Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-19 / 219. szám
1962. szeptember 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kevesebb van szükség? Néhány szó egy zárszóhoz művészre Ä közelmúltban jelent meg a szolnoki általános gépipari technikum évkönyve. Az iskola igazgatója zárszót írt az évkönyvhöz. Ebben szenvedélyes hitvallással nyilatkozik az oktatói kollektíva nevelési célkitűzéseiről. Eközben néhány olyan megállapítást tesz. s olyan végső következtetést von le, amellyel vitatkozni kell. „Csak elmaradott, a környező világot nem ismerő s a technika iránt idegenkedő ember az, aki görcsösen kitart a klasszikus humán műveltség szinte egyedüli üdvözítő létjoga mellett, illenék észrevenni, hogy a napi életet számára is éppen a technika vívmányai jelentik.’' Ez a megállapítás teljesen helytálló. De ahogyan ezt a gondolatot kifejti, boncolja, azzal nem lehet egyetérteni: ,,Lehet, hogy vannak ráérő emberek, akik képesek órákat meditálni azon, hogy amikor Petőfi a Tisza c. verset írta, mén éppenotf állt meg, ahol a Jds-Túr siet a Tiszába, s tudják ezt megannyi többszörösen összetett és sokszorosan bővített körmondattal magyi- r&zni is — sőt még ezt nagyon tudományos dolognak is tartják, s az ebből fakadó műveltséget pedig mindenek felett valónak —• csak éppen arról feledkeznek meg, hogy az ilyen meditációkból ugyan új élet nem sarjad, fejlődést sem eredményez, gazdasági jobblétet, tehát többtermelést sem idéz elő, tehát akkor az ilyen és ehhez hasonló okfejtésekkel sokat és sok embernek foglalkozni igazán nem érdemes Ez a többszörösen összetett és sokszorosan bonyolult körmondat alaposan elkanyarodik az igazságtól. Ha a körmondaf labirintusán átrágjuk magunkat, kiderül, hogy a szerző teljesen feleslegesnek tartja az irodalomtörténeti kutatást azon indok alapján, hogy az nem eredményez több- tefmelést. a szerző álláspontját elfogadva a haszontalan Időtöltés körébe sorolhatunk sokmindent Például: az egész irodalmat, kivéve az olyan verseket talán, amit egy évtizeddel ezelőtt volt divatos írni, s amelyek közül a legjobb valahogy így hangzott: Gyújtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded. (Ez ha nem is a több- termelést, de a több acél gyártásához szükséges ócskavas összegyűjtését segítette — tehát hasznos!?) A szerző okfejtése szerint teljesen haszontalan dolog képeket festeni, szobrokat faragni, mert attól még nem dolgozik jobban az esztergályos, ha a gyár kapuja elé egy szép szobrot helyezünk el. És ha tegnap este hangversenyen volt? Legfeljebb reggel álmosan kezdi a munkát, de miért lenne abból még bobbter- melés? Vágjuk sutba az egészet! — Ezt is a szerző írja, amikor megállapítja: „Kevesebb régészre, zeneszerzőre, művészre, de rengeteg alkotómunkáskézre van szükség, hogy gazdagabbak és boldogabbak legyünk A zárszó írója szerint tehát csökkenteni kell a régészek, zeneszerzők, általában a művészek számát: Ez egészen eredeti és nagyon merész javaslat. Vajon mi tartozik szerinte a gazdagság és boldogság fogalmába? Nagyon szegény gazdagság és sivár boldogság az, amelyhez úgy jutunk el,, ha a művészek, zeneszerzők számát csökkentjük. Akinek a kultúráról, a kultúra társadalmi szerepéről ilyen véleménye van, aki csak ennyi helyet hagy az emberek életében a szépségnek — nem ismeri a szocialista társadalom, a kommunista társadalom célkitűzéseit; Csak oktalan ember tagadja a termelőmunka elsődlegességét. Hiszen az mindennek alapja, sőt a szocialista társadalom a munkát is az öröm forrásává teszi: De az ember termelő tevékenysége, az anyagi javak előállítása mégis csak alap marad. Olyan szép és boldog élet alapja, amelyben az egykor kiváltságosokat szolgáló művészet is a tömegek közkincsévé válik. A kommunisták, s velük az egész ország dolgozóinak legfontosabb célkitűzése a termelőmunka mind magasabb színvonalra emelése. Csak ezen az úton szilárdíthatjuk meg a szocializmus anyagi bázisát, fejezhetjük be a szocializmus építését. Egész tevékenységünk középpontjában áll tehát a termelő- munka — de soha nem tartottuk azt öncélúnak. Nem önmagáért a munkáért dolgozunk, hanem egy szép, örömteli élet. egy boldog társadalom megteremtéséért. A mi általunk elképzelt — e ez már nem utópia, hanem néhány évtized múltán valóság — kommunista társadalom nem a gépek szolgájává süllyedt emberek falansztere lesz, hanem sokoldalúan képzett művelt emberek társadalma. Nem hisszük, hogy ennek a társadalomnak a mielőbbi felépítése érdekében csökkenteni kellene a zeneszerzők. művészek számát. És mit szóljunk ahhoz a megállapításhoz, mely szerint Munkácsy, Kisfaludy Stróbl, vagy Bartók keze nem alkotó, munkás kéz? Nehéz szavakat találni az ilyen nézet bírálatára. Nem hagyhattuk szó nélkül a zárszó idézett Százszemélyes kórház az 1L—lo-ason megállapításait, hisz a szerzője többek között azt kéri: „...erősítsék meg bennünk ezt a tudatot s neveljék a szülői háznál is ilyen . szellemben gyermekeiket .,Véleményünk szerint sok hasznos gondolatot tartalmaz az évkönyv, olyat, amely a szülői házban folyó nevelőmunka alapja is lehet, de az idézett gondolatokat - nem fogadhatják el a szülők. (V. J.) Sok szó esett az emberek neveléséről Küldöttválasztó taggyűlés a szelevényi Szikra Tsz-ben . A napokban a szeievé- nyi Szikra Tsz népes párt- alapszervezetében tartottak küldöttválasztó taggyűlést. A kommunisták tanácskozásán jelen volt Karsai Mihály is, a járási pártbizottság titkára. Szabó Gábor, az alapszervezet titkára, tartalmas beszámolót tartott a vezetőség egy év alatt végzett munkájáról. A két tsz egyesüléséből létrejött 5300 holdas gazdaság párt- és szakvezetőségének nem volt könnyű dolga. A gyenge tsz-ek tavaly nagy adóssággal zárták az évet, alacsony volt a tagok jövedelme, s odalett a munkakedv. Meg kellett birkózni a szervezetlenséggel és arra nevelni az embereket, hogy közös erővel legyenek úrrá a nehézségeken. A kommunisták a szigorú takarékosságra és a szövetkezeti vagyon védelmére serkentettek Bizonygatták, hogy szorgalmas A MALÉV forgalmában egyre nagyobb helyet foglal sl az áruszállítás. Az idén eddig — a rendszeres járatokon kívül csaknem száz külön gép repítette a magyar export árukat közeli és távoli országokba. A múlt hét végén Finnországba, a Helsinkitől mintegy hatszáz kilométerre északra fekvő — Ouluba két IL—18-as több mint 20 tonna szőlőt vitt. — Vasárnap a menetrendszerű járat hatezer kiló paradicsom-paprikával „varázsolt” friss, magyar ízt a finn fővárosba. Nem mindennapos teherrel indult a Ferihegyi repülőtérről kedden reggel egy IL— 18-as különgép. A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Magyar Vöröskereszt a szolidaritási hónapban a magyar nép adományaiból befolyt összegből segélyküldeményt továbbított az Algériai Köztársaságba. A Magyar Vöröskereszt egy korszerű, százszemélyes kórház teljes berendezését, felszerelését, a Szakszervezetek Országos Tanácsa pedig nagymennyiségű gyógyszert és ruhaneműt küldött a felszabadító harcok után nehéz körülmények között élő algériai nép megsegítésére. (MTI) Aki az első termelőszövetkezeti szocialista brigádot megalakította Pálinkás Jánosné akkor érezte először, hogy megbecsülik a munkáját, amikor az abasári Rákóczi Tsz tagsága beválasztotta a vezetőségbe. Hosszú, rögös út vezetett idáig. Korán özvegységre jutott. A jussként maradt pár négyszögöl szőlőben éjjel nappal dolgoznia kellett, hogy két gyermekét felnevelhesse. Majd álmatlan, gyötrelmes éjszakák következtek, amíg döntött: aláírta a belépési nyilatkozatot. Űj világ tárult fel előtte, hamar felismerte a közösségi munkában rejlő határtalan lehetőségeket és egyik leghívebb apostola lett ennek. Az emPálinkás Jánosné Valisko Joachim brigádvezetővel a „szocialista területen” berek tisztelték, megszerették. Ennek a megbecsülésnek a bizonyítéka volt az, hogy a tsz-asszonyok budapesti tanácskozására Pálin- kásnét küldték fel. Itt hallott először a szocialista brigádokróL Egy gondolat ötlött fel benne: szocialista brigád a termelő- szövetkezetben. Üjra és újra foglalkoztatta ez a gondolat. Hogyan is lehetne megcsinálni? Kivel? Ha elmondja, nem válik-e nevetségessé? Hazaérve csak nem tudta megállni, hogy ne szóljon róla. Nap nap után beszélgetett a munkacsapatának tagjaival a lehetőségekről. Nem nevették ki, komolyan vették. Egy szép napon pedig oda- álltak doktor Tóth Dezső elnök elé, bejelentették, hogy megalakulnak; mint az első magyar termelőszövetkezeti szocialista brigád látnak munkához. Az elnök meglepetten nézett, pillanatnyilag nem is tudta áttekinteni a lehetőségekét És Pálinkásné előadta s munkacsapat tagjaival ki dolgozott javaslatot, a VIII kongresszus tiszteletére tett felajánlásukat, ami azóta valóra is vált. (Egy elhanyagolt mintegy 32 holdnyi, ki' vágásra ítélt szőlő területét megtisztították a gyomtól, helyreállították, újra termővé tették.) Ha pedig valaki Pálinkás- nét, vagy a szocialista brigád tagjai közül valakit keresne, azt a választ kapná, hogy kint van a „szocialista területen”. Azóta ugyanis így hívják Abasáron a brigád munkaterületét. A közösség újból megbecsülését nyilvánította Pálin kás Jánosné irányába. Mire e sorok megjelennek, Pálinkásné már a Szovjetunióban lesz. Itt piheni ki az egész évi áldozatkész munkásságának fáradalmait.V. Gy. ffiz irányelvekről szól Dr. Lakatos Károly gyermekgyógyász főorvos Mint értelmiségi dolgozó, aki a letűnt rendszerben is szolgáltam népünk egészségét — és soha senki nem kérdezte meg a véleményemet — különösen értékelem, hogy pártunk, nagy tervei kidolgozásához és végrehajtásához igényt tart az én segítségemre is. Ezt ma már természetesnek vesszük, s tudjuk, hogy a mi dolgunk, általunk megválasztott kongresszusi küldötteink dolga, jóváhagyni és megerősíteni pártunk eddigi politikáját — s jövő irányelveit. Bár nincsen népünk társadalmi, politikai életének egyetlen olyan vonatkozása sem, amely engem, mint gyermek- és tüdőgyógyászt közvetlenül ne érintene, — mégis csak néhány, közvetlen szakterületemhez tartozó témát vetek itt fel. Hogyne hagynám jóvá pártunk eddigi politikáját, hogyne értenék mindenben egyet a jövő irányelveivel, amikor 1962. év első felében Szolnok városában mindösz- sze egy, egész Szolnok megyében mindössze húsz gyer- mek-tbc megbetegedés történt, s az is mind meggyógyult, vagy meg fog gyógyulni. Vagy a minimálisra (3.3 százalék) csökkent megyei csecsemőhalálozás! Nem füg- genek-e ezek a tények össze a megye paraszt lakosságának szocialista útra lépésével, a szociális, közegészségügyi, kulturális színvonal páratlan eme1 kedésével, az orvosi munka személyi- és anyagi feltételeinek állandó javulásával, az ■ egészségügyi munka megbecsülésével? Szocialista társadalmunkban elfoglalt helyem, egyéni sorsom alakulására van közvetlen hatással a tézisek azon megállapítása, hogy „a szocialista építő munka előrehaladásával megnő a tudomány szerepe: a tudomány közvetlen termelőerővé válik”. Örvendetes, hogy pártunk helyes politikája ma már lehetővé teszi a szociális származás figyelmen kívül hagyását. Fiaim nem fognak sehol hátrányosabb helyzetbe kerülni azért mert apjuk nem „közvetlen termelő erő”, hanem orvos. Megnyugtat, s magamban a Vili. kongresszussal együtt lezárom a múlt hibái felett való, oly sok keserűséget okozó töprengést. Kétezer éves orvosi alaptörvény: ubi pus, evacua! — ahol genny van. ürítsd ki! Nos, a genny- góc kiürült. Ezekkel és még sok más lelkesítő gondolattal megyek, pártalapszervezetem megtisztelő bizalmából, küldöttként az MSZMP városi pártértekezletére. munkával meg lehet élni a szövetkezetben. Egy év alatt nem lehet csodákat művelni, s különösen olyan évben nem. mint az idei volt. A beszámoló nem csapott hurrá-hangulatot, amikor elemezte, mennyivel jutottak előbb'«. Az adósság egy részét letörlesztették. Rendezték a tavalyról elmaradt földjáradékot, a munkaegység szerinti részesedéseket, s szerény ösz- szegű — 6 forint — előleget is osztottak, öntözőgépet és mág felszereléseket vásároltak. Szüntelenül magyarázták, hogy csak szorgalmas munkával tudnak kilábolni a gondokból. A vezetőség nem titkolta el a bajokat sem. Őszintén beszélt a hibákról, a politikai és gazdasági munka gyengeségeiről. Kár; hogy nem személy szerint rótta meg a kötelességeikről elfeledkező kommunistákat. Baj van a példamutatással és elnézőek a közös vagyon dézs- málóiva! szemben. Az alapszervezet az újjá- választás óta hat párttaggal és két tagjelölttel gyarapodott. Szabó elvtárs hibaként említette az új párttagoknak eddig még nem adtak megbízatást, de pótolják mulasztásukat: Az aloPszervezet a községi pártszervezet funkcióját is betölti, így joggal beszélt a párttitkár a község politikai feladatairól, a kommunista tanácstagok munkájáról és népművelési tennivalókról. Az utóbbinál az általános műveltség és a szakmai képzettség emelését sürgette. A beszámoló kitért a Központi Bizottság kongresszusi téziseinek és a szervezeti szabályzat-tervezet ismertetésére. A hozzászólók szavaiból s közös tulajdon féltése és a szövetkezet iránti felelősség- érzet csendült ki. Berec'7 Sándor kifogásolta, hogy a Pálóczi tanyára szikrafogó nélküli G—35-őst küldtek a szénakazlazáshoz. Ki lesz a felelős, ha elég az amúgy is kevés szénánk — mondotta. A kommunisták tájékoztatták egymást politikai munkájukról. Bizony sok a meg nem értés, s —különösen a tanyai - körzetben — ellenséges nézetekkel is szembe kell szállniuk. Egységesen foglaltak állást: többet kell tenniök az emberek felvilágosításért. Jó volt hallani a párt egyszerű harcosainak szájából: ha a termelésben előre lépünk, anyagi gondjaink is csökkennek. A vezetőséget ifjú Nagy Dezső és mások is óva intették a szépítgetéstől. Az igazat mondják, ha kedvezőtlen is. A kaszálók kiosztásánál történt egyenlősdi miatt bíráltak. A naplopók nak is adtak kaszálókat, akik 2—3 bikát és hízőmarhát nevelnek. Miért nem tartják be az alapszabályt? — hangoztatták. A szelevényi kommunisták tanácskozása újabb kiindulópontja lett a szövetkezet megszilárdításáért vívott harcnak. Meghatározták a közös tennivalókat és legfontosabbnak a nevelő munkát jelölték meg. Végezetül kilenc küldöttet választottak a járási pártértekezletre. — m. 1. —
