Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-14 / 215. szám
1*®2 szeptember 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Kétmillió traktor és félmillió kombájn segíti a szovjet kolhozokat Sajtótájékoztató az Országos Mezőgazdasági Kiállítás szovjet pavilonjában Szerdán délelőtt néhány órára a közönség előtt zárva maradt az országos mezőgazdasági kiállításon a Szovjetunió pavilonja. A hatalmas csarnokban ezúttal sajtótájékoztatót rendeztek. A magyar napilapok és folyóiratok munkatársainak bemutatták a kiállítás anyagát és tájékoztatták őket a szovjet népgazdaság eredményeiről és távlati fejlődéséről. A baráti találkozó részveSzeptember 30-ig megkap/ák a második gépet Szeptember 5-i lapunkban „Várják a második gépet” című cikkünkben kifogásoltuk, hogy a jászapáti Alkotmány Tsz még nem kapta meg az ígért DT—54-es traktort. Az AGROKER értesítette szerkesztőségünket, hogy a tsz-ek gépigényeit a megrendelés sorrendjében, folyamatosan elégítik ki. A megyében tizenegy tsz kapott egy- egy gépet. A TECHNOIM- PEX tájékoztatása szerint szeptember 30-ig a megyei vállalathoz megérkeznek az igényelt traktorok. A megrendelés sorrendjében a jászapáti Alkotmány Tsz is megkapja a második DT—54-es szántótraktorát. vőit M. P. Bocskarjov, a pavilon igazgatója köszöntötte és bemutatta E. I. Vasziljev- nát, a szocialista munka hősét, aki a Csuvas Autonóm Szocialista Köztársaság Po- beda kolhozának főagronó- musa. Ezután J. I. Okolovics, a Szovjetunió Népgazdasági Kiállítása mezőgazdasági részlegének vezetője tartott tájékoztatót. Okolovics elvtárs elmondotta, hogy a szovjet ipar 1980-ig — 1960-hoz képest — hatszorosára, a mezőgazdaság 3,5-szörösére fejlődik. 1980- ban kétszer annyi ipari terméket gyárt, mint a kapitalista országok jelenleg. A csarnok tablói is szemGép a szövetkezetnek A szolnoki Vízügyi Igazgatós ág géptelepén a mezőhéki Táncsics Termelőszövetkezet részére vályogverő gépet készítettek. A gép segítségével naponként 800—1000 vályogot készíthetnek a szövetkezetiek. Képünkön: Szelep- csényi Antal brigádjának tagjai készítik a gépet Nem kell silókombájn? A Törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépgyár 1962 nyarán elkészített két silókombájnt. A gépek üzemképes állapotba hozatala után elvitte Őket egy nagy silókukoricás területre, meghívta az érdekelt nagyobb gazdaságokat és felettes szervüknek, a Földművelésügyi Minisztériumnak képviselőit. A gépeket kipróbálták, jól működtek. A szakemberek örül tek, a tsz-ek vezetői szintén, a minisztérium kiküldöttei elégedetten bólogattak. EzA Karcagi termelőszövetkezetekben törik a félérett silónak vetett kukoricát. A bő termést adó, öntözött szárakról csak a nagyobb csöveket gyűjtik össze, a többit a siló- gép vágja le. A November 7 Tsz-ben például 70 hold terméséből készítenek csősilót. Mint Kundra József elnök mondta: — A Lenin Tsz tapasztalatai nyomán. Nem bővelkedünk abraktakarmányban, ezért kell kiegészítenünk azt. A Lenin Tsz-ben évek óta készítenek csősilót a baromfiak és a sertések etetésére. Tavaly 400 köbméternyi, 2500 mázsa csősilójuk volt. Az idén is hasonló mennyiségről gondoskodnak. Mohácsi Imre főagronómus ezt így indokolta: — Ha a tehenek 25 kiló jóminőségű silót és 6 kiló lu- cernaszénát kapnak naponta, 11—12 liter tej termelésére képesek; A kukoricáiban elegendő keményítő marad, tehát a nagyobb csöveket nyugodtan letörhetjük róla. — Egyébként a kutatóintézet felkérésére nemrég fejeztük be a silótakarmányozási kísérletet a teheneknél. A tejtermelésük semmivel sem maradt el az egyéb etetni- valót kapott jószágokétól; —- A csősiló megfelelő lucernaliszt keverésével, a vemhes kocáknak kiváló takarmány. Nem kell abrakkal etetni azokat. A tavalyi ezer mázsa csősilóból 320 anyakocát hat hónapig takarmá- nyoztunk. A sertéseknél jó étrendi hatást váltott ki, mert kellemes savanykás ízű. ezen kívül karotinban, keményítőben és vitaminban [ is gazdag. A csuhét a sertések és a baromfiak otthagyják, ezért rostálás után kapták az etetni valót. A többit a szarvasmarháknak adtuk. A November 7 Tsz 280 hold siló- és 470 hold mag kukoricát termelt az idén. Az utóbbiból 332 holdat megöntöztek. így elegendő takarmányuk lesz a télen. Mégsem sajnálják a plusz munkát és a fáradságot a csősiló készítésére. Igaz, hogy 1600 sertés, a 134 anyakoca és a 468 szarvasmarha sok takarmányt fogyaszt. A napokban nyolcvan gazda törte a félérett csöveket a tsz öntözött tábláján. Holdanként 21,4 mázsa csuhés csövet szállítottak a silógéphez. A Dús-féle tanyán hatalmas, szalmával bélelt gödör szélén aprították a csöveket. A gépet Kállai István felügyelete mellett egy G—35- ös hajtotta. Tálos Lajos, ökrös Ferenc és Bodnár István pedig zsákokból öntö- gették a csuhés tengerit a zúzóba. Méghozzá elég sűr6n, mint mondták: — Percenként egy-egy zsákra valót. Az árokban gyorsan szaporodott az értékes takarmány. Közben taposták is a brigád tagjai, hogy ne legyen hézagos. Az árkot három méter magasságig töltötték fel, azután szalmával borították és leföldelték. Hat hét múlva — ha a szükség úgy kívánja — megkezdhetik belőle a kocák etetését. után mindenki hazament és utána hosszú ideig semmi. Augusztus közepén megjelentek a gépgyárban a minisztérium embered és közölték, hogy még ebben a negyedben — tehát másfél hónap alatt — szükség léhne 20 silókombájnra. A gépgyáriak közölték a választ: Ez lehetetlen. A kiküldöttek erre is bólogattak, majd távoztak. Azóta újra semmi. Tudomásunk és a szakemberek véleménye szerint a gép jó, megkönnyíti a siló- kukorica betakarítását. Már itt kellene lennie az engedélynek, hogy idejében elkezdhessék a gépek gyártását. A gazda — a Földművelésügyi Minisztérium illetékes osztálya nem érzi sajátjának a mezőgazdaság gyors fejlesztését...? E. Gy. léltetik, hogy a szovjet nehézipar ugrásszerűen fejlődik. 1958-hoz képest — 20 év alatt — a széntermelés 495,8 millióról 1200 millió tonnára nő. Az acéltermelés 54,9 millióról 250 millió tonnára, a gépgyártás 33,9 millióról 375 millió tonnára növekszik. A kiállítás hatalmas térképén a különböző színű lámpák jelzik, hogy hol épülnek új erőművek, bányák, gépgyárak és egyéb üzemek. Megtudtuk, hogy a szovjet kolhozokban jelenleg kétmillió traktor, félmillió kombájn ás 700 000 tehergépkocsi dolgozik. Jelenleg a közös gazdaságok teljes gépesítésére törekednek. Már most is működnek teljesen gépesített nagyüzemek. A budapesti kiállításon több mint 40 különböző típusú traktort mutatnak be az érdeklődőknek. J. I. Okolovics hosszasan elemezte a magyar és a szovjet mezőgazdaság kapcsolatának eredményeit. A Szovjetunióban többfajta magyar magot szaporítanak tovább, Magyarországon pedig elterjedt a Bezosztája búza és a Krasznodári napraforgó fajta. Majd elmondotta, hogy néhány év alatt 41 millió hektár szűzföldet törtek fel a Szovjetunióban. E területen 450 gépesített kolhozt szerveztek, melyeket „maggyá- raknak” hívnak. Ugyanis a Szovjetunió magtermelésének több mint 40 százalékát ad ják. Nagy ütemben halad az öntözés és a talajszárítás is. Húsz év alatt 28 millió hektárt öntöznek és 14—15 millió hektár mocsarat csapolnak le s tesznek termővé. A szovjet mezőgazdaság tervszerűen fejlődik azSZKP •XXII. kongresszusán megjelölt úton. A gépesített nagyüzemek 1980-ig például 18— 19 milliárd púd gabonát és 30—32 millió tonna húst adnak a népgazdaságnak. Többszörösére növekszik műtrágya- és műszer-ellátottságuk. A szovjet kormány fokozta a kolhozok anyagi érdekeltségét a termelésben. Emelte a mezőgazdasági termékek átvételi árát, ugyanakkor csökkentette az iparcikkek kiskereskedelmi árát. Természetesen a hétéves és a húszéves terv időszakában tovább nő a kolhozparasztok életszínvonala. A szovjet tudomány és technika segítsége nyomán a mezőgazdasági munka egyre jobban fog hasonlítani az iparihoz. — m. 1. — Harmadszor is a szocialista brigád címért Fiatalok. A hat fős brigád átlagéletkora huszonhat és fél év. Illetve a hat most tulajdonképpen csak öt. Fejes János, a brigád égjük tagja továbbképzésen lévő katona. Persze azért ő most is brigádtag. Helyette havi száz órában társadalmi munkát végeznek a többiek. Miért? Hát, hogy az építés- vezetőségre kiszabott termelési érték ne csökkenjen. Érdekes emberek. Szerények, pedig nem ma jöttek a szakmába. Jó munkások és emellett jó társadalmi életet is élnek, a vállalatnál és azon kívül egyaránt. Azt hiszem ilyen fiatalokból formálódik a szocialista módon élő és dolgozó ember. Közösen tanulnak, oktatásra járnak, a vállalati sportver- senyeken részt vesznek. A brigád vezetője Bezerédi Sándor 28 éves. Nagyon fiatalos, csendes ember. Ö még pluszt is végez. Munkahelyén a pártalapszervezet titkárhelyettese -és központjuk pártvezetőségének tagja. Mindezt amellett, hogy jó brigádvezető, aki társaival most nyeri el harmadszor a szocialista brigád címet. * Hogyan is dolgoznak? Meglett férfiakhoz illő szakismerettel és fiatalos lendülettel 1961. novemberében lettek először szocialista brigád. 1962. április 4-re újra teljesítették -felajánlásukat. Pedig nem kis dolgokat vállaltak. A két versenyidőszak alatt minden építőipari gép javításánál a kiadott száz óra helyett nyolcvankettő alatt végezték el kifogástalanul a munkát. Vállalták, hogy 15 000 forint értékű anyag- megtakarítást végeznek. Üj alkatrészek helyett a régieket újították fel, minden darab vasnak célját, helyét találták. Közel 20 000 forint lett a megtakarítás. Most, hogy harmadszor is harcba szálltak a szocialista brigád címért — ráválláltak az előbbiekre. Az eddig 100 óra helyett hetvenkét óra alatt megy ki a megjavított gép. Még nincsenek a negyedév végén, de anyagtaka-, rékosságban már meghaladták a 16 000 forintot. Az persze természetes, hogy náluk a késés, hiányzás ismeretlen. * Lendületük, eredményeik ösztönzőek. Amikor először lettek szocialista brigád, megnézték őket az emberek és bólogattak — ez igen. Második alkalommal már cselekedtek is. Munkaterületükön még négy szocialista címért harcoló brigád alakult. Így adtak ők — az ifibrigád — példát az idősebbeknek. Ma már pedig ott tartanak, hogy a szomszédos brigáddal összedolgoznak, segítik egymást. Minden arra mutat, hogy műhelyükben őszre két szocialista brigád lesz. És ennek Bezerédiók örülnek a legjobban. * Sóikat lehetne írni róluk, sok dicséretet. De talán utoljára egy álljon itt zárszóként: Büszke rájuk a Szolnok megyei Építőipari Vállalat, számítanak rájuk,» a szocialista brigádra; Amikor búcsúzom, a brigád vezetője szinte szégj-en- kezve utánam szól: Elvtárs. ha lehetne, a brigád tagjainak a nevét is írják meg. örülnének neki a fiúk. Amit eddig rólunk írtak, mind megőriztük. örömmel tesszük Bezerédi elvtárs. íme: Banka Pál. Illés István, Fejes János (ő most katona), Borzi János és Villisch Ferenc, ök tehát a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat 5-ös Főépítésvezetőségének ifi szocialista brigádjának tagjai. EFK4 fejőgép A világszerte mind jobban tért hódító fejőgépek közös hibája, hogy akkor is tovább működnek, mikor a tehén már nem ad tejet. Ezzel nem csupán az állatnak okoznak kellemetlen érzést, de tőgyét is károsítják. Jánosi Gyulának — a Nagykunsági Állami Gazdaság géptechnikusának — Efk—4 mintájú fejőgépénél nem kell ettől tartani. Az elmés készülék azonnal beszünteti működését, mihelyt „nem érzi” a tejet. Különös érdekessége, hogy a kikapcsolás tőgynegyedenként történik. DohányföSdtől pajtáig nagy szárazság. Hiába igyekeztünk, s adtunk meg minden munkát, amit csak kellett, mégis gyengén fizet a föld. — Akik ebben a brigádban dolgozunk, mindannyian értünk a dohányhoz. Kukások voltunk, so-k éves, egyik másikunk több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a dohánytermesztésben. S ha azt kérdezné, ki a legszorgalmasabb, mindenkit sorolhatnék — így beszélt Jakab János, a fegyvernek! Kossuth Tsz dohányos brigádjának vezetője. A dohányföldön és a pajtában látottak igazolták a brigádvezető szavait. Golyna István, Guth Pálné és Poós Mihály — akiket dohánytörés közben kaptunk lencsevégre — s a többiek is nagy szakértelemmel, fürgén dolgoznak. Kocsis Erzsébet, Vágó Lajosné, Angyal Jánosné, özv. Kádár Istvánná, s a többi nő egymás mellett ül a pajta földjén, s tüneményes gyorsasággal fűzi zsinegre a zöld leveleket. Kocsis András. Földes Albert, Nagy József és a „brigadéros” a do- hánypórék (füzérek) felkötésével foglalatoskodik. Az egyik pajtában már sárgulnak a levelek. De még azok is sokszor kézbe kerülnek. N. K. — mát hé — MSZMPfifl . , == = kűnffi"fssxmanijt Csősiiót készítenek az abraktakarmány pótlására Tizennégyen vannak a dohányos brigádban. Hat féri: és nyolc nő. A napkelte mindig ott találja őket a dohányföldön, s az alkonyat szintén ott köszönt rájuk. A dohány olyan növény, amely megkívánja, hogy állandóan közte legyenek. A kiültetés után, alighogy megerednek a palánták, máris sekélyen kapálni kell. Pótolni a meg nem eredt, vagy kipusztult palántákat, aztán ismét kapálni annyiszor, ahányszor a talaj állapota azt megkívánja. A tetejezés, a hónaljazás sem maradhat el, az előtörő hónalj-hajtásokat többször le kell szedni. — Sokszor, nagyon sokszor be kellett járnunk már eddig is a 20 holdas dohányföldet. Most meg, hogy a törést megkezdtük, ugyancsak mindennap közte járunk. Augusztus 24-én kezdtük, s úgy számítjuk, e hó 20-ra befejezzük a törést. <— Milyen termésre számítanak? — Csak ezt ne kérdezte volna, mert szinte szégyellem erről beszélni. Jó lesz. ha elérjük az ötmázsás átlagot. Tizennégy holdat egyszer meglocsoltunk — többre nem volt lehetőségünk — itt egy mázsával vagy másféllel többet ad, mint ahová nem jutott víz. De még ez is jóval kevesebb az 1954-ben termelt 11, vagy az 1955. évi tíz, meg a tavalyi 9,15 mázsánál. A múlt évben is szabolcsi fajtát termeltünk mind a 16 holdon. S a megyében másodikok lettünk az egy holdról lehozott mennyiséggel és minőséggel. A minőségre most sem panaszkodhatunk, de a tervezettnél minden holdról három mázsával kevesebb lesz. — Rossz volt az időjárás. Már tavasszal egy hónapot késleltetett, -csak május közepén kezdhettük meg a palántái ást. Az idén a bogár is jobban pusztította a fiatal növényeket, aztán meg jött a
