Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-12 / 239. szám
1962. október 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Doígos asszonyok 110 szakszervezeti politikai iskola nyílik Néhány nap múlva valamennyi szakmában megkezdődnek a szalkszervezeti politikai iskolák, melyek szervezését a SZOT határozata írta elő. Országosan több mint kétezer ilyen iskola működik majd, s főként olyan dolgozók lesznek a hallgatói, akik első ízben vesznek részt szervezett politikai oktatásban. Hétfőn a szakszervezeti politikai iskolák vezetői Szolnokon a Szakszervezetek Megyei Tanácsának székházában tanácskozáson vettek részi. Kül- és belpolitikai tájékoztatót hallgattak és ismerkedtek az oktatás módszertanával. A szakszervezeti politikai iskola előadássorozata magában foglalja a szakszervezetnek a háború előtti küzdelmeit, de szakmánként külön is foglalkozik a szervezett dolgozók mozgalmi munkájával. Az iskolák előadói átvették azt az útmutatót is, amelyben az egyes előadásokat kiegészítő könyvek címeit, diafilmeket, ismeret- terjesztő és játékfilmeket sorolják fel. A szakszervezeti politikai iskolákon beszélgetés formájában, filmekkel illusztrált, könnyen érthető előadások lesznek. A 110 iskolában mintegy 2300 dolgozó ismerkedik meg — alapfokon — a marxizmussal. Tizenkétezer ár »baromfi terven felüt A tiszaderzsi Kogeuth Tsz- ben mindent megtesznek azért, hogy a terv teljesítésével, túlteljesítésével biztosítsák jövedelmük gyarapodását. A baromfi gondozók is hozzájárulnak ehhez. A négy asszony: Túrái József né, Pólyák Balázsné, Tóth József - né és Szabó Jánosné arra vállalkozott, hogy a tervezett tizenegyezer csibe helyett huszonháromezret nevel fel. ígéretüket valóra is váltották. Jó eredménnyel nevelték fel a plusznak számító tizenkétezer csibét. Dicséret illeti az asszonyokat azért is, hogy az elhullás nem érte el a 4 százalékot Három idős asszony üldögél a szükségmagtárnak használt garázs ajtajában. A déli órákban még van ereje a napnak. Ilyenkor úgy ülnek, hogy érje őket a napsugár, élvezhessék a meleget. Agyondolgozott bütykös kezükben zsákvarrótű. Javítgatják, foltozzák a zsákokat. S miközben szaporán öltöget- nek, elpanaszolják egymásnak gondjukat, bajukat. Mindegyiküknek bőven mérte azt a sors. Nádasdi Jánosné özvegyen él. Tizenkettedik éve tagja a karcagi Dimitrov Tsz-nek. Most már nyugdíjas, s mégis nap mint nap dolgozik. — Tudja, kedves, amíg meg tudom keresni a kenyeremet, nem akarok a gyerekeimre támaszkodni. Itt a raktárban még eldolgozgatok. A terményt forgatjuk, takarítunk, vagy a zsákot foltozzuk; Nyolcvan körül van a munkaegységem. Tavaly 126 volt. Kaptam búzát, árpát, meg egy kis pénzt is. A fél hold háztájin még mindig termett annyi kukorica, ami elég egy hízónak. Most is megvan a hízónak- valóm, csak kukorica legyen. — Annyi csak tán lesz — szakítja meg Nádasdiné szavait Disznós Pétemé. — Mi már letörtük, huszonkét zsákkal lett a fél holdról. A magáé meg többet mutat, így mondják a határba járó emberek; Aztán saját sorsáról beszél Disznós néni. Arról, hogy nagybeteg férje mellett élte Gyakran halljuk ezt a panaszt, hiszen sok tsz-ben az aszály miatt nem termett annyi szálas és abraktakarmány, mint amennyire számítottak. A karcagi Dimitrov Tsz-ben is sok gondot okoz az állatok takarmányozása, átteleltetése. Épp ezért a tsz vezetői több intézkedést hoztak. Már most mérik, porci- ózzák a takarmányt, de nemcsak takarékoskodnak, hanem meglévő készletük gyarapítására is törekednek. Az összes kukoricaszárat, répafejet- és csikót besilóz- zák; A tagoktól is megvásále eddigi életét. Mindig neki kellett előteremteni mindent, — Három évig a kertészetbe jártam dolgozni. Sokszor öt-hat kilométerre gyalogoltunk, ahová éppen a munka szólított. Nehéz volt, mert már akkor is betegeskedtem. — Na, nekem aztán mondhatta, úgysem hagytam volna ott az úton. Pihentünk egy kicsit, aztán jöttünk hazafelé. S látja, most is együtt dolgozunk — mondja Kom- lósi Jánosné. — Ügy illik, maga a brigádvezetőnk — viccelődik Disznósné, s még hozzáteszi: Érsekújvárból jött, még negyvenháromban. Tizenkilenc év alatt mély gyökeret eresztett itt az Alföldön a Tisza Cipőgyárban. Szórakozása a foci volt, a vidéki mérkőzések várvavárt izgalmai. Igaz, ennek már jó- néhány éve befellegzett. Ahogy ő mondja: — kiöregedtem. — Színház, mozi? ... — hümmög, vállát vo- nogatja. — Ritkán. Egy-két pohár sör, meg egy-egy ultiparti... A régi sporttár sakkal sokszor kártyázás közben olyan heves sportvitákat folytatunk, hogy még osztani is elfelejtünk. rolják a szárat. A sertések részére 300 hold silókukorica terméséből csősilót készítettek. Gondosan takarítják be a 42 hold takarmányrépát is. A szűkös takarmánykészlet miatt a szalmát és töreket is etetésre használják. A régi rizstelepeken sok a muhar a rizsszalma között. A jószágok szeretik azt. Ezért az ilyen szalmát takarmánynak használják. Aratáskor 850 hold kalászost aratógéppel vágtak le, annak szalmáját a birkák részére tárolták, a töreket pedig pácolva etetik majd a lovakkal és heverő- marhákkal. — Mindannyiónkat „lepipál”, olyan sok az egysége; — Van vagy száznegyven — válaszol a hetvenhárom éves néni. — De én már a télen is dolgoztam. Hazahord- tam a rossz zsákokat, s otthon varrogattam. Tudják, hogy csak az öregem kap nyugdíjat, 315 forintot. Azt pótolom amíg tudok dolgozni. Elhallgatnak. A múltban kalandoz gondolatuk, vagy a holnapon töprengenek? Nem kérdezem. Csak gondolatban megsimogatom dolgos kezüket, amellyel öltést öltés után tesznek. N. K. A raktárban állunk, a milliomos „dolgozószobájában”. Nem is szoba, terem ez, hatalmas csarnok, hol a meny- nyezetig pakolt borhegyek mammut módjára nyújtóznak. — Nálunk már megszűnt a szín — mondja Szvetlik Lajos és zsebéből vastag kö- tegbe fűzött mintakollekciót húz elő. Az a szép csau bőr, amit a polcon lát, az nem csau, hanem száznegyven- ötös színű marhabox. — Miért van így? Egyes színeknél csak árnyalati differenciák vannak. A nagy hasonlatosság miatt nem lehet másmódon megkülönböztetni. Sőt, az egy- színűek még különböző vastagságokra is oszlanak. — Tudja hányféle felső- és bélésbőr van a raktáromban? — kérdez most ő. — Sok — válaszolom. — Nagyon sok. Kétezernégyszáz fajta. Ennyi kartont kell vezetni. Bevétel, kiadás, egyenleg. — Na és a leltárhiányok? Ekkora hatalmas raktárnál előfordulhat. Nem? — Igaz, tizenkétmilliós raktárom van, de számottevő differenciák még nem voltak. — Régóta raktáros? — Tizenhárom éve. Közben voltam művezető a hen- gerlöben, meg két évig könyvelő is. — Itt van az egész? — mutatom a kisujjamat. Rábólint. — bognár — Kevés a takarmány A milliomos mányolás és a kapitalizmus társadalmi és gazdasági visz- szaál Utasának a lehetősége, megteremtettük a szocializmus alapjait A munkásosztály a társadalomnak általánosan elismert vezetőjévé vált A termelőszövetkezeti mozgalom győzelme megszüntette a parasztság belső osztáiykorlátait az egységes szocialista paraszti osztály kialakulásának létrejöttek a döntő feltételei. Az értelmiség nagy többsége a szocializmus aktív építőjévé vált A régi kizsákmányoló osztályokat felszámoltuk, a volt kizsákmányoló osztályok többsége dolgozik, megtalálja helyét a társadalomban. Ugyanakkor még nem fejeződött be a szocialista társadalom felépítése, még nem alakult ki az egységes szocialista paraszti osztály. Ha nem is számottevő mértékben, de létezik még kisáru- termelés (magánkisipar, magánkereskedelem stb.), a volt kizsákmányoló osztályok tagjainak egy része még a kapitalista világ eszmeipolitikai befolyása alatt áll, kisebb részük pedig még tevékenyen harcol is a szocialista építés ellen. Az értelmiség egy részében is hatnak még a régi világ eszméi. Az imperialista államok támogatásától ösztönözve egyes ellenséges erők, ha elszigeteltek, szétszórtak és sorsuk reménytelen is, tevékenykednek. Sok mindent kell még megvalósítanunk a szocializmus teljes felépítéséhez, a népgazdaság termelő erőinek, műszaki színvonalának és a munka termelékenységének a feilesztésében is. Nem kise-v'H«'k a teendők e vonatkozásban a szocialista kultúra, a szocialista tudat és erkölcs megteremtésében, a polgári, kispolgári ideológia leküzdésében sem. E feladatok megoldásához még proletárdiktatúrára van szükség. m Hazánkban a társadalom osztályszerkezetében létrejött változások következtében — így például azért, mert nincsenek olyan társadalmi osztályok, vagy számottevő társadalmi rétegek, amelyek érdekei ellentétesek lennének a szocializmussal — kifejlődőben vannak az egyetemes népi állam vonásai. Az egyetemes népi állam olyan mértékben fejlődik ki, amilyen mértékben előrehaladunk a szocialista társadalom teljes felépítésében. Államunk politikai — és államrendszerében ezzel a folyamattal egyidőben fejlődnek ki az egyetemes népi államra jellemző szerevezeti és működési sajátosságok, mindenekelőtt az általános, az egész lakosságra kiterjedő szocialista demokrácia, az állami munkában a nevelési és meggyőzési módszerek elsődleges eszközzé való válása. Az egyetemes népi állam kialakulásához vezető út egyik leglényegesebb feltételével rendelkezünk: a szocializmus teljes felépítéséért folyó munkában a munkás- osztály, a társadalom valamennyi osztályának és rétegének az összefogására támaszkodhat. A proletárdiktatúra állami rendszere azonos az egyetemes népi állam rendszerével és mindkettő szocialista állam. A szocialista demokrácia mind a proletárdiktatúra, mind az egyetemes népi állam sajátja. Az egyetemes népi államban azonban az állam az egész társadalom szervévé alakul át, tehát az egész társadalom demokráciájává, mivel a hatalom az egész társadalomé, ugyanakkor megteremtődnek azok a gazdasági és kulturális előfeltételek is, amelyek lehetővé teszik, hogy a lakosságnak legalább is döntő többsége ténylegesen részt vegyen a közügyek intézésében. A szocialista demokrácia fejlesztésében éppen ezért a fő feladat: szocialista nép- képviseleti szereveink — az országgyűléstől a községi tanácsokig — további fejlesztése. Mivel e szerveket a lakosság hozza létre, ellenőrzi és az egész államhatalmat e szervek tartják a kezükben, az összes állami szervek létrehozása, irányítása és ellenőrzése is e szervek feladata, éppen ezért elsősorban ezen múlik a szocialista demokrácia fejlesztése. Erősíteni kell szocialista népképviseleti szerveink választásának demokratikus rendszerét, felettük a lakosság közvetlen ellenőrzését és részvételét e szervek munkájában, valamint azt, hogy e szerveink ténylegesen és mind szorosabb mértékben irányítsák és ellenőrizzék az összes állami szervék tevékenységét. Államigazgatási szervezetünk közvetlen tömegkapcsolatait is fejleszteni kell, s mind szélesebb mértékben kell bevonni a konkrét igazgatási feladatok megoldásába az állampolgárokat. Társadalmi szervezeteink, különösen a szakszervezetek mind több feladatot vesznek át az állami szervektől és oldják meg azokat a nevelés, a meggyőzés, a társadalmi szervezés módszereivel. Az egyetemes népi állam vonásai a társadalmunk osztályszerkezetében beállott további változásoktól, a szocialista tudatosság megszilárdításának további eredményeitől függően bontakozhatnak ki és erősödhetnek meg. Egyetlen új jogszabály vagy új szerkezeti rendszer önmagában nem vezet a demokratizmus további szélesedéséhez, a tömegek tényleges, valóságos mozgalma nélkül. Nem új jogszabályoktól várhatjuk elsősorban a dolgozók fokozottabb részvételét a társadalom irányításában, hanem a mindennapi, tényleges szervező, fel- világosító és meggyőző munkától. A feladat ma az, hogy kiaknázzuk meglevő lehetőségeinket, s teljes egészében végrehajtsuk alapvető jogszabályainkat, mindenekelőtt a tanácstörvényt. Szervezeti keretek, hatáskörök, jogszabályok módosítására csak akkor van szükség, ha a meglevő keretek akadályozzák a tömegek tényleges tevékenységét a közügyék intézésében. A fő feladat tehát e vonatkozásban is a helyes politika következetes, mindennapos gyakorlati végrehajtása. Hűtőgép és alumíniumedény A jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyárban már sorozatban készül a 70 literes Lehel hűtőszekény. Az év hátralévő időszakában 2500, jövőre pedig 15 000 hűtőszekrény készül. A képen Molnár Jánosné műszaki átadáshoz készíti elő a hűtőgépeket. Az edényüzemben naponta 3000 alumíniumedény készül. Az egyenesfalú edények mellett mintegy 1600 hasaslábast is gyártanak. Képünkön Kasnya Lászlóné az edények fülét szegecseli. Munkában a fedö-peremező gép. Tasnádi Józsefné egy műszakban 2000— 2200 fedőt peremez.