Szolnok Megyei Néplap, 1962. október (13. évfolyam, 230-255. szám)
1962-10-03 / 231. szám
1962. október 3. SZOLNOK MEG VEI Mit-«... 5 , Október 1-től az Állami Biztosító megyei igazgatóságai rendezik a károkat Az állami Biztosító október 1-től a megyei igazgatóságok hatáskörébe utalja az összes vagyonbiztosítási, a kötelező autószavatossági, az önkéntes gépjárműbiztosítási, valamint az állami autó- és állami tűz- és betöréskárok rendezését. A rendelkezés a biztosítás fejlődésének következtében vált időszerűvé, s az Állami Biztosító ezzel a biztosított lakosság érdekét és kényelmét kívánja szolgálni. A megyei igazgatóság hatáskörébe utalt kárrendezés következtében egyszerűbbé és gyorsabbá válik az adminisztráció. s a károsultak hamarabb juthatnak az őket megillető kártérítési összeghez. ÓUsób&an - jobbat Másodosztályú árak a Tisza Szálló éttermében Egy hónappal ezelőtt kezdték el a szolnoki Tisza Szálló új cukrászüzemének építését. A mintegy kétmillió forintos beruházás révén sor kerül a konyha és a raktár korszerűsítésére is. Az építkezés időtartamára azonban be kellett zárni a Kis-Tisza Éttermet. Addig is, amíg jövő év májusában az újbóli megnyitásra sor kerülhet, a szálloda vezetői igyekeztek a közönség igényeit kielégíteni. Ennek érdekében október 1-től az első osztályú étteremben is bevezették a másodosztályú árakat. Ez az intézkedés sem a választékot, sem a minőséget nem csökkenti, viszont 20 százalékkal olcsóbb fogyasztást tesz lehetővé. Az illetékesektől kapott felvilágosítás szerint az újonnan létesített másodosztályú étterem dolgozói ízletes ételekkel igyekszenek a legkülönbözőbb igényeket is tökéletesen kielégíteni. Várjunk a szürettel Az Élelmezésügyi Minisztérium Borforgalmi Igazga- i óságán közölték, hogy az országban több helyütt — elsősorban az alföldi borvidékeken — megkezdték a korai érésű szőlőfajták szüretelését. A Bács megyei Soltszentimre és Csongrád megye több községének határában az ezerjót, Apostag vidékén pedig az oportót szedik. A szőlő lombja még országszerte zöld és egészséges — a peronoszpóra az idén számottevő kárt sehol sem okozott — remény van tehát arra, hogy a most beköszöntött enyhe, többnyire derült időben a szőlő még jó ideig folytathatja az osz- szimilálást: még nőhetnek a terméshozamok és lényegesen javulhat a minőség is. Ugyanakkor a fürtök sincsenek veszélyben, nagyobb mérvű rothadást ugyanis még sehonnan sem jelentettek. Mindenképpen ajánlatos tehát, hogy a termelők, a termelőüzemek egy-két hetet várjanak a főszürettel. (MTI) Egy 79 éves sebész megoperálta sajátmagát Éneklő gyerekek között — Jónapot kívánok! — hangzik fel harminchat ajakról. De hogyan! Dallamosan, énekelve, tiszta csengő hangokon. így üdvözli vendégét a kisújszállási Kossuth utcai iskola IV. A. osztálya. Jó szellemű kis társaság ez. Nem félszegek, úgy látszik, megszokták a nyilvános szereplést. Miután éppen énekóra van, bemutatják tudásukat. Először is a kis Marsi Jóska áll fel és egy takaros kis furulyát szorít szájához. Felhangzik az „Amott legel, amott legel egy pár csikó magában”. Szépen, tisztán játszik és a többiek csendben hallgatják. A tintatartók helyén sok padban a furulya látható. Most feláll az egész osztály, értelmes arcú, vidám kislány, Széli Kati lép a padok elé és máris felhangzik az előbb hallott népdal. Aztán háromszólam ú kánon következik: Ébred már a hajnaltündér... A Kossuth utcai iskolának ötödik éve működik zenei tagozata. Elsőnél kezdték, ma már ötödikig jutottak el. Külön bizottság vizsgálja meg hallásukat, ritmusérzéküket, mielőtt felveszik őket. Ebben az évben kétszáz hat-hétéves apróság közül választották ki azt a harminchetet, aki az első zenei osztályba került. Nem kis feladatra vállalkoztak ezek a gyerekek. Hat énekórájuk van egy héten, míg a többieknek kettő. Mégis az eddigi tapasztalat szerint a zenei osztályok tanulmányi átlaga valamivel magasabb. Harmadiktól hangszeres oktatásban részesülnek, zongorázni, hegedülni tanulnak — sokan önszorgalmukból megtanulnak furulyázni is. Mindezt Sebestyén Péter zongoratanártól tudjuk meg. — Én azért szeretek itt lenni, mert sok éneket tanulhatunk. — Mert szeretek zongorázni. — Mert szeretem a népdalokat. Kádár Magda, Andrási Mária, Szabó Sándor egymással versengve mondják el: miért érzik itt jól magukat. Szabó Sanyi úgy fejezte ki magát, mint egy született szónok. — Nagyon örülök, hogy lehetőségem nyílt a hang- szertanulásra. Két énektanár, két zongora- és két hegedűoktató tanítja a zenei anyagot. Nem is akárhogyan. Ezeket a gyerekeket a legkényesebb igényű zeneszakértő is meghallgathatja. Csak egy a fájdalmuk: egy-két kivétellel rozogák a hangszerek. Búcsúznak a gyerekek, stílszerűen nótaszóval. Kati elfoglalja a karmesteri helyet és máris felhangzik az Utca, utca... dallama. Elkísér bennünket a kedves gyermekhang-kórus messze az öreg iskola kapuin túl is. Széli Kati, a „vezénylő karnagy” — ht — Egy 79 éves sebész, Nicolo .agrivinese professzor, akit ,óí ismernek Bari környékén, saját magán hajtott végre sérvműtétet. Az olasz sebészprofesszor már régóta betegeskedett, s egy napon, amikor állapota hirtelen rosszabbra fordult, a klinikájára vitette magát. Kérte az asszisztenseket, hogy a műtőt jól készítsék elő. „Ki az operálandó beteg?” — kérdezték. „Én magam” — felelte az idős professzor és az elképedt asz- szisztensek előtt sikeresen végrehajtotta a műtétet saját magán« A műtét után hazavitette magát. Állapota jelenleg kielégítő. A szemtanúk azt mondják, hogy B professzor ez alkalommal is ugyanolyan nyugodt volt, mint amikor más betegeken hajtott végre sérvműtétet. MASZEKOLÁS özvegy Csupák Vincéné egyedül maradt, mint a pusztai kútágas. Nem volt kire s mire támaszkodnia, mert a hűséges férjet elkapálta a járvány, gyerekek pedig nem születtek az egyébként boldog házasságból. Egy kis öregségi nyugdíjat vetett neki az állam, hogy még se nélkülözze a legszükségesebbet, de bizony ebből nem tellett többre, mint rántásra meg tarhonyára. Mit volt mit tenni, Csupákné kikapálta a virágokat, a bólogató nárciszokat, a nagyfejű krizantémokat és a hamvas tulipánokat a ház kiskertjéből, és a kézimunkázás helyett salátával, uborkával, retekkel, petrezselyemmel és zöldborsóval kezdett babrálni. Nem a saját szükségletére, hiszen attól nem sokkal lett volna olcsóbb az étel, hanem a piacra. Olyan értelemben piacra, hogy lassan-lassan odaszokott hozzá az egész utca. A későn ébredő vagy feledékeny háziasszonyok nyertek ezzel a legtöbbet, mert ha nem volt kapor a tökfőzelékhez, saláta a marhapörkölthöz, petrezselyem a húsleveshez — csak átugrottak Csupáknéhoz, kosár nélkül, pongyolában, ötven fillérrel, egy forinttal, s máris vidáman Totyoghattak a legjobb ízek a lábasban. Egy tízessel vagy húszassal mindennap hízott ettől a kis üzlettől Csupákné bukszája, s minthogy beosztással élt a gondos öregasszony, jutott a tavaszi és nyári forintokból még télire is. Hanem egy napon beborult a kis üzlet horizontja, A vasút szolgája volt a derék férj, s hogy-hogynem, valakinek eszébe jutott a szegény özvegy. Levelet kapott, hogy felvennék egy kis portai munkára, napi négy órára, hogy ezzel pótolják számára a nyugdíjat, örömmel kocogott özvegy Csupákné, el is foglalta munkahelyét, de minthogy gyakran az öröm is gonddal jár, fájdalmasan hasított leikébe a felismerés: odalesz a zöldségesbolt, az ő igazi és jól kamatozó kisbankja! Mert bár kapálni délután is lehet, s a spenót meg a borsó akkor is nő, na senki sem vigyázza, nincs aki „konyha-ügyei etet," tartson délelőtt, a főzés idején a kiskertben. De szorult helyzetben jár legfürgébben az ember eszekereke, olyankor jön elő legfrissebben a mentőötlet — Csupákné is föltalálta hát a maga spanyolviaszkját. ■ — Önkiszolgáló rendszert vezetek be! — csapott a homlokára, s másnap reggel, mielőtt elment a munkába, kikészített egy nagy ládában mindenféle zöldséget, hagymát, salátát, petrezselymet, mellé akasztott egy kis árjegyzéket, és a láda tetejére biggyesztett egy kis dobozt a, pénznek. Hátha beválik! Este nem kis meglepetéssel tapasztalta, hogy a láda teljesen kiürült, a pénzesdoboz pedig majdnem megtelt. S egy árva fillér sem hiányzott, pedig járhattak ott gyerekek is. Pontosan huszonhat forint és negyven fillér lapult a dobozkában, nyolcvan fillérrel több, mint amennyinek az árjegyzék szerint lenni kellett volna.» S azután így ment ez napról napra, hétről hétre. Ez a farma jobban bevált, mint az előbbi, hiszen se alku nem kísérte a vásárt, se hitelbe nem kért senki, ami azért azelőtt mégiscsak megesett. Még szabadnapján sem fogadta ezután Csupákné személyesen a vevőket — ott a láda, vigyék, ami kell és fi- zesennek, amint dukál! Hanem Gerencsér Pali bácsi kifigyelte, hogy mikor van otthon a szorgalmas özvegy és mégis úgy fundált, hogy személyesen vásároljon tőle. Nemcsak azért, mert gyengédséget érzett iránta, hanem azért is, hogy megérdeklődje: hogy s mint is egzisztál ez az önkiszolgáló zöldséges bolt? — Aztán mire ez a nagy bizalom, Annus néni? — kérdezte. — diaiad ni kell a korral, Pali bácsi! Nézze meg, a városban is így árulnak már! — A városban! De hiszen ott ellenőrök is vannak, aztán mégis lopnak! — Lopnak, lopnak ... Hallottam már én is. De tőlem nem! — Aztán mire véli ezt? — Csak arra, hogy a szegény kis maszekot sajnálják megcsalni az emberek. Ügy gondolják, amúgyis megvan annak a maga baja. Sz. Simon István ■ Megnyílt a Szolnok megyei képzőművészek vándorkiállítása A Szolnoki Papírgyár kezdeményezésére a megyei tanács népművelési csóportja. a megyei képzőművészeti munkacsoport és a Damjanich Múzeum vándorkiállítást állított össze a helyi képzőművészek legsikerültebb alkotásaiból. A kiállítás első bemutatására a Szolnoki Papírgyár kultúrotthonában került sor. A tegnap délután tartott ünnepélyes megnyitón beszédet mondott Bállá Dezső, az üzem mérnöke. Rámutatott arra, hogy nem ez az első kiállítás, melyet a papírgyárban rendeztek. Éppen a legutóbbi kiállítás sikere ébresztette a művészekben az üzem dolgozóival ösz- szekapcsoló újabb tárlat gondolatát. Nemcsak a munkások megbecsülése jelentkezik abban, hogy kultúrottho- nukban helyet adtak a legkiválóbb Szolnok megyei festők műveinek, de a dolgozók művészi ízlését is fejleszti ez a kiállítás. Kaposvári Gyula, a Damjanich Múzeum igazgatója hangsúlyozta, hogy a Művésztelep közelsége révén a szolnokiakra hárulnak a legnagyobb feladatok az alkotók megismertetésében. A kiállított képek többszöri megtekintését ajánlotta a látogatóknak, hiszen az önmagukért beszélő képek csak így tudnak élménnyé válni, így tud a művészet a közösség ügyévé leni. A tárlaton Antal Ilona, Baranyó Sándor, Bokros László, Chiovini Ferenc, Fazekas Magda, Gácsy Mihály. Meggyes László, Mészáros Lajos és Palicz József munkái mellett a jászberényi Sáros András és Vuics István, valamint Csabai Wágner József mezőtúri festő akva- relljei is bemutatásra kerültek. A kiállított változatos festészeti kollekciót Simon Ferenc, Nagy István és Szabó László szobrai és kisplasztikái egészítették jci. Az üzem dolgozói közül számosán megjelentek a kiállítás megnyitóján és beszélgettek a művészekkel. A nagy tetszéssel fogadott kiállítás tíz napig tekinthető meg a papírgyár kultúrotthonában. Ezt követően Martfűn mutatkoznak be a Szolnok megyei képzőművészek. Új filmek A filmátvételi bizottság a közelmúltban több külföldi film magyarországi bemutatója mellett döntött. A mozi- látogatók megismerhetik a Szerelem másik arca című olasz filmet, amely hiteles vallomásokon alapul, s a nők problémájával foglalkozik. A közönség elé kerül a Bírósági ügy című szovjet lélektani dráma, amelyben kimagasló színészi alakítást nyújt Nyikolaj Krjucskov. Átvették Seribe nálunk is játszott szellemes darabjának, az Egy pohár víznek a filmváltozatát, amelyet Helmuth Kautner rendezett. A főszerepeket Liselotte Pulver és Gustav Gründgens alakítja A nap szerelmese című amerikai filmet — ez is a bemutatásra váró újdonságok közé került — a nagy holland festő, Vincent van Gogh életérő] készítették az alkotók. Hősét Kirk Douglas kelti életre. Gauguint pedig Anthony Quinn ala- kítja. Megjelenik majd a mozikban a Dzsesszkirály című amerikai film is, amely Louis Armstrongról szól. (MTI) Amott legel... Marsi Jóskái •lmerülten hallgatják osztálytársai
