Szolnok Megyei Néplap, 1962. szeptember (13. évfolyam, 204-229. szám)

1962-09-27 / 226. szám

1962. szeptember 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Eddig helytálltak A szolnoki Tisza Bútorgyár KISZ-szervezete a VIII. párt­kongresszus tiszteletére meg­alakította az ötödik ifjúsági brigádot, a 7-es AKÖV fia­taljai pedig a szakma ifjú mestere mozgalom indítását kezdeményezték. Vállalásu­kat eddig teljesítették is. A nyomda fiataljai tíztagú szocialista brigádot alakítot­tak. A Járműjavító gőzfűtés­lakatos okleveles szocialista ifjúsági brigádjának tagjai még áprilisban felajánlást tettek a VIT tiszteletére és az üzem többi brigádját is versenyre hívták. A VIII. pártkongresszus téziseinek megjelenése után pedig vál­lalták, hogy éves felajánlá­sukon felül 10 000 forintot megtakarítanak. Vállalásuk teljesítésében eddig mindannyian helytáll­tak. Bírált, javasolt, határozott a pártszervezet A Jászsági Állami Gazda­ság küldöttválasztó taggyű­lésén a pártvezetőség első­sorban azokra a kérdésekre adott választ, amelyek az irányelvek megjelenése óta leginkább foglalkoztatták az embereket. Beszélt azokról a feladatokról is, amelyek a gazdaságra hárulnak a kö­zeljövőben. Ezentúl értékel­te a pártvezetőség a fiatalok munkáját is; A gazdaság termelő mun­káját elsősorban abból a szempontból elemezte a pártvezetőség, hogyan nö­vekszik náluk az áruterme­lés. Ezt számokkal érzékel­tették: A gazdaság 1962-ben nö­vénytermelésből 18,5 millió forintot bevételezett. Ez egy­millió forinttal kevesebb az 1960. évinél. Ugyanakkor ál­latokból és állati termékek­ből 13 millió forinttal bevé­teleztek többet a két évvel ezelőttinél; A száz holdra eső értékesítés ez évben 100 000 forinttal több a ta­valyinál. E néhány szám is kifejezi, szorgalmasak, jól gazdálkodnak a gazdaság dolgozói. A feladatok megoldásához ezek az erőfeszítések sem elegendők — állapította meg a vezetőség beszámolója. — „Nem hagyhatjuk szó nélkül azokat a körülményeket, amelyek között a terméke­ket előállítjuk. A munka- szervezés hiányosságai miatt sok jó lehetőséget nem hasz­nálunk ki. Nálunk az öntözés új dolog. Két évvel ezelőtt még egyáltalán nem öntöz­tünk. Jobb szervezéssel még itt is lehetne javítani az ered mén y eket. ” A pártvezetőség úgy ítélte meg, hogy- egyszerre sok he­lyen kezdik el a munka át­szervezését. Ugyanakkor a gazdasági vezetők nem min­denütt tudják ezt jól irányí­tani s elképzeléseik megva­lósítása elhúzódik. A vezetőség végül is ja­vaslatokat tett: a meglévő állóeszközökkel is gazdál­kodjanak okosabban. Növel­jék például a gépek üzemel­tetési idejét, főleg a két mű­szak megszervezésével. Fele­lősségre vonta azokat a kommunista traktorosokat, akik idegenkednek ettől, sőt a munkagépek megbecsülé­sében sem mutatnak min­denkor példát. A felszólalók is főleg arról beszéltek, hogyan javíthatják meg az öntözést, s hogyan tudnának újításokkal is több segítséget adni a termeléshez. Bírálták a gazdasági veze­tést. mert ez évben hat je­lentősebb újítást nyújtottak be s még egyre sem kaptak választ. Ugyanakkor egymást is bírálták, mert 27 gépen megszervezték, de nem mindig tartják be a két mű­szakot. Gyakran 14—16 órát is ül egy ember a gépen, mi­re felváltják. A műszakiak figyelmét arra hívták fel a dolgozók, hogy sok gép üzemképtelen. Végülis a taggyűlés úgy ha­tározott, hogy a téli gépjaví­tás előtt közvéleménykuta­tást tartanak. Minden hozzá­értő embert megkérdeznek, hogy látnák jónak a gépek javítását, melyek azok az al­katrészek, amelyekre legfő­képpen gondolni ■ kell a ja­vítás alkalmával. Az újítá­sok sorsára is sürgős választ kért a vezetőség. Ezzel sok újabb kezdeményezés, javas­lat előtt nyitott utat. I Nyilvános jellegűvé teszik, gyermekrészleggel látják el a nagyobb szakszervezeti könyvtárakat A SZOT titkársága meg­határozta a szakszervezeti könyvtárak működési szabá­lyait. A könyvtárak szerve­zésére vonatkozó irányelvek módszeresebbé teszik a könyvtári munkát, s szoro­sabb együttműködést valósi- tanaik meg az állami könyv­tári hálózattal. Az újabb szabályozás pél­dául kimondja: a száz fő­néi kevesebbet foglalkoztató üzemben csak abban az eset­ben legyen könyvtár, ha a közelben nincs hasonló ál­lami, vagy nyilvános jelleg­gel működő szakszervezeti intézmény. A városokban a szakszer­vezeti könyvtárak az eddigi­nél nagyobb részt vállalnak majd a lakosság könyvtári ellátásából. Ezért 1963. de­cember 31-ig minden önálló szakszervezeti könyvtárat, amely könnyen megközelít­hető és állománya megha­ladja a dolgozónkénti két kötetet, továbbá az olyan munkáskerületekben, ahol a tanácsi könyvtári hálózat nem tudja az igényeket ki­elégíteni, nyilvános jelleggel kell működtetni. A SZOT titkársága java­solja, hogy a területi jel­lé»! szakszervezeti könyvtá­rakat az illetékes tanácsok — főképpen a községfejlesz­tési alapból — anyagilag is támogassák. Az ötezer kötetnél nagyobb állományú könyvtárakban — különösen, ha művelődési otthonban, vagy nyilvános jelleggel működnek — gyer­mekikönyvtári részleget kell létrehozni. (MTI) Bőyüí a földműves- szövetkezetek szolgáltató tevékenysége A rádiók, a televíziós ké­szülékek, a különböző ház­tartási gépek javítása, a szemfelszedés, a vegytisztí- tás elvégeztetése érdekében a falusi embereknek koráb­ban városba kellett utaz- niok, s az útiköltség gyak­ran többszöröse volt az el­végeztetett munka díjának. Jelenleg ma már az ország 450 községében foly­tatnak ilyen tevékenységet. Zala megyében például 132 felvevő helyet létesítettek. Tolna megyében 250 faluban szervezték meg hasonló mó­don szolgáltató tevékenysé­güket. Veszprém megyében 17 községben működik szem­felszedő. Pest megyében 6 mosoda megnyitását terve­zik. A rendszeres kölcsönzést csaknem 800 községben szer­vezték meg. (MTI) Félezren a szép szóért Megkezdődik az irodalmi színpadok évadja MEGYÉNKBEN két év le­forgása alatt megtízszerező­dött az irodalmi színpadok száma. Májusban huszonket­tőt tartottak nyilván, és ha az idei terveket figyelembe vesszük (és meg is valósít­ják azokat), harmincnál is több lesz belőlük. Ez az érdeklődés már nem lehet véletlen, s nem tekint­hetjük a „divatos”, a „fel­kapott” népművelési ág iránt lerótt adónak sem. A ma­gyarázat az irodalmi színpad vonzerejében, a műfaj rugal­masságában, nem utolsó sor­ban anyagi előnyeiben (alig kerül pénzbe a fenntartása) keresendő. Akárhogyan is, az új cso­portoknak, továbbá azoknak, amelyek újjáalakulnak, fi­gyelembe kell venniük a múlt évad és a megyei dön­tő néhány tapasztalatát. A jő tanácsok megiogaaasa ter­mészetesen a régi csoportok­nak sem árt, azonban mégis a fiatal, kezdő csoportokat fenyegeti a múltbeli hibák megismétlődése. Kezdjük mindjárt a mű­sorválasztásnál. A májusi szemlén tizennégy irodalmi színpad szerepelt. Legtöbbjük a szemle jelmondatának — „A békéért és a népek ba­rátságáért” — elvét igyeke­zett a gyakorlatba átültetni, az esetek többségében igen színvonalasan. De... de a hang olyan komor és baljós­latú volt, annyira magán vi­selte a súlyos idők, a máso­dik világháború előtti anti­fasiszta küzdelem nehéz har­cainak légkörét, hogy nem érhette el a kívánt hatást, összképében az egynapos döntő valamiféle nyomasztó háborús pszihózist sugárzott. A hibát talán ott követték el a rendező szervek, hogy nem magyarázták meg: a béke és a népek barátsága gondolatába belefér az élet­öröm, a barátság derűs olda­la, az optimizmus is, sőt csak ezzel együtt teljes a kép, ezzel együtt tükrözi a való életet, a maga sokszínűsé­gében. ÜGY VÉLJÜK, ez a jövő­re nézve hasznos tanulság. A műsor megszerkesztésénél az élet teljességét, a mai életet kell figyelembe venni és beleszőni az együttes pro­dukciójába. Valahogy úgy. ahogyan a Mezőtúri Honvéd Irodalmi Színpad csinálta, bár az ő műsorukon is elég sok árny borongott. Több örömet a műsorokba! Jó példa erre a martfűi irodal­mi színpad szatirikus-humo­ros estje, amelynek műsorán Shaw, Mark Twain, Karinthy művei szerepelnek. De ne restelljünk a műsor mai vo­natkozásaihoz anyagot keres­ni, még akkor is, ha ez több­letmunkával jár. A falun alakuló csoportok­nak, mint például a cibak­házainknak, öcsödieknek ne­hezebb dolguk van, mint a városi színpadoknak. Közön­ségük iskolázottsága, általá­nos műveltségi színvonalának alacsonyabb volta miatt a „mit” és a „hogyan” kérdé­sét sokkal nagyobb körülte­kintéssel kell megoldaniuk. Erre is akad követhető pél­da: a jászalsószentgyörgyie- ké. Igényes, mégis közvetlen hangú humoros összeállítá­suk nagy sikert aratott. A hogyan-nál arra ügyeltek, hogy világos, egyszerű össze­kötőszöveggel, a cselekmé­nyesség ügyes felhasználásá­val ne állítsák közönségüket bonyolult feladat elé, ugyan­akkor színvonalas előadásuk az ízlést fejlesztette. A műsorok megszerkesz­tettségével az 1962—63-as év­ben nem volt — az esetek többségében — különösebb probléma. Ahol megfelelően képzett vezetők, előadók vol­tak, ott a műsorok pergése, belső ritmusa, a versek lo­gikus egymásutánja, a hang és világítás, effektusok mér­sékelt használata kitűnő pro­dukciót hozott létre. Elég, ha a kisújszállási, szolnoki, mezőtúri csoportokra hivat­kozunk. A kezdő együttesek­nél azonban mindez még igen nagy probléma. Ha va­lahol, itt nélkülözhetetlen az erősebb csoportok segítő, patronáló munkája. Enélkül csak tengődésre, bukásra van ítélve minden jószándékú kezdeményezés, fiatalos lel­kesedés. Már lényegesen több a baj a szavalás technikájával, a szép tiszta szövegmondással, az átéléssel. A külsőséges te­atralitást éppenúgy le kell faragni, mint a tájszólást, és a félszeg makogást. Ez megint csak szakember kér­dése, éppenúgy, mint a bel­ső élet kialakítása. Mi az együttesek célja? A szép szó hirdetése, művészet terjesztés sajátos eszközök­kel, elsősorban színpadon. D" nemcsak ott! Nemcsak a nagy, egész estét betöltő mű­sorok az egyedül üdvözítőéi Kisebb ünnepségek, tsz köz­gyűlésekre és más alkalmak­ra összeállított rövid szelle­mes, tréfás vagy komoly mű­sorok alkalmasak elsősorban az irodalom megszerettetésé­re. Az ilyen kis műsorokkal könnyebb is mozogni a köz­ség határain kívül. HARMINCNÁL több he­lyen félezernyi lelkes fiatal kezd munkához ezekben a napokban. Terjesztik a szép gondolatot, az élet, az alko­tás szerelmét. Nagy a fele­lősségük. de még nagyobb a vezetőiké, a tanács és a tömegszervezetek aktíváié akiknek a közönséget kell szervezniük, toborozniuk. Jó munkájukon múlik, hogy egv fontos, életképes, a világ­nézeti és esztétikai nevelést egyaránt szolaáló népműve­lési ágazat sikerrel teljesít­hesse kulturális misszióját. — hernádi — Sok százezer kacsa került már a hazai és a külföldi fo­gyasztók asztalára a Ealotási Állami Gazdaságból. A gaz­daság teljesen önellátó a ka­csatenyésztésben, korszerű keltetőállomással is rendel­kezik. A kacsákat újabban érdekes módon etetik. Tuta­jokat építettek a gazdaság halastavára és ezeken helye­zik el az eleséget. A mód­szer bevált, a kacsák már az első hét alatt jelentős súly- gyarapodást értek el. Képün­kön a gazdaság keltetőállo­Az idén hetvenezerre! szaporodott a vadállomány megvénkben A vadászati idény kezde tén megyénk vadásztársasá gai vadszámlálást végeztek. Megállapították, hogy az apró- és nagyvadak száma eléri a háromszázezret. A felszabadulás óta még soha nem volt ilyen magas a vadállomány száma. A ta­vaszi tiszai árvíz szinte meg­tizedelte a törzsállományt. A szaporulat mégis hetven­ezer. A fácánok és foglyok száma negyvenhatezerrel nőtt. Ezt nagyban elősegí­tették a vadásztársaságok, amelyek elsősorban Abád- szalók, Kisújszállás, Jászla- dány és Mezőtúr határában a réteken és kaszálókon mintegy 30—32 ezer tojást gyűjtöttek össze és keltettek ki. A nyulak száma húsz­ezerrel emelkedett. Sikerült megmenteni a kihalófélben lévő túzokállományt is. Eb­ből a nagy szárnyasvadból közel ezret tartanak nyilván. Szaporodtak az őzek is. A négy-öt évvel ezelőtt még ritkaságszámba menő álla­tokból ma már ezerötszáz tanyázik a tiszamenti erdők­ben és az árterületeken. A vadászati idény gazdagnak ígérkezik. ’ A tervek szerint több mint százezer állatot lőnek ki. A megyei vadász­társaságok tagjai mellett az abádszalóki, tiszaszentimrei, tiszagyendai és a tiszafüredi erdőkben külföldiek is részt- vesznek őz-vadásza ton. Sürgős a kukorica betakarítása A cserkeszöllői Magyar— Román Barátság Tsz-ben a kukoricatörés megkezdése óta húsz iga hordja a ter­mést. Az a célunk, hogy minél előbb végezzünk a töréssel, a szár letakar!tásá- val. Utánunk jönnek a trak­torok, forgatják a földet, készítik a magágyat, hogy időben földbe kerülhessen a vetőmag. Az idén 14 mázsás búzatermést ért el a tsz, s ennél alább jövőre sem akar­juk adni. A kukorica termésátlagá­val is elégedettek lehetünk. Az aszályos időjárás ellené­re is megadja holdanként a 22 mázsát. Már az új górt is megtelt kukoricával. A szőlő is jó termést ígér. Amíg nem volt eső, attól tartottunk; nem érjük el a beütemezett termésátlagot. Most viszont olyan szépen fejlődik a szőlőbogyó, hogy holdanként 2. hektoliter bor­termésre számíthatunk. A korai szőlő szüretelését meg­kezdtük. Pinczés Pál Cserkeszöllő Permetezzük a kukoricaföldet Hungasinnal Ez évben több termelőszö­vetkezet kukorica vetésterü­letének egy részét Hungasin DT-vel, illetve PK-val per­metezte. Hatása ugyanolyan jó, mint a Simazin, illetve Atrazin nevű szereknek. Vi­szont problémák adódtak a csapadékhiány miatt. Ott, ahol száraz talajra permetez­ték a Hungasint és utána sokáig nem volt jelentősebb csapadék, mint például a szelevényi Szikra Tsz-ben, a hatása nem kielégítő. A mélyebben gyökerező gyom­növényeken nem, vagy csak kis mértékben tapasztalható a szer hatása. A sekélyebben gyökerező gyomoknál az eredmény jobb. A Hungasin használatával kapcsolatban mindenütt azt tanácsoltuk, lehetőleg olyan területre permetezzék, ahol öntözésre is van lehetőség. Sajnos ezt nem mindenütt tették meg, de a hatás elmaradásáért így nem okolhatják a nö­vényvédő állomást, illetve a szert. A Hungasin bemosása a talajba nem történt meg, s ennek oka, hogy eléggé ké­sőn, március végén, április elején permeteztük ki. Javasoljuk, hogy termelő- szövetkezeteink ősszel per­metezzék ki a Hungasint a kukorica alá elkészített ta­lajra. Az őszi eső és a tavaszi hóié bemossa a szert a föld­be. s így a mélyebben gyö­kerező gyomok is elpusztul­nak. A holdankénti adagot nem célszerű hat kilogramm fölé emelni, mert a hatás úgy sem jobb. Szikes, tömő- dött, vagy erősen kötött ta­lajon egyáltalán ne alkal­mazzuk. Permetezéskor ügyelni kell arra, hogy ne legyen túlfedés, erősebb szél­ben ne permetezzünk és a szer előkészítését ne a táb­lán végezzük. A tábla törzs­könyvekbe pontosan be kell vezetni a Hungasinos perme­tezést, nehogy a második évben kukorica helyett mást vessenek az így kezelt talaj­ba és súlyos károk adódja­nak. Azt, hogy mennyi Hun­gasin maradt a talajban megállapíthatjuk, ha talaj­mintát veszünk, s abba fe­hér mustárt vetünk. A kike­lő fehér mustár pusztulásá­nak figyelembe vételével dönthetjük el, hogy kerül­het-e más növény a táblába kukoricán kívül. Hollós! Mihály körzeti agronómus Szolnok megyei Növényvédő Állomás /

Next

/
Thumbnails
Contents