Szolnok Megyei Néplap, 1962. november (13. évfolyam, 256-280. szám)

1962-11-24 / 275. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1962. november 24. Tanácskozik a kongresszus (Folytatás az 5. oldalról) tene a tudományos élet lég­körének megjavítása szem­pontjából. Ajánlotta: való­sítsunk meg olyan pályázati rendszert, amely szerint a fiatal kutatóknak két-három év után újból pályázniok kellene, hogy az intézetnél maradhassanak, vagy más munkakörbe, esetleg az ipar­ba kerüljenek, s ott végez­zenek hasznos munkát. Ez többek között azt is ered­ményezné, hogy az ipar és a kutatás között egészséges körforgás alakulna kis Végül a tudományos ku­tató munka nemzetközi ösz- szehangolásáról beszélt, amely jelentősen segítheti a szocia­lista tábor tudományos ered­ményeinek megsokszorozását. JAKAB SÁNDOR A NOGRÄD MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ELSŐ TITKÁRA bevezetőben hangsúlyozta, hogy az a gazdaságpolitika, amelyet az MSZMP az el­lenforradalom után kidolgo­zott, majd következetesen megvalósított, népgazdasá­gunk erősödését, népünk életszínvonalának emelkedé­sét hozta. Széles tömegeket átfogó, színes, eleven versenymoz­galom született, s kifejlődött a mindenki által elismert, nagy közszeretetnek örven­dő szocialista brigádmozga­lom, amely kivívta a mun­kások és az egész társada­lom elismerését A szocialista brigádmoz­galom — véleményem sze­rint — nagyon alkalmas ar­ra, hogy elősegítse az idős és fiatal, a fizikai és a mű­szaki dolgozók egységes szemléletének kialakítását — mondotta. A felszólaló után a megye termelési eredményeiről szólt, majd befejezésül hangsúlyoz­ta, hogy a Nógrád megyei dolgozók egyetértenek a kongresszus irányelveivel, beszámolóival és a feladato­kat következetesen végre­hajtják. A továbbiakban megje­gyezte, hogy az albán veze­tőknek a Szovjetunió Kom­munista Pártja és Hruscsov elvtárs ellen irányuló minő­síthetetlen és felháborító tá­madásai nemcsak azt mu­tatják, hogy az albán veze­tők szakítottak a kommu­nista világmozgalom nem­zetközi tanácskozásainak el­veivel, hanem azt is, hogy teljes mértékben elidegened­tek az egyszerű emberek ér­zés- és gondolatvilágától. MAAS GERARDUS A HOLLAND KOMMUNISTA PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA üdvözölte a kongresszust, majd a pártja előtt álló fel­adatokról beszélt A továbbiakban kijelentet­te: pártunk álláspontja, hogy a kommunista^ és munkás­pártok nemzetközi egysége és összeforrottsága az álapja az imperialista háborús erők további visszaszorításának. Pártunknak az Albán Mun­kapárt vezetőinek cselekede­teivel kapcsolatos álláspontja ismeretes. Az albán pártve­zetés szektás kalandorpoliti­kájával csorbítja a nemzet­közi kommunista- és mun­kásmozgalom egységét. Végül beszámolt arról, ho­gyan harcol a holland párt a munkásosztály egységéért DAUD IVOYUZI AZ IRÁNI TUDEH PÁRT KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA MAJOR TAMAS KOSSUTH DÍJAS SZÍNMŰVÉSZ, A NEMZETI SZÍNHÁZ FŐRENDEZŐJE a művészek problémáiról szólva különösen a kísérle­tezés szabadságáról szólt. Ügy vélem — mondotta —, az így feltett kérdés már régen nem korszerű. Nem arról van szó, hogy mit en­ged nekünk a párt és a mi­nisztérium, — erre felelnek a kongresszus határozatai, felél az egész kongresszus. A kérdés így hangzik: mit követelnek tőlünk a dolgo­zók, mit követéi az élet, mi­re kötelességünk felelni, mekkora az alkotói felelős­ségünk? A személyi kultuszt annak elítélésével vagy az érte első­sorban felelős vezetőiknek a pártból való kizárásával ko­rántsem intéztük él. A sze­mélyi kultusz maradványa jelentkezik mindenütt, ahol hatalmaskodni lehet, és ha­talmaskodni végeredményben nagyon sok helyen lehet. A személyi kultusz jelen van ott is, ahol nem az életet elemezve gondolkodunk, ha­nem magunk, hibáink mel­lett gyűjtjük a bizonyítéko­kat. A személyi kultusz je­len van olyan intézményben és üzemben, ahol a dolgozók másképpen beszélnek a párt- titkárral és megint máskép­pen a folyosón, ahol még nem természetes, hogy min­dig az igazat kéll mondani annak minden következmé­nyével együtt. A művészet szerepéről szólva a többek között ki­jelentette: — ha tiszta a levegő, mint ahogy most tiszta minálunk, akkor min­den a miénk, ami valaha is haladó volt a világon, és különösen minden a miénk, amit nekünk írtak. Ha nem tiszta a levegő, mint a sze­mélyi kultusz idején, még azt sem lehet elmondani, amit egyenesen , nekünk ír­tak. Albániában ebben a pil­lanatban nagyon sok kom­munista verset nem lehet el­mondani. Ez nagyon tragi­kus. Nálunk is volt ilyen tragikus helyzet, valaha ar­ról beszélgettünk, hogy sem­miképpen sem mondhatjuk el azt a verset, amelyet ne­künk írt József Attila, a Levegőt! A párt töretlen po­litikája az ellenforradalom óta visszaadott nekünk min­dent, ami a miénk. Éppen ezért el szeretném itt mon­dani a verset. Hallgassák meg: minden szava pártunk politikáját igazolja. Major elvtárs ezután elő­adta József Attila Levegőt! című versét. A felszólalást és a szavalatot nagy tapssal fogadták a küldöttek. Szünet után Szirmai Ist­ván, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára elnökölt. A következő felszólaló bevezetőben az MSZMP te­vékenységének az egész munkásmozgalomra kiható kedvező hatásaival foglalko­zott, majd az iráni helyzet­ről beszélt Országunkban, amely igen gazdag természe­ti kincsekkel rendelkezik, olyan kormány van hatal­mon, amely társadalmunk legreákciósabb osztályainak érdekeit képviseli. Az Iráni Tudeh Párt, amely az iráni munkásosztály forradalmi él­csapata, igen nehéz harcot folytat. Pártunk illegalitás­ban dolgozik, és igen _ sok elvtársunk szenved börtö­nökben, koncentrációs tábo­rokban. A múlt években tu­catjával ítélték halálra és végezték tó. legjobb elvtár- sainkat, közöttük olyanokat, akik központi bizottságunk tagjai voltak Szilárd meggyőződésünk, hogy Iránban fnégis a mienk lesz a végső győzelem. Az iráni Tudeh Párt az impe­rializmus és a reakció sötét erőinek legyőzéséért folyta­tott harcában az iráni dol­gozó tömegek és hazafias erők együttérzésére és támo­gatására, a nemzetközi mun­kásmozgalom támogatására és együttérzésére támaszko­dik. A hatalmas szocialista tábor egységének megőrzése és megszilárdítása szent kö­telessége a világ valamennyi kommunista- és munkáspárt­jának. Az Albán Munkapárt vezetőinek politikája, a kom­munista- és munkáspártok 1957. és I960, évi határoza­tainak nyűt megsértése, amely csak közös ellensé­günknek, az imperializmus­nak okoz örömet. Az iráni küldött beszéde után ebédszünet következett. Délután Nyers Rezső el­nökletével folytatódott a ta­nácskozás. A szünet után elsőnek BRUTYÓ JÁNOS A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSÁNAK FŐTITKÁRA TATAR FERENC A ZALASZENTGRÓTI JÁRÁSI PÁRTBIZOTTSÁG TITKÁRA bevezetőben elmondta, hogy a járás politikai munkájá­ban egyik sarkalatos kérdés a gyenge termelőszövetkeze­tek segítése. Az utóbbi idő­ben javult a vezetés szín­vonala, gazdaságosabban ter­melnek a szövetkezetek és állandóan növelik közös alapjukat. Helyesen és bát­ran alkalmazták az anyagi Ösztönzés különböző formá­it, a tsz-tagok kedvvel vég­zik munkájukat. A felszólaló elmondotta, hogyan akarják tovább emel­ni a tsz-tagok életszínvona­lát, segíteni tudatuk formá­lását, az egységes paraszti osztály kialakítását. Fejlődéshez még több, fő­leg minőségi gépre, munka­gépre lenne szükség. Ügyel­ni kellene arra is. hogy egy járásba ne adjanak több tí­pusú gépet, mert ez nehéz­kessé teszi a gépek javítá­sát, az alkatrészek beszer­zését — mondotta, majd a zöldségfélék felvásárlásával kapcsolatos problémákról be­szélt. NIKOSZ PARCALIDISZ A GÖRÖG KOMMUNISTA PÁRT POLITIKAI BIZOTTSÁGÁNAK TAGJA. A KÖZPONTI BIZOTTSÁG TITKÁRA üdvözölte a kongresszust. Kijelentette: — A magyar dolgozók szo­lidaritást vállaltak és vál­lalnak népünk harcával, for­ró együttérzéssel vesznek részt abban a harcban, ame­lyet nemzeti hősünk, Mano- lisz Glezosz és a nemzeti el­lenállás többi harcosának kiszabadításáért, az általá­nos amnesztia kivívásáért folytatunk. Ezúton is mély hálánkat fejezem ki párt­juknak és népüknek ezért a szolidaritásáért. Ezután megemlékezett ar­ról, hogy a Szovjetunió és kormánya nagyfokú felelős­ségérzettel, .mértéktartással és szilárdsággal megmentet­te a világbékét. Ez nagy megkönnyebbülést váltott ki az egész világon. Az embe­riség mélységesen hálás a Szovjetuniónak, amiért meg­akadályozta a termonukleá­ris katasztrófát szólalt fel. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy a kong­resszusi irányelveket az egész szakszervezeti mozgalom ma­gáévá tette, majd így foly­tatta: A VII. kongresszus óta el­ért eredményekben a szak- szervezetek szerepét jelenté­kenynek tartjuk, mert a munkások, a dolgozók száz- és százezreit állította a párt politikája mellé, vonta be a feladatok megoldásába. A szakszervezetek válasz­tott testületében, különböző munkabizottságaiban és az aktivisták között csaknem félmillió párton kívüli mun­kás, értelmiségi és alkalma­zott tevékenykedik. A párt politikáját, az elért eredményeket magunkénak is érezzük — mondotta. — De magunkénak érezzük a fokozódó feladatokat és a ki nem használt lehetőségek fe­lelősségét is! Erőfeszítésein­ket most arra összpontosít­juk, hogy a szakszervezetek teljes erejét a VIII. kongresz- szus célkitűzései, a szocializ­mus teljes felépítésének szol­gálatába állítsuk. A szocializmus teljes fel­építéséért folyó harc fő front­ja a gazdasági építőmunka. A beszámolóban s a határo­zati javaslatban megfogalma­zott célokkal egyetértünk. — Fejlődésünk üteme, arányai helyesek. Gazdasági célkitűzéseink­kel összhangban, kirajzolód­nak az életszínvonal emelé­sére irányuló: tervek is. — Egyetértünk erre vonatko­zóan a beszámolókban fog­laltakkal. — Helyeseljük az egyes alacsony keresetű dol­gozók arányának javítását, a családi pótlékok rendezését és a gyermekes anyák, az özvegyek helyzetének javítá­sára Irányuló célkitűzéseket is. A termelékenység emelésé­nek anyagi, műszaki feltéte­lei mellett — sőt, azok meg­teremtésében is — jelentős­nek tartjuk a dolgozók és a vezetők szemléletének formá­lását. A termelékenység emelésé­nek pedig ma még igen sok, feltáratlan tartaléka van. Meggyőződésünk — s ezt alátámasztják tapasztalatok — hogy a tömegek oldaláról biztosítva van a kongresszus határozatainak megvalósí­tása. Jelenthetem a kongresszus­nak — mondotta Brutyó Já­nos —, hogy munkásosztá­lyunk, a dolgozók lelkes, szorgalmas munkával készül­tek a kongresszusra, és törek­véseiket az öntudat, a párt iránti megbecsülés vezérli! Ezt bizonyítja, ahogyan a Központi Bizottság kongresz- szusi zászlajának, az ezzel járó erkölcsi elismerésnek elnyeréséért dolgoznak. Tel­jesítették és sok vonatkozás­ban túl is teljesítették szocia­lista felajánlásaikat. A kong­resszusi munkaverseny — gazdasági hasznossága mel­lett — annak is bizonyítéka, hogy a tömegek helyeslik pártunk politikáját, azt ma­gukénak érzik és készek megvalósításán fáradozni. Ebben az öntudattól és a szocialista hazafiságtól átha­tott mozgalomban erősödött és terebélyesedett a szocia­lista brigádok mozgalma. örvendetes jelenség, hogy gyorsan terjed és erősödik a szocialista brigádmozgalom magasabb formája: a szocia­lista munka műhelye, üzeme, vállalata címért folyó nemes verseny is. A mozgalomnak ez a formája eddig több mint 300 munkahely dolgozóit ra­gadta magával. A szakszervezetek gazdasá­gi munkája azonban nem korlátozódhat a munkaver­seny szervezésére; mint ahogy sokan értelmezik — mon­dotta. majd a népgazdasági érdek körül jelentkező hibás Szemléletről szólt részlete­sebben. Tapasztaljuk ugyanis, hogy egyes vezetők részéről a nép­gazdasági érdekekre való hi­vatkozás gyakran a dolgozók jogainak, törvényeinek durva megsértését takarja, és egyes szakszervezeti szervek és ve­zetők is statisztálnak ehhez. Milyen népgazdasági érdek fűződik például a hóvégi haj­rámunkához? Romlik a ter­mékek minősége, növekszik a selejt, emelkedik a terme-, lés költsége. Ezek egyenes következménye, hogy hiányt szenved az export és a belső piac; ugyanakkor . kedvezőt­lenül hat a keresetekre, az életszínvonal és mindenek­előtt a munkakörülmények alakulására is. Ismételt határozatok elle­nére fokozódik a törvényte­len túlóráztatás. Ez évben egymillióval több túlórát használtak fel az iparban, el­sősorban a KGM-nél, mint az előző esztendőben. S mindez „a népgazdaság érdekében” jelszóval. Vajon kinek az ér­deke ez? Sem a népgazdaság­nak. sem a dolgozóknak nem érdeke. Ellentétes pártunk politikájával A jövőben határozottan fellépünk az ilyen szemlélet és gyakorlat ellen! Gyakori még, hogy az anyagi érde­keltség különböző tényezői, formái esetenként a népgaz­daság érdekei ellen hatnak, s így az előrehaladást féke­zik. Az anyagi érdekeltség­nek az eddigieknél erőtelje­sebben kell segíteni a terme­lékenység emelését, a műsza­ki fejlesztést, az új kezde­ményezéseket. Ezután Brutyó elvtárs ar­ról beszélt, hogy műszaki fej­lődésünk üteme ma még nem kielégítő. Helyenként keveslik az új műszaki be­rendezésekre fordítható valu­tát. de elmarad a különböző belső lehetőségek kiaknázá­sa. A másik rendkívül fontos területe munkánknak az ön­tudat erősítése, a szocialista gondolkodás uralkodóvá tét tele a munkásosztályban, a dolgozókban — mondotta a felszólaló a nevelés problé­máiról szólva Ezután la szaktervezőtek népművelési feladatairól be­szélt. Hangoztatta, minden területen tudatosabban kell törekednünk, hogy a kultu- rálódás és művelődés általá­nos célján túl, több segítséget adjon e terület is a társada­lom közvetlen tennivalóihoz, például a szakmai művelő­déshez, a társadalmi, nép- gazdasági szemlélet megszi­lárdulásához. Az eddiginél hatékonyabb munkát kell végeznünk a művészetek megismertetésé­ben. az alkotók, az alkotás és közönség kapcsolatának fejlesztésében. A szakszervezetek közvet­len politikai, agitációs és propagandatevékenységéről szólva elmondotta: e mun­kánk is rendszeresebb és hatékonyabb már a koráb­binál. Ez a szakszervezetek rendezvényeire, a sajtóra és más írásos tevékenységre egyaránt vonatkozik. A „fehér foltok” eltünteté­séért és a munkásosztály el­maradottabb rétegei politikai és kulturális színvonalának emeléséért fokozott figyelmet fordítunk a munkásszálláso­kon és a bejáró munkások között végzendő feladatokra — mondotta a felszólaló. Ugyancsak helyzetük sajátos­ságának figyelembevételével törekszünk a dolgozó nők és fiatalok közötti eredménye­sebb munkára. A szakszervezetekben dol­goz^ kommunisták érzik a felelősségüket, látják a fel­adat nagyságát A vezetés színvonalának emelésével, jobb munkamód­szerekkel, a társadalmi mun­ka szélesítésével segítjük élő, hogy a párt politikáját mi­nél többen megértsék, és a feladatok megvalósításában párttagok és pártonkívüliek együtt részt vállaljanak, A pártszervezetektől azt kérjük, hogy minden szinten érvényesítsék a központi szervek gyakorlatát: támasz­kodjanak a szakszervezetek helyi szerveire, használják ki jobban a bennük rejlő lehe­tőségeket és segítsék, hogy még alkalmasabbakká válja­nak feladataik ellátására. Ez az alapja és feltétele, hogy a szakszervezeti moz­galom egyre több, az irány­elvekben is jelzett új felada­tot vállalhasson, és egész erejét a szocializmus teljes felépítésének szolgálatába ál­líthassa — fejezte be nagy tapssal fogadott felszólalását Brutyó János. A következő felszólaló KISHÁZI ODOY MUNKAÜGYI MINISZTER volt. — A párt iránti bizalom­nak — mondotta többek kö­zött — igen fontos forrása, hogy a párt szakított a sze­mélyi kultusz éveiben elkö­vetett hibákkal, s olyan po­litikát folytat, amely lehe­tetlenné teszi a hibák meg­ismétlődését. A lenini nor­mák következetes betartá­sa záloga a hibák elkerülé­sének Ezután arról beszélt, hogy a személyi kultusz légköre, a szektás dogmatikus szem­lélet súlyps károkat okozott gazdaságpolitikában is. E hibák visszahatottak az élet- színvonal alakulására, stag­nálását, illetve visszaesését eredményezték. Pártunk eb­ben is szakított a korábbi gyakorlattal, és az elmúlt öt­hat évben jelentősen emel­kedett az életszínvonal. Anyagi lehetőségeink, a ter­melés eredményei egyes években azonban csak kisebb előrehaladást tettek lehetővé. — Helyeslem a párt Köz­ponti Bizottságának azt a politikáját, amely az élet­színvonal további emelését tűzi ki célul. Ezt a célt azonban csak akkor tudjuk elérni, ha a társadalom min­den tagja a maga területén megteszi a szükséges erőfe­szítéseket az előrehaladás anyagi előfeltételeinek meg­teremtésére. Kisházi Ödön ezután a gazdasági vezetés színvona­láról szólott. Szükségesnek tartja, hogy még bátrabban bővítsük a gazdálkodó szer­vek hatáskörét. A központi utasítások azonban csak ak­kor korlátozhatók, ha he­lyükbe olyan gazdasági me­chanizmus lép, amely bizto­sítja a népgazdaság tervszerű fejlődését. Ezután a munka- és üzem­szervező tevékenység néhány kérdését' érintette, majd így folytatta: — Az utóbbi Időben sok régi szervezett munkással beszéltem, akikkel hosszú évtizedken át együtt dolgoz­tam. Legalább 25 éve vesz­nek részt a munkásmozga­lomban, de akad köztük olyan is, aki 60 esztendeje részese küzdelmünknek. Bi­zony, amikor ezekkel az elv- társakkal találkoztam, sok minden felötlött bennem. Nem lehet megindultság nél­kül beszélni arról, ami egyes régi munkásmozgalmi embe­rek életében lejátszódott. Annál jólesőbb volt számom­ra, milyen tisztelettel és megbecsüléssel beszélnek ezek az elvtársak pártunk­ról, amely határozatával le­hetővé tette, hogy megkísé­reljük begyógyítani a mély sebeket. Lehetőséget találtak arra, hogy a személyi kul­tusz idején elkövetett sérel­meket a legmesszebbmenően jóvátegyék. — Pártunk jelentős ered­ményeket ért el, országunk szépen fejlődik, az emberek elégedettek és soha olyan bizalommal nem voltak a párt iránt, mint napjainkban. Ez jogosít fel arra, hogy őszinte, meleg érzéssel és elismeréssel vegyem tudo­másul a párt Központi Bi­zottságának beszámolóját — fejezte be hosszantartó taps­sal fogadott felszólalását Kis­házi Ödön.

Next

/
Thumbnails
Contents