Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-16 / 217. szám

1962. szeptember 16.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Tanácskozott

az iparműszaki vezérkara

Mint tegnapi számunkban is közöltük, pénteken tanácskoztak a megye üzemelnek műszaki vezetői.

A műszaki, gazdasági irányítás különböző posztjain tisztségeket betöltő mérnökökkel, technikusokkal és műszaki vezetőkkel folytatott tanácskozások mindig jó eredményeket hoztak. A vitatott kérdésekben, a megoldandó problémák ügyében szót értettünk; a műszakiakra jellemző megfontoltság, pontosság és az ügy iránti lelkesedés feladataink megoldását rendre elősegítette.

Szó esett a kongresszusi munkaversenyről, a szocialista brigádmozgalomról, a műszaki és technológiai fejlesztésről, valamint az 1963. év üzemi terveinek készítéséről.

Helytálló az a megállapítás, hogy

a munkaverseny vállalások teljesítésében mutatkozó lemaradások rendszerint nem a dolgozók mnnkakedvén, aktivitásának és kezdeményezésének hiányán múlnak

hanem legnagyobbrészt a termelés-szervezés, az anyag és munka biztosításával függnek össze.

Másrészt sajnálatos tapasztalat az is, hogy a dolgozók versenylendületét, kezdeményező készségét nem tudja megfelelő tempóban követni a műszaki-gazdasági vezetés, ami főleg az értékelések elhúzódásában mutatkozik meg. Nagyon lassan vagy egyáltalán nem adnak számot a dolgozóknak arról, hogy kötelességvállalásuk teljesítésében hol tartanak, vagy a lemaradásukból mennyit sikerült megszün- tetrtíök és mik a további teendőik.

Napjaink másik legnagyobb problémája a műszaki, gyártmány és technológiai fejlesztés. A műszaki fejlesztésben fontos helyet elfoglaló gyártmányfejlesztés eredménye az új, korszerűbb termékek bevezetése, a meglévő termékek korszerűsítése.

E tekintetben, a nemzetközileg is kimagasló eredményeket elért Jászberényi Fémnyomó és Lemezáru gyárat, mint példaképet említhetjük a megye KGM üzemei előtt.

Hatalmas, sikerekben gazdag utat járt be gyártmányuk a Lehel hűtőszekrénv, melynek súlyát az állandó

I

gyártmányfejlesztés szem előtt tartásával

három év alatt 80—85 kilogrammról 50 kilogrammra csökkentették, nagy importanyag megtakarítást szerezve népgazdaságunknak.

Ugyanilyen ütemben csökkentették az élőmunka ráfordítást is. A kezdeti harmincöt óra helyett jövőre tizenkét óra alatt készítik a hűtőszekrényeket, célul tűzve maguk elé a 8—10 órás, világviszonylatban is kiváló gyártási idő elérését.

De elégedetlennek . kell lennünk a gyártmány korszerűsítési eredményeivel a többi üzemünkben, ha azt a nemzetközi színvonal alapján vizsgáljuk. A gépiparban a jelenleg gyártott termékek 43 százalékát még az 1959-et megelőző években kezdték gyártani. Köztudomású a gépipari gyártmányok igen gyors fejlődése, így az említett számok mögött korszerűtlen, elavult gyártmányok húzódnak meg. Részben ez az oka annak, hogy a jászberényi Aprítógépgyár udvarán és szerelőcsarnokában hosszú idő óta porosodó gépek foglalják a helyet.

Mire van szükség ennek megszüntetéséhez? Első és legfontosabb a szakmai képzettség színvonalának emelése. őszintén meg kell mondanunk, hogy e tekintetben nem kellő ütemben haladunk előre.

A jól képzett, műszaki szakemberekkel való ellátás nem javult számottevően. sőt a mérnökök állományi létszáma megyénkben csökkent.

Pedig a munkahelyek tudományos megszervezése, a gazdasági eredmények ^ felmérése után a megfelelő fizikai munkák kisgépesítése,' a gazdasági elemző munka szélesebbkörű alkalmazása jól képzett szakemberek nélkül szinte lehetetlen.

Nemcsak a KGM-üzemek- re vonatkozik a Központi Bizottság határozata. A gyártmányok fejlesztése és gazdaságos előállítása legyen a cél minden termelő egységnél. Megyénk üzemei még nem mérték fel a termelékenység és műszaki fejlesztésben rejlő lehetőségeket. Tapogatózás és útkeresés helyett hasznos lenne példát venni a gépgyártó üzemek célratörő intézkedési terveiről.

Mindenekelőtt azonban legfontosabb az elkövetkező év magasszínvonalú üzemi terveinek elkészítése, az üzem kollektívájának legaktívabb bevonásával, különös tekintettél a nemzetközi színvonalon mozgó gyártmányok termelési lehetőségeire.

Ilyen hatalmas, nagyjelentőségű minden részletre kiterjedő és aprólékos figyelmet igénylő munkát

csak úgy tudjuk végrehajtani, ha a legmesszebbmenőén bevonjuk a dolgozókat a tervek készítésébe

és a tervek készítésénél nélkülözhetetlen vállalati tartalékok feltárásába.

Amikor a dolgozók bevonásáról beszélünk, gondolunk természetesen a műszaki dolgozókra is. A tervfejezetek kimunkálásában célszerű egy tervbrigádot, bizottságot létrehozni és műhelyenként, gyáregységenként hasonló szervezeti formát kialakítva hozzákezdeni a munkához. Legyen tagja a bizottságnak a főmérnök, a főtechnológus, a termelési osztályvezető, a főenergetikus, a TMK vezetője, a vállalati pártszervezet, a szak- szervezet, a KISZ bizottság képviselője és a termelést közvetlenül irányító néhány műszaki dolgozó,

A műhelyekben, üzemrészekben nyolc-tíz főből, a műhelyfőnökből, üzemvezető mérnökből, kiváló műszaki dolgozóból, szocialista brigádvezetők, pártaiapszerve- zet, műhelybizottság és a KISZ bizottság képviselőiből álljon a tervbrigád.

Egyes üzemekben minden dolgozó nyomtatott véleménykutató lapot kap, mely kitöltésével tanácsot, segítséget nyújthat a minőségjavítás, önköltségcsökkentés és a gazdaságos termelésre.

Fontos, hogy az 1963. év tervjavaslatainak kidolgozásánál maradék nélkül érvényesüljenek a második ötéves terv gazdaságpolitikai célkitűzései.

A szocialista munkaverseny szervezésében megkülönböztetett helyet kell, hogy elfoglaljon a vállalat műszaki fejlesztési terve és az újítási feladatterv ia éhhez kapcsolódjon.

A megyei ipari üzemek vezérkarának, a műszakiaknak az elkövetkezendő hónapok kiemelkedő feladata az 1963. év vállalati terv készítése.

hogy más ok miatt is pártolja őket.)

Akkor elhatároztam, hogy a brigádmegbeszélésen

őszinte beszédre kényszerítem Szekereséket. Nem sikerült. Megint lebürökratáztak, iehajcsároztak. Mellettem csak Molnár Tóni és Kiss Attila szólalt fel. Sajnos, mindketten fiatalok és tetejében. én tanítottam őket. Persze, azt mondták, hogy ők az én talpnyalóim.;.

ÉSÖBB súlyosabb do- *og is történt. A bri gádban dolgozik Bajóczi Ar- oádné. Elvált asszony. Az úgynevezett Szekeres-csoporthoz tartozik. (A baj ott kezdődik, hogy egy szocialista brigádban két ..csoport” létezik.) Éjszakai műszakban arra lettünk • figyelmesek, hogy Bajócziné órákra eltűnik. Később kiderült, hogy az aranyos fiatalasszony ilyenkor az öltözőben sörözhet a műhelvfönökkel. .. Mikor megkérdeztem Szekerestől, hogy mi erről a véleménye. így válaszolt: „Nézd már megint hőbörög. mintha te szerzetes lennél. Különben se üsd az orrodat mindenbe. Én helyettesítem Ba- jóczinét egy-két órára.. Szóval tudott erről is és fedezte. Én pedig — nem tehetek róla — utálom az ilyen munkásszolidarítást. Különösképpen ez még az ő híveinek se tetszett. Amikor Bajócziné eltűnt az öltözőben, akkor Szekeresen kívül az egész brigád leült és várt.;: „Addig nem dolgozunk, amíg a szépasszony a főnökkel üdül.” Később azonban Szekeres beszélt az emberekkel és sikerült „megszelídíteni” őket. Ügy, hogy amikor a következő brigádmegbeszélésen szóba hoztam ezt az ügyet — a pártalapszervezet egyik vezetőségi tagjának jelenlétében — akkor már megint öten támadtak rám, hogy összeférhetetlen vagyok... A megbeszélés után a pártvezetőség tagja karon fogott ás azt tanácsolta, hogy ne „bomlasszam a brigádot, férjek a bőrömbe”.

M

ÁSNAP kiléptem a brigádból. Molnár Tóni tudtomon kívül követett, pedig kértem, hogy ne lépjen ki. mert csak nekem árt. Azt fogják Szekeresék hí- resztelni. hogv a brigád ellen szervezkedek. Mégse lépett vissza. Másnap faliújságcikk jelent meg — aláírás nélkül —, amelyben arról van szó. hogy a Becsüet-brigád örül, mert megszabadult a .bomlasztó elemektől". Szóval értik a mód ját.; i Nem tudom, érti-e. mi van bennem? Szóval... Valahogy ökölbe szorul az embernek még a keze Is. .. Összeszövetkezünk egy szocialista brigádba. Előbb mondtam hogy örültem — de állítom, hogy nemcsak én — ennek a

brigádnak. Igazán tartunk már ott, hogy a jó nagy vasárnapi ebédeken és ruhákon kívül mással is törődjünk. És akkor egy ilyen Szekeres felrúgta az egészet. Szembeköpi a brigádot, de állítom, saját magát is. Kihasználja a tekintélyét és Lúlóracsa-' lásra, meg más disznóságra veszi rá a fiatalabb tagokat. Mert az világos, hogy az ilyen ócska kis túlóracsalásoknak, meg egyébb vicceknek semmi közük a szocialista brigádhoz, se a becsülethez. amelyet nevünkül választottunk. A műhelyben van egy másik brigád is. Igaz, nem kérkednek olyan névvel, mint becsület. (Vezetőjük után egyszerűen Szabó-brigádként szerepelnek.) de viszont komolyan veszik, amit csinálnak. Másfél éve vannak együtt és ezalatt mindegyikük valamilyen iskolába iratkozott. Filmekről vitáznak, a munkán kívül ilyesmikkel foglalkoznak Mindegy, nem részletezem — jól megvannak együtt Komolyan veszik a dolgukat.

fi ZÓVAL otthagytam a

'** brigádot. (Ha egyáltalán megilleti őket ez a név. A szocialista jelzőről nem is beszélve.) Kiléptem. De azért ne gondolja, hogy azt hiszem ezzel valami nagyot csináltam. Ezzel nem elégedtem meg. Csupán azért tettem mert tovább nem falazhatA párttagok magatartásáról

A párt szervezeti szabályzata módosításának tervét olvasva, egyik legfigyelemreméltóbb és elvi jelentőségű változás a párttagok kötelességeivel kapcsolatos. Ezek felsorolásánál első helyre az a megállapítás került, hogy a párttag „fejlessze politikai tudását, sajátítsa el a marxizmus-le- nínizmust, gazdagítsa műveltségét” (Szerv. Szab. tervezet I. 2/a pontja). Ezután következik: „Őrködjék a párt eszmei-politikai- szervezeti egységén, küzdjön a frakcióé törekvések ellen”.

Mit tükröz ez a sorrend és a megfogalmazás? Azt, hogy az adott történelmi periódusban, amikor a magyar nép a szocializmus teljes felépítésének korszakába lépett, minden eddiginél nagyobb szerepet kap a párttagság tudása, felkészültsége, rátermettsége. Tudás, szakismeret nélkül üres a lelkesedés, eredménytelen a jószándék. Nem elég egy termelőszövetkezetben szép kerek, harcos felszólalást produkálni arról, hogy jobban kell megszervezni az őszi munkákat, mint tavaly, hanem a szervezést meg is kell tudni csinálni. Olyan ünnepélyes fogadalmak, melyeket okos tettek nem követnek, semmit nem használnak a népnek, a pártnak,

A párttagság tömegkapcsolatával összefüggő kötelességek egyik csoportját a kommunisták közvetlen tevékenysége jelenti. Erről szól a már idézett fejezet d) pontja, amely szerint a párttagok kötelessége, hogy neveljék dolgozótársaikat, felvilágosítással, meggyőzéssel küzdjenek a burzsoá erkölcs és ideológia maradványai ellen. A d) pont második része a párttag személyes magatartásáról és viselkedéséről szól.

Miután a tervezetet a párttagság, sőt az ország nyilvánossága elé tette megvitatásra a Központi Bizottság, a d) ponthoz lenne javaslatom. Fordítsuk meg itt is a sorrendet és első helyre a párttag személyes magatartása és viselkedése kerüljön. Mint ahogyan eszmék, elvek, elméletek próbaköve mindig a gyakorlat, úgy a kommunista párttagot is életétam Szekeres kis pénzhaj- hász csoportjának.

Arra se gyávaságból kértem, hogy ne írja ki az üzem nevét és a szereplőkét is változtassa meg. Amikor a pártvezetőségi tag jelenlétében tartottuk a brigádmegbeszélést. akkor jöttem rá, hogy az ilyen harc nem is olyan egyszerű. Hiszen azt az embert jól ismerem. Tudom, hogy becsületes. Jót akar. De hiába. Másik műhelyben dolgozik. Nem él köztünk. Öten szóltak ellenem és ő nekik hitt. Talán én is így tettem volna.

Elhatároztam, hogy ezután még jobban fogok dolgozni. Beiratkoztam egy raizolva- sási tanfolyamra. Molnár Tónit, aki velem kilépett és Kiss Attilát, aki bent maradt — de ugyancsak ellenzi a csalafintaságokat — ugyancsak erre biztatom. Be fogjuk bizonyítani, hogv nem mi vagyunk a „bomlasztó elemek”, hanem Szekeres, és akkor a mi brigádunkban nem lesz helye a csalóknak Lassan. a mindennapos munkával, az igazi becsülettel akarok elérni valami változást a többieknél is: Hiába, jobb ezt ígv csinálni csendesen belülről. Persze sokkal nehezebb. mintha f "hoz-fához szaladnánk segítségért. De azt hiszem thhhet fogunk ísv elérni.

Megért engem’

Salamon Pál

nek „gyakorlata”, magatartása, viselkedése, munkája jellemezze elsősorban. Nevelő, felvilágosító munkájához személyes magatartása legyen a fedezet.

Hogy ez nem egyszerűen sorrendi kérdés, igazolásként az ifjúságról, -a mai fiatalságról országos méretekben folyó vitához szeretném kapcsolni. Mert érdekes vonásai vannak ennek a vitának. Jóllehet, minden hozzászóló, aki leteszi a voksát, végeredményben megállapítja, hogy ügyesek, tehetségesek a fiatalok, tiszteletreméltó bennük a realitásérzék, elisme- résreméltó a technikai készség és mindenekfelett: tekintélytiszteletet nem ismerve lefegyverező őszinteséggel mondják meg véleményüket.

De mintha sok esetben azért hangoznának el ezeket a nemes tulajdonságokat elismerő kinyilatkoztatások, hogy annál bővebben áradjanak a kifogások. Hogy a mai fiatalok pimaszok, blazirtak, bántóan üresek, nyeglék, neveletlenek, unottak. Meg hogy hálátlanok, a legnagyobb természetességgel veszik, hogy mindent készen kapnak. Mi, idősebbek, öregek mindenben kiszolgáljuk őket, ennek ellenére „gyermekien kegyetlenek” tudnak lenni.

Nagyon sok helyet igényelne, mi mindent írtak az ifjúság negatív tulajdonságairól, kezdve a fekete nadrág viseléstől a lány-pofozásig. Mindet egy- végtébe olvasva olyan benyomásunk ig volna, mintha mi idősebb nemzedék csupa kávézó nagymamává válva sopánkodnánk szüf- csölgetés közben: Nahát ezek a mai fiatalok! Nem sértő hangsúllyal , támadt bennem ez a túlzó képzettársítás, hiszen maga a tény, hogy ennyire napirenden levő, országos ügy fiataljaink sorsa, mutatja féltő aggódását egész társadalmunknak a jövő Magyarország építőiért.

Viszonylag keveset írunk, beszélünk a fiatalok problémáinál az idősebb nemzedékről. Ha az ifjúság körében tapasztalhatók aggasztó, nem egyszer megdöbbentő jelenségek, ezek csak jelzői a társadalomban keletkező ellentmondásoknak. Mennyi furcsa torzulásnak, erkölcsi kisiklásnak, következetlenségnek vagyunk okozói mi, idősebbek?

A közelmúltban beszélgettem egy huszonöt-huszonhat éves munkással. Mester a szakmájában, emberek irányítása, nevelése van rábízva Sokszor felvetettem már neki, miért nem politizál? öreg édesapja — szintén munkás — sokkal tájékozottabb a politikában, mint ő — és hozzá kell tenni — sok hasonló korú munkástársa. Az mondja legutóbb:

— Hát az ilyen disznósá- gok miatt nem érdekel a politika: Tegnap bejön

hozzánk egy ember. Kérdezzük. kit keres? Itt fog dolgozni — mondja. Ki helyett? — kérdeztük, mert ki van a létszám a részlegen. Megmondta. Az a munkatársunk nem is tudott róla, csak akkor kapta már meg a papírt, mikor a másik a gyárba beállt. Mindannyiankat bántott, sértett ez az eljárás Annál is inkább, mert tudjuk, hogy miért járt így a szaktárs. A műhelyfőnökkel vitába mert szállni sőt ő merte egyedül megmondani az igazat a főnök szemébe... Az új emberről megtudtuk hogy sógora a műhelyfönöknek. Megdöbbentő kettősség- ; ben él huszonegyéves lány- i ismerősöm, aki KISZ tit- | kér egy értelrmségi kollektívában. Apja bigott vallásos. Idestova egy esztendeje titkolja előtte, milyen tisztségre választották őt munkatársai. Retteg attól, ha apja megtudja a valót. Hiszen még mai kiadású könyvet is dugva tart a párnája alatt, mert apjának igazi író csak Walter Scott. Nagyra becsülendő a kislány hűsége eszméjéhez, funkciójához. A múltkoriban úgy volt távol az egy hetes KISZ tanfolyamon, hogy otthon azt mondta: a Balatonra megy szabadságra. Templomba kell járnia, mert másképp apja megtudná az igazat.

De hogyan lehet ezt az állapotot sokáig bírni? — Nem hagy-e nyomot a lány jellemében, hogy mindig alakoskodnia kell? Mi lehet az ő véleménye az idősebb generációról, amelynek hozzá legközelebb álló tagjától ilyet kell látnia? Ráadásul apjának jóbarátja egy tanácsfunkcionárius, aki sóhajtozó bizalommal árulta el: „Azt hiszitek, nekem olyan köny- nyű? Jóskát úgy keresztel- tettük meg, hogy elutaztunk vele az ország másik végére”.

Hány ilyen helyzetről tudnak a mai fiatalok? — Csodálkozunk, ha cinikus is akad közöttük?

Könyvtárosnő ismerősöm harmadéves egyetemista, levelező hallgató, ügyes, kedves katonája a népművelésnek, szeretik az olvasók. Tevékeny kultúrmun- kás, rendszeresen szerepei előadásokkal irodalmi esteken. A pártról húzódozva beszél. „Hárman vagyunk — mondja — a könyvtárban. De hogy lenne ajánlóm a kolléganőm, akit majd megesz az irigy- ségi, mióta egyetemre járok. Szürkéi, finoman sérteget. Teheti, ő az öreg könyvtáros, párttag. Személyes sértésnek veszi, ha engem kémek fel, tartsak előadást Moherről. — Fél, hogy ha elvégzem az egyetemet, elfoglalom az 6 státusát...”

A budapesti VI. kerületi leánygimnázium osztályportréjából idézek, ez az igen érdekes kis tanulmány az Űj írás szeptemberi számában jelent meg: „Tanáraink iránti érzelmeink nagyon befolyásolják az eredményeket. Ez gyerekes dolognak tűnik, pedig nem is az. Az osztály szimpátiáját tudniillik két dologgal lehet elnyerni: a szaktudással és az igazságossággal ..

Szaktudással és igazságossággal lehet legjobban hatni. Sok fiatallal beszéltem, mindegyik lelkesen egyetértett a gondolattal. Azzal, hogy fiatalok előtt a puszta tekintély eszközével legkevesebbet lehet elérni: azzal, hogy nem szeretik, ha csak „parancsokkal” irányítják őket; azzal, hogy ha igazságról van szó, a legkisebb dologban sem tesznek engedményeket. — Talán ebből következik, hogy a fiatalok sokszor olyan „gyermekien kegyetlenek”, mint az öregek mondogatiák De miről van itt szó? Arról, hogv az ifjúság előítélet nélkül indul az életbe, hite tiszta, és elvárja, hogv amit a felnőttek mondanak, állítanak tanítanak, űgv i? Igaz a valóságban. Csoda ha tiszteletlen. amikor« sokszor be- csapódik^

A mi ój és tfiíáalakuló tár^finTmunk ilven fiatalos bittol várja el. hogy a tettek 1 elverek a7onosak a szavakkal. Kiktől várnak ie^többet legszebbet? A kommunistáktól. Ezért javasolom a kötelességeknél azt a s orrén óvátfoTt at ást a szervezeti S7aMK^z-at módosításain* pi«5ö legyen a kommunista oTomíívps magatartása é-Kozák Gábor