Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-12 / 239. szám

1962. október 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Doígos asszonyok 110 szakszervezeti politikai iskola nyílik Néhány nap múlva vala­mennyi szakmában megkez­dődnek a szalkszervezeti po­litikai iskolák, melyek szer­vezését a SZOT határozata írta elő. Országosan több mint kétezer ilyen iskola működik majd, s főként olyan dolgozók lesznek a hallgatói, akik első ízben vesznek részt szervezett po­litikai oktatásban. Hétfőn a szakszervezeti politikai iskolák vezetői Szol­nokon a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székhá­zában tanácskozáson vettek részi. Kül- és belpolitikai tájékoztatót hallgattak és is­merkedtek az oktatás mód­szertanával. A szakszervezeti politikai iskola előadássorozata ma­gában foglalja a szakszerve­zetnek a háború előtti küz­delmeit, de szakmánként kü­lön is foglalkozik a szerve­zett dolgozók mozgalmi mun­kájával. Az iskolák előadói átvet­ték azt az útmutatót is, amelyben az egyes előadáso­kat kiegészítő könyvek cí­meit, diafilmeket, ismeret- terjesztő és játékfilmeket sorolják fel. A szakszervezeti politikai iskolákon beszélgetés formá­jában, filmekkel illusztrált, könnyen érthető előadások lesznek. A 110 iskolában mintegy 2300 dolgozó ismer­kedik meg — alapfokon — a marxizmussal. Tizenkétezer ár »baromfi terven felüt A tiszaderzsi Kogeuth Tsz- ben mindent megtesznek azért, hogy a terv teljesíté­sével, túlteljesítésével bizto­sítsák jövedelmük gyarapo­dását. A baromfi gondozók is hozzájárulnak ehhez. A négy asszony: Túrái József né, Pó­lyák Balázsné, Tóth József - né és Szabó Jánosné arra vállalkozott, hogy a tervezett tizenegyezer csibe helyett huszonháromezret nevel fel. ígéretüket valóra is váltot­ták. Jó eredménnyel nevel­ték fel a plusznak számító tizenkétezer csibét. Dicséret illeti az asszonyokat azért is, hogy az elhullás nem érte el a 4 százalékot Három idős asszony üldö­gél a szükségmagtárnak használt garázs ajtajában. A déli órákban még van ereje a napnak. Ilyenkor úgy ül­nek, hogy érje őket a napsu­gár, élvezhessék a meleget. Agyondolgozott bütykös ke­zükben zsákvarrótű. Javít­gatják, foltozzák a zsákokat. S miközben szaporán öltöget- nek, elpanaszolják egymás­nak gondjukat, bajukat. Mindegyiküknek bőven mér­te azt a sors. Nádasdi Jánosné özvegyen él. Tizenkettedik éve tagja a karcagi Dimitrov Tsz-nek. Most már nyugdíjas, s mégis nap mint nap dolgozik. — Tudja, kedves, amíg meg tudom keresni a kenye­remet, nem akarok a gyere­keimre támaszkodni. Itt a raktárban még eldolgozga­tok. A terményt forgatjuk, takarítunk, vagy a zsákot foltozzuk; Nyolcvan körül van a munkaegységem. Ta­valy 126 volt. Kaptam búzát, árpát, meg egy kis pénzt is. A fél hold háztájin még mindig termett annyi kuko­rica, ami elég egy hízónak. Most is megvan a hízónak- valóm, csak kukorica legyen. — Annyi csak tán lesz — szakítja meg Nádasdiné sza­vait Disznós Pétemé. — Mi már letörtük, huszonkét zsákkal lett a fél holdról. A magáé meg többet mutat, így mondják a határba járó emberek; Aztán saját sorsáról beszél Disznós néni. Arról, hogy nagybeteg férje mellett élte Gyakran halljuk ezt a pa­naszt, hiszen sok tsz-ben az aszály miatt nem termett annyi szálas és abraktakar­mány, mint amennyire szá­mítottak. A karcagi Dimitrov Tsz-ben is sok gondot okoz az állatok takarmányozása, átteleltetése. Épp ezért a tsz vezetői több intézkedést hoz­tak. Már most mérik, porci- ózzák a takarmányt, de nem­csak takarékoskodnak, ha­nem meglévő készletük gya­rapítására is törekednek. Az összes kukoricaszárat, répafejet- és csikót besilóz- zák; A tagoktól is megvásá­le eddigi életét. Mindig neki kellett előteremteni mindent, — Három évig a kertészet­be jártam dolgozni. Sokszor öt-hat kilométerre gyalogol­tunk, ahová éppen a munka szólított. Nehéz volt, mert már akkor is betegeskedtem. — Na, nekem aztán mond­hatta, úgysem hagytam volna ott az úton. Pihentünk egy kicsit, aztán jöttünk hazafe­lé. S látja, most is együtt dolgozunk — mondja Kom- lósi Jánosné. — Ügy illik, maga a bri­gádvezetőnk — viccelődik Disznósné, s még hozzáteszi: Érsekújvárból jött, még negyvenháromban. Tizenki­lenc év alatt mély gyökeret eresztett itt az Alföldön a Tisza Cipőgyárban. Szórako­zása a foci volt, a vidéki mérkőzések várvavárt izgal­mai. Igaz, ennek már jó- néhány éve befellegzett. Ahogy ő mondja: — kiöre­gedtem. — Színház, mozi? ... — hümmög, vállát vo- nogatja. — Ritkán. Egy-két pohár sör, meg egy-egy ultiparti... A régi sporttár sakkal sok­szor kártyázás közben olyan heves sportvitákat folyta­tunk, hogy még osztani is elfelejtünk. rolják a szárat. A sertések részére 300 hold silókukorica terméséből csősilót készítet­tek. Gondosan takarítják be a 42 hold takarmányrépát is. A szűkös takarmánykészlet miatt a szalmát és töreket is etetésre használják. A ré­gi rizstelepeken sok a muhar a rizsszalma között. A jószá­gok szeretik azt. Ezért az ilyen szalmát takarmánynak használják. Aratáskor 850 hold kalászost aratógéppel vágtak le, annak szalmáját a birkák részére tárolták, a töreket pedig pácolva etetik majd a lovakkal és heverő- marhákkal. — Mindannyiónkat „lepi­pál”, olyan sok az egysége; — Van vagy száznegyven — válaszol a hetvenhárom éves néni. — De én már a té­len is dolgoztam. Hazahord- tam a rossz zsákokat, s ott­hon varrogattam. Tudják, hogy csak az öregem kap nyugdíjat, 315 forintot. Azt pótolom amíg tudok dol­gozni. Elhallgatnak. A múltban kalandoz gondolatuk, vagy a holnapon töprengenek? Nem kérdezem. Csak gondolatban megsimogatom dolgos kezü­ket, amellyel öltést öltés után tesznek. N. K. A raktárban állunk, a mil­liomos „dolgozószobájában”. Nem is szoba, terem ez, ha­talmas csarnok, hol a meny- nyezetig pakolt borhegyek mammut módjára nyújtóz­nak. — Nálunk már megszűnt a szín — mondja Szvetlik Lajos és zsebéből vastag kö- tegbe fűzött mintakollekciót húz elő. Az a szép csau bőr, amit a polcon lát, az nem csau, hanem száznegyven- ötös színű marhabox. — Miért van így? Egyes színeknél csak ár­nyalati differenciák vannak. A nagy hasonlatosság miatt nem lehet másmódon meg­különböztetni. Sőt, az egy- színűek még különböző vas­tagságokra is oszlanak. — Tudja hányféle felső- és bélésbőr van a raktárom­ban? — kérdez most ő. — Sok — válaszolom. — Nagyon sok. Kétezer­négyszáz fajta. Ennyi kar­tont kell vezetni. Bevétel, kiadás, egyenleg. — Na és a leltárhiányok? Ekkora hatalmas raktárnál előfordulhat. Nem? — Igaz, tizenkétmilliós rak­tárom van, de számottevő differenciák még nem voltak. — Régóta raktáros? — Tizenhárom éve. Köz­ben voltam művezető a hen- gerlöben, meg két évig könyvelő is. — Itt van az egész? — mutatom a kisujjamat. Rábólint. — bognár — Kevés a takarmány A milliomos mányolás és a kapitalizmus társadalmi és gazdasági visz- szaál Utasának a lehetősége, megteremtettük a szocializ­mus alapjait A munkásosz­tály a társadalomnak álta­lánosan elismert vezetőjévé vált A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme meg­szüntette a parasztság belső osztáiykorlátait az egységes szocialista paraszti osztály kialakulásának létrejöttek a döntő feltételei. Az értelmi­ség nagy többsége a szocia­lizmus aktív építőjévé vált A régi kizsákmányoló osz­tályokat felszámoltuk, a volt kizsákmányoló osztályok többsége dolgozik, megtalál­ja helyét a társadalomban. Ugyanakkor még nem fe­jeződött be a szocialista tár­sadalom felépítése, még nem alakult ki az egységes szo­cialista paraszti osztály. Ha nem is számottevő mérték­ben, de létezik még kisáru- termelés (magánkisipar, ma­gánkereskedelem stb.), a volt kizsákmányoló osztályok tagjainak egy része még a kapitalista világ eszmei­politikai befolyása alatt áll, kisebb részük pedig még tevékenyen harcol is a szo­cialista építés ellen. Az ér­telmiség egy részében is hat­nak még a régi világ eszméi. Az imperialista államok tá­mogatásától ösztönözve egyes ellenséges erők, ha elszige­teltek, szétszórtak és sorsuk reménytelen is, tevékenyked­nek. Sok mindent kell még megvalósítanunk a szocializ­mus teljes felépítéséhez, a népgazdaság termelő erői­nek, műszaki színvonalának és a munka termelékenysé­gének a feilesztésében is. Nem kise-v'H«'k a teendők e vonatkozásban a szocialista kultúra, a szocialista tudat és erkölcs megteremtésében, a polgári, kispolgári ideoló­gia leküzdésében sem. E feladatok megoldásához még proletárdiktatúrára van szükség. m Hazánkban a társadalom osztályszerkezetében létrejött változások következtében — így például azért, mert nin­csenek olyan társadalmi osz­tályok, vagy számottevő tár­sadalmi rétegek, amelyek érdekei ellentétesek lenné­nek a szocializmussal — kifejlődőben vannak az egye­temes népi állam vonásai. Az egyetemes népi állam olyan mértékben fejlődik ki, amilyen mértékben előre­haladunk a szocialista tár­sadalom teljes felépítésében. Államunk politikai — és államrendszerében ezzel a fo­lyamattal egyidőben fejlőd­nek ki az egyetemes népi államra jellemző szerevezeti és működési sajátosságok, mindenekelőtt az általános, az egész lakosságra kiterje­dő szocialista demokrácia, az állami munkában a ne­velési és meggyőzési mód­szerek elsődleges eszközzé való válása. Az egyetemes népi állam kialakulásához vezető út egyik leglényegesebb felté­telével rendelkezünk: a szo­cializmus teljes felépítéséért folyó munkában a munkás- osztály, a társadalom vala­mennyi osztályának és réte­gének az összefogására tá­maszkodhat. A proletárdiktatúra álla­mi rendszere azonos az egye­temes népi állam rendsze­rével és mindkettő szocia­lista állam. A szocialista de­mokrácia mind a proletár­diktatúra, mind az egyete­mes népi állam sajátja. Az egyetemes népi államban azonban az állam az egész társadalom szervévé alakul át, tehát az egész társada­lom demokráciájává, mivel a hatalom az egész társada­lomé, ugyanakkor megterem­tődnek azok a gazdasági és kulturális előfeltételek is, amelyek lehetővé teszik, hogy a lakosságnak legalább is döntő többsége ténylege­sen részt vegyen a közügyek intézésében. A szocialista demokrácia fejlesztésében éppen ezért a fő feladat: szocialista nép- képviseleti szereveink — az országgyűléstől a községi ta­nácsokig — további fejlesz­tése. Mivel e szerveket a lakos­ság hozza létre, ellenőrzi és az egész államhatalmat e szervek tartják a kezükben, az összes állami szervek létrehozása, irányítása és ellenőrzése is e szervek fel­adata, éppen ezért elsősor­ban ezen múlik a szocialista demokrácia fejlesztése. Erősíteni kell szocialista népképviseleti szerveink vá­lasztásának demokratikus rendszerét, felettük a lakos­ság közvetlen ellenőrzését és részvételét e szervek mun­kájában, valamint azt, hogy e szerveink ténylegesen és mind szorosabb mértékben irányítsák és ellenőrizzék az összes állami szervék tevé­kenységét. Államigazgatási szervezetünk közvetlen tö­megkapcsolatait is fejleszte­ni kell, s mind szélesebb mértékben kell bevonni a konkrét igazgatási feladatok megoldásába az állampolgá­rokat. Társadalmi szerveze­teink, különösen a szakszer­vezetek mind több feladatot vesznek át az állami szer­vektől és oldják meg azokat a nevelés, a meggyőzés, a társadalmi szervezés módsze­reivel. Az egyetemes népi állam vonásai a társadalmunk osz­tályszerkezetében beállott további változásoktól, a szo­cialista tudatosság megszi­lárdításának további ered­ményeitől függően bontakoz­hatnak ki és erősödhetnek meg. Egyetlen új jogszabály vagy új szerkezeti rendszer önmagában nem vezet a de­mokratizmus további széle­sedéséhez, a tömegek tény­leges, valóságos mozgalma nélkül. Nem új jogszabályok­tól várhatjuk elsősorban a dolgozók fokozottabb rész­vételét a társadalom irányí­tásában, hanem a minden­napi, tényleges szervező, fel- világosító és meggyőző mun­kától. A feladat ma az, hogy kiaknázzuk meglevő lehető­ségeinket, s teljes egészében végrehajtsuk alapvető jog­szabályainkat, mindenekelőtt a tanácstörvényt. Szervezeti keretek, hatás­körök, jogszabályok módosí­tására csak akkor van szük­ség, ha a meglevő keretek akadályozzák a tömegek tényleges tevékenységét a közügyék intézésében. A fő feladat tehát e vonatkozás­ban is a helyes politika kö­vetkezetes, mindennapos gya­korlati végrehajtása. Hűtőgép és alumíniumedény A jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyárban már so­rozatban készül a 70 literes Lehel hűtőszekény. Az év hátralévő időszakában 2500, jövőre pedig 15 000 hűtő­szekrény készül. A képen Molnár Jánosné műszaki át­adáshoz készíti elő a hűtőgépeket. Az edényüzemben naponta 3000 alumíniumedény ké­szül. Az egyenesfalú edények mellett mintegy 1600 hasas­lábast is gyártanak. Képünkön Kasnya Lászlóné az edé­nyek fülét szegecseli. Munkában a fedö-peremező gép. Tasnádi Józsefné egy műszakban 2000— 2200 fedőt peremez.

Next

/
Thumbnails
Contents