Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-09 / 236. szám

1962. október 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Szolnoki MTE a második helyen A labdarúgó NB HL legutóbbi fordulójában a Szolnoki MTE tovább Javuló formában győzte le idegenben la a Békéscsabai Építőket, és ezzel a tabella má­sodik hélyére ugrott. A marfűt­ek Is Jó Játékkal fektették két- vállra a Kecskeméti TE-t. A Jászberényi Vasasnak hazai pá­lyán Is csak az egyik pont meg­szerzésére tellett erejéből. A Jászberényi Lehel Hódmező­vásárhelyről hozta el az egyik pontot. A Törökszentmiklósi Va­sas viszont Csongrádról pont nél­kül tért haza. Megérdemelt győzelem Szolnoki MTE—Békéscsabai Építők 3:0 (1:0). Békéscsaba, 3000 néző. vezette: Bokor I. Szolnok: Sárkány — Sári, Makai, Zalai — Papp II., Borzi — Cs. Farkas, Bánhidi, Kolláth, Wilisch, Pálmai. Edző: Szántó József. — Békéscsaba: Krátkl — Gulyás, Popol, Sziko- ra — Frankó, Mitykó — Miklya, Farkas, Miskolc, Kerekes, Török. Edző: Kerekes Imre. Az MTE lépett fel támadólag, de későDb a hazai együttes vet­te át a játék irányítását. A 10. percben Kollátot a 16-oson belül leivágták. Tiszta 11-es. A játék­vezető sípja azonban néma ma­radt. Egy hazai támadás után a 19. percben Kerekes előtt adó­dott nagy helyzet, azonban ka- . pu mellé lőtte a labdát. A 23. percben Bánhidi lerázta a védő­ket, elfutott, lövése azonban ka­pu melle szállt. A 32. percben Pálmai fordulásból nagy lövést küldött kapura, de a labda a felső kapufáról vágódott vissza. Ebben a negyedórában az MTE kitűnően játszott. Sári egy ösz- szecsapáskor megsérült, perce­kig ápolták. A 43. percben Pál­mai a balszélen szépen elfutott, lapos beadását Wilisch küldte a bal alsó sarokba. 1:0. Szünet után a sérült Sári he­lyére Bánhidi ment hátra, míg Sári elől csak statisztált. A 67. percben a Wilischtől kapott lab- dá Kolláth a hálóba kotorta. 2:0. A 70, percben Kolláth 18 méterről váratlanul lövésre szán ta el magát és a labda bomba­ként vágódott a bal felső sa­rokba. 3:0. A hazai közönség megtapsolta a nagyszerű telje­sítményt. A 85. percben Sári kiugrott és a kapus mellett a hálóba lőtt. A játékvezető elő­ször megadta a gólt, majd a partjelzőt megkérdezve les cí­mén visszavonta. Az MTE különösen a második félidőben játszott jól. Ügyesen ráerőltette játékfelfogását a ha­zaiakra, akik nem tudták fel­lazítani az MTE jól záró védel­mét. Egyénileg: Sárkánynak ke­vés dolga akadt. A lövéseket biztosan hárította. A hátvédhár­mas legjobbja Makai volt. A legjobb csapatrész a fedezetsor volt. Kellemes meglepetést kel­tett Borzi erőteljes, lelkes játé­ka. Papp n. is kitűnően ját­szott. A csatársor legjobbja Kol­láth volt, sokat vállalkozott lö- ' vésre. A többi csatár is mindent megtett a győzelemért. A játékvezető hibájául róható feli hogy nem követte a játékot. A u-est meg kellett volna ad­nia. Nehéz pontszerzés Martfűn Martfűi MSE—Kecskemét 1:0 (0:0). Martfű, 400 néző, vezette: Slmő. Martfű: Csendes — Papp R„ Se­res, Molnár — Sagáth, Szűcs — Pálinkás, Mester, Honti, Mészá­ros, Böjti. Edző: Horváth Ferenc. Kecskemét: Vitkovics — Farkas, Fekete, Suhajda — Gács, Vass — Dezsőit, Szabó, Kasza, Jónás, Gárdát Martfű kezdett. Mezőnyjáték alakult ki. A 7. percben Pálin­kás biztató helyzetből kapu fölé lőtt. A 9. percben szöglethez ju­tottak a cipőgyáriak. A beívelt labdát Pálinkás a kapu mellé fejelte. A 14. percben ügyes tá­madást vezettek a vendégek. Jónás mintegy 8 méterről a biz­tosnak látszó labdát kapu mellé helyezte. A félidő legnagyobb gólhelyzete a 26. percben adó­dott. A vendégek jobbszélsője, Dezsőfl már az ötösön belül volt, de Csendes rávetődéssel tisztá­zott. A második félidő elején a ven­dégek óriási gólhelyzetet hagy­tak ki. Majd újból a martfűiek támadtak. Az 53. percben a kecs­kemétiek a kaputól mintegy 30 méterre szabálytalankodtak. A ,/abadrúgást Seres biztosan küld­te a jobb alsó sarokba, 1:0. A aól után fokozódott az MSE fó- . ánye. A 78. percben tűzijátékot : endezett Martfű a vendégek apuja előtt. Végül Is Honti lő­cse kapufáról vágódott vissza a mezőnybe. A közepes színvonalú találko- •ón a gyengén Játszó csatárso- ik miatt nehezen győzött a ha­si együttes. Csendes volt a íezőny legjobbja. nagyszerű irmában védett. A hátvédhár- >as sorrendje a következő: olnár, Seres. A két szélső ja- iló formát mutatott. A csatár­ír csak a mezőnyben játszott fogadhatóan. A kapu előtt gól- p télén volt. K. J. Jászberényi Vasas—Szarvasi SC 1:1 (0:1). Jászberény, 300 néző, vezette: lároml dr. Jb. Vasas: Szabó — lányi, Helle, Szívós — Iványi, Pintér — Csizmadia, Rétsági, szigeti. Kovács n„ Hering. — Edző: Bíró István. — Szarvas: Hévízi — Rohony, Ficzere I., Nagy — Szalontai, Ficzere n. — Petrov, Tőled, Czlgllnszki, Brak- szalovles, Bobvos. Edző: Bencslk Mihály. Vasas támadásokkal kezdődött a mérkőzés. Már a 3. percben Rétságlnak volt. jó helyzete, de £ kivárt és a védők tisztáztak. A 8. percben egy előrevágott labdát Dányl kényelmesen akart hátraadni, de Tőled ezt elcsípte. Először a kifutó Szabóba lőtte, majd a visszapattanó labdát a há­lóba gurította. 0:1. A gól meg­zavarta a Vasast, idegesen, kap­kodva játszott. A 15. percben Csizmadia nagy helyzetben a kapufát talalta el, majd Rét­sági csak a kapussal állt szem­ben, de 5 méterről leadott lö­vésé a kapus szögletre ütötte. Most már fölényben volt a Va­sas, de körülményesen játszot­tak csatárai, így a szarvasi vé­dők biztosan verték vissza tá­madásaikat. Fordulás után a Vasas vezette az első támadást. Szigeti futott el a védők mellett, a 16-oson belül felvágták. A játékvezető U-est ítélt, amit Pintér értéke­sített. 1:1. Fölénybe kerül a Vasas, de a csatárok puhán, gyengén játszottak. A 70. perc­ben Pintér 16 méterről kapásból nagy lövést küldött kapura, de a kapus ezt is szögletre ütötte. A vendégcsapat védekezett, nyolc- kilenc ember volt a 16-os vona­lon és a gyámoltalanul játszó Vasas csatárok próbálkozásait biztosan hárította. Alacsony színvonalú, gyenge mérkőzést láthatott a gyérszámú közönség. A Vasas és főleg a csatársora rengeteg hibával ját­szott. A vendégcsapat lelkes já­tékával megérdemelten szerezte meg az egyik pontot. Szíwel-lélekkel játszott a Lehel Hódmezővásárhelyi MÁV MTE—Jászberényi Lehel 1:1 (0:0). Hódmezővásárhely, 2500 néző. Vezette: Puskás. H. MTE; Mar­ton — Béni, Holubán, Bacsa — Scpsel, Felezsán — Schuch, Bo­ros, Zsótér, Nagynémedi, Gera. Edző: Király Jenő. Jb. Lehel: Sándor — Gubitz, Pancsics, No­vak — Józsa, Pecha II. — Sánta, Nagy III., Sárközi II., Lugosi, Fü- löp. Edző: Kutik Sándor. Kezdés után azonnal veszélyes Lehel támadás alakult ki, de a hazaiak kapusa mentett. Ezután Gere 18 méteres lövését védte a Lehel kapusa. Ezután Lugosl lö­vését hárította Márton. Változa­tos játék következett. Hol az egyik, hol a másik kapu forgott veszélyben. A HMTE vezetett ez­után támadást, de Zsótér hatal­mas lövését Sándor védte. A másik oldalon Fülöp nagy hely­zetben kapusba lőtte a labdát. Fordulás után Lehel fölény ala­kult ki. Már a 46. percben Fü- lőpnek volt jó helyzete, de Sep- sel szabálytalanul szerelte őt. A büntetőt Nagy in. kapu fölé lőt­te. Nem sokkal, később Fülöp nagy helyzetben kapu mellé lőtt. A 661 percben Józsa—Lugosl—Fü­löp adogatás után Sárközi n-höz került a labda, aki mintegy 11 méterről megszerezte a Lehel gólját, 1:0. A hátralévő időben az ellenfél vezetett támadásokat, s az egyik ilyen lefutás végén Nagynémedi kiegyenlített, 1:1. A Lehel sziwel-lélekkel küz­dött ezen a mérkőzésen. A véde­lem és a csatársor átlagon felüli teljesítményt nyújtott. Egymást múlták felül a védekezésben és támadásban. *— Benke — A TIT ÁSZnál /MRE LAJOS; — Előre is figyelmeztetem, ha továbbra is ilyen rosz- szul játszik, meg fogom vonni magától a nyereségrésze­sedést! Családiház és nyaralótulajdonosok figyelmébe! Ha még nincs biztosítása, vagy csak a régi tűzbiztosí­tással rendelkezik, mielőbb kösse meg városi vagy fa­lusi családi házára, nyaralójára a korszerű, sokféle kár­ra kiterjedő ÉPÜLET- ÉS HÁZTARTÁSI ÁLTALÁNOS BIZTOSÍ­TÁST! A tűzbiztosítás csupán tűz- (villámcsapás, robbanás) és viharkárokra nyújtott biztosítási védelmet. Az ÉPÜLET- ÉS HÁZTARTÁSI ÁLTALÁNOS BIZTOSÍ­TÁS tűz, villámcsapás, robbanás, földrengés, kő- és földom- lási, valamint viharkárokra, a lakóházban esőzés vagy felhőszakadás okozta falom- lási károkra, az épület tetőzetében (üvegtető kivételé­vel) jégverés által okozott károkra; betöréses-lopás és rablás okozta károkra, víz- (gőz) vezeték vagy a központi fűtési berendezés hibája (megrepedése) folytán kiömlő víz vagy gőz által okozott károkra. lakóépület (telek) tulajdonosi, családfenntartói és ku­tyatartói felelősségből származó kártérítési kötelezettsé­gekre nyújt védelmet. A biztosítás alapján a lakó- és melléképületekben, a házi és használati tárgyakban, felszerelésben keletke­zett károkat egyaránt megtérítjük.. A biztosítás érvényes a biztosított és a vele közös ház­tartásban élő családtagok balesete esetén is. Végül kiterjed a biztosítás a ház körül tartott sertések (kecskék) betegségéből vagy balesetből származó elhul­lása (kényszervágása) esetére. Ha nem tart állatot, a biztosítás az épület összes helyiségeinek beépített üve­gezésére érvényes. A BIZTOSÍTÁS ÉVI DÍJA: Egy- vagy kétszobás lakóépületre (nyaralóra) 120,— Ft, Három- vagy annál több szobás lakóépületre (nyaralóra), vagy ha a lakóépületben ipar­üzemet folytatnak 150,— Ft. Kérjen bővebb felvilágosítást fiókjainktól, körzetfelügyelőinktől. ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ i Still »Illllä 7 dúltak végig rajtuk. Részeg- volt szegény lepke: berúgott í a szenvedés narkotikumától.- Az élet parancsa azonban i ebben az állapotában is haj­■ tóttá: nem a menekülésbe, csak a puszta tény regisztrá­l lásába, hogy ő él. Már hajnalodott. Nem kel- [ lett villanyt gyújtanom, hogy : lássam, mit csinál. Azután ' valahogy elaludtam. Reggel ' hét óra tájban felriadtam. ■ Azonnal oda pillantottam, ■ ahol utoljára láttam. \ Akkor is azon a helyen ült, magasra emelt szárnyak­kal. Üj álomba zuhantam. Csak ; délben keltem fel. A szobát , vasárnapi napfény özönlötte ; el. A lepke még mindig ott volt, de már az oldalára bil­lenve, mint egy fantasztiku- , san szép vitorlás a Balato­non, melynek utasai a vízbe fulladtak. S ezek után, kedves író­asztal-lámpám, öblös kék ha­mutartóm, dohányosdobozom, amik néma zsemlélői voltak ■ az eseményeknek, ugye nem lepődtetek meg azon, ami a mai vasárnapestén történt? Láttátok ti is, hogy leül­tem ide közétek írásba fog­lalni ezt a nehéz vallomást. S egy cigarettaszünetben a doboz fenekéről percegés hal­latszott. Nem a halott lepke kísértete volt, hanem az élő lepke. Talán megérezte az éjszaka lehelletét, s ez fel­oldotta a tetszhalál merev­ségéből. Hosszú dermedtsé­gében sem felejtett el -élni. Azon sem csodálkoztam vol­na, ha kirepül az ablakén s eltűnik a fák árnyai között. Halálosan vánszorogva, de elindult a levegő felé. "Tisztelet ennek a ván- szorgásnak! Megtanított valamire, amit nagyon- nagyon fontos tudni akkors amikor hidrogénbombák mér­gezik meg a levegőt, az ég és föld vizeit. Az ő szomo­rú esete gyanakvóvá tett életem apróbb dolgai és er­kölcsi normáim iránt. Azóta két nap telt el. Most is itt fekszik előttem. Iga­zán nem olyan szép, mint életében volt. Vidám szemei beszáradtak, hímpora mégis leverődött a kínzásokban. Nem is tűztem gyufásdoboz- ra, hogy íróasztalomat díszít­se. Az iskolába nincs ked­vem elvinni. Megérdemelné, hogy díszsírhelyet adjak ne­ki egy virágcserépben, egy égőpiros muskátli alatt. De- hát én tegyem ezt meg, aki kínzója és gyilkosa voltam? Ehhez, hogy úgy mondjam, nincs bőr a képemen. Majd a kislányom temet el, te lepke, hozzád illő kegyelet­tel. Addig meg heverj itt, a doboz fenekén, s még so­káig ne hagyd nyugodni a lelkiismeretemet. Hadd gon­dolkodjam az emberi termé­szetről, meg egy kicsit a szenvedések történetéről is. Meg egy igazságról, hogy sok­szor akkor vagyunk a legke­gyetlenebbek, mikor úgyhisz- szük, hogy okkal és joggal, jól megfontolt érvekkel cse­lekszünk. Elnyúzott kis hul­lád hirdesse a hitet, hogy az ártatlanokat el lehet pusztí­tani, de nem lehet kiirtani. Mert ime: ebben az írás­án újólag és véglegesen fel­támadtál s messzire repül­tél, keresve a tündéri tája­kat, ahol törvény a szépség s nincs többé szenvedés, ha­lál. /ízt hittem, vége. Eljött £ perc, melyben a lepke már nem mozdult többé. Elő­ször is kiemeltem a mocskos léből s a cigarettahüvelyes doboz tetejére tettem. Fog­tam egy itatóst s szép gyön­géden tisztogatni kezdtem beszennyezett ruháját. Már minduntalan vádló képek, gúnyos szentenciák tolong­tak elém, de nem törődtem velük. Most például arra gondoltam, hogy a hóhér ke­gyessége ez, aki finom kéz­zel letörli az akasztott em­ber arcáról a halálverejtéket. Szépen kiegyengettem a szárnyakat is, hogy az első és második szárnyfedél egy­aránt látszódjék; nyomtatók­nak egy-egy rajzszöget he­lyeztem rájuk. Visszafeküdtem. Mivel a szokatlan küzdelem kissé ki­hozott a sodromból, egy csep- Det sem voltam álmos. Újból olvasni kezdtem. Nem tu­dom, mennyi ideig rágódhat­tam a Balaton kialakulásá­nak négy szakaszán, mikor gyenge kis zörejt hallottam az íróasztalom felől. Rosszat sejtve odamentem. Nem csalódtam. A vélt ha­lott ledobta szárnyairól a rajzszögeket, sőt még ez sem volt elég neki: ki tudja, mi­lyen erőfeszítésekkel, a tűt is kihúzta a dobozból, s most bicegve, sántán, az élniaka- rás elképesztő heroizmusá- val, a fényes acéltűvel át­szúrva újra járt. Már a do­boz szélén volt, s a követke­zői pillanatban le is bukfen­cezett. S lenn újra csak má­szott, ment, nyilván határo­zatlan cél felé, csak azért, hogy megmutassa: ő él, ő nem akar és nem tud elpusz­tulni. — De mi haszna az életed­nek. te hülye, te szerencsét­len! — ordítottam volna, ha mentem volna valamire az ordítással. Láthatod, hogy meg kell halnod. Én vagyok az erős, te a gyenge. Én azt akarom, hogy te elpusztulj. Há úgy tetszik, széttaposlak egy pillanat alatt úgy, hogy még egy alaktalan gombóc sem marad belőled. Rára­gadsz a talpamra. Lásd be, hogy nem érdemes ragasz­kodnod a haszontalan éle­tedhez, melynek csak akkor lesz valami értelme, ha most mindjárt meghalsz itt a ke­zeim között! Az ilyen kis lényeknek azonban, akiknek nincsen fegyverük s egyetlen pajzsuk csak az életösztön, hiába ér­velünk így. - Ők a világról csak azt tudják, hogy élni nagyszerű. Az egyik a nap­fényt szereti, a másik, mint ez a pillangó is, az édes má­juséjszakát. Mászott tovább, egyre in­kább neki vadulva, pedig ha egy csöpp esze van, belátta volna, hogy úgyis, hiába. — Mert én újra megfogtam és visszaszúrtam az előbbi he­lyére. Újabb cigarettavége­ket szedtem össze, sőt még egy érintetlen, méregerős Bá­nyászt is kibontottam s újabb nikotinfürdőt készítettem. Az előbbieket jócskán felülmú­ló procedúrának vetettem alá. S mikor megdermedt és ismét megtisztogattam, már meg se vártam, hogy az utol­só reflexek is megzsűnjenek. Másféle, érdekesebb pózt eszeltem ki a hullája számá­ra. Az ötletet az adta, hogy a bal szárnya még mindig mozgott. Hol lassan húzódott fel, hol meg hirtelen rán- dult. Tudtam, hogy ez nem más, mint a mozgató izmok görcsös játéka, mely most a mérgezés következtében lé­pett fel. Aem hagyhatom, hog; végül is valami lehe teilen pózban merevedjél meg. Örökítsük meg a holt testet úgy, mintha éppen ; levegőben volna repülés köz ben. Az ember találékony. í gyufásdobozba két szál gyű fát tűztem olyképpen, hog; azok tompaszöget zárjánál be a doboz síkjával. Űgi álltak ott, mint két szétter­pesztett láb. Ezeket a lába kát az alsó és felső szárny­fedelek közé dugtam, s i lepke valóban érdekes, élet­szerű helyzetbe került. De már mintha vérpadot lett volna. A cigarettahüve lyes doboz szolgáltatta as emelvényt; a lábakkal meg­tűzdelt, szárnyira szorított gyufáskatulya a fantasztikus kínzóeszköz, a soha nem lá­tott hóhérszerszám. Mind­ezek közé rafináltan benyo­morítva az áldozat utolsókat lélegző teste. Nem a halál volt már itt érdekes, hanem a ceremónia A kivégzésekben sem az a legborzalmasabb, hogy ott meghal valaki, hanem a hi­vatalos szertartás, mely meg­határozza halálának módját s pontosan előírja az ítélet végrehajtásának eszközeit: a karót, a csigákat, a kötele­ket. S most itt van ez a színes, gyönyörű élőlény, utolsó der- medezésében. Miféle messzi virágokról vetődött ide, hogy meghaljon az én barátságos dobozomból, szipkámból, gyu­fámból rögtönzött kínzóesz­közök által, s ráadásul az én kezemtől, az én akara­tom parancsára? Már mélységesen szégyell­tem magam. Éreztem, hogy arcomba vigyorognak soha nem sejtett alattomos ösztö­neim, s a fájdalom, amit ér­zek, az évezredek óta akasz­tófákat ácsoló, fegyvereket kiagyaló, háborúból háború­ba bukó emberiség mocskos lelkiismeretének kínja, mely néha magára ismer és fel- jajdul a szépség teteme fö­lött. Hiszen van közöttük va­lami távoli ős-testvériség; talán Kain is elnyelt egy könnyet Ábel bezúzott hom­loka láttán. De már mindegy. Ami megtörtént, azt nem lehet visszacsinálni. /lefeküdtem és olvastam ~ tovább. Nem is csodál­koztam, mikor fél óra múl­tán a lepke újra mozgolód­ni kezdett. Mivel sorsa ál­tal nagy példázatokba gon­doltam bele magam, tudtam, hogy csak azért se fog már meghalni. Mert az ilyen önmagából és önmagáért való életösztön erősebb a gyilkoló erőszak­nál, s nemesebb azoknál az érveknél, melyeket a hasz­nosság és célszerűség címkéi mögül húzgálunk elő, hogy velük rossz szenvedélyeinket gyámolítsuk. Kapituláltam a lepke előtt. Kihúztam belőle a tűt, az átkozott gyufásdobozt pedig kivágtam az ablakon a lá­baival együtt. Akármit meg­tettem volna már, hogy se­gíthessek rajta, meg maga­mon; de nem tehettem mást. mint megfogtam a kis álla­tot s az ablakpárkányra he­lyeztem: — Élvezd még egyszer a nyári éjszaka levegőjét. Lás­sad még egyszer a csillago­kat. Menj addig, míg von­szolni bírod magad! A lepke megindult. Bizo­nyára mindig ilyen imbolygó járással lépnek ki a megkín- zottak a tortúra kamráiból: így ballagtak el a jobbágyok a derestől; így indultak el mindig a nemzetek az úf úton, miután gyilkos hordák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents