Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-02 / 205. szám
1962. szeptember 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Napsárgára égett szöcskelegelő közepén áll a fúrótorony. Mint mohó vasszunyog a föld bőrébe ereszti a hosz- szú vascső csápjait és szívná, egyre csak szívná annak sűrű olajvérét. De nem érte el még a folyékony kincstől duzzadó aortát, így csak a piszkosszürke iszap gennyedzik elő a föld mély sebéből. A Hortobágy—Berettyó főcsatorna gátjáról nézve nem valami mozgalmas az élet odalenn. Három-négy ember dolgozik csak a hatalmas vastraverz alatt. Megindulok. Lépteim dübörgéssé transzformálják a két 400 lóerős Diesel-motor távolról dongószerű zümmögésként ható zaját. Felkapaszkodom a feljáró padlón. — Jószerencsét! — Jószerencsét. — Mihály Gergely főfúró- mestert keresem — mondom a szokásosnál hangosabban a motordübörgés miatt; Egyikük fejével a vasházikó felé int; — Bent van, “-mondja úgy, hogy felém se néz. Ami azt illeti, ez nem valami szószátyár társaság le„kifelejtettem” a vállalások közül — mosolyog. Higyje el, nálunk jobban talán senki sem vigyáz a testi épségére, de a mi szakmánkban ez szinte elkerülhetetlen. Talán megért bennünket. Nem szabad, hogy egész évi megfeszített munkánk után a megtisztelő szocialista brigád címet egy teljesen véletlen baleset ragadja el tőlünk. — Túrkevéről milyen véle- ménnyel vannak az emberek? Nem szól egy szót sem, csak megfogja a karom és vezet a torony felé. Fele úton mondja. — Kérdezze meg tőlük. Az emberek most, hogy Mihály Gergely is ott van, beszédesebbé válnak. — A piaca sokkal jobb, és olcsóbb mint Hajdúszoboszlónak. Tudja, mi főzőcs- kéző emberek vagyunk, nekünk az a legfontosabb, — Na, fiúk, lesz-e Túrke- vén áldozat? — kérdezi Szűcs Zsigmond, a fiatal fúrómester. — Hát ami azt illeti, vannak ám itt csinos lányok, — mondja a főfúró. Az én fiaim közül meg egy-kettő mindig áldozatul esik. Ha hosz- szabb ideig tartózkodunk valahol, annak ugyancsak lakzi lesz a vége. Jó magam is így nősültem meg 1943-ban Berekböszörményben. — Én meg Sárréten vesztettem el függetlenségemet, — mondja Szűcs Zsigmond. — A csapat zöme az ország melyik részéből verbuválódott? — kíváncsiskodom. Büszkén mondja az egyikük: — Legnagyobb részt bihariak vagyunk. De akad köztünk orosházi, meg hajdú- szoboszlói is. Nagyon összeszoktunk. Már egymás gondolatát is ismerjük. — Együtt is szeretnénk dolgozni a nyugdíjig — toldja meg egyikük. Az „öreg, ahogyan az emberek szólítják Mihály Gergelyt, a 38 éves főfúrómestert, jókedvűen a vállára csap. — Egy pár lyukat még át- harontolunk addig. Józsikám... Bognár János 3iiuiniuif;i!fSiifiuini!iiniiiiii«ui«!ini:iiniTii!iBiiiusi!iMiiivu«ir8?iiHiMiuiuiHin«uii!aiii;fiTianii!ini' hét — gondolom. Az ilyenek ről mondják: fogóval sem 1 lehet egy épkézláb mondatot = kihúzni belőle. Jószerencsét! — lépek * a vasházba. — Jószerencsét — köszön = a főfúrómester, közben alig § tudja lenyelni azt a hatal- I más falatot, melyet érkézé- i semkor tüntetett el szájában; 1 — Elnézést a zavarásért = mentegetőzöm; — Szóra sem érdemes. | Tartson velem — invitál az | asztalhoz, melyen egy meg- | kezdett fehér kenyér és fél | kilónyi felvágott kelleti ma- ; gát. " Mit tagadjam, egyből | számba tódul a nyál, retten- = tő ingerem kerekedik az | evésre. Falatozunk; — Ugye, az ENSZ palotá- i ból küldték ide? Most az én torkomon akad I meg a falat; “ Na, úgy értem, Szolnok- f ról. Tudja, mi fúrók a köz- 1 ponti irodaházat tituláljuk | így. Nekünk, — kik életünk | legnagyobb részét távol a la- = kott területektől nyáron § tikkasztó hőségben, ősszel, = meg télen térdigérő sárban I éljük le, — nem túlzás ez | az összehasonlítás; Maga 1 meg újságíró, ha nem téve- I dek. | •— Miből gondolja? — Ne haragudjon meg, ha = megmondom; Hát... izé;. < § közeledik a bányásznap. Az- * tán mégis mit mondtak bent = rólunk? — kérdezi tetetett \ közönyösséggel, mintha egy- | általán nem érdekelné felet- ? teseinek véleménye. — Nem akarom a szemébe dicsérni — ugrasztom. — No, de azt valóban hallottam, hogy a brigád nevéhez fűződik a hajdúszoboszlói 36-os fúrási pont gázkitörését likvidáló irányított ferdefúrás végrehajtása. — Még mindig azt emlegetik? — zsörtölődik. — Pedig mi már előbbre léptünk annál. Megbeszéltem a gyerekekkel, hogy a ferdefúrásra pazarolt másfél hónapi lemaradást — 1200 métert terven felül lefúrjuk. — Sikerült? — Természetesen. — Sőt, a kongresszusi munkaversenyben vállalt 1000 méter no százalékán is túl vagyunk. Év végére bőven készen leszünk azzal is. — Mondja, mi a titka ennek a gyors munkának? — Nem titok ez kérem, összeszokott, egységes és fegyelmezett brigáddal megy ám a munka, ha jók a motorok is. Anélkül csak kínlódás van. de méter nincs. Az is sokat segít, hogy 1000 méter után mindig turbina fúrással folytatjuk a munkát ■— Ég ilyen eredményekkel még mindig nem érték el a szocialista brigád elmet? — Tavaly sikerült volna csak az egyik emberemet baleset érte. Egy cső megroncsolta a lábfejét. ■— Es az idén? — Úgy gondojom, most sikerülni fog. A balesetet — Ilyen hiba miatt ne álljanak a vetőgépek! — Ma reggel kezdtük a vetést — újságolták pénteken a tiszaugi Tiszagyöngye Tsz-ben. — Pécsi András és Bézi György, a Kunszentmártoni Gépállomás traktorosai, Oláh Lajos és Rozmis Antal segítségével fogtak hozzá az őszi árpa vetéséhez. Háromé száz holdba kerül ilyen vetőmag — sorolta a főagro- nómus. Pécsi András így vélekedett, amikor megkeres- .tük a határban: — Ma bevetjük ezt a negyven holdas táblát, s holnap már egy nagyobb, hetven holdas területen folytatjuk a vetést. Nem tudom, sikerült-e ez a terv, mert délután kényszerpihenőt kellett tartaniok a traktorosoknak. Elfogyott a vetőmag. Hiába várták — az ígéret szerint —, hogy lovaskocsival kiviszik az árpát a gépekhez. Végül is Bézi György gépével kellett bemenni a faluba. Ezért nem találtuk mi a vetőgépeket, illetve a frissen elmunkált föld mellett árválkodott a 32- soros, s a másik vetőgép is. Pécsi András legújabb gyártmányú Zetorjával boronát húzatottMunkaszervezési hiba, vagy egy-egy ember hanyagsága is sokat árthat a vetés idején, amikor pedig minden perc drága; A Tiszagyöngye Tsz-ben pénteken délután nem percek, hanem órák teltek el felesleges várakozással. S ennek oka lehet, hogy csupán egy ember, a vetőmag-szállítással megbízott fogatos nemtörődömsége volt. Ebben a közös gazdaságban a silózás, a talajelőkészítés szervezetten, jó ütemben halad. A vetésnél, = a gépek kiszolgálásánál se tűrjék meg a vezetők — | de maguk a szövetkezeti gazdák sem — a mulasz- " tást, mert a vetést a jövő évi jó termés érdekében ' idejében és jóminőségben kell elvégezni. Nagy Katalin A mezőtúri cipészek dicsérete A mezőtúri cipészek készítményeit úgyszólván az egész világon ismerik. Számtalan levelet őriznek, melyek Dél-Amerikában, Iránban, Angliában, Szudánban íródtak, s melyek mind a kiváló mezőtúri cipőket dicsérik. Az elmúlt napokban vendég érkezett a mezőtúri Cipész KTSZ-hez: Frank Carter londoni nagyiparos személyében, aki évek óta a szövetkezet vásárlói közé tartozik. A szövetkezet megtekintése után a londoni vendég jelentős megrendelést kötött a Külkereskedelmi Minisztérium illetékes szerveivel mezőtúri cipők szállítására. A szövetkezet dolgozói — amikor elbúcsúztak vendégüktől — egy pár gyönyörű futballcipőt küldtek Frank Carter vállalatánál dolgozó angol válogatott középhátvédnek: Maurice Normannak. — füstös — Szedik a cukorrépát Tűrkeyén A város nagy közös gazdaságában, a Vörös Csillag Tsz-ben 500 holdon termeltek cukorrépát. Az egyelés- ben, kapálásban a vezetők és az állattenyésztők is részt- vettek. Ma (vasárnap) ők kezdik meg a répa szedését, hétfőn pedig a növénytermesztők is hozzáfognak e fontos ipari növény betakarításához. Természetesen a többi munkával sem késlekednek a szövetkezeti gazdák. A silózás is jó ütemben halad, eddig mintegy 2300 köbméter zöldsilót készítettek. Számításuk szerint 3000—3200 köbméter zöldsilót biztosíthatnak jószágaiknak, ezenkívül a kukoricaszárat is be- silózzák. KISPOLGÁR & KISPOLGÁRI T litikai feltételekhez van kötve s az együttműködésnek a szocialista világnézetet kell erősítenie. Ezért kell harcolnunk a polgári kispolgári nézetek ellen is. Szenvedő tanúi voltunk, mit eredményezett a kispolgári ideológia és a szocialista világnézet próba- házassága: két torzszülöttet — a szektariánizmust és a revizi önizmust. Az emberekkel kötött szövetség tehát nem járhat együtt ideológiai kiegyezéssel. Nem a kispolgárral van bajunk, hanem egy retrog- rád, visszahúzó ideológiával, melyet a múltban ő termelt ki. Ennélfogva neki van legtöbb köze hozzá, de rögtön hozzátesszük, hogy a kispolgári szokások, tettek, nézetek nem csupán a kispolgár magántulajdonai. Sokan mondhatják: nem kár annyi szót vesztegetni a kispolgári ideológiára, hiszen kispolgár már nem sok van. Igenám, de lép- ten-nyomon tanúi vagyunk a kispolgári ideológia szívós behatolási törekvéseinek. '’Találkozunk még a kelleténél is többet elkényelmesedéssel, restséggel. Elvileg elfogadjuk, hogy a politika nálunk mindinkább az, miként lehet kevesebb költséggel, olcsóbban, jobban termelni, hogy minél gyorsabban el kell érnünk a világszínvonalat a gyártás és a gyártmányok korszerűségében, hogy minél többet teremjen a fold, a modem technikai eszközök és a hagyományos jó módszerek fel- használásával. De nem tudnánk említeni olyan esetet* amikor egy gyárban inkább foglalkoznak a hagyomány s termék előállításával, mert ha ugyanolyan cikkből olcsóbb, modernebb fajtát kellene gyártani, leromlana az eddigi gazdasági mutató? Az ilyen és ehhez hasonló jelenségeket a kispolgári kényelemszeretet szült Mindez káros a szocializmusra, tehát változtatni kell rajta. De magától semmi nem megy előre. Az újért, a változásért tenni, harcolni kell. Ezért ellenségünk a restség, a lomhaság, a változástól való hú- zódozás. Ezért ítéljük el, mint tipikus kispolgári magatartást. A történelem nem tűri az anakronizmust, idejétmúlt magatartás, erkölcs, politikai nézet ápolását. X kartárs a múltban sem politizált. Nem csatlakozott a fasiszta gonosztevőkhöz, de odáig sem mert elmenni* hogy odaálljon harcolni az antifasiszták mellé. Akkor a Nemzeti Függetlenségi Fronttól tartotta magát távol, ma a Hazafias Népfronttól. Mindkét esetben saját érdekei ellen tett. Akkor a polgári demokráciát kellett volna védelmeznie, ma a szocialista demokrácia kiteljesítését segíteni. Akkor is, ma is a békét védeni. Fogadjuk el, hogy kiábrándult a múltból. de miért zárkózik el ma X kartárs, miért bizalmatlan? Maga mondta abban a bizonyos vitában, hogy lojális a rendszerrel és valóban: szorgalmas, becsületes munkájával hasznára van a társadalomnak, örül, hogy nem a származást, hanem a rátermettséget nézzük az állások betöltésénél. Tje kedves X kartárs! 17 Elegendő-e a lojalitás, hogy felszámoljuk legádázabb ellenségünket, a hanyagságot, a kényelmeskedést? Csak alkalmazkodással ezt nem lehet megoldani. Az újért, a jobbért, harcolni is kelL A nyugalmat, pozíciót féltő óvatoskodás azt eredményezi, hogy minden marad a régiben, mindenki kapaszkodik a megszokott körülményekbe, elhájaso- dik a sablon, a rutin munka kényelmes döcögősében. Ez bizony kispolgári magatartás a javából; X kartárs kijelentette, hogy émelyeg a hízelgőktől, az önmagukat adminisztráló karieristáktók Nagyon helyesen vezette le. hogy az önadminisztrátorok többnek akarnak látszani, mint amik valójában. Ahhoz, hogy magukat többnek mutassák, másokat kell csepülniük, elfüré- szelniük. Undok szokás ez is, mások aláásásával érvényesülni, végeredményben ugyanaz a kispolgári lélek működik, amely a kapitalizmusban. Körmönfont rafinációval — munka, teljesítmény. érdem nélkül — gazdagodik, jut előbbre. De ha X kartárs maga is azt vallja, gyermekeit is arra neveli, hogy istápolják a régi erkölcsöket, sohasem lesz mersze a bírálatra. Az egyetemes népi államban nem lesz más megkülönböztetés ember és ember között, csak egy. Ez pedig erkölcsi megkülönböztetés lesz, annak a mércének az alapján, hogy ki miként viszonyul a közösséghez. A polgári, kispolgári önzés, a magának, csak magának és csak saját családjának élő ember magatartása mint káros kísértet mutatkozik még itt-ott, de egyre szélesebb területen győz vele szemben a proletárerkölcs, évszázados forradalmi, harcos hagyományaival, melyek egyikét hűen kifejezi a kedves mozgalmi dal .: mert az ember másokért él: ez a legjobb mesterség”? X kartárs! Ez a kis eszmecsere nem azért folyt, mert talán holmi ideológiai hadjáratról van szó. Az volt a cél, hogy jobb megértésre bírjuk: nem embereket bántunk, mikor a kispolgári jelzőt inkrimináló tartalommal alkalmazzuk. önt tettei, munkája alapján mérjük elsősorban s arra törekszünk, hogy a közös munkában, harcban találjuk meg a politikai összhangot. De kispolgári nézeteivel vitába szállunk, mert az önhöz hasonlóak gondolkodását csak így tudjuk alakítani Senkit sem, önt sem akarjuk kirekeszteni az új világ építéséből, de szövetségünk megszilárdításának az1 ideológiai kérdések nyílt tisztázása az egyik legfontosabb módszere. Kozák Gábor Trágyáznak, szántanak és tisztítják a vetőmagot tőmag ott már elvégezték a talajmunkát. Az 1500 mázsa vetőmagból 700 mázsát kitisztítottak. Szervestrágyával 530 holdat terítenek meg. Negyven lófogat és 8 vontató hordja a trágyát a földekre, s már 220 holdon biztosították a talajerő utánpótlást. A vetésre szánt 450 holdon a szerves- trágyát megpótolják 80 kilogramm szuperfoszfáttal is. T eirat érkezett a felet- tes hatóságtól as ideológiai képzéssel kapcsolatban, A tematika, a témák feldolgozásához ajánlott irodalomjegyzék mellett közli a leirat, hogy a konferenciákra való jelentkezés önkéntes. Az írási mindenki tudomásul vette, X kartárs azonban még kötelességének tartotta az „önkéntes” szóhoz egy nyulacska közbeiktatásával írásban is megjegyezni: „Ehhez tartva magam, az oktatásban nem kívánok részt venni”. Mikor a következő látta- mozó X kartárs megjegyzéséhez szintén írásban hozzáfűzte: „kispolgári magatartás” — feltámadt a vita. X kartárs szinte lecsapott Y-ra és diadalmasan lobogtatva a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit tartalmazó Nép- szabadságot, kifejtette, hogy Y kartárs véleménye ellenkezik a Magyar Szocialista Munkáspárt álláspontjával. A „kispolgári” jelzőt elmarasztaló értelemben használta, holott a párt a kispolgárságot a munkásosztály szövetségének tekinti. Egyébként is ő sosem politizált. Hagyjál* őt békén, hadd éljen önmagának és családjának — ha családja nem volna, legszívesebben bevenné magát egy erdő mélyére és ott élne, távol minden tülekedéstől. Ö büszke rá, hogy kispolgár, mert a kispolgárság őrzi és ápolja a hagyományos erkölcsöt, az elődök szellemében neveli az ifjúságot, szépre, jóra, egyenességre. Nem szereti a kispolgár, ha biztonságos nyugalmát megzavarják Ilyenkor bizalmatlanná válik és elzárkózik mindentől. Senkinek nincs terhére, kölcsönt nem kér, mert mindig takarékos volt és ha nem is kommunista, szorgalmával, becsületes munkájával csak hasznára van társadalmunknak. Mellőzzük most X kar- társ álláspontjának elemzését az ideológiai képzés szempontjából. önkéntességről van sző, ha nem akar tanulni, senki nem erőlteti; Miután azonban büszke kispolgár mivoltára és szinte védőbeszédet tartott a kispolgári ideológia mellett, mi is kifejtjük véleményünket. Mindjárt előrebocsátjuk, hogy valóban nem dicséret, ha magatartást, szemléletet, erkölcsöt, ízlést kispolgárinak minősítünk. TVTézzük meg, ki nálunk ■*-” a kispolgár? A kapitalizmusban a kispolgárság fogalmába a falusi és város kisárutermelők egyaránt beletartoztak. De vajon a mai önálló kisiparos, az önálló kiskereskedő és egyéni paraszt, népességünk e kis hányada azonos-e a múltbelivel? Nem. Nincs meg az a lehetőségük, hogy ravasz spekulációkkal és mások munkájából meggazdagodjanak. Viszont a nyomor, a tönk- remenés sem fenyegeti őket, mint a múltban, amikor bizony az utóbbi volt a szabály és az előbbi a ritka kivétel. Helyzetük biztonságosabb, mint régen. Ma már nincsenek hazánkban olyan osztályok vagy akár számottevő rétegek, melyeknek érdekei ellentétesek volnának a szocializmussal. A kisiparos, kiskereskedő, egyéni paraszt, a volt kispolgár is a szocialista társadalomnak dolgozik, sokmindenben egyetért vele és együttérez. Közös érdek hozta létre a volt kispolgár és a munkásosztály szövetségét. Az is szükséges, hogy e szövetséget a közös célok és nézetek tovább erősítsék. A szövetségen belüli együttműködés azonban poa kunszentmártoni Búzakalász Tsz gazdái. Igyekezniük kell, hiszen nem kevesebb, mint 2123 holdon végeznek nyári mély, illetve vetőszántást. Eddig 964 holdon tudták le ezt a munkát s 100 holdon — amibe őszikeveréket vetnek — a magágy is kész. A szövetkezetiek a kalászosok nagy részét a kapás- növénvek helyére vetik, aho’ viszont tarlóba kerül a ve-