Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-14 / 215. szám

1062, szeptember 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Két színészportré Teljesen szabálytalan interjú Hegedős Györgyivel bornak mindent újra kellett kezdenie. És ő újra is kezd­te. Vasszorgalommal, akarás­sal játszott a Faluszinházban Egerben, Békéscsabán és a Madách Színházban leg­utóbb. Úgy mondhatjuk: si­kerei voltak. Pestre került. És 6 mégis elégedetlen volt önmagával. Több szerep kel­lene... sokoldalúbb foglal­koztatás... Mit csináljak? Jónéhány éjszakájába ke­rült. amig döntött. Odaállt Both Béla igazgató elé és volt bátorsága kimondani: Igazgató úr, engedjen el en­gem. Vidékre akarok menni. Többet játszani mint itt, és nagyon sokat tanulni. Van bennem kitartás. Sikerülni fog. Most itt van Szolnokon.. Már az első nap szerepet ka­pott, Upor Péter helyett játssza D, Albafiorita szere­pét a Fogadósnéban. Nem hibátlan még amit csinál. De becsületes, jól megformált alakítás az övé, Lehet rá számítani. Jól érzi magát a városban. Már vannak barátai, a kollé­gák nagyon kedvesek. Érzi, hogy nem képmutatás ez, hanem egy igazi kollektíva összekovácsolásának vágya. A tájolást megszokta a falu­színháznál és most annak örül, hogy értékelik munká­ját Karcagon, Kisújszálláson, mindenütt, ahová jár. — Hadd mondjam el, hogy amikor Szolnokra érkeztem egy héttel az évadnyitó ér­tekezlet előtt, senkit sem is­mertem még. Kaptam egy címet, kiadó szobára: Zrínyi utca. Megkérdeztem az első járókelőt: Kérem, hol a Zrí­nyi utca? — Sajnos nem tudom, — nem vagyok idevalósi — saj­nálkozott. Egy nénivel pró­bálkoztam. Hasonló választ kaptam. Az ötödik kudarc után egy arra haladó rend­őrőrmestert állítottam meg. Zavartan mentegetőzött: — Nem tudom kérem. Tegnap helyeztek ide. — Egyszóval azt akarom ezzel mondani — fejezte be szavait a színész: — ha egy város olyan rohamléptekkel fejlődik, hogy annyi az új épület, meg az új jövevény, ott a színésznek küldetése van. Ezért érzem magam igen jól. Mosolyogva nyújtott kezet: — Egyébként, amikor kér­dezősködtem, végig a kere­sett Zrínyi utca sarkán áll­tam. ., — hernádi — Hat kis Zsuk gépkocsi siráma • Hat kis ikertestvéremmel szomorúan olvastam a Nép­lap szeptember ll-i számá­ban a „Készül a kenyér” cí­mű cikket. — Még hűtővi­zünk, is kicsordult fájdal­munkban. — Hogyne lennénk szomorúak, amikor már len­gyelhonban közölték ve­lünk, milyen tisztesség ér bennünket. Magyarországra megyünk, nevezetesen Szol­nok városába, hogy az ottani dolgozóknak és gyermekek­nek naponta a friss kenye­nünket. A Sütőipari Vállalat továbbra is a régi, elavult és lassú — de valószínűleg jól bevlát — triciklin a TEM- PŰ-val hordatja ki a kenye­ret és péksüteményt. Pedig mi fiatalos lendülettel, új erővel, benzinnel jól feltan­kolva szerettünk volna a ve­lünk még lengyelhonban kö­zölt nemes feladatnak eleget tenni. Az bánt legjobban bennünket, hogy a eikk sze­rint a sütőipari és a városi dolgozók is szeretnék, ha mi Erdekes vizsgálat-sorozat [közepén tart a Magyar Ál­lami Eötvös Loránd • Geofi­zikai Intézet, a Kőolajkutató Vállalat és a Geofizikai Mé­rőműszerek Gyára közremű­ködésével. A Kecskemét és Nyíracsád közötti vonalon négy hét alatt négy esetben, egymástól körülbelül ötven kilométernyire, negyven mé­ter mélyen, alkalmanként 600 kilogramm dinamitot rob­bantanak fel, körülbelül húszszorosát a nyersanyag- kutatásnál szotkásos mennyi­ségnek. Két robbantás már megtörtént, kettő még hátra van. Ezek a robbantások nem okoznak olyan földlökést, ami veszélyeztetné a kör­nyéket. Mindössze „megdob­ban” a talaj, s a robbantó­lyukból gejzírként vagy száz méter magasra szökik fel a víz, az iszap, stb. A robbantások célja mé­lyebb rétegek szerkezetének indulnak el a felszín alatt minden irányban, s ezeknek az útját figyelik a robbantás pontjától különböző távolsá­gokra telepített öt észlelő- állomáson. A jelenlegi robbantás-so­rozattal geofizikusaink azt akarják megállapítani, mi­lyen mélységben található meg ezen a területen a föld­kéreg alsó határa. A kéreg vastagsága ugyanis nem mindenütt azonos. Világszer­te átlag 20—30 kilométer, nagy lánchegységek alatt vi­szont az ötven kilométert is eléri. Hazánkban különösen szélsőséges értékek találha­tók. Pécs alatt például 28, Sopron tájékán viszont mindössze 20 kilométer. A négy robbantás révén geofizikusaink most újabb adatokat szereznek a ma­gyar medence alatti föld­kéreg pontosabb, részlete­sebb megismeréséhez. Tovább bővíti majd ezeket az isme­reteket a közeljövőben. A konknrrencia rét, fehér cipót, ropogós pe­recet, zsemlét és kiflit szét­hordjuk. Már előre éreztük a friss kenyér és sütemény illa­tát, mely át fogja járni egész bensőnket. A büszkeség majd szétvetette tankunkat, öröm­mel és ilyen céllal hozott ha­za gazdánk is: a ?■ sz. AKÖV. Mikor azonban ide érkez­tünk, szomorúan vettük hírét annak, hogy megfúrtak ben­hordavánk ki a finomliszt termékeitek Az ilyen fiatal korban lé­vő, tiszta, gyors kiskocsiknak fáj, hogy mindjárt üzemelé­sük kezdetén csalódás jut osztályrészükül és illatos ke­nyér helyett büdös petróleu- mos hordókat és rút rozsdás vasdarabokat, csöveket kell rakfelületűidül hordozniok. Meddig és miért? — lint — LEVELEZŐINK Az arca külön eletet él Hihetetlenül kifejező a mi­mikája, világosság és sötét­ség, komikum és drámaiság váltakozik rajta, gyors egy­másutánban. Alaptermészete a humor. Tréfára kész, ál­landóan egy csintalan kis­lány viliódzó humorkészleté­vel. Pedig „öreg” színésznő, Huszonkét évvel ezelőtt lé­pett a színpadra, még vala­mivel az óvodáskor kezdete előtt. Az operában alakította a gyermekszerepeket a Pil­langókisasszonyban. Bánk bán-ban, ahol kellett. Aztán táncolni kezdett. Az operaház balett iskolájá­ban tanult és nagy jövőt jó­soltak neki. Ügy tizennégy éves lehetett, amikor hátat fordított a klasszikus szá­moknak és elment oda, ahol a humort is belevihette a táncba: elszerződött a Fővá­rosi Vígszínházhoz. Ezután Debrecen következett, ahol bebizonyíthatta sokoldalúsá­gát: segédrendező, színész, táncos, koreográfus egysze- mélyben. Prózában is sikert arat. Most itt, Szolnokon kíván bemutatkozni. Bár ezt már megtette az Álomkastélyban, a szabadtéri színpadon, ö volt a rossz darabnak kevés jó momentuma közül az egyik, A kispadon ülünk a próba szünetében. A népszerűségről beszélgetünk, meg arról: a színésznőnek alig van ma­gánélete. Mindjárt be is bi­zonyítja egy nagyon kedves történettel. — A nyár folyamán vőle­gényemmel kirándulásra in­dultam a budai hegyekbe, azon az elven: kinek mi kö­ze a pihenésemhez. Le is te­lepedtünk a Ságvári-liget környékén egy szép tisztáson. Egyszerre indiánüvöltést hal­lunk, egy úttörőcsapat tábor­helye volt a fákon túl, né­hány lépésre tőlünk; A zsi­vajjal együtt azonban füst is kezdett az orrunkba száll­ni, egyre sűrűbb minőségben. Kíváncsi emberek va­gyunk, tíz percen belül a tábortűznél ültünk. Gyula, a vőlegényem, a tüzet igazítot­ta el, jómagam átvettem a szakácsi teendőket, pedig út­törőpróbám sincs belőle. Megfőztem jónéhány bogrács paprikáskrumplit; Az úttörők tiszteletbeli pajtássá válasz­tottak bennünket és együtt énekeltük az úttörő indulót. Néhány nap múlva egyik kollégám megkérdezte: meg­kaptátok a pénzt a rádiótól? — Miféle pénzt? És kik? — Hát te, meg Gyula. Ugyanis, ha nem tudnád, azoik az úttörők rádióriport­ban számoltak be arról, hogy milyen jól érezték ma­gukat veletek, a Hegedős Györgyi nénivel, meg a H. Gyula bácsival. A csengő megszólal. Kez­dődik a „Mindent a ma­máért” próbája; És egy per­cen belül Györgyi mindenről tökéletesen elfelejtkezik. Ma­gyarázza, előjátssza Mensáros Lászlónak, a rendezőnek, ho­gyan képzeli a finálét. Tényleg belefelejtkezik ab­ba, amit tesz. Még a tervei­ről sem beszélt, el sem bú­csúzott tőlem. Részemről ez­úttal pótlom: viszontlátás­ra a karcagi bemutatón. Aki nem restell újra tanulni Tizennégy éve lépett ki a főiskola kapuján. Tele vágy- gyal, elképzelésekkel. A Pesti Színházhoz, a mostani Vidám Színpad elődjéhez került. Tanult, bár a színpad légkö­re nem a legszerencsésebb volt. Aztán három év ke­mény határőrszolgálat. Nem, semmiféle kedvezmény sem járt vele, ugyanúgy védte a határt, mint a többi társa. Legfeljebb a pihenőben mon­dott el egy-egy verset, da­rabrészletet elvtársai gyö­nyörűségére. Három év nagy idő. Sokat felejthet még a tapasztalt művész is — hát még a kez­dői Egyszóval Kiszely Ti­FeShivás a baromfitenyésztőkhöz Termelőszövetkezetek! Egyéni tenyésztők! A baromfinevelés sokkal nagyobb mint az előző években bármikor veit. Az átvétel és a feldolgozás folyamatossága miatt kérjük segítségüket. Egyéni termelők! Az eladásra szánt szerződött és szabad csirkét, tyú­kot, kakast, gyöngyöst, mór most hozza be a földmű­vesszövetkezet helyi baromfifelvásárló helyére. A liba és kacsa tömését már most kezdje meg. Pulykát november I. után csakis a földművesszövetkezet ér­tesítésére szállítsa le az átvevő helyre. Az átvételt az fmsz ütemezi be és írásbeli értesítésben pontosan megjelöli az átvétel idejét A leadás időpontját saját érdekében tartsa be. Termelőszövetkezetek! Az értékesítésre szánt megfelelő minőségű és súlyú csirkét, tyúkot, gyöngyöst ajánlja fel átvételre a te- , rületi megbízottunkon keresztül a Baromfifeldolgozó Vállalat részére. Folyamatosan fogják be a libákat tömésre és most vegyék igénybe a szerződés szerint liba db-onként járó 10 kg kukoricát Pulyka felvásárlást november 1. után a közös beüte- mezés alapján végezzük. Még egy j£ tanács! Sovány, gyenge minőségű baromfit, nem kihizlalt li­bát, fejletlen tokos pulykát nem lehet minőségre fel­dolgozni, ezért azokat nem tudjuk átvenni. Mielőbb gondoskodjanak a bőséges takarmányról, mert sú­lyuk így növelhető, a tollúk is gyorsabban fejlődik és minőségük is így javul. A termelők részére a rá­fordított takarmány árban megtérül. Tojás felvásárlásban nincs korlátozás. Minden meny- nyiségben átveszi egyéni termelőktől a helyi föld­művesszövetkezet, a termelőszövetkezetektől a válla­lat turajárata. Törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat A TAGOK VÉLEMÉNYÉT MEGHALLGATVA Baráti tanácskozást hívtak össze Szelevényen a Szikra Termelőszövetkezetben. Á megbeszélés célja volt be­vonni la térmelőszövetkezét tagjait az 1963. évi terme­lési-. pénzügyi tervek élőké szítésébe, kidolgozásába. Emellett kutatni azokat az ösztönző módszereket, ame­lyek a többtermést segítik elő. Kiderült, hogy a szövet­kezet tagjai várták ezt a ta­nácskozást és hasznos javas­latokkal igyekeztek a vezető­ségnek segítséget nyújtani, így többek között Jakab Ká­roly szakszerű tanácsokat adott a lucernamag-termesz- tésre, a lucerna vetésére. A tanácskozás végén Jakab Károlyt bizták meg, hogy főként az idős tagokból szer­vezzen lucernatermesztő munkacsapatot. Emellett sok más hasznos javaslat hangzott el, főként a szarvasmarha-, a baromfi- és sertéstenyésztésre. Szó ke­rült arról is, hogy tovább kell növelni az öntözött terü- leteket.­Ugy gondolom, hogy ezek a kezdeti lépések azon az úton indítják el a Szikra Tsz tagjait, amely az eredménye­sebb gazdálkodáshoz vezet. Gulyás Imre vb elnök BECSÜLETÉRE VALIK A NŐI MUNKACSAPATNAK A tiszakürti Hunyadi Ter­melőszövetkezet női munka­csapata lelkiismeretesen ki­veszi a részét minden mun­kából. Én a lányommal együtt járok ki dolgozni. Je­lenleg a tiszaugi állomásra járunk, almát rakunk a va­gonokba. Akármilyen későn is végzünk, félbe nem hagy­juk a munkát. Tudjuk, hogy csak lelkiismeretes mun­kánk által szaporodik a fo­rint. — a szövetkezetben az egy munkaegység értéke. Szepesi Lajosné Tiszakürt LEHETSÉGES? „Csak Budapesten lehet?” Olvasom a cikket a Néplap szeptember 6-i számában. Ehhez szeretnék én is né- i hány sort fűzni. Ugyanis én is ismerem azt az autót, amiről a cikkíró írt. A mi kórházunkba is járt, a Fran­kel Leó utca 38—40 szám alá. Ambulanciára hozta a betegeket, akiket a gyógyke­zelés után hazaszállított, örülünk, hogy a lap meg­kérdezte: mit lehetne tenni a példa követésére. Vélemé­nyem szerint minden Heine- Medines betegtársam öröm­mel fogadná, ha legalább havonta egyszer autó jönne érte és a lakóhelyéhez leg­közelebbi kórházba vinné kezelésre. Én csak a Heine- Medinesekről írtam, mert személyesen ez érint engem. De gondolom, más betegek is. akik nem tudnak eljutni gyógykezelésre, örömmel vennék ezt a segítséget; Minden betegtársam nevé­ben várom az illetékesek vá­laszát; Bár nekünk már ki­csit későn lenne — de még segíthetne. Bartha Erzsébet Cibakháza Amíg vásárol a „gyerek“ Délutáni váróé. A kirakatok ragyognak, akár a nyár. Az úton autók, motorok robognak a fény­ben. — Hogy hívják a nénit? Rámnéz. Vékony, barna ráncok húzódnak az arcán. Látom a ke­zét. összeszorítja az ujjait. Vála­szol: — Rácz Lászlóné. AU a fekete színű motorkerék­pár mellett. — Uj? — kérdezem. — Az. Most vettük, alig egy hónapja. Kellett a gyerek. Rákó- czifalván lakunk, aztán onnan jár be dolgozni. — Szolnokra? — A vegyiművekbe. — S most vásárolnak? — Valami alkatrész kell a mo­torhoz ... — Ehhez? — Nem. Otthon var. Van egy kis szivattyúmotorunk. Elrom­lott. Ahhoz kell valami. A gye­rek tudja csak. ö ért hozzá. Bnlí­rái állandóan. Szidom is minői1 érte. De csinálja. Látta? — Mit? — A gyereket. — Mikor bement a boltba. — Huszonnyolc éves. Nem akar megnősülni. Azt mondja, ráér. Ezért is szidom. Csak a moto:- mindig. Lusta arra, hogy udva­roljon valakinek. Pedig sok. szőr- lány van a faluban. Ott van az v óvónő. Azt mondja tetszik > neki. — Es? — Nem megy ... — A néni dolgozik valahol? — Néha elnézek... — A tsz-be? — Ott dolgozik a férjem. Ezt kicsit szemrehányóan mondja. Hát nem tudom? Végig simítja a motor ülését. Szép, - gondolja. Jó rajta ülni. Még rég­gel bejöttek a városba. Elátogat­tak a rokonokhoz is. .— Mindig mondják, hát men­jünk már el, hozzájuk. Nézzük meg őket. De sok nekünk a dol­gunk. Nem érünk rá mi úgy, mint ők. Hogy letelik a nyolc óra, aztán áldás, békesség ... — Falun nem úgy van az. Jószágok vannak. — ? — Van egy tehén, borjú, mala­cok. Van azokkal dolog. Azt mondja: Soká jön már. — A gyerek? ~ Az. Megint babrál, úgy lát­szik. Nevet. Fiatal diáklányok jönne1,- az utcán. Megnézik magukat a ki­rakatban ... — Gyakran jön be a néni Szol- nakra? — ... Hónapban egyszer. Kiné­zek olyankor a piacra, nem árul­ni ... Most már nincs mit. Csak úgy. Valamikor sokat ácsorog­tam én ott. Télen, nyáron. Abból élt az ember. Emlékszem mindig veszekedtek velünk a buszon. Sok volt a csomag? ** Azért.... igazuk volt. Nem is fért úgy az ember, meg ké­nyelmetlen is volt az. Nagy, ne­héz kosarakkal tülekedtünk ott köztük. Megfordul. Na, jön márt EHesen felzúg a motor. Megöle- li őket a szél. - Fél óra múlva már otthon is lesznek, Rákóczi- falván. — serfőző — Dmitrij Sosztakovics új szimfóniája Dmitrij Sosztakovics elké­szült XIII. Szimfóniájánál zongorafogalmazványával. A: új mű a szovjet népnek « fasizmus ellen vívott Nagi, Honvédő Háborújáról szól. A szimfónia öt részből áll Az első négy rész zenekarra íródotti a fináléban pedig szólista, kórus és zenekar vesz részt. A finálé szövegét Jev­tusenko készítette. Festékillat — meg kétmillió forint Faforgácsokat kavargat a szél, festékillat száll a leve­gőben a jászdózsai posta ud­varán. Ha belép ide valaki, az épületbe, alig ismer rá a régi postára. A hivatal vezetője — He­rényi Gyula, — szerényen mosolyog, mikör jövetelünk okáról beszélünk. — A két hónappal ezelőt­ti ígéretem? — Év végére vállalta, hogy a lakosság takarékbetét ál­lományát kétmillió forintra növeli, s szeptemberre már meg is haladta... Igaz. Ebben az évben hatszázhetvenezer forint emelkedés van eddig... csak­nem duplája a tavalyinak. — Váltottak-e sokan gép­kocsi nyereménybetétköny- vet? 4 — Harmincöt van jelenleg forgalomban, több mint két százezer forint értékben... Mint az OTP jászapát községi fiókjának vezetőjétő, megtudtuk, körzetében ez t posta mutatta fel a legjobb eredményt a betétgyűjtésben — Tudni kell az emberek­kel beszélni. És nem sajnál­ni a fáradságot. Ez a titka — jegyzi meg Herényi Gyu­la. — Ezernél valamivel több család él községben, s már fele betétkönyvtulajdonos. Az új évig még százezer forint­tal emelkedik a betétállo­mányunk. Szóval: előrelát­hatólag jövőre — ha sikerül — már a „takarékos község" szintet is elérjük. «- tÚEjl sm Szeizmikus robbantások

Next

/
Thumbnails
Contents