Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)

1962-10-20 / 246. szám

J#8Í. október 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kezdetnek számít az idei verseny Három-négy oldal terje­delmű gépelt versenyhira- dót, vagy úgy is mondhat­nánk értékelést tett az asz­talra Szalai Sándor, a kun­madaras! Űj Barázda Tsz párttitkára. Belelapozok. Az első oldalon a , versenyben résztvevő munkacsapatok neve, a végzett munka mi­lyensége és mennyisége, va­lamint a felhasznált munka­egység összege sorakozik. Aztán szöveges rész, a tu­lajdonképpeni értékelés, hogy egy-egy munkacsapat hogyan tört élre, vagy miért került a második, a harma­dik helyre, vagy még !e- jebb. — Sokat forgatják, böngé­szik ezeket a híradókat. Pe­dig a versenytáblára is ki­írjuk az eredményt, igaz az mégsem olyan részletes, mint a gépelt értékelés — magyarázza a párttitkár. — Tavasz óta versenyez egymással a hat munkacsa­pat. Azt ígérték, hogy igazo­latlanul nem hiányoznak, törekednek a többlet-termés elérésére, s ezért nagy gon­dot fordítanak a munka mi­nőségére. A versenybizott­ság — amelynek tagja Er­dei József növénytermeszté­si agronómus, Saska Imre állattenyésztési brigádvezető Csávás Eszter brigádelszá­moló és jómagam eszerint értékeli: a munkacsapatok hogyan váltják valóra ígé­retüket. Havonként váltako­zó a sorrend, de már har­madik hónapja Saska Elek tíz tagú munkacsapata tart­ja az első helyet. Nagy Sán- dorék pedig szinte kibérel­ték a második helyet, talán egyszer kerültek annál le- jebb. V. Bérezi Sándor munkacsapatának eredmé­nye, s így helyezése is inga­dozóbb, mégis' őket említhe­tem harmadikként. — No és a női munkacsa­patok? — A munkával náluk sincs baj. De az igazolatlan hiányzás gyakori. Különö­sen a Bán Zsuzsa és a Ju­hász Margit vezette munka­csapat tagjai nem vették ko­molyan a versenyt, s ha úgy tetszett, a csapatvezető tud­ta nélkül otthon maradtak. Az ifjú Szívós Bálintnéval dolgozó asszonyok szorgal­masabbak, augusztusban egyetlen napot sem hiányoz­tak igazolatlanul. — Nem mondhatjuk, hogy teljesen hibamentes nálunk a munka, vagy akár a mun­kaverseny is. Mi vezetők sem voltunk eléggé körül­tekintőek, mert talán akkor mésképp is megoldhattuk volna a paradicsom és ubor­ka megművelését. Tíz hold paradicsomot és tíz hold uborkát — ez utóbbit má­sodnövényként tarlóba ve­tettük — részre adtuk lei. Arra gondoltunk, hogy majd a családtagok vállalják ezt a munkát. Így is történt, de a vállalt terület megműve­lésében sok olyan asszony és lány segített, akik koráb­ban brigádban vagy munka­csapatban dolgoztak. Ha a családtag területén sürgős volt a munka, igazolatlanul is hiányoztak a közösből, pedig ez a versenyben rossz pontnak számított. átlagtermést terveztünk, de 5—6 mázsával ennél többre számíthatunk. — Kicsit fonák helyzetet szült ez az intézkedés. A versenynek nem kedvezett, viszont a nyár folyamán már 72 asszony családtagként dol­gozott. S olyan gondosan ápoltáik a növényeket, hogy abban hiba nem volt. Az uborkából például a tervezett 60 mázsa helyett 80 mázsát termeltek holdanként. — A VIII. pártkongresz- szus tiszteletére kezdeménye­zett verseny a meglévő hi­bák ellenére is nagy lendítő­erő. Ezt az őszi betakarítás­nál is tapasztaljuk. Máskor egy hónapig vagy még to­vább is eltartott a kukori­catörés. Most két hét alatt betakarítjuk a közös kuko­ricát, s ezzel egyidőben vé­gezzük a szárvágást. A 80 hold rizs zömét kombájnnal arattuk. Mintegy hét hold- nyi területen nem tudott dolgozni a gép, itt az asszo- nyók-lányok sarlóval arat­nak. A rizsből 14 mázsás — Az állattenyésztők kö­zött ki a legjobb? — Ez majd az év végén dő] el. A tehenészetben két fiatal: Kovács Sámue] és Kovács József hívta ki egy­mást versenyre. Később az idősebbik közül is volt csat­lakozó. Most Kemeesi Mik­lós nyolctized literrel ke­vesebb tejet fej, de jobb zsírtartalmút, mint Kovács Sámuel, aki 8.9 literes fejési átlagával a második helyre került. Versenytársa — a másik Kovács — harmadik lett a legutóbbi értékeléskor. — Vannak olyanok is, akik nem csatlakoztak a verseny­hez pedig minden adottsá­guk megvan ahhoz, hogy akár az első helyre kerül­jenek. Bekecs Mihály példá­ját említem: 217 hízót gon­doz, s augusztusban is igen jó eredményt ért el. Egy hónap alatt 12,31 kilogram­mal gyarapodott minden hízó. Az említett példa mutatja, hogy a kunmadarasi Űj Ba­rázda Tsz-ben is van még bőven lehetőség a verseny szélesítésére. Csak még nem használják ki azokat, mert talán még nem mindenki érti meg a verseny jelen­tőségét. A pártszervezet, a vezetőség feladata, hogy az idei tapasztalatok hasznosí­tásával, ügyes versenypro­pagandával leküzd je az el­lenvetéseket, s még széle­sebb teret biztosítson a ne­mes vetélkedésnek. A tsz vezetősége tízezer forintot szán a versenyben résztvevő munkacsapatok jutalmazásá­ra. Bizonyára ez is serken­tőleg hat. De a meggyőzést, a szervezést, a politikai ne­velő munkát nem pótolja. Ha kezdetnek számít is az idei verseny ebben a közös gazdaságban, azt már bizo­nyítja, hogy jó úton járnak a szövetkezeti gazdák, ami­kor egymással vetélkednek. Ne is térjenek le erről. Nagy Katalin Felelősségtudat és szenvedélyesség A kunheqyesi járási pártértekezletről Termelőszövetkezeti tapasztalatcserék a Jászságban Október tizennyolcadikán tanácskozott a kunhegyesi járási pártértekezlet, mely annak a gondolatnak a je­gyében fogott munkához, hogy alaposan megvitatja a járás politikai, gazdasági és kulturális helyzetét, számot ad a járás kommunistáinak tevékenységéről és tettekre ösztönző határozatot hoz a jövőre nézve. E cél eléréséhez a járási pártbizottság beszámolója, melyet Oláh János elvtárs, a pártbizottság titkára ter­jesztett elő és a határozati javaslat, valamint a küldöt­tek felszólalásai szinte ma­radéktalanul hozzásegítették a pártértekezletet. A beszá­moló őszintén és sokoldalúan elemezte hogyan hajtották végre a járás kommunistái a VII. pártkongresszus ha­tározatait és miként készül­nek pártunk közelgő kong­resszusára. S most idézünk a beszá­molóból, mely a járás gaz­dasági életéből részletesen a mezőgazdaság helyzetét vizsgálta: „A járás mezőgazdaságá­ban is kialakultak a nagy­üzemi gazdaságok, jelenleg tizennyolc tsz-ben 64 973 hol­don 6911 család, 7493 tag dolgozik. Az átszervezés óta szinte minden évben rend­kívüli időjárással számolunk, óriási erőfeszítéseket kellett kifejteni a nagy esőzések, a rendkívüli szárazság okozta nehézségek legyőzéséért. A nagyüzemi gazdálkodás elő­nyei most mutatkoztak meg igazán”. Majd felsorolta mik azok a tényezők, amelyek a mező- gazdaság fejlődésében elvi­tathatatlan szerepet visznek. így a gépesítés; a gépál­lomás birtokában 232 trak­tor, a tsz-ekében 99 van összesen 172 univerzál gép dolgozik a szövetkezetek földjein. A szövetkezetek megerősödését mutatja, hogy már hozzákezdtek a saját gépesítéshez. Az abádszalóki Lenin Tsz minden munkát már a saját gépeivel végez. A járás közös gazdaságai, ha A Jászság községeiben az elmúlt hetekben a Hazafias Népfront és a járási tanács több, igen jól sikerült terme­lőszövetkezeti tapasztalatcse­rét rendezett. A jászapáti Velemi Endre Tsz huszonöt állattenyésztője a jászboldog- házi Aranykalász Tsz szarvas- marha és sertéstenyésztését, valamint a jászalsószentgyör- gyi Petőfi Tsz sertéshizlaló telepét tekintette meg. A jászdózsai Tarnamenti Tsz tagjai a jászapáti Alkotmány Tsz állattenyésztését, vala­mint a jásziványi Szabadság Tsz öntözéses gazdálkodását tanulmányozták. A jászberé­nyi mezőgazdasági szakisko­la harminckét felnőtt hall­gatója Száj ólba látogatott, ahol a Vörös Csepel Tsz ön­tözött kukoricáját tekintették meg. . Október 11-én a jászárok­szállási Béke Tsz vezetői és tagjai ismerkedtek a jász- ágói Kókai László Tsz-ben az öntözéses gazdálkodás módszereivel, eredményeivel. A múlt vasárnap pedig a jászapáti Alkotmány Tsz két állattenyésztési szakkörének tagjai gyűjtöttek értékes ta­pasztalatokat a jászboldog- házi Aranykalász Tsz-ben. Rádióját. Televízióját, Mosógépét, Hűtőszekrényét. Kávéfőzőjét, Kerékpárját, Motorkerékpárját. Autóját javíttassa és villanyszerelési munkáit végeztesse a megye kisipari szövetkezeteinél. az összes munkákat alapul veszik, 40—45 százalékra vannak gépesítve. Gépvásár­lásra 15,5 millió forintot for­dítottak a tsz-ek. Bebizonyo­sodott — hangsúlyozta a beszámoló —, hogy a tsz-ek gépesítése kifizetődő. E megállapításit a felszó­lalók közül néhányan meg is erősítették. Gönczi Lajos, a Jainmadarasi Űj Barázda Tsz elnöke példával bizonyította, mennyivel előnyösebb az, ha a gép azoknak a tulajdoná­ban van, akik termelnek, ha ott van, ahol a termelés folyik. A vezetésről szólva Oláh elvtárs elmondotta, a gaz­dálkodás megszervezéséhez káderekre volt szükség, s ez nehéz feladat elé állította a párt- és állami vezetést egy­aránt. Az átszervezést meg­előző időszakban mindösz- sze huszonhat mezőgazdász és tizenegy olyan könyvelő volt a tsz-ekben, akinek ké­pesítése volt. Jelenleg negy­ven mezőgazdász és ötven pénzügyi szakember dolgo­zik. Most fog majd beérni an­nak az erőfeszítésnek a gyü­mölcse, amit a tsz-ek meg­szilárdításáért a párt, a tö­megszervezetek és az állami szervek kifejtettek. Megté­rülnek majd azok az anyagi áldozatok, amelyeket elsősor­ban a munkásosztály vállalt a fejlődés meggyorsításáért. A nagyüzemi gazdaságok ki­alakításával csak az első lé­péseket tettük meg a ma­gasabb terméshozamok el­éréséhez, a nagyüzem adta lehetőségek teljes kiaknázá­sán van a sor — szögezte le a beszámoló. S ennek a hogyanjáról nagy-nagy felelősségtudattal, olykor-olykor szenvedélyes türelmetlenséggel vitatkozott a pártértekezlet. A felszóla­lók, akik a mindennapok gyakorlatában a hogyan kér désévei találják szembe ma­gukat, elmondották: nem tudják mi az oka annak, hogy a tsz-beruházások kö­rül annyi a huza-vona, oly nagymértékű a bürokrácia. A beruházások eddigi mód­ján változtatni kell, — hang zott el egyhangú vélemény­ként, mert jelenlegi rendsze­re már nem felel meg a követelményeknek, az élet­nek. Erről beszélt özse Já­nos, a kenderes: Vörös Cse­pel párttitkára, Varjú Sán­dor, az abádszalóki Lenin Tsz elnöke és Gönczi Lajos, a kunmadarasa Űj Barázda Tsz elnöke. De más vonat­kozásban is vita tárgya volt a hogyan gazdálkodjunk még eredményesebben kérdése. Az öntözésről, a gépesítés­ről, a munkaszervezésről, a szakosításról, a tsz-tagok szakmai felkészültségéről el­hangzott gondolatok, javas­latok mind arra mutattak, hogy a kunhegyesi járás kommunistái eredményeik is­meretében, felfedve a fogya­tékosságokat, gyorsabban akarnak előre haladni. Ezért fogadta el a pártértekezlet Polónyi Szűcs Lajosnak, a megyei tanács vb. elnökhe­lyettesének javaslatát is, aki azt javasolta, hogy a gyen­gén gazdálkodó tsz-ekkel kapcsolatos tennivalók külön is hangsúlyosan szerepelje­nek a határozatban. S most ismét idézünk a re­ferátumból: „A járásban minden fontosabb területen működnek pártszervezetek amelyek munkájukkal hozzá­járultak eredményeink el­éréséhez. Az utóbbi két-há- rom év alatt javultak a párt­munka előfeltételei, a párt­tagság egyre fokozódó akti­vitása lehetővé teszi a párt­munka széleskörű társadal­masítását”. Külön szólt a párttaggyű­lések jelentőségéről, amelyen fel kell készíteni a kommu­nistákat a politikai munkára, számonkémi tőlük, hogy megbízatásaikat miként vé­gezték el és megszabni a , párttagság egésze előtt álló feladatokat. Arra is figyelmeztetett a beszámoló, hogy a jövőben az elvi, politikai kérdések is több helyet kflPÍanak a párt- munkában. Emelni a párttag­ság elméleti képzettségét —* ebben az egy mondatban le­hetne összefoglalni az e té­ma köré csoportosuló gondo_ latokat. Töl>bet kell beszélni és alaposan megmagyarázni a politikai, elvi kérdéseket, mert mint kitűnt, a kong­resszusi irányelvekben meg­fogalmazott tételeket, melyek a társadalmunkban végbe­menő változásokat tükrözik, még vannak olyan párttag­jaink, akik nem értik világo­san. S példaként a beszámo­ló megemlítette azokat, me­lyek a taggyűléseken, párt- csoportértkezleteken kérdés­ként vagy véleményként a tézisek egyes pontjairól el­hangzottak. Például egyesek túl gyorsnak tartják a me­zőgazdaság átszervezésének ütemét, s azt mondják, azért nincs elegendő áru a piacon; az egységes paraszti osztály kialakításáról szóló tétel ed­altatja az osztályharcot; miért nem lehet olyan bére­zést alkalmazni a mezőgaz­daságban is, mint az ipar­ban. A pártértekezlet vitájá­ban ehhez is hozzáfűzték a küldöttek megjegyzéseiket, í helyeselve a pártbizottság tö- ' rekvését, hogy a politikai ne­velő munka valóban foglalja el a fontsságának megfelelő helyét a pártéletben. Jól megértve azt, hogy az egységes paraszti osztályról, a szövetségi politikáról, az osztályharcról, a származás szerinti kategorizálás meg­szüntetéséről vallott egységes nézetek a párttagok és pér- tonkívüliek viszonyának ala­kulására hatnak elsősorban. Ezt a beszámoló úgy fogal­mazta meg: „minden kom* munista feladata, hogy fel­lépjen, harcoljon a párt és a tömegek kapcsolatát lazító jelenségekkel szemben... A párt és tömegek kapcsolata szilárd elvi alapokon kell, hogy nyugodjon, ennek min­den biztosítéka megvan a he­lyes politikai irányvonalban". A pártértekezlet állást fog­lalt abban is, hogy a külön­böző posztokon álló vezetők miként dolgozzanak; milyen tulajdonságokat fejlesszenek magukban, hogy a bizalom­nak megfeleljenek, és híven szolgálják a dolgozók ügyöt. Kimondta: „Előrehaladásunk kulcskérdése, hogy a külön­böző funkciókban lévő káde­rek meg tudnak-e felelni a fokozott követelményeknek, képesek lesznek-e jól meg­szervezni munkájukat, követ­kezetesen végzik-e az ellen­őrzést, masukkal tudják-e ragadni a tömegeket, nuig tudják-e értetni velük a párt. politikáját.” A vitában résztvevő Be- reczki Lajos elvtárs, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője elmondotta, hogy mind a beszámoló, mind a határo­zati javaslat reálisan érté­kelte a járás helyzetét, a kommunisták tevékenységét. De még sok a tennivaló, me­lyet ebben a járásban is el kell végezni. Hangsúlyozta, a mezőgazdaságban megoldásra váró feladatokat. Az előreha­ladáshoz a feltételek — mint mondotta — adottak. A kong­resszus tézisei és majd a kongresszuson hozott határa_ zatok nyújtanak biztosítékot ahhoz, hogy mind a politi­kai. mind a gazdasági élet te­rületén tovább haladhassunk előre. A kunhegyesi járási part- értekezlet mikor jóváhagyta a pártbizottság beszámolóját és elfogadta módosítással az előterjesztett határozati ja­vaslatot, kinyilvánította a já­rás kommunistáinak azt a szándékát, hogy a jövőben fe­lelősségük tudatában és szen­vedélyes ügyszeretettel mun­kálkodnak pártunk politiká­jának megvalósításáért. — (D. A.) t l ll“ n I P 1/ Csinálták nap, I I 111” l\ mint nap. A i l_ U I L_ I \ többiek, ami­kor megtudták, hogy mit bütykölnek, segí­tettek. Menetet vágtak a ve­zetőorsóra — ők is munka után, barátságból. A napokban, amikor ná­luk jártam és megláttak, már cipelték elő a raktárból feltették a szalagvégeket és a 60 cm-es távolság két perc alatt összezsugorodott — le­hetett a kapcsokat beütni. Csak utána magyarázták meg, hogyan i$ csinálták az egészet. Nem mondom, öt­letes kis gép volt, és egysze­rű. Gyorsan és könnyedén dolgoztak. Kérdem tőlük: — Mibe kerül ez igy? — Nem eladó — mond­ták. — Ha kell valakinek ilyen, szóljon, csinálunk. — Tudja, ez gyorsan ment — mondta a brigád feje, Bezerédi, aki vékony alakjával, sovány arcával a legfiatalabbnak látszik kö­zöttük — a pártkongresz- szusig van még idő. A na­pokban kigondoltuk, hogy fabrikálunk egy kapocsverő szerkezetet. Most még a kapcsokat (nyolcvanat egy szalagösszefogáskor) kala­páccsal verjük az anyagba. Acélkapcsok, nehezen boldo­gulunk velük. Olyasmit gondolunk, hogy egy karos szerkezettel 10—15 kapcsot egyszerre benyomunk a sza­lagba. Negyedidő alatt meg­tűzzük így az egészet. Mostmár újra kérdettem: — És hogy jut eszükbe így újítgatni? Ügy tesz. mintha nem tudná, hogy szocialista bri­gád vagyunk. Rámnevettek, — velük nevettem — egy — I A történet nfTTr másfél hónap- K f” / r rí pal ezelőtt kéz- UI— L—I ' dődött. A me­gyei Építőipari Vállalat szol­noki karbantartói sokat kín­lódtak a transzportőrök megjavítása után a gumi­szalagok feltevésével. Nem könnyű a 30—33 méter hosszú nehéz gumiszőnyeg két végét a gépre ráfeszítve összehúzni. Kézierővel nem is lehet. Volt ugyan egy szerkezet, de az olyan nya- katekert konstrukció volt, hogy mire egy szalagot ösz- szehúztak vele, a két kezü­ket alaposan összeverték, meg aztán jó félóra is bele­telt, mire az egymástól 60—70 centiméterre lévő szalagvégek egymás mellé kerültek. Szóval másfél hónappal ezelőtt úgy érezték, hogy ezt így nem érdemes tovább csinálni, ök a gépeket gyor­san megjavítják, ami nem kis munka, komoly szakér­telem kell hozzá és amikor kész vannak, kínlódnak, iz­zadnak a szalagfeltevéssel. Először kértek egy új ösz- szehúzót. Ki is küldtek egyet a telepre azzal, hogy csak ez a fajta van, ha ki­javítják, lehet használni. Ha új kell, lehet hozatni kb 3000 forintért. Amit küldtek, ugyanolyan volt, mint az ivek. Nagyon dühösek voltak, íunka után összeültek, ta- 'kodtak, mit lehetne csi- lni. Selejtvasat szedtek össze s a napi munka után dol- íoztak rajta. A brigádveze- ő, Bezerédi. Sanyi pedig jeüzent a központba: majd ni társadalmi munkában el­készítjük, megmutatjuk, mi­yen a jó szalagösszehűzó.

Next

/
Thumbnails
Contents