Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-12 / 213. szám

1962. szeptember 1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP •* * Öt megye küldötteinek tapasztalatcseréje Szolnokon A SZÖVOSZ felkérésére a szolnoki MÉSZÖV igazgató­sága öt megye részvételével a javítási- és szolgáltatási munkáról, azok további fej­lesztéséről kétnapos tapasz­talatcserét rendezett. Teg­nap Tigyi István vitaindító­jában elmondta, hogy me­gyénkben 65 fmsz működik, ezek közül 54 foglalkozik kereskedelmi kölcsönzéssel. A vitaindító beszéd után a megyéket képviselő föld­művesszövetkezeti küldöttek mondták el tapasztalataikat, problémáikat. Ma, az értekezlet második napján, a küldöttek látoga­tást tesznek a szolnoki és . kunszentmártoni járás szol­gáltatási egységeiben, ahol tanulmányozzák az ott folyó munkákat. Kaposvári Ferdinand MÉSZÖV Kiállításon is megcsodálnák Vetélkednek az üzemegységek Tallózás új jogszabályok között A termelőszövetkezetek, valamint a termeltető és felvásárló vállalatok kö­zötti szerződések alapján felmerülő viták szabályo­zásáról rendelkezett az élelmezésügyi és a földmű­velésügyi miniszter az 1/1962. (VIII. 12.) ÉLM. M— FM. számú együttes rende­letében. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek és a termelő­szövetkezeti csoportok, a ter­melői szakcsoportok, a szak szövetkezetek, a mezőgazda- sági társulások és a falusi ifjúsági szövetkezetek, vala­mint a termeltető és felvá­sárló állami vállalatok, to­vábbá a földművesszövetke zeti szervek között létrejött növénytermelési, állatnevelé­si és hizlalási, valamint ter­ményértékesítési szerződések bői folyó kötelezettségek tel­jesítésével kapcsolatban elő­forduló vitákban — ideértve az elszámolással kapcsolatos nézeteltéréseket is — a felek között a megegyezés elősegí­tése érdekében a fővárosban, a megyei jogú városokban és a járásokban felvásárlási egyeztető bizottságokat kell szervezni; A szerződésekből származó Igények bíróság előtti érvé­nyesítését megelőzően az egyeztető bizottsági eljárást le kell folytatni. Ezt az eljá­rást a felek bármelyike kez­deményezheti. Az egyeztető bizottságnak arra kell töre­kednie, hogy a felek között olyan egyezség jöjjön létre, amely a hatályos jogszabá­lyokkal nem ellentétes és al­kalmas arra, hogy a vitás kérdés bírósági eldöntését szükségtelenné tegye. * Megyei szállítási bizottsá­gok létesítéséről rendelke­zett a közlekedés és posta, ügyi miniszter 28/1962. (Közi. Ért. 13.) KPM szá­mű utasításában. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága elnökének vezetésével működő megyei szállítási bizottságoknak többek között tagja a megyei mezőgazdasági osztályok ve­zetője is. A bizottságok fel­adata a közhasználatú, a cél­fuvarozási és a közületi te­hergépkocsik működésének koordinálása, s a fuvarozó vállalatoknak a fuvarozta­tókkal való együttműködé­sének a biztosítása. Buda­pest és Pest megye területén a szállítási bizottságok fel­adatkörét, továbbra is a Köz­ponti Szállítási Tanács látja eL Nemcsített takarmány tököt termeltek a nagykörűi Kos­suth Tsz gazdái. Egy száron három Is termett, a legna­gyobb 48 kilogrammot nyom. Gregor Péter és Papp László azt ~ saccolgatja, milyen sú­lyú a legkisebb — AZ OKTÓBERBEN or­szágszerte megrendezendő múzeumi hónapok alkalmá­ból Szolnokon, Jászberény­ben, Karcagon, Tiírkevén. Tiszafüreden kiállítások nyílnak. Több előadás hang­zik el a helytörténeti esemé- ! nyékről és a helységek tör­I téneti emlékeiről is. I __ '____ __ A versenynek több éves hagyományai vannak a karcagi Május 1 Tsz-ben. A tízezer holdas gazdaság­ban nincsenek brigádok, munkacsapatok, így a leg­célszerűbb formát választot­ták: a két üzemegység tagjai vetélkednek egymással. Így döntöttek a közgyűlésen is, amikor ez év elején a VIII. pártkongresszus tiszteletére a versenyt megszervezték. Abban is megállapodtak, hogy a növénytermesztésben a munkák minőségét, s ha­táridejét értékelik. A hoza­mokat év végén a betakarí­tás után veszik figyelembe. Az állattenyésztésnél pedig áruértékesítési terv teljesí­tése, illetve túlteljesítése az irányadó. Az eredményeket a ver­senybizottság évenként há­romszor értékeli. Végig jár­ja a határt, az istállókat és pontozza az eredményeket. A jó minőség; munka 100 százaléknak számít, s ezért 10 pontot írnak jóvá. A ki­válóért ennél többet, a rosz- szabbért kevesebbet adnak. A versenybizottságban he­lyet kapnak az üzemegységek veaetői, kertészei, növény- termelői és állattenyésztői is. Tehát" az értékelésnél mind­két fél meghallgatása után döntenek. Az üzemegységek ve­télkedését június elején és augusztus végén elemezték. Mindkét alkalommal a Il-es üzemegység dolgozói voltak az elsők. Igaz, csak fél pont különbséggel, mert a part­nerek is 159,5 pontot szerez­tek. Év végén azonban az I-es üzemegységbéliek sze­retnék az elsőséget megsze­rezni. A kívülállóknak a pontok nem sokat mondanak. Sok­kal szemléltetőbb, ha a ver­seny eredményeit mutat juk be a karcagi közös gazda­ságban.- Az elért és a vár­ható hozamok, valamint az állattenyésztés mutatói szem- léltetőbben beszélnek a ta­golj szorgalmáról. Még javában kopogott a fagyos föld, amikor a Május 1 gazdái a fejtrágyázáshoz fogtak. Nem rajtuk múlott, hogy a szikes földön nem érték e; búzából a tervezet­tet. Eredményük így sem megvetendő, mert holdan­ként 10,27 mázsát tudtak be­takarítani. A kellő minőségű talaj­munka, a trágyázás és a szakszerű növényápolás a cukorrépánál jó eredményt hozott. Az üzemegységek kö­zötti versenyt úgy értékel­ték, hogy az egyelésnél be­tart ják-e a 15 centiméteres tőtávolságot, mely nagyban befolyásolja a termésered­ményt. Erőfeszítésük nem volt hiábavaló: a cukorgyá­riak becslése szerint mind­két üzemegységben elérik a 200 mázsás átlagot. Negyven mázsával többet, mint ere­detileg tervezték. Konzervborsójuk 150 000 pluszt hozott, a ku­koricából azonban kiesésük lesz. Kevés az öntözött ku­koricájuk, s az is a rosszabb minőségű földön van. Bár a szárazföldihez képest több mint kétszeresen fizet, még­sem annyit, mint amennyit a jobb földről várhatnának. Az új öntözőtelepeket már nem sziken akarják beépí­teni. _ A szeszélyes időjárás meg­tizedelte a karcagiak termé­sét. Növényeik összességük­ben kevesebbet adnak a ter­vezettnél. A jó gazdát azon­ban nem érhetik nagyobb meglepetések. A veszteséget a Május 1 tagjai az állat- tenyésztéssel pótolják. 32 000 csirkét, 12 000 pulykát és 8000 gyöngyöst neveltek és értékesítenek. 1800 hízott sertést adnak a népgazdaság-, nak. melyből 1084-et már el­szállítottak. Bíznak benne, hogy a tervezett harminc forintos munkaegységnél nem osztanak kevesebbet. A tsz hatalmas üzemegy­ségeiben ellenőrzik egymás eredményeit. Figyelemmel kísérik, hogy a versenytár­sak hol tartanak a munkák­kal. Ezzel is magyarázható, hogy az értékeléseknél csu­pán minimális különbségek vannak közöttük. A versenybizottság nem elégszik meg a pontozással, ahol rossz minőségű munká­val találkozik, onnan tapasz­talatcserére küldi a tagokat a jobbik üzemegységbe. Ta­valy például rossz kazlat raktak az I-es üzemegység­ben. A kazlazókat a Il-es üzemegységbe küldték át ta­nulni. Az idén már nem volt erre szükség, mert leg­alább olyan volt a kazaljuk, mint partnereiké. Az eeyik tehenészcsa­patot a Pipás-tanyára, G. Szabó Lőrinchez küldték ta­pasztalatcserére. Nézzék meg, milyen az istállórend, hogyan takarmányoznak és mennyi tejet fejnek. A kongresszusi verseny eleven mozgatóerő a karca­gi közös gazdaságban. Hoz­zájárul, hogy a rossz idő ellenére is sikerrel zárják az évet. — m. 1. — * 6/1962. (VIII. 14.) ÉM, szám alatt módosította az építésügyi miniszter a csa­ládi lakóházépítési akciók egységesítéséről szóló 1/1955. an. 26..) VKGM számú rendeletet. A családi lakóházépítési akciók egységesítéséről szóló rendeletben a tanácsok vég­rehajtó bizottságainak város- és községgazdálkodási szak- igazgatási szervei részére megállapított hatáskört az építésügyi szakigazgatási szervek gyakorolják. A meg­osztás tekintetében a járási jogú városi (fővárosi illető­leg megyei jogú városi, ke­rületi) tanács végrehajtó bi­zottságának építésügyi szak­szerve, községek esetén pe­dig — a községi tanács vég­rehajtó bizottságának javas­lata alapján — a járási ta­nács végrehajtó bizottságá­nak . építésügyi szakigazga­tási szerve határoz. A ház­helyek kialakításával és ér­tékesítésre előkészítésével kapcsolatos költségek fede­zetét az érdekelt városi (köz­ségi) tanács községfejleszté­si alapjainak a költségvetés­ben kell előirányozni. A mezőgazdaság várja a szakembereket ü^viaiiBiä juciőgazdaság rányítása, vezetése egyre több szakmailag jól képzett, mezőgazdasági szakembert igényel. A termelőszövetke­zeti tagok, vezetők ma már elismerik és megbecsülik a jó szakembereket. Ez kifeje­zésre jut a szövetkezeti szakemberek fizetésénél is. Ennek ellenére mégis gyakori jelenség a megyénk­ben is, hogy a végzett szak­emberek nem a mezőgaz­daságban keresnek munkát, hanem, az iparban, kereske­delemben, vagy egyéb vál­lalatoknál helyezkednek el. A Földművelésügyi Minisz­térium és az Állami Gazda­ságost Főigazgatósága lehe­tővé tette, hogy a népgaz­daság más i területein dol­gozó mezőgazdasági szakem­bereket. megfelelő anyagi ösztönzés mellett, a mező­gazdaságban foglalkoztassák. Kedvezményt kapnak, folyó­sítják a jelenlegi fizetésü­ket és meghatározott ideig nem végeznek önálló irányí­tó munkát, hanem a nagy gyakorlatú és jó eredmény­nyel dolgozó mezőgazdasági szakemberek mellett teljesí­tenek szolgálatot a gyakor­lat megszerzése céljából. A gyakorlati munka után vi­szont önálló munkakörbe ke­rülnek. A gyakorlati munkára, a termelőszövetkezethez vagy az állami gazda­sághoz lesznek beosztva. A más munkaterületen dolgozó szakemberek a megyei ta­nács mezőgazdasági osztá­lyán jelentkezhetnek. Jelent­kezési határidő 1962. szép tember 30. MÚZEUMOK a nép művelődésének szolgálatában Látszólag adminisztra tív jellegű intézkedés aktái írták alá július- közepén Szol nők megyében. Az eddig mi nisztériumi intézménykén működő múzeumok a megye tanács kezelésébe kerültek Ez azonban csak látszólag ügymeneti rendelkezés. Való jában azt a célt szolgálja hogy jobban beilleszkedhes­senek a népművelés rendsze­rébe és a tanácsok is jobban támaszkodhassanak ezekre a; intézményekre. Ha az ember ezt a szó" hallja, múzeum, a történeim idők, a régmúlt, a bronzkori leletek és hasonlók jutna! az eszébe. Ezeknek a feltárá­sa és gyűjtése is múzeumi feladat. De lényegesen többel is tesznek ennél, összegyűj­tik a néprajzi emlékeket, ha­lász szerszámokat, földműve­lési eszközöket, bútorokat, egyszóval mindazt, amit kö­zelmúltnak lehetne nevezni. S ez a gyűjtés a huszonne­gyedik órában történik. A nagyüzemi termeléssel, a rá­dióval és televízióval, a civi­lizáció és a kultúra roham­léptekkel szorítja ki mind­azt, ami még húsz évvel ez­előtt is élő, sokszor fájó való­ság volt. A keserves sorsra emlékeztető népdalokat, mondásokat már csak az öre­gek ismerik a faekével és a szuszékkal együtt. Pedig mindezt meg kell mutatni a iiatalabb nemzedékeknek is, rogy sose felejtsék el, hon­nan nőtt fel a mai ember. A múzeumok tehát igen ónt os népművelő, ismeret­erjesztő munkát is végez­lek. A tanácsapparátus a je- enlegi helyzetben sokkal öbbet tehet értük, program­úkat, terveiket beépítheti a negyei népművelés szerves egészébe. Szolnok megyében öt mú­zeum és több múzeumi jellegű íyűjtemény található. A szol­nokin kívül Jászberényben, Karcagon, Túrkevén és Ti­szafüreden van állandó mú­zeum. Ezenkívül Tiszaföld- váron és újabban Mezőtúron találkozhatunk jelentősebb helyi gyűjteményekkel. A tanácsi kezelésbe vétel­nek legjelentősebb előnye az, hogy ezek az intézmények nemcsak a saját városuk, községük szűkén vett terüle­tének néprajzát, történed emlékeit dolgozzák fel, ha­nem sokkal nagyobb terüle­ten végezhetik kutatásaikat, kiállításaikkal eljutnak azok­ba a helységekbe is, ahol múzeum nincs, elősegítve ez­zel a tsz-parasztság kulturá­lis fejlődését. Múzeumaink olyanok, mint a serdülő gyermekek. Fejlődnek, kinőtték jelenlegi ruhájukat és a gondos szülő­nek — jelen esetben a ta­nácsnak — komoly gondot jelent, miből vegyen újat vagy bővítse-e a régit. Külö­nösen a megyeszékhelyen kí­vül esőkre vonatkozik ez. Túrkevére most érkezett meg Finta Sándor, külföldön meg­halt kitűnő szobrászművé­szünk hatalmas hagyatéka. Az eddigi három kiállítási terem egyszeriben szűknek bizonyult. A túlzsúfoltság pe­dig az áttekinthetőséget, az síigazodást igencsak zavarja. Á jászberényi múzeum anya­gának jelentős része is rak- :árban. zsúfolódik, nem ke­rülhet a közönség elé. Tisza- iüreden az úgynevezett Lip- :sei kúriában helyezték el a núzeumot, amely szintén •endkívül zsúfolt. Ugyanez a íelyzet Karcagon is. Általánosak a múzeumok aktárgondjai. A sokszor fel- >ecsülhetetlen értéket képvi- elő néprajzi, archeológiái le- eteket a földön tárolják, ki­éve rongálódásnak, pusztu- ásnak. Különösen Karcag és ’iszafüred van e tekintetben lehéz helyzetben. A problémák máról hol­napra semmiképpen sem old­hatók meg. De legtöbb helyen kialakultak az elképzelések bővítésekre, átköltöztetések­re, nagyobb segítségre. A má­sodik ötéves terv időszaká­ban felszabaduló műemléki épületek felhasználásával old­ják meg a tudományos és is­meretterjesztő munkát aka­dályozó súlyos helyiség- hiányt. A raktári felszerelé­sek pótlására és kiegészítésé­re a megyei ;tanács nagy anyagi áldozatokat hoz már a jeienben is. * _ A múzeumok meglátoga­tása során azt tapasztaltuk, hogy a helyi tanácsokban megvan a jóakarat arra, hogy saját eszközeikkel is segítsék ezeket az intézmé­nyeket. A népművelési fel­ügyelők állandó összekötte­tésben vannak a múzeumok vezetőivel, munkásságukat beleillesztik az évi ismeret­terjesztési tervekbe. Karca­gon a Lenin Termelőszövet­kezet járult hozzá jelentős anyagi áldozatta] a múzeum jelenlegi időszaki kiállításá­nak megrendezéséhez. Külön figyelmet érde­melnek az úgynevezett hon­ismereti szakkörök. Ezek a múzeumok tudományos és ismeretterjesztő munkáját segítik. Mezőtúron például Kozák Lajos kisiparos veze­tésével rendeztek gyűjtést és Helytörténeti kiállítást. Meg teli mondanunk, őket vi­szont nem túlzottan támo­gatják anyagiakkal. Pedig , negérdemelnék. Tiszaföldvá- 'on lelkes diákok, tsz fiata- ök gyűjtötték a tiszazugi '• íelytörténeti kiállítás anya- * 1 * * * S >át. Ezeknek a szakkörök- , lek a működése egy-egy lel- f :es és önzetlen ember jó- 1 észt ingyen, vagy csekély ' [íjazásért végzett munkájá- (. iák az eredménye. így vsa ez Kenderesen, Tiszaföldvá- ron és még néhány helyen. A múzeumok munkáját je­lentőben könnyítené a hon­ismereti szakkörök számának emelése és a jelenlegiek fo­kozottabb támogatása.' Ez viszont a helyi tanácsok fel­adata. Kevés a muzeológus. Nincs a megyében legújabbkori történész, művészettörténész, természettudományos kutató. Kevés a restaurátor és egyéb kisegítő személyzet. Ez pe­dig a múzeumok munkájá­hoz feltétlenül szükséges. Reméljük, jövőre ez nem lesz probléma. A decentralizálás egyben bizonyos központosítást is jelent, hiszen a kisebb vi­déki múzeumok ezentúl a megyeszékhelyhez tartoznak. A Damjanich múzeum köz­pontilag rendkívül sok szak­mai, módszertani segítséget _ tud nyújtani a vidéki test­vérintézményeknek. Az anyagi és személyi ne­hézségek ellenére megyénk múzeumainak szebb és je­lentősebb tervei vannak, mint idáig bármikor. Egész sor kiállítást tartanak fal­vakban, gyárakban az elkö­vetkező hónapok folyamán. Különösen októberben az országos múzeumi hónap keretében rendeznek szép számmal ilyeneket. Szolno­kon Aba Novák Vilmos mű­veiből, Zádor István rézkar­cból rendeznek tárlatot, bemutatják a városközpont ervpályázatát. Különböző kiállításokat rendeznek a vi- iéki múzeumok székhelyein, izenkívül Martfűn, Jászapá- in. Több helységbe viszik 1 azt a vándorkiállítást, ímely az 1863-as nagy aszály zázadik évfordulója alkal- nából mutatja be a vízgaz- lálkodás történetét megyénk­én. Művészettörténeti, tör- énelmi és néprajzi előadá- okat rendeznek megyeszer­5. A tanácsi kezelésbe1 vétel j vérkeringést hozott me- yénk tudományos és nép- lűvelési életébe. A múzeu- lok fokozottabban, mint ed- ig, teljesíthetik nagyszerű ivatásukat. — bt < M*SZMPfl?= , , == | fumgfessMisanak

Next

/
Thumbnails
Contents