Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-27 / 277. szám

s SZOLNOK MEGYET NÉPLAP 1962. november 27. A francia választások eredménye Párizs, november 26. A francia nemzetgyűlési választások második fordu­lójának nagy eseménye a baloldali pártok frontjának sikere. A Francia Kommunista Párt megnégyszerezte man­dátumainak számát, meg­nőtt a szocialisták és más baloldali csoportok nemzet­gyűlési képviselete is. Dé Gaulle támogatói meg­szerezték a nemzetgyűlés ab­szolút többségét, mert a jobb­oldali reakció csaknem egy­ségesen De Gaulle mögé állt. A „polgári ellenzék” felbom­lott, s most mindenekelőtt a baloldali erők további együtt­működésén múlik, hogy sike­rül-e útját állni a köztársa­sági elnök diktatórikus tö­rekvéseinek. A parlamenti választások második fordulójában össze­sen 369 képviselői szókért folyt a harc, miután 96 man­Hruscsov fogadta Nosavant Moszkva (TASZSZ) Hruscsov, a Szovjet Mi­nisztertanács elnöke hétfőn a Kremlben fogadta Phoumi Nosavan laoszi miniszterel­nökhelyettest és pénzügymi­nisztert, és megbeszélést folyatott vele. Nosavan és az általa veze­tett laoszi kereskedelmi és gazdasági kormányküldöttség tagjai előzőleg a Kremlben Kosziginnek; a Szovjet Mi­nisztertanács első elnökhe­lyettesének vendégei voltak. Koszigin ebédet adott a kül­döttség tiszteletére. Szovjet részről Leszecsko miniszter­elnökhelyettes, Gromiko kül­ügyminiszter és más hivata­los személyiségek is jelen voltak. (MTI) A nemzetközi sajtó az MSZMP kongresszusáról PRÄGA A csehszlovák lapok vasár­napi számukban beszámol­nak az MSZMP kongresszusa utolsó napjának eseményei- rőli A Rude Právo a párt központi lapja ismerteti Ká­dár Jánosnak a zárszóban mondott beszédét, majd be­számol a Politikai Bizottság és a Központi Bizottság tit­kárságának megválasztásáról a többi prágai lap is hírt ad a kongresszus befejezéséről. BUKAREST A román sajtó egyöntetű­en beszámol az MSZMP VIII. kongresszusának záró- üléséről. A lapok kéthasábos cím alatt, kiemelt helyen közlik, hogy a kongresszus egyhangúlag jóváhagyta a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának beszámolóját, a revíziós bi­zottság jelentését, a VIII. kongresszus téziseit és a párt módosított szervezeti szabályzatát. Valamennyi lap Ismerteti a Politikai Bizott­ság új összetételét, s megírja, hogy a Központi Bizottság első titkárává újból Kádár János elvtársat választották meg. A rádió és televízió ugyan­csak tájékoztatta hallgatóit a kongresszus berekesztésé­ről, VARSrt A Trybuna Ludu budapesti tudósítója a lap vasárnapi számának első oldalán szá­molt be az MSZMP VIII. kongresszusának befejezésé­ről. Röviden vázolta Kádár elvtárs zárszavát, kiemelve, hogy a küldöttek teljes egé­szében támogatták a párt irányvonalát és ezzel kifejez­ték a félmilliós párttagság és valamennyi dolgozó nézeteit A lap idézte Kádár elvtárs szavait az MSZMP politiká­jának szilárd marxista—leni­nista alapelveiről, valamint a kínai—indiai megegyezés lehetőségeiről. A tudósító je­lentette, hogy a küldöttek megválasztották a párt veze­tő szerveit és a KB első tit­kára ismét Kádár János lett. A Trybuna Ludu a fenti jelentésen kívül a második oldalon részletesen közölte az új Politikai Bizottság és a titkárság névsorát, valamint az egyes felelős pártfunkció­ba került elvtársak neveit Hasonló formában adott hírt a kongresszus befejezé­séről a többi vasárnapi var­sói lap is. (MTI) dátum sorsa már az első menetben eldőlt. A kommu­nista párt kezdeményezésére a demokratikus pártok a vá­lasztókerületek többségében visszaléptették esélytelen je­löltjeiket és közös jelöltet ál­lítottak a De Gaulle-isták képviselőjelöltjeivel szem­ben. A baloldali egységfront sikerére jellemző, hogy a de­mokratikus jelöltre igen sok választókerületben jóval több szavazat esett, mint amennyit a kommunista, szocialista, radikálispárti jelöltek az első menetben együttesein kaptak. De Gaulle a reakciós erők átcsoportosítása következté­ben ugyan megkapta az abszolút többséget, a jobbol­dal parlamenti képviselete azonban csökkent. Megközelítően végleges eredmények szerint 465 man­dátum közül az UNR és az őt támogató jobboldali cso­portok 270-et kaptak. Az MRP-mek 38, a függetlenek és a parasztok pártjának 35 képviselője lesz a nemzet- gyűlésben. Az utóbbi két párt több mint 90 mandátu­mot vesztett. A Francia Kommunista Párt 10-ről 41-re növelte képviselőinek számát. A szocialista pártnak 43 helyett 66 képviselője lesz. A radikálisok lényegében megtartották eddigi pozíciói­kat mintegy 40 mandátum­mal. Az Egyesült Szocialista Párt először lesz képviselve a nemzetgyűlésben, 2 man­dátumot kapott. A szocialis­ták megerősödésüket főleg a kommunista szavazatoknak köszönhetik. Ezek biztosítot­ták Guy Mollet, Gaston Def- fere, Jules Moch és más szo­cialista vezetők parlamenti székét. Mikojan nyilatkozata a havannai televízióban Leverték a guatemalai légierő lázadását Ciudad De Guatemala (Reuter, AP, AFP) Vasárnap a guatemalai lé­gierő — • mint már jelentet­tük — fellázadt Ydigoras el­nök diktatúrája ellen. Reggel 9 órakor több repülőgép tá­madást intézett az elnöki palota és a főváros legfonto­sabb laktanyái ellen. Ydigo­ras csak szerencséjének kö­szönheti, hogy nem érte bántódás: a repülőgépek go­lyói behatoltak hivatalába, azonban a támadás pillana­tában éppen más szőbában tartózkodott Tanácskozik a leszerelési bizottság Genfben, a Némzetek Pa­lotájában hétfőn délután — magyar idő szerint 15.15 óra­kor — tizenegyhetes szünet után ismét összeült a tizen­nyolchatalmi leszerelési bi­zottság. Franciaország ezút­tal sem vesz részt a leszere­lési tárgyalásokon. Az értekezlet szeptember 7-e óta szünetelt, hogy az ENSZ-közgyűlésnek alkalma legyen megvizsgálni az ed­digi tanácskozások eredmé­nyeit. A leszerelési értekezleten a szocialista országok közül a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság, a Román Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság vesz részt. A nyugati hatalmakat az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Olaszország és Ka­nada képviseli. Részt vesz még az értekezleten a követ­kező nyolc el nem kötelezett ország: India, Burma, Etió­pia, Nigéria, az Egyesült Arab Köztársaság, Brazília, Mexikó és Svédország. A bajor választásokról Havanna (MTI). Mikojan, a Szovjetunió első miniszter­elnökhelyettese vasárnap búcsúbeszédet mondott a ha­vannai rádióban és televí­zióban. Mikojan kijelentette, elégedett kubai látogatásá­val és a Szovjetunió szolida­ritásáról biztosította a szi­getországot Mikojan kijelentette, a Szovjetunió állást foglal Fi­del Castro öt pontja mellett, amely magábaníoglalja a guantanamói amerikai ten­gerészeti támaszpont kiürí­tésének követelését Ez a program — mondotta — a béke programja és nem fe­nyeget senkit sem. A miniszterelnökhelyettes hangoztatta, hogy Kuba vilá­gítótorony az elnyomás ellen küzdő népek számára. Kuba éUnd fog. Nem ő, hanem el­lenségei fognak elpusztulni. Mikojan rámutatott hogy a szocializmus és az imperia­lizmus közti ellentéteket nem háborúval, hanem tár­gyalások útján kell megol­dani. Ha az Egyesült Álla­mok termonukleáris háborút robbant ki, ez lesz az utolsó háború, amit elindít. A kubai feszültség csök­kenésére utalva az első mi- niszterelnökhelyettes rámu­tatott. hogy sikerült ésszerű megoldást találni • Mikojan, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának első elnök- helyettese hétfőn fejezi be 24 napos kubai látogatását és utazik el Havannából. Hír- ügynökségi jelentések sze­rint Mikojan New Yorkban A pápa találkozója a lengyel püspökökkel XXIII. János pápa búcsú­látogatáson fogadta a zsinat első időszaka után hazatérő 25 lengyel püspököt, élükön Wyszynski kardinálissal, és meleghangú beszédet inté­zett hozzájuk. Jobboldali vatikáni, illetve római nyugatnémet körök­ben nagyon rossz néven ve­szik a pápa Lengyelország melletti „ronkomszenvtünteté- sét”. találkozik U Thanttal, az ENSZ ügyvezető főtitkárá­val és megvitatja vele a ku­bai kérdést. New Yorkban azt is tudini vélik, hogy Mi­kojan bekapcsolódik a ku­bai válság végső rendezését célzó szovjet—amerikai tár­gyalásokba. Bonn, (MTI) Vasárnap Bajorországban újraválasztották a tartomá­nyi parlamentet. A válasz­tások eredményeként a Strauss vezette CSU megerő­sítette eddigi vezető szere­pét a tartományi parlament­ben. Bár a CSU a tavalyi országos választásokhoz ké­pest szavazatokat veszített, s négy évvel ezelőtti tarto­mányi választásokhoz képest növelte szavazatainak és mandátumainak számát és most 108 mandátummal ab­szolút többséggel rendelke­zik a tartományi parlament­ben. Viszonylagosan a CSU- nál is több szavazatot nyert azonban a szociáldemokrata párt, amely hatvannégyről hetvenkilencre növelte man­dátumainak számát, és most az összes szavazat 35,5 szá­zalékát tudta megszerezni a négy évvel ezelőtti 30,1 szá­zalékkal szemben. A Sza­baddemokrata Párt ugyan­csak némileg növelte szava­zatainak számát és összesen kilenc mandátumot szerzett. A CSU és a szociáldemok­raták a kisebb pártok rová­sára növelték mandátumai­kat, így egyáltalán nem ke­rült be most a tartományi parlamentbe a szélsőséges Nacionalista össznémet Párt, amely 1958-ban még 17 kép­viselőd mandátumot szerzett. A Bajor Párt mandátumai­nak száma is csaknem felé­re olvadt le. Strauss pártja a választási hadjáratban ha­talmas propagandagépezet mozgósításával féktelen na­cionalista demagógiát fejtett ki, de a nagyobb városokban mégis mindenütt szavazato­kat veszített. Mive] azonban a bajor választók nagy része a falusi és kisvárosi lakos­ságból került ki, a CSU meg tudta őrizni eddigi vezető szerepét. (MTI) Az első meglepetés után az Ydigoras elnökhöz hű hadsereg ellentámadásba ment át. Az egyik támadó repülőgépet lelőtték, majd támadást intéztek az Aurora repülőtér, a felkelők támasz­pontja ellen. A szárazföldi csapatok túlereje tar-Ihatat­lanná tette az elszigetelt fel­kelő csoport helyzetét és így a lázadók néhány órával ké­sőbb kénytelenek voltak ki­tűzni a fehér zászlót. A lázadást négy ezredes vezette: Carlos Marroquin, Marco Antonio Asturias, Jósé Gonzáles Baires, vala­mint Oscar Giron Perrone, akit az 1963. évben esedékes elnökválasztás egyik lehet­séges jelöltjeként emlegettek. A hírek szerint Perrone Sal­vador nagykövetségén kere­sett menedéket, míg a má­sik három ezredesnek sike­rült elhagynia az országot. A felkelésben résztvevő egy­ségeket a hadsereg lefegyve­rezte, több tisztet pedig le­tartóztatott A lövöldözésnek és bom­bázásnak az eddigi jelenté­sek szerint három halálos és mintegy harminc sebesült áldozata van. Vasárnap este Ydigoras elnök rádióbeszédet mondott Az elnök, aki 1961-ben nyíl­tan kijelentette, hogy segít­séget nyújtott a Kuba elleni invázió megszervezésében, a lázadást ismét a szigetország elleni uszításra használta fel. Ydigoras idén már több kormányellenes megmozdu­lással nézett szembe. Feb­ruár 7-én egy felkelő csoport elfoglalt egy katonai őrállo­mást és megkísérelte hatal­mába keríteni Puerto Bar­rios kikötőjét Március 12-én nagyarányú diáktüntetésekre. került sor a fővárosban. Ap- * rilis 26-án a diákmozgalmak keltette nyugtalanság meg­fékezésére Ydigoras katonai kormányt alakított, amelynek csupán egyetlen polgári tag­ja volt Június 19-én a kor­mány azt állította, hogy újabb Ydigoras elleni össze­esküvést leplezett le, azon­ban nem közölt részleteket. (MTI) — 30. — — Az öreg Kincses lányá­tól kérje el a tagkönyvet, mivel a legközelebbi végre­hajtóbizottsági ülés jóvá­hagyja a kizárását Most pe­dig búcsúzzunk el. Sok a munkám. Bocsánatkérően mosolygott, Antihoz sietett, megrázta a kezét. A párnázott ajtóig kisérte, búcsúzóul a hátára tette könnyű tenyerét. Anti süketen és vakon, agyában nagy-nagy csendes­séggel, lelkében csalóka kö­zönnyel ténfergett ki az elő­szobába. Ott ijedten csodál­kozott rá a feketehajú, nagy- szemű titkárnő, egy fiatal és vékonycscmtú gépírólány. Nem kérdezett semmit. Föl­állt, így nézte végig, hogyan vánszorog ki némán a szo­bából a nyurga parasztle­gény. Délelőtt tíz óra sem volt, amikor Pásztor Anti kilépett a megyei pártbizottság épü­letéből, de még délután öt­kor is zsibbadtan lődörgött a városban. Álomszerű nem­törődömség lett rajta úrrá. Akaratereje, öntudata csak arra szorítkozott, hogy el ne üssék a jármüvek, hogy az utcasarkoknál irányt változ­tasson, teljesen ötletszerűen. Szeme mindent lefényképe­zett, de az értelme jóformán semmiről sem vett tudo­mást. Látott papokat, amint csoportosan siettek át a szé­kesegyházba a püspöki palo­tából, furcsa értetlenséggel nézte a rozoga villamosokat, amelyek fekete postaládát vittek a farukon, utat enge­dett a csenqeityűző fagylal­tom-biciklinek, fülén áthatolt az ezerszinü lárma, anélkül, hogy meghallotta volna. A forróságban ráizzadt a posz­tómba, lába belepüffedt a csizmába, s annyira elfáradt, hogy csaknem kipottyontotta kezéből a viaszosvászon ak­tatáskát. Végül a város virá­goktól ékes főterén állapodott meg, hullott madárként ros- kadt az egyik padra, innen figyelte a muskátlikkal bab­ráló kertészt, a sötétkalapos, csipkegalléros vénasszonyo­kat, a tejbőrű, nevetgélő, traccsoló diáklányokat. Szom­jas volt, mégsem kívánt inni, dálban, fehér gyöngysorral a nyakán közelített feléje. Irigykedve gondolta, hogy milyen jó ennek a lánynak. Vége a munkaidőnek, szaba­dabb a fellegeknél, s annak, hogy párttag, csak az elö­ntőéit élvezi. Mégis megörült a lánynak, mert mielőtt be­jutott a másodtitkárhoz, biza­lommal elbeszélgethetett ve­le, igazat adott neki, meg­nyugtatta, hogy feltétlenül segítenek. — Maga még mindig itt? — kérdezte csodálkozva a. lány, amikor hozzá ért. GERENCSÉR MIKLÓS« éhes volt, de viszolyogva gondolt az aktatáskában ár­válkodó elemózsiára. Miközben az a lehetetlen kívánság járt az eszében, hogy jó lenne kicserélődni, hogy ne ő, hanem valaki más kérje el a tagkönyvet Klári­tól, meglátta a karcsú gép- írólányt. A fiatal titkárnő, aki kopottkék köpenyt viselt munkahelyén, most valóságos dámának hatott, amint sárga- kockás ruhában, fehér tzan­KlSKECÉftY — Csak este tízkor kapok vonatot — mondta bágyadtan Anti. Látszott rajta, hogy semmi kedve a beszédhez. A lány leült mellé, sárga­kockás, viruló ruháját legye­zőalakban terítette a padra. — Ne legyen már ilyen anyámasszony katonája. In­kább jöjjön velem. Itt olyan meleg van, hogy megüt a guta. Fagylaltozunk, jó? A legény savanyú pofát vágott, öregesen simogatta a térdét, majd váratlan élénk­séggel csapott a combjára. — Nem bánont. V aníliaszagú, nyikorgó padlójú, ódon cukrászdába vezette a lány. Hűvösséget árasztottak az egylábú már­ványasztalok, álmosítóan zümmögött a fagylaltgép, di­vatjamúlt nyájassággal döcö­gött hozzájuk a buggyos sü­veget viselő, nagypocakú cukrász. A lány két fagylal­tot kért, magának tiszta cso­koládét, Antinak vegyesei, közelhajolt a legényhez, ek­kor látta Anti, hogy mennyi komolyság van csodálatosan tiszta szemében. — Mondtam már, hogy a nagyapám is Zalaegerszegen volt internáló táborban. Hát­ha ismeri Kincses bácsit. In­nen egyenesen hazamegyünk. Megkérdezzük a nagyapámat. Nem akárki. Osztályvezető a megyei tanácsnál. Minden fejes ad a szavára. Jön?... Antit valósággal fölmos­datta aléltságából a fekete- hajú, törékeny lány kedves bíztatása. Bárgyún és boldo­gan hálálkodott: — Köszönöm... — Én már ki is gondoltam valamit — újságolta izgatot­tan a lány. Közben vissza­érkezett a cukrász. Alpakka kelyhecskékben hozta a fagylaltot. Megvárta, amíg a pocakos ember elhúzódik a pult mögé, csak azután foly­tatta: “ Ha nagyapám is úgy tartja jónak, levelet írunk a központi vezetőség* nek. Ott igazat kell, hogy adjanak. Pontról pontra meg­írunk mindent, ahogy a vám lóságban van. Jó lesz így?.* (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents