Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-28 / 227. szám

1962. szeptember 2t, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a KAZÁNFŰTŐ, TÚL AZ ÖTVENEN Mikor hét hónap után új­ra ellátogattam Martfűre, Tisza Cipőgyár kazánházába, a kilenc tagú „öreg brigád­ból” — ahogyan az energia szolgáltató szocialista brigá­dot nevezik — csak ketten, azaz a főenergetikussal együtt hárman voltak a dél­előtti műszakban; Akkor? Mindnyájan az iroda előtt topogtak. Különös, soha nem érzett izgalomtól fűtve abban a boldog tudatban, hogy ők az elsők; Elsőnek csinálták az üzemben a szo­cialista bérfizetést; — Nem volt érdemes iZ' gulm — mondja Gál Imre, az öreg brigád egyik tagja, mikor szóba kerül az ese mény. — Még azt sem mond­hatjuk, hogy a kezdet riehéz volt. Simán ment. Azóta? Már lassan azt is elfelejtjük, hogy valaha bérelszámoló fizetett bennünket; Az ilyesmi tényleg nem je­lenthet nagy feladatot azok­nak, akik sokkal nagyobb célért harcolnak. Februárban egyszerűen kijelentették: egy év múlva szocialista üzemrész lesznek; — Nehéz lesz — mondot­tam is nekik akkor; — Meglesz — ennyit mond­tak. Elhatározták, hogy erről többet nem is beszélnek. Sokkal jobb az, ha a tettek beszélnek helyettük. Miként gondolták, nem tu­dom. Azt sem merem állíta­ni, hogy teljesen tisztában lettek volna az előttük álló feladat minden részletével. Nagyon akarták — ennyi az — Egy milliót terveztünk — mondja és még a szeme sem rebben meg a nagy ösz- szeg kimondásakor. — Min­den pártcsoport-értekezletre meghívom a pártomjcívüli bri­gádvezetőket. mivel én va­gyok a bizalmi. Megbeszéljük a legsürgősebb tennivalókat és mindig azzal válunk el: gyerekek, nagyon vigyázzunk, nehogy valami hiba csússzon be. Meglesz a millió, majd meglátja. A tervezés nem hasraütéssel történt. — Magunk között még kormánykitüntetésre is szá­mítunk. Ne vegye ezt bekép- zelésnek, vagy hencegésnek — restelkedik a kijelentés után Gál Imre —, de merész cé­lok nélkül, nem születnek nagy eredmények. ­— bognár — Vezetőképző iskola, egyetemi továbbképző, ezüstkalászos tanfolyam Téli szakoktatási tervek a jászberényi járásban — ügy gondoltuk — beszél róla id; Halla Ferenc —, olyan egységesnek és fegyel­mezettnek kell lenni a kazán­ház minden dolgozójának és úgy kell harcolni a kitűzött célokért, ahogyan ezt a hat szocialista brigád már egyen­ként is csinálta. Nincs is ebben semmi különös, higyje el. — A tanulással is jól ál­lunk. Öten középiskolába, tíz társunk meg... — Te úgy beszélsz, Imre, mint egy könyvelő — szakít­ja félbe Gált az idős Halla. — öten, tizen, meg mifene. Amelyikünk úgy érzi, hogy tanulnia kell, az tanul is. Persze, ha egy kazán­fűtő túl az ötvenen, nem végzi el a gimnáziumot, még nem nagyot vét a társadalom ellen. De aki fiatalabb és ma. gától nem jön rá, milyen fon­tos a szellemi fejlődés, annak addig rágom a fülét, míg az első hivatalos házi feladatot nekem be nem mutatja. — Halla bácsi, arról sze­retnék hallani valamit, ami azóta történt. Tudja, mikor elhatározták — próbálom ar­ra irányítani a társalgást, ami elsősorban érdekel. — A legjobb úton, hala­dunk, de azért nem bánnám, ha már túl lennénk a kiérté­kelésen. Félév alatt nyolc- százharmincezer forintot ta­karítottunk meg gőz- és vil­lamosenergiából. Több mint kétszázezerrel többet, az ál­talunk tervezettnél. — Na, ez jól sikerült; — Pedig a forintok nem folydogáltak maguktól — mondja a fiatalabb. — Látja ezeket a rozsdás gőzszelepe­ket? Mit gondol, bütyköl­ném-e, javítgatnám-e, ha pem a „nagy brigád” érdeke kí­vánná? Már régen eldobál­tuk, most meg újra előszed­tük és mentjük, umi ment­hető. — Fűtőinknek is könnyebb lenne 50 forintos alapszénnel fűteni, ülni a széken és csak félszemmel pislogni a fesz- mérőre. így aztán nem sok­ra mennértk. Ehhez nem sok tudás kell. De a TÜZÉP-tele. pen is hulladékként kezelt szénporral tüzelni... Oda fűtő kell, mégpedig olyan, ki a tüzelés minden fortélyát is­meri. Nem mondom, ez hoz is valamit a „konyhára”. — A második félévre mi­lyen terveik vannak, Halla bácsi? — kérdezem, mintha ü legate a főfő. A jászberényi járási ta­nács mezőgazdasági osztálya elkészítette az 1962/63. évi téli szakosítási tervét. Az őszi betakarítási munkák befejeztével a járás 16 köz­ségében indítanak ezüstkalá­szos tanfolyamokat, s gon­doskodnak a szövetkezeti vezetők, mezőgazdászok po­litikai és szakmai tovább­képzéséről. A tanfolyamokon ismertetik a párt kongresz- szusi irányelveit, majd a VIII. kongresszus anyagát. Terjesztik a korszerű agro- és zootechnikai eljárásokat, s elmélyítik a közösségi tu­datot szövetkezeti gazdák­ban. A járási tanács szakok­tatási terve gazdagabb és sokrétűbb programot ölel fel a tavalyinál. Célul tűzi pél­dául, hogy az új iskolaév­ben hét szövetkezeti gazdát küld a zsámbéki szövetke­zeti vezetőképző iskolára. Ugyancsak hét személy az Agrártudományi Egyetem mellett működő továbbképző tanfolyamon tanul. Több egyetemet végzett szakember megkezdi tanulmányait az agrármérnöki karon. A járás községeiben 45 szakmunkás tanulóval kötöt­tek szerződést. A meglévő tanulókkal együtt összesen 82 fiatal oktatásáról gondos­kodnak, akik a különböző ágazatokban szereznek majd szakmunkás képzettséget. A korábbi években jóné- hány gazda szerzett okleve­let az ezüstkalászos tanfo­lyamokon. Közülük mintegy száz _ személyt szakmunkás­vizsgára akar előkészíteni a tanács mezőgazdasági osztá­lya. E célból tanfcflyamot szerveznek a szántóföldi és öntözéses növénytermesztő gépészek, zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermelők, tejkezelők, továbbá sertés-, juh- és ba­romfitenyésztők részére. A hallgatók itt magasabb szak- képzettséget és szakmunkás­bizonyítványt szerezhetnek. A téli szakoktatási terv a legnagyobb gondot az ezüst- kalászos tanfolyamok szer­vezésére fordítja. Tavaly négy növénytermesztési, há­rom kertészeti és egy állat- tenyésztési csoport kezdte meg tanulmányait. Ezek most a második évfolyamon tanulnak tovább. Az ősszel 13 elsőéves tanfolyamot szer­veztek: hét növénytermesz­tésit, négy állattenyésztésit és két kertészetit. A 21 ezüst­kalászos tanfolyamon a já­rás községeiben mintegy 300 személy szerez magasabb szakismeretet. A szövetkezeti gazdaságok­ban megkezdték a hallgatók kiválogatását és a velük va­ló beszélgetést. A járási ta­nács mezőgazdasági osztálya pedig megfelelő felkészült­ségű előadókról gondosko­dott. A járás községeiben meg­kezdték a termelőszövetke­zeti akadémiák előkészítését is, mely lazá-o, kötetlenebb tanulási lehetőséget nyújt a gazdáknak, öt közös gazda­ságban szakköröket szervez­nek. A brigád- és muiika- csapatvezetők továbbképzésé­ről a legjobb szakemberek gondoskodnak. Mi akaddlyossa a tiszafüredi járás mező- gazdasági építkezéseit? A tiszafüredi járás terme­lőszövetkezeteinek önálló kö­zös építkezési vállalkozása ez év elején alakult. Nyolc kö­zös gazdaság azzal a céllal hozta létre, hogy építkezései­ket meggyorsítsák és olcsób­bá tegyék. Tíz tsz kimaradt belőle, mert saját brigáddal, vagy a ktsz-ekkel építtetnek. Esetenként azonban a vállal­kozásra szorulnak és felké­rik építkezéseik műszaki ve­zetésére. A vállalkozásra 24 munka kivitelezését bízták. Ezen­kívül 9 pótkeretből történő beruházást kellene megvaló­sítaniok. Az építkezések együttes értéke megközelíti a nyolc és félmillió forintot. A létesítmények között két 100 férőhelyes növendékmarha is­tálló, két 3000 férőhelyes to­jóház, három 300-as sertés­hizlalda, több süldőszállás, magtár, kukoricagóré, do­hánypajta és takarmánykeve­rőház szerepel. A fiatal vál­lalkozásra tehát eléggé szer­teágazó, sokrétű feladatot bíztak. Hét hónap elteltével meg­állapítható, hogy a közös vál­lalkozás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket Nem gyorsította a szövetke­zetek építkezéseit, s az sem biztos, hogy olcsóbbá tette azokat. Ez majd utólagosan, az elszámolás után derül ki. A TÖVÁLL építkezéseinek szeptember 20-ig ugyanis csak 62 százalékos a készült­ségi foka. Még rosszabb a kép, ha a pótberuházásokat is figyelembe vesszük. Né­meth Lászlónak, a vállalko­zás műszaki vezetőjének sza­vaival élve: semmi biztosíték arra, hogy ezekkel az idén elkészüljenek. Lehet, hogy egynémelyikhez hozzá sem kezdenék. A tsz-ek hiába várják, hogy igénybe vegyék a 15 vagonos kukoricagóré- kat, a 32 vagonos magtára­kat, a 600 és a 300 férőhe­lyes sertéshizlaldákat, vala­mint a százas növendékmar­ha istállót. A vállalkozás eddig csak négy szerfásrendszerű kuko­Gazdagodó gépgyáriak — Hogyan■ élünk? — is­métli a kérdést XJrvai Dezső, a Törökszentmiklósi Mező- gazdasági Gépni’ár üzemi bi­zottságának elnöke. — Hasz­nosan és nem is rosszul. Most 'em arról beszélek, ami munkaidő alatt történik. Látta a főteret ide jövet? Vgy-e szép? Ezerhat száznál is több társadalmi munka­órát töltöttek ott a parkosí­tásnál a gépgyári dolgozók. Szorgalmas, dolgos, becsüle­tes emberek, mondhatnám kivétel nélkül. Ugye feltűnt az udvaron, mennyi új ke­rékpár, motor parkíroz? öt gépkocsitulajdonos dolgozónk is van! — Takarékosan élünk — jegyzi meg Papp János üb.- titkár, aki kezdettől hallotta a beszélgetést. — Nem győz­zük SZOT bútorutalvánnyal kielégíteni az igénylőket. Konyhabútorral már-már si­került ellátnunk őket, most a szobabútort szeretnék át­cserélni sokan. Fényezett hálót, csőgarnitúrát kérnek... Persze, ez sem menne, ha a zsebük üres> , Csakhogy zsebben, vagy a szekrény mélyén egyre többen őrizge­tik a takarékbetétkönyvet. Évről évre nő a KST-tagok száma is — az üzem dolgo­zóinak több mint harminc százaléka tagja. — Van olyan dolgozónk, aki pár év leforgása alatt házat épített, motort, tele­víziót vett. Most jön sorra a bútor, azután nz autó... — túri — ricagórét és egy százas nö­vendékmarha istállót adott át. Az utóbbi még tavalyról áthúzódó beruházás volt. Nem készültek el a tiszaszöl- lősi Petőfi Tsz és a tiszafü­redi Szabad Föld Tsz 3000 férőhelyes tojóházai. Ezek építését szintén tavaly kezd­ték meg. Kapkodás, szervezetlenség Vajon mi okozza a közös vállalkozás építkezéseinek A vállalkozás munkaerő­hiánnyal küzd, a műszaki vezető mégis elengedett 25 szakembert az építkzésdktől. Hogy miért? Az anyaghiány miatt nem tudtak nekik munkát adni, kevés volt a keresetük, ezért fogták kéz­be a vándorbotot. Jelenleg nyolc brigádban 61 ács és kőműves dolgozik az építke­zéseken. A műszaki vezető szerint legalább száz szak­emberre lenne szükségük. De így sem vállalják a pótbe­ruházásból történő építkezé­sek idei kivitelezését. A kö­zelmúlt napokban a napila­pokban hirdettek szakember- felvételt. Több jelentkezőt Dunántúlról és S zabol cs­Szatmár megyéből állítottak munkába. Az újonnan fel­vett szakmunkások azonban nem oldják meg a vállalko­zás munkaerő hiányát. Későn szerződnek az alvÄllalko- zókkal A TÜVÁLL nem rendel­kezik szakipari munkások­nagyfokú lemaradásét? Ha tömören akarunk e kérdésre válaszolni, nyugodtan mond­hatjuk: a szervezetlenség. A tiszafüredi TÖVÁLL nehezen gyógyul ki a kezdeti gyer­mekbetegségekből. Nehezen tudják összefogni és irányí­tani a szétszórt munkahelye­ket. A kapkodás tulajdonkép­pen az anyagmegrendelések­nél kezdődött. A műszaki vezető nem tudta, honnan igényelje az építőanyagot. Az illetékesek úgy tájékoztatták, hogy a kötbéres utalványo­kat az ÉM. Építési Anyag­ellátó Vállalathoz küldje Budapestre. A fővárosi vál­lalatok egymásnak adták át az utalványokat, végül ki­utalás nélkül visszaérkeztek azok. Hetek múlva derült ki, hogy a TÜZÉP-nél kel­lett volna megrendelni az anyagot. Az anyagot most sem kötik le előre a TÜ­ZÉP-nél, hanem kis tételek­ben vásárolják. Kevés a munkaerő kai — bádogos, asztalos, vil­lany- és vízvezetékszerelő — ezért a kivitelezésre a ktsz- ekkel szerződik. De ez is kapkodva, szervezetlenül tör­ténik. A tucatnyi példa kö­zül mindössze kettőt emlí­tünk. A tiszafüredi Hámán Kató Tsz 600-as sertéshiz­laldáját június 15-én, a ti- szaörsi Búzakalász Tsz 300-as hizlaldáját pedig június 1-én kellett volna átadni. A szak­ipari munkák elvégzésére a TÜVÁLL azonban csak szeptember 1-én szerződött a tiszafüredi Vegyesipari KTSZ-szel. Deák Imre, a ktsz műszaki vezetője mon­dotta: a késői szerződéskötés gátolja az ő munkájukat is. Megnehezíti az anyagbeszer­zést. A TÜVÁLL feletti fel­ügyeletet a járási tanács me­zőgazdasági osztálya gyako­rolja; Sajnos, kevés sikerrel. Esetenként helytelen intézkedésekkel zavariák a vállalkozás munkáját; Köztudott, hogy azalapító tsz-ek a munkabérköltség 20 százalékának, a társ tsz-ek pedig 30 százalékának meg­NEHEZ GYAKORLAT... Biokémiai ankét Csütörtökön reggel a Technika Házában megkez­dődött a Magyar Kémikusok Egyesületének idei alkalma­zott biokémiai ankétja. A háromnapos tanácskozá­son a biokémia különböző területein dolgozó mintegy 100 kutató és gyakorlati szakember 4. előadás alap­ján tárgyalja meg a bioké­miai kutatások jelenlegi helyzetét és főleg az új tu­dományos eredmények gya­korlati felhasználásának le­hetőségeit. (MTI) Helyszín: a Surjáni Álla­mi Gazdaság sertéstelepe. Nyolc óra kilenc perc. — Induljon! — mondja egy húsz év körüli fiatalember­nek a magastermetű tűz­oltótiszt. — Jelentse, hogy az 1-es számú sertésfiaztató meggyulladt. Ég a nádtető­zet. Felzúg a fekete Pannónia motorkerékpár. Piros és kék zászlók leng­nek az ól tetején. Ezek a zászlók • jelzik a tüzet. Kiszámítjuk, hogy a tüzet öt perc múlva már jelenteni tudják.-Tíz percen belül már itt is lesznek a törökszent­miklósi önkéntesek. Telik az idő. Elmúlt húsz perc... Még nem látni sehol az úton a vöröslő kocsikat. Félóra is eltelik. Már régen itt kellene lenniök. Aztán végre feltűnnek. Több mint félórás késéssel. Mi történt? A gazdaság központjából, ahol van telefon, nem tud­tak felhívni a törökszent­miklósi postát. Nem jelent­kezett. Mikor elpanaszoltuk, a postamester azt mondta: — Néha ki szokott me­rülni az akkumulátor... — És ha valóban tűz üt ki, ilyen késés, után már le­ég az egész épület. Nem tud a tűzoltóság beavatkozni. Felbecsülhetetlen veszteség érheti a népgazdaságot. Széttárja a kezét. „Kime­rül néha az akkumulátor...” A törökszentmiklósi önkén­tesek után nemsoká meg­érkeznek a szolnoki tűzol­tók is. Dübörögve állnak meg az autók a keskeny fák alatt. Fehér, hosszú nyomó­tömlők nyújtózkodnak az épület irányába. Négy és félezer liter viz van egy-egy gépkocsi tartályában. A fecs­kendők máris szórják, rö­pítik a vizet. Akkor azt mondja Kál­mán József alezredes: — A feladat idáig könnyű­És csak most látom. Ojabb tömlőket húznak, most már az országút felé. Bővebb víz­forrást csak egy kilométer távolságra találnak. Megérkeznek a karcagi és a mezőtúri egységek. Most már védettek a környező épületek is. Kálmán József: — Negyedévenként tartunk egy-egy ilyen nagyobbszabá- sú összevont gyakorlatot. — A mostaninak mi volt a célja? — A távolsági vízszállítás megoldása. Egy olyan terü­letet választottunk, ahol víz­forrás csak távol van. Az ilyen gyakorlatok aztán szá­mot adnak a hibákról és egyben az eredményekről is. Feladatunkat megoldottuk. — s — vezetője:,, nogy tarwuaum munkában végezze a tisza- igari Petőfi Tsz építkezései­nek műszaki vezetését. Az építési előadó is tudja, hogy szabálytalan ez, de az osz­tályvezető utasítására tette. Az igariak a járás legjobb tsz-ei közé tartoznak, nem tagjai a vállalkozásnak. A gyengébb tsz-ek is hozzájá­rulást fizetnek, tehát sza­bályellenes és méltánytalan lenne az igariakkal történő kivételezés. A tiszafüredi TÜVÁLL munkáját legutóbb a megyei tanács brigádja vizsgálta fe­lül. ök is megállapították a kivitelezéseket gátló körül­ményeket és utasították a műszaki vezetőt a hibák megszüntetésére. A lemara­dást azonban nem lehet egyik napról a másikra fel­számolni. Ehhez a járási ta­nács mezőgazdasági osztá­lyának hathatósabb segítsé­gére is szükség van. Máthé László Képesítéssel rendelkező építőipari normást azonnali belépés­sel felvesz a Szolnoki Épiiletkarban- tartó KTSZ, Ady Endre út 63.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents