Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)
1962-11-25 / 276. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. november 25. Fáy And Tablók és vitrinek között, régi ércpénzek és szakadozott égettszélű százasok szomszédságában — a Ság- vári Endre Művelődési Ház előcsarnokában — találkoztam szemtől szembe Fáy Andrással. Itt Őrködik talapzatán annak a férfiúnak gipszből formált feje, kit napjainkban a takarékosság első magyar apostolaként emlegetnek Aki 1825-foem emlékiratot nyújtott be a Rendekhez takarékpénztárak létesítése ügyében, aki 1839- bsn, mint Pest megye követe, részletesen kidolgozta a Takarékpénztár működésének tervét, melyét a közgyűlés kis módosítással el is fogadott. Es mintha elégedetten teNégyszer vonult vissza a halál Orvosok küzdelme az idei fizikai INJobel-díjas, Landau professzor életéért szinte csodaként hat. Csodaként — még a XX. század második felében is, a műbolygók, űrhajók és az atom- erő korszakában is. — Semmivel sem tehetünk többet annál, amit a szovjet kollégák már megtettek — mondották a Landau betegágyához hívott francia orvostudósok. A nagy csata első ütközete győzelemmel végződött™. Ugyanezen a véleményen volt Wilder Pensfild kanadai idegsebész és Zdenyek Kunc csehszlovák egyetemi tanár is, akiket kétszer is konzíliumra hívtak Moszkvába. Először január közepetáján, amikor a cseh orvos- professzor azon a véleményen volt, hogy Landau számára nincs mentség, majd február végén, amikor kénytelen volt a vérnyomás nullára súly- < lyedt. Egyszóval: a Mimikái halál bekövetkezett Az orvosok és az ápolónők i egy utolsó rohamot készítet- ( tefc elő: nyomás alatt álló i vért ömlesztőnek át a hal- 1 dokió ereibe. Miközben a i nyomásmérő mutatója nagy ' ívben emelkedett fölfelé, a 1 vér az artériákon át a színbe ] nyomult. A szobában halálos csönd ; volt, csak a mesterséges toteste megsérült A koponya, a mellkas, a hasüregi szervek mind-mind megszenvedték a szörnyű erejű összeütközést Landau koponyája kiét helyen beszakadt, kilenc bordája is eltört, a legfontosabb szervek — a szív, a tüdő — nem működtek, és a központi idegréndszer is megbénult. A súlyos sebesült életben- maradásához nem sok remény volt. Az orvosok azonban minden erejüket, tudásukat latba vetették, hogy életben tartsák, helyesebben életre keltsék a tudóst. Hatan voltak a nagy beteg ágya körül, ötven napon át éjjel-nappal az ágya mellett tartózkodtak, fölváltva őrködték Lev Landau pislákoló életereje fölött. A küzdelem egy pillanatra sem lanyhult Más orvosok segítségét is kérték, több konzíliumot tartottak, naponta nem egyszer, háromszor is összeültek. Február végén, a tízegynéhány szovjet tudós mellett külföldi orvosok is latba vetették erejüket, hogy megmenthessék a nagy fizikust. Francia, kanadai és csehszlovák idegsebészek, ideg- gyógyászok és sebészek vet- 'ték körül Lev Landau betegágyét A vizsgálat után újra tanácskozásra ültek össze az orvosprofesszorok és Gerard Guillot francia orvostanár így összegezte a tapasztalatait: — Gyakorlatomban első Ízben találkoztam ilyen esettel. Hihetetlen, hogyan vészelte át a beteg a rendkívül súlyos sérüléseket. Ahány ilyen sebesülést láttam, kivétel nélkül halállal végződött. Minden elismerésem a szovjet kollégáké, akik a szó szoros értelmében a halál karmai közül ragadták M a beteget! — örökké fogok emlékezni a szerencsétlenséget követő harmadik napra — mondja Nina Jegorova, Landau egyik orvosa. — Este, fölfelé menet a hatodik emeletre, ahol Landau feküdt, szembe jött velem Grascsenkov profesz- szor. így szólt hozzám: Ügy látszik, vége. Landau haldoklik... — A betegszobába lépve egy halálsápadt arcot láttam. A beteg érverése már megszűnt, szembogara már nem reagált a fényre, A Svéd Tudományos Akadémia megbízottja fehér köpenyt öltött ünnepi ruhájára, úgy lépett a betegszobába. Korunk egyik legnagyobb tudósát, Lev Landau-t értesítette hivatalosan arról, hogy neki ítélték idén oda a fizikai Nobel-díjat. „Nagyon büszke vagyok a szovjet tudományra'’ — mondotta az 54 éves, világhírű. fizikus. A kitüntetés, úgv érezte, nagy népének szól, a Szovjetunió napról napra gyarapodó tudományos sikereinek, melyekre tisztelettel tekint az emberiség. Lev Davidovics Landau páratlanul fiatalon, tizenki- enc éves korában nyerte el a doktori címet a leningrádi egyetemen. Munkássága azóta a modem fizika egész területére kiterjed: térelmélet, kvantummechanika, a szilárd testek elektrodinamikája, a cseppfolyós testek és gázok fázisváltozásai. Tévedés lenne azt gondolni, hogy ezek elvont problémák. Ellenkezőleg: olyan gyakorlati kérdések megoldását segítik élő, mint az atomenergia felhasználása és az űrhajózás. Landau professzor legutóbb például azt vizsgálta, hogy az abszolút fagypont, vagyis mínusz 273 fok közelében hogyan viselkednek a gázok. Nos, a Mars-rakéta már hetek óta a —273 fokos világűrben száguld... Lev Landau egyelőre nem tud elutazni Stockholmba, hogy személyesen vegye át a svéd király kezéből a munkásságának nagy elismerését jelentő Nobel-díjat, mert kórházban fekszik. • Január hetedikének ködös, havas reggelén egy Volga márkájú gépkocsi száguldott Moszkva felé. Az autó a kanyarban megcsúszott, az út közepe felé lendült, majd átfordult az úttest baloldalára. A szembejövő teherautó fékjei csikorogtak, felsikol- tottak, de hiába, a nehéz kocsi nem állt meg... A Volga két utasa csak horzsolásokat szenvedett, a harmadikat a vijjogó szirénával száguldó mentőautó a legközelebbi kórházba vitte. A súlyosan sebesült férfi Lev Landau, a nagy fizikus volt. Már az első, gyors vizsgálat megállapította, hogy a tudósnak úgyszólván egész rás útján kintene előre Fáy András. Hiszen közelében nemcsak raffináltam összeszerkesztett, duplafenekű kincsesládák, különféle perselyek láthatók ezen a kiállításon, de a múlt századbeli takarékbetétkönyvek szomszédságában ékesen szóló kének, rajzok mutatják: hova juthat él, mire képes r msa takarékos embere. Méltán. lehetne elégedett Fáy András, mert a gondolat, mit egy évszázaddal ezelőtt igyekezett az emberekbe plántálni — megfogant Megfogant és gyümölcsözik. S e kiállítás célja is az: még többen gyümölcsöztessék a takarékosság eszméjét Térjenek arra az útra, mit ő jelölt, s melynek végén mindenki eléri célját . — túri — A fővárosi postások örömére és a budapesti Postaigazgatóság megrendelésére 1000 négyajtós és 300 háromajtós lépcsőházi levélszekrényt készítenek a jászberényi Műszerész KTSZ-ben. A lakók névjegyével ellátott és a biztonsági zárral felszerelt szekrénykék sok lépcső járás tói kímélik majd meg a postásokat Képünkön Kurncz György technikus bemutatja a lépcsőházi levélszekrény protótípusát. — 29. — — Várjak türelemmel amíg annak a hitvány kö- lyöknek elmúlik a gyűlölete?! Hát mi vagyok én? Rühes kutya?! Lapuljak a vackomban, amíg megkönyörülnek rajtam?! Hangja keményen verdestf végig a kertek lombjait, fölkavarta a fényben lustálkodó, néptelen udvarok csendjét. Klári is fölegyeneseded Halvány riadalom robbant < szemén, s halkan szólt, mintha csitítana. — Az nem igaz, hogy gyűlöl. En is azt hittem, lt nem igaz. — Hát akkor?!... 1— Apád miatt van 32 egész. — Ne ámíts! En is gyűlölném, ha fordítva állnánk. — Akkor silányabb embei lennél, mint ő. Klári nem volt meggyőződve arról, amit mondott, de legalább az egyik oldalról szerette volna enyhíteni az ellenségeskedést. A békítéi másik részét apjára bízta, Pontot kellett már tenni az acsarkodásra, mielőtt olyasm: történnék, amit megbánással sem lehet jóvátenni, Dani a maga húsabar érezte asszonyának minder- idegrándulását. Tudta, hogy neki a legnehezebb, ö fél íi legjobban, elsősorban nek, hiányzik a megbékélés. Képtelen volt hinni Anti jóindu- tmtában. Amikor a megérkcGERENCSÉR MIKLÓS: Hnu KISREGÉNY zés órájában belenézett a szemébe, megértette, hogy a nyurga, önérzetes legény kiterítve látná a legszívesebben. Nem csodálkozott, ö sem tudott volna másképp érezni. Egyszer-kétszer Anti helyébe gondolta magát, más embert képzelt Klári mellé és ilyenkor még a fantázia játékát is csak pillanatokig tudta elviselni. tot, de fullasztó szomjúsággal kínozta a tilalom, hogy két erős kezével nem érintheti a földet, amelyet asszonya után a legjobban szeretett. Sóvárgó tekintetével sokáig simogatta az ismerős lankákat, a számtalanszor bebarangolt tájat. Eltökélte: ki- bőjtöli a földhöz való jogát, az egyetlen nélkülözhetetlen jussQt, , hogy munkáját a földnek adhassa. Hosszú türelemre készült, s ha elszántan is, de egy Ids félelemmel gondolt a hátralévő tétlenségre, amelyről tudta már, hogy a gyilkos robotnál *s jobban rombolja az erőt. * Anti még soha életében nem volt ilyen előkelő helyiségben. A megyei másodtitkár szobájába-n akkora szőnyeg borította a parkéi let. hogv ilyen nagy darab földön egy zsák krumpli is — nagy nem gyuion... Ahhoz szent ember kellene... Ritka az ilyen ember. Ritka, mint a táltos. Aki foggal születik... — Beszélt, s a szavak között nehezet sóhajtott. . Elnézett a szőlősorok csíkozta dombokra, a vetések zászlóival takart szántóföldekre. Izmai görcsösre keményednek, mintha le akarták volna pattintani a kezét-lábát szorító láthatatlan béklyót. Megbocsátotta az útálamegteremhetett volna. Faragott rózsakoszorúk díszítették a sötétbarna íróasztalt, amely mögött a két féltekét ábrázoló. hatalmas térkép húzta a falat. Hajas törzsű pálma zöldéit a sarokban, emellett Lenin, Sztálin, Rákosi porcelán mellszobrai sorakoztak karcsú állványokon. A fiatal falusi párttitkár maga is elcsodálkozott, hogy milyen nyugodt folyékonysággal adta üő panaszát e roppant te- intélyű irodában, ahonnan egyedmillió paraszt sorsát gazgatja az a keskenyajkú, űacsony homlokú férfi, aki ürelemmel, szemrebbenés nélkül hallgatta végig mon- iókáját. Antin csak azután 'ett úrrá a zavart elfogódottság, amikor szavainak végére írt és ég-föld között lebegve, bosszú perceken át várta a megváltó véleményt. A másodtitkár sokáig ösz- ■zezárva tartotta a száját, így, hogy még azok a keskeny ajkak is eltűntek. Alig észrevehetően, néhány milliméterrel följebb emelte a fejét. Hangja szelíd volt. mint a türelmes tanítóé. — Rossz ügyet szolgál az önfejűségével, Pásztor elv- társ. Emellett az eljárása meglehetősen naív. Jelentéktelen ügyről va-n szó, egyedül is elintézhette volna. De ha már megkeresett, legalább annyi haszna legyen belőle, hogy érezze magát fölhatalmazva a aaavobb önállóságra. (Folytatjuk, dó egyenletes, gépies szu- szogósa hallatszott. Az adrenalinnal kevert vér lassanként munkába kényszerítette a szívizmokat. A halál visszavonulóban volt Nem egyszerre, nem véglegesen futamodott meg, még háromszor támadott. Mind a négyszer üres kézzel kellett visszavonulnia. Egyszer sem támadott nyílt sisakkal, frontálisan. Hol a vérnyomás zuhant ka- tasztrófális hirtelenséggel, hol pedig a hőmérséklet ugrott föl olyan magasra, hogy a hőmérő higanya nem is tudta követni. A reggel helyesnek tartott gyógykezelés félben már nemcsak eredménytelennek, hanem hibásnak is mutatkozott, egészen másképpen kellett fölvenni és folytatni a harcot Landau életéért. Az orvosok hol attól tartottak, hogy túl sok a nedv a szervezetben, hol pedig1 attól féltek, hogy elfogy a szövetek nyirokállománya. A szimptomák is szakadatlanul változtak. A gyomrot ért erős ütés teljesen megállította az emésztés folyamatát. A pácienst öt napon át mesterségesen táplálták. Amikor aztán ezt a nehézséget sikerült leküzdeni, tüdőgyulladás következett. Először csak az egyik tüdőlebeny betegedett meg, azután a máeik is, amelyet a törött bordák keresztül fúrtak. Az antibiotikumok egész ütegét vetették harcba az orvosok, kezdve a már ósdinak sáámító penicillintől a legmodernebb életmentő gyógyszerig. Lélegzés nélkül nincs életműködés, egyszerűen: nincs élet. Márpedig a tüdő fölmondta a szolgálatot. Ekkor a technika sietett a Landau életéért harcoló orvosok segítségére. Tizennégy napig szállította a levegőt, az oxigént a mesterséges tüdő Landau szervezetébe. Egy ápolónő ült a szerkezet mellett, szabályozta a bonyolult gépezet működését. így azután, 07 antibiotikumok meg a géptüdő segítségével megszüntették a tüdőgyulladást. ? a beteg már lélegzett. Amit az orvosok Landau pi~'megóv ' *ért tét tek, munkájuk eredménye megváltoztatni megállapítását. Február utolsó napjaiban Landaut átszállították az idegsebészeti intézetbe. Itt kezdődött meg a küzdelem második szakasza, a ham a fölgyógyulásért Georgij Blök újságíró, aki korábban többször csinált interjút Lev Landauval, először márciusban, majd július 12-én látogatta meg a nagybeteg tudóst. — Négy hónappal ezelőtt került hozzánk — mondotta az újságírónak KomyanszM tanár. — Látta, milyen állapotban volt márciusban, s most maga is megállapíthatja, mehnyit változott. Márciusban kezdte visszanyerni az eszméletét, ma pedig már nyugodtan elmondhatjuk, hogy a teljes felgyógyulás útjára lépett Az újságíró Landauval U folytatott beszélgetést. — Hogy érzi magát? — Jól. Csak a lábam fáj még — válaszolt halk, kimért hangon a beteg. — Ezzel már könnyűszerrel megbirkózunk — elegyedett a beszélgetésbe Hornyán szki professzor is. — Az izmok már működnek. Éppen ezekben a percekben lépett a szobába egy beteg fiatal leány, akit a szomszédos kórteremben gyógykezeltek. Fizikus volt, és szeretett volna megismerkedni a tudóssal, nemzetközi hírű kollégájával. — Mit kérdezne tőle, ha mondjuk, asszisztensnőjének akarná fölvenni? — fordult a beteg tudóshoz az újságíró. — •Hogyan számítja ki az energia minimumát? — intézte a szót Landau a meglepett, fiatal lányhoz, majd válaszát hallva így folytatta: Föl van véve. Remekül válaszolt Lev Landauról még nem mondhatjuk el, hogy teljesen rendben van, még mindig n«m a régi, orvosai azonban meg vannak győződve, hogy gyógyulása biztos. Napról napra jobban érzi magát, emlékezőképessége, hallása, egyéb érzékei egyre hibátlanabbul működnek, s már nem sok idő kell hozzá, hogy a régi. n',£Tr^1 -s t r>v T - "■•=!’ ’»gyen. <A■ Magyar Sző nyomán.)
