Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-02 / 205. szám

1962. szeptember 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Napsárgára égett szöcske­legelő közepén áll a fúróto­rony. Mint mohó vasszunyog a föld bőrébe ereszti a hosz- szú vascső csápjait és szívná, egyre csak szívná annak sűrű olajvérét. De nem érte el még a folyékony kincstől duzzadó aortát, így csak a piszkosszürke iszap gennyedzik elő a föld mély sebéből. A Hortobágy—Berettyó fő­csatorna gátjáról nézve nem valami mozgalmas az élet odalenn. Három-négy ember dolgozik csak a hatalmas vastraverz alatt. Megindulok. Lépteim dü­börgéssé transzformálják a két 400 lóerős Diesel-motor távolról dongószerű zümmö­gésként ható zaját. Felka­paszkodom a feljáró padlón. — Jószerencsét! — Jószerencsét. — Mihály Gergely főfúró- mestert keresem — mondom a szokásosnál hangosabban a motordübörgés miatt; Egyikük fejével a vasházi­kó felé int; — Bent van, “-mondja úgy, hogy felém se néz. Ami azt illeti, ez nem va­lami szószátyár társaság le­„kifelejtettem” a vállalások közül — mosolyog. Higyje el, nálunk jobban talán senki sem vigyáz a testi épségére, de a mi szakmánkban ez szinte elkerülhetetlen. Talán megért bennünket. Nem sza­bad, hogy egész évi megfe­szített munkánk után a meg­tisztelő szocialista brigád címet egy teljesen véletlen baleset ragadja el tőlünk. — Túrkevéről milyen véle- ménnyel vannak az embe­rek? Nem szól egy szót sem, csak megfogja a karom és vezet a torony felé. Fele úton mondja. — Kérdezze meg tőlük. Az emberek most, hogy Mihály Gergely is ott van, beszéde­sebbé válnak. — A piaca sokkal jobb, és olcsóbb mint Hajdúszo­boszlónak. Tudja, mi főzőcs- kéző emberek vagyunk, ne­künk az a legfontosabb, — Na, fiúk, lesz-e Túrke- vén áldozat? — kérdezi Szűcs Zsigmond, a fiatal fúrómester. — Hát ami azt illeti, van­nak ám itt csinos lányok, — mondja a főfúró. Az én fia­im közül meg egy-kettő min­dig áldozatul esik. Ha hosz- szabb ideig tartózkodunk va­lahol, annak ugyancsak lakzi lesz a vége. Jó magam is így nősültem meg 1943-ban Berekböszörményben. — Én meg Sárréten vesz­tettem el függetlenségemet, — mondja Szűcs Zsigmond. — A csapat zöme az ország melyik részéből verbuváló­dott? — kíváncsiskodom. Büszkén mondja az egyi­kük: — Legnagyobb részt biha­riak vagyunk. De akad köz­tünk orosházi, meg hajdú- szoboszlói is. Nagyon össze­szoktunk. Már egymás gon­dolatát is ismerjük. — Együtt is szeretnénk dolgozni a nyugdíjig — told­ja meg egyikük. Az „öreg, ahogyan az em­berek szólítják Mihály Ger­gelyt, a 38 éves főfúrómes­tert, jókedvűen a vállára csap. — Egy pár lyukat még át- harontolunk addig. Józsi­kám... Bognár János 3iiuiniuif;i!fSiifiuini!iiniiiiii«ui«!ini:iiniTii!iBiiiusi!iMiiivu«ir8?iiHiMiuiuiHin«uii!aiii;fiTianii!ini' hét — gondolom. Az ilyenek ről mondják: fogóval sem 1 lehet egy épkézláb mondatot = kihúzni belőle. Jószerencsét! — lépek * a vasházba. ­— Jószerencsét — köszön = a főfúrómester, közben alig § tudja lenyelni azt a hatal- I más falatot, melyet érkézé- i semkor tüntetett el szájában; 1 — Elnézést a zavarásért = mentegetőzöm; — Szóra sem érdemes. | Tartson velem — invitál az | asztalhoz, melyen egy meg- | kezdett fehér kenyér és fél | kilónyi felvágott kelleti ma- ; gát. " Mit tagadjam, egyből | számba tódul a nyál, retten- = tő ingerem kerekedik az | evésre. Falatozunk; — Ugye, az ENSZ palotá- i ból küldték ide? Most az én torkomon akad I meg a falat; “ Na, úgy értem, Szolnok- f ról. Tudja, mi fúrók a köz- 1 ponti irodaházat tituláljuk | így. Nekünk, — kik életünk | legnagyobb részét távol a la- = kott területektől nyáron § tikkasztó hőségben, ősszel, = meg télen térdigérő sárban I éljük le, — nem túlzás ez | az összehasonlítás; Maga 1 meg újságíró, ha nem téve- I dek. | •— Miből gondolja? — Ne haragudjon meg, ha = megmondom; Hát... izé;. < § közeledik a bányásznap. Az- * tán mégis mit mondtak bent = rólunk? — kérdezi tetetett \ közönyösséggel, mintha egy- | általán nem érdekelné felet- ? teseinek véleménye. — Nem akarom a szemébe dicsérni — ugrasztom. — No, de azt valóban hallottam, hogy a brigád nevéhez fűző­dik a hajdúszoboszlói 36-os fúrási pont gázkitörését lik­vidáló irányított ferdefúrás végrehajtása. — Még mindig azt emle­getik? — zsörtölődik. — Pe­dig mi már előbbre léptünk annál. Megbeszéltem a gye­rekekkel, hogy a ferdefúrás­ra pazarolt másfél hónapi le­maradást — 1200 métert ter­ven felül lefúrjuk. — Sikerült? — Természetesen. — Sőt, a kongresszusi munkaver­senyben vállalt 1000 méter no százalékán is túl vagyunk. Év végére bőven készen le­szünk azzal is. — Mondja, mi a titka en­nek a gyors munkának? — Nem titok ez kérem, összeszokott, egységes és fe­gyelmezett brigáddal megy ám a munka, ha jók a moto­rok is. Anélkül csak kínló­dás van. de méter nincs. Az is sokat segít, hogy 1000 mé­ter után mindig turbina fú­rással folytatjuk a munkát ■— Ég ilyen eredményekkel még mindig nem érték el a szocialista brigád elmet? — Tavaly sikerült volna csak az egyik emberemet baleset érte. Egy cső meg­roncsolta a lábfejét. ■— Es az idén? — Úgy gondojom, most si­kerülni fog. A balesetet — Ilyen hiba miatt ne álljanak a vetőgépek! — Ma reggel kezdtük a vetést — újságolták pénteken a tiszaugi Tiszagyöngye Tsz-ben. — Pécsi András és Bézi György, a Kunszentmártoni Gépállo­más traktorosai, Oláh Lajos és Rozmis Antal segít­ségével fogtak hozzá az őszi árpa vetéséhez. Háromé száz holdba kerül ilyen vetőmag — sorolta a főagro- nómus. Pécsi András így vélekedett, amikor megkeres- .tük a határban: — Ma bevetjük ezt a negyven holdas táblát, s holnap már egy nagyobb, hetven holdas területen folytatjuk a vetést. Nem tudom, sikerült-e ez a terv, mert délután kényszerpihenőt kellett tartaniok a traktorosoknak. Elfogyott a vetőmag. Hiába várták — az ígéret sze­rint —, hogy lovaskocsival kiviszik az árpát a gé­pekhez. Végül is Bézi György gépével kellett bemenni a faluba. Ezért nem találtuk mi a vetőgépeket, illetve a frissen elmunkált föld mellett árválkodott a 32- soros, s a másik vetőgép is. Pécsi András legújabb gyártmányú Zetorjával boronát húzatott­Munkaszervezési hiba, vagy egy-egy ember ha­nyagsága is sokat árthat a vetés idején, amikor pedig minden perc drága; A Tiszagyöngye Tsz-ben pén­teken délután nem percek, hanem órák teltek el fe­lesleges várakozással. S ennek oka lehet, hogy csupán egy ember, a vetőmag-szállítással megbízott fogatos nemtörődömsége volt. Ebben a közös gazdaságban a silózás, a talajelő­készítés szervezetten, jó ütemben halad. A vetésnél, = a gépek kiszolgálásánál se tűrjék meg a vezetők — | de maguk a szövetkezeti gazdák sem — a mulasz- " tást, mert a vetést a jövő évi jó termés érdekében ' idejében és jóminőségben kell elvégezni. Nagy Katalin A mezőtúri cipészek dicsérete A mezőtúri cipészek ké­szítményeit úgyszólván az egész világon ismerik. Szám­talan levelet őriznek, melyek Dél-Amerikában, Iránban, Angliában, Szudánban íród­tak, s melyek mind a kiváló mezőtúri cipőket dicsérik. Az elmúlt napokban ven­dég érkezett a mezőtúri Ci­pész KTSZ-hez: Frank Car­ter londoni nagyiparos sze­mélyében, aki évek óta a szövetkezet vásárlói közé tar­tozik. A szövetkezet megte­kintése után a londoni ven­dég jelentős megrendelést kö­tött a Külkereskedelmi Mi­nisztérium illetékes szervei­vel mezőtúri cipők szállítá­sára. A szövetkezet dolgozói — amikor elbúcsúztak ven­dégüktől — egy pár gyönyö­rű futballcipőt küldtek Frank Carter vállalatánál dolgozó angol válogatott középhát­védnek: Maurice Norman­nak. — füstös — Szedik a cukorrépát Tűrkeyén A város nagy közös gaz­daságában, a Vörös Csillag Tsz-ben 500 holdon termel­tek cukorrépát. Az egyelés- ben, kapálásban a vezetők és az állattenyésztők is részt- vettek. Ma (vasárnap) ők kez­dik meg a répa szedését, hét­főn pedig a növénytermesz­tők is hozzáfognak e fontos ipari növény betakarításához. Természetesen a többi munkával sem késlekednek a szövetkezeti gazdák. A si­lózás is jó ütemben halad, eddig mintegy 2300 köbmé­ter zöldsilót készítettek. Szá­mításuk szerint 3000—3200 köbméter zöldsilót biztosít­hatnak jószágaiknak, ezenkí­vül a kukoricaszárat is be- silózzák. KISPOLGÁR & KISPOLGÁRI T litikai feltételekhez van kötve s az együttműködés­nek a szocialista világné­zetet kell erősítenie. Ezért kell harcolnunk a polgári kispolgári nézetek ellen is. Szenvedő tanúi voltunk, mit eredményezett a kis­polgári ideológia és a szo­cialista világnézet próba- házassága: két torzszülöttet — a szektariánizmust és a revizi önizmust. Az embe­rekkel kötött szövetség te­hát nem járhat együtt ideológiai kiegyezéssel. Nem a kispolgárral van bajunk, hanem egy retrog- rád, visszahúzó ideológiá­val, melyet a múltban ő termelt ki. Ennélfogva ne­ki van legtöbb köze hozzá, de rögtön hozzátesszük, hogy a kispolgári szokások, tettek, nézetek nem csupán a kispolgár magántulajdo­nai. Sokan mondhatják: nem kár annyi szót vesztegetni a kispolgári ideológiára, hi­szen kispolgár már nem sok van. Igenám, de lép- ten-nyomon tanúi vagyunk a kispolgári ideológia szí­vós behatolási törekvései­nek. '’Találkozunk még a kelleténél is többet elkényelmesedéssel, rest­séggel. Elvileg elfogadjuk, hogy a politika nálunk mindinkább az, miként le­het kevesebb költséggel, ol­csóbban, jobban termelni, hogy minél gyorsabban el kell érnünk a világszínvo­nalat a gyártás és a gyárt­mányok korszerűségében, hogy minél többet terem­jen a fold, a modem tech­nikai eszközök és a hagyo­mányos jó módszerek fel- használásával. De nem tud­nánk említeni olyan esetet* amikor egy gyárban in­kább foglalkoznak a ha­gyomány s termék előállí­tásával, mert ha ugyan­olyan cikkből olcsóbb, mo­dernebb fajtát kellene gyártani, leromlana az ed­digi gazdasági mutató? Az ilyen és ehhez hason­ló jelenségeket a kispolgá­ri kényelemszeretet szült Mindez káros a szocializ­musra, tehát változtatni kell rajta. De magától sem­mi nem megy előre. Az új­ért, a változásért tenni, harcolni kell. Ezért ellen­ségünk a restség, a lomha­ság, a változástól való hú- zódozás. Ezért ítéljük el, mint tipikus kispolgári magatartást. A történelem nem tűri az anakronizmust, idejét­múlt magatartás, erkölcs, politikai nézet ápolását. X kartárs a múltban sem po­litizált. Nem csatlakozott a fasiszta gonosztevőkhöz, de odáig sem mert elmenni* hogy odaálljon harcolni az antifasiszták mellé. Akkor a Nemzeti Függetlenségi Fronttól tartotta magát tá­vol, ma a Hazafias Nép­fronttól. Mindkét esetben saját érdekei ellen tett. Akkor a polgári demokrá­ciát kellett volna védel­meznie, ma a szocialista demokrácia kiteljesítését segíteni. Akkor is, ma is a békét védeni. Fogadjuk el, hogy kiábrándult a múlt­ból. de miért zárkózik el ma X kartárs, miért bizal­matlan? Maga mondta ab­ban a bizonyos vitában, hogy lojális a rendszerrel és valóban: szorgalmas, be­csületes munkájával hasz­nára van a társadalomnak, örül, hogy nem a szárma­zást, hanem a rátermettsé­get nézzük az állások be­töltésénél. Tje kedves X kartárs! 17 Elegendő-e a lojali­tás, hogy felszámoljuk leg­ádázabb ellenségünket, a hanyagságot, a kényelmes­kedést? Csak alkalmazko­dással ezt nem lehet meg­oldani. Az újért, a jobbért, harcolni is kelL A nyu­galmat, pozíciót féltő óvatoskodás azt eredmé­nyezi, hogy minden marad a régiben, mindenki ka­paszkodik a megszokott körülményekbe, elhájaso- dik a sablon, a rutin mun­ka kényelmes döcögősében. Ez bizony kispolgári maga­tartás a javából; X kartárs kijelentette, hogy émelyeg a hízelgők­től, az önmagukat admi­nisztráló karieristáktók Nagyon helyesen vezette le. hogy az önadminisztrá­torok többnek akarnak lát­szani, mint amik valójá­ban. Ahhoz, hogy magukat többnek mutassák, máso­kat kell csepülniük, elfüré- szelniük. Undok szokás ez is, mások aláásásával ér­vényesülni, végeredmény­ben ugyanaz a kispolgári lélek működik, amely a kapitalizmusban. Körmön­font rafinációval — mun­ka, teljesítmény. érdem nélkül — gazdagodik, jut előbbre. De ha X kartárs maga is azt vallja, gyer­mekeit is arra neveli, hogy istápolják a régi erkölcsö­ket, sohasem lesz mersze a bírálatra. Az egyetemes népi államban nem lesz más megkülönböztetés em­ber és ember között, csak egy. Ez pedig erkölcsi megkülönböztetés lesz, annak a mércének az alap­ján, hogy ki miként vi­szonyul a közösséghez. A polgári, kispolgári ön­zés, a magának, csak ma­gának és csak saját csa­ládjának élő ember maga­tartása mint káros kísértet mutatkozik még itt-ott, de egyre szélesebb területen győz vele szemben a pro­letárerkölcs, évszázados forradalmi, harcos hagyo­mányaival, melyek egyikét hűen kifejezi a kedves mozgalmi dal .: mert az ember másokért él: ez a legjobb mesterség”? X kartárs! Ez a kis esz­mecsere nem azért folyt, mert talán holmi ideoló­giai hadjáratról van szó. Az volt a cél, hogy jobb megértésre bírjuk: nem embereket bántunk, mikor a kispolgári jelzőt inkri­mináló tartalommal alkal­mazzuk. önt tettei, mun­kája alapján mérjük első­sorban s arra törekszünk, hogy a közös munkában, harcban találjuk meg a politikai összhangot. De kispolgári nézeteivel vitá­ba szállunk, mert az önhöz hasonlóak gondolkodását csak így tudjuk alakítani Senkit sem, önt sem akar­juk kirekeszteni az új vi­lág építéséből, de szövetsé­günk megszilárdításának az1 ideológiai kérdések nyílt tisztázása az egyik legfontosabb módszere. Kozák Gábor Trágyáznak, szántanak és tisztítják a vetőmagot tőmag ott már elvégezték a talajmunkát. Az 1500 mázsa vetőmagból 700 mázsát ki­tisztítottak. Szervestrágyával 530 hol­dat terítenek meg. Negyven lófogat és 8 vontató hordja a trágyát a földekre, s már 220 holdon biztosították a ta­lajerő utánpótlást. A vetésre szánt 450 holdon a szerves- trágyát megpótolják 80 kilo­gramm szuperfoszfáttal is. T eirat érkezett a felet- tes hatóságtól as ideológiai képzéssel kap­csolatban, A tematika, a témák feldolgozásához ajánlott irodalomjegyzék mellett közli a leirat, hogy a konferenciákra való je­lentkezés önkéntes. Az írási mindenki tudomásul vette, X kartárs azonban még kö­telességének tartotta az „önkéntes” szóhoz egy nyu­lacska közbeiktatásával írásban is megjegyezni: „Ehhez tartva magam, az oktatásban nem kívánok részt venni”. Mikor a következő látta- mozó X kartárs megjegy­zéséhez szintén írásban hozzáfűzte: „kispolgári ma­gatartás” — feltámadt a vita. X kartárs szinte le­csapott Y-ra és diadalma­san lobogtatva a Központi Bizottság kongresszusi irányelveit tartalmazó Nép- szabadságot, kifejtette, hogy Y kartárs véleménye ellenkezik a Magyar Szo­cialista Munkáspárt állás­pontjával. A „kispolgári” jelzőt elmarasztaló érte­lemben használta, holott a párt a kispolgárságot a munkásosztály szövetségé­nek tekinti. Egyébként is ő sosem politizált. Hagyjál* őt békén, hadd éljen ön­magának és családjának — ha családja nem volna, leg­szívesebben bevenné ma­gát egy erdő mélyére és ott élne, távol minden tü­lekedéstől. Ö büszke rá, hogy kispolgár, mert a kis­polgárság őrzi és ápolja a hagyományos erkölcsöt, az elődök szellemében neveli az ifjúságot, szépre, jóra, egyenességre. Nem szereti a kispolgár, ha biztonságos nyugalmát megzavarják Ilyenkor bizalmatlanná vá­lik és elzárkózik minden­től. Senkinek nincs terhé­re, kölcsönt nem kér, mert mindig takarékos volt és ha nem is kommunista, szorgalmával, becsületes munkájával csak hasznára van társadalmunknak. Mellőzzük most X kar- társ álláspontjának elemzé­sét az ideológiai képzés szempontjából. önkéntes­ségről van sző, ha nem akar tanulni, senki nem erőlteti; Miután azonban büszke kispolgár mivoltára és szin­te védőbeszédet tartott a kispolgári ideológia mel­lett, mi is kifejtjük véle­ményünket. Mindjárt elő­rebocsátjuk, hogy valóban nem dicséret, ha magatar­tást, szemléletet, erkölcsöt, ízlést kispolgárinak minő­sítünk. TVTézzük meg, ki nálunk ■*-” a kispolgár? A kapi­talizmusban a kispolgárság fogalmába a falusi és vá­ros kisárutermelők egy­aránt beletartoztak. De va­jon a mai önálló kisiparos, az önálló kiskereskedő és egyéni paraszt, népessé­günk e kis hányada azo­nos-e a múltbelivel? Nem. Nincs meg az a lehetősé­gük, hogy ravasz spekulá­ciókkal és mások munká­jából meggazdagodjanak. Viszont a nyomor, a tönk- remenés sem fenyegeti őket, mint a múltban, ami­kor bizony az utóbbi volt a szabály és az előbbi a ritka kivétel. Helyzetük biztonságosabb, mint ré­gen. Ma már nincsenek ha­zánkban olyan osztályok vagy akár számottevő ré­tegek, melyeknek érdekei ellentétesek volnának a szocializmussal. A kisipa­ros, kiskereskedő, egyéni paraszt, a volt kispolgár is a szocialista társadalom­nak dolgozik, sokminden­ben egyetért vele és együtt­érez. Közös érdek hozta létre a volt kispolgár és a mun­kásosztály szövetségét. Az is szükséges, hogy e szö­vetséget a közös célok és nézetek tovább erősítsék. A szövetségen belüli együttműködés azonban po­a kunszentmártoni Búzaka­lász Tsz gazdái. Igyekezniük kell, hiszen nem kevesebb, mint 2123 holdon végeznek nyári mély, illetve vetőszán­tást. Eddig 964 holdon tud­ták le ezt a munkát s 100 holdon — amibe őszikeveré­ket vetnek — a magágy is kész. A szövetkezetiek a ka­lászosok nagy részét a kapás- növénvek helyére vetik, aho’ viszont tarlóba kerül a ve-

Next

/
Thumbnails
Contents