Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-05 / 233. szám

1962. október 5.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

a

Kevés a megfelelő típusterv Idegenkednek a szövetkezetek a szer fás épületektől

VITA ÉS HUZAVONA AZ ÉPÍTKEZÉSEK KÖRÜL

A termelőszövetkezetekben lépten-nyomon találkozhatunk a szerfás építkezések iránti idegenkedéssel; Nem fogadják el a típusterveket, s húzódnak a szerfás beruházásoktól. Mint mondják: a több éves tapasztalatok meggyőztek bennünket, hogy nem váltak be ezek az épületek. Nem ideiglenes, hanem tartósabb. télen is megfelelő ólakat, istállókat akarunk építeni.

Legutóbb a megyei párt- bizottság ülésén Dr. Salló Ferenc, a megyei Tsz Beruházási Iroda igazgatója szólalt fel a szerfás építkezések ellen. Kifogásolta: kevés a típusterv, s hiányzik közülük az igényesebb, hosszabb távlatra szóló megoldás. Javaslata alapján a megyei pártbizottság megfelelő határozatot hozott a típustervek választékának bővítésére;

Számos példa áll rendelkezésünkre

a* építkezési huzavonákról, most azonban csak egy esetet említünk. A kunszentmártoni Zalka Máté Tsz-ben az idén borjúnevelőt és ser- tésfiaztatókat, építenek, de nem szerfás megoldással. Kakukk Károly tsz elnök ezt azzal indokolja: hidegek a szerfás épületek, s nem akarunk még egyszer sertéstemetőt látni. A nem szerfás megoldások nem típustervek, az egyedi tervezésre pedig az MNB nem folyósítja a hitelt. Még akkor sem, ha a kivitelezését az illetékes építési hatóság engedélyezte.

A kunszentmártoniak tavaly egy 200 férőhelyes borjúnevelő építését kezdték meg egyedi terv alapján. Az istálló fele — 100 borjú befogadására — elkészült és használatba is vették. Felépültek a kiszolgáló helyiségek és a berendezések — a tejkezelő, a mosogató, a raktár, a takarmányozó és a mérlegelő — melyek 200 állat ellátását teszik lehetővé. Az építéssel nem volt probléma, mert a tsz sajáterős kivitelezésében készült. Annál több bajuk lett, amikor az idén az épület toldására, 100 férőhellyel való bővítésére került sor. Erre ugyanis állami, hitelt kértek. A tsz vezetői közölték, hogy nem kell nekik a típusterv, s az istállót saját, egyedi tervük szerint akarják bővíteni. Az illetékesek megvizsgálták a tervet, melyet alkalmasnak találtak és engedélyezték az építkezést.

Az istálló felépült és aug. 8-a óta üzemel. Ekkor lett volna a műszaki átadás is, melyre az MNB nem küldte el képviselőjét, így az meghiúsult. Nem engedélyezték a hitelt, mert a megyei tanács illetékese nem szignálta: megyeileg ajánlott terv.

A Zalka vezetőinek azt javasolták, hogy a Beruházási Irodával újból rajzoltassák meg a 200 férőhelyes istálló tervét és készíttessék el a költségvetését. Ez meg is történt. (Rendelet szabályozza, ha 100 000 forinton felüli építkezésre állami típusterv van, az egyedi tervet nem lehet elfogadni.) A tsz. gazdái azt hitték, hogy nem kapják meg a hitelt, s emiatt csökken majd a munkaegység értéke.

Végül hetek múlva mégis engedélyezték

és megnyitották a hitelt.

Hasonló, ha nem nagyobb bonyodalmat okozott a kunszentmártoniak 3x80 férőhelyes sertésfiaztatójának építése is. Ezt is egyedi terv alapján kezdték el kivitelezr ni, természetesen az építési hatóság engedélyével. — Az egyenként 100 méter hosszúságú fiaztatókkal már fal- egyenben voltak s még mindig nem nyitották meg a hitelt. A falakat vályogból húzták, s ha esős idő jön, veszélybe került volna az épület — szétmossa az eső. A tsz-nek ugyanis nem volt pénze az építkezés folytatására, az MNB pedig csak akkor nyitja meg a hitelt, ha a dokumentációkon szerepel: megyeileg ajánlott terv.

A szövetkezet vezetői több kilónyi dossziékat mutatnak, t tervek és a levelezés anya- ét. Trónikusan mondják: Né,- r'ps Mihály elnökhelyettes a lábát lejárja az építkezés

miatt. Az idén legalább húszszor volt a megyeszékhely különböző hivatalaiban. Sok .felesleges időt töltött el a kilincseléssel. Végül szeptember 29-én értesítették őket, hogy a sertésfiaztatóikat megyei ajánlott tervként elfogadták.

Mi okozta

a huzavonát,

miért késett a megyei szervek támogatása? Ezekre a kérdésekre Fehérvári Alberttól, a megyei tanácsi építési előadójától kértünk választ.

— Kevés a fenyőfűrészárunk, mert import-anyag — mondotta. — A kunszentmártoniak 200 férőhelyes borjúnevelője fenyőfamegoldással készült. Emiatt húzódott az engedélyezés. A sertésfiazta- tók tervét módosíttatni kellett, s a tetőszerkezetet szerfás megoldással helyettesít- tetni.

— A 80 férőhelyes fiazta- tók jobbak, alkalmasabbak a típusépületeknél — ismeri el az építési előadó. — Előnye, hogy szakaszosan lehet benne választani. Belső kifutója van. Gazdaságossági számítást is végeztünk. Hétszázötven forintnál ennél sem kerül többe egy férőhely felépítése. Ezért jövőre ezt a típust ajánljuk a szövetkezeteknek. Ezt építik már Cibakházán és Kungyalun is. A meglévő típustervek hibája, hogy túl magasak az épületek, s ezért télen hidegek.

— Ha alkalmas, miért húzódott hónapokig az elfogadása?

— Az elfogadás csupán az első építkezésnél késik, a többinél már csak a terv számát kell csatolni. Egyébként az építés engedélyezését az FM és a PM együttes utasítása szabályozza.

Tipikus eset a kunszentmártoniaké. Joggal idegenkedtek az ajánlott tervek kivitelezésétől és bosszantja őket a hosszadalmas eljárás, mint mondják, a bürokrácia. Ha bonyodalmat okoz a minisztériumok utasítása, egyszerűsíteni kellene azt. A korszerűtlen típustervek helyett pedig a mai követelményeknek megfelelő építkezési eljárásokat dolgozzanak ki az illetékes szakemberek.

Máthé László

Legyünk következetesek a párt határozatainak végrehajtásában

Egybehangzó állásfoglalás a kiildöltválasztó taggyűléseken

Kóczián Mátyás elvtársat, a törökszentmiklósi járási és városi pártbizottság első titkárát kértük meg, hogy a pártértekezletre készülve, válaszoljon három kérdésünkre.

I.

— Hogyan fejlődött, erősödött a pártszervezetek gazdasági irányító és ellenőrző szerepe az utóbbi időben?

Az alapszervezeti vezetőségekbe a választás idején jelentős számban kerültek olyan elvtársak, akik a politikai alkalmasság mellett megfelelő szakmai felkészültséggel is rendelkeznek, így mindkét követelménynek megfelelnek. A vezetőségi tagok 30 százaléka kicserélődött. Az ötszáz vezetőségi tag közül összesen százharmincnyolc az értelmiségi foglalkozású. Nyolcvanhatan végeztek három hónapostól egy évig terjedő pártiskolát.

Ezzel is magyarázható, — hogy a pártszervezetek most már sokkal többet foglalkoznak üzemük, tsz-ük gazdasági helyzetével. Az első félévi tervteljesítést pédául szinte minden alapszervezetben felmérték, elemezték. Különösen hasznos volt, hogy az

Felajánlások

Együtt nézegetjük a szocialista címért versengő brigádok felajánlásait Kalmár Frigyessel, a Jászberényi Aprítógépgyár szakszervezeti bizottságának elnökével. Szép rendben sorakoznak, pontokba szedve a felajánlások: A brigád vállalja,

hogy a kiadott munkát határidőre elvégzi. A brigád teljesítménye nem lesz 100 százalék alatt. Vállaljuk, hogy a szerszám-felhasználás az 1961-esnél 1 százalékkal kevesebb lesz. A brigád tagjai rendszeresen képezik magukat. És így tovább még négy pontban. Elégedetten bólogatok — ez igen, szép felajánlás, biztos, hogy teljesítik is, hiszen a már szocialista Matók Antal brigádjáról van szó.

Na, csak ne nagyon örüljön — szól közbe Kalmár elvtárs. — Ez csak papír, de valóságot 'öjak sejtjük.

— Hogyan, hát nincs értékelés? — kérdem.

— Az lenne, ha tudnánk, hogy mit értékeljünk — válaszolja. — Tudja mi egyedi gépgyártó vállalat vagyunk és nehéz a helyzetünk. Nézzünk egy példát. Kapunk

(Megrendelést mondjuk egy kőtörőgépre, amit még - estidéig nem készítettek. A rajzok alapján megállapítjuk, hogy ennyi mázsa anyag szükséges hozzá és az ennyi forint. Körülbelül x munkaórát fordítunk rá, az ennyi forint. A kettőt összeadjuk és ez képezi a megrendelő felé az árajánlatunkat. Ha elfogadják legyártjuk és a végén kiderül, hogy nyereséges volt-e a munkánk, vagy pedig ráfizettünk.

— De mi köze ennek a brigádversenyhez? — vetem közbe.

— Várjon — válaszolja nyugodtan, mint aki megszokta már a csodálkozó kérdéseket. — Tervünk és teljesítésünk azt tükrözi, hogy egy gép hány forintba és hány munkaórába kerül. De hogy ebben milyen része van a gyalusoknak, hegesztőknek, lakatosoknak, szerelőknek, azt senki sem tudja. Vagyis magyarul az egyes szakágak művezetői csak a munka határidejét ismerik, az értékét nem.

— Nézzük csak a felajánlások pontjait — mondja egyre jobban belemelegedve. — A brigád határidőre teljesíti a munkát. Rendben van, ez' a kötelességük. 'Teljesítményük nem lesz 100 százalék alatt. Ez szintén minden dolgozó kötelessége. Ennél a szocialista címért harcolóknak többet kell tenniük. A szerszámfelhasználás százalékos csökkentése a tavalyihoz képest. Ez jó, de ki tudja, hogy mennyit használtak el tavaly? Azt tudjuk, hogy az üzem menynyit használt, de hogy a bigád? Fogalmunk sincs róla. Szóval nagyjából ez a helyzet nálunk — mondja csendesen.

— Jó, jó, de hogyan lesz mégis szocialista brigád?

— Elég egyszerűen. A felajánlások azon pontjait, amelyek, a munkához, a közösséghez való viszonyt tükrözik, — gondolok a továbbtanulásra, gyengébbek segítésére, munkafegyelem erősítésére. — általában teljesítik. Ehhez hozzátesszük a művezetők véleményét, akik megmondják, hogy a náluk dolgozó három brigád közül melyik a legjobb és az lesz a győztes.

Meghökkentőn hallgatok.

— Tizennyolc brigádunk versenyez. Állítom, hogy nem az ő akaratukkal és tudásukkal van baj — folytatja Kalmár elvtárs. — A gyár profiljából adódik, högy homályos és nehezen értékelhető versenyük.

— De hogy jót is mondjak — derül fel az arca — keressük a megoldást és megtettük már az első lépéseket. Nem szégyellünk tanulni és ezért elmegyünk a Csepeli Egyedi Gépgyárba, ahol tudomásunk szerint a mieinkhez hasonló körülmények között dolgoznak és mégis értékelik az egyes brigádok, műhelyek munkáját. Emellett persze itthon is keressük a kiutat. Üj felajánlásokat tettek határidő előtt végzett munkára, újítások kidolgozására.

Célunk az — vonja le a végkövetkeztetést Kalmár

Ünnepük a legjobb mélyszántót Ibrigád üTdja íüF milyen

(Fülöp György rajza) |értékben termel. (E. Gy.)

eredmények megállapításával párhuzamosan a problémák megoldására is sok hasznos javaslatot tettek. Jórészt ennek is az eredménye, hogy a termelőszövetkezetekben háromezer holddal több a másodvetés a tervezettnél. Hatvanezer baromfival neveltek többet, s a tervezetten felül ezer hold lucernát is meghagytak magra. Legjelentősebb azért talán az, hogy a járásban nyolcszáz holddal teljesítették túl az öntözési tervet, összesen legalább 8 millió forintot pótoltak ezekkel a módosításokkal a mostoha időjárás okozta terméskiesésből.

Elmondhatom, hogy az eredmény szinte mindenütt az emberek erőfeszítéséből származik. A törökszentmiklósi Kossuth Tsz-ben például hiába határozták el, hogy többet öntöznek. Kevés volt a szórófejük. A pártszervezet javaslatára a tsz vezetőség minden feltételt biztosított az egyik hozzáértő embernek, hogy házilag készítsen szórófejeket, így ebben a tsz-ben 200 holddal öntözhettek többet.

A kuncsorbai Vörös Október, a kengyeli Dózsa, a kisújszállási Búzakalász Tsz alapszervezetében egy-egy üzemág munkáját, működését gyakran elemzik és a bajok okát, eredetét is feltárják. Ez azonban még nem jellemző a járás minden alapszervezétére. Van még néhány olyan hely is, ahol a vita könnyen elsekélyesedik, apró részletkérdésekkel foglalkoznak, vagy a bírálat személyes sértegetéssé fajul. A jellemző azonban egyre inkább a megfontolt bírálat, az átgondolt állásfoglalás, az egymás és a közös segíteni akarása.

II.

— A kongresszusra való

készülődés hogyan tükröződik a termelőmunkában?

Talán néhány számmal mindent kifejezhetek. Az 54 szocialista brigád hétszáz tagja, s az ezerkétszáz egyéni felajánló munkájának eredménye; 3 millió forint megtakarítást eredményez a járásban.

Tavasszal négy termelőszövetkezetünk versenyt indított, melynek alapja: minél több árut a népgazdaságnak. A járás minden szövetkezete csatlakozott ehhez. Brigádonként tettek vállalásokat, s végrehajtásában becsülettel helytálltak.

Üzemeink, vállalataink közül megemlíteném a kisújszállási Faipari Vállalatot, amely három éven át nem tudta teljesíteni a tervét, az idei év első felét adósság nélkül zárta.

III.

— Milyen figyelemreméltó

és megvalósításra váró javaslatok hangzottak el a küldöttr álasztó taggyűléseken?

Az alapszervezetekben közel félezren szólaltak fel a kongresszusi tézisekről szóló vitában. Párttagjaink kifejezték egyetértésüket az irányelvekkel, bíráltak, javasoltak. Szinte mindenütt egybehangzóan azt kérték, vigyázzunk a párt jelenlegi politikájának, határozatainak következetes végrehajtására. Legyenek a vezetők többet a dolgozók között — ez is egy általános felvetés volt. A pártcsoportok munkájára vonatkozóan is sok észrevételt tettek.

A termelőszövetkezetekben főleg a kulturális élet javítását szorgalmazták. Igazat kell adnunk azoknak, akik felvetették, hogy a szociális juttatások mellett a kulturális célokra is többet kell adni. Főleg a községektől távol eső tanyaközpontokban kell valóban több gondot fordítanunk erre. Ez egyik feltétele annak, hogy a fiatalok is feltalálják, jól érezzék magukat a szövetkezetben. E javaslatokat mi különösképpen támogatjuk, mert járásunkban elég sok település van: Óbal- la, Szakállaspuszta, Surján, Kétpó stb.

Sok szó esett még a közös tulajdon védelméről, a raktározásokról, az állategészségügyről és más kérdésekről. A kengyeli Dózsa Tsz- ben javasolták, hogy a község három szövetkezete fogjon össze és alakítson ki 300 holdas öntözéses kertészetet, mert így olcsóbban, jövedelmezőbben termelhetnének. Ugyanezt javasolták a kétpói Zöldmező Tsz-ben.

Sorolhatnám még tovább azokat a javaslatokat, amelyek megvalósítása sokat segíthet a helyi gazdasági és politikai életben. A javaslatokkal kapcsolatban mondanám el még azt, amit feltétlenül pozitívumként könyvelhetünk el: a közös gazdaságokat legtöbb helyen saját erőből akarják, s próbálják fejleszteni. Ez nagy előrelépés szövetkezeteinkben. (BE)

II bambergi verekedés

A Novoje Vrém ja cikke

„Szemléltető lecke” címmel a következőket írja a Novoje Vremja:

Három Frankfurtban tanuló afrikai diák turista körútra indult Nyugat-Német- országba, hogy megismerkedjék a helyi szokásokkal és erkölcsökkel. Bamberg városában ez sikerült is nekik. Amikor este betértek egy mulatóba, az amerikai helyőrség néhány katonája rájuk vetette magát, összeverték és kidobták őket az utcára, mondván, hogy feketék ne merjék betenni a lábukat a fehér emberek szórakozóhelyeire. A jelenlévő németek közül senki sem lépett közbe, s a nigériai diákokat úgy megverték, hogy közülük ketten kórházba kerültek.

Az amerikai elöljárók először fel sem vették az ügyet,

hiszen katonáik csupán azt tették B amber gben, amit otthon naponta elkövetnek. De rendkívül kellemetlen dolog derült ki: az egyik sértett az Amerikai—Nigériai Baráti Társaság elnöke volt. Botrány tört ki, hiszen Nigéria — lakossága számát tekintve — a legnagyobb fiatal afrikai állam, s az Egyesült Államok diplomáciája különös szívóssággal igyekszik megszerezni barátságát.

Dowling bonni amerikai nagykövet és Norris tábornok, a 3. amerikai gyaloghadosztály parancsnoka, nagy késéssel bocsánatkérő levelet küldött a sebesülteknek és esküdözött, hogy a bűnösöket felelősségre vonják. Ettől azonban aligha lesz elviselhetőbb a fiatal nigériaiakat ért szemléltető leck«... (MTI)