Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-25 / 250. szám
1962. október 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ócskavasba való gépeken nem lehet szakmát tanulni Fekete iskolatábla áll a tanműhely végében, a katedrán; A mai foglalkozás tárgya, egy lapos csavar rajza látható rajta. Mellette meg a csavar forgácsolásához szükséges szerszám — eszterga- kés. Az esztergályos tanulók most az elméletben tanultakat a gyakorlatban próbálják elsajátítani. A másik teremben, — mert két teremből áll a tanműhely '— a marósok és a lakatosok dolgoznak. Az előbbiek szorgalmasan faragják a gépbefogott súlyos vastömböket. az utóbbiak meg ma fejezték be az első jelentősebb önálló munkájukat. Harminc dekagrammos kalapácsot készítettek; A két oktató — Koknyai Zoltán és Bathó Sándor *— kritikus szemmel figyeli a gyerekek mozdulatait, fogásait; Magyaráznak, megmutatnak egy-egy fogást, a csintalan kódúkat meg rendreuta- sítják. Még nem szokták meg a munkafegyelmet — mondja a forgácsoló tanulók oktatója, Koknyai Zoltán. — Másfél hónap nem nagy idő. A lapos menet — Oktató elvtárs! — hallatszik a hang valahonnan, de a hang gazdáját azt a másodéves kis olajos „tökmagot” alig lehetett észrevenni a gép mögött. — Nem lehet ezen az ócskavason menetet vágni, tessék csak idenézni —- mondja, azzal élénken magyarázni kezd. — Tudom, tudom édes fiam. Majd ha sorra kerülsz a négyszázason vághatsz lapos menetet. Felémfordulva aztán elmondja azt, ami már nagyon régen nyomja a szivét. — Elavult, ócskavasnak való régi gépeken kell az egyedi gépgyártásba kerülő fiatal szakmunkás utánpótlást oktatni. Egyedül a most beállított MVE kétezrest lehet komoly gépnek nevezni. De eddig ez sem volt; — Nem azt mondom, hogy nem lehet így tanítani. Lehet. A kérdés csak az, hogy hogyan. Tudjuk milyen rohamosan fejlődnek a szerszámgépek. Erre fel. a jövő I szakmunkásait selejtezésre váró gépeken akarjuk felkészíteni. Modern gépeket csak a tanulmányi kiránduláson láthatnak — Még szerencse, hogy tanulmányi kirándulás is szerepel tanrendünkben — kapcsolódik a beszélgetésbe Bathó Sándor. — Igaz, csak az első és másodévesekében, így láthatnak olyan gépeket is — hat orsós automata, toronyrevolver eszterga — amiről majd harmadéves korukban tanulnak, csak azzal a különbséggel, hogy akkor már nem láthatják ezeket. — Hol vannak ilyenek? — A szomszédban is. A fémnyomóban. Akik ott tanulnak, azok szerencsésebbek. — Amá a legjobban bánt bennünket, elvitték a legjobb marógépünket az üzembe. Talán a legpontosabb maró az egész gyárban. Arra hivatkoztak, hogy nagy szükség volt rá. Több mint tíz napja történt és azóta még a betonlapot sem csinálták meg odaát — int fejével a nagy szerelőcsarnok felé Bathó Sándor. Reggelenként üssünk rá a kalapáccsal — De legalább egy universal gépet adtak volna helyette — mérgelődik Koknyai. — Mindig mondtam Sándor, kár volt úgy kímélni azt a gépet. Mondtam is — teszi hozzá nevetve — minden reggel üssünk rá egyet kalapáccsal. Talán egy ütött-kopott marógép nem keltette volna így fel a főnökség figyelmét. — Így van ez. Tanulóink két műszakiban végzik a műhelygyakorlatot, így is csak 50 százalékos a gépellátottság. Mit mondjunk még? — kérdezi az esztergályosok oktatója elkeseredve. Köziben megérkezett a második műszak esztergályos tanulóinak oktatója, Szebe- nyi József is. Mikor megtudja miről beszélünk, ezzel kezdte: — Tíz évvel ezelőtt én is az ittlévő egyik EV gépen tanultam forgácsolni — mondta. — Azóta a szerelők hozzá sem nyúltak. Merem állítani, hogy a szakmát nem lehet ellesni, gyakorolni kell, de nagyon sokat, És ez nálunk a bökkenő. Gyakorolni, de mivel? Az átfutó főmérnök A három oktató ezután arról beszélt, hogy a főmérnök is csak keresztül fut a tanműhelyen. Jó volna, ha beszélne velük, fontos problémáikat meghallgatná, esetleg segítene azok megoldásában. A jövő szakmunkásainak szakképzettsége úgylátszik nem nagyon érdekli az aprítógépgyár vezetőit. Nem helyes ez, mert egy olyan üzemnek, ahol egyedi gépgyártás folyik, mindig nagy szüksége van univerzális képzettségű szakemberekre. A szakma minden csínját-bínját el kell sajátítaniuk. Nincs lehetőségük nagy szériáknál egy-egy fogást begyakorolni. Ehhez azonban több korszerűbb gépre volna szükség a tanműhelyben. — bognár — Megélénkült a határ Megyénkben 1221 erőgép dolgozik két műszakban Legsikeresebben a jászberényi járásban és városban oldották meg a gépek folyamatos üzemeltetését. Jászberény határában 42 erőgép dolgozik, s ebből 37 két műszakban, a járásban pedig a 255 gép közül 207_ éjjel-nappal üzemel. Mezőtúron, valamint a szolnoki és a törökszentmiklósi járásban is említésre méltó eredményt értek el a két műszak megszervezésében. Ugyanez már nem mondható Szolnok városra és a tiszafüredi járásra, mivel az előbbi helyen a gépeknek csupán 32.5, az utóbbin pedig 30.3 százaléka dolgozik két műszakban. Mezőtúr vezet az őszi vetések alá végzett szántásban A legutóbbi értékelés szerint megyénk közös gazdaságaiban 179 233 holdat szántottak fel őszi vetések alá. Legjobban halad ez a munka a mezőtúri termelőszövetkezetekben, ahol a tervezett 11 943 hold szántani valóból már 10 604 holdon végeztek ezzel a munkával. Karcagot illeti a második hely, 85 százalékos teljesítményéért. A járások közül a szolnoki jár élen, ahol 37 606 holdat szántottak fel őszi növények alá. A kunhegyesi járás 80.8, a törökszentmiklósi 77.3 százalékos eredményével a második, illetve a harmadik helyre került. A törökszentmiklósi tsz-ek befejezték a kukoricatörést Több helyen a kapásnövények betakarítása hátráltatja a talajelökészítést és a vetést. A törökszentmiklósi termelőszövetkezetekben a kukoricára már nincs gond. — Több mint hatezer holdon termelték ezt a fontos takarmánynövényt, s a töréssel már végeztek. A kukoricaszár 86.5 százalékát is letakarították a földekről. Mezőtúron, valamint a kunszentmártoni és a szolnoki járásban is hamarosan befejezik a kukoricatörést. — Legjobban kell igyekezni ezzel a munkával Túrkevén, ahol még mintegy 1500 hold kukorica termése vár betakarításra. A szár besilózása, vagy le- hordása a földekről Mezőtúron és Jászberényben halad legütemesebben, legkevésbé pedig Kisújszálláson. Meggyorsult a rizscséplés A törökszentmiklósi járás, valamint Kisújszállás, Szolnok és Túrkeve termelőszövetkezetei befejezték a rizs aratását. Mezőtúron és Karcagon már csupán néhány százalék híja a száz százalékos teljesítménynek. Az elmúlt héten meggyorsult a rizs cséplése is. A legutóbbi értékeléskor a 11 097 hold rizs 30.8 százaléka volt elcsépelve, a legfrissebb jelentés szerint a 60 százalékot is meghaladja megyei szinten a rizs cséplésében elért teljesítmény; A vonalbejáró Emlékszem Nyitrai Pista bácsira. Alacsony, idősödő ember volt. Jött mindig a sínek között. Lépegetve lassan a fekete talpfákon. Oldalam kis bádogtáska volt. Szerették a környező tanyasi gyerekek. Megengedte néha, hogy kibontsák a kis bádogtáskáját és megnézzék, mi van benne... Aztán három évig nem láttam. Pedig ő akkor is ott járt a végtelen sínek között. Űjszász és Zagyvarékas között. A napokban találkoztunk Este a Veker tanyán A Moszkvics szorgalmasan nyeli a kilométereket. Kun- szentmárton felé haladunk a gyorsan sötétedő őszi délutánon. Mellettem nagy láda, tetején könyv, hátam mögött egy affzegátor. A megyei művelődési autó ma esti állomáshelyére igyekszik. Még indulás előtt megtudtam, milyen fontos missziót teljesít ez a kocsi, meg a másik, a Warszava, amelyet most éppen javítanak. A két kocsi most 23 állomáshelyre jár, de év végére már 40 tanyaközpontba jut el a könyv, a film. Csupa olyan helyekre, amelyeket eddig joggal neveztek fehér foltnak a megyében. Nem kell túlságosai} nagy hírverés ahhoz, hogy a tanyán lakók eljöjjenek filmet nézni, könyvet kölcsönözni. Az egyszerű értesítésre most is összejöttek, mintegy negyvenen. A kis iskolapadokban hárman is szoronganak, amíg a petróleum lámpa fényénél egymás után cserélik az olvasnivalót. ötösével, hatosával viszik a regényeket, a meséket. Unokának, gyereknek, meg maguknak is, hiszen vám közöttük olyan, mondom: nyugtalan munkás- lelki ismeretem. Indítékul pedig Nagyezsda Grigorjevna Zaglada kolhozparasztasz- szonynak, a Szocialista Munka Hősének sajtóinkban közzétett cikke szolgált. Zaglada büszkén szólt azokról, akik a földeken a jó gazda közös ügyért érzett nyugtalanságával, erőt és fáradságot nem kímélve dolgoznak. S milyen megvetéssel beszél azokról, akik könnyen megfeledkeznek lelkiismeretükről és csak úgy immel-ámmal, nemtörődöm közömbösséggel végzik munkájukat, akik egyszerűen „letöltik idejüket”, s formálisan nézik a munkát. Nos, az öreg kolhozparaszt- asszony cikkén elgondolkozva és a kommunista munka lényegének mélységes megértésén örvendezve, vele együtt átélve mindazon aggodalmakat, gondokat, amelyek minden becsületes dolgozó szivéhez közel állnak, miránk, a munkásosztály tagjaira gondoltam, akikben a kommunista öntudatnak különösen magas fokon kell állnia, akiknek becsületes, önfeláldozó munkája vezérlő csillag a kommunista társadalmat építő valamennyi szovjet ember előtt. Elgondolkoztam azon az óriási, hallatlanul megnövekedett felelősségen, amely a kommunista építés sorsáért, különösen pedig a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megteremtéséért mindannyiunkra hárul. S felvetem magamnak a kérdést: vajon megtettünk-e mindent ezért, bele adjuk-e teljesen szívünk melegét, alkotó gondolatainkat, tudásunkat, tapasztalatainkat a munkába? Vajon leleményesen és kellő energiával adjuk át tapasztalatainkat és tudásunkat társainknak? Vajon elegendő meg nem tűrést tanúsítunk a szomszédos gépen, részlegen, műhelyben dolgozó társunk fegyelmezetlenségének, szervezetlenségének akár legkisebb megnyilvánulásaival szemben is, vajon kihasználjuk-e teljesen a ránkbízott technikát? Vajon takarékosan bánunk-e a fémekkel és egyéb anyagokkal, amelyeket kezünkbe ad a haza? Pravda, szept. 19. A szovjet emberek — a kommunizmus építői Irta: V. Karpinszkij, 1898- as párttag, a Szocialista Munka Hőse. Nagyezsda Grigorjevna Zaglada feltette magának a kérdést: illő-e egy egyszerű kolhozparasztasszonynak az egész országhoz szólnia? És saját kérdésére így válaszolt: ha nem beszél, akkor tulajdonképpen mások háta mögé bújik. M'Ven végtelen"; fontos ez a gondolat az új, kommunista rendszer győzelme szempontjából! Hiszen a kommunizmust nem emberek százai, sőt nem is ezrei, hanem milliói építik. Ez minden dolgozó ügye. Lenin többször is beszélt erről. Zaglada saját példájával megmutatta, hogy a kommunista. a szovjet állampolgár nem lehet egyszerűen csak derék, rendes ember. Mindenkor úgy jár el, mint a társadalom tagja, aki nemcsak saját, hanem társai cselekedeteiért is felelős, A legnagyobb tévedés olyan emberek társadalmának elképzelni a kommunizmust, akik csak azt teszik, amit munkakörük előír számukra, „ettől eddig” az ő dolguk, a többihez semmi közük. Azt hiszem, hogy amikor Sztálin az egyszerű dolgozókat a „csavarokhoz” hasonlította, fontos kérdésekben eltorzította a leniniz- must. A Sztálin idején elkövetett. s pártunk által feltárt és kijavított hibák maradványa, hogy egyik-másik mai adminisztrátor meggyőződése szerint a fogyatékosságokat bíráló munkás „más dolgába üti az orrát" s a munkások, vagy a kolhozparasztok egy része ma is komolyan úgy gondolja: csakugyan, minek beavatkozni más dolgába, „a vezetők jobban tudják”. * Nemsokára az Októberi Forradalom 45. évfordulóját ünnepli majd az ország. S lám, az ünnep előtt egy parasztasszony a kommunista építés olyan problémáit veti fel, amelyeknek a párt országos jelentőséget, állami fontosságot tulajdonít. Egy fizikai munkás, ahogy mond- dani szokták, „termelő munkája félbeszakítása nélkül” embermilliók, s a kolhozparasztok mellett a munkások, mérnökök, tudósok és közéleti személyiségek — igazi eszmei vezetőjeként lép fel. S még hogy! A nép életének új vonása ez. Üj jelenség ez a történelemben, s állhatatosan figyelemmel kell, hogy kísérjék a filozófusok, történészek, közgazdászok, művészek. Ez mutatja az ország életének lenini normáit helyreállító XX. pártkongresszus eredményeit. Élenjáró dolgozóink anyagi és szellemi síkon egyaránt a kommunizmust építik. Nemcsak a munkában mutatnak példát. Egyben nagy forradalmi mozgalmak kezdeményezői is. Igazi erkölcsi tekintélyek a tömegek szemében. Találóan jellemezte Zaglada a sztálini vezetési módszereket: „Nem a mutatós munka, hanem a mutatós számok érdekelték őket”. Meg kell mondani, hogy még most is élnek ennek a gyakorlatnak a maradványai. Egyes gazdasági vezetők a nagy számokat haj- hászva rontják a minőséget, hiányosságokkal adják át a lakóházakat és így tovább. Ez egyrészt nagy kárt okoz a termelésnek, másrészt arra kényszeríti az embereket, hogy lelkiismeretük munkásbecsületük ellenére cselekedjenek. Az ilyesmit erélyesen irtani kell. mert aláássa a közerkölcsöt. akinek irodalmi igényei még csak idáig terjednek. A tapasztalat azt mutatja, nem sokáig. Gyors iramban jön Jókai, Mikszáth mai magyar írók, Solohov, Tolsztoj és a többiek. Figyelmesen hallgatják a filmről szóló rövid előadást, érdeklődéssel kisérik Timurnak és csupaszív úttörőinek sorsát. Pedig ez a film nem is a legjobb. (Mint értesültünk, általában nem a legszínvonalasabb filmeket tudja a könyvtár kikölcsönözni.) A minőség pedig nagyon fontos lenne, mert új közönséget nevelünk, nevelni pedig csak remekművekkel lehet. Veker-tanyán, ez az első kísérlet a népművelés komplexé tételére. A továbbiakban a Moziüzemi Vállalattal már jó előre meg akarnak állapodni a műsorban: lehetőleg olyan filmeket visznek ki, amelyekhez irodalmi, természettudományi, vagy a filmesztétikával kapcsolatos népszerű előadást lehet fűzni. A könyveket is így válogatják majd össze. — ht — 7. sz. AKÖV többéves gyakorlattal, mérlegképes oklevéllel rendelkező férfi dolgozókat felvesz belső ellenőri és egyéb vezető állás betöltésére. Erkölcsi bizonyítvány szükséges. JELENTKEZÉS a vállalat főkönyvelőjénél: Szolnok, Verseghy út 5. sz. hétköznap 7— 15.30 óráig. újra össze. Azt kérdezte: — Hát te? A biciklit lefektettem az árokba. Lejött Pista bácsi is a partra. Leültünk. Szél volt. — Nagyon ér odafent... Már kezdtem fázni. Pedig fel vagyok öltözve, látod? * Azt mondja később: — Jó most itt ülni... El vagyok kicsit fáradva. Nem vagyok már fiatal. Még pár évvel ezelőtt!... Észre sem vettem ezt az utat. Most már érzem. Tizenkét kilométer összesen, amit naponként megteszek. Tizenkét kilométer... Hat ide, hat vissza. A nyugdíjig pedig még van egy pár év. így van ez. Vasutas vagyok, de többet mentem év. már életemben gyalog, mint vonaton... ■—1 Az apám is vasutas volt valamikor — mondja.— Én is, mikor fölcseperedtem, már vitt apám dolgozni... Füvet nyesni a pampátok mentén. Később krampácsol- tam a pályamunkások közt. Aztán kiemeltek. Harminc éve vagyok vonalbejáró.-. Azóta járom ezt az utat. * Aztán még arra is emlékezem: — Tél volt. Szürke, nehéz ködnyalábok úszkáltak a levegőben. Tíz méternél nem lehetett messzebb látni. Én az iskolába mentém. A szántások mentén* Láttam a vas- útpartot. Nagy csend volt. Szorított, mintha össze akart volna roppantam... Később zajt hallottam... Ütemes, hosszú dübörgést. Jött a fél- tizes gyors. Nem láttam a ködben. Meredek, nehéz köd állt a földeken. Tudtam, ilyen időtájban már erre járt mindig Pista bácsi. Nem láttam. Talán most késik kicsit — gondoltam. Hideg van s megmelegszik az állomás bódéjában. És akkor egyszerre fölfeketlett a mozdony. Hatalmas volt és robaja szétcsapódott a sínek között... Aztán a másik pillanatban Pista bácsit pillantottam meg. Épp akkor nézett hátra. A rohanó mozdonyra, amely már ott volt tőle, alig tizenöt méterre. Sikoltani szerettem volna. Nem nézni tovább. Csak a dübörgést hallottam... A csendet és a dübörgést ...Azt hittem, darabokra szakít. Vigyázzon! Pista bácsi! Láttam a kezét. Ahogy felemelte az ég felé, s a válláról a levegőbe repült a kis bádogtáska. Aztán már nem tudtam tovább nézni... Elzuhogott mellettem ordítva a gyorsvonat... Éreztem, ahogy hullt rám a dér. a csend. És éreztem Pista bácsit is, láttam, ahogy ott állt a sínek mellett. Megmenekült. Nézett felém... Mikor odamentem hozzá, láttam, olyan volt az arca, akár a fal. Csend volt. — Így történt, Pista bácsi? Nem szólt... Csak a fejével bólintott egyet. Serfőző Simon
