy ösz- szegezéseihez hasonlóan ő is a téLjessé- get mondja él az emberi sokféleségről. Mindazt felhasználja, ami a parasztság természetes életformájában tiszta emberség, az erőteljesség folytonos mozgalmasságában. Képeinek tereit maradéktalanul kitöltik hangulatteremtései és jellemábrázolásai. óriási megfigyelő és megjelenítő készséggel bemutatott karaktereinek beláthatatlansága teszi őt klasz- sízikussá. Aba-Novák annyiban rokon Bartókkal, hogy igyekszik az eljövendő kornak az igaz és szép életet megőrizni, a küzdelmek sivár vicsorgását azonban robosztus egyénisége nem látja meg. Nem tud egyszerre népi és városi lenni, az összecsapó erők borzalma helyett csupán bizonytalan szomorúságot és szorongást éreztet Olaszországot réginek, zártnak, ridegnek és elmaradottnak látta. Ezekbe a képekbe alig-alig villannak bele a kultúra színei. Legalábbis hogyha a nagy szürke tömböket a magyar vidéket szorongató barbárság kifejezésednek fogjuk fel. Érthető ez a kiábrándultság: az egyik freskó tervét a debreceni takarékpénztár betétkönyve ékteleníti. Ugyanígy váltakoznak a lendületes és nagyszabású részek a párizsi díjnyertes falképen a teljesen közönséges jelképekkel. Az értetlenség kényszerűségei között is igyekezett mindent kiadni magából Aba- Novák Vilmos, amivel élményt és értéket nyújthatott embertársainak. Két álarcfestőt bemutató vásznán a lelkiismeretesség változatlan. Csak a későbbin érződik fáradt keserűség. Ebben azonban már a közeledő pusztulást érző zseni lemondása terjeng. Tompa László Nem idegenkednek az új termelési módszerektől Egy-egy tsz botanikus kerthez hasonlított Aszály és öntözés Megtartották a pártértekezlet óta az első járási pártbizottsági ülést a kunhegyesi járásban. Ez alkalommal a járás mezőgazdasági üzemei termelési terveinek végrehajtásáról és a jövő évi feladatokról tanácskoztak a pártbizottság tagjai és a meghívott vezetők, szakemberek. A pártbizottsági ülés napirendjét Bakos Mihály elvtárs, a pártbizottság első titkára terjesztetté be. Elmondta többek között azt, hogy sok termelőszövetkezetben az idén jól alkalmazták a legújabb termelési módszereket. Ugyanakkor az aszály ellensúlyozására ezer holddal öntöztek többet a tervezettnél. Ez az öntözés azonban eredményesebb lehetett volna, ' ha nemcsak az aszály bekövetkeztével, hanem már előbb is megszervezik. Elemezte a továbbiakban azt is, hogy az aszályos esztendő mellett mik gátolták még, hogy a tsz-elc teljesítsék előirányzott termelési tervüket. Többek között az, hogy egyes termelőszövetkezetek a botanikus kertekhez hasonlítottak. A tiszaroffi Aranykalász Tsz-ben 28, a kenderesi Vörös Csepel-ben 26, a kunhegyesi Leninében 24-féle növényt termeltek az idén. Sok helyen pedig a vetőmaggal a kelleténél jobban takarékoskodtak. A tsz-ek beruházása jelentős volt ebben az évben. Közel tizenhárommillió forintot költöttek el, s a beruházásoknak csak aránylag kis ’hányada húzódik át a jövő évre. Ezzel a beruházással a fez-ek férőhely gondja túlnyomórészt megoldódik.' Ezekből a tapasztalatokból kiindulva a pártbizottság határozatot hozott arra, hogy a specializálási terveket figyelembe véve jövőre ipari növényeket a legalkalmasabb helyeken termesszék. Kendert főleg Kenderesen, Kunmadarason, Tiszaburán. az eddig ' elaprózott területek helyett legalább százholdas táblákon termeljenek. A határozat szerint napraforgót tizenhárom, lent pedig hat fez termel. Ebben az évben zöldséget átlag 53 holdon termeltek. Jövőre a járás 15 szövetkezete átlag 72 holdon termel zöldséget. Jégkorszakbeli leletek a Tisza medrében Az aszályos őszi hónapokban a Tisza vize annyira apadt, hogy több helyen gyalog lehetett átsétálni a folyó medrén. Ezt a lehetőséget használta ki az egri vármúzeum két munkatársa: Danca János barlangkutató és Rozsnyói Márton muzeológus. Több mint 15 kilométeren járták be gyalogszerrel a Tisza medrét és nagy mennyiségű jégkorszakbeli leletet gyűjtöttek. Mammut, bölény, hód, valamint szarvas, róka, ló és más állat csontmaradványai kerültek elő; A leletek között - emberi combcsont és több értékes csontszerszám is van. Két és félórán át 600 kilométeres átlaggal száguldott velünk az IL—18-as. Oly sírná siklással, mintha csak hér téli köntösében. Aztán kárpótolni akart az egyhangúságért, az elmaradt útikalandokért és iszonyatosaka t döccent a légtengerben lejebb egyre lejebb Champagne őszi napfényben fürdő síksága fölé. A távolban már feltűnt a Szajna ezüstszalagja — aztán nyomát követve elrejtőzött újra. Szürke ködbe, füstbe burkolózik, mielőtt elnyeli az irdatlan háztenger, eltakarják a párizsi dombok. „Az az óriási pislogó barnaság ott lent?”... „Az PáLandol az IL—18-as a párizsi repülő téreo rizs. A legemberibb minden városok között. Hamis ka- cajú, álcás, gonosz, bús város. Csak éppen mámorosabb és cifrább a többinél”. Igen, ez Párizs. Ady Endre látta ilyennek, amikor kirándult Mevdonba és a kies domboldalról letekintett a „sok hasi! völgybe”. 1906 nyarán születtek e sorok. S szebben, igazabban azóta sem formálta gondolatokba e metropolis látványát, lelkét költő mint a „Párizsban járt az ősz” poétája. Egy finom rázkódás cifrázza a monoton zúgást. — Most engedték le a futóművet — nyugtatja meg. az első repülőzőket a légikisasszony, aki egyébként a leszállási manőver idején bizonyítja be, hogy nemcsak kedves és előzékeny, hanem szigorú és rendreutasító is tud fenni azokkal, akik nem tudnak elszakadni az ablakoktól. Aztán még egy rázkódás — a pilóta „letette” a gépet francia földön, az Orlovy repülőtér betonjára. Itt volnánk hát... Abban a városban, mely megbabonázta a világ sok poétáját, elcsábította sok festőjét és muzsikusát, meghódította számtalan nagy szellemét. Hazánk fiait sem kivéve persze. Sőtér István írja: Párizs már a középkor derekán „csábító paradicsom, a magyar műveltség legnagyobb ihletője, ág, mely a vadon tenyésző fát elsőnek beoltja” és III. Béla idején már elbűvölte Bethlen diákot, aki a mai Diáknegyedben a „paradásus scientia- rum (tudományok paradicsoma) földjén szívta be a tolástól és szépségtől illatos szellőt”. S őt követték a töb biek: tudósok, diákok, fésűik, papok, tanárok, költők rgész ármádiáját vonzotta magához századokon át a mesés Szajna-part. Rákóczi. Mikes Kelemen, Frankel Leó, aztán a többiek: művészek Munkácsitól Sziny- nyeiig. költők Bacsányitól Bölömiig. Na és persze mások is, akiknek nevét nem tartja nyilván sem az irodalom, sem a művészettörténet. Egy kis csoport magyar tekinget idegenül jobbra balra a repülőtér tarka kavalkádjában. Fél szemmel a vendéglátókat, félszemmel a bőröndöket keresve, melyeket futószalag repít kiismerhetetlen irányokba. Sem költő, sem művész, sem „forradalmár” nincs köztünk s ittjártunkat valószínű nem őrzi meg más, mint a Banville utcai kis hotel vendégkönyve. Az is csak addig, míg a számlát M nem egyenlítjük. S jó, hogy ma már ilyen névtelen magyarok is mind többen szerepelnek a Párizs-rajongók között. . . Néhány napig most a mienk és a Champs-Élysées ragyogó forgataga, az Operatéren hömpölygő sok medrű autófolyam, az Yves Montand álta] megériekelt nagybulvár, a Montpamesse kávéházsora, az egész vadul vágtató, benzinszagú olajtól csillogó kövezetű Párizs. (Folytatása következik) Palatínus István A Szajna var* a Vogézak egyik szelíd lankáján szánkóztunk volna, amely az imént kínálta magát a mélyből tündöklő íe-
