Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-12 / 239. szám

1962. október 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Ne csak felfelé nézzünk Olvasónk levele A tankönyvtől AZ ÉLETIQ Mit tanulnak, hogyan dolgoznak a karcttgi gimnazisták ? Talán a mezőgazdasági jellegű 5+1-es oktatás küzd a legtöbb problémával. Nehéz kialakítani a tanmenetet, a termelőszövetkezetek sem képesek mindenütt foglal­koztatni és megfelelő képzésben részesíteni a gyereke­ket. Mindehhez hozzátehetjük, hogy a mezőgazdasági gyakorlati oktatásnak még az iparinál is fontosabb célja a tanított ágazat megszerettetése. Ezért fordultunk Papp Istvánhoz, a karcagi gimnázium igazgatójához, aki köz­tudomásúan jó kapcsolatot létesített á helyi termelőszö­vetkezetekkel, milyen náluk a gyakorlati oktatás rendje. TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Mindenekelőtt elnézést ké­rek, hogy levelet küldök, úgy gondolom, hogy sok vá­rosát szerető dolgozó nevé­ben vetettem papírra né­hány gondolatot. Persze egy kisvárosban nem lehet „bün­tetlenül” szóhoz jutni megyei lapban. A büntetés pedig „mit irkái, amikor nem ke­nyere”, vagy ismerősöktől: „mi a fenét akarsz, ki aka­rod kezdeni a város vezető­it, nincs más dolgod”, leg­feljebb titokban rámutatnak: „na ez írta azt a cikket” — mégis megírtam. Egy időben sokat szóltak a város rendjéért, szépségé­ért; nagy szimpátiával talál­kozott ez a város lakói kö­zött. örömmel veszi ma is tudomásul a jobbérzésű em­ber, hogy sokat fáradoznak a város vezetői azért, hogy tetszetős, modern házak sze­gélyezzék az utcákat, minél több legyen a park, felépül­jön a Tisza balparti zöld­övezet minden létesítménye. Alig várják az új Tisza-hfd elkészültét, a fénycsöves vi­lágítás már szinte megszo­kott. De ha a szép városra gondolunk, ne csak felfelé nézzünk az épülő emeletek­re, hanem a lábunk alá is. Ügy érzik sokan, hogy a város vezetői már nem lát­nak mást, csak a városren­dezésbe illő nagy házakat, a Tisza-ligetet, egyszóval a „nagydolgokat” és a nagy építkezésektől, a jövő „há­lálkodó” polgárainak himnu­szától nem hallják a ma dolgozóinak bosszús meg­jegyzéseit. Az új Zagyva-híd életve­szélyes járdája nyilván bűn számba megy, düledeznek rajta a világító testek, a járda a hídfeljárón félig fel van szedve és kőzúzalék ku­pacokba kell bugdácsolni. Nagyon rég volt, amikor elkészültek a piactéri pont­házak, azóta óhajtják, hogy azok környékét rendezzék. Ma is úgy néz ki, mintha most vonultak volna el az építők. Járda itt-ott, kőtör­melék, por annál inkább. A pftzok, az összefirkált ház­falak' „beolvadtak” a város­képbe. Meglepő szám kerülne napvilágra, ha a lap össze­számolná, hogy ahol a vá­rosban aszfalt van, hány helyen van pillanatnyilag Egy szolnoki olvasónk­tól kaptuk az alábbi leve­let. Csekély rövidítéssel minden változtatás nélkül közöljük, mert sok ezer szolnoki lakos véleményét tükrözi. felbontva és sorsára hagy­va. Szinte úgy néz ki, hogy ebben a városban mindent lehet! A posta a tejivótól a Madách utca sarkáig fel­bontotta a járdaburkolatot. Hogy hány hónap múlva be­tonozta le, majd milyen sok idő telt el addig, míg le is aszfaltozták, azt szinte már nem is tudja senki. A Kossuth tér végérvényes rendje talán el sem képzel­hető. Az évek óta tartó föld­hányások, az aszfaltozatlan járda, már szintén megszo­kottá kell hogy váljék. Nem az építkezés miatt, de a so­ha be nem fejezhető nyomok miatt bosszankodunk. Aid nak végtelenségig való ki nem nyitása, az új járási ta­nács székház előtti elkerített járdarész fölösleges rendet­lensége. annak még további fenntartása, nem is említve, hogy a nagy összevisszaság után onnan a posta egy ká­belt vezetett ki az irodaház elé a járdát feltöltve napok­kal ezelőtt, nagy földhányást kanyarítva a járdára az iro­daház elé. Ugyan meddig lóg majd a kábelvég a félig be­temetett gödörben? A bíró­ság előtti hónapokig készülő pavilonszerű rozsdás épít­mény kit dicsőít? Vagy egy nagyobb dolog. Hogyan engedhették meg, hogy a Tisza és a Zagyva híd nagyforgalmú találkozásánál ilyen szervezetlen módon építsenek négy-öt emberrel csatornát hónapokig, vagy évekig, ki tudja? Mi az akadálya, vagy oka annak, hogy az illetékes vá­rosi szervek nem követelik meg. hogy az a szerv, amely épít, organizációs tervet ké­szítsen, melyet el kellene, hogy bíráljanak, s megköve­teljék annak betartását. Sajnos, az aszfaltozástól a kőjárda visszarakásáig azt kell tapasztalni, hogy ha meg is csinálják, nem ellen­őrzi senki, hogy hogyan csi­nálták meg. Azt hiszem a tanács ren­deletben is szabályozhatná a szervek, vállalatok felé az előzetes szervezési intézkedés benyújtását, annak szigorú betartását, még talán ellen­őriztetni is tudná. Persze le­hetne szervezni útburkoló és helyreállító részleget is va­lamely vállalaton, vagy szer­ven belül, amely szakszerűen helyreállítaná a posta, a gáz, víz, építkezések környékén az utakat, járdákat, volna egy ilyen vállalkozásnak mit tennie a városban; miért nem lehet ezekkel kri­tikus nézőpontból többet foglalkozni. Sokkal több időt, sokkal több energiát igényel a mi készülő pártkongresszusunk szellemének elhintése az em­berek tudatába való ültetése mint gondolnánk. Amiről ír­tam, nem ország sorsát dön­gető dolog ugyan, de a hibák, azok kiküszöbölésének mód­ja, a kritikátlanság mélyre­hatóbb politikai dolgokra is utal. írásomat kérem használ­ják fel a lap hasábjain. Úgy érzem, a várossal való törő­dés mindannyiunk ügye a mindennapi munkánkon túl, hisz mi lakjuk csakis mi bosszankodunk először, vagy örülünk először, ha van miért. — öt első, négy második és egy harmadik osztályunk vesz részt gyakorlati okta­tásban — mondotta Papp István. — Osztályaink két­harmadrésze ez. Az elsősök általános mezőgazdasági is­mereteket szereznek, máso­dikban már a szakosítás ele­mei is sorra kerülnek. Har­madikban azután a szakosí­tás teljessé válik. Harmadiko­saink egyik csoportja zöld­ségtermeléssel, a másik öri- tözéses növénytermesztéssel foglalkozik. — Általában szívesen fo­gadnak bennünket városunk mind az öt termelőszövetke­zetében. A tavalyi iskolaév­ben nehézségeink voltak, — mert a gépállomás nem tu­dott oktatót adni, a gépek­hez — biztonsági okokból — nem igen engedték közel a diákokat. — Tanműhelyük nem volt, szakoktatót sem tudtak biztosítani. így az­után vagy megtartották a foglalkozásokat, vagy sem. Ebben az évben már meg tudtuk oldani ezt a problé­mát. A Dimitrov Tsz fel­ajánlotta, hogy az osztályt saját javítóműhelyében fog­lalkoztatja. — Ennek máris mutatkozik eredménye, mert a foglalkozások zavartala­nok, a gyerekek nagy kedv­vel ismerkednek a mezőgaz­dasági gépekkel. Ugyanek­kor megoldódott az évek óta vajúdó szaktanár-kérdés is. Két mezőgazdasági szakem­bert kapott tanári minőség­ben a gimnázium és egy füg­getlenített technikus is tes­tületünk sorába tartozik, ö oktatja a mezőgazdasági gépismeretet. — A tantestület támogat- ja-e a politehcnikai oktatást? — Szíwel-Iélekkel. Ami­kor a gépállomáson adódott nehézségek miatt már arról tárgyaltunk, hogy megszün­tetjük annál az osztályunk­nál az 5+1-et, éppen a hu­A KÉT »/V« ÚR — Magyarul beszélő lengyel bűnügyi film •— Egy öregúr embereket regisztráló szenvedélye az éle­tébe kerül. A rejtélyes bűnügy mögött a második világ­háború egyik kémkedési ügye álL arra jár, látja a befejezet­len múzeumbejáratot. A fő­tér emlékmű talapzata Is „valamivel” hamarabb ké­szült el, mint maga az em­lékmű. A Magyar utca' árkádjá­Van ezeknek a bajoknak más oka is. A kritikátlah ál­lapot is segít a rendetlensé­gen. A lap olyan sokat fog­lalkozhatna ezekkel a dol­gokkal, de sajnos, Szolnokról nagyon keveset írnak. Ha az épülő Erzsébet hídról nem szégyellnek a fővárosi lapok unáság írni, a rádió beszélni, Csak így tovább, elvtársak Az asztalon frissen főzött kakaó, mellette barnára sült kenyér. Birtalan néni vará­zsolta hirtelenjében oda, hogy reggelivel kínálja a vá­ratlanul érkezett korai ven­déget. — Talán egy kis szalon­nát. Vagy vajat eszik in­kább? — kérdezi. — Van idei baracklekvárunk is: Sza­ladj csak apa a boltba, hozz friss kiflit. S hiába a mentegetőzés, a kedves vendéglátás elől nem lehet kitérni. Birtalan Lászlóóknál mindig szívesen fogadják a látogatót. Talán azért, mert természetükből fakad ez az emberek iránt érzett szeretet, és talán azért is, mert azt remélik: hírt hoz nekik a nagyvilágból. A magukfajta öregek — kü­lönösen ha betegesek is, mint ők — nehezen mozdul­nak ki hajlékukból. Az is igaz, Laci bácsi azzal kezdi a napokat, hogy elolvassa a Népszabadságot, az első betűtől az utolsóig. Rend­szeresen hallgatja a rádió híreit s feleségének mondja el legtöbbször a hallottakhoz magafűzte kommentárt. De­li át egy közvetlenül hallott hír csak érdekesebb. Laci bácsi betöltötte a Hatvanötödik évet. Hol a szívér«, hol meg magas vér­nyomására panaszkodik. Szá­mára az a legkellemesebb, amikor kimehet „pecázni” a Holt-Tisza partra. Ilyenkor aztán van ideje elmerengeni élete folyásán, s levonni a történtekről a következtetést. Azt a következtetést, amiről e korai vendégnek is beszél. — Tudja, a felszabadulás utáni években néha akadtak kételyeim, megteremtjük-e azt a világot, amit mi, öre­gek valamikor 1919-ben megálmodtunk magunknak, és gyerekeinknek. De most már világosan látom: a párt elvezet bennünket a kommu­nizmusba. Az a véleményem, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt politikáját he­lyeslik az emberek, mert nem egyénékért, hanem az egész emberiségért dolgozik. És amit most kimondtunk, hogy leraktuk a szocializmus alapjait, arról régen csak beszélgettünk. Az lenne jó! — mondtuk. És a magunk módján megpróbáltunk ten­ni érte. Mit tett Birtalan László, a székelyudvarhelyi várme- gyeimok legkisebb fia? A négy gimnázium elvég­zése után kitanulta a mé­száros mesterséget. Tizenhét esztendős alig múlt még, amikor ott állt kincstári ru­hában az udvarhelyi állomá­son. Sapkáján virággal, s szívében egy férfiasodni kezdő kamasz izgalmával. Érdekes kalandnak képzelte a hábo­rút, hiszen így biztatták a búcsúztatáskor őt meg a töb­bi székely gyereket: „A sza­bad magyar hazáért harcol­tok fiúk! Az isten megáldja fegyvereiteket. Mire lehull­nak a falevelek, visszatér­tek.” Az anyjára is jó] emlék­szik. Ott állt szegény mel­lette, a kezeit szorongatta és sírós könyörgéssel kérlelte: „Vigyázz magadra, fiam!” Ha erre a jelenetre gondol, ökölbe szorul a keze, mert mit változtathatott ő a világ folyásán, mit tehetett Bir­talan László az ellen, hogy ne legyen háború, hogy ne vi­gyék az olasz frontra? Az embertelen pusztítás hosszú évei alatt csak kétszer járt odahaza szabadságon. De ez­alatt a rövid hetek alatt is észrevette: nincs minden úgy, ahogyan neki mondták. S amikor a másodszori sza­badságáról visszaérkezett, el­mondta cimboráinak: „Fiúk, bennünket csúnyán becsap­nak. Hiszen odahaza forron- ganak a munkások...” Egy nagyobb támadásnak köszön­heti, hogy akkor nem állí­tották hadbíróság elé. Forradalom! Birtalan Lász­ló honvéd hazautazott, s a székely zászlóalj bizalmija lett. Nagykállóban azonban kiderült: a hadsereg román tisztjei ellenforradalmi tevé­kenységre akarják felhasz­nálni őket. Pestre utazott és belépett a vörös tengerészek­hez. A tiszai fronton — Ökécske alatt harcolt a fe­hérek ellen. A nagy átkelés után valaki elárulta hadi­terveiket a románoknak... Amikor leverték, megsemmi­sítették a magyar munkások szinte már megvalósulni lát­szó terveit, Pesten bújkált. Majd hazautazott, de ott sem hirta az üldöztetést, ismét Pestre menekült. S mikor itt is kutatni kezdtek utána, Franciaországba, Marseille- be emigrált. Alkalmi mun­kákból élt és egy baloldali szervezet tagja - lett — leg­utóbbi nevén a Szeptember 1. Bizottság tagja. Állandó kapcsolatot tartottak a fran­cia kommunista párttal. 1936! Spanyolországban ki­tört a polgárháború. Októ­ber 1-én huszonhét magyar kelt útra, hogy segítsen a spanyol népnek. Birtalan László a géppuskások sza­kaszparancsnoka lett. Aki már olvasta Csatári József ezredes könyvét — A spanyol barrikádokon-t, — az tudomást szerezhetett ar­ról, hogy a Madrid ellen in­dított fasiszta támadáskor Birtalan szakaszparancsnok tüdőlövést kapott, vállperec- és bordatörést szenvedett. Élet-halál közt szállították a madridi kórházba. Szalvai Mihály látogatására világo­san emlékszik: akkor lépett be a kommunisták pártjába. De hiába hívták baj társai vissza a fasiszták elleni harcba — nem mehetett! Nyílt sebbel nem engedték a frontra az orvosok. A spanyol polgárháború leverése után visszakerült Franciaországba. Másfél évig embertelen körülmények kö­zött kínlódott, egy internáló tábor foglya volt, a német megszállás idején Belgium­ban egy konzervgyárban dol­gozott. S aztán végre, 1946- ban hazatért, Magyaror­szág ra.­A rendőrségnél dolgozott, s 1956-ban fegyverrel kezé­ben védte a partizánszövet­ség épületét. Rendőrőrnagy­ként nyugdíjazták. Az orvosok javaslatára költözött vidékre, Cibakhá­zára. Azért minden május else­jén ott van Budapesten az ünnepi díszemelvényen. Ott áll a régi harcostársakkal együtt, s gyönyörködik az ünneplők tarka sokaságában. Unokáját is magával viszi, mert bár egy kicsit későn, de megnősült; özvegyasszonyt vett el, s annak gyerekeit a sajátjának is vallja.­Most már csak az a bána­ta, hogy régi elvtársaival ritkán találkozik. S minden együtt töltött percnél izgul: megéri-e még a következő együttlétet? A hányatott sors megviselte szívét. De a vendégnek fénylő, fiatalos szemmel mondja: *— Látja, megérte! A párt fölemeli a népet. S ha én már nem is érem meg a kommunizmust, de tudom, hogy a gyerekeim, az unó-, káim egy boldog korban él­nek majd. Szeretnék ott len­ni a párt VIII. kongresszu­sán, hogy elmondjam: csak így tovább, elvtársak! A mi elképzeléseinket valósítjátok meg, azt a harcot folytatjá­tok, amit m’ kezdjünk el. Varga Viktória mán tárgyakat tanító neve­lők kardoskodtak amellett, hogy ne engedjük ezt A diákok véleményét is meg akartuk ismerni. Talá­lomra kiválasztottunk négy harmadikost. Nagy Anna­mária és Matula Katalin a Béke Tsz kertészetében. Nagy Gyula és Kovács Sán­dor a Lenin öntözéses nö­vénytermelői között dolgoz­nak heti egy napot. Szavaik­ból arra következtettünk. szeretik a gyakorlati okta tást, ha nem is mindenne' elégedettek. Nagy Gyula a legbeszéde sebb közöttük. — Legutóbb krumplit szed • tünk. Bár úgy éreztük, ez nem szorosanvetten az ön­tözéssel kapcsolatos feladat de beláttuk, hogy a termelő­szövetkezetnek szüksége van a munkáskezekre. Megnéz­tük az öntözéses kukorica- táblákat és a látvány föl­lelkesített. Nem tetszett az. hogy eddig a két év alatt öt-hat tanár is foglalkozott a gyakorlati oktatással. így nem volt időnk alkalmaz­kodni módszereikhez. Aztán sokszor nem láttuk, miért is dolgoztunk. Munkánk ered­ményére is kíváncsiak len­nénk. Végül legmaradandóbb élményünk a nyári kéthetes termelési gyakorlat volt. Itt kerültünk igazán szívélyes viszonyba a tsz dolgozóival Jólesett a bizalom és a sze­retet, amellyel körülvettek. Nagy Annamária is a bi­zalomról beszélt — örülünk, hogy nemcsak a brigádvezető, hanem bár­melyik tsz-tag szívesen se­gített, ha valamit nem ér­tettünk, vagy rosszul csinál tunk. Azt mondták: inkább lassabban csináljuk, de mi­nőségileg jól. Matula Katinak az a kí­vánsága, hogy az elméleti oktatás mindig „szinkron­ban” legyen az éppen vég­zendő gyakorlati munkával. Ez az elv jónéhányszor csor­bát szenvedett az elmúlt két iskolaévben. Kovács Sándor azt óhajtotta, hogy több idő: fordíthassanak az öntözés technikájának megismerésé­re, mint tavaly. (Amikor Papp István igazgatóval is­mertettem beszélgetésünk tartalmát, elmondotta, hogy a diákok kívánságai reáli­sak, és mind az állandó szaktanár, mind az össze­hangolt elméleti és gyakor­lati tanterv problémája már most év elején megoldódik.) Természetesen nem mind­egyik karcagi gimnazista fogja élethivatásul választa­ni a mezőgazdaság valame­lyik ágát. Kovács Sándor őszintén megmondta, hogy7 őt nem a mezőgazdaság ér­dekli, hanem az építészet. Nagy Annamária orvosi mű­szergyárba szeretne menni dolgozni. De mindannyian megízlelnek valamit a mun­ka öröméből, megtanulják megbecsülni a dolgozó em­bert. És sokan vannak kö­zülük olyanok, akik egész életükre eljegyzik magukat a tanult szakmával, mint Nagy Gyula, aki érettségi után felsőfokú öntözési tech­nikumba akar menni és utá­na visszajön Karcagra. Ma­tula Katalin még nem dön­tött határozottan, de való­színűleg 6 is a mezőgazda­ságban marad. A karcagi termelőszövet kezetek és a gimnázium kö­zös erőfeszítése feltétlenü megtermi a maga gyümöt cseit. — ht — Uj létesítmény Megkezdte a halász telki öntözőrendszer kiépíté­sét a Vízügyi Építő Vállalat. E létesítmény szorosan kap­csolódik a születendő kiskö­rei vízlépcsőhöz. Az építésre mgjdnem hatmillió forintot irányoztak elő; ebből ez év­ben több mint másfélmillió forintot épít be a vállalat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents