Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-04 / 232. szám

1962. október 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A JÁTÉKOK MESTEREI A kisújszállási Faipari Vállalat játékrészlegében je­lenleg mintegy 20—25 íéle játékot készítenek. Nagy- részüket az ÁRTEX útján a nyugati államokba exportál­ják. míg kisebb részét a Sport- és Játékárú Vállalaton keresztül a belföldi kereskedelemnek adják át. Ilegyesi Etelka játék alkatrészeket készít. A legkisebb „MEO”-s. Nyikos Ilonka az utolsó simításokat végzi a tetszetős játékokon. Ahol Fortuna törzsvendég Nemrégen gratuláltunk Kunmadarason Molnár Jó­zsef építésztechnikusnak, aki utolsó pillanatban ragadta üstökön Fortunát. Hivatalos ügyben járt a postán csü­törtökön délelőtt, a lottó 37. játékhetében, s ekkor vette lottószelvényét, amelyen évek óta alkalmazott szá­mait tippelte, s négyes talá­latot ért el. Ezt éppen utazás közben tudta meg, s nyom­ban elhatározta, hogy fel­használás előtt huzamosabb ideig takarékban tartja pén­zét. S hogy Túrkevén se pa­naszkodhassanak a lottózók, ezúttal, a 39. héten Lakatos Istvánnak lett 4-es találata. Tavasszal a túrkevei művelő­dési otthon emlékezetes lot­tóbálján ő nyerte a lottó­tombola főnyereményét, a „szerencsehajó” tortát. Lám, Fortuna törzsvendég Túrkevén. KI A FELELŐS? — Az Élelmiszer Kisker, az Ingatlankezelő Vállalat vagy az Épületkarbantartó Ktsz ? Bonyodalmak egy óvoda-építkezés körül Igazat adok Katonánénak, az Élelmiszer Kiskereskedel­mi Vállalat dolgozójának: ez az ügy most már valóban ! a tengerikígyóhoz hasonlóan tekereg. Gyermekkoromban én is játszottam ezt az eri- beri herkentyűt, de még ál­momban sem gondoltam, hogy felnőtt embereknek ma ez lehet kedvenc szórako­zásuk. Miről van szó? Körülbelül másfél évvel ezelőtt az Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat beadvá­nyok özönét küldte a szol­noki Ingatlankezelő Válla­lathoz, a városi tanács ille­tékes osztályához. Kérték: adjanak pénzt, vagy végezzék el a vállalat napköziottho­nos óvodájának felújítását. A vállalat ugyanis az ingat­lankezelőtől béreli ezt az épületet — s a rendelkezé­sükre álló évi 3800 forintos költségvetési keretből a szükségessé vált munkálato- |kat nem tudják elvégeztetni. ] Hiszen ha csak a két terem I parkettázását számoljuk, az megközelíti a tízezer forin­tot. Hol van akkor még a mennyezet rendbehozatala, a tatarozás, a festés, a má­zolás? A városi tanácsnál elutasították a kérelmet, mondván: nem hozzájuk tartozik. Az Ingatlankezelő Vállalaté az épület, végez­tessék ők el a szükséges munkákat, mivel erre nekik van hitelfedezetük. Mondom, másfél évvel ez­előtt kezdődött az ügy, s végre ez év nyarán az IKV ígéretet tett az Épületkar­bantartó Ktsz-szel egyetem­ben: augusztus hónapban el­végzik a napközis óvoda fel­újítását. Az építkezés jelenlegi ál­lapota azonban fényes bizo­nyítéka annak: hányszor tesznek könnyelmű ígéretet egyesek. Augusztus hónapban ugyan­is, amikor rendes évi, vagy fizetésnélküli szabadságra mentek az óvoda dolgozói, a gyermekeket pedig igyekez­tek a szülők valahol ismerő­söknél vagy rokonoknál el­helyezni — mindössze egy ember dolgozott az építkezé­sen. Jött a szeptember: ötven kisgyerekre kellett volna nap közben az óvodának vigyáz­ni. Ezzel szemben csak nagy- nehezen tudtak az épülő fa­lak között tizennyolc lány­kának, fiúnak helyet szoríta­ni. Talán felesleges ecsetel­nem, milyen körülmények között voltak ott a gyerekek. (Nem beszélve arról, hogy a kisker vállalat személyzeti vezetője az építkezés miatt fizetésnélküli szabadságra akarta küldeni az óvoda nyolc dolgozóját, akik egyéb­ként saját havi fizetésükből élnek. Csak miután az óvoda személyzete kijelentette: — egyikük sem hajlandó fize­tésnélküli szabadságra men­ni, így egyeztek bele a válla­lat vezetői, hogy a tizen­nyolc kisgyereknek helyet szorítsanak.) I Végre szeptemberben meg- ' jelentek az építkezésen a fes­tők. Alig hogy munkához láttak, leszakadt a mennye­zet. Elmentek — helyettük jöttek a kőművesek. Megcsi­nálták ... újra jöttek a fes­tők ... ismét leszakadt a mennyezet... — szóval ilyen karikajátékot játszottak ed­dig. Hangsúlyozom: eddig —, mert most, másodszori meny- nyezetleszakadás után — amikoris reméljük, hogy a kőművesek végre jól elvé­gezték a reájuk bízott fel­adatot — festőket már nem kap a vállalat. Noha a kis- ker. most már saját pénzéből is kifestetné az épületet (bár ezt az IKV ígérte), csakhogy végre elkészüljön. Az óvoda nyitása pedig hétről hétre késik. A szülők idegesek: hol helyezzék el nap közben a gyerekeket, — amíg dolgoznak? Idegesek az óvoda dolgozói is; nem kellemes nyersen vakolt fa­lak között, porban, piszok­ban vigyázni arra a tizen­nyolc apróságra, — kiknek nagykeservesen helyet bizto­sítottak az épületben. Éppen ezért szóváteszem több mint harminc család nevében: ki a felelős az óvo­da építéséért? — Miért nem tesznek hathatós intézkedé­seket a felettes szervek, hogy felelőtlenül ne ígérgessenek egyes vállalatok, s ha már kötelezettséget vállalnak, — miért nem teljesítik azt? V. V. Iskola a tanyák között Tiszta reggel van. Kunszentmárton öt kilomé­terre lehet ide. A település neve: Telekpart. A műúttól jobbra, egy ma­gas dombon áll az iskola. Az udvarán beszélgetünk. Szabó János úgy kezdi a bemutat­kozást. — Fejér megyéből kerül­tem ide, Csákvárról. Ott születtem. Szüleim földmű velők. Sokat dolgoztam ve­lük, mikor még otthon vol­tam. Megismertem azt is, mi az. ott hajion gani a forró barázdákban... Hét óra körül járhat az idő. Még messze van a tanítás kezdete. Az udvar másik vé­gén egy roskadozó harang­láb ötlik szemembe. Majd új­ra Szabóra figyelek. — Mikor megtudtam, hogy ilyen messzire kerülök, nem akartam vállalni. Inkább el­megyek máshová dolgozni. Lesz, ami lesz. Aztán meg­gondoltam. Azért tanultam, mert ehhez a pályához van kedvem... Tanítani. Cserben hagyjam minden ed­digi álmomat? Tagadjam meg önmagam? Eljöttem. — Lakájt biztosítottak? — Benn a faluban ;;. Bi­ciklivel járok ki. Naponként. Sokszor körbe kell azt a pe­dált taposni, mire kiér az ember. — És télen? — Akkor a legnehezebb, de most már nem annyira. Hanem mikor ide kerültem.:; Földút vezetett csak ide. Jöt­tem abban a kegyetlen-raga­csos sárban. A lábamról szin­te lé akarta szaggatni a csiz­mát. Vert az eső, a szél. — Nagyon rossz volt meg­szokni is az új környezetet. A tájat, a szik-poros földe­ket. Ezeket a kemény, cson­tosarcú kun embereket. Le­küzdeni először is a bizal­matlanságukat. Mert akadt olyan is, aki. nem engedte el az iskolába a gyerekét. Ügy kellett őket meggyőzni, beszélgetni velük. Szabó János most huszonöt éves. — Hány éve tanít itt? — kérdezem. — Hatodik éve. — A létszám? — Huszonhét. Elgondolkozik. — Együtt az egész alsóta­gozat. Elsőtől a negyedikig. Nehéz így jó eredményt el­érni. Egymást zavarják csak a gyerekek. — Délután meddig tart a tanítás? — Fél hatig legkésőbb. To­vább már nem lehet. Külö­nösen télen nem. Besötétedik hamar. S van, akinek három­négy kilométert kell gyalo­golnia, mire hazaér. — Villany van itt? — Nincs. Ha borús az idő, petróleum-lámpát égetünk.- Szükségmegoldás. Vizet is úgy hozunk magunkkal, mert itt az sincs. Kút van, de any­nyira rossz a vize, hogy még inkább szomjasább lesz tőle az ember. Körbejárjuk az iskolát. Komor téglaépület. Majd így szól: — Nem egyszer mondták már, hogy menjek el innen. Hívtak be a faluba is..: Jó itt; Megszoktam. Ha elme­gyek, újra kell kezdeni min­dent. És szeretem ezeket a tanyasi gyerekeket. Fölemeli a kezét. A távol­ba mutat. Az apró tanyákra. — Látja? Ott messze már mozognak, jönnek a baráz­dák közt, a dűlőutakon a tu­dásért. (S. E.) Világ­nt&zcUk A NEHÉZVÍZ a RAK ELLENI KÜZDELEMBEN Az amerikai doktor Fűn­kéi közölte, hogy nehézvízzel kezelt rákos egereknél a rosszindulatú daganatok fej­lődésének erős lassúbbodá­sát figyelte meg. A FÉLBEVÁGOTT EMBER New York-i sebészek egy tudományos összejövetelen beszámoltak arról a rendkí­vül érdekes műtétről, ame­lyet egy 30 éves rákos bete­gen hajtottak végre. A beteg születésétől fogva deréktól lefelé béna volt. Az elráko- sodott béna testrészt, a me­dencétől lefelé tavaly októ­berben egy négy és félórás műtéttel eltávolították. A beteg nemcsak életben ma­radt, de szellemileg teljesen friss és-testileg is elég erős ahhoz, hogy egy trapéz se­gítségével csonka testét egy különleges protézisbe tudja beemelni. HALÓINgesek klubja Amerikában és Kanadá­ban megalakult a „hálóing­barátok klubja”, amely he­ves harcot akar folytatni a? „erkölcstelen” pizsamavise let ellen és ismét diadalt" akarja juttatni a hagyom: nyos hálóinget. MÍG A SZÜLÖK KÁVÉZTÁK, A CSECSEMŐT ELVITTE A VONAT Egy 14 hónapos angol cse­csemő egyes-egyedül tette meg a vonatfülkében az utat Milánótól Bolognáig, A kis Peter Lake nyugodtan aludt hordozható bölcsőjében, ami­kor a vonat megállt a milá­nói központi pályaudvaron és szülői úgy gondolták, van elég idejük meginni egy ká­vét a pályaudvari eszpresz- szóbam A vonat azonban rö- videbb ideig állt, mint felté- 1 telezték, úgy hogy mire a ká­vézásból visszatértek a gye­rekkel együtt már kifutott a pályaudvarról. A holtra ré­mült szülők a pályaudvari hatóságokhoz fordultak, s azonnal telefonáltak Bolog­nába, a gyorsvonat követke­ző állomáshelyére. Ott az ér­tesített vasutasok már vár­ták a kisbabát és a házaspár poggyászával egyetemben teljes épségben visszaszol­gáltatták a következő vonat- tál érkező szülőknek. Kőbe zárt fájdalom Michetangelo-életrajz — A Képzőművészeti Alap új kiadványai A Képzőművészeti Alap kiadásában e napokban meg­jelent új könyvelt és illuszt­rált albumok a szépművészet kedvelőit örvendeztetik meg. A kőbe zárt fájdalom cím­mel kapja kezébe az olvasó Michelangelo életrajzát. A Gauguin-album — be­vezető szövegét Kampis An­tal művészettörténész írta. A magyar festészet a XIX. században c. nagyformátumú művészeti könyv most már harmadik kiadásban látott napvilágot. Budapest címmel új fényképalbum látott nap­világot. A népművészet so­rozatban Boross Marietta művészettörténész tollából jelent meg kis könyv, amely a fonás, e régi mesterség történetével ismerteti meg az olvasót. A népszerűvé vált műemlékek-sorozatban az ország első dalszínházá­ról, operaházunkról kapunk történelmi és építőművészeti leírást. Az ősi művészetek kedvelői a művészettörténet­sorozatban Nagy Tibor tol­lából a krétai művészetről olvashatnak. (MTI) TERMELÖSZÖVETKE ZETEK! TERMELŐSZÖVETKEZETI TAGOK, EGYEN! TERMELŐK, ÁLLATTARTÓK! Változatlan átvételi árakkal, kedvezőbb feltételekkel megkezdődött az 1963, évi szerződéses sertéshizlalási akcióban a szerződéskötés Az akció keretében szerződés köthető minden meglé­vő 16 csontozató hizlalásra alkalmas süldőre. A leszerződött sertésdarabonként 150 kg takar­mányt biztosítunk kedvezményes áron, a ház­táji és egyéni termelők részére. A leszerződött sertéseket 1963. Január 1-től az alábbi sólyban és árakon vesszük átí 100—120 kg sülyó fehér hússp-iésért üs»» 15.70 Ft 120 kg feletti 9Űlyó fehér hússertésért 16.50 Ft 100—130 kg súlyó hús- és húsjellegű sertésért 15.30 Ft 130 kg feletti súlyú hús- és húsjellegű sertésért ------- -- 16.20 Ft 120—140 kg súlyú zsir- és zsírjellegű sertésért* 15.20 Ft 140 kg feletti súlyú zsír-, zsír jellegű sertésért ...................................... 16.— Ft 17 0 kg és ezen felüli súlyú tenyésztés­be fogott koca, vagy kanlott sertésért ••••••••••••••»••••••••••••*•••«• 14.50 Ft Elpleg: Tsz-tagok és egyéni termelők részére sertésdarabonként 400.— Ft Termelőszövetkezetek a szerződés alapján rövtdlejára- tú hitelt vehetnek igénybe és a fenti árakon felül az eddigikhez hasonló nagyüzemi felárat Is kapnak. Az akció feltételeiről részletes tájékoztatást az Állat- forgalmi Vállalat helyi megbízottja, vagy a helyt ki- rendeltség nyújt SZOLNOK—HEVES MEGYEI ALLATFORGALMI VALLALAT

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents